Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-18 / 40. (2261.) szám

/ ÍJnmí lobruar íö, kedd. Nagyúri menyasszonyi kelengyét, textilárut, bőrt és rengeteg fűszert találtak az ebedi vasúti tolvajok lakásán Kincseskamrák a padláson, a kéményben és a szántóföldek vermeiben Párkány, február 17. (Saját tudósítónktól.) Több jelentésben be­számoltunk a P. M. H. hasábjain az ebedi vagont oszt aga tó banda üaelmeinek leleplezé­séről és az ezt követő letartóztatásokról. A csendőr ség nyomozó munkájának eredmé­nyeképpen az utóbbi idők egyik legnagyobb arányú bűnszövetkezetéről rántották le a leplet és mostanáig a banda tizenöt tagját juttatták a megérdemelt fogházba. Az újabb házkutatások szenzációs eredmény­nyel jártak: rengeteg lopásból származó árut találtak, amelyek igen tekintélyes értéket képvi­selnek. A vágonfosztogatásokból származó áruk rej­tekhelyét csak hosszabb kutatás után talál­ták meg, mert a tolvajok páratlan lelemé­nyességgel őrizték és rejtegették zsákmá­nyukat. A szántóföldeken elásva, szabnak azlakbán, a háztetők alatt tartották az elrabolt hol­—IILIIII I IIMMM—MBM—BBBKi—lli'iMMfiHIOTiJBMaUW mát és volt olyan verem, melyben százezer koronát meghaladó értékű áru hevert. A csendőrök minden rejtett zugot felforgat­tak, mig fáradozásukat siker koronázta és ráakadtak az ebedi vasúti tolvajok kincses kamráira. Kéményekből, padlás ékről, agyafúrt ra­vaszsággal elleplezett vermekből a leg­finomabb menyasszonyi kelengyék, szöve­tek, kész- és nyersbőrök, élelmicákkek, fű­szeráruk kerültek elő. Kitűnt, hogy az ebedi tolvajbanda nemcsak a vasutat károsította meg, hanem magánoso­kat, kereskedőket is. A párkányi járásbíróság fogháza máris szűknek bizonyult a toltvaj'banda tagjainak befogadására, úgy hogy az őrizetben tartott gonosztevők nagyrészét már a közeli napok­ban a komáromi törvényszék fogházaiba szál­lítják át. Az orgazdák és bünpalástolók szá­ma légiónyi és ellenük szintén kérlelhetet­len szigorral fognak eljárni. TUB A prága-trencsénteplici vonatban agyonlőtte magát egy Hatol szlovák táncmesier Egy szerelmi dráma véres epilógusa — Brünn, február 17. Ma reggel hót éra öt- ven perckor, amidőn a prága—Irencsónteplai vonat elindult a kijevi állomásról, a vonat el­ső kocsijában lövés dördült el. Pánik keletkezett, az utasok kiszaladtak fül­kéikből a folyosóra, amelynek egyik szögleté­ben vérbeborult fiatalemberre találtaik, A férfi eszméletlenül feküdt a padlón, kezé­ben még füstölgő revolvert szorongatott s fe­jéiből ömlött a vér. A vonatot azonnal megái - 1 itatták s elöhivták a kijevi járás orvost, aki a halálos sebesültet első segélyben részesí­tette. Azután beszáll itatták a kórházba az öngyilkost, aki kevéssel rá megköti. A halott ruháit átkutatták s megái lapították, hogy az öngyilkos Vájták Ferry táncmesberrel azonos, aki 1910 április 4.-én a magyarországi Ajkán születeti­A nála talált vasúti jegy szerint az edmult éjszaka a prágai Masaryk-pályaudvaron szál­tól a revolver lövés, amely végzett a tizenki- uitazzék. Találtak zsebeiben egy fényképet is, amely egy török jelmezbe öltözött nőt áb­rázol. Ennek a fényképnek a hátlapján a kö­vetkező szlovák nyelvű szöveg olvasható: „H. barátnőmnek Mánya, 1929. IX- 13.“ Ez alatt pedig a férfi Írásával: „Kérem, temessék mellém ezt a fényké­pet, egyetlen, igaz virágom veti. Anyács­kám, én, Ferry boldogtalan vagyok és ké­rem, ne bántsa öt, ámbár sokat vétkezett ellenem- Hagyja őt, kevés Uym lány van. Ferry Ebből a búcsúi rásból Ítélve felfedetlen hát­terű szerelmi regény végére tett véres pon­tot a revolverlövés, amely végzbt a tzienfci- lenc éves táncmesterrel. — Minden jó, ha örökség a vége. Bócsből Írják: a „Sonn- und Montagsaeit“ jelentése szeriint Marok Márta asszonyt, a hírhedt Marék mérnök feleségét igen nagy szerencse érte. Marék mérnök nevét évekkel ezelőtt egy bün- pör kapcsán sokat emlegették. A mérnök fa­vágás alkalmával súlyosan megsérült, a balta lehásította a lábát, melyet előzőleg nagy ösz- szegre biztosított. A bíróság rendkívül izgal­mas tárgyalás után felmentette a biztosítási csalással vádolt mérnököt. Marék felesége most értesítést kapott, hogy egy gazdag bra­zíliai ültetvényes nő 1.3 millió schillinget ha­gyott rá. A brazíliai nő a Marek-pör tárgya­lása idején Bécsiben tartózkodott és olyan nagy érdeklődéssel kisérte a bünpör lefolyá­sát, hogy Marék feleségéről végrendeletében is megemlékezett. XX SZÉKELY HENRIK MÜBUTORGYÁ- RA, POZSONY, GRÖSSLING ü. 50. — A nyitrai kerületi bíróság háromhavi fog­házra Ítélt egy hrünni edénykereskedőt. Nyitrai tudósítónk jelenti: Hónapokkal ezelőtt Szlovén­okon járt Zemanek Antal brünni edénykereskedő, aki megrendeléseket gyűjtött és előlegeket vett fel. A rendelők közül Kipke János verebélyi la­kos bűnvádi feljelentést tett ellene azon az ala­pon, hogy a küldött áru hasznavehetetlen törött edény volt és ennek dacára sem akarta visszaven­ni, sem' pedig az előleget visszafizetni, úgy, hogy több ezer korona kárt szenvedett. A bíróság szom­baton foglalkozott a csalási üggyel és a. terhelő tanúvallomások alapján háromhavi fogházbünte­tésre és 100 korona pénzbírságra ítélte a kereske­dőt, kötelezve egyben az okozott kár megtérítésé­re. Zemanek fellebbezett, s igy az ügy a pozsonyi felsőbíróságot is foglalkoztatni fogja. — A templomban állt bosszút az ellenségén. Trenceéni tudósítónk jelenti: Kristofik Ferenc ter- rhovoi legény, aki régebb idő óta. ellensége? vi- szonyban volt Lnurencsik András legénytársával, megleste, amikor.az a. templomba, megy és utána loppdzott. majd a templomban előrántotta élesre fent zsebkéséi és Laureucsik nyakába szúrta Laurencsik súlyos sérülést szenvedett. A merénylő a tett elkövetése után elmenekült. A. templomban tartózkodó hívők között nagy felháborodást kel­tett a merénylet és azonnal értesítették a történ­tekről a csendőreéget. A csendőrök megjelentek Kristofik lakásán és le akarták tartóztatni, Kristo­fik azonban ellenállást fejtett ki és neki támadt a csendőröknek, amiben néhány barátja is segítsé­gére volt. Nagynehezen azonban mégis ártalmat­lanná tették és barátaival együtt letartóztatták. A botrányos ügy rövidesen foglalkoztatni fogja a trencséni kerületi bíróságot. 1 — Halálra Ítélték az auburni fegyencláza­dás három résztvevőjét. Auburnhól táviratoz- zák: Három fegyenoet, akik a lázadás alkal­mával egy fegyházőrt megöltek, elketromos széken való kivégzésre Ítélték. — A végreh ajtót nem szabad agyonfitéssel fe­nyegetni. Komáromi tudósítónk jelenti: Erős Já­nos garamoroszi lakoshoz múlt óv junius havában váratlan vendég kopogtatott be: a végrehajtó, aki­nek megjelenése módfelett felizgatta a házigaz­dát. Mikor a végrehajtó hivatalos funkciójába kezdett. Erős nem tudott már magán uralkodni, és azt mondta neki, ha ki nem takarodik házá­ból, baltával csapja agyon. Hatósági közeg ellen elkövetett erőszak bűncselekménye miatt vonta most felelősségre Erős Jánost a komáromi kerü­leti bíróság és hatheti fogházra., valamint 100 ko­rona pénzbüntetésre ítélte. — M A R GIT-GYÓGYVIZ a LEGJOBB. — Repülőgépről a börtönbe. Mi melóéból távi ráfázzák: Acosta repülőt, aki Byrddel együtt kelt át az Atlanti Óceánon, most fél­évi börtönre Ítélték feleségének ér két gyer­mekének bűnös elhagyása miatt. HALTENBERGER Gyártelepek: Budapest Koiice PieSfany iFEST TISZTÍT - W0« Központi üzem címe*. Haltenberger festögyár, Koáice 2. SzroHÁzKönWKabTtiBA. Móricz Zsigmondi Eperjes, február 17. Ha az ember életének napja alkonyodófélben van, egyre kevesebb a vágya, szenvedélye. Ez is a természet, a Gondviselés bölcs rendelkezése és intézkedése, mint sok más egyéb éietje-.en- ség. Mert a vágyakat, a szenvedélyeket, ezeket a tüzesvérü.toporzókoló, száguldó méneket nem is tudná már megzabolázni az öregedő ember gyenge, gyakran reszkető keze. Ha sötét hajunk ő.szbe vegyül már, egyre ke­vesebbbet nézünk a jövendőbe. Fáradt szemünk neon bírja az éles napfényt, sokkal szívesebben pihen el a múltak szelíd aikonyi pírján. Az öregedő ember egyre kevesebbet jár a fó­rumra, megunta a harcot, füle nem bírja a tü­lekedő élet vásári zaját •— szívesebben vonul vissza otthona csöndjébe, belegyujt a múltak kandallójába és elmélyülve szemléli a parázsló tüzet, hallgatja a pattogást és csendesen me­reng Életünk alkonyán egyre kevesebbet, vá­runk. Nem várjuk az ideált a találkozóra... Nem várjuk az álmok, az ábrándok valóravá- lását, beteljesülését... Hiszen ezek régen el­hagytak minket... Tovaszállt-ak ... Ha azután szürke hétköznapiságunkban, ese­ménytelen családi vagy társadalmi életünkben mégis fel-fel bukkan egy-egy pir ősbe tűs nap, egy-egy ünnep, amire igazán érdemes várni — ezt azután annál nehezebben, annál nagyobb szeretettel várjuk. És előre szinezgetjük, becéz- getjük, melengetjük a nagy esemény képeit, je­leneteit. Hyen pú ősbe tűs hangulattal, ilyen nagy sze­retettel, karácsonyi áhítattal vártam és és várta velem együtt Eperes egész magyarsága azt az ünnepet, amikor itt üdvözölheti a legnagyobb élő magyar irót, szemtől-iszembe láthatja és hallhatja itt a fenyvesektől vadregényes Kárpá­tok alján a magyar föld leghüségesebbb szerel­mesét, itt ölelheti keblére a maga szegénysé­gében és árvaságában azt a testvért, aki csak úgy szórja, két kézzel hinti gazdag lelkének kimerithetlen kincseit, fölemelve, magához szo­rítva az elárvult testvért, itt köszönhetjük Móricz Zsigmondot és hozzá mindenben méltó élettánsát, a Magyar Nemzeti Színház nagy mű­vésznőjét: Simonyi Máriát. És Móricz Zsigmond el is jött hozzánk Eper­jesre. És magával hozta müvészlelkét. drága, meleg szivét és simogató testvéri kezét... És a mi szomorú lelkünkre, sokat panaszkodó és zo­kogó szivünkre békesség, karácsonyi megszen­telt hangulat szállt... És olyan boldogok vol­tunk, mint a. kicsiny gyermekek, akik a kará­csonyfa misztikus fényénél áhitatos lélekkel, boldogan szorítják magukhoz a Szeretet, a Jó­ság fejedelmét. Mert mikor a fehér asztalnál avagy az elő­adás napján a színpadon elnéztem Móricz Zeig- mondnak Deákferences fejét, szemem elpihent jóságos jtekintetén és gyönyörködtem gazdag lelkének színes virágaiban, én úgy éreztem, hogy ennek a szép estének legnagyobb értéke mégis csak. az, hogy láthattuk, megismerhettük ezt az istenáldotta nagy magyar irót, aki már fent van az Olympos berkeiben, a hir, a dicső­ség szent hegyén s mégis kész örömmel szállt le hozzánk a völgybe, hogy bizonyságot tegyen testvéri szeret etér öl, arról, hogy az ő lelke a mi lelkűnkben gyökeredzik, velünk érez és imád­kozik. S az én lelkem és bizonyára sokaké meg­nyugodott, megerősödöttt ebben a biztató tu­datban. S a mitologikus mese itt átalakult: nem Anteus kapott uj erőre az anyaföld érinté­sétől — hanem az anyaföld kiszáradt, kiaszott röge lett termékennyé, csirabontóvá, kalász- termelővé az Anteus lelkének drága-, iiditő har­matától. zs Az előadó-estély a Városi Színházban folyt le. Igazán táblás ház előtt. Még a zenekar helyén is pótszékeket helyeztek el. így is kell annak len­nie, amikor Eperjes magyarsága olyan nagy vendéget vár... S mikor a függöny felgördült, s a színpadon feltűnt Móricz Zsigmond rokonszenves alakja, a lelkes közönség ünnepi hangulatában zugó tapsviharral, éljenzéssel köszöntötte kiváló vendégét. Móricz Zsigmond háromszor ült az előadó asztalhoz, ügy látszik, három oldaláról akart bemutatkozni: mint esztétikus („A ma gyár irodalom megújhodása") mint éles szemű, éber megfigyelésü riporter („A tiszazugi méreg- keverők szolnoki főtárgyalása") és mint mese­mondó, mint elbeszélő művész („A ló és az ember"). Bajos volna, megállapítani, melyik mi­nőségében nagyobb. Mert az kétségtelen, hogy mind a háromban nagj^ művész. Istenáldotta te­hetség. Az esztétikus, az essayista. telve van mélységes gondolatokkal, finom Ízléssel, objek­tív igazságokkal. ítéletei biztosak, következte­tései világosak. Mint riporter eleven és színes, bevilágít az események indító okaiba, élesen domborítja, ki a szereplők lelki viharzását, belső küzdelmeit, a lelkiismeret mardosó erejét. Mint. mesemondó: lebilincselő és vonzó; beszéde csu­pa. naivság, jóízű humor, derült, világnézet, ra­gyogó, zengő nyelv, elbájoló előadás. Sehol semmi mesterkélte ég, sehol semmi hazugság, semmi erőltetette ég: zamatos, harmatos, üde besBÓg, mint a hegyi patak kri&tilytjszt* habjai­nak lágy csobogása, „mint bokrok alján a to­kaji" ... Külön is alá kell huznunk, ki kell hangsúlyoz­nunk azt a nemes, magasztos, mindenek fölé emelkedő álláspontot, amelyet Móricz Zsigmond mint esztétikus, mint iró és mint szerkesztő kép­visel. Amikor arról beszélt a magyar irodalom megújhodásával kapcsolatban, hogy miért vette át a „Nyugat" szerkesztését, mik az; o irodalmi céljai, azt mondotta többek között, hogy a ko­moly, a lelkiismeretes írók mindig forradalmá­rok. A jövő előkészítői, a jobb, szebb idők har­cosai, a szabadság és egyenlőség bátor katonái. Az ő hite és meggyőződése, akarata és, elhatá­rozása, célja és törekvése s vele együtt a „Nyu­gat" egész Írógárdájának ez: politikametesen küzdeni a százszázalékos tiszta művészetért, a demokratikus és liberális eszmék didaláért, az egyéniség, a lélek szabadságáért. Meggyőződése szerbit a bekövetkező karok emberei jobbak, megértőbbek, békeszeretőbbek lesznek, a nem­zetek lerombolják a válaszfalakat, szabad utat nyitnak a nemes eszméknek, a tiszta művészet­nek, a szépnek, a művészinek. És mindezt olyan tiszta meggyőződéssel és meggyőző erővel mondta el Móricz Zsigmond, hogy gyönyörűség volt hallgatni. Úgy tűnt fel előttünk ő és a „Nyugat" írógárdája, mint akik már trasszi- rozzák az'uj vasútvonalat a nemzetek között: robbantják a sziklákat, egyengetik a talajt, le- hordják a hegyeket, hogy az uj vasútvonalon a békesség, a megértés, a szeretet, a tiszta művé­szet lokomotivjai, kocsijai száguldjanak és kap­csolják össze — megértő szeretetben — a mos­tanáig haragoskodó, gyűlölködő, bizalmatlan- kodé népeket és nemzeteket. S éppen azért nagyon kívánatos, hogy minél többen legye­nek a „Nyugat" munkás írói és minél többen legyenek e nemes vállalkozás pártfogói, támo­gatói, előfizetői. Azt talán moridanuk sem kell, hogy a hálás közönség Móricz Zsigmondnak mind e három szereplését zajos és lelkes tapssal honorálta. © A legnagyobb elismerés, sőt elragadtatás hangján kell megemlékeznünk az estély másik két szereplőjéről, akiknek szintén részük van a ragyogó sikerben, akik osztályosai a Móricz Zsigimond-estély dicsőségének. Az egyik a nagy iró élettársa: Simonyi Mária, a budapesti Nem­zeti Színház művésznője, a másik: Ascher Osz­kár, Odry Árpád kiváló tanítványa. Simonyi Mária: Simon Andor, Palotai Boris, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály és Gellért Osz­kár költeményeit szavalta. Simonyi Máriának régebbi tisztelői, bámulói vagyunk még abból az időből, amikor Faragó kassai társulatának volt a büszkesége és mi is gyönyörködhettünk a művészetében. Simonyi Mária lelke már akkor is magasra törő volt, mint sudár termete, e azóta milyen magasra nőtt! Lelke csupa finom­ság, csupa szubtilitás, egyénisége nemes és el­mélyülő, arcjátéka kifejező, szeme lebilincselő, a hangja csupa lágy muzsika. Milyen csodálato­san hozta ki a költemények rejtett szépségeit, milyen bámulatos hűséggel és elültetéssel tárta elénk a női szív epedését, vívódását, vágyako­zását és zokogását! Nagy -nagy művésznő lett Simonyi Mária, büszkesége a magyar színművé­szeinek — és büszkeségünk nekünk is. Ascher Oszkár valósággal lázba hozta a kö­zönséget. Annikor ez a rokonszenves, de sze­rény, hivalkodás nélküli fiatal ember megjelent a színpadon, senki se hitte volna: mennyi erő, mekkora isteni tehetség, mennyi művészet lako­zik benne. Karinühyt, Adyt, Babitsot, Tóth Árpádot, Gellért Oszkárt etb. interpretálta. Mint előadóművész egyenesen fenomén. Szavalata közben zúgott a szél, tombolt, a vihar,' zogokott a szív, merengett, a lélek, gyötrődött az ón, mosolygott a boldogság, kacagott a jókedv, vi­harzott a mámor, a szenvedély. Az érzések egész skáláját játszotta végig csodálatosan be- hizelgő, melodikus hangjával, elmélyülő, fino­man interpretáló művészi ihletével. Mind a két szavalómüvészt percekig freneti­kusán éltette, ünnepelte az elbűvölt, hálás kö­zönség. Szép volt ez az estély nagyon. Csodálatos ha­tással volt mindenkire. Rám különösen. Szinte megfiatalodtam... Nem csoda. Muzsikaszó mellett Tündérkerthen jártam... Hálás is le­szek érte mindig és jó —- mindhalálig. Wailentinyi Samu dr. * Á hamm estóíy Kassa, február 17. (Kassai szerkesztőségünk­től). Óriási siker jegyében zajlott le Móricz Zsigmond kassai irodalmi estje is, amelyre nem­csak Kassa irodalomértő közönsége, hanem a környék is felvonult. Móricz Zsigmond a „Nyu­gat" matinéján elmondott, programját ismertet­te. Hangoztatta, hogy élethivatása van a. ma­gyar irodalomban o Nyugatinak, mert. fóruma annak a. haladó szellemű irodalomnak, mely a modern irodalommal kapcsolja, össze a magyar irodalmi életet. Majd a „Nyugatiban megjelent és a tiszazugi tömegmérgezés cikkét olvasta fel, melyből levonja azt az erkölcsi konzekvenciát, / i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom