Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-14 / 61. (2282.) szám

m ^WCSM^MAfifeAR-HIRLfiP 1930 nrfmtw 14, péntek. 4 műsoron kívül Írja: MARAISÁNDOR Ford brioche-a Azt mondja Ford, hogy száz éveg akar élni. Amilyen mokány legény, meg is teszi. Nyolcvanötéves koráig akar dolgozni, aztán lébuská] tizenöt évet. Az utolsó öt esztendő­ben nem a motorokat tanulmányozta, hanem az emberi testet, ezt a legbonyolultabb szer­kezetet, melynek könnyűsúlyú motorja — a szív — csakugyan a legnagyobb technikai csoda Még tiz esztendőt akar dolgozni. Reggel gyümölcs. Délben proteinek. Este keményí­tők. Dobolja a detroiti bölcs az emberiség feíén igazságait, melvek egyszerűek, köny- nyen betarthatók, nem okoznak fejfájást. Ti­zenötéves korától nyolcvanöt évig dolgozzon minden ember, aztán golfozhat. Miért ne? Ha Ford, akinek vagyonát két­milliárd dollárra becsülik, egyszer elhatároz­za, hogy száz évig akar élni, el lehetünk ké­szülve reá, hogy betartja a szavát. így hatá­rozta el, hogy naponta ennyi és ennyi ezer kocsit, fog gyártani, igy, hogy a gyártáshoz szükséges vasat, acélt, gummit saját bányá­iban, kohóiban, plantázsain, házilag állítja elő, igy, hogy ennyi és ennyi kocsit el kell adnia évenként a bámuló emberiségnek, akár akarja, akár nem. S ha nem akarta, hát Ford rászoktatta, hogy akarja. így akarja most az életet. Arra a receptre, hogy „min­den munkásnak legyen autója", nem lát ben­ne semmi lehetetlent, hogy minden munkása száz esztendőt éljen. A recept jő. Reggel gyümölcs, délben pro­teinek, nyolcvanöt után este az operában s lefeküdni' korán. Ha nagyon gazdag emberek valami egészen okosat kitalálnak — s Fóré­nak hinni lehet, mert bizonyos, hogy alaposan foglalkozott az emberi gépezettel —, gondol­junk mindig arra, hogy a pénz olyan rettene­tesen nagyerejü találmány, melynek a halál­lal szemben is elhárító ereje van. Például, ha e sorok írója rákot kap, az nem ugyanaz, mintha Ford, Caruegie, vagy Rockefeller kap­nak rákot. Rockefeller, aki 95 éves, minden reggel golfozik, esős időben is, mint azt a képeslapokból tudjuk, s biztos, hogy a golfo­zás is meghosszabbítja az életet.. Rockefeller szerint a golfhoz nem kell pénz, csak egy golfütő, egy knicker-bocker-nadrág, egy fe­hér goiyó, s az a fél óra, amivel korábban kell felkelni. Golfpálya se kell feltétlenül hozzá, lehet a szabad mezén is. Mindezt a leg­szegényebb ember is megengedheti magá­nak, mondja Rockefeller. Mennyire igaza van ebben. Tudja Isten, miért nem golfozunk, mi többiek. Talán saj­náljuk éppen azt a fél órát reggel, amivel korábban kell kozzá feltápászkodni. Vagy a kezünk, az idegeink nem alkalmasak reá. S igy vannak dolgok, kitűnő, bölcs és életmeg- hosszabbitó tipek, melyek olcsóak, elérhető­ek s mégis, mégis, örökké egy kiválasztott emberréteg privilégiumai maradnak. Egy ki­tűnő magyar közéleti férfiú mondta a lovas­póló védelmében találóan a múltkor, hogy a póló igazán népies szórakozás, mert csak ló kell hozzá s lő minden magyar család ottho­nában akad ... Valahogy igy gondolja, ilyen ártatlanul, Ford is a száz esztendővel. Nem kell más hozzá, csak egészséges, fegyelme­zett, önmérsókletes élet, egy kis gyümölcs, egy kevés protein, keményítő. S elfelejti, hogy az 5 rákja, ha Istenments lenne neki, nem ugyanaz, mint az enyém, ha Istenments lenne nekem, ő néldául rákkal és kétmilliárd dollárral hosszabb ideg élhet el, ha akarja s ha dollárjai akarják, mint én. S igy tovább, az 5 száz éve, ha jő a recept, szinte garan­tált az én életem mellett, mely, hiába eszem gyümölcsöt és keményítőt, bagót sem ér, amig nem érek rá olyan koncentrált odaadás­sal Uoss/n boromnak szentelni magam, mint n teheti. Minderről azért, mert kés van a ha­sunkban s az olvasó felmordul, ha ezek a milliárdos bölcsek időnként orrára ütnek és szemére vetik, hogy miért nem él száz évet, mikor az olyan egvszerü? Ez a Mária Anto- inetle-szerü naivitás, mely kenyér helyet bri- ochet, nyomorult és büdös és beteg és sze­gén v élet h el vett boldog és százéves és egész­séges és gondtalan életet ajánl, csak arra jő, hogy az üres gyomrunkat el is rontsa. Báró Mednyánszhy Cézár emlékiratait olvasom az emigrációból. Ez a fiatalon és tragikusan elhalt magyar forra­dalmi emigráns, aki nem kért s nem is ka­pott amnesztiát, s harmincnégyéves korában öngyilkos lett a francia Riviérán (hát persze, hogy negyvennyolcas emigránsról van szó), meglehetősen névtelen és ismeretlen figurá­ja volt a szabadságharcnak s a Kossuth- emigrációnak. Tábori pap volt Görgey had­seregében, s az egyházi életre nevelt, félénk és szelíd fiatalember a csatározásokban, mint följe'zvzi, személyesen is résztvett, amennyi­ben nagy ezüst keresztjével úgy vágta kupán a kezeügyébe kerülő osztrákokat, hogy az áldozat vérbefagyva terült el a csatatéren, ilyen kevéssé egyházi jellegű előgyakorlat után nem lehet csodálni, hogy az emigráció­ban, mely kezdetben Parisba sodorta," bizo­nyos lelki tusák után ugyan, de otthagyta papi hivatását, a a továbbiakban cél és re­mény nélkül ődöngött a világban, szivében kínzó honfibúval s egy félszeg szerelemmel, Paris, London, Ausztria s a Riviéra között, ahol végre, a kor nyelvén szólva, kiürítette a méregpoharot. Ez a romantikus élet figyel­met érdemel, mert az emlékirat egy kivesző, vagy legalább is magáról keveset hallató ma­gyar főúri tipusról ad képet, a rajongó, min­den uj, modern, emberi és magasztos eszmé­nyért lelkesülő, mélyebb intellektusa, önzet­len és a szó szép értelmében finyás emberfaj­táról, mely, mint a példa mutatja. Széclie- nyink mellett a névtelenebb garnitúrában is föllelhető volt a magyar glóbuszon. Nem, ez a fajta főnemesség, ha bizonyos naiv ideológiában ólt is származása előjogait! és úgynevezett osztályon tudatát illetően, nem volt se konzervatív, se reakciós. Szép, lelkes, emberi, jófajta népség volt ez, egy tisztább és erkölcsiek iránt fogékonyabb világ rokon­Az ujaágircélei régen irigylésreonéltó „bo­hémélet" volt- Nem akkor, mikor a borzas fej, a nagy nyakkendő és a tintás ujj, meg az éheukórászság elme qua uon és életforma volt az újságíróknak, akikor is, mikor a nem- régmult bők evilágiban az ú jságírás már ko­moly tudomány, művészet, élethivatás és el- hívatás kérdése lett. Sőt ma is van irigylés­re méltó újságíróé let; gyerünk csak Berlin­be, Becsbe, vagy7 akár a szegény Budapestre is. A jobb újságírók napi párőrás szellemi mimikával megkeresik a rendes kenyeret s aztán élhetik a maguk egyéni, független éle­tét a nagy város hatalmas biutorlantijában, szel­lemileg is, anyagilag is. Ma már nem kell bo­hémnak lenni, az újságírás ma komoly, fele­lős, szociális érzésű, tudományosan képzett, embereket kivan a persze elengedhetetlen uj- ságiiróősztön köré: szellemi vezető és irányí­tó a modern újságíró és a modem szerkesztő, akiit nem esz meg a szerkesztőségi robot s napjainak egy részét magának szentelheti. Nem kell messze menni, az itteni cseh és né­met újságírók élete is ilyen. Nem annyira panaszként, mint az igazságos beszámoló kedvéért meg kell mondani az ilyen szubjektív ináéban, hogy ezt mi nem érezzük. Nem panaszként azért, mert nálunk jobban senki sem tudja, nem érzi, hogy kis nemzet kis darabjának kis töredéke ez a prá­gai magyar sziget, hát természetes, hogy sze­gény nép szegény kisebbségének lázárjai lak­ják. De az igazság kedvéért azért, mert heori- kus kötelesiségteljesiitiésük meUékkörüknényei- ért, — ami pedig az élet lényege, fontos, kva­litatív s főleg kvantitatív, jelentős részét teszi — nem kapnak megértést és elismerésit. Eze­ket nem ismeri nem tudja senkii. Mi tudjuk, hogy a legfőbb baj, a bajoknak baja tán, hogy biinterlandtalainul állunk, élünk- De senki sem tudja, senki sem mél­tányolja, hogy mit tesz ez, évekig hinterland- talanul élni. Az élet élet, igy vagy7 úgy, szinte egyre megy. Nekünk ez a mindennap: fölkelni és be a redakcióba. Aztán ott lenni estig, akkor egy kis kávéház, aztán a családosok haza, a többiek más kávéháziba, amiig a hónapos szo­bába haza nem ver az éjjel. Évekig ki lehet bírni, csak legalább annyi volna, hogy lehet­nie másképp is. El lehetne menni ide-oda, csa­ládiba, puha otthoniba, ismerős bútorok és ál­landóság közé, emberek, asszonyok, fink és lányok közé, akik otthon vannak Itt senki sincsen otthon, sehol sincsen otthon. Csak a szomorúságunk, meg a szegén ységünk. Kit okoljunk? Az életeit., melyik tizenegy esztendeje veszett rohanással rontott a fal­nak s a mi életünk fejét. loccsantotta szét? A® élet nem ismer pan aszóét, csak győztest és le- győaőtitet. Mi egyik sem vagyunk. Nem győz­tünk és nem győztek le, egyszerűen csak sze­rencsétlenek vagyunk, pecbünk voit és a kö­zös peohiből bizonyos külön pechakkel terhel­ten kell kivenni a minket illető részt. Postabontás, gépelés, telefon, gyorsan be­kapott ebéd — ami néha csak egy egytfogásos fehénkávé, hogy ne legyen feltűnő, úgy uzson­na idején — aztán megint írás, telefon, gé­pelés, — benn, fenn a pausiká-nccai kis bobok­ban, ez a napi program. Ami ezen kívül van, az se változatosabb. Akiinek van asszonya, megyen haza, az in rettenetesen egyedül van, akiinek nincs asszonya, de van szerelme, siet hozzá, egy kis sétára, mozira, narkotiz-ílóórá- ra, életet, melegséget, otthont keresni. Akinek egy sincs va^y égy se kell, annak nem marad más, csak az újságok és a könyvek. Betűk, amiket nem ő űrt, csak ő elvan, szén vés generációja. Az emlékirat azért is ér­dekes, mert sokszor gyermekesen pathétikus, közvetlen előadása nem tud distance-ot tar­tani személyekkel és eseményekkel, kortár­sait nem tudja a történelmi megítélés távol­ságába beállítani s a negyvennyolcas emigrá­ció híres figurái igazi helyzetükben, pongyo­lában lézengettek el előttünk. A fordító, ővá- ri-Avary Károly, aki az eredetiben angol nyelven megjelent, memoire-t ma—arra ül­tette át, azt az eredeti eljárást választotta, bocry saját, zárjelbe zárt megjegyzéseivel egészíti ki a szöveget ott, ahol nem tartja tö­kéletesnek, Tgy megtudjuk Mednyánszkytól, hogy a csatatéren halottak feküdtek (,.és se­besültek iajongtak ...“ — egészíti ki komoly lelkiismeretességgel a fordító). Ám írjuk le szívesen, hogy ez a buzgólkodás sem zavarja a könyv élvezetét, mely memoire-irodal­munknak egyik legeredetibb dokumentuma. Emigráció!... Mednvánszky könyvét olvas­va, úgy érezzük, hogy e fogalom tartalma 48 óta nem változott a magyar-földhöz kötözött lélekben. Két viUW két kor. s ugyanezek az érzelmi, honvágyíkomplexumok. A prágai magyar nők élete . . . Ez küllőn fejezet lehetne. Szegények, nekik még nehezebb. A legtöbbje otthoniról való. A legtöbbje a nyelvet sem bírja. A nyájas kisvárosi környe­zet szelíd derűjéből sorsa, a férfi, felhozta ide [ az évtizedes posztra, maga mellé és napkelté­ikor elhagyja, mert. a kötelesség hívja. Napes­tig nem is látja, ebédre se tud hazakerülni, csak fáradtam, kimerülve éjjelre vetődik haza. A hahóra alatt a nagyanyám kiadott egy szobát- Reichenbergj katonatiszt vette ki. Fe­lesége volt és két gyerekük. Jóra.való derék népség voltak, szép harmincas asszony, sző­ke és nyugodt, egy öt és egy károm éves kis­lánnyal. Szerettük őket Egy negyedév múl­va a főhadnagyot bitet tők a frontra. Az asz- Szony, — ha jól emlékszem Hedynek hívták — kikísérte a vonathoz, sírt, aztán fedpakkolt s a gyerekekkel hazament Reinhenbergbe. Úgy ihat hét múlva megint előkerült az asszony s a két gyerek. A főhadnagy sebesülten feküdt a gnmánziumban. Miikor felépült, Miskolcra helyezték, aztán Galíciába, onnan Pestre. Ott megint találkoztam velük. Aztán egy félév miulva egy dél tárold kisvárosiban láttam hár­mukat. Hedy asszony, mint egy elszánt nős- tényoroszlán kisérte az urát mindenfelé a megbomlott világban, s cipelte magával a két gyereket Mert akkor olyan idők jártak, hogy hátha, hátha . . . tán utoljára kisérik élet­ben ... a főhadnagy oroszlánt, aki szabad délutánijain — mellesleg szólva — egy nagy perzsaszőnyeget varrogatott, ügyes újakkal és színes pamutokból. Valahogy Hedv asszony és Zrínyi Ilona jut eszembe, ha ezeket a prágai magyaT asszo­nyokat látom. A kötél ességtől josités önfelál­dozó, szép élő szobrait. A szemük nyájas s kissé szomorú: gondfátyolos szemek. A mo­solyuk szelíd, szenvedőit, megértő: részt vesz­nek a mi étLetharcunkibian s prágai magyar szi­get magányát és elhagyatotteágát megszázszo- rozva érzik, — nekik még jobban fáj, hogy nincs rendes otthonuk, rendes hinterlandjuk, kis kert, küllőn udvar — a gyerekek a szo­bában vagy az uocán, Prágában nem telik rendes „otthon-lakásra". S ez az ersatz-otthon meg nem az igazi. Vidéken élünk, de a vidék előnyeit nem él­vezzük, ahogy a nagyváros előnyeiben sincs részünk- Hát még sem ad minden napjainkhoz hátvédet a „vidék". Nincs baráti kör, kaszi­nó, összejövetelek, társaság, zsarnok, szórako­zás: csak mozi, legfeljebb csak és mindig csak mozi. Nincs ismerős főpinoér, fűszeres, mészá­ros, szabó. Gsák idegenek idegenekkel szerűiben. Könnyű volt Zrínyi Ilonának: Mun­kácson hősnek lenni: a mag* várát, a maga otthonát védte, a maga em/bereivel, anyaföl- dön, ismerős dombok, ismerős mezőik között. A prágai magyar nők, a prágai „egri csilla­gok" vagy modern Zrínyi Ilonák nehezebben hősök és jobban emberek. A hinterlandíaLainsiág őket még jobban emésztá. Mennyi mindenben érezzük ezt. Ez nincs igy se Kassán, se Pozsonyban, se a pestieknek Pesten, a honoluliaknak Höno’u- 1 inban. A Pénz, heiyessébbem a Pénztelenség Őfensége itt miég gunyorosaibb arccal ur, mint Ady verseiben és elképzelhetetlen gőgjében piszkos, apró, megalázó helyzetek útvesztői­be kényszerít. Múlt hó végén látogatóban voltam egy messzi külvárosiban. A magyarok itt. .főleg a külvárosban latonak- Villamoson jó háromne­gyed óra., gyalog meg van kettő, jjtyfiél elmúlt* mikor elbúcsúztunk- a zárt kapuig a cseléd jött le a kulccsal. Hónapvégi félelemmel markoltam a zse­bembe, borravaló után. Apró pénzcsörgés és kulcsok, meg gyufaskafcul yák közül egy öüko- ronás s néhány ötvem filléres akad a kezembe. A „vagyon". Hanyag mozdulattal átadom a cselédnek, aki a vacsoránál is felszolgált, aztán, mialatt a cseléd a legközelebbi villamosmegállót ma­gyarázta, önkéntelenül is a másik zsebembe nyúlok, — a villám ospénz után. Mi az? Se több, se kevesebb, egyötven van nálam. Ez kevés- Az éjjeli villamos kettőbe kerül. A cseléd köszön, bemegy és a kapu csukó­dik. Az utolsó villamosok szaladnak, reggel ko­rán kell kelni, havas eső szakad, csak nem fo­gok ilyenkorokét órát kutyagolni egy rongyos ötvenfilléresért ? Megzörgetem a kaput A kulcs visszacsikor- du'l. — Tessék, nagyságos ur. A vér az arcomban lüktet, jó, hogy sötét van. — Nézze, izé ... . — és igyekszem erős lenni, — izé, adjon csak egy ötvenfll lőréét, nincs apróm, neon akarok váltani . • . villa­mos ésatöbbi Keres a köténye zsebében, megnézi, áradja. Egy emberöltő idejéig tartott. Rettenetes. Harmincéves lettem, hogy egy cselédtől visz- ezakérjek egy fél koronát. Szigetlaké élet. Másnap nem ment a munka. Más. Egy vasárnap, nemrég, a Palace-tavema előtt volt randevúim. Szombat este az elég szo­kásos sztereotiio kérés: — Csak hétfőiig, kérlek, biztosan satöbbi - — Jóóó, kértek, hát holnap félegykor... Hát vártam a kollegát. Megmondta, hogy van otthon száz koronája. Ha hétfőn meg­adom, ideadja a felét. Hétfőn majd szerzünk előleget. Két. korona volt a zsebemben. Egy k:s- sör melleit utasítóim vissza, a levest. Mit le­het tudni? — Várok, — mondtam. Háromnegyed egy, negyed kettő. Semmi. Idegesen felkelek, már két turnus ebédelt meg mehettem (ez is szép szokás, ez a tur- nuéban-evés, a Sátán ragja meg). A sarkon sétálok, föl le, föl le. Féiketfő, háromnegyed kettő, kettő. Nem jön. Negyed háromkor feladom­Hol leshet vasárnap délután ismerősit talál­ná? Sehol. Hátha nálam még otthon van va­laki- Egy huszas erejéig. Három kilométer, gyalog, a lakásomig. Még éhesebb vagyok . . . Otthon mér senki sincs. A szobám füiet- lem Levetkőzzem és lefeküdjek? Kinn süt a nap, a cigarettám is kifogyott, ez a legnagyobb baj. Nem lehet lefeküdni, ha cigaretta sincs­A kolléga? Négy kilométer ide. Az se lehet öreg este lett, mire az éhség bevitt egy kis kocsmába, ahol már ebédeltem egyszer. Egy vas nélkül rendelni, idegen, horgasszemü pincérrel farkasszemet nézni, fuj. Hátha a végén még rendőrt hiv? Jobb lett volna be se jönni. Fizetni. Tizennyolc korona a cech. A vég­összeghez gyorsan és fölényesen tiz koronáit hozzáírni, belül reszketed a szégyentől, elő­venni a bugyellárist, kimutatni a vasúti sza­badjegyet s bemondani, hogy majd boteap, aztán felállni gyorsan, hogy ne gondolkoz­hasson, máiis . . . Kinn vagyok- Van cigaretta is. És hallat­lan undorom. Hallatlanul undorodom magamtól, az élet­től, mindentől. Hermann és „Nagy ur", eperjesi és pesti diákélet bohém bankárjai ismerős arcok, megértő, meg nem szegyenitő kölcsönadások, —- hol vagytok. Hová sodort el benneteket jóleltkü derűs arcotokkal, fölényes huuyor- gatáeotokail a megbomlott idő, mint hullott, fa­levelet? . . . mikor édes-izü, fiatalság-illatú drága élet és valóság voltatok? Hol van az a .Jiinterland", az az anyagi és erkölcsi hadláp. amit egy magyar város s egy ismerős főpinoér jelent? A jóemberekről és barátokról nem is beszélve. Hol vagytok? Kinn márciusi hóvihar dühöng. (Folytatása következik.) — BilHárdverseny Szlovenszkó 1930. évi baj­nokságáért. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A KAC társadalmi szakosztályának rendezésében került eldöntésre Szlovenszkó 1930. évi bil- liárdbajnoksága, amely két estén át nagy ér­deklődéséé! zajlott le az Astoria-kávéházban. A verseny három kategóriában folyt. Szloven­szkó ezóvi bajnoka Klein Miksa (KAC) lett, második Berkes Jenő, harmadik Picidor Kál­mán, nógyodik Ruzsbartb Jenő, míg Kassa bajnoka, Drab Péter csak az ötödik helyro ju­tott be. A második kategóriában Lenhoru Hu­gó, a harmadikban De méter J. nyerte el az el­ső helyet PRÁGÁI MAGYAR Irta: GYŐRT DEZSŐ II, A vhesétáp-néihüiiséga, az asszonyok és Pénz Öfehége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom