Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-16 / 63. (2284.) szám
ffSO imfawaa 16, rosámap. toijkelbib', legraetimiefblb témái a felsíró be- mnéárték: a wx humvaiaa örök -megszól áfefcaiótr. OK*. J0A saanra'k után nagy békesség és szőtailain- ság' .maradt beomem, olyan magy, miatt a prágai tiocálk lármája. És mini virágárusok tár- ka, illatos ikosanaá a Jin^össká sarkán, spines tmeOtegiséggel érzőin beuine a szív .megnyugvását. : neon tettél rosszat, fiú: Szavaikat mofnditáO, amiknek nőm véllt hangjuk. íjélteik és Miék közt üzemeteket közvetiftefttél a m- gad szivének hullámain — talán rapszodikusan, tálán elnagyolva, sok mi nd erei t kifelejtve, de kivon korosve — megírni láttád a szív rovátkáit: körmök, könnyek, iharcok és bánatok sebhelyeit, amik támadnák és beforr- jitak, hogy újra iám adjanak. Talán nem mondtad meg, amit alkartál, talán nem úgy mondtad, ahogy akartad, szépen, közvetlenül és Ihálátsl eliérve, lehet, nem is lesz visszhangja annyi som, mint egy pergő falevélnek, egy szitvnyiMásnak, de kerested a mon- rfaimválő’t, jót akartál mindenkinek és sémiidnek seren tettél véle rosszat. Csodálatos <M- gókfkal viagyünk körülvéve, amik még megfogalmazásra várnak s amikből talán uij élet születhet. Beliül jő most, azetid, megtisztult és hivő a lelkem — de még sem tudom megkönpörögni az abszotoeiét. Se a néimiagyerek-prágíai- «zi gettói, se az édesanya-otthontól: a magyar olvasóktól. Sorsokhoz, életekben, szenvedésekhez, küzdelmekhez. szegényekhez és betegségekhez nyúltam. És mikor a vaQÜomásös első óra Héjáit, kétségbeesve veszem észre, hogy csak a szavakig jutottam. A sziget körül zug .az idegen tenger, háiborog az élet, — .mit ér egy vox humana a viha r zúgásban ? Nem kenyér,, nem mentőöv, nem pajzs, nem pénz és nem orvosság: szó, szó, szó csupán — szegény féreg, költő, segíteni akarsz és csak (beszélni tudsz. Ki figyel rád manapság? .., E3, <el okoskodás, meditáció, kétely. „Még ifi a bál és aug a torma", itt cselekedni kell: tefjeeedwi és teljesülni __Uj magyar élet raj ma gyar arca merül M lassan a végtelen "ri- séklből... Hinni kel ezt az arcot s akarni fcMSjét, étonat, örökéiig. Oak nagyon, nagyon mélyen, tuti a rejtelmes öntudaton, a tnriatkut vizének fekete fétezine alatt, az idegek és .sejtek titkos erei közt csordogál egy síré tehetetlen csobogás; reeméreimicactn, fojtva és gyötörve: az önök %dö örök fájdalma ez: az, hogy ha adöí akar, segíteni akar 4b arak a «rmvakig ér ed a hatalma. Semmim sincs, csak a lelkem. Semmit sem adhatok, senkin sem segíthetek, sem baráton, ee nőn, se bénán, se szegényen. Tizennégy éves ódorenszagu élet után (ó, ©kő nyomtatott vers) csak egy csonka Roíbinzonád minden ... Kinek mi haszna belőle? Hált csak ennyire vittem? Pár óra múlva harminc éves vagyok ... ' Kevés, nagyon kévé*. — Hétfőn utazik Masaryk elnök a francia Riviérára. Egy prágai kőnyomatos értesülése szerint a köztársasági elnök hétfőn indul négyhetes tartózkodásra a francia Riviérára. Htjábtan Schenk személyi titkár és Maixner ár. ouvos kíséri él — A pozsonyi magyar egyetemi hallgatóik megünnepelték március idusát. Telefonon jelentik PoTEonyíbói: Szombaton délután a poasouyré magyar egyetemi hallgatóik Lőrinc- fcaprei-uocai helyiségében méltó keretek köpött ünnepelték meg az .1.848-as magyar nemzeti forradalom és szaíbadságfhare emlékét. Az ünnepélyt Balogh Edgár, a Sarló vezetője nyitót la meg. Beszédében méltatta a 48-as idők nagy magyar megmozdulásának jelentőségét, Majd utalt arra, hogy 48-nak ma is két megoldatlan problémáját: a parasztság földszerzését és a keleteurópai Irts népek egytmádhoz való közeledését a mai uj nemzedék hivatott magára vállalni. Ezzel! . az ülj törféneimii helyzetekhez tudja alkalmazni a nemzet éíelaka rátát és cseüekrvőképeeségét. A magyar jövőben különös elhivatottsága vwm a kisebbségi uj nemzedéknek, mered nemzeti életfoaMlhaTcában a Iker problémáihoz. a legközelebb jutott. — Aj, ünnep kimagasló része volt Petőfi Apostolának felolvasása, majd Deéry Rezső Szabó Ervin könyvét jismér tette az 1818-49-0* idők pártharcairól. Baross Zoltán, a MÁK aleluöke, Kossuth I zajos iratai (bél a dunai konföderációra vonatkozó tervezeteket olvasta fel, imwjd össTJéhason.litás't tett a műit század 80 -a*s évei és a mai viszonyok között, hogy rárnutatíhiassou a keloiteuróp'b népek mai gazdasági, kulturális és szociális cgymásra- utaltságá,™. Az ünnepen nagy számiban -jelent meg a diákság. EGY RÖVID AFRIKAI KIRÁNDULÁS IZGALMAS Amikor Rotschild repülőgépével sólyomként lecsap az oroszlánokra... Beszélgetés Walter Mittelholzerrel, a hóbortos milliárdos kedvenc pilótájával Ha az üzletember ráér egy-két hétre, „week-end expedíciót" rendez Közép- afrikéba — Színházi kudarcok, csodálatos következményekkel — Riport, melyből megtudhatjuk, hogy mi az oroszlánvadászat legújabb módja Pesti cigányzene szólni meg a Kilimandzsáró tövében- A P. M. H. munkatársától, — Róma, máfTCTur élőjén. A legelőkelőbb római szálloda halijában találkoztunk Walter Mittelhoilaerrel, a híres stvájcá repülővel, aki — csekélység — éppen a legsötétebb Afrika rengetegeiből jött visz- sza, természetesen repülőgépen. Mit csinált arrafelé? Ó, kérem, égy kis oroszlánv&dásza- tan volt. Oroszlánvadászat? Századiunkban nem nagy dolog, valamennyi meggazdagodott angol anövetker eskedő megteszi és rég ftlmnHak a* egyiptomi fáraók nagy föl- kerekedései, ha udvartartásukkal, aranyozott gályáikon föleveztek a szent folytamon, hogy nyíllal és dárdával megöljék az állatok rettegett királyát. Nem is az oroszlánva dászaton van a hangsúly Mittelholzer esetében. Hanem azon, hogy repülőgépen vadászott. Illetve nem ő, hanem gépének híres-neves utasa, a párisi Rotschild báró, aki néhány hétre kibérelte a svájci pilótát és gépét s valami olyat tett, ami kényes századunkban is rekord lehet, stílusos, megszivlendő és jellegzetes esemény. Érdemes elmondani és feljegyezni, nem mindennapi történet, seren a mód, sem a tett. A világlapok különben eleget foglalkoztak vele. A szenzáció előzményei a következők: Él Páriában két dúsgazdag báró: a Henri és a Philippe a Rotschüdok közül. Fhifippe békésen knltiválja családja tradícióit, jeles' pénzember és napjait a lóverseny és a tőzsde köaőtt tölti el, vagy estélyeket ad a Rue Fanlwury St. Hunoré taxában levő palo- t áljában. Róla beszéli a fáma, hogy a háború alatt Svájciban családi tanácskozást rendezett 9 Berniben találkozott a német RotsribilddaL a frankfurtival. Megbeszélték ügyes-bajos pénzügyi dolgaikat, ári, miképp lehetne mindennek ellenére egységesíteni a család üzleti munkáját, majd a megbeszélés végén elpoli- tisálgattak. Mindkét Rotscíhild, a párisi -és a frankfurti, megrögzött pesszimista volt. Szomorúan sóhajtoztak, sző szót követett s végül temperamentumuknak megfelelően fogadtak valamiben. A francia Rotschild ári állította: Németor- sság győz, a német RotechiM, hogy Fran- eia&rszág kerül ki diadalmasan a háborúból A obi temek az angol RotsebiMot kérték föd, aki a szigetbirodalom lordjához méltó fölénnyel mosolygott és — szófukar lévén — csak annyit jegyzett meg: — Egyik sem győzi Akkoriban a többi RotsdhnM nem érthette a pithiaá jóslatot, — sebaj, talán a svájci találkozás is mese elejétől végig, de ika nem igaz, ben tirovato s rávilágít a Rotsohildok igazi mentalitására. A legnemzetközibb család Európában, gyönyörű nemzeti allűrökké]. Szomorúak, gondját viselik országuk sorsának, a német udvariasan a franciára fogad, a francia a népiéire... Ezt beszélik Philipperöl, az üzletemberről. A smok-szmház ura elfárad A. Henri az más. Jó üzletember ő is. de más antbiciói vannak. Versenyistállója mellett a politika »- tállójábán is járatos, egyikben képviselő volt, majd regényeket irt tc^b-kevesebb sikerrel, végül Píhilippel együtt csodálatos színházat építtetett Párisban a Rue Blauchc-ooi, Montmartre tetején. A kultúra e (hajléka csaknem kacsaiáix)n forgó tündérvár, mint a néponese mondja, sőt az is, legalább, ami a színpadát illeti. Henri népszerűsége vetekszik Soréi Oeciília kisasszony népszerűségével. Különösen azóta, amióta hiippermodern színházát megépíttette és maga választja ki az előadott szindarabo- kat, melyek — mellesleg szólva -- sorra megbuktak. A Théatre Pigailo elsőrendű műin térét, ennyi tagadhatatlan. Az ócska cs kiesiny párisi dráma?rinhásak királya, a nézőtere pompás p előrsamoka haíouíit a modern I u x u sgőzösö k szál on já hoz. K i fogásol Iák', hogy ennyire a német ipa "mii \eszel, hatása alatt áll, egyremegy. Els-öran- guak a szcenikai berendezések, -r- a színpadi gépek és a vülJanyihatások pedig lát\ányos- íágtsBámíba mennek. Csak éppen a darabok rosszak, amelyeket' itt játszanak. Három darabot adtak elő eddig ebben a prooooean felicioomázoft, parvenüszeoiüen Ifci- adjaisztált uj teátrumban. Mind a három bukás volt. A?, sem használt, hogy valamennyi szerepet világhírű színész és színésznő játszotta, sőt a darabok szerzői is jó nevek voltak, épp úgy, mint az seren segített a sikertelenségen, hogy valamennyi szmószöltöző mellett fürdőszoba és tustelep díszelgett — a darabok kegyetlenül megbuktak. Az első darabot Henri Sa~ eh a Guitryvel íratta. Látványos revü volt „Franciaország történelme" címen, Yvonne Printerenpsszal és — természetesen. — a szerzővel a legmutatósaíbb szerepékben. Mindenki föllép benne — ami jó és drága — a világtörténelemben. A Merovingeken, a Capeteken, XIV. I>ajosxm, Goethén, Napóleonon át napjainkig, valamennyien. Ropogós alexandrinekben értekeznek a szereplők, kellő pátosszal és jóakarattal, ami mit sem segít a darabon. Hiába mondatja Saciha Gíuitry Első Ferenc francia királlyal, (aki, mint ismeretes, ker- szaksdkotó Don Juan volt Franciaországban) ári a pattogó mondatot, amin ma egész Paris nevet és ami közben szállóigévé vált a francia társaságban. Amikor Első Ferenc egyszer átmegy a szín pádon s meglátja feleségének egyik szép ud- varbölgyét, meghajlik előtte és karon ra gadja: .Aíadame, je vous témoigne ma révérence. Venec fairé Tamour avec le roi de Francé". Körülbelül aranyit jelent ez, hogy: „asszonyom, fogadja tíeBteJebem nyilvánitásáft és kérem, szereetni a francia királyt". A második darabban, a Számumban, Firmán Gémíer, az Odeon igazgatója játszotta a főszerepet s állítólag az 5 rossz játéka okozta a korai bukást. A harmadik darabot Pierre Domínique-al íratta Henri, cirne a „Mennyei Tűz" lett s rihidesen kitűnt, hogy az is megbukik. Szegény Henri, rengeteg csapás és kellemetlenség érte az utóbbi időben. A csodálatos expedíció Ezeket előrebocsátva rátérhetünk az oroszlán vadászatra. Nem csoda ugyanis, hogy Rot- schild báró idegeit megviselte a sok hercehurca s némi pihenésre vágyott. Hogyan pihen a Rotschild, ha elfárad? Elmegy Afrikába oroszlánt vadásznál Igen ám, de a modern üzletembernek nincs annyi ideje, mint a nyugdíjazott angol tőzsdeügynököknek s néhány hétnél többel nem szentelhet a pihenésre. Már pedig az afrikai ut hosszú. Walter Miítelholzer, a svájci röpülő kisegítette a Rotsehildot a kényes helyzetből. Az elkedvetlenedett párisi milliárdost pere- pnttyostul beültette hatalmas gépébe és fölös időveszteség nélkül megrendezte a nagystílű oroszlán vadászató i. A beavatottak csodáikat meséltek az expedícióról. Néhány bét alatt Középafrikában lebonyolódott az, ami máskor hónapokig tart; a báromuioto- ros gép mindent elbírt, sátrakat, fegyvert, muníciót, élelmiszert, rádióállomást és a négy utast. Az első eset, hogy ilyesvalami .megvalósult Mi ima. Afrika? Mi. az oroszlán vadászat a legsötétebb Szudánban? Week-end kirándulás, | természetesen tehetősebb emberek számára, i Ebben az esetben a program kitünően sike- j rült, szerencsétlenség nem történt, de a visz-i szatérésnél átizzott az együk cilinder s Mittél-1 holzer kénytelen volt Rómában lesaállni és i útját két napra megszakítani- Itt találkoztunk vele. Pesti cigányzene Afrika szivében —• Ti zenkilencezer kilométer 12j óra alatt, defektus nélkül — kezdte a hatalmas termetű repülő — az eredménnyel meg lehetnék elégedve. Kár, hogy Európa fölött ez a kis baj ért. (Tgy mondja: „Európa fölött"). Bzzeg.xAf- rikában diadalmasan szálltunk. Úgy cserkésztünk az oroszlánra, mint a verebekre. A vad pánikszerűen meneküli előlünk s a büszke - oroszlánok a szolid antilopokkal, verseny! fu j lottak. Nagyszerű élmény, volt. — Meséljen róla kértük. —- Nehéz géppel indultunk három héttel1 Hetingeá 2 füstölt Keringet megtisztítunk és a felső bőrt lehúzzuk Lábasban 10 deka Visani forrósitunk és beletesszük a 2 égés* hermgei Borsozzuk, paprikázzuk, kevés reszeli hagymával és finomra vágóit meiélőhagymával behintjük. Mindkét oldalon egy kevéssé pirulni hagyjuk, majd kivesszük a heringeket, a húst óvatosan leválasztjuk a gerincről és a szálkákról s kis kockákra vágjuk. Ezeket visszarakjuk a Visanba, 4 friss tojást ^habarunk egy kevés metélőhagymá*- val és rátőlijük a piruló heringhúsra. Párszor jól felkeverjük. Ízlés szerint hi- gobban, vagy keményebben, de mindkét esetben forrón tálaljuk. Kenyeret szolgálunk fel hozzá. Ne sózzuk, mert a füstőlt-hering elég sós! ezelőtt. Első állomásunk Catania volt. Átugrottunk a Földközi tengeren s kikötöttünk Rengasiban. Azután Kairóban. Innen Assuanba repültünk s Khartum köriil elértük a sivatagot. Vili árokkal találkoztunk és sokszor kénytelenek voltunk közvetlen a föld fölött repülni, hogy tovább juthassunk. Majd izzó steppék fölé kerültünk, a hőmérő 45 fokot mutatott s alig tudtuk a motorokat megóvni a végzetes izzástól. Mongalla alatt feltűnt a Kenia hegység s átröpültük 5600 méter magas csúcsait. Végre Nairőbl ba érkeztünk, miután 8300 kilométert hagy tűink magunk mögött. — Ott kiszálltunk a huszadik század trójai lovából. Sátrat ütöttünk, megkezdtük a vadászatot. Sok száz mérföldnyi körzetben egyetlen ember sem lakott, legföljebb néhány ismeretlen vad törzs, az őserdőkben. Az ckvátor közelében, Afrika szivében voltunk. De a rádió elénkvarázsolta a külturvi- lág kellemét és este a tábortűznél különös elő szeretettel hallgattuk a budapesti cigányzenét vagy a londoni szállodák halijainak pompás jazz-zenekarát. Az apokaliptikus keselyű lecsap — Azt kérdi, hogyan lövünk manapság oroszlánt? Minden reggel fölszánt a gép é* fölkereste azokat a helyeket, ahol előszeretetlei tanyázik az állatok királya. Ha észrevettük, föl éje kanyarodtunk é? a vadászok néhány méter magasságból rálőhettek. V Tanganyika tó közelében öt oroszlánt, öt bölényt és négy rinocéroszt ejtettünk el néhány nap alatt. Sietni kellett. A gépiben ülő vadászok úgy érezték magukat, mint a sólyom, ha prédára les és lecsap a zsákmányra. A magasból, a lávosö segítségév el, állandóan pazar kép Iá - ruJt szemünk elé. Zebra nyájak legellek és ha meghallották a gép zaját, ijedten csoportosul lak, hogy védekezzenek, - - néha sokezer ál lat gyiilt így ösoze é» iramodott el a végtelen
