Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-16 / 63. (2284.) szám

K, Tas&mmp^ 13 t t „Tiltsák el feleségeméi a színpadtól1“ Nelson Morris, amerikai konzervkirály a párisi törvényszéken porti vissza feleségét, Jone Áuberid, a szép revusztárt — A színésznő ügyvédje Páni Boncoar, aki Párisi és Európái védi Amerikával szemben Pária, március 15. Jane Áidbert ünnepelt szépsége a párisi mu- i sic hallóknak. Nagy feltűnést keltett két élvvel eaelőti, hogy a szép revüsztár feleségül ment egy dúsgaz­dag amerikai ezredeshez, Nelson Morris hoz. Barátnői irigykedve nézték a szép szőke Jane-t, amánt dúsgazdag férjével vonatra ült, majd át­hajózott Amerikába. Jane Aubert házassága igazi párisi esemény14 volt 1928-ban. Még a re- vüaztárok is ritkán jutnak ilyen szerencséhez. Az amerikai ezredes ugyanis egyike a leggazdagabb gyárosoknak. Hatal­mas konzervgyárai vannak Amerika nagy vá­rosaiban. ö Amerika konzervkirálya. A házasság története rövid és egyszerű. A kon­zervkirály 1928-ban néhány hétre átrándult Eu­rópába. Először volt Párásban. Betévedt az egyik music hallba, leült az ei«ő sorban és gyö­nyörködve nézte Jane Aubert-1, aki táncolt és énekelt. Ez az első találkozás a színpadon sze­replő revüsztárral megpecsélte az ezredes sor­sát. Má-r ott az előadáson elhatározta, hogy feleségül veszi a szép szőke Janet .Előadás után rögtön óriási virágcsokrot küldött be Jane Aubert öltözőjébe s engedélyt kért, hogy másnap meglátogassa. Az első látogatáskor rögtön megkérte Nék-én Morris Jane kezét, aki rögtön igent mondott. Egy francia városkában, Vésinetlben kötötték meg a házasságot. A konzervkirálynak mimdösz. azé az volt a kivánsálga, hogy Jane Aubert soha többé ne lépjen színpadra. A színésznő meg is Ígérte ezt, búcsút vett ba­rátaitól és imádóitól s mint Morris felesége el­utazott Amerikába. Vissza a színpadra! Mindössze négy hónapig éltek együtt. Janó Aulbert-t eleinte boldogította a gondolat, hogy királyné lett, konzervkirályné; örült, hogy csak iki kell mondania, mi a vágya és teljesül. De négy hónap alatt csakhamar ráeszmélt arra, hogy , / idegjenül & férje mellett a rengeteg gazdag Ságban, idegien neki Amerika. A szive visszahúzta Párisba és a — ezánpadra. Azt mondta férjének, hogy beteg s csakugyan a búskomorság jelei mutatkoztak az örökké vidám revüsztárott. Férje elhitte, hogy felesége egészségét esak egy rövid európai ut állíthatja vissza. Kik ifiér te Newyoikban a hajóállomáshoz s elbúcsúzott tő le abban a hitben, hogy nemsokára viszontlátja. Másfél év telt el azóta, de Jane Aubert necn utazott vissza férjéhez Ame­rikába. Nem töTŐdöt.tt ostromló leveleivel, hanem min­dem esetben azt válaszolta, hogyha férje nem tud nélküle élni, akkor költözzön Párisba. Ő ideán tudja elviselni Amerikát, ő csak Pádéban tód élni. A konzervkirály érthető üzleti okokból nem. | tehette át lakóhelyét Párisha. Egy évvel ezelőtt mégis rászánta magát, hogy Pariéba jön. Na- i gyón vágyakozott felesége után. Alig szállt partra Európában, megdöbbenve olvasta az első újságban, hogy az egyik nagy párisi music hall főszereplője: felesége, Jaae Aubert Súlyos szemrehányásokat tett ezért feleségének s követelte, hogy azonnal mondjon le a további ^terepiéiről. Jane azonban kijelentette, hogy a színpadtól nem tud elszakadni. Kérte Morrist, nyugodjon bele, hogy felesége színésznő. Az ezredes egyetlen napig maradt Párishan. Követelte, hogy Jane Auibert .azonnal utazzon vissza vele. A színésznő azonban maradt és hagyta, hogy férje egyedül utazzék Amerikába. „Feleségem jóhirnevét csorbítja a színpad“ Egy éven át csupa kétségbeesés és szomorú­MEGHÍVÓ a CteehKfllová'kütai Magyar Ujeágirők UnSójának 1930 ápráláe 6-án délelőtt ll órakor Prágáiban, a Hotel Qora1 (II., Nám. Petra Oevobodiitefa 4.) külön termé­ben tartandó I. rendes éri közgyűlésére, melynek napirendje a kővetkező: 1. Titkári jelentés a® egyesület működéséről. fi. Pénatéri jelentés és irórlegikiimutatáe. 3. Az elleniőraő foizotteág jelentése. 4. Az újságírón ügyeik (ibóestceitás, törvény előké- eriiéb síb.) 5. A távozó tieztikaT azáimára a felmientvény •megadása. 6. Az uj tieztiiikiair teíltnöká tanács és ellenőrző bizottság) megválasztása. 7. Imdiitványok. A rendes közgyűlés csak olyan indítván jókról lárgyaJhaft, amelyeket legalább egy héttel a közgyű­lés napja előtt írásban benyújtottak a/, elnöki ta-. nácslhoz, vagy anyaiyeket az elnöki tanács tűzött p i kösjgyÜlés uapireudjére. (Alapsaiab. 8.) )’rágta, 1930 máinaiiis 1 1. A C*. M. U. U. elnöki tanácsa. ság volt a szerelmes konzerv király élete. E3ha-1 tározta, hogy mindenáron visszahódítja feleségét. Ügyvédet fogadott Páriéban, Ro&enmark-ot, a nagy polgári perek divatos ügyvédjét. Rosen- ma.rk azt a tanácsot adta az ezredesnek, hogy­ha mád semmiképpen sem engedi meg, hogy fe­lesége színpadon játszók s ha nem akar elválni tőle, akkor inditeon pert a mueic hall igazgató­sága ellen és érvénytelenáttesse Jane Auibert- nek a szerződését azon az alapon, hogy a férj engedélye nélkül amerikai törvények értelmében a feleségnek nincs joiga önálló szerződés megkötésére. Egyszerűbben szólva a konzervkirály pert in­dított, amelyben azt követeli, hogy a bíróság tiltsa el feleségét a színpadi szerepléstől. Roeenanark ügyvéd a konzervkirály nevében félévvel ezelőtt beadta keresetét a párisi tör­vényszékhez. Most aztán meg is tartották az ügyben az első tárgyalást. A konzervkirály erre az alkalomra ismét Párisba érkezett és megje­lent a tárgyaláson, ügyvédié mellett foglalt he­lyet g szemben ült vele szép felesége, Jane Au­bert, aki átmosolygott reá. Minthogy a konzervkirály nem tud franciául, mindent az ügyvédje mondott el helyette. Az ügyvéd eilpanaszolta, hogy Jane Aubert meg­szegte szavát, hiszen a házasságkötésikor ünne­pélyes Ígéretet tett, hogy visszavonul a szín­padtól. Hivatkozott az amerikai törvényekre és bebizonyította, hogy Jane Aubert amerikai állampolgár 6 ezért férje tudta nélkül és akarata ellenére nem volt joga a music hall igazgatóságával a szerződés megkötésére. A konzervkirály felesé­ge „jóhimevének csorbítása és érvénytelen szerződés megkötése címén44 200.000 frank kár­térítést, azokivüi Jane Aubert minden fellépé­séért kárpótlásul 5000 frankot követelt a music hall igazgatóságától. Európa poré Amerika ellen A tárgyaláson nagy vita indult meg. A music hali ügyvédje mindenáron bizonyítani akarta, hogy a francia törvények értelmében a színész­nő ma ás francia állampolgár, tehát jogosan kö­tött szerződést az igazgatósággal és teljes cse­lekvési szabadsága van. Gúnyosan aposztrofálta a konservkirááyt, akit kőkorszakbeli múmiának nevezett, amiért nem engedi feleségét színpadon szerepelni. — Bevallom, — mondta könnyes Bsesnsned Jane Aubert, amikor a bíróság elnöke maga elé szólította — hogy amikor Newyorkba® elbú­csúztam férjemtől, a bibliára tettem kezemet és megeaküdtem neki, hogy nem lépek tdn pádra. De amikor ismét itthon voltom Párásban, ellen­állhatatlanul visszahívott a rivalda lénye... Nem tehetek róla... Én imádom férjemet, de a színpadot ie imádom! A konzervkirály ügyvédje bejelentette még, hogy Nelson Morris élete egy év óta a pokoli szenvedések sorozata. öngyilkosságot is kísérelt meg és hogy életben maradt, ez oe.ak csodának kö­szönhető. Külön érdekesség© a pernek, hogy Jane Aubert ügyvédje Paul-Boncourt, a ki­váló francia politikus. Paiil-Bonoour a tárgyalásom nem szólalt fel, csak az öngyiiikofisági kísérletnél jegyezte meg gúnyosan: — A királyok még Amerikában eem szoktak öngyülkoeofc lenni... Az ujatob bizonyítók ok be* sertése céljából az elnök két napra elhalasztotta a tárgyalást. A legközelebbi tárgyaláson Paul-Boncoux mond nagy beszédet, amelyben kérni fogja Nelson Morris keresetének elutasítását. Hír szerint Paul-Boncour politikumot is visz bele besté­débe ée meggyőző érvekkel bizonyítani fogja, hogy Jane Aubert-nefc a színpadhoz és Páriához való ragaszkodása tulajdonképp az európai ember természetes ellenszenve Amerikával szemben. A jelek szerint tehát Jane Aubert és a konzerv­király pere Európa és Amerika pőrévé változók, amelynek eredményét egész Pária kíváncsian lesi. Párás ugyanis nem nagyon kedveli m ame­rikaiakat, különösen az amerikai beszélő Sí­inek térhódítása óta. A párM nép, amikor csak teheti, tiltakozik az angol beszéd és a® ameri­kai széliéin edlen. K Amerikától! —- ez a mottó­ja a szép revüsztár perének. Kérdés, hogy a pá­risi bíróság igazat ad-e neki? i^muaemsuk SzmMzKönWKabTtiRA, Beszélgetés iványi-Gmnwalé , néhány örökké aktuális művészeti témáról Irta: Sándor Dezső Budapest, március 13. Festékfoltos fehér köpenyben, balkezében a palettával, — így nyit ajtót Iványi-Grün- wald Béla, a legjobhnevü magyar festőművé­szek egyike, amidőn bekopogtatok hozzá. A műterem nagy, világos, levegős, — a ko­ratavaszi nap üdítő fénnyel derüsiti, a falak mentén össze-vissza képek, az állványokon félbehagyott munkák, különös színfoltok, pró­bálgatások. S ebben a keretben a magas, kar­csú, fehérhaju, örökifjú művész... Olyan a kép, mint egy sablonos „A művész a mű tér- mében“ felvétel. Bevonulunk az úri szoba - sarokba, az inter­júhoz leveti fehér munkaköpenyét s felteszem az első kérdést, ami a szlovenszkói mülbará- tokat legjobban érdekelheti. A képhamlsstások ügye Az egyik ismert budapesti festőművész több lapban — többek között a Prágai Magyar Hír­lapban is — felhívta különösen az utódálla­mok képvásárló közönségének figyelmét ar­ra, hogy lelkiismeretlen műkereskedők ha­misított képekkel árasztják el a szlovenszkói rnübarátokat s ezzel tetemesen megkárosítják épp agy a képvevőket, mint a művészeket. Mi a vélemény erről? — Szüle Péternek bizonyára komoly és konkrét okai voltak, hogy ezt a kampányt megindította. Meg kell azonban állapíta­nom, hogy véleményem szerint kicsit tűibe - cirill te az ügyet, mert rendszeres hamisításról tudtommal ura­csén szó, legfeljebb szórványos esetekről, amilyenek mindig előfordultak,'a jómár- káju mesterek képei mindig ki vannak té­ve annak, hogy „megtetszik44 egy-egy lel­kes kontárnak. — Különös veszedelemről nincsen sző, sőt sajnálom is, hogy ezek a hírek — informá­cióim szerint —- valóságos pánikot keltettek a szlovenszkói kép vásári ók között, úgy hogy nem is mernek műkereskedőkkel szobáulIni. Legyen szabad leszögeznem, hogy bármennyire is kommerciális alapon, de végső eredményben^ mégis csak miivészi eél szolgálatában állanak ezek a szeren­csétlen műkereskedők, akik háromnegyed részben olyanoknak adnak el képet, akik- nek nem kell annyira, a kép, hogy maguk ke­resnék fel a művészt műtermében. A műtermek titkaiból — S hogy .miképpen lehetséges az, hogy el­sőrendű mesterek képeit, akiknek müvei tár­latokon többezer pengőbe, csehszlovák koro­nában tehát esetleg 10—2Ó.000 koronába is belekerülnek, hogy ilyen mesterek képeit közvetítőnél néha néhány ezer cseh koroná,- ért is meg lehet vásárolni, ennek meg vannak az okai. Nem kell mindjárt azt feltételezni, hogy hamisításról van szó. *— Nincsen okom leplezni, elvégre nagyjá­ban tudnak is róla a hozzáértők. Magamfajta művész háromféle típusban dolgozik. Az első típus a nagy, külföldi kiállításokra készülő abszolút reprezentatív anyag. Ez művészileg a legnagyobb elmélyedést, hónapokig tartó stúdiumokat igényel. Ilyen nagy alkotása ke­vés van a művésznek s mindenesetre rend­kívül drágia. — A második típus a belföldi tárlatok szá­mára készül, vagy esetleg előkelő műgyűjtő rendelésére. Szintén hosszabb stúdiumokat igényel a művészileg minden kritikát ki kell állania. — A harmadik típus a stádiumok anyaga, kísérletezések, gyorsabb, munkák, a speciáli­san műkereskedők számára készült anyag. Ebben is benne vau a művész egyénisége, benne van intuíciója, néha maradéktalanul ér­vényesül a művész minden erénye, de azért olcsóbban adhatja a műkereskedőnek és a műkereskedő olcsóbban adhatja a kép vevő - nek, aki jómárkáju képet akar venni, de nin­csen abban a helyzetben, hogy egészen re­prezentatív munkát vásároljon meg. — Az igazi művésznek az ilyen lipusu munkája is értéket jelent, mint ahogy a Idasz- szikusoik minden félbemaradt vázlata is mu­zeális érték. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és GUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tartatom, 22.000 regisztrált torma). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes eb száüásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHA II., HYBBRMSKA 24/Xe — A kiaebbigényű kópvevöoek mncsan oka idegenkedni as ilyen olcsóbb képek vá­sárlásától, mert egyrészt valért kap erekbe® is, amennyiben jó mestertől való, másrészt já szolgálatot tesz a művésznek, mert ma bizony a legtöbb művész ebekből a ké­pekből éi meg, ez teszi lehetővé a szántói­ra, hogy nagyobb alkotásokra te jussé® energiája. — Egyébként má szövege® matatnánk meg a arioveuazkjói közönségnek reprezentativebb alkotásainkat, azonban egy-egy kiállítás meg­rendezése, sajnos, ma még „diplomáciai14 ne­hézségekkel jár. Magyar művészek Szlovennzkón Megemlítettem, hogy a szlovenszkói ma­gyar Kultur-Egyesület már kezdettől fogva foglalkozik azzal a gondolattal, hogy valame­lyik előkeS magyar művész társa sógot távlat- turnéra hívja meg, amelynek során megisv- mertetnék müveiket Pozsony, Kassa, Komá­rom, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Eperjes stb. városok közönségével. — Ez a terv mindenképpen rokonszenves — mondotta Iványi-Grünwald — * azt hi­szem, hogy a Srienyei-Morse Társaság, aameSyhe* én te tartozom, nem zárkóznék el ilyen kaRar- missrió vállalásától, akkor sem, ha talán anyagilag nem nyílnának fényes lehetőségek. Ehhez a társasághoz Csók István, Vaszary, Koszta, Rudnay, Glatz, Hermáim Lipót, Hatvány, Szüle Péter, Maty- tyasovszky, M agyar-Mannheimer, Perlmatter Izsák, Pólya Tibor, Zádor, SzőnyL Aba-Nováfc, Egry, Bernét Aurél és .még más jeles művé szék tartóznak rajtam kívül. Talán érdekelné a szlovenszkói műér tőket ezeknek & művé­szeknek néhány szép alkotása. A mi rószünk- | ről elvileg — úgy hinném — semmi akadálya í sem le?z a dolognak. — A Szlovenszkói Magyar Kultur-Egyesű- | létén a sor, hogy tegye meg a szükséges lé- | péseket ennek a rendkívül nagyjelentőségű ! szlovenszkói művészi, eseménynek a létrého- í zására. A készülő képeket nézzük. Különösen egy klasszikusan szép akt-kompozicié kap meg. A régi klasszikusokra emlékeztet. Ilyesmit mo­dem művésznél ritkán látni. Említem is. — Egy uj irány van most, amely az utóbbi évek kissé zavaros irányainak leszürődése talán: a n e o-k 1 a s s z i c i z m u e. A klasszikus művészet és a modern művészet — Engedjen meg, Mester, egy nagyon lai­kus kérdést: Amikor a múzeumok legbecse­sebb darabjai még mindig a régi, nagy klasz- szikusoknak, Michel Angeionak, Leonardo da Vincinek, Rembrandtnak a müvei, valóság­gal felbecsülhetetlen értékben, akkor — lát­va a mai sok, különös művészi kísérletezést, fel kell vetni a kérdést, vájjon túlhaladott, rogy pedig elérhetetlen a mai művész szá­mára ez a klasszikus művészet? Kis gondolkozás után így válaszolt Iványá- Grünwald: — Erre a kérdésre nehéz határozott és sza­batos választ adni. Valahogy igy szöveges- nőm: Maga a klasszikus művészet egyáltalán nem tekinthető elérhetetlennek. Manet, Cé- sár, Courbet müvei — hogy csak a legna­gyobb neveket említsem — elérik a klasszi­kus művészet nívóját, ha tán nem is oly egé­szen rendíkivüli, századokban is csak egyszer­egyszer feltűnő géniuszok, mint főleg Michel Angelo, vagy Rembrandt volt. Ha a Louwe- ban jár, ott találja a régi és az uj klassziku­sokat, majdnem szxwnszédofi termekben. Ha * régi nagy klasszikusok után kerül az újabbak képeihez, nem fog csalódást éresni. Meg fog­ja érezni különösen az írj franciák kétségte­len zsenialitását; s az lesz az ön érzése, légy a piktora ma igen magas nívón áH. Önarckép néhány sorban S az utolsó kérdésem után: —Magamról? ... Sokat dolgozom, készülök külföldi kiállításokra, legközelebb például Velencébe. A múltamról pedig annyit, hogy j az életem is és a pályafutásom is változatos. ! Az életemmel is meg vagyok elégedve és a I pályáimnál is. Talán az egyéniségemnek tv. a I harmóniája benne is van a képeimben. A 9990 mérete* 19. vasán—.

Next

/
Oldalképek
Tartalom