Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-02 / 51. (2272.) szám

•PBSBOTTVVMÍtSR-HTRMW 13 PtMfíirO KöÍiÓliií IS QVLtOJiti adta & büszke asszonyt, akinél a büszkeség előbb­re való a ezerelomnél i*. Alakítása nagyon jó volt. A bájoa szőke Alistáli Mária Zsófi szerepében re­mekelt. Juranics Irén — bár alighanem első sze­repléseinek egyike a „Vereehaju**, kitünően be­vált, épp úgy, mini Mihálcalca Györgyi, aki egy tűzről pattant temperamentumos menyecskét adott nagy sikerrel Gál Ella az anya, özvegy Sajgóné szerepét alakította finom érzésű árnyala­tokkal Külön említést érdemel Wowy Manci sze­replése mini komika. Sári szolgáló szerepéből olyan kabinetalakitást csinált, hogy a közönség több ízben nyílt tapesal jutalmazta elsőrangú hu­morát, amiben a inaozskinnás nem kis szerepet játszott. Sárai Pali a régi Körülötte forog az egész elő- adás, mint ahogy ő az előadás körül forog. Min- denüttt ott van, mindenütt remekel és természetes művészi komikájával az előadás sikerének orosz- lánrészese. A közönség, amely hálásan tapsolt ked­vencének, nem győzte ünnepelni Sárait, akit már aligha lehet műkedvelőnek nevezni Kiforrott te­hetségű színművész ő. Farka# Lajos és Fügersy Gyula kellemes hang­gal előadott magyar dalaikkal szereztek érdeme­ket. Különösen említés remélté Farkas Lajos, aki komoly szinésztehetség, bár rovására lehet Írni, hogy néha túlzottan aláfestette éppen a legnai­vabb költői áradozásókat, ami kiesé ártott. De erről le rókább a szerző tehet Böjtöa József jó! be­vált a karakterezioész szerepben, ezzel szemben Tolnai Gézának — bár benne is megvan a jóaka­rat és tényleg helyenként el is találta a kellő pózt, hibájául lehet felróni, hogy csaknem állan­dóan a sugólyuk felé figyelt és beszélt. Viszont ezzel szemben népies nyelvezetű zamatos magyar beszéde ketlomcBon hatott. A többiek, Palm Muci, SflgerI Erzsi, Zlmmer Irma, Szántó Ilonka, Hofer Ega. Sárközy Bözsi, Zlmmer Gréti, Broliy Piri, Jandó Bella, Kerekes Gábor, Schiffler Otmár, Fenesi-Fillberger Sándor, Dömök Béla, Kaiser Zoltán, Kövy Zoltán atb. kisebb szerepekkel juttatták a darabot a megé~de- meLt sikerhez. Külön fejezetet érdemel a zenekar, a „Kis Kár­pátok" caerkóezcigányzenoka, amelyet Sendicin János zenetanár betaeritásávai régi ismerősünk, Fekete Andor vezényeli közmegelégedéssel Min­denesetre az énekszámok precíz kíséretével része­se a sikernek. A hatalmas tenned szín ül tig meg­töltő előkelő közönség, ahol Pozsony magyarságá­nak színe-java képviselve volt, helyenként frene­tikus tapsviharral jutalmazta a Toldy Kör mű­kedvelő gárdájának elsőrangú szereplését. A nagy sikerre való tekintettel as előadást március 9-én megismétlik ugyancsak az Átlómban. Lenke István. Tervszerű a magyar kulima ápolása Eperjesen Eperjes, március 1. Eperjes ntagyarságárnak életszükséglet a kultúra. Flnuai és müveit közönsége vágyó­dik az irodaimi estélyek, hangversenyek, sainielóadások utájo. Ez a vágya talán egy évben sem elégül'! ki annyira, mint a mos­tani téli szezonban. Az estélyeket rendező kövületek: a Casinó, az Evang. Nőegylet é« a kebelében működő Ifjúsági Csoport, a Dal­testvérek, a kérész tény szocialista Leány Club gazdag és eredményes munkát fejtettek ki a kultúra terén: tanulságos és mulattató irodalmi, zenei, műkedvelői estélyeket ren- deetek, még pedig előre kidolgozott terv szerint. Egész szezonra kidolgozták a pro­gramjukat, meg is valósították szép ered­ménnyel, fényes sikerrel. Irodalmi szem­pontból is nagyon értékes és tartalmas mun­kát végzett az tl n. magyar kisebbségi könyvtárbizotí&ág, amely a Szabad Egyetem módjára terjesztette a magyar és az általá­nos kultúrát. A régi Széchényi Kör irodal­mi szakválasztxnányának a szerepét vett© át az a lelkes, munkás bizottság, amely a mos­tani téli szezonban szép és gazdag sikerekre tekinthet vissza. E télen öt előadást, estélyt rendezett Előadók voltak: Máriássy Béla d,r. (Velencéről, vetített képekkel), Skripeczky Béla (Vallás és tudomány), Bárkány Jenő (A távol és közel Kelet, útja. hazafelé a hadi­fogságból), dr. BotSh Tamásné Taihy Erzsébet (Konstantinápoly). Az előadások sorozata méltó befejezést nyert február 26-án, amikor is Bujanovicané Fáy Éva Rómáról tartott előadást vetített képekkel. Magas intelligen­ciája, nagytudásra melegérzésil, finom lelkű asszony, akinek éles a szeme, éber a meg­figyelés© kifinomult a művészi ízlése. Csak igy magyarázható meg, hogy Rómáról, az őiők városról, egy előadás keretében olyan elhatározó, nagy sikerrel tudott beszélni, vonzóan, lébilincselően. Mert az anyag óriási áttekintése és megértése nagy történelmi és archeológia! tudást, művészettörténeti tájé­kozódást igényel. És Bujanovicsné fényesen megállta a helyét úgy is. mint tudós, mint élénk megfigyelő, mint melegen érző néz-. serény és műit elsőrendű előadó. Szinte cso­dálatos volt, milyen könnyedén szőtte bele * nagy történelmi ismeretekbe egyéni élmé­nyeit, megfigyeléseit. Kellemes csengésű hangjával, színes képeivel, zengzetes ma- gyarságu beszédével mindjárt az elején be­hízeleg le magát a közönség szivébe, amely azután élvezettel hallgatta végig szépséges előadását az örök város leikéről, az antik és keresztény Rómáról és a Vatikánról. Elő- ! adása végén percekig ünnepelték őt. A magyar Ikisebbségi könyvtárbizottság élén Máriássy Béla dr. áll. ő rendezte ezeket az előadásokat is. És ez tulajdonképpen mindent megmagyaráz: a zsúfolt házakat, a fényes sikereket Mert Máriássy Béla már a Széchényi Körben is vezetője volt a Szabad Egyetemnek, tehát megvan a praxisa. Má­riássy Bélának kiváló az ízlése. Azután könnyű neki, 6 olyan népszerű ember Eper­jesen, hogy ha valakit felkér egy előadás megtartására: senki se utasítja vissza. És ha a közönség azt olvassa, hogy ezt vagy azt az estélyt Máriássy Béla rendezi, akkor már biztos benne, hogy az nívós, tanulságos és élvezetes estély lesz. így volt az ebben a téli szezonban is. Elismerést és köszönetét érde­mel érte. W&Uentinyi Samu dx. „Nincs a művészetben miért, egyetlen célt a szükségszerűség Látogatás Halász-Hradtl Elemér kassai műtermében ii valódi csomózással 1 (*) Possonybo végleg bevonult a hnngM&lK. Po­zsonyi saeriuwAŐBégüuk jelenéi: Nagyoetoeeeo ugyaffl, de végre Poexmyba is be-vooult a hangos­film. Pénteken két po«*Jtiyí rouagóbes )« vök «ajtó- í bemutató. Aa Aöonban ée a Tátrában. Élőbbében a Singing-fooM játssootöák, a Tátrában pedig a Broad­way melódiát Mimikét yéllaleí nagy köttaéggel tt- alakJttatta minpadát a banguefikn mámára, küflö- nöaen a Tátra mosó ig8ag.'«<t<ó«óg* belyeaeát nagy súlyt arra, hogy a haogoafi tarnak megtételé nwtaőt ia teremtsen. A Broadway melódia a megjelent ven­dégeknek különöse® tetszeti. Hétfőn már német nyelven ia fogják vetíteni a szöveget A terem akusztikája is kifctoő. A* ©Moékeoy igoagwtésóg sxüoet kőoben umotnán látta vendégül a megtórot Kassa, február 26. (Kassal szerke?7rtőségíüuiktóL) A kassai Fegyverház uccában áll egy régi, évszázados toronyszerű épület. Az egykori várerődiit- ménybon ina két művésznek a műterme vau. Halász-Hradil Elemér az egyik művész, akit nem kell Szloveuszkó közönségének felfedez­ni. Régen felfedeztette már magát művészi teljesítményed vei, amelyek az alkotó képző­művészet igazi remekműved. Amilyen érdekes a művész otthonának kül­ső képe, annyira érdekesen egyéni a mŰJte- j rém két nagyszerű helyisége. Rafael, Van Dyok, Tizián nagy vásznainak hű másolatai a falakon, melyeket a mester müncheni stúdiumai alkalmával készített. — A művészet, — mondja Halász liradii beszélgetésünk során — ha túlságosan igyek­szem a kérdés felett elmélyedni, azt kell mon­danom, csak azért van, mert önmagáért léte­zik. Keresztülmentem a festőművészet »ok fázisán, sok kísérlet ejtett engem is rabul, míg a mai nyugalomhoz nem érkeztem «s meg­állapításom az, hogy egyetlen mlírósta irány nem nélkülözheti az akadémikus elemeket, melyek csak ke­retet jelentenek, amiket a művész egyéniségének fceH kitöl­teni. — íme, mint tóthatja, ess a kép — rá matat Mártái Sándornak egy Firenzében készült ké­pére — teljesen az expresszionizmua formá­jában készült, a laikusok szerint, akik a pil­lanatok hatása alatt született természete? mozdulatokban, megélt impressziókban vala­mi extravagauc iát látnak, pedig nem egyéb ez, mint a feető élménye azzal a hűséggel megrögxttve, mely nem akar sem keveseb­bet, sem többet mondani, mint amit az alko­tás pillanatában érzett éé látott. Ez a kép például Márai Páriában készült portréi kö­zött, — melyek közül néhány, amit a firenzei lakásán megmutatott nekem, kubista festők munkája volt, — az én szerény impresszio­nista festményem úgy hatott, mint a legkon­zervatívabb kép. — Általában úgy vagyok a különféle mü- véraá irányokkal, hogy ón a művészi megnyi­latkozásokat, legyenek azok bármely „izmus“- hoz tartozók, csak a művészi megnyilatkozás lényegének megítélésén át látom, onnan van azután az. hogy a művészetben szerintem csak egyetlen fel­adatot kell látni: a szükségszerűséget s annak a pillanatnak a szépségét kell ben­ne felbecsülni, mely megfogta, alkotásra ösz- lőnőzte a művészit. A régi mesterek műveiben megnyilatkozó önállóság, melyből akadémi­kus iskolák rendszerét állítják fel, legfeljebb korjelző útmutatások, de soha arra nem jel­lemzőik, hogy a művészt mily tudatos célok vezették, amit szívesen olvasnak bele a mű­történészek a műremekek szintézisedbe. Egyetlen cél lebeghet csak a művész szemei előtt, még pedig a magáért valóság tudata, mely annyira domináló feltétele a művé­szetinek, hogy minden mást elnyom. Kiesd vászonra mutál rá ezután Halász mes­ter. A kép szürke, mély tónusú festmény. Egy galíciai zsidó temetőt ábrázol. Düledező sírkövek százai. Sűrű emberhullás komorsá­ga döbbenti meg a nézőt. Az egyik eldülőben levő sírkő tövében halott katona fekszik. A képnek története van, így beszéli el a mes­ter: — Künn voltunk a galíciai harornezőköii. Ezrediiník egy temető tövében pihent meg. YITKAY ffltfC! prágai szerzői estje a MÁK kuituresfle Hereiében március 4-én 9 érakor a Zsvnost. Beseda (Kartova el. 30} nagy termében Megkapott a temető sok-sok ázás riremiéke. Úgy hatott, mint egy népes piaci gyülekezet, ahol az emberek, a kidőlni készülő sírkövek nagy beszélgetéseket folytatnának egymással. Ide-oda hajlásúkban csoportok képződését kellett látni, majd amott egy magányosan el­hajló sirkő, mintha távozóban lenne a vásár után. Sok-sok mozgásban látszott az egész tar­kóié bor. A kép annyira megkapott, hogy be­mentem a temetőbe, ahol megdöbbenve lát­tam, hogy egyik sírkő tövében egy halott ka­tona fekszik teljes fegyverzetben. Ennek a pillanatnak emléke e kép. Legkedvesebb ké­peim egyike. Nem eladásra készült Majd újra visszatér beszélgetésünk a mű­vészet lényegére. — Minden művész áthalad bizonyos káeér- téseken, melyeket később kihever. Az én első stációm az akadémikus festés, mely minden művészi indulás ábécéje. Majd jött az éle­temben a plénér korszak, azután az iimpresz- szionizmus. S ha. ma meg szeretném állapí­tani, hogy hogyan is állok én a körülfogal­mazott művészi osztályozás közepette, akkor valami olyan izmust kellene megfogalmazni, mely valahol az akadémikus festés és az ex- presszioD izmus között foglal helyet. Úgy ér­zem, áthidalása vagyok sok-sok hánynak, élő bizonyságául annak, hogy a kksexifikálás minden vonatkozásban eiexner értékű s * ha­tározott mü vés tarán fokba sorolgatások leg­feljebb a formák, a külső bírálata, azonban sohasem a lényegé és a művészet valódi tar­talmát nem érinthetik. — Nem fogadom ed például a különféle művészi irányok képviselőinek művészi meg ítélésében azt a tételt sem, hogy vannak mű­vészi Irányok, melyek teljesen nélkülözik az akadémikusrág elemeit. Ezt határozottan ta­gadom. Ahogy a betűvetés tudományában az abc megtanulása az első lépés, úgy a festő­művészet első lépései sem nélkülözhetik a festészet akadémikus, őrökértékü fogalom- megállapitésait, melyeket a különféle irá­nyok saját Ízlésük szerint csomagolnak be művészi törekvéseikbe, a feleslegeset, mely szerintük korlátozza őket, elhagyják, de mü­veik alkotásának mélyén mégis helyet kell foglalnia az ősi elveknek, amelyek oly egy­szerűek, mint az egyszeregy. A térkitöltés, a felépítés, a technika örökösen egyforma uta­kon jár, s ha valaki ezektől akar eltérni, ak­kor megteremti a művészetben a Nihilt. Minden tanulmánya, mely akár olasz váro­sok, akár München tárlatai, akár a párisi asz­falt talaján hangolták művészi mondanivalók­ká, testé a benne rejlő művészi erőt, arról tanúskodik, hogy Halász-Hradil konvencio- nalizmus nélkül hiszi az életet, hiszi az élet szépségeit, sok élniakarás és életszeretet lük­tet minden ecsetvonása alatt. Ha akadémi­kus megállapítások is jutnak benne kifeje­zésre, az sem nem jelenti nála a forma tel­jességét, sem nem béklyózhatja le egyéni művészetének varázsát, mely optimizmusig menő élethit. Génért Jenő. (*) A kettős beszélőfilm Prágában. Az Elekta- fikn a napokban mutatott be Prágában meghívott közönség előtt egy érdekes kísérletet, amely hi­vatva van arra, hogy megoldja azokat a nehézsé­geket, amelyeket a beezélöfÜBi nyelvi tekintetben támasztott. Kistemaekers-nek „Mienk az éjszaka* című darabjának filmváltozatát mutatta be a Paesage-mozgóban Frőhlioh Károly rendezésében Az első napon francia szereplőkkel, francia „be-, ezéd-szöveg“-gel pergett a film, má>sik nap ugyan- ■ az a ezcenárium, ugyanaz a ez özéé német eziné-! székkel, németül Az amerikai beezélő- és hangos- j filmektől teljesen — és pedig határtalan előnyére ! — eltérő uj rendezés ée az uj film osztatlan tét- ezéseel találkozott s nyiiegyeneiSen mutatja a mo­zi fejlődésének útját. Érdekes volt megfigyelni, hogy az uj totálisan hangos, ée beszélőfilm kikü­szöböli a színészek túlságos teatralitását s eokkal közelebb hozza őket a vászontól, amelyen eddig némán, gőgösen trónoltak. A francia és német színészek játéka két külön tradicióju sziné&ztipus játékát tükrözte vissza b noha a rendező, a szce- nárió, a szüzsé ugyanaz volt, az alkotósz.néez ereje mindkét változatban más és más benyomáso­kat vésett a. hálás és előnyösen meglepődött néző, leikébe. i (*) Cirt»»s a „C*médi« PnuM*be~-bM. PArtttodi Írják: A téti mrÁnhbaa «erón uGgy eaaménye te—ó lőtt. Coeteau, as egykori «van gmr\fc»tók remetébe telett ia ei()ári az idő, a- ő helyét ma már a .^aür- reohőták" vágtató csoportja foglaltja ed, — a „Gmod Ecart“ szerzője pedig bevonult p. „Gomódiie Fran- caiee' -ba a eszel együtt a konzeirvatíáv haJhatatltt- nők kfaé. „Aa emberi hang" (La vodx humoáoe) óimén egyfelvanánoee kerük scínre Cootenunofc • „Comédke Franraitte*,-baa, amely nem máa, máét egy nagyon költői, nagyon mépeo megMt pároa je­lemet, melynek témája aaoabctn bizony éppen eéég régi, miként e*t a párita lapok IcritikuBeá ia meg­áiba pitoiták. Egy assaooyt elhagy a Broretóje, akit az asszony eaerek A kettéosztott miopadon utoleó telefon beszélgetés a amkitáe után. Aa assesony mint annyi irodahni elődje — könnyed biuigoo tréfál, bucéueiik éa eaküsrik, hogy •emond aem íéj. tikkor anonbao seoe foszlányai ütik meg Káét a telefonon keresetül, a vek barát egy zenés étterem­ből telefonál neki, — g aa asszonyból kitör erre minden lefojtott elkeseredés és bánat. A betelem mellett meglátja a férfi ottfelejtet*, pár kesztyűjét, hirtelen érzi, a eBakitás végleges, e ékkor olsirja bánatát a telefonon mégegyszjer a férfraak, akit eneret, — majd saereocsót, bakiogBégot kíván neki, — • végűi egészen összetörve a telefen me&é buti... Ec aa egész. A nő szerepében Ber<be Bovy aratott nagy sikert, — Coobean darabjának a kitté- knsok azonban nem jósoknak hossza étetsd különö­sen hibáztatva az egytelvooásos jelenei bosszúsá­gát és bőbeszédűségéi, vakumrfat a téma eknépett voSát is. AZ IYAK-TABSULAT MŰSORA ROZSNYÓK: Vasárnap dékrtán: Katica, operett. este: Diáksgerelem. Hétfő: Földnélkflly János, vígjáték. Kedd: Farazngi előadás. Csütörtök: A Nossty-fís esete Tóth Marival (PSy Béla juta lom játéka.) Pénteken: Ida regénye. Szombaton: Tommy ás társai (ntelsó eóőadás). A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Az éjszaka leánya. (C. Moore-hangoefdm.) BERÁNEK: Három testvér. — Egy éjszaka hőse. ALFA: Akasztófa ToncsL (E. Kiech beezélőfilm.) Ita Rita. FLÓRA: A szegény leány. (Belföldi fűm.) HVEZDA: Pat és Patachon, a divatklrályok. — Harold Lloyd nősül. LUCERNA: Pária gyermekei. (Beszélőfilm.) 4. hét. KOTVA: A táncosnő. (Beszélőfilm). 4-ik hét. METRÓ: Tembi. — Deményfalva. (4-ik hét.) RÁDIÓ: Jannfa. (Belföldi film.) Horváth Gabriella, PASSAGE: A singapuri leány. (Hangosfilm.) A POZSONYI MOZIK MŰSORA: Február 28-tóJ március 3-ig: REDOUTE: Lncky Boy. (Jeesel György.) Beszé­lő- ée hangosfilm.) ÁTLÓN: Singing Fool: A] Jolson és Dávid Lee.) Beszélőfilm. TATRA: Broadway Melodle. (Anita Page.) Han­gosfilm. A KASSAI KORZÓ-MOZGÓ MŰSORA péntek, szombat, vasárnap, február 28, máre. 1„ 2»: Irodalmi filmek eorozada I. Henry Bataille a nagy francia Lró.Poiiche cianü komédiája *ilan«n: A SZE­RELEM BOLONDJA Poliche Rendezte: Olga Tsche* cbowa. Michael Tsehechoff, Dolly Davis, Afiee Ró­berté. Egy öregedő férfi őriöugő és megráeé siereb me minden poklon és megpróbáltatáson keresztül II. A SCHWARZWALDI LEÁNY. Az oanuh évek legnagyobb szindara hsaik erének na <rvraerü éB teljes filmváltozata, csupa kedves derű, bájos romantika, megható gyöngédség. Főszereplő: Liáné Haid. Hétfőn: Maurice Dekobra legújabb regénye: Éj­fél... Palace-PigaMe. Főszereplő: Renée Herribeá, a narkózis nagyszerű hősnője. Tekintettel as óriási érdeklődésre, ajánlatoz )•- gyét idejében megváltania. Telefon: 520. HALTEHBERGER SfárfeSepek: Sudanes! - KoSice PieSfany FEST - TISZTIT - MOS Központi üzem címe: Haltenberger Pestögydr, Kőéire 2. jH«IIIIIIHMll»tH—1 »i I in i»—il.lll»IMI I unni ^ - '1—T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom