Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-20 / 66. (2287.) szám

2

Mintha szárnyai nőttek volna, a jelentéktelen fiatalemberből elragadó szónok lett, aki érezte, hogy a Cambridgeben és a könyvtárakban fölhalmozott tudás kivételes helyzetet biztosit számára az alsóházban.

Esztétikai élvezetet jelentett számára, ha erejét kipróbálhatta. Salisbury unokaöcosét az alsó- ház tagjai ugyan tehetségesnek, de szörnyen indolensnek és lustának tartották s elképzelhető, mekkora volt a csodálkozás, amikor ez a politikailag „jelentéktelen figura'1 brill!árus támadásaival, udvarias arroganciájával, mély szarkazmusával és azzal az eredeti tehetségével, hogy a legféktelenebb gyalázkodásokat az ártatlanság köntösében tudta elmondani, napnap után megjelent, a szószéken és tönkresilá- nyitotta ellenfeleit.

A „véres Bslfour"

Amikor Salisbury miniszterelnök lett. Bal- fourt Írország „vezértitkárává", azaz miniszterévé nevezte ki. Az ir párt gunykacajjal vette tudomásul a jelentéktelen „/szobatudós" kinevezését s azok az angolok, akik az erős kéz uralmát sürgették Írországban, megrökönyödéssel hallottak a nyegle arisztokrata gavallér kiküldetéséről. Az irek és az angolok azonban nem ismerték a skót nemesek szívósságát és el'ha tározó képességét.

A csendes tudós, aki eddig ragyogó parlamenti beszédei után is hazament öreg folián- sai és gyönyörű képei közé, Írországban reggeltől estig dolgozó, energikus hivatalnokká változott, aki megvesztegethetetlen elszántsággal látott hozzá a nehéz probléma megoldásához.

Mielőtt kinevezték volna, egy orvos megvizsgálta s mikor az eddig gyakran gyöngélkedő vékony ember megtudta, hogy szervi baja nincsen, elhatározta, hogy kíméletlenül a politikai munkának szenteli életét. Sportolni kezdett és megedződött. Írországban bejárta a vidéket, parasztokkal és kishivatalnokokkal beszélt, belátta, hogy az ország legnagyobb átka a sok meddő politikai agitátor, rászabadította ir konstábl ereit az ellentálókra s nem éppen kez- tyüs kézzel uralkodott a renitens országban. Igv vált „az illatos liliom^ az irek gyűlölt „Vasé, brutal, bloody Balfour“-jává.

Az ir lapok nap-nap után támadták, de Balfour nyugodt, flegmatikus maradt és édesen mosolygott. ha felelősségre vonták.

A búr háború, a japán-orosz háború, a francia-angol szövetség

1895-ben az alsóház belátta, hogy kelleme-' sen csalódott Balfourban, aki nem erélytelen j arisztokrata, hanem erélyes és nagyrah,ivatott j államférfin. Nem csoda tehát, hogy 1902-ben, J Salisbury lemondása után ő lett Anglia minis*/-1 tér elnöke.

Az uralmat súlyos időben vette át. Nagy- britannia első krízisét élte s a búr háború fenyegető lldércként feküdt a közvélemény mellén. Balfour, aki elvont tudósnak indult, majd véreskezü elnyomó lett, most bebizonyította, hogy alapvető énje a humanizmus és az okos jóakarat

6 volt az, aki a búr háborút szerencsésen likvidálta és Anglia megingott európai tekintélyétA pápa misét mondott az oroszországi vallásüldözések áldozatainak lelki üdvéért

Gandhi megtiltja kijeinek, hogy pénzt hordjanak magukiá

Betegek a táborban - Véres tüntetések Kalkuttában

Róma, március 19. XI. Fiús pápa ma ünnepélyes vezeklő istentiszteletet tartott az orosz egyházi politika által sújtott hívok lelki üdvéért. Az istentiszteletre valamennyi bábom oko t meghívták. A meghívó mellé füzetet mellékeltek, amely a különleges imádságok és énekeik szövegét tartalmazza. Az ünnep inkább népies, mint hivatalos és a diplomáciai testületet

London, március 19. Gandhi tegnap folytatta útját Jalapur felé. Egyik kísérője súlyosan megbetegedett és kénytelen volt visszamaradni. A többi beteg kocsin követi a szentet. Miután kitudódott, hogy a tanítványok legtöbbjénél pénz van, Gandhi

szigorú pénztilalmat rendelt el s kijelentette, hogy akinek pénz kell, forduljon hozzá, de mngánvagyont nem tűr meg. Az Indiából érkező jelentések szerint a lakosság nem igen lelkesedik Gandhiért és 1 a forradalom nem akar bekövetkezni, j

Gandhi abban reménykedik, hogy letartóztatják és a letartóztatás után a nép haragja elemi erővel kitör. •

Rangoon, március 19. Az United Press jelentése szerint Semgupta kalkuttai polgármester pőrének második napján a városban véres tüntetésre került sor. A polgármester radikális nacionalista és lázitó tevékenysége miatt néhány hét előtt letartóztatták. A vádlott ezer hive tegnap tüntetést rendezett a birósági épület előtt és tégla darabokkal dobálta meg a rendőröket A rendőrök guimibotokkal szétverték a tömeget és több tüntetőt letartóztattak. A súlyosan sebesültek között van Taybi, az engedelmesség megtagadására irányuló mozgalom vezetője is.

Gabonaankét Budapesten

Budapest, március 19. (Budapesti szerkeestőe égünk telefon jelentése). Bethlen miniszter elnök elnökletével ma tárcaközi ankét foglalkozott a g abonakriziesos-L Wekeríe pónzügymfrjeisfcer rá mutatott arra, hogy a kormány intézkedéseivel gyökeres változást neon érhet el, azonban a világpari tási ára* minden körülmények között biztosítani kell a gazdáknak. As ankét abban állapodott meg, hogy gabomatárházak rendszerének kiépítésé ved óvják meg a gazdákat a gabona gyors piacradobásának kényszeré tői A1 gabona külföldi értékesítésének megszervezésére a kereskedelmi miniszter lagközelebbb megteszi a konkrét propoziciókat Ezután megvitatták azokat az intézkedéseket, amelyek a féktelen tőzsdei spekuláció megakadályozását fogják szolgálni.

helyreállította. Alapjában véve most sem helyezett súlyt a rangra s nem érdekelte, vájjon miniszterelnök-e, vagy .sem s talán az ellenzéki szerepet jobban szerette, mint a hatalmat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy életében egyetlen pillanat sem volt, amikor stréber kedett volna és személyét előtérbe kivárnia volna tolni.

1905-ben, Chamberlain heves és, indokolatlan ellenséges kedése után mosolyogva és harag nélkül mondott le állásáról, hogy életét ezentúl a magasabb politikának és a magasabb bölcsességnek szentelje.

Mielőtt elment, befejezte megkezdett munkáját, kivezette Angliát a mandzsu riad háború nehéz diplomáciai helyzetéből, Franciaországgal megkötötte az első antant-t és Japánnal a második szövetséget, — csupa olyan tett, ami előkészítette Anglia világháborús diadalát.

Lemondása után néhány évig kizárólag a tudománnyal foglalkozott. Megírta leghíresebb könyveit közöttük a következőkét: '„Bevezetés a teológia tudományába", %,Dr. Clifford és a vallási nevelés", Megjegyzések az anyag uj teóriájához", „Mit olvassunk?", wCobde- nismus" stb. Megalakította a híres National Reviewet és a Psychial Resears Societyt.

Hat egyetem diszd ok torává választotta, miközben Balfour lelkesen mivelte a golfot,

amely sportnak írországi tartózkodása óta legnagyobb propagálóra és barátja volt.

Balfour, az áss©! Clemeníeűo

1915 májusaiban újból előtérbe lépett és a koalíciós kabinetben Churchill után őt nevezték ki az admiralitás első lordjává. 1916 decemberében tárcáját kicserélte a külügyi tárcával s

mint Anglia háborús külügyminisztere 1919 novemberéig, Lloyd George koalíciós kabinetjének bukásáig, ő intézte az ország kiil- ügyeit.

Ezekben a nehéz időkben tűnt ki, mennyi hozzáértéssel és tapintattal rendelkezett a kiváló államférfin. Mindent, amit megkezdett, sikerrel fejezett be s érdemei legalább. akkorák, mint Franciaországban Clemenceau érdemei voltak. A béketárgyalásokon szívesen bizta a vezetést Lloyd Georgra, mert ellenezte azt a brujájis. és,,nyers.^rőszakpt,,,.am^llyel?an-. tant Németországot térdre kériyszérifefté: Újból visszavonult a politikái éTett^, de-a 'kulisszák mögött ő maradt Anglia legbefolyáso^ sabb államiférfia.

Sokat foglalkozott a zsidó kérdés megoldásával és ő harcolta ki a cionistáknak a Palesztinái államot.

1925-ben egy damaszkuszi utazása aíkaiknával az arabok oly ellenségeskedésre! fogadták, hogy sietve el kellett hagynia a várost. Ugyanebben az évben az elhunyt lord Curson helyébe öt nevezték ki a titkos tanács elnökévé. 1922-ben Anglia peerjévó nevezték ki. Utolsó éveiben rendkívül sokat foglalkozott a zenével. 1929 májusa óta teljesen visszavonult & politikai élettől, nem vezette többé a felsőházat sem s életének hátralevő részét Skócia keleti partvidékén fekvő birtokain töltötte.

államférfié) — „malgré Isi*

Az általános vélemény szerint a nagy államférfiak épp úgy születnek, mint a nagy

költők és a nagy művészek. Balfour példája az ellenkezőt bizonyltja. Tulajdonképpeni énje és zsenialitása más területekre vezették, de a véletlen a politikába taszította, ahol nagyszerűen megállta helyét. Ha Balfour nem lett volna ugyanis filozófiai író, különös '■'életének 'áígöOdoiáM.'nál arra a meggyőződésre kellene jutnunk, hogy bölcs ember volt, aki önmaga és hazájának sorsát állandóan filozófiai magaslatokról tekintette. Élete könyve fölé pedig a következő címet kellene írni: „Az államférfiu-malgré lui".

ii»t«: ? u g q n vi miKios- .«>

— És te válaszoltál.

— Én semmit sem tudtam válaszolni. A torkomat elszoritotta valami rettenetes érzés: a fájdalom, a bosszúvágy és a lelkiismeret- furdalás kétségbeesése.

— Nem csaptad földhöz a telefonkagylót.

— A báró könyörgött, hogy feleljek valamit én pedig belezokogtam a telefonba és letettem a kagylót.

— Gyalázat!

— A báró elutazott.

— És?

— Egy óra múlva pedig megérkeztél te.

— Igen.

— Ahogy7 komoly7, szomorú és férfias arcodat megláttam, egyszerre el érzékenyükén). Rettentően fáj, kimondhatatlanul szenvedek azóta... Emlékszel, ez volt a köszöntésed, és láttam, hogy szemed sarkából egy könnycsepp gurult alá. Irtózatos az, amikor egy meglett, erős férfi könnyezik. Egyszerre elmúlt minden haragom és minden bosszúvágyam. Abban a pillanatban mintha az Isten kicserélte volna a lelkemet. Aztán te el mondtad a dolgot... és minden rendbejött. A vái- Jadra borultam és sirtam, mint egy gyerek. Este együtt mentünk le az étkezőbe. A lépcsőn megjegyezted: Tudod-e, szivem, hogy én ma vagy holnap mindenképpen megleptelek volna? Hirtelen valami bizonytalan, sejtósszerii félelem fogott el s hebegve kérdeztem:

— Hát nem a levél miatt, jöttél? Te nem vetted észre az ijedtségemet?

— Nem.

— Csak azt mondtad, hogy hát igen... azért rohantam az első vonattal, hogy megnyugtassalak ... de egyébként is szándékomban volt... talán holnap ... vagy legkésőbb holnapután..

— Igaz.

— Egyszerre eszembe jutott, hogy tegyük fel, te nem cseréled ki a leveleket... a báró itt settenkedik körülöttem. Te meglepetéssze- rüleg bejössz és meglátod a bárót... szent- séges Ég! Azt hihetted volna, hogy Andort én hívtam ide... akkor egy nyomorult véletlen folytán örökre vége lett volna a boldogságomnak. Nem igaz, Gábor?

Gábor nem felelt. Klárika izgatottan mesélte tovább:

— Akkor aztán hálát adtam az Istennek azért a másik véletlenért, hogy te kicserélted a két levelet. Ennek a véletlennek köszönhettem, hogy te Andort nem találtad itt. Ezek egy pillanat alatt jutottak eszembe s közben belekapaszkodtam a karodba, hogy le ne szédüljek a lépcsőn.

—- És a báró levele?

— Várj csak, hadd mondjam el sorjába a dolgot. Miikor leértünk a hadiba s a portás megpillantott, a kulcsos rekeszemből két levehet vett ki s alázatos meggörnyedéssel nyújtotta felém.

— .Láttam —- szólt közbe Gábor.

— Tudom. Észrevettem. És egyetlen szempillantással megismertein a felső levél nagy, kusza, hegyes betűit. Igen, a felső volt a báró levele, bizonyos, hogy abban részletesen válaszom az enyémre. Tisztán láttam, hogy

két levél van a portás kezében, két egyforma, nagyalakú boríték, olyanforma, mint a tied, Gábor. Lehet, — gondoltam — hogy az alsó csakugyan tőled van. De mindez a leg- irtózatosabb borzalom, kétségbeesés és öu- í utálat halálos dermedtségén keresztül cikázott át a lelkemen és öntudatlanul, mintegy az életösztön reflexével, a leveleket gyorsan becsűsztattam a retikülömbe.

— Láttam —ismételte Gábor gépiesen.

— Tudom.

— Ebéd alatt megkérdeztem tőled, hogy kitől van leveled.

—. Igen. Nekem akkor már körülbelül mindegy volt, hogy mi történik velem. Csendesen vártam, hogy mi következik. Egyszerre csak, nem tudom, mi sugallta, milyen megszállottság hatása alatt jutott az eszembe, de bátran és egykedvűen azt feleltem: tőled.

— És meg is mutattad.

— Igen. Benyúltam a retikülömbe. Nem emlékszem rá, hogy a két levelet hogyan dugtam a táskámba, címzéssel felül, vagy megfordítva. Kinyitni nem mertem, mert féltem, hogy odapillantasz és meglátod az idegen Írást. Lehunytam a szemem és vaktában kihúztam az egyik levelet. Azlán elfordítottam az arcomat és a levelet odatettem eléd. Nem csodáltam volna, ha ez alatt a pillanat alatt megőszülök. Nem csodáltam sőt nem is bántam volna, ha agyvérzést kapok és holtan esem le a székről. Ez volt az a pillanat, amikor robogó vonat száguld keresztül az ember testén és az illető tudja, hogy a vonat kerekei halálra gázolják.

— Csakugyan az én levelem volt.

— Igen, a te leveled volt. Azt hittem, hogy meg kell halnom s most egy csoda hirtelen .visszaadta az életemet. És azt. hittem, hogy abba a boldogságba is rögtön belehalok. De nem. Egyszerre visszanyertem az öntudatomat és egy pillanat alatt a magúm ura voltam. Az ember nyomban természetesnek találja, hogy ha szerencséje van.

i Klárika zokogva borult az ura vállára,

| — No, most meggyóntam neked. Most

olyan könnyű a szivem és olyan boldog vagyok. Szeretsz? — kérdezte a könnyein keresztül.

Gábor megsimogatta az asszony könnyektől nedves forró arcát.

— Várj csak. Ezt nevezed te véletlennek?

— Hát mi ez, ha nem az?

— Igaz, véletlen, apró kis játéka a sorsnak. De a véletlen még nem elég ahhoz, hogy tiszták maradjunk és hogy boldogok legyünk.

Klárika kérdőleg nézett az ura komoly szemei közé.

— Hogy érted ezt, Gábor?

Gábor aggodalmas hangon kérdezte:

— Megvan a levél?

— Meg.

— Mutasd.

Klári odaadta Gábornak a báró levelét Gábor megkönnyebbülten, diadalmasan, boldogan felujjongott— Látod, és mégsem a véletlen kormányozza a mi életünket.

— Miért mondod ezt?

— Mert a levelet nem bontottad fel. Ez már nem a véletlen müve. Ez azt mutatja, hogy először is nem voltál kiváncsi arra, hogy mit ir a báró, másodszor, mert nem volt félni valód olyan célzásoktól, amelyek miatt nekem meg kellett volna, hogy gyűlöljelek téged. Ez mégsem véletlen, — ismételte boldogan Gábor és {elszakította a báró Heveiét.

— Olvasd.

Klári felbontotta- Együgyű és bárgyú védekezés volt a házasság ellen ... Egyéb semmi. És a levél hangja is olyan, amelyből kiviláglott, hogy Klárika nem vétkezett a hűség

és tisztaság ellen...

— Ez mégsem a véletlen müve volt. — mondta csendesen és hálásan a férfi és karjaiba zárta könnyező, nevető, siró. szőreimet asszonyát.

w Yáfli. nem hívták meg az istentiszteletire. Amikor a pápa ma reggel misét mondott a Szent Péter bazilikában, Olaszország valamennyi templomának harangja meg- kondult, hogy szavával tiltakozzék az oroszországi vallás üldözés ellen. A bazilikát ima gyönyörűen kidásziitették. Az istentiszteleten körülbelül ötvenezer ember vett részt.