Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-12 / 59. (2280.) szám

6 T^GM-MAGtoR-mrrws* 1930 március 12, ssemfe. öyemikor a kapkodó, hadonászó hebeg kessére rá csa­pott, sőt ha keltett, széles tenyerével annak orcát ;e . meglegyinitetite. A halas mindenkor tetelégüőiieik bi­zonyuk, mert. ez a „magyar narkózis", amint a fel­háborodott riporterek nevezték, pár percre annyira meghökkentette a pácienst, hogy a műtő ezalatt a műtétet annak rendije szerint befejezhette. Egyszer egy hadnagyon is kénytelen volt Kovács a „magyar narkózist" ailkalmazni, mikor az a kést fartő kezéhez kapott, mely ezért, kevés- hígja, egy nagy ütőérbe szaladhatott volna. Műtét után aztán azt mondta Kovács professzor a fiatal hadnagynak: — Hadnagy nr. ön most fegyveres elégtételt kö­vetelhet tőlem és én azt nem fogom megtagadni, de előbb jelentse ki a beosütettxiróság, hogy ezt az arculütést nem tartja föltétlenül szükségessé* vált orvosi beavatkozásnak. A becsületbirósáig annak ismerte el, a .párbaj el­maradt, a hadnagy pedig mindenkorra telkes tisz­telője maradt Kovács professzornak. Ámde a „humánus" sajtó ezeket az eseteket más­ként értelmezte és mind annyiszor tajtékzó dühhel csaholta meg a nagy embert, ha a „magyar narkó­zis" újabb alkalmazásáról tudomást szerzett. (Folyt, köv.) fink'*7* Mef .. 41A JL JíL. cLi POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 2787. Grössling-acca 36/1 KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Rnmaii-ueca 6 UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Pavlovícs-nrrA 2. i NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-fér 3. i BUDAPESTI kiadóhivatal: Vili,, Mária-Ben 20 ♦ VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Olasz- j országba, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala, Pozsony, Grössling-ueca 36. L Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget után vételezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága IL, Panská al. 12. Ili eszközli ~» A létesítendő uj közjegyzői állások jelölt­jei. Kassai szerkesztöségünik telefonálja: Az or­szágos közjegyzői kamara jelölő bizottsága teg­nap Pozsonyban ülést tartott, amelyen megej­tették a Szlovenszkón létesítendő uj közjegyzői állásokra való jelöléseket. A jelölő bzottság a gálszécsi közjegyzöségre Muttnyánszky Vladi- mir dr. kassai polgármestert, a zsolnai közjegy- zőségre Kovák Pál dr-t, Kassa város volt fő- ’ Ügyészét, a nagymihályi közjegyzőeégTe Tanzer Hugó dr. kassai ügyvédet, a nagykaposi köz- "^egyzőségre Klein Jenő dr. kassai ügyvédet .az óhiblói közjegyzöségre Zlattne Oszkár dr. kassai ügyvédet, az Érsekújváron felállítandó uj köz- jegyzőségre pedig Sípos Leó dr. pozsonyi ügy­védet jelölte. Bohus báróné balesete az aradi törvényszék előtt. Aradi tudósítónk jelenti: A múlt év tavaszán súlyos baleset érte báró Bohus Zsigimond aradi földbirtokos fiatal feleségét. A báróné a közeli Ötvenesről autójával jött be a városba és az aradi határban levő vasúti átjárón az elromlott sorompó éppen akkor zuhant le, amikor az autó elrobogott alatta-. A hatalmas farud a bárónéra esett, aki így súlyos .váltesonttörést szenvedett. Három hónapig -így aradi szanatóriumban gipszben kellett tarta­nia vállát, majd utókezelésre Budapestre ment és dt a Lukács-fürdőben hónapokon át kezelték. Bá­ró Bohus Zsigmond szakértőkkel vizsgáltatta meg a sorompót, amely a súlyos baletetet előidézte és miután megállapították, hogy a sorompó már ko­rábban elromlott és azt vétkes könnyelműségből ■ nem javították meg, 240,000 lej erejéig kártérítési pert indított a CFR eliten-. A minap tárgyalta az •ágyét a törvényszék. Érdekes volt, hogy a kereset ellen nem íe volt nagyobb kifogása a vasutak meg­bízottjának, csak azt helytelenítette, hogy a meg­sebesült bár óné Budapestre ment utókezelésre, mert hiszen, az ügyvéd szerint, ugyanazt az utó­kezelést Romániában is megkaphatta volna. A törvényszék az Ítélethirdetést- későbbre halas®- 'tóttá. — Halálozás. A kassai kereskedő társadalmat érzékeny csapás érte a városszerte ismert és általános rokonszenvnek örvendett Sándor La­jos elhalálozásával. A fiatalos öregur kedvelt tagja volt a kássai társaságnak s az üzleti vi­lágban éppúgy, mint a társadalmi körökben .' lőzékenyeégével és vonzó modorával megérde­melt megbecsülést, vívott, ki. Sándor Imre, a .neve i író, az elhunytban édesapját veszítette -el. , — A hordozható villanylámpa okozta halálát egy géplakatosnak. Egerből jelenttik: Gyalog Jőaeed! fcí- ssoitóra akasztotta hordozható vililanyláimipáját. A mo- ✓ratóra akasztotta ordozhntő ví'ltemylámpóját. A mo- lorveuíilfliáitor forgás közben olsaalkitetta a villany- drótot, összetörte a lámpát é« árammal! töltette meg az autó vaeaitkaitréezei't, A 250 volitoe áram az autó­ban dolgozó ezo roncsét!™ embert, agyonjsujtetta. 300.000 korona értékű ékszert toptak el egy prágai penzióban Egy előkelő bécsi hölgy a karosait — A lopás a déli órákban történt ­Prága, március 11. Prága egyik legelőke­lőbb penziójában, a Regina-penzióiban tegnap déliben vakmerő lopás történit, amelynek rész­letei még teljesen tisztázatlanok. Tegnap, a déli órákban megjelent a prágai rendőrigazgatóságon egy középkorú, rendkí­vül elegáns hölgy s előadta, hegy a Regina- penzióban, ahol egy idő óta lakik, meglopták. A hölgy igen előkelő és gazdag bécsi család­ból származik s néhány héttel ezelőtti érkezett Prágába, ahol rokonai és ismerősei is vannak. A penzió legszebb szobájában szállott meg s egész ott-lakása alatt mindössze néhány jó társaságbeli hölgy látogatta meg. Tegnap délben elhagyta szobáját, hogy ebé­delni menjen s amikor két óra tájiban haza­iért, megdöbbenéssel konstatálta, hogy szobája ajtaja nyitna van és kifeszüfoe to-j Iái fa annak a szekrénynek az ajtaját, atmely- ben 300-000 korona értékű ékszereit, tárté- j mazó kazettáját Őrizte. Ugyancsak félfeszitve találta az ékszerfkazettát I is, amely teljesen üres volt. A. kárvallott asszony rögtön a rendőrségre sietett s jelentette az esetet. A rendőrség ré­széről két detektív szállt ki a penzióba s megállapította, hogy a tettes semmi nyomot, sem hagyott, mago rutén­A nyomozás természetesen abból a feltevésből indul ki, hogy a tettes csak egy, a helyi viszo­nyokkal teljesen ismerős személy lehetett. Ezért mára kihallgatták a penzió egész sze­mélyzetét, azonban eredménytelenül. Maga a meglopott hölgy semmilyen irányban sem tud felvilágosítást adni. ezért a nyomozás a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Az ellopott ékszerek között solitmr-gyémárv- tos platinagyürük, platina-karkötő órák. gyöngysorok vannak­Különösnek találják, hogy a hölgy egy egysze­rű szekrényben őrizte a drágaságokat. ouwwMwa«aftai^aaw«MiaiMiia8giaHMB*<i^^ mnwmpi winii i: A {egyház rajongója A párisi esküdtszék tízévi fegyházra ítélt egy csavargót, aki utálja a szabadságot, mert csak a börtön nyugalmában tud filozofálni Pánás, március 11. — Ne hallgassanak a vé­dőmre . . . Egy szó sem. igaz abból, amit be­szél! . . . Bűnös vagyok. Igenis, mégegyszer mondom, megfontolt szándékkal követtem el a bűncselekményt . . . Igazságot kérek. Az esküdt urak mondjanak ki bűnösnek, a biróság pedig mérje rám a legszigorúbb büntetési! A szájnál esküdtszék egyik tárgyalásán han- zottak el e különös szavak. A védő, Jean Schwab, megütközve nézett a vádlottra, Nicho- las Biliéis-ira, aki magából kikelve, fölkábo- rodottan tiltakozott az. ellen, hogy az esküd­tek irgalmat gyakoroljanak, hanem dugják a legsötétebb cella fenekére. Billois esete a párisi judikatoráibajn is pá­ratlanul áll. Es a furcsa mber valósággal szerelmese a börtönnek. Csak a celláiban érzi jól magát; rettenetes egyediilvaléságáhan nem akar tudni a kék égről, a messzeségbe futó országúiról, zöld ré­tekről emberekről, utálja a szabadságot s így csoda-e, ha az esküdtek beismerő vallo­mása alapján üzesztenőai kényszerrmmkára. ítélték. Csavargó és hivatásos koldus Billois, aki, mert nem talált mindig kegyes szivekre, ■egyik bűnt a másik után követte el, úgyhogy most, amikor negyvennyolc éves, huszonhét, esztendei botdön és f egyház ne­hezedik a vállára. A fogságban mindig kifogástalanul viselke­dett.. vlóságos példája volt a szófogadó, enge­delmes, kötelességtudó legye menete és ezért a melumi börtön igazgatója, amikor Bii lódénak még háromévi büntetése volt hátra, megke- gyelmezésre terjesztette elő. Mikor azonban. Billois értesült a kegyelmi javaslatról, egy­szerre megváltozott. Valósággal örjöngem kezdett, rdtdmadt a börtömgazgatóra, összeverekedett a fegy- őrökkel és olyan dühöngő rohama, vett, rajta erőt, hogy magánzárkába kellett dugni. Itt azután megint, a régi nyugodt, ember lett belőle. Fegyelmellensége miatt persze nem en- ték el a hátralevő háromévi büntetéséit, de ez az idő is lejárt és Bili óiénak, akarva nem akarva, el kellett hagyná a fegyiház kapuját. Más fegyenc, ak-i évek óta sóvárogva várja a szabadulás pillanatát, ilyenkor majd elájul őrömében .Billois szomorú volt Fá jó pillantást, vetett az elhagyott börtönre és keserű szarvé! indult el csavargó útjára. Voulouee-on keresz­tül Park felé vette útját, de nem hagyta nyu­godni a börtön emléke. Valóságos nosztalgiát érzett cellája után,- Hamarosan kész volt hadi- tervével. Bouneuil közelében egy pajtában töl­tötte az éjszakát 1929. novemberében. Nem tudott elaludni, amiig meg nem érlelődött benne a gondolat: felgyújtja a pajtát, akkor majd visszatér­het álmai országéba, a csöndes, nyugodt, kedves fegyházba. A lángom csakhamar felcsaptak, porrá haruvadt a csűr, a rengeteg gabonával, sőt a szomszéd­ságra is átterjedt, úgyhogy Billois gyújtogatásával félmillió frank kárt okozott. A csavargó olyan gyönyörűséggel nézte a tü­zet mrat ahogy Néró császár gyönyörködött Róma lángtengerében. Arcán a tökéletes ki- elégül tsé£ kifejezése rajzolódott lé. Alig vár­ta, hogy előkerüljenek a csendőrök, nyomban jelentkezett és büszkén jelentette ki: — Én gyújt ottani föl a pajtát, Illőre meg­fontolt szándékkal. A csendőrök megdöbbenve néztek a csavar­góra. így csak őrült ember beszélhet. A vizs­gálat során a biróság elmeszakértő kiküldeté­sét kérte. Billois hevesen tiltakozott. — Az eszem ép. Tisztában vagyok vele, hogy mit csináltam. Nem vagyok őrült. Ha ezer évig vizsgálnak, akkor is csiak józan vagyok. Az orvosszakértők megerősítették -Billois val­lomását. A csavargó/ normális, beszámítható ember, nincs semmi lelki defektusa. Termé­szetes mindezek után, hogy az esküdtszék élőt gyorsain folyt le az egész tárgyalás. Az elnök azonban a beismerő vallomás ellenére js föl­tette a mentő kérdést: — Mondja csak Billois, nem úgy esetl-e a dolog, hogy talán cigarettára gyújtott, és szó­rakozottságból dobta el az égő csutakot? — Dehogy is elnök ur, Nagyon jól tudtam, mit csinálok. Meggondoltam mindent, készakarva gyújtottam föl a pajtát. — De végre is — fakadt ki türelmetlenül ab elnök — miért alkar mindenáron visszatér­ni a börtönbe? Hát nem ér többet a szabad­ság, mint a börtön és a fegy ház? — Tévedni tetszik elnök ur. Higytje el, a celláiban biztosabb az ember élete, mint te­szem föl, egy nagyforgalmu ucoán, ahol az au­tomobilok veszettül kergefőanek, — De hát mi jó van a börtönben, — foly­tatta az elnök, — hogy az egész életét, fog­ságban akarja eltölteni? Elgondolkozom, elnök ur . . . Tessék el­hinni, hogy ez a magános tűnődés szerzi ne­kem a legnagyobb gyönyörűséget . . . Gou- dolikodő ember vagyok és bátran mondhatom, hogy én képviselem a magánosság filozófusainak a típusát. Az esküdtek csodálkozva nézték össze az őszinte vallomásra. Az orvosszakértő olvasta föl ezután véleményét, — Billois teljesen normális ember —• hjoö- dot-ta a szakértő — és előttem is kifejtette filozófiáját, azt mondta, hogy ha mindenki az ö módján gondolkoznék, ! akkor az emberi, társadalom különben festene, mint most. A védő még egyszer megpróbálkozott azzal, hogy hivatásbeli kötelességét teljesítse, de a vádlott nyomban izegni, mozogni kezdett, mind hevesebben, tiltakozott a mentőkisérlet ellen, úgy hogy a védő el. sem mondhatta be­szédét. Amikor aztuán Billois meghallotta az esküdtek igazmondását, arca egyszerre kide­rült, szeges mosolyra nyílt a szája, és a szu- ronyos őröktől közrefogva a legteljesebb „er­kölcsi elégtétellel hagyta el a termet . . . * dr. — Titokzatos mérgezés egy pozsonyi szálló­ban. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Ma reggel fői nyolc órakor a rendőrség de teteti vjei megjelentek az egyik kisebb pozsonyi szálló­ban, hogy letartóztassák Valentovics János pudimerici születésű fiatalembert, aki sikkasztás miatt körözés alatt állott. Valentovics már ek­kor kereket oldott és a szálló szobájában csak barátját Stíháffer Gusztáv huszonkáleneéves mábrisehostraui soffőrt találták. Scháffer Gusz­táv felöltözve eszméletlen állapotban feküdt az ágyon és kürgött. Azonnal kihívták a mentőket, akik az eszméletlen állapotban lévő embert be­szállították az állami kórházba, ahol eddig még nem lehetett kihallgatni. Minden valószínűség szerint a fiatalember megmórgezte magát, de : nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy esetleg őt mérgezték meg. A rendőrség nagy eréllyél nyomoz a titokzatos ügyben, i A Kassai Napló rendtörvényes apróhirde­tése a felsőbíróság előtt. Kassai szerkesztősé­günk telefonálja: A múlt év tavaszán történt, hogy az azóta megszűnt Kassai Naplóban Gál Gusztáv dobsiuai lakatos apróhirdetést adott föl, amelyben előfordult a „felvidéki44 szó is. A \assai ügyészség a lapot ezért elkobozta és úgy a hirdetés feladója, Gál Gusztáv ellen, mint pe­dig Sikora- Emil, a Glóbus nyomda akkori igaz­gatója és Hermis Ilona kiadóhivatali alkalma­zott, ellen a rend törvény alapján eljárást ktdi- tot-t. A törvényszék Gál Gusztávot és Sikora Emiit feltételesen egy-egy hónapi fogházra Ítél­te, Hermis Ilonát pedig felmentette a vád alól. Az ügyész fellebbezése folytán most a kassai felsőbíróság elé került az ügy, amely mai tár­gyalásán a törvényszék ítéletét helybenhagyta. — A villamos elé vetette magát egy kassai munkanélküli lakatos. Kassai szerkesztősé­günk telefonálja: Dudinszky Viktor 45 éves kassai munkanélküli lakatos ma délben a színház előtt öngyilkossági szándékból a vil­lamos elé vetette magát A kocsit az utolsó pillanatban sikerült lefékezni, úgy hogy Dudinszky csak kisebb sérüléseket szenve­dett,. Jellemző, hogy Dudinszky két héttel ez­előtt ugyanilyen módon akart véget vetni életének, azonban akkor ás megmentették. Dudinszky borzalmas nyomorát bort a föl az öngyilkosság okául, mivel hónapok óta nem tudóit munkához jutni. — A budapesti tábla leszállította Darmy János dr. és Rácz Vilmos dr. büntetését. Budapesti ezer- kész! őség ünk telefooáüjja: A budapesti ttáliötábte ma hirdette ki az Ítéletet Darvay János dr. és Rácz Vilmos dr. ügyében, akiket a. törvény essék barnás vád büntette miatt, teét-k&t évi börtönre ítélt ed. A tábla Rácz Vilmos büntetését biz hónapi börtönre, Darvay János büntetését pedig négy hónapi fogház­ra ^állította le. A vádlottak és védőik semmsiségí panaszt jelentettek be m- ítélet elten, — Az állampolgársági front njabb hősi ha­lottja. Losonci tudósítónk jelenti: Veres Ist­ván volt L osztályú postatisztet az államfor­dul,at után elbocsátották állásából minden nyugdigény elismerése nélkül. A posta szol­gálatában évtizedeket eltöltött s a becsületes munkáiban megrokkant altiszt, ugv, miként: sukezer sorstársa, végigjárta az állampolgár­ság és nyugdíjigény elismerésének hosszú évekig tartó keserves kálváriáját. Éhezve, le rongyolödva járt hivatalról-hivatalra, hogy igazságos ügyének pártfogókat szerezzen. Kö­zel tízévi fáradozás után sikerült is annyit el­érnie, hogy elismerték csehszlovák állampol­gárságát. Az állampolgársági esküt már a halálos ágyán vette ki a losonci kerületi hi­vatal egyik emberségesen érző tisztviselője. A nyugdijának ügyét azonban nem sikerült elrendeznie, mert a sok nélkülözés, a lelki és testi szenvedések a 63 éves 'aggastyán élet­erejét. teljesen felőrölték s ma reggel meg­halt. Nagy családot hagyott hátra, akik a lég nagyobb kétségbeeséssel néznek sorsuk elé. ICömr wásérlóink figyelmébe I Minden lsen tisztelt IMSfJzetflnknek és Olvasónknak, aki legalább 80.— korona árn könyvet rendel kladőhivatalunk könyvesboltjában, ieliesen Ingyen adjuk az Athenaeum 1830. fiof Irodalmi Almanachlát, amis készletünk tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom