Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-22 / 68. (2289.) szám

J.O-UV umUvlUa áAy sAMUIMt.

A RliA£»

Pravda vft’aif!

IRTÁS DZURÁNYI IÁSILÓ

Azt azután előre gondolhattuk, hogy derék centralista laptársainkkal szemben hiábavaló a százszázalékos nyíltság, a teljes őszinteség: a rosszhiszemű ember legfőbb jellemzője, hogy a legtisztább beszédből és a maradéktalanul őszinte Írásból nem azt hallja meg és nem azt olvassa ki, ami azokban valóban bennfoglaltatik, hanem azt, amit sötét céljai érdekében a legjobban kamatozta thatóan hallani és olvasni szeretne. El voltunk készülve, hogy találkozni fogunk még mindig bizonyos rosszhiszeműséggel, ami ezekben a berkekben már szinte pszichózis, el voltunk készülve, hogy talán maradnak még bizonyos kételyek, amelyeket a vádaskodás kivirágzót! atmoszférájában egy csapással eltüntetni aligha lehet, de nem voltunk elkészülve arra és ez — megváltjuk — kitt os meglepetés, hogy a centralista csehszlovák sajtó a gyerekszobán tullendüLt élete tizenkettedik esztendejében sem által foganatba venni olyan harci eszközöket, amelyek már csak az európai sajtó múlt századból való múzeumának rossz emlékei között élnek. Szavak, mondatok, értelmezések elcsa- varása, világos mondatok tudatos rosszra- magyarázása, teljes értelmű passzusokba 'még a legtávolabbi vonatkozásban sem fölfedezhető más értelmek erőszakos belema- ígyarázása s az inkvizitori ügyészek is megszégyenítő vádaskodási módszerek s mindezek mellett végesvégig hajmeresztő logikai tótágas: mindannyi olyan jelenség, amit káprázva és szemdörzsölve fogad a huszadik .század tiszta és logikus fegyverekhez szokott zsurnalisztája.

Voltaképpen az adott sajnálatos lehetőségek között kevés értelme és célja van a polémiának. Mert mit felelhetünk például a Národny Denniknek, amely mindent az „irredenta" és a „revizionista mozgalom" nevezőjére erőszakol és amely a mi semmi ké- itelyt vissza nem hagyó becsületes megnyilatkozásunkból nem átalja azt a végső konklúziót levonni, hogy: „a P. M. H. Magyar- országról pénzt fogadott el, ezt már nem is tagadja, elfogadta tehát az irredenta támogatására."

Végtelenül csodálkoznánk, ha ezek után a Národnv Deamik kampányának bárki a legkisebb komolyságot és jelentőséget lenne képes tulajdonítani.

Ha a Národny Dennilk tudna és akarna helyesen olvasni és ellenfeleivel fásnfces módon harcolni, akkor nem azt irta volna* hogy mi cikkünkben „megengedtük a szubvenció lehetőségéit", ami nem igaz, mert mi semmiféle szubvencióról nem irtunk’ hanem csak egy részvénytársasági vállalattal kapcsolatos állítólagos lajpüzteíiröl s arról is csak azt irtuk, hogy mi ezt az üzletet, bár az sem lenne főbenjáró Min, nem kértük és meg nem kötöttük, Budapestről mi semmiféle pénzt nem kaptunk, sőt ottani expozituránk deficitjének pótlására mi küldöttünk Budapestre tekinté- télyes összegeket* hogy pedig ottani, bizonyos önállósággal dolgozó expozituránk megkötötte-e ezt az üzletet és kapott-e ettől a részvény- társasági vállalattól pénzt és ha igen, milyen célból és milyen körülmények között, annak kivizsgálására és tisztázására kértem a P. M. H. szindikátusának sürgős összehívását, ami kétségtelenül meg is fog az egész ügy véglege tisztázásával együtt történni.

Fair harcmodor mellett ezt kellett volna a Národny Denniknek megírnia, ha számára fontos lenne az igazság és a tények bizonyt’tő ereje. De a Národny Dennik számára egyedül : az akasztófa a fontos, amit nem az igazság ke- • resése* hanem a maga sötét politikai céljai érdekében nettünk ácsol. ,

Hogy kitűnő laptársunk végezetül a Tuka- pőrrel példálózik és egy lélegzetelállító logikai szaltomortá 1 óval fölfedezve a két eset között az analógiát, ügyész után kiált, az már több mint mulatságos. Ez valami olyan jelenség. hogy nekünk lenne kedvünk pszichiáter után kiáltani.

Jó szerencse, hogy Csehszlovákiában az ‘ igazságszolgáltatás nem a Národny Denniikre ' van bízva. De nekünk az igazságszolgáltatástól sincs igazságunk fölényes tudatában mit j tartanunk, a Národny Denniktől pedig éppen ( nem. 1

A Slovensky Dennik, bár a rosszhiszeműségben versenyt fut centralista testvénével, a Národny Denndkkel, legalább megközelítő, laza vonásokban valamit mégis visszaad cikkem értelméből és tartalmából. De a célza- tos ferdítésekkel ő sem takarékoskodik. Magyarország belső politikájával szemben való érdektelenségünk természetes okainak ki- ; fejtését például oda csavarja ki, hogy ón cik- , keimben nem kevesebbet állítottam, miint i

hogy mi „jogosultaik vagyunk Magyarország mai belpolitikai rendszerét védelmezni". Holott én éppen az ellenkezőt Írtam, mert hiszen a désinteressemient önmagában kizárja úgy a támadást, mint a védelmet. A Flactobarbh-eset őszinte föltárásából pedig olyan konzekvenciákig jut el, aiminőkre a legtávolabbról sem adtam okot. Majd azt írja: „Dzurányi még azt mondja, hogy évente egyszer-kétszer Budapesten tárgyal a P. M. H. helyzetiéről és ott kénytelen sok mindent megvilágítani. Szavai nagyon homályosak és rejtélyesek." Aki helyesem tud olvasni, az szavaimban semmi homályt vagy pláne rejtélyt nem találhatott, mert ellentétben egy bizonyos rendőri jelentés adataival nagyon világosan és félreérthetetlenül megírtam, hogy gyér budapesti tartózkodásaim alkalmával kizárólag ujságiréam beire kikel, Írókkal szoktam érintkezni, aki lenek honoráriumát bizony sokszor elkésve fizetjük sezr ért nem egyszer megértő türelmüket kell kérnem. Egyedül ezek az én „hivatalos"' kapcsolataim, rajtuk kivid legfelebb régi barátaimmal jövök össze, de egyetlen egyszer sem volt még eset, hogy egy hivatalos vagy félhivatalos személlyel lett volna találkozásom. Ezeket irtaim. Hol itt a homály és hol itt a rejtély?

Különben ebben az egész ügyiben nincs semmi rejtély: mi tisztán látjuk összes szereplőivel együtt az egész komp lőtt ot, amely

a sziovenszkói magyar kisebbség nagyra fejlődött értékes intézményének, a Prágai Magyar Hírlapnak az életére tör. ösimerjük ennek a komplettnak nemcsak szereplőit, de a legrejtettebb rugóit is. És mi nem félünk* Mert a mi fegyverünk a legerősebb fegyver: a ti szita igazság. Ezen nem vehet erőt semmiféle sötét ártó szándék és szervezett gonoszság. Piravda vífazí!

Éppen ezért nekünk védekezésre sincsen szükségünk, de a sürü és szisztematikus provokáció rákényszeritett ,hogy nyíltan reflektáljunk a ránkzáporozó vádakra. Nem ellenfeleinknek, hanem a mi hűséges olvasóközönségünk hatalmas táborának tartoztunk ezzel. Ez megtörtént. Méltatlan polémiáknak sem helye, sem értelme.

A képviselőház elfogadta a lakbirnovellát s a két mezőgazdasági törvényjavaslatot

Nitsch és Hokky képviselők erős ellenzéki kritikája a kormányjavaslatok fölött - A koalíció végre megegyezett a kis munkaprogramban

Prága, március 22. Az egész héten át tartó feszült hangulat után a koalicióban már sokkal optiimisztikusabb a hangulat, mivel az eddig vitás kérdésekben megegyezés jött létre a szocialista és az agrárblokk között. Ennek folytán a mai napon a képviselőház már hozzá is fogott a lakbértörvény tárgyalásához, amit az esti órákban be is fejez. Pártjaink törvényhozói közül a mezőgazdasági javaslathoz Nitsch Andor szepesi németpárti

képviselő, a lakbér törvényekhez pedig Hokky Károly országos keresztényszoeialista párti képviselő szólalt föl.

Az ülést Malypetr elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg és a Ház folytatta a kenyérli-szt keveréséről és a közszállitásokról szóló törvényjavaslat fölötti vitáját. Az első szónok Nitsch Andor volt, aki nagy érdeklődés mellett mondotta el az alábbi beszédet.

Nitsch Undor beszéde

Két oly törvényjavaslat fekszik előttünk — mondotta a képviselő —, amelynek célja állítólag az, hogy a mai válságos időben a mező- gazdaság számára enyhülést hozzon. Nemcsak én, mint gyakorlati gazda, hanem odakint a vidéken minden földműves lapozgatja ezeket a javaslatokat « arról tanácskozik, hogy miképpen fognak ezek a gyakorlatban beválni. Az ilyen csekély ajándékkal, mint amilyet ez a két javaslat nyújt, a mezőgazdaságon egyáltalán nem lehet segíteni, mert

különösen a rozsőrlési és a kenyérsütés! javaslat végrehajtása legyőzhetetlen akadályokba fog ütközni, mert számolnunk kell azzal a körülménnyel, hogy ma már nem élünk a hadi gabonaközpont gazdálkodása napjaiban, hanem ma már a szabad közgazdaság ideje érkezett el.

Tény az, hogy rozsból, árpából és zabból túltermelésünk van. A köztársaságnak csak rozs- zsal bevetett területei 1929-ben 274.000 hektárral nagyobbak voltak, mint 1927-ben. Ennek következtében a múlt évi aratás 6 millió q-val több rozsot hozott, mint 1927-ben. A rozstermelés eme föllendülésének oka a cukorrépatermelés általános visszaesésével magyarázható. A köztársaság 1929. évi rozsbehozatala mindössze 21.000 q-t tett ki 8 ez a behozatal is különösen a csehszlovák—német határvidékre szorítkozott.

A kormánynak lehetősége lett volna megfelelő helyes és okos külkereskedelmi politikával a rozisfölöslegnek kivitel utján való elhelyezésére. Lengyel- és Németország a közelmúlt időben rozskiviteli egyezményt kötött.

A rozstermelőnek a két Javaslat nem hoz hasznot

A ma napirenden levő mezőgazdasági javaslatok a rozstermelő gazdának semmi hasznot sem jelentenek,

számára semmi előnyt sem hoznak. Csak a börzeárak alakulását kell megnéznünk. Ha valami törvényes intézkedés híre érkezik, a börzén azonnal bizonyos nyugtalanság észlelhető « az árak rendesen emelkednek.

Annak ellenére, hogy a legutóbbi napokban még magas katonai egyéniségek is megjelentek a tőzsdén, hogy ott némi bevásárlásokat eszközöljenek, a rozs ára lényegesen egyáltalában nem emelkedett, sőt azóta a csekély emelkedés Is visszafejlődött.

A mezőgazdaságon egyáltalában semmit sem segít az, ha a terménytőzsdén egy egész szakasz generális jelenik is meg.

Ugyanígy állunk azzal a javaslattal is, mely azt írja elő, hogy a közintézmények belföldi eredetű mezőgazdasági terményeket kötelesek fogyasztani. Itt nagyon kívánatos, volna az, hogy

a nyilvános intézetek a bevásárlásaiknál ne engedjék magukat sovén szempontok által vezettetni, hanem a kisebbségi nemzetekhez tartozó földművesektől is vásároljanak.

Javaslatainkat kezdik már figyelembe venni

Egészben véve dicséretre méltó a katonai 'ntendaturának az a rendeleté, hogy a katonák élelmezésénél nagyobb súlyt kell helyezni a tejtermékek fogyasztására.,

Ebből a rendeletből azt látjuk, hogy a földművelésügyi miniszter ur valóban magáévá tette javaslatainkat és hogy a mezőgazdaságon legalább némi csekély intézkedésekkel segíteni igyekszik.

Természetes, hogy a tejtermelésen akkor lehetne kiadósán segiteni, ha az egész hadsereget be lehetne kapcsolni fogyasztóként a tej nagy mennyiségben való átvételébe. Mi azonban ismerjük azokat az okokat is, amelyek nem engedik meg ennek a nagy tervnek a megvalósítását. A feketekávé-reggeli és a tejreggeli között óvenkint állítólag 14 millió korona különbség mutatkozik fi ennek az összegnek nincs meg a fedezete.

Nos hát 14 millió korona az államháztartásban egyáltalán nem olyan jelentős összeg, amelyet a mezőgazdaság támogatására nem lehetne előteremteni.

Adunk a pénzügyminiszter urnák egy gondolatot, hogy miként tudja ezt a különbözetet előteremteni. A napilapokból olvassuk, hogy a miniszter urnák az a szándéka, hogy egy söradót vezessen be, amely a kincstárnak körülbelül 200 milliót fog jövedelmezni. Nos hát tessék ezen 200 millióból a mezőgazdaságot segélyezni, hisz ez a pénz úgyis a gazdáké, mert sem az árpának, sem a komlónak nincsen ára.

Más államok kísérletei sem vezettek eredményre

Alapjában véve ezek a rendelkezések csak részí étintézkedések s nem jelentenek többet, mint egy csepp a tengerben. Az agrárpártok ezekkel az eredményekkel egyáltalában nem hivalkodhatnak, mert ezek a törvényes intézkedések a mezőgazdaság mai súlyos válsága idején semmi alapvető változást sem fognak előidézni. Ezt egész bizonyossággal állíthatjuk. Középeurópa mezőgazdaságának válságos állapota továbbra is megmarad. Szomszédaink, a szomszédos államok már a multiban is egészen erélyes programokat állítottak fel s oly közgazdasági intézkedéseket teremtettek meg, amelyekkel a válságot akarták megfékezni, ez azonban a mai napig sem sikerült nekik. Németország a múlt év folyamán valóban nagyon merész intézkedéseket tett a mezőgazdasági válság orvoslására, miután átlátta, hogy

az agrárvámok önmagukban véve nem idézhetik elő a kívánatos gyógyulási folyamatot.

Napjaink mezőgazdasági válsága egészen más természetű, mint a 19. század utolsó évtizedének mezőgazdasági válsága. Akkor még hatásosan lehetett védekezni a vámokkal, a tengerentúli úgynevezett újvilági államok tömeges behozatalával szemben, mert akkor a pénz- és valutaviszonyok is egészen mások voltak.

Ma a vámemelést a mezőgazdasági terményeket exportáló államok dumpinggal ellensúlyozzák, ilyen dumpingalap például az amerikai Mc. Mary Haugen-Iíills 300 millió dollárnyi alapja.

Viszont más európai agrárállamok a mezőgazdasági terményeik átvételét azzal kény szeritik ki, hogy a nagy ipari államok ipari termékeinek kivitelével szemben magas

ipari vámfalaikat állítanak. Sering szerint a jelen idők agrárválságának oka abban keresendő, hogy

a mezőgazdasági termények és az ipari tér* mékek árában mutatkozó különbség túlságosan nagy ős hogy a fogyasztók felvevőképessége általában legyengült.

Ha a csehszlovákiai mezőgazdaság helyzetét figyeljük, úgy azt kell megállapitanunk, hogy az itteni válság további oka a termelés túlságos drágaságában rejlik. Ezzel kapcsolatban utalok a földművelésügyi bizottságban már ismételten is előadott fejtegetéseimre.

Németország mezőgazdasági ), szükségprogramja

Német szomszédaink oly intenzitással foglalkoztak a mezőgazdasági válság kérdésével hogy a volt földművelésügyi miniszter, Schiele dr. a mezőgazdaság számára úgynevezett szükségprogramot állított össze s eme szükségprogiram végrehajtásához szükséges összegek már az 1928. évi állami, költségvetésben fedezetet találtak. Én ezt a szükség programot csak mellékesen említem, mert valamennyi intézkedés részlete? felsorolása nagyon hosszú időt venne igényibe. Igv a fagyasztott ihus behozatali kontingensét 1 millió 200.000 métermázsáról 500.000 métermázsára szállították le s az értékesítési szervezetek részére az alábbi állami támogatásokat biztosították: a vágómarha és a hústermékek értékesítési piacainak megszervezésére 8 millió márkát adtak, ezenkívül az állam 22 millió márka jótállást vállalt a husértéke- siíési szövetkezetekért; a tejgazdálkodási termékek értékesítésének megszervezésére 10.9 millió s a tojás értékesítésére 4 millió, a gyümölcs és zöldség értékesítésére 8 millió, a burgonya értékesítésére 1 millió s egyéb mezőgazdasági célokra 1 millió 500.000 márkát, összesen tehát 30 millió márkát fordítottak a mezőgazdasági termékek értékesítésének a megszervezésére, vagyis csupán csak az értékesítési szervezetek ue- gyedmilliárd csehszlovák korona segítségben részesültek. Különösen kell hangsúlyoznom azt, hogy ezt a támogatást magánosok sohasem, hanem mindig csakis a szövetkezetek és szaktestületek kapták. Németországban a hitei kérdést olymódon rendezték, hogy a rövidlejárahi kölcsönöket hosszúlejáratú törJesztóses kölcsönre változtatták át. Úgynevezett Treuhamd központokat alapítottak s ezek vették át a pénzintézetekkel szemben a jótállást s emellett a birodalom ezeken a központokon ©^harmadrészben a provinciák, országrészek és körzetek kél: harmadrészben vannak érdekelve. A T reu h and - közpon tok j ótál lása jelenleg 600 millió márkára, tehát csaknem 5 milliárd csehszlovák koronára terjed. A rövidlejáratu kölcsönöket 30 év alatt törleszthető, 93-as árfolyam mellett 8.4 százalékkal kamatozó kölcsönökre konvertálták.

Az ipar és mezőgazdaság paritásának megteremtése

Ha a többi állam közgazdasági szükségprogramját vizsgáljuk, úgy a legmesszebbmenő intézkedéseket találjuk valamennyi középem'ópai állam mezőgazdasági törvényhozásában, legújabban Lengyelország és Jugoszlávia törvényeiben is. A földművelésügyi bizottságban tartott beszédein során már hangsúlyoztam, hogy feles intézkedésekkel semmire sem lehet menni, a segítségnek elsősorban a kormánytól kell kiindulnia azzal, hogy ez pénzügyi intézkedésekkel siessen a mezőgazdaság segítségére:

az adókat a körülményeknek megfelelően le kell szállítani, a szociális terheket csökkenteni kell s a hitel- és tarifakérdést a legsür-