Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-01 / 50. (2271.) szám
JD3Ö március 1, STombai 'Pra;<zAI-/vSagVarhiriíAi> 3 Stunda tiszteletes hazudott Irta: Tarján Qdfin „A pittsburgi egyezmény okmánya hamisítvány” Erkölcsi szempontból eljárását még súlyosbítja azon körülmény, hogy a mentelmi jog mögé bújva hazudott Most kaptam kézhez a képviselőház február 20-i ülésének naplóját, melyből megállapítom, hogy Stunda tiszteletes rólam, s a Prágai Magyar Hírlapban megjelent cikksorozatomról is megemlékezett azt állitván, hogy azt nem az itteni magyarok részére irtani, hanem Párisnak szántam, ahol Bethlen érdeklődik ezen dolgok iránt. Stunda tiszteletes tudatosan hazudik, araidon azt állítja, hogy cikksorozatomat nem az itteni magyarságnak szántam. Miután hivatkozik tanulmányomra és idéz belőle, joggal feltételezhetem, hogy olvasta azt Tudnia kell tehát, hogy már első cikkemben megindokoltam, mi teszi tanulmányomat ép ma aktuálissá. Nem kerülhette el figyelmét az sem, hogy cikkeimet elsősorban a magyar kisebbségnek, másodsorban az őslakosságnak, sőt kifejezetten Prágának felvilágosítása érdekében írtam. Kétségtelen tehát, hogy Stunda tiszteletes tudatosan hazudik, mert hazudnia kell. Hiszen ha ő is az igazat mondaná meg, mint én, akkor Judás szerepének Prága szemében nem volna értéke, s ő elesne a tiszavirág-karrier minden előnyétől és kétes értékű dicsőségétől. Ne féljen Stunda tiszteletes, nem ütöm Önt lovaggá azzal, hogy egyszer nevét toliamra veszem, de a magyar ügy ilyen lelkiismeretlen árulóját, akit csak azért tartanak a magyar kisebbség ellenségei, hogy az előkelő idegenek előtt mint a magyar megelégedettség megtestesítőjét magyar dolmányban felvonultassák, le kell leplezni és erkölcsileg lehetetlenné kell tenni. Stunda tiszteletes ön ostoba ember, sőt merem állítani, hogy nem is intelligens ember. Mert ha az volna, meg kellett volna értenie cikksorozatom intencióját Meg kellett volna éreznie^ azt, amit befejező cikkemben megmondtam, hogy a sok szószátyárkodás közepette tisztázni akartam konkrét, kézzelfogható és megtámadhatatlan adatok felsorakoztatásával a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetét. Ön a földreformról közölt adataimhoz fűzi fejtegetéseit. Ebben is hazudik. Kétségbe vonja azon állításomat, hogy a földreformnak az itteni magyar kisebbség vagyonállagának megrövidítése lett volna a célja. Ha ön tisztességes szándékkal nyúlt volna e kérdéshez, úgy meg kellett volna cáfolnia azon nyilatkozatokat, melyeket én cikkemben idéztem. Igazolnia kellett volna, hogy az intézőválasztmány elnökének, Laube volt képviselőnek a szociáldemokrata párt kilencedik pártnapján tett kijelentése nem felel meg a valóságnak. Igazolnia kellett volna, hogy Vo- zsenilek dr. jelenlegi elnök, nemkülönben Viskovsky dr. idézett nyilatkozatai hamisak. Azok kifejezetten elismerik, hogy a földreform célja a nemzeti kisebbségek gyengítése. De igazolnia kellett volna azt is, hogy a Be- nes külügyminiszter német nyelvű félhivatalosának december 30-i számában a földhivataltól kapott információk alapján közölt adatai, melyek szerint a mezőgazdasági területből 30 százalék maradt meg a régi tulajdonosok birtokában, szintén nem helytállók. És végül igazolnia kellett volna, ép oly megtámadhatatlan érvekkel, mint ahogy én állításaimat igazoltam, hogy a magyar birtokosoktól elvett földet csak magyar igénylőknek juttatták, mert csak ez esetben állíthatná jogosan, hogy a földreform a magyar kisebbség vagyonállagában nem idézett elő eltolódást. ön tehát tisztességtelenül jár el akkor, amikor a magyar ügy szószólója. A magyarság létérdekei ellen irányuló politikai cselekményeket palástol és igazolni igyekszik. Az ilyen embernek nincs joga a közéleti szerepléshez. ön demokráciáról és köztársasági magyarokról beszél. A kulturkérdéseket néhány szóval intézi el. ön református pap, akinek hivatásánál fogva is köze van a magyar kultúra ügyeihez. Hát elsősorban is tiltakozom azon negyedmilliónyi magyar választó nevében, akik szavazatukat a magyar nemzeti pártra és az országos keresztényszocialista pártra adták le, hogy ön a köztársasági magyarokról beszéljen. Mi többiek is köztársaságiak vagyunk, mert ennek a köztársaságnak vagyunk a polgárai. Ha ön a saját megtévelyedett hiveiről beszél, akkor mondja meg nyíltan, hogy a csehszlovák agrárpárt magyarjai nevében szól. De hiszen önnek végeredményben súlya nincs és nem is lehet* s hogy önnel egyszer, Masaryk elnöknek a Tuka-itélet után Hfinkához intézett levele — „Fölszabadítottam Szlovenszkéf" — Prágai, február 28. A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák mai számában: „Én szabadítottam fel Szlovenszkóít“ címen le- kőzli Masaryk elnöknek 1929 október 12-ről Tapoicsánytból kelt . és Hlinkához címzett levelét A levél tulajdonképpen válasz Hlinkának emlékezetes sürgönyére, amelyet a néppárt vezére a köztársasági elnökhöz közvetlenül Tuka elítélése után intézett. A Slovák megjegyzi, hogy a levelet a prágai fasiszta Stráz Rise cimü lapból vette át, tehát neon Hlinka adta a szerkesztőségnek a levél eredeti szövegét. A szerkesztőség telefonon érdeklődött Hliukánál, vájjon autentikus-e a fasiszta lapban közölt szöveg. Hlinka megerősítette, hogy ez a levél saját hibáján kivtül és tudta nélkül került a lapokba, de a szövege valóban hiteles. Masaryk levele A levél szövege a következő: ' Hlinka képviselő urnák sürgönyéből látom, hogy föl van indulva, hogy izgatja önmagát és a választókat; talán bizony nyilvánosságra is akarja hozni a sürgönyt, amint ezt Maohacsek tette? A legnagyobb szlovák párt vezérének azonban nem szabad ilyen kicsinyes dolgot csinálnia, mert ez nagyon is olcsó demagógia. Igen, a diszkusszió hive vagyok s éppen azért irok önnek; azonban az ilyen sürgönyök nem diszkusszió. És a demokrácia nem anarchia. Quoad Tuka: Ha csak az autonómiát akarta volna, úgy e gondoláit propagálására ott volt neki a parlament és az ülések; ő azonban állandóan külföldre járt és a köztársaságunk iránt ellenséges érzületü emberekkel érintkezett. Még a pör folyamán hirt kaptam Angliából, hogy ott is kapcsolatokat létesített és pedig kétes szándékú emberekkel. Bűnösségének további vitatásába nem bocsátkozom, az állam nézőszögéből gondolkodó politikus számára elegendő, amit felhozok. Ajánlom önnek és pedig érett megfontolás után ajánlom, hogy Tukát ne jelölje. Éppen ön érvelt Ivánka ellen, hogy nem-szlovák kerületben jelölteti magát, de ugyanakkor ön ugyanebbe a hibába esik. De a iődolog az, hogy nyugodtan várja ki a felsőbb fórumok döntését; ha elismerd a felső fórumokat, milyen tárgyi indokai vannak abhoz, hogy el ne ismerje az alsó fórumokat? Hiszen itt elvégre mégis egy magyar volt az ülnök. Ha önnek szivén fekszik a köztársaság rendje és a helyes eljárás, akkor erről majd beszélgethetünk a választások után és megtaláljuk a kiutat. Ha úgy fog határozni, amint tanácsolom önnek, úgy odahaza és a köztársaságban mindenütt tekintélyben nyerni fog, a demonstrációjával azonban nem nyerhet tekintélyt. Figyelemmel kisérem a szlovenszkói viszonyokat, többet tudok róluk, mint ahogy ön gondolja és sokat tudok az ön embereiről is. Idősebb vagyok, mint ön és éppen ezért jogom van önhöz őszintén beszélni; én Szlovenszkót fölszabadítottam és nem kevésbé viselem a szivemen, mint ön, az nt azonban, amelyen ön halad, nem' kecsegtet győzelemmel. írva vagyon: A szeretet türelmes. Az igazán erkölcsös és ráadásul keresztény politikának ezért szintén türelmesnek kell lennie. Az izgnlás és izgatás nem méltó politika egy pártvezérhez, még hozzá egy paphoz. Egy alkalommal maga is koncedálta előttem, hogy az autonómiát nem mostanra követeli, hanem arra az időre, amikor a szlovákok politikailag érettebbek lesznek. Ehhez képest tehát önnek arra kellene törekednie, hogy választói politikai oktatást és nevelést kapjanak. Nézze meg, milyen hibákat követtek el önök az úgynevezett páttsburghi egyezménnyel, önöknek de facto az államfordulat óta megvan az autonómiájuk és most már ezen egyezmény, helyesebben szerződés összes stimulációit elérték. A legfontosabb azonban az, hogy ennek az egyezménynek az okmánya hamisítvány, nemcsak azért, mert abban az időben, mikor az amerikai szlovákok ezt a megegyezést kívánták, a liga törvényesen még nem létezett és csak 1919-ben ismerte el az amerikai állam. Azért komoly politikusnak, államférfinak ilyen papírral nem volna szabad operálnia. Egy falzifikátűmből nem lehet állami akta. Még rámutathatnék egész tárgyilagosan számos más részletére a Indák politikának, de ez úgy sebtében nem lehetséges. Ha azonban a diszkusszióra és a demokráciára hivatkozik, mindig kész leszek megvitatni önnel az egész szlovák problémát. Még csak egy szót. Az ön izgatott és haragos föllépése ellenfeleivel, nagyobbrészt csak képzelt ellenfeleivel szemben, mindig arra a gondolatra késztet, hogy Önnek nincsen szive és ehelyett egy második epéje van. — annyira haragos és indulatos. Bizonyítsa be, hogy van szive és hogy ellenfelei, ismétlem: nagyobbrészt képzelt ellenfeled iránt nemcsak gyűlöletet érez, hanem Szlovenszkóját, konkréten beszélve: tehát a szlovákokat és cseheket is legalább egy kicsit szereti. Gyűlöletre és haragra, higyje el, nem lehet semmi jót és tartósat építeni, ezért adta ki Jézus is a szeretet parancsát és ez vonatkozik a politikám is. T. G. Masaryk. A Riíská Strál kommentárja A köztársasági elnöknek Hlinkálhoz irt levele — idézi tovább a Slovák a Rizská Strázt — történelmi dokumentum a jövő számára. A közvélemény megtudja belőle, hogy Szlo- veuszkót maga Masaryk köztársasági elnök szabadította fel A közvélemény eddig nem tudta azt a tényt, hogy az 1918-ból eredő A klasszikus vonalú nuab pittsburghi szerződés hamisítvány! Ez a szerződés a szlovákoknak a csehszlovák ál* lám keretén belül autonómiát biztosított. Ismeretes az is, hogy ezt a szerződést maga a nemzeti tanács akkori elnöke, Masaryk G. T- tanár is aláírta. Pergler dr. és külföldi harcunk egyéb tényezői is azt állították, hegy hiteles és helyes, csak épp nem léptették érvénybe. Ugyancsak Stefanik is sokat beszélt a pittsburghi szerződésről Szibériában, azonban sohasem állította, hogy hamisítvány. Végül ez a kérdés szlovák testvéreink ügye, hogy állást foglaljanak a dologhoz. A köztársasági elnök levelének utolsó bekezdésében megleckézteti Hlimkát, hogy ne legyen haragos és indulatos, hogy ellenfeleit ne gyűlölje stb., hanem hogy gondoljon arra, hogy van szive és hogy mutassa meg, hogy legalább egy kissé szereti a saját szlovákjait és a csehjeát. Mi mindig arról voltunk és vagyunk meggyőződve, hogy Hlinka mindig jó és fajhő. szlovák volt, tudjuk, hogy a nemzete iránti szeretete már jóval a világháború előtt megvolt és hogy nemzetéért dolgozott és főként néhány esztendei börtönt szenvedett. ^.aaggHBBBEaBBBBraaagg Kritikus nap a szófiai szobranjéban Zankov Ljapcsev ellen — A kormány pyrrhusi győzelme Szófia, február 28. A szobranje csütörtöki ülésén Padarev képviselő a gazdasági krízisről interpellált. Ljapcsev miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a krízis általános világjelenség és a kormány mindent elkövet likvidálására. Válaszának tudomásulvételét egybekötötte a bizalmi kérdéssel. Mint ismeretes, a Zankov-párt, amely eddig a kormánytöbbségben foglalt helyet, az utóbbi időben eltávolodott a kormány politikájától s igy Ljapcsev miniszterelnök helyzete labilissá vált. A pártok valamennyi képviselőiket mozgósították, hogy a döntő csatát teljes erővel vívhassák meg. A kormánypártok tagjait állami automobilokon hozták a vidékről Szófiába, A bizalmi indítvány fölött a ház az éjjeli órákban szavazott. A névszerinti szavazásnál a kormány oldalán 133 képviselő szavazott, azaz Ljapcsev többsége váratlanul nagy volt. Igaz ugyan, hogy a miniszterek kivétel nélkül bizalmat szavaztak önmaguknak s igy érték el a döntő győzelmet, de ezek után a kormány helyzete hosszú időre biztosítottnak látszik. A macedónok és a miniszterek szavazatai nélkül a kormány alig őt szavazattal győzött volna. Az eredményt a kor- mányblokk hivei óriási lelkesedéssel és a nemzeti dal eléneklésével fogadták. Az ülés után a kormány hivei és Zankov képviselői -között verekedésre került a sor s a nyűgöd- tabb képviselők csak nagy üggyel-bajjal tudták szétválasztani fiatalabb kollégáikat. először és utoljára foglalkozom, annak oka, hogy esetleges további szereplését, — miután azt az itteni magyar kisebbségre károsnak tartom, — lehetetlenné tegyem. Ha önben volna felelősségérzet, s ha volna annyi intelligencia, hogy saját helyzetét tisztán látná, amúgy sem vállalkozott volna arra a szerepre, melyet jelenleg betölt. Én férfiasán kiállottam a porondra és igazoltam, hogy a csehszlovák demokráciában milyen a magyar kisebbség ezidöszerinti helyzete, ön demokráciáról beszél, miért nem cáfolta meg tehát állításaimat? Miért nem bizonyította be, hogy csak másfél magyarnak van annyi szavazati joga, mint egy liptószent- miklósi szlováknak, vagy prágai csehnek? Miért nem bizonyította be, hogy az iskola- ügyről közölt adataim helytelenek? Hogy a magyarságnak 31 sarlókkal hevesebb iskolája van, mint amennyi számarányának megfelelően megilletné? Miért nem cáfolta meg a hivatalos statisztikával igazolt állításaimat, mely szerint a magyar tanulók száma 1919 óta 30 százlékkai csökkent? Miért nem cáfolta meg azt, hogy magyar középiskolákra a magyar adófizetők filléreiből annak csak egyhatodát fordítja a prágai kormány, melyet az orosz emigráns diákok segélyezésére fordít? Legfeljebb még az iránt érdeklődhetnék, hogy mivel igazolhatná agrárius hívei előtt, hogy az ön szerint 90 százalék erejéig földműveléssel foglalkozó magyarságnak a szlovenszkói mezőgazdasági tanácsban nincs képviselete és hogy az elmúlt években a mezőgazdasági kultúrára fordított egy milliárd- ből a magyarságnak semmi sem jutott? Stunda, tiszteletes, önnek cikksorozatom megjelenése előtt még lehetett volna egy mentsége: a tudatlansága és tájékozatlansága. Azonban éppen ezen mentségétől akartam önt és az önhöz hasonló szerepre vállalkozókat megfosztani. Az erkölcsi talajt akartam kihúzni megdönthetetlen adataim nyilvánosságra hozatalával az ön és a magyar ügy többi árulóinak lába alól. Ma ön vagy megcáfolja állításaimat s bebizonyítja, hogy én nem mondtam igazat, vagy pedig a tények ismerete dacára kitart, álláspontja mellett, s akkor ön a magyar ügy árulója. Kettőnk közül csak az egyiknek lehet igaza, csak egyikünk képviselheti becsületesen a magyar kisebbség érdekét. Kettőnk közül az egyik becstelen, annak pusztulnia kell a közélet porondjáról. Ha ön nem tudja bebizonyítani igazát, önnek kell levonnia a konzekvenciákat, Qcskay brigadóros.
