Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-09 / 33. (2254.) szám
V 8 legyan, hogy a párioákodás gyanújának még az áimyéikja se énhesse. Éltemben bérny az, hogy a bórák meMMoglaikozását tedjeeec meg kel majd szüntetni, nevezetesen meg kel tiltani aaut, hogy nyerészkedésre dolgotok kereskedékná társaságok igazga lóságában, Mügyedé bizottságéiba® tagok lefessenek. Sőt még arra is gondol a miniszter, hogy a bíró családtagjainak. elsősorban feleségének is megitiliÉandé Tolna a mellékes foglalkozás. A bíró és családja is kell hogy a fizetéséből éljen meg, bizonyos azonban, hogy a mai fizetések kielégi tőknek nem mondhatok. Hová fitt a püspöki ^tekintély? Komoly f^Iavenszkói fcatóííkus helyrői kaptuk az alábbi figyelemreméltó cikket, amelyet minden kommentár nélkül le- ktalünk. Réma határozott kivánslga, hogy a püspökök minden nemzetiségi szempont fölé emelkedjenek s egyedül a tiszta krisztusi szeretet és a lelkek érdeke irányítsa működésűket. Hasonló szellemmel kell eltölteniök papjaikat is. Ez az előirás. És a gyakorlat? A cseh és szlovák papok közt „dühöngd a szeretet. A katolikus blokk létrejöttét éppen a papképviselők akadályozták meg. A krisztusi elvek föl rúgásával, vad gyűlölettel harcolnak egymás ellen « a püspökök nem tudják leszerelni a Srámek—HHnka-féle hatalmi vetélyke- dés botrányait. Valóban joggal kérdezhetjük, hová leit- az apostoli tekintély? ... Aki a fizlovenszkói magyar vidékek egyházi életét figyeli, az kénytelen megáll apitani, hogy u egyház sorsát a püspököknél hatalmasabb földi tekintély intézi: a politika. A szlovák telepes és szlovák pap egyforma missziót tölt be a magyar vidékeken. Es szépszámú vérbeli szlovák pap „apostoli buzgósá- gát heviti“ a kövér magyar búza! Mihelyt alkalom kínálkozik, otthagyják édes véreiket és leülnek a fehérebb kenyér mellé. Hlánka, Hod- csa, Micsnra nemcsak köz jegy zőséggel áe maradó kb irtok kai jutalmazza párthiveit, hanem plébániával Ja. Éti annál könnyebben tehetik, mert a magyar plébániáknak legalább egvhar- mada a földhivatal és különböző minisziórtn- znok kegynraeága alá tartozik. A régi világban ezeket a plébániákat is a püspök töltötte be, most már nem 6, hanem a politikusok. Hogy ezek nem az egyházi érdemeket ée érdekeket nézik, az termé&zetce. És a püspökök nem tesznek ellenük eemmit, holott állandó adminisztrátorok kinevezésével megszüntethetnék a visszaéléseket. A szlovák papok magyar kenyérre tód olásának van egy egyházi szempontból borzalmas következménye. Egész sor szegény szlovák plébánia maradt pap nélkül s a gondozatlan lelkek ezrei pusztulnak el a kommunizmus karjai között. A püspökök úgy igyekszenek segiteni a bajon, hogy magyar káplánokat rendelnek oda, de amíg ezek csak valamennyire is megtanulják a nép nyelvét, addig évek telnek el tele romlással és pusztulással. Ki lesz Isten előtt felelős ezért? Egye- düi a püspök, aki nem akarja elismerni Rómának azon elvét: minden nép jogosult a maga véréből származó papra. A szlovenszkói magyar papok közt nagyon sok az érdemdús lelkipásztor. Azelőtt a püspökök kitüntették az érdemesebb lelkipásztorokat. Ma nagyon bajos egy magyar pap kitüntetése, mert egész valószínű, hogy háromnégy, „irigységet nem ismerő hazafi“ fölszalad tiltakozni az országos hivatalhoz a ezlovák érdemek mellőzése miatt. A püspöki tekintély oda sülyedt, hogy besúgóktól remeg, akik kegyvesztetté teszik őt. A magyar káplánok sorsa kétségbeejtő « jövőjük nincs. Tiz-, tizenőtévi becsületes munka nem elég érdem egy plébánia elnyeréséhez, hacsak Hodzsához be nem vágódott az illető. Ha pedig a magyar pártok javára exponálta magát, akkor örülhet, ha „érdemei eliemeré- séü]“ valami elhagyott szlovák plébániára nem helyezi a vele szemben teljes súlyú apostoli tekintély — szlovákul tanulni. Az országos hivatal egyházügyi osztályáról is kellene néhány szót szólnunk. Illetve kérdezni kellene inkább: dolgoznak-e ott? Mert ha igen, akkor miért nem intézik el évek óta a kongruaügyeket, a korpótlék emelést és ny ug- dijkiutalásokat? Miért engednek tehetetlen, el- aggott, sőt vak lelkészeket kínlódni, nyomorogni, amikor az illetékes püspök már hónapok óta sürgeti ügyeik elintézését? Ta’án azért, mert magyar papokról van szó?!... Istenem, hová lett a püspöki tekintély? . .. Fölmentenék a (senronediamfsdókat Berlin, február 8. Többheti zárt tárgyaJá- után irr délelőtt Ítéletet hoztak a o*t*rvot)t!c- [ pörbei Karumid/ét, Sadatierasvilit és Bell, a politikai :irincsztia értelmében szabadon bocsátották. A többi vádlottat szintén fölmentették. tuxgaiAAagVarhtulap ct—wmww—«wm,w—»a^meaemeB H80 február t, mámp. EZtJST H Irta: HUNGARICUS VIATOR Pária, február eftetje. Ezüst hídon vámul1! tel kedd éjjel az operában Paris ©lőtt a Isgss»e»bb ti&em'kitemc európai Mmy. A „Bal des pótlás Lite BTants“ tegnagyioWb attrakciója ez a suépcségM'Vomááa. N«m utenéli fecsegés, hogy „tanít Ram*" van ilyenkor jotem. Keraxliv© a mosolygó köztársasági elnöktől a Rue Racine gyaninatáru- kercökedőjéíg, a diplomiájcia, a régi és uj arisztokrácia és az egész francia-amerikai pliutofkrácia tormésvjetszertlleg hiány nélkül jetiin van. ítein lenni ott az Operabálon? — nem, erre Párisiban nem is lehet gondolni. Szóval: az ezüst hűd olyan tűzijátékkal kisért bemutatóféle. A komoly harc szerdám délután indult meg a Le Journal szerkesztői helyiségében. Sajnos ez idén a magyarok nem siimon- böskéztek. Görögőrezág nyerte a pálmát. Pedig — s itt idéznem keld a választási teremben körülöttem szorongó húszféle nemzetbéli újságíróik, írók, nnT^éismek innen-onnan elkapott nyilatkozatát: — Ki van zárva — mér osaík politikából is — hogy idén is magyar lányt válasszanak, pedig: határozottam ezúttal is a magyar lány a legbájosa(b/b, a legszébb. Ezt — ismétlem — nem csak e sorok írója, a jelenlévők legtöbbje sugdosta szájról- szájra. — Valaimi nagyobb toalefbe kellett volna öltöznie — mondja valaki. — Jobban érvényesülhetett volna ez a gyönyörű gyermek. — Hátha a milói Vénusz levetett ruháját Öltötte volna magára, kétswer egymásután akikor sem lett volna Miss Hungarydből Miss Europe. — Pedhe van a kicsinek, hogy tavaly Simon Bőske járt itt. — És magának — kérdem a választás lezajiMsa után tsz perccel a saép kis magyar lányból — mi az érzése, mi a véleménye, igazságosnak tartja az ítéletet? — Hogy őszinte legyek, én a belga Hányt tipped teán, sőt mindnyájan azt hilttök, hiszen Momsieur de Waletfe és felesége is szeim- mellátíhatólag őt proteasáliáik, becéztek, s úgy tudom, a Szimíházi Elet munkatársa már előre expressz beküldte a fényképét Pestre, annyira holtbizonyosnak látszott a győzelme. — Kos és a görög lány hogy tetszett magának? — Abszolút szépség ő is, amint egyáltalán idén sokkal nehezebb volt a helyzetünk, mindenki mondja, hogy a tavalyinál sokkal szebb volt az idei „felhajtás". Hogy egyszerű ruháiban jelentem meg a jury előtt? — oly mindegy volt, nagyon jól tudtam, nekem idén nem volt szabad nyernem. Hiszem ha idén is magyar lány győz, jövőre nem lett volna jelentkező. — Kávéi tanácskozott ruha s egyebek dolgában? Sím on Bösfke tavaly a Dolly Jancsival ült össze s ő sokat segített neki. — Tulajdonképp senkivel. A ruhám Pesten készült, a Dolly nővérek nincsenek Párisiban, de hát — mondja kissé idegesem — tanácskozhattam volna én akár Mistimguetteí is — nekem idén Páriában nyerési eeélyem nem volt. Maurioe de Waleff lépett hozzánk: — Ugye lesz szives kis hon/fitársnőjét autójához kísérni, szegény gyerekek, tudom fáradtak vagytok ... s rohan izadtam tovább. A szépségek között egy tavalyi ismerősre n/kadok. Miss Francé. — Lássa, lássa, on revient toujours ... Múlt évben ugvanis, valami tévedés folytán, ugyanez a Mi* Franc© másod francia saépságkíirálynő lett, d«© azért kárpótlásiképp lekieérhette a azépséggárdát a rivier&i diadalulra, s idtém ugylátazák vigaazversernytként őt helyezték iámét a francia szépségkárály- női trónra. ) Látom azonban, hogy szörnyem unja aaér ed a megismételi komédiát A többiek is persze azomora csalódottan szemlélik, mint üntneplik, rángatják, tépik az Ööszesereglettefc a ragyogó szépségű Misa Görögországot, aki a földet seprő ezüst ruhájában csakugyan mint finom, tiszta Tte- nagra-figuna fefoérliik felénk. Majdnem valamennyi tödkel megtemerke- dem, eUboazélgetek. Miss Russie — Iréné Wentzel gyönyörű kis pofája, jókedvű, nevetős szépség, a leg- barátságosalbb. Franciául majd oroszul — már mint szlovákul — povedálunk a végén. S aztán 9© szó, 9© beszéd, oroszra* hímzésű taszkjából levelezőlap-nagyságú fényképet szed elő, aláírja: — Fogadja szives emlékül — s hófehér fogait mutatva bájos természetese® mosolyog. Miss Turquie (múlt évben, úgy emlékszem, Törökország nem volt képviselve) exotikusan szép, aligha lenne ma Páriában, ha Kemal pasa nem borítja fed a szultánok trónját. A dán magas, elegáns, szőke lány. Emlékszem rá a kopenhágai társaságból. Sok közös ismerősce akadunk. Úgy eádfis- kuiráikunk ott a nagy zűrzavaros teremben, mintha egy vendersgadeá családi ház szalonjának meghitt sarkában ülnénk, ott is, itt is a kjöíbernba verni társasági csdp-csup eseményeket tárgyaljuk. Miss Görögországot már csak lenn az öltözőben foglalom 1© egy percre: — Boldog?-— Kimondhatatlanul! r— s úgy ragyog elő a nagy fehérségből sötét két szeme, mint hófehér bársonyra kirakott feketegyémáutpár. Le kell borulni ennyi grácia előtt De ahogy később a mosolygós képű, nevető szemű Miss Hungáriára nézek: — Biz* Isten, nekem mégis a magyar lány a legszebb! m Matlárháza: a szép asszonyok Mekkája Matlárhása, február efaje. Fagyos fenséggel ágaskodnak a Magas Tátra csipkés ormai feih&k köoötti magasságba. Télapó, es a nagy termtezetimüvéex, meeeszerfi népségeket várnánál a hegyekbe. Másutt méndenütt alvad ób esik ax eső: itt fehér hóAepel borttja ex egén tájat. De « téli Tátra nem kopár, kiötlőn bósivwteg, hanem vnlóeágos ttkudérkert, a® eoeregyéjBE-aika m*n- deo meséjével. A ceuosok homtolcán jégdiadém csillog, amelynek miiikó gyémánitján szikrákat hány « napsugár. Mesitelen villáiról fehér herme- IdnpaláBt omlik, puha redókbe aaaedve, le a lábukig. A Törpétek és a Kőpataik völgyének ólén hataümae pántjaival erős jégpáncél tartja fogva fi hegyipate- kot, mely nyáron oly rakoncátlanul ugrándozik. Még zúgását is beléfojtja. A fenyves is alsaik, bara- goezöldjét szürkére tompítja ae ezüeböe xuzmana. Roskadoznak a vén fák ágai a reájuk terített hó- párnák súlyától Sárgásán szűrődik be a napsugár és boeezu kék árnyékot rajzol a fák mögé. Ée este, amikor felfelé indul már a völgyből hódító útjára a sötét éjszaka, ott fönt a febér csúcsokon fölragyog mégegysaor a nap, kigyul a tűz te lobogó lánggal ég. Mintha vér folyna a csúcsokról a völgyek lila árnyéka felé, téK estéken ttgy ég, úgy vörösük az aSkönyplT. A téli Tátra panorámája ianpozáneabb te karaik- terieztiikueabb képet nyújt, minit a nyári Tátráié. A fenyők ágait nehéz hótömegek húzzák le, koronájukon pedig jégkristályok csobognak. Ax erdőkben mélyeégeB csend, csak egy-egy ág törik le a rája nehezedő hőtömeg súlya ailaitl A puha erdei telaj magas hóval van fedve, rajtuk kis erdei vadak te a sífutók számtalan nyoma, melyek keresatül- kaaul húzódnak a vakító fehérségen. A szikláikról gyönyörű, a nap sugaradban aranyosan csillogó jég- vonaitaik zuhognak be és ktítörnböző formájúikkal varázslatos, fantasztikus képet alkotnak. A téli Tátrában eleven és mozgalmas az élet. Sífutók, ródlitzók, korcsolyázók ezrei lepik el a hegyek lábainál, ezernél több méter magasságban mintegy győngykoezoruként elfekvő tátrai fürdőtelepe- keí: az ófüredi Gnand Hotelt, Hoepfnerházat és Tátra fwKinatóriiumot, amelyek kéiTyelmes, kellemes és modern otthonai a Maigas Tálra ma már nemzetközi közönségének, éppen úgy, mint az ujfiiredi hatalmas, méreteiben és berendezésében lenyűgöző Dr. Szontagh-féle Paitaoe-ezamatóniuim, vagy' mint a fenyőfák áltat árnyékolt lAtraezép'aiki Dr. Guhir- féle szanatórium, amely most egy újabb nagy és modem épülettel bővüli. Vagy: miint Matlárháza, amelynek, még csak másfél esztendeje üzemben levő gyönyörű uj hoteWanatóríuimáibfiin most mint- ii« Középeurőpa ez'ípasszoinyai adtak vo'lnn egjr- : másnak randevút. Miattárháza ma sziub* a szép asazonyok Mekkája. Nem is csoda: finom asszonyt irzlte érvényesült az uj hotel-Hzamitőriuim bereu'ílt-'zé&énél te már maga ez a tény is, amely oibtilKmiomsá, Iwjüileimeee'é és kii - vánat'OMná teszi a ittKitláriiúzl tartózkodáBt, odacsá Ijilgatja azokat, akik a saját ottttioiitól távol is otthont herteneik- Annit M«U4ihazán koteegtelmiüt . megtalálnak; ákár a liaUbau, a nagy lárealgófk güppertően kényelmes fattBjeáben, ateár & kávébáz- ban, akár az olvasóban, vagy étkezésnél az étterem- ben, akár pedig a szobájukban ülnek Matlárháza T-endégei, mindenütt « keUentes, szép mitiőjü te Méretéttel gondozott otthont taMAják lek fis es a szeretet perem ogyébként is nsxndenütt körülveszi « mattári nagy vendégsereget, mert ax asszonyt gondoskodás te as assoonyi figyelem nem csak abban a exépéraéikbein nyilvánult meg, amely Matilárháaa hotel-szanatóriumának minden egyes résnét — még a folyosókat te azok hívogató te csábítgató pihente árkait is — jellemzik, hanem abban is, ahogyan MatMron a vendégekkel fiigyelmesen te kedvesen bánnak. Fór berber Á ipádnak, ax érdemes fürdőt gasgatónak bájos neje ez s varázslatos egyéniség, amely körül Matlárháza vendégserege csoportosul te amelyből az a sok szeretet árad, amely itt a vendégeket lépten-nyomon körülveszi. Ugyanmyira, hogy nők, férfiak egyaránt és minidig jólérzik magúikat Maitlárházán, a férfiak pedig most különösébbem mert — mint már emri- tettean — soha olyan nagyszámiban ezebbuéleaebb asszony Mát táron nem tartózkodott, mint most, eoen a télen. Van is eleven te ólénk élet persze Matláron! Esténként a szórakozást nagy bridge- te rummy- cealák vezetik be, majd tánccal folytatódnak. Minden este tánc van, a hölgyek fényes toiitettjeinek cs ékszereinek csillogásával a férfiak fekete szmokingja te za-kkója szinpompásain vegjuiJ el, pezsgőspalackok durrognialk, jókedv te élénkség uralkodik: ilyen elevenek te mozgalmasak a téti esték Matlár- házárn. Nappal persze a sport járja: síelők, ródlizók lepik el Matlárháza gyönyörű természeti szépségekkel pompázó környékét, vasárnap délután pedig ötórai tea van, amelyet nem csupán a mattá ni vendégek, hanem — akárcsak az ófüredd Grand Hotel és az ujfűredi Palaoe-szanaitórium ötórai teáit — a Tátraalji városok közönsége is nagy számmal látogat. Olyan az élet az uj hotel-szanatórium megnyitása óta Matlárházán, mint akármelyik más mondén fürdőhelyen te kétségtelen, hogy mióta az! uj listáim as épület megnyílt, azóta Matlárháza a [ tátrai nagy fürd őt ©lepek sorába tartozik, amely nemzetközi közönsége számára a ketliemee és kedves otthonon kívül a szórakozások minden fajtáját is nyújtja. Most, másfél évvel Matlárháza kibővítése után joggal állapítható meg. hogy ez a kibővítés a Magas Tálra fürd őfej lődésónok igen jelentékeny előrehaladását jelentette, mert a Tátrát egy uj, nagy te modora fürdőte'ieppel ajándékozta meg. Kétségtelen, hogy fejlődési szempontból rendkívül jelentős tény volt az is, hogy Ótálra füreden meg- építették a Hoepfner-házat, amely nKKlera berendezésével jelent ókon y nyeresége nemoKik <>fcátra- füredhek, luainom az egész Tátrának. Ugyanilyen jelentőségigel bir az is, hogy Tátnaezéptaiko® a Dr. Guhr-szunulőriuim melteli újabb nagy épületet elméitek te ezzel ennek a fonths tátrai fürdőhelynek 1 ci befogadóképességét l^tiyegesen ktbővditolték, va bni'h)!, hogy Ujlátraf(íreden az Európái kíbővitet ■lék, niodenrixultáilc te a Paiace-«zanatói'himbao a ©oulernnin helyilfiXgi'ikel berendezlélc. MattárhAza I oagyfűrdövé vaéó fejlesztésének az általános saem- poctókoo felül azonban még ax a jelentősége k megvan, hogy a Magos Tátaának azon a részén keletkezett ezáltal ez a nagyfűrdő, amely eddig nemzetközi fürdőszempontbó! nem ige® fejlődött. Hogy Matlárháza nagyfürdővé te mondáin hellyé való kiépítésévé! a Tátrának ez a része is megnyílt a nemzetközi közönség számára és ezzel fokozott jelentőséget nyert, ez a tény adja meg Matlárháza nagyi vben történt fellendülésének jellegzetes sajátságát te különösebb jelentőségét Matlárháza különben a kiindulópontja azoknak az utalmaik is, amelyek a hegyek ama részeibe vezetnek, ahol még van valami abból a magányból, abból az elhagyatoUságból, abból a magasztos némaságból, amelyet a néma csendre vágyó ember keres. Ezeken a helyeken feeredeti állapotában, meg nem zavart harmóniájában élvezhetjük különösen télen a magashegyi széps'^eket. Nehezen hozzáférhető völgyek, eldugott katlanok ezek. Alulról féltve őrzött vadaskertek zárták el abban az időben, amikor Hohenlohe herceg még százezreket áldozati évente a Magas Tátra vadállományára, a hozzájuk vezető utat Ma már megritkult a vadas- kertek állatállománya, de fölöttük ledönthet étién bástyaként merednek a Tátra csúcsainak hol sima, hol vadregényesen letörő falai. Ha közel akarunk lenni az Úristenhez, ha részesévé akarunk lenni am,nci.lv a beszédes, nagy csöndnek, amelyben a hegyek szívverése lüktet, ide kell mennünk, ezekbe a hegyekbe, ezekbe a völgyekbe. Csak persze már kevesen vannak azok, akik a Tátrában a csöndet, a magányt és a némaságot keresik. Inkább azokra a helyekre mennek, ahol évtizedek hosszú, fáradságos, áldozatkész te nehéz munkájával a Tátra rajongói megteremtetek a miindnngyobb világhírre szert tevő fürdőhelyeket: ótátrafüredel, Uj- tátrafüredet, Tátraszép '.alkot te Madárházát, ahol a fürdők uhura lépésről lépesre használja ki a hegyek, a ragyogó sugarakkal! lefűző, enyhe nap és a kristálytiszta, ózondus, éíltető te egészséget adó, idegeket meginyugató levegő nyújtotta tátrai ler- mészeti előnyöket az em'berieég javára. Ahol kiváló orvosok, egy Guhr Mihály dr., egy Szontagh Miklóe dr., egy Szász Emil dr., egy Holczmann Lajos dr., egy Kunsoh Pál dr. vigyáznak az egészségük hely- reáMiitása miatt idejövő emberekre te gyógyítják őket, ahol modern, szép, tágas, minden kényelemmel felszerelt szanatóniliánok és hotelek fogadják be a Tátra vendégelt. Ahol az egészséges, vagy az üdülő, az idegent piti öntető minden szórakozást megtalál, amit csak egy fürdőtelep nyújtani képes, ahol a sportoló nagy, végtelennek tetsző eiterüle- tekre, nagyszerű, termésoetes ródüpályákra és kiválóan gondozott, szép környezetben fekvő korcsolyapályákra és ahol gjönyörü, elragadó te bámulatos te rmészeti szépségeiket feltáró szán u takra talál. Ezekre a helyeikre tódul a Magas Tátra nemzetközi téli közönsége te e fürdőtehepek liözflt* Matlárháza m« már ©teőremdü hegyet foglal al. N. V. dr. LIBERÁLIS HÓHÉR A KÖZÉPKORBIN — Na, barátom, most választhat. Mit akar, lenyaUazást, vagy akasztást? — Maga meg fog pukkadni, tisztelt itélet- ' égrehajtó ur. Én azt szeretném, hn előbb levágná a Tejemet és után felakasztana. (Le Journal AmtieanL)
