Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-06 / 54. (2275.) szám

4 T>R\GAlA\\G^ARHIUIi,M> ________________ _________________________jflSO március 6, gMrtjll,

ní

tnk, nekünk is át kell érez,útink azon igazság-ót, hogy „Szlovenszkó a ezlovenezkóiaké" é«

végre együtt kell dolgoznunk szülőföldünk javáért.

állítás nagy naivitás. Szerinte a-z „eiőbbi állítást ceak az kockáztathatja, meg, aki az-t hiszi, hogy vám olyan „-izmus", melyet csak a végletekig kell keresztülvinni, hogy a társadalmi és gazdasági életnek minden baját megszüntesse". — „Sajnos, semmiféle ilyen „-izmus" nincs!" — „Amint az individualizmus, — az egyén jogainak egyoldalú hangoztatása, — nem mindent gyógyító panacea, úgy a végletes szocializmus sem az". „Ha „minden" a társadalomé, az egyénnek nem marad semmi". — A szovjetek uralmáról kiszív argó hírek igazolják a nagy püspök látomását, hogy: „A falanszter egy nagy állatáényószde és esetleg hizlalda, egy világraszóló rabszolgatelep és nem földi paradicsom". — „Kenyeret talán ad", — de a megismétlődő éhínségek szomorú ténye mellett „még ezt sem bizonyította, be" — ám minden szabadságot biztosan elkoboz" — Nem „csak szocializmus" kel'I tehát, hanem az egyén jogai által korlátozott szocializmus.

„Oly szocializmus kell, mely megvédi a társadalmat az egyéni önzés és önkény ellen, de viszont megvédi az egyént is azoknak önzése és önkénye ellen, akik társadalom neve alá rejtik saját uralmukat".

— Az egyén és a társadalom jogainak elhatárolása pedig egyszerűen az. hogy „minden jognak határa és korlátja az embertárs joga. — Az én jogom ott szűnik meg, ahol embertársamé kezdődik. Embertársam pedig nemcsak egy van, hanem számtalan. Embertársam az egész emberi nem, — a jövendő nemzedékek is, amelyek, illetve amelyeknek jogait tiszteletben kell tartanom. — Ez az i evangélium tanítása". — „Az igazságosság és szeretet jogbiztositó korált-ait az evangélium jelölte ki,

a helyes szocializmus megvalósulása attól függ tehát, hogy milyen mértékben fogadja el az emberiség egy evangélium tanítását az igazságosságról és a szerétéiről".

Nem felekezeti és nemzetiségi gyűlölködés, de ez a keresztény világnézlet valódi tartalma, ez a ke- ■ resztényszocializmue eszmei programja-.

Ellenzéki politikánk eredményei

— Sokan lehetnek azonban olyanok, akik a dolgok mélyére nem hatolva, a mindennapi kenyeret is nélkülözve, vállvonoga/tva mondhatják minderre, hogy hiszen szép, szép és igaz is mindez, de

a. legnemesebb eszme is, mint politikai célkitűzés - csak akkor értékes, ha megvalósítható. A országos keresztény&zocialista pártnak is akkor van tehát létjogosultsága, ha nemcsak az általános em- : béri kötelmek hirdetésében, de a nemzet aepirá- ; dóiban és szükségeiben is alappal bir és azokat ' fenntartani és legalább részben érvényre juttatni és kielégíteni képes. — Hát egyet bizonyosan bizonyosan megtett ez a párt!

Szabad és bátor szókünondásával gátja volt a nemzeti érzés meggyengülésének, ellenlábasa a kényelmes belenyugvásnak és megakadályozója a politikai elbátortalanodásnak. I

— Ellenfeleink reánk csaphatnak, hogy hiozeo |

ez az, éppen itt a hiba! Ez az u. n. negativizmus, < amely a sorscsapásokat kihívja és fokozza! Nem < akarok itt újra azzal foglalkozni, hogy <

ez a „negativista" kitétel csak egy üres és ké- i nyelmes jelző és jogcimkeresés az okuélküli ül- 5 dözésre. ]

Mi számtalan jelét adtuk annak, hogy mi a kon- i szolidáció munkáját éppen aszal szolgáljuk, hogy 1 a kormányokat népünk szükségeinek megfelelő ‘ intézkedésekre ösztönözzük és ez magában elegen- < dő cáfolat és felelet egyúttal Sramek miniszter urnák is, aki — a sajtóhiradások szerint — aggá.yát j fejezte ki oly koncentráció lehetősége felett, 1 amelynek olyan párt — a mi pártunkat értette alatta — is részese volna, amelynek az államhoz 1 való viszonya nem tisztázódott?! Igaz ugyan, hogy 1 mi a legélénkebb harcot folytatjuk Szlovenszkó 1 szabadságjogaiért, gazdasági és kulturális éle í téért, de éppen azért, mert erre vagyunk rákény- 1 szeritve, inkább megfordíthatnám a miniszter u.r 5 állítását, hogy t. i. '

Szlovenszkónak és különösen a magyarságnak j helyzete nem eléggé tisztázódott ebben az államban, mert a mellőzésnek, a háttérbe szorítás- c nak, talán azt is mondhatnám, hogy a semmibe- | vevésnek annyi sorozatos és láncolatos példáját j tudnám felsorakoztatni, j

•— ha a/z ünnepi hangulatot ezzel megzavarni nem 1 átalanám, — hogy annak magyarázatát bizony { nem tudom a sokat hirdetett demokráciában, az f egymást váltogató Ivrrnányok hivatalba lépése- 1 kor elhangzani szokott, de papíron maradó állító- 1 lagos objektivitásában és jóindulatában megta- < Mini. (

— Nem aka/rok itt és most még keserűbb ha®- 1 gokat hallatni, de a legkároeabb pártdeezpotizmus idején rá kell mutatnom arra, hogy

nekünk népünk védelmében csak egy fegyverünk van: ennek a rendszernek az ellenzéki,

jogos kritikával való ostorozása.

És hogy ez nem meddő, nem hiábavaló munka, bi- ] zonyitéka ennek az, hogy a legégetőbb sérelmek ] folytonos felszínen tartása mégiscsak azt eredményezi, hogy 11 évi sanyarú várakoztatás után mé- j gis csak napirendre kerül végre, — éppen a fel- , színen tartások és következményeképpen — úgy j mondhatjuk az európai közvélemény nyomásának , íratása alatt, — a békeszerződésben lefektetett , kötelezettségek közül legalább a nyugdíjasok és az állampolgárság kérdésének megoldása — é» hogy ; politikánk igazsága és helyessége bebizonyoeo- : dik azzal, hogy a szlovákok jórésze Is felénk I nyújtja már baráti kezét

és ezzel igazolják azt a programpontunkat, hogy ' amikor a történelmi országok csak egy megoldan 1 dó problémát látnak és hirdetnek, a csehek ée a :

— A magyar nemzeti pártnak azonos prograan- ' ja, Tiso volt miniszter urnák ugyan ezt felismerő 1 és kimondó őszinte szava legjobb bizonyítéka 1 annak, hogy

mi kezdettől fogva helyes és reális utón haladtunk

és remélem és óhajtom, hogy ezek a kezdeményező lépések rövidesen az egyetértésnek és együttműködésnek olyan fokára emelkednek, amely az ellenzéki feladatok helyes teljesítésére szükségesek.

„Kis pártoknak természeti törvénye: keresni az egyesülést, való alapon és ha megtalálják, elfő ga.dni, különben a parlamenti élet apró, egyenkint tehetetlen töredékek küzdelmévé válik". — Ez a magyar parlamentáris élet egyik legkimagaslóbb alakjának, Szilágyi Dezsőnek a megállapítása, amit nálunk az idő megérlelt, az idő igazolt és a mi pártunk programjának igazolása és jórénszben való teljesedése is!

— Adva tan tehát a jövendő hétköznapok közös munkája: a lelkiismeretes munka: a hitért, a közös szülőföldért, a közéleti tisztaságért, Szlovén szkó népe kulturális és gazdasági újjászületéséért!

— Köszönet és üdvözlet még egyszer a jubiláló pártszervezetnek, amely e munkából eddig is péd- daadóan kivette a részét és hitem szerint az élén fog haladni a jövőben is!

Buianovtcs Gyula beszéde

Grosechmád Géza dr. percekig tartó helyeBlé -eei és ünnepléssel fogadott beszéde után Bujanovics Gyula, Sárosmegye volt főispánja, országos párt- vezetőségi tag emelkedett szólásra s általános figyelem mellett, többek között a következőket mondotta:

— Egy nagy világégés áldozatai, sebesült- jei vagyunk mindnyájan és a legszomorubb tény az, hogy az emberiségen ejtett sebeket még mindig nem gyógyítja a krisztusi, a fele- baráti szeretet balzsama, de még mindig a meg nem értés, a vallási és főleg nemzetiségi türelmetlenség, egyszóval a gyűlölet mérge hátráltatja a sebek gyógyulását, a lelkek békéjének bekövetkezését.

—- A múlt e szomorú viszonyai között azonban örömmel állapítom meg, hogy ez a mi szükebb hazánk, szülőföldünk, a gyűlölet egész tengeréből sziget gyanánt emelkedett ki.

Itt a hosszú ideig hirdetett gyűlölet sohasem tudott tartósan gyökeret verni, nem tudta felborítani azt a tradiciózus ősi egyetértést, mely e szükebb haza gyermekeit, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, egy családba fűzte össze.

— Mi itt sohasem kérdeztük ki milyen oltár előtt dicséri az Urat, kit milyen nyelven tanított beszélni az édesanyja. Megbecsültük egymás nemzetiségét, megtanultuk és szívesen beszéltük egymás nyelvét, a felekezeti és minden ellenkező híresztelések dacára, a nemzetiségi türelem és béke klasszikus hazája volt ez a föld; hol egy virágzó kultur- központ volt a mi városunk, Eperjes, és az itteni őslakosság képessége és szorgalmának megfelelőleg, a mainál mindenesetre sokkal kedvezőbb feltételek mellett, kereste és találta meg egyéni boldogulását.

— De a múlt a múlté és nekünk máma a jelen velleitásával kell számolnunk. Mi az uj rendbe és keretekbe is lojálisán beleilleszkedtünk. Teljesítjük az állammal szemben polgári kötelességeinket, de nekünk is jogunk van az élethez, az Isten éltető napjának egy-egy sugara kell, hogy reánk is világítson és nem vétünk az állam ellen, ha ott, ahová a jó vagy balsorsunk helyezett, ki-ki saját nemzetisége és kultúrájához ragaszkodva, a köztársaság egyenrangú és egyenjogú polgárai gyanánt, kívánjuk anyagi és kulturális boldogulásunkat szolgálni és biztosítani.

— A mi szeretett szükebb hazánk, a szép Szlovenszkó nem gyarmat gyanánt lett a köztársaság területéhez csatolva abból a célból, hogy az anyaország emberi és ipari feleslegének elhelyéző helye legyen, azt nyersterményeivel és munkája gyümölcseivel gazdagítsa, és mintegy inferiózis emberfaj, joj.. >g- ságát találja abban, hogy a kiválóbb emberfajt szolgáíhatja. Mi az alaptörvényekre hivatkozva küzdünk ezen méltatlan, lealázó szerep ellen egyenjogositásunk érdekében, melyet csakis Szlovenszkó autonómiájának keretében vélünk biztosítani.

. — Az autonómia kivívása az a prius, mely mindent megelőz, mert minden egyébnek előfeltétele.

Ezt hirdették kezdettől fogva autonómista pártjaink és emellett agitált leghevesebb módon a legdrasztikusabb eszközökkel, ennek köszönve a múlt népszerűségét, a szlovák néppárt.

— Sajnos a néppárt nézete kormánybalé- pésével megváltozott oly mértékben, hogy a centralizmus betetőzését szolgáló tartományi rendszer behozatalát, — mely a zsupákat eltörölte, a szlovenszkői városokat falukká degradálta és fejlődésüket megakasztotta, — vivmány gyanánt iparkodott feltüntetni. Nincs okom a néppárt vezetőinek jóhiszeműségében kételkedni, de annál keserűbb lehetett rájuk nézve a csalódás, midőn három évi teljesen meddő munka után. maga a vezér volt kénytelen elismerni, hogy semmit sem értek el, elölről kezdhetik a munkát és ismét az autonómia melló állanak. Sajnos,

nem tudjuk, hogy a néppárt ezen elhatározása mennyire szilárd és maradandó.

Az autonómia kemény dió, mely önként nem hull senki ölébe. Azt szilárd elhatározással, ha kell áldozatok és szenvedések árán kell kivívni éspedig nem egy pártnak, de az őslakosság egyesült erejének.

— A néppárt most válaszúton áll. Vagy felismeri végre történelmi hivatását, és élére áll a mozgalomnak és ezzel Szlovenszkó döntő tényezőjévé válik, vagy, ha a sors által reábizott talentumokat ismét aprópénzre váltaná fel, az egész őslakosság veszteségére, mert halasztja az autonómia megvalósulását, a biztos és dicstelen megsemmisülés felé halad.

— Reméljük és kívánjuk, hogy a néppárt

végre felismerje hivatását.

Ha őszintén kívánja az autonómista blokk létesítését, minket arra készen talál.

De ha ismét elfordulna most kitűzött útjáról, mi ezt sajnálattal vennők tudomásul, de megmaradunk programunk mellett, tovább küzdünk az eszméért mindaddig, mig a szlovákság önzetlen része, az egyre rosszabbodó helyzet, viszonyok és folytonos mellőzések által is rákényszerítve, talán más vezérek alatt, ismét az autonómia útjára lép, s akkor karöltve kivívjuk az autonómiát, mint Szlovenszkó konszolidációjának és mindannyiunk helyzete jobbraíordulásának nélkülözhetetlen előfeltételét.

Fleisclttnann Gyula felszólalása

A kitörő lelkesedéssel fogadott beszéd után Fieischmann Gyula dr. tartóménygyü- lési képviselő szlovák és magyar nyelven szólalt föl.

Mint az eperjesi pártszervezet megalakitó- ja rámutatott azokra a nehéz viszonyokra, amelyek között a párt megalakult Eperjesen. Tíz év előtt abban állott a nárt feladata, hogy megállítsa és visszaverje a husszitizmus támadását a többségben katolikus Szlovenszkó Jiieii, biztosítsa népünknek a politikai szervezkedés lehetőségét, ellensúlyozza a centra- iisztikus politikai törekvéseket az autonómia programjának felállításával és gátat vessen a féktelen nemzetiségi izgatásnak, amely éket akart verni a szlovák: és magyar nép közé. Ezen céljaink elérésében az elmúlt tiz esztendő alatt nagy haladást tettünk. A husszitizmus visszavonult a történelmi országokba, politikai szervezeteinket kiépítettük, a nemzetiségi békét nagyrészben helyreállítottuk és az autonómia gondolatát belevéstük minden szlovenszkői ember leikébe. Ezen tiz év alatt azonban újabb csapások is értek bennünket: gazdaságilag rettenetesen elszegéPáris, március 4. Jegyezzük föl, hogy miképpen tekint a szerelemre a tudós józan szeme, aki ezzel a témával minden érzésbeli elfogultság nélkül foglalkozott. Ez a tudós egy Paul Voivenel nevű híres francia orvos, aki a kutatásai során leszűrt eredményeket egy most megjelent könyvében fektette le.

A romantikus szerelem, a szerelem mint betegség aránylag igen rövid ideje létezik csak.

Az ókor nem ismerte. Egészen a minnesánge- rek idejéig, sőt Rousseau koráig a mai értelemben vett szerelem kivételes eset volt. A házasságokat nem szerelemből kötötték, hanem gazdasági okokból és család alapítási céllal. A fiatal emberek összeházasítása a szülők dolga volt, amint ez ma is divik Keleten. Csak ha

Csizi Jód Rróm Gyógyvíz

A kontinens legerősebb jód-bróm forrásai. Kérje az ivókúra használati utasitását. 1

CsiaffirdS.

valamelyik fél leküzdhetetlen ellenszenvet érzett kijelölt házastársával szemben, tekintettek el a házasság megkötésiétől.

A romantikus szerelmet is ismerték az ókorban, de

az ilyen érzéseket akkoriban az őrültség bizonyos formájának tekintették.

Ilyen hóbortnak tűnt föl az antik világban Pária és Heléna szerelme, amely miatt kitört a trójai háború. Hasonlóan az őrületnek egyik szünp témáját látták Kleopátra és Antonius híres szerelmében is.

Voivenel dr. a szereimet bizonyos fajtájú

járványnak látja, amely bizonyos évszakokban, különösen tavasszal nagyobb mértékben lép föl és fertőzőén hat.

Nehéz eseteiben ez a betegség veszedelmes és öngyilkossághoz, gyilkossághoz, valamint, tényleges megőrü léshez vezet. A nagy általánosságban azonban ártalmatlanul végződik. Némelyik évben — állítja. Voivenel — rendkívüli nagy intenzitással lép föl a szenvedtünk és a magyar kisebbség kultúráját óriási csapások, veszteségek érték különösen az iskolapolitika terén. Ezért a jövendő tiz év munkaprogramjába első helyre a gazdasági és kultúrpolitikát kell tennünk.

Ez a munka nehezebb talán mint az eddigi volt. Itt nem használnak szép beszédek és ünnepi megnyilatkozások. Itt tettekre, cselek- vésra van szükség.

Számolnunk kell az uj, az életbe kikerülő fiatal generációval és népünk kívánságaival, életszükségleteivel az uj változott és nehéz viszonyokkal. Nem állhatunk meg a fejlődésben, hanem a népből és az életből uj eszméket, uj törekvéseket is át kell vennünk. Ilyen módon a keresztényszocialista párt nyugodtan nézhet a jövő elé és megtalálhatja Szlo- venszkón a maga létjogosultságát. Ilyen munkával továbbra is fontos és nagy hivatást fogunk betölteni a magyar kisebbség és egész Szlovenszkó szempontjából, s további erősödésünkhöz s fejlődésünkhöz adva van a bázis.

A nanry tapsviharral fogadott beszéd után Rovó Gyula h. polgármesternek, helyi .szervezeti titkárnak a tiz éves munkáról beszámoló jelentését terjesztették elő, amit a gyűlés nagy tetszéssel fogadott.

H tasSvárpárí iMzIése Ezután Bánó Dezső, a magyar nemzeti párt eperjesi helyi szervezete nevében üdvözölte a keresztényszocialista pártot. Ez az üdvözlés, ucrymond, nemcsak hivatalos formaság, hanem az összetartozandóság érzéséből fakad, köszönti az országos keresztényszocialista párt vezérét, törvényhozóit és vezetőit, s rámutat arra, hogy a keresztényszocialista párt az örökös nauv küzdelemben hamis jelszavak ellen küzd s milyen nagy munkát végzett őslakosság érdekében.

A nagy tetszéssel fogadott felszólalás majd pedig Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő lelkes zárószavai után a szépen sikerült diszgyülés véget ért.

#

A diszgyülés után az eperjesi keresztény- szocialista műkedvelők este szinielőadást rendeztek, melyen először egy szlovák vígjáték került színre. — Csizmár, Blaszcakie- wic Mária, Gombár Mária, Pramik János, Valykó Imre és Vozárik Mártával a főszerepekben. Majd a Szalmaözvegy cimü bohózatot hozták színre. Ennek szereplői: Fendik János, Tóth Ilonka, Germuska József, Csajka Béla, Stegena Magda és Szabón Károly voltak. Végül egy népszínművet adtai: elő a következő ügyes szereplők:

Pcsellár Pál, Klobusovszkv Sándorné, Szop- kó Imre, Kassay Marus, Gregor Mici, Kobi- licz Jenő, Mikolik István, Karabin István, Stahur Ica, Gaál Kató és Billich Manci. A nagyszerű szinelőadásokat reggelig tartó táncmulatság követte.

relem epidémiája. így például 1830-ban, amely évet az általános szerelmessé válás és a szerelmi indokokból elkövetett tömeges öngyilkosságok jellemzik.

Voivenel dr. ebben a fölfogásában találkozik Li-lli© amerikai fiziológu&sal, aki a szerelem jelenségeit és szimptómáit azzal magyarázza, hogy

bizonyos mérges anyagok gátolják a normális gondolkodást és megmérgezik az ideg- rendszert.

A férfiaknál a mérgeknek ezen behatása elsősorban azt okozza, hogy a férfiak főképpen a. nők szemeiben találnak gyönyörűséget, mig a nők inkább a férfiak hangjában, különösen bizonyos árnyalatú tenor- és baritonhangokat kedvelnek. Általában azonban még a két tudós sem meri megkockáztatni azt a kijelentést, hogy sablónt lehetne fölállítani a szerelem terén, amely végtelenül individuális érzés és amely ugyanúgy le tudja nyűgözni a szép, minit a csúnya emberpéldányokat..

Ha valaki meg akarja takarítani magának a szerelmi szenvedést, amelyet a szerelem betegsége okoz, azaz. ha nem akar boldogtalanul szerelmes lenni, vigyáznia kell a szivére és a jelentkező szerelmi szimpátiát még csirájában el kell fojtania.

Különben elveszett, — állítja Voivenel dr. Az első pillantásra bekövetkező szerelmet Voivenel igen ritka esetnek tartja, mert szerinte a „szerelem bacil,lu'sa.i“-tiak hosszabb időre van szükségük, amíg hatni kezdenek.

Ami a házasságkötést. illeti, Voivenel dr. azt ajánlja, hogy házasságokban lehetőleg kapcsolják ki a romantikus szerelmet, mert az ilyen házasságok többnyire szerencsétlenül végződnek, Ugyanúgy, mint, a kölcsönös szimpátia nélkül kötött, frigyek. A romantikus szerelembe ugyanis igen sok fantasztikus képzet keveredik, amelyeket a józan valóság és a prózai együttélés többnyire erősein korrigál és keserves csalódásokat szokott okozni.

Ennyit mond a szerelemről a tudomány és egészen bizonyos, hogy sokkal érdekesebb, amit a költők mondanak.

Járványos betegségnek tekinti egy francia orvos a szerelmei, amelyet fertőző baciltasok okoznak ...

Voivenel dr. szenzációs könyve a szerelemről, amelyet a átadás hideg szeméveU néz

csehországi németek Ö&ezetfogáeát, akkor végre nekünk ie mindnyájunknak öntudatra kell ébred-