Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-08 / 32. (2253.) szám

Mi alkotmány jubileumán Irta: TÖRKÖLY JÓZSEF dr., nemzetgyűlési képviselő Prága, február 7. A rövidle-járatú jubileumok korában meg ke'líl omló kozni arról is, hogy ma, 1930 fe­bruár hetedikén múlt tíz éve annak, hogy a csehszlovák köztársaság alkotmánya létre­jött. Tehát jubiláljunk. Tehát emlékezzünk. Az emlékezésben ilyenkor meg szoktak emlé­kezni a jubiláns születéséről és életéről, illetve életéinek jelentősebb eseményeiről. Kíséreljük tehát meg. A jubiláns 1920 február hetedikén szüle­tett. Hogy ki volt az apja, azt nem lehet pre­cízen megállapítani. Mert maga azt mondja, hogy minden jog és hatalom forrása a nép. Tehát az apa csak a nép lehet. Ámde a köz­társaságban többféle nép volt és van. S nem egészen biztos, hogy minden nép vállalta-e vagy váílatja-e az apaságot. Sőt van határo zotíán olyan nép is, amely semmiképpen sem vállalja azt. Kérdés azonban, hogy ki volt a jubiláns anyja, aki megszülte? Nem lehet más, mint az a forr adtaim > alakulat, amely magát nemzetgyűlésnek nevezte, amelynek a néppel való összefüggése leg­alább Is kétséges. Emiatt a születés .legalitá­sa vita tárgya Is volt a jubiláns első évei­ben, de ez a vita megszűnt akkor, amikor egy év múltán a nép által választott törvé­nyes nemzetgyűlés a törvényességet hallga­tólag elismerte. ­A jubiláns élete céljául a csehszlovák nemzeti állam kiépítését tűzte, azonban ki­fejezetten elismerte, hogy vele a nép szaba­don rendelkezhetik, közvetlenül és közvet­ve. Elveheti az életét is, vagyis hatályon kí­vül helyezheti, megváltoztathatja élete cél­ját, életműködésének módját és feltételeit, vagyis megváltoztathatja a szervezetét. Fészérvéi: az államfő, a törvényhozás, a végrehajtó és bírói hatalom, a tiz év alatt nem mindig voltak harmóniában s ezen fő­szervek közül egyik a harmónifcus életet le­hetetlenné tevő tulfejlődósbe esett, két fő­szerv pedig kissé, illetve erősen visszafejlő­dött. Ez a növekedési, illetőleg csökkenési szervi elváltozás nem volt állandó mérvű, de mégis állandó jellegű volt. Voltak azon­ban más betegségei is a tiz év alatt, amit talán az okozott, hogy kevés volt a vörös vér sejt, amely hiány a szabadság minden vonalon való működésének biztosságát tette kérdésessé. Ezen könnyen lehetett volna se­gíteni, ki kellett volna fejleszteni egye-s szervezeti részek erejét, ami egy megfelelő munka elvégzése által könnyen megtörtéri- hetett volna. Azonban ez nem történhetett meg, mert nem volt a tiz év alatt olyan mun­ka, amely létrehozta volna a minisztérium hatásköréről szóló törvényt. Voltak a tiz év alatt sokszor olyan pillanatok, amelyek sok­szor engedték felvetődni azt a kérdést, hogy nem helytelenül keresztelték-e el a jubiláns lelkét demokráciának. Voltak a tiz év alatt sokszor olyan tények, amelyek azt, hogy a népakarat ellenére nem szabad a főszer* veknek se működni, kétségbe vonták. Általában a jubiláns életéről el lehet mon­dani, hogy nem töltötte be életének hivatá­sát úgy, hogy azzal mindenki meg lett volna elégedve. Ennek a megállapításnak a he­lyességét mutatja az a tény, hogy a nép első gyermeke, az államfő, maga hangoztatta a köztársaság jubileumakor, hogy revízióra, operatív beavatkozásra van szükség és azt a szól felkapták azok az elégedetlenek, akik annak idején a keresztelőre se voltak hiva­talosak. Annyi bizonyos, hogy az nem bizo­nyos, hogy folytathatja-e még a jubiláns a megjubilált életét az eddigi keretekben, avagy csak egy jólsikerült operáció után. Egyébként a jubiláns mindenben ártatlan volt s igy a jubileumkor nem zavarhatja meg az ünnepséget senki ellenszenvet kifejező hangja. És a jubileum pillanatában vessük fel most miár azt a kérdést, hogy szükség van-e az alkotmány revíziójára, hogy mit jelent­het, mit hozhat az alkotmányrevizió? A szükségesség kérdését könnyű elintézni. Van egy nagy bizonyítóik, az államfő jubi­leumi nyilatkozata, amely szükségesnek Ítélte a revíziót. De amellett vannak tárgyi bizonyíték ok is, amelyek azt igazolják, hogy megerősítés nélkül nem bírja az alkotmány a népszuverenitást, a népakaratnak megfe­Róma, február 7. A P. M. H. volt az első középeurópai lap, amely beszámolt Schober osztrák kancellár római utazásának várható politikai k öve tk eamén y ei ről. Jelentettük, hogy Mussolini külpolitikájának sikerült meg­szerezni Ausztria barátságát és a német- osztirák köztársaságot beilleszteni a római po­litika középeurópai rendszerébe. Schober és Mussolini tegnap írták alá a két állam közötti barátsági szerződést, amely sok tekintetben hasonlít az olasz-magyar szerződéshez. Amióta Schober került az osztrák kormány élére, a volt rendőrfőnök ügyességével és politikai érettségével sikert sikerre halmo­zott. Míg Seipel rendszere, amely évekkel ez­előtt kitűnőnek bizonyult Ausztria gazdasági megmentésére, idők folyamán elhasználódott és hasznavehetetlenné vált, Schober uj len­dülettel és tágabb perspektívákkal fogott hozzá a gondjára bízott állam igazgatásához- Már kinevezése is érdekes és jellemző volt. A szociáldemokraták a rendőrfőnökben lát­ták legnagyobb ellenfelüket, mert 1927 jú­niusában, a bécsi uoeai harcok alatt, kérlel­hetetlen szigorral lépett fel a munkásság el­len. Mégis, Streeruwitz kancellárságának utolsó napjaiban kibékültek vele és maguk is elismerték, ha valaki egyáltalán meg tudja oldani az akkori zavaros osztrák problémát, az,csak Schober lehet. A hozzáfűzött remények teljesültek. Schober óriási körültekintéssel és nagy ener­giával látott hozzá a dolgokhoz s csakhamar kivívta a szociáldemokraták teljes elismeré­sét is, ámbár eredeti jobboldali és szigorú ál­láspontjából nem engedett, ő lett Ausztria erőskiezii embere, aki egyrészt végét vetett a parlamenti meddő vitáknak, másrészt letörte a Heimwehrek puccskísérleteit. Ausztriából három hónap alatt rendezett országot terem­tett, ámbár kinevezésekor mindenki forra­dalmat és gazdasági pánikot várt. Schober be­bizonyította, hogy a legideálisabb parlamenti rendszerben is szükség van a fegyelemre és a szigorra s a végei etekig osztogatott jogok, a kormány kezének minden oldalról való megkötésé, nem demokráciát, hanem anar­chiát jelent. E tétel igazságát maguk a szo­ciáldemokraták is belátták és nem volt kifo­gásuk az alkotmányrevizió ellen, amely meg is történt. Miután Schober szanálta Ausztria belső lelő érvényesülését biztosítani. Bizonyítot­tan lehet joggal szupponálni, hogy a népaka­rat nincs megelégedve azzal a szabadsággal, a polgári jogok alytmérvü érvényesülésével, a törvény előtti egyenlőségnek és a nemzeti kisebbségi jogok olymérvü beteljesülésével, minit amilyet tiz év alatt látott. Joggal felte­hető tehát, hogy a népakarat változást akar. J-elenthet egy. nemzetiségi állami létkiala­kulást, ahől a népek önrendelkezési jogá­nak a lehetőségig érvényesülni kell, ahol az állami főhata Írnak szükséges egyensúlya és harmóniája biztosítva van, ahol a szabad­ság mindenkinek ki szóig ál tat ódik. S ahol a valódi demokrácia és igazság uralkodik és ahol a népakarat érvényesülése mindig megtörténik. Hozhat kantonális önkormányzatot a sváj­ci kantonok szuverenitásával és szabadságá­val, vagy hozhat teljes országos önkormány­zatot, kulturális autonómiát. Hozhat a tör­vényhozás részére jogot a miniszterek meg­problémált, hozzálátott a külső kérdések megoldásához. Törekvéseit Hágában teljes si­ker koronázta. Az osztrák álláspontot a hatalmak mara­dék nélkül elfogadták és a kisantant törek­véseit Ausztriával szemben elutasították. A nagy hágai sikert Olaszország hathatós támogatása segítette elő s ez volt az az idő, amikor a két ország, Ausztria és Olasz­ország közeledni kezdett egymáshoz. Az csat rák—olasz viszony, különösen a diél- tiroli kisebbség és a csatlakozás eszméje miatt a háboruutáni években meglehetősen feszült maradt. Mussolini gyakran határozot­tan osztrákellenes beszédeket mondott a ró­mai parlamentben s több ízben mélyen meg­sértette az osztrák nép önérzetét. Viszont az osztrákok is mindent elkövettek, hogy borsot törjenek az olaszok orra alá. A Heimwehrek ugyan rokon szén wel fi­gyelték Olaszország fasiszta organizációját és szívesen átültették volna az olasz fegye­lem tanait Ausztriába, addig azonban, amíg a tultoleráns osztrák alkotmány valóságos anarchisztikus helyzetet teremtett a kis köztársaságban és Becs és a tartományok a szó szoros értelmében hadiállapotban éltek egymás mellett, a fasizmussal való rokon- szenvezés lehetetlennek tűnt a vörös tűz­ben. Időközben az osztrák szociáldemokráciában is a józanabb felfogás diadalmaskodói!, úgy hogy Schober megkezdhette régi tervének megvalósítását. A hágai eredmény bebizonyította, hogy Ausztria hálával tartozik Olaszországnak. Mi­után az osztrák közvélemény észrevette, hogy Olaszországban hathatós protektorra tett szert, szívesen egyezett bele a közeledésibe és rokonszenvvel kisérte Schober római útját. A baráti szerződés aláírása megtörtént s Ausztria ma ugyanolyan viszonyban áll Olasz­országgal, mint Magyarország. Ez az esemény természetesen világszerte nagy feltűnést keltett Németországban nem várnak tőle sokat, a franciák idegeskednek és a jugoszlávok nem veszik szívesen. Ért­hető módon Csehszlovákiában Í3 élénken kommentálják Schober római utazását és Borsky dr., a Národni Politika munkatársa, aki annakidején maga is követ volt Rómá­ban, lapjában cikket ir az osztrák—olasz választására. Lehet, hogy igazságügyi jog­védő választására is jogot ad a parlament­nek — möt a fim parlamentben van — akinek kötelessége arra ügyelni, hogy a végrehajtó hatalom és a bíróság betartsa a törvényt és a törvényerejű rendeleteket. Meghozhatja az alkotmányrevizió törvényes szabályozását, a nép iniciativáját. Meghoz­hatja a nemzeti egyenjogúságot, nyelvi szar badságot, gazdasági haladási lehetőséget, uj, igazságos választási kerületbeosztási, uj vá­lasztási rendszert, a választási visszaélések kiirtását. Az állampolgársági szenvedések megszűnését, a nyugdíjasok és elbocsátott tisztviselők jobb sorsát. Szociális békét. Szó­val javulást. Csak egyet neon hozhat nekünk: sorsrosz^ szább adást. Ezért köszöntsülk a julbiOámst az államfő kívánságára is visszaemlékezve, hogy adja a ió Isten, hogy mielőbb érje meg a revízióját Úgy legyen! közeledés veszedelmeiről. Idézi az angol és a német lapokat, amelyek pontos értesülé­sek alapján komoly politikai közeledést látnak a két ország között, majd rámutat arra, mekkora veszedelmet jelent Ausztria, Olaszország, Magyarország és Bulgária egy táborba való hozása a kisantant szempont­jából. Ausztria sokáig tapogatózott, amíg megtalálta követendő politikai irányát s egyedül az ügyes hágai olasz delegáció mű­ködésének köszönhető az uj közeledés. Olaszország Középeurópában paralizálni akarja Franciaország, Lengyelország és a kisantant befolyását. Megnyerte Magyaror­szágot és Bulgáriát és most Ausztriát is. Mussolini évek óta küzd Franciaországgal a gyarmatokért, a flottaparitásért és a Föld­közi tenger hegemóniájáért. Ezt a küzdel­met átproicitálta Középeurópába is s Ausz­tria megnyerése jelentős helyzetelőnyt biz­tosított számára. Borsky szerint Csehszlo­vákia sem ringatózhat illúziókban s úgy kell vennie a dolgokat, ahogy valóban áll­nak. Mussolini Olaszországa nagyhatalom­má akar nőni, s ha ez egyelőre territoriáli­sán nem megy, legalább a presztízs kérdé­sében akarja elérni. Ezzel a helyzettel mint faktummal számolni kell, bármennyire kel­lemetlen is az Csehszlovákia szempontjá­ból. Az aláírás Róma, február 7. Mussolini és Schober teg­nap délután ünnepélyesen aláírták az olasz- oszitrák barátsági és döntőbírósági szerződést. A két államíéirfiu az aláírással kapcsolatban? nyilatkozatokat tett közzé, amelyben méltat­ja az esemény jelentőségét. Természetesen szenzációkat, nem mondanak és a nyilatkoza­tok az udvarias, de feltűnően meleghangú diplomáciai bejelentések hangnemében van­nak tartva. I, megsebesült Ortíz Rabló Mexikó City, február 7. A hivatalos jelen­tés szerint Ortiz Rubio mexikói köztársasági elnök állapota a merénylet utáni második napon kielégítő. Az elnököt még egyszer meg- operálták, de az operáció nem volt veszélyes. A rendőrség tovább nyomoz Flores tettestár­sai után. Tegnap háromszáz egyenruhás és polgári ruhás detektív kutatott a tet­tesek után. Mexikó Cityben teljes a rend és az ország egyéb részeiről is nyugalmai jelen­tenek. Ausztria az olasz politika szférájában Schober római látogatásának komntenfirlel — Csehszlovák vélemény W Ma! Hámant! 13 oldal « IX. 32. (2253) szám > Szombat 3 1930 február 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, SzloveJXSzkÓi és rUSZinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II* Panská ulice negyedévre 76, havonta 26Ké; külföldre: ‘ 7 ^ Telefon: 30311 —- Kiadó* évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlulKUl napilapja Fetetős szerkesztői hivatal: Prága 11* Panská ui 12/111. — Te* havonta 38 Ke. Egyes szám ára I*20 Ke DZURANY/ LÁSZLÓ FORGACfi GbZA lefon: 34184.—-Sürgönyeim: Hírlap, Praha Ilim ................. MM IMII ............ .................................. 11111 lllMWIPiMMMriMMBMMniM—TTTTPl mTTIwr | T f~~ ' il miii 'in ~ni Uinpnnwn uirilTnTffl III T irrunm

Next

/
Oldalképek
Tartalom