Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-07 / 31. (2252.) szám

^rxgai-Magíjaii-hirlap

1980 február 7, péntek.

C. I. D. E.

Irta: HUNGARICUS VIATOR

Cerde International d'Mudes. Le Süni edi. 25. Jaurier 1930. 41., rue Guy-Lus- sac — V-e á 20 h. 45, sous la présidcnce de Monsieair Georgres ReynaiLd Ancien Vioe-Prósident de la Conimision des Af- fair-es Étrangérs au Senat Monsieur Nicoias de Berg puibMciste et politique letten, fera en francais une Conférence sur Le Pr obiéin e des Minorité et les Étais-Unis d‘Europe — saiivi de discussion.

La parele sera donnée á des orateurs francais, allemands, polonais, hongrois, bulgaires et reumáins, ainsi qu ‘a tente personne qui le demandera.

hosszat per óráit franciát haragos gúnnyal. — Könyvet is szándékoznak erről a divatos témáról írni s előtanulmányként azt a néhány heti német, lengyel, balti körutat emlegetik, mely alatt nem megismerni, de megszagolni sem lehetett ezt a nagyjelentőségű kérdést? Nos hát ajánlom, ne adják addig nyomdába könyvük kéziratát, mig el nem vezettem önöket a Balkánra, annak egyik legszotmo- ruibib szögletébe, Macedóniába, ott megtanulhatják a kisebbségi kérdés igazi arculatját látná.

— Én tanulmányoztam, én ismerem minden kultuirnépek eme európai szégyenfoltját, ahol ma, a háború befejezésének 12-ik évfordulója után is halál, elnyomás, árulás settenkednek a házak küszöbén, ahol elegendő, hogy egy macedón családban bolgár nyelven szerkesztett, bár ártatlan tartalmú újság- lapot találjon a hatóság, hogy a családfőt börtönbe vessék, házát, földjét elkobozzák, családját világgá kergessék.

Pedig a balkánháboruk befejezésekor az akkor még kicsi Szerbia sem találta szükségesnek és jogosnak felvetni a macedón kérdést, s a nagy háború békeszerződései mégis

Jugoszláv iáinak ítélték a bolgár Macedóniát.

— Schleswi.g-Holsteinról se felejtsünk el 'beszélni! — kiáltott közbe egy német.

— Sohleswig Dániához tartozott azelőtt is — replikázott egy francia.

— S lakossága mégis visszavágyik Németországhoz.

— Ezt csak a németek állítják!

— Bocsánat, egy magasállásu francia politikus nyilatkozott ugyanígy.

— Csak semmi diszkrét hivatkozás. Ki volt az a kiváló francia?

Általános meglepetésre nem a német, egy harmadik közbeszóló, egy francia adott a francia ingerült kérdésére választ*.

— Tudomásom van e nyilatkozatról: Tar* dieu mondta.

Csend. Az előbbi szónok folytathatta:

— Én csak arról beszélek, amit tudok, amit tanulmány tárgyává tettem, amit mindenkoron megfelelően bizonyítani tudok. Sajnos, Gemfben az ellenkezőjét látjuk.

— Nem fecsegéssel és wilsoná nagyképűsködéssel fogjuk megoldani a kisebbségi kérdést, hanem, amint ezt a macedónok Parisba menesztett küldöttsége kéri, tessék megfelelő bizottságokat magára a helyszínre küldeni, a panaszokat a helyszínen megvizsgálni, genfi paloták tükrös termei helyett a kunyhók mélyében tanulmányozni, keresni a megoldás kulcsát, a kunyhók szeSchratt Katalin apoemlékiratai

Ferenc József volt barátnőié tiltakozik a szennyirat amerikai és európai kolportázsa ellen

Teljes célzatossággal közlöm eredetiben a szöveget, kevésbé hatásos, ha csak m agyarai írom meg, hogy Paris egyik nagytekintélyű, nemzetközinek nevezett, de francia védjegyű egyesületében 'külföldi politikus oly formában tarthatott a kisebbségi kérdésről és az Egyesült (illetve egyesülendő) Európai Államokról előadást, hogy Mi lön-külön említve, már a meghívó szövegében felkéri többek között a németeket, bolgárokat és magyarokat is, hogy a fölvetett témához hozzászóljanak, véleményüket kifejthessék.

Nos hát hozzá is szóltak, ők is, mások is. Hogy mennyiben tellett azonban a háziúrként szereplő franciáknak e felszólalásokban kedvük, más lapra tartozzék, a vesékbe nem látunk, ne feszegessük, legérdekesebb a dologban, hogy az előadást követő parázsnál is tüzesebbnek nevezhető vitában végezetül francia szónok vágta francia felszólalók szemébe a legőszir.lébb. a Iegelkeseredettebb, az antant nemzetközi politikájára leglesujtóbb kritikát.

Angol értelemben vett előkelőén nyugodt szónoki formában adta elő mondanivalóit a lett származású vezérszónok, a Géniben is jól ismert Nicoias de Berg.

Szépen, de a nagy fórumoktól jól ismert általános vonatkozású frázisokban beszélt.

Nesze semmi, fogd meg jól.

Elegáns formába öntötte, amit megunt részletességgel mindnyájan úgyis jól tudunk, ha a külpolitika cirkuszai utalványai iránt csak va-: Iámi kis érdeklődéssel viseltetünk.

Az Egyesült Európai Államok és a kisebbségi kérdésnek egymásra gyakorolható hatásáról beszélt első sorban.

Azt a jól ismert biztatást, hogy „várjatok, várjatok, ne erőszakoljátok, magától oldódik meg, ha létrejött az európai államok uniója1* — a kisebbségi probléma megoldási feladatához méltatlannak találja, hiszen amíg az orvos megérkezik, kétszer is meghalhat a beteg s az orvos sajnos, még mindig az elképzelések országában utazgat, a súlyos betegnek pedig gyors beavatkozásra van szüksége.

Nem kikapcsolni, megoldani kel ellőbb a kisebbségi kérdést, hogy létrejöhessen az európai ádamok egyesülése.

Vagyis: nem az unió fogja megszüntetni a kisebbségi problémát, hanem a kisebbségi kérdés mindenkit kielégítő mego’dása fogja lehetővé tenni az európai államok gazdasági és politikai összeházasítását.

Nyitott ajtókat döngetett tehát a szónok, mert amit ő maga este generálszósszal leöntve elénk tálalt, minden józanul gondolkodó ember vagy mondja, vagy gondo'ja, ellenkezőjét csak a vak hiheti.

De nem is ez volt itt ma a lényeges. Berg Nicoias ur előadása csak halk előfutam volt az est további rögtönzéseihez. Lassan indult, váratlanul nagyszerűen érdekessé alakult ki a továbbiak folyamán nemzetközivé vált vita, melyben francia szónok dörögte végezetül a túlnyomó számban franciákból álló hallgatóság fülébe, hogy a békeszerződések süket-vak szerzőinek legnagyobb vétke a kisebbségi kérdés ilyetén pogány megoldása, illetve megoldatlansága volt és hogy a szanatóriumi ápolásra s nem világproblémák megoldására hivatott Wilsou dr. gyászos szereplése Amerikának a világtörténelemben elért legnagyobb balsikerét fogja időtlen időkig jelenteni.

— Teória, teória és mindig csak teória - kiáltotta a zsúfolt terembe a temperamentumos Desbornes — mellesleg Paris egyik leghíresebb ügyvédje —, Genfben, Hágában és mindenütt csak elken eget ik a politikai bábák a nekik oly kellemetlen kisebbségi "kérdést s egyszerűen nem akarják tudomásul ven ni, mi történik például a még mindig sötét Balkánon.

— Előttem szóló igen tisztelt szónok urak, önök behatóan tanulmányozták a kisebbségi kérdést? — kérdezte az előtte közel egy óra

Bécs, február 6. A newyorki Kittig Feapu- res Synidikate egy szenzációi keltő prospektust küldött szét, amelyben bejelenti, hogy a vállalata kiadásában megjelent Sdirabt Kata Unnak, Ferenc József császár volt intim barátnőjének emlékirata a következő címmel: „Szerelmi viszonyom Európa legtitokzatosabb uralkodójával. Irta: Schratí Katalin, Ferenc József barátnője“.

Az amerikai kiadóvállalat az emlékiratot publikációra ajánlotta fel a különböző sajtóorgánumoknak és hogy kedvet csináljon a vételhez, szemelvényeket közölt a memoárból. A prospektusban az emlékirat tíz fejezetét ismertette rövid kivonatban. Az üzlet nagyszabásúnak ígérkezett és Európa részére miár le is kötötte a jogot a Grciner és Társa berlini cég.

Csakhamar nyilvánosságra került az a külisz- szatitok, hogy

az emlékiratokat tulajdonképpen nem maga Schratí Katalin öntötte formába, hanem egy Rue nevű amerikai ujságirónő.

A bécsi Reiehspast, a keresztény szocialista párt hivatalos orgánuma nagyobb cikkben ad kifejezést a szerinte apokrif emlékiratokkal űzött kereskedés feletti felháborodásénak. A Lap ajzit állítja, hogy

Schratt Katalin nem irt emlékiratokat és senkit nem hatalmazott fel arra, hogy az ő nevében memoárt gyártson.

A Reichspost idézi Rue amerikai ujságirónő nyilatkozatát, amelyben ő leszögezi, hogy a szennyirat nem az ő müve, attól teljesen távol áll. Az egész üzlet tehát csaláson és hamisításon alapszik. Megjegyzi még a lap, hogy Ferenc Józsefnek Söhratt Katalinhoz való viszonyáról számtalan pletyka járta, akik azonban ezt a viszonyt közelebbről ismerték, azok nagyon jól tudták, hogy az erotika semmi szerepet sem játszott benne. A Reichspost értesülése szerint Schratt Katalin ügyvédje után lépéseket, tett az tufám is paimflett európai és amerikai terjesztésének megakadályozására.

MŰSORON KÍVÜL

írja: MÁRÁ1 SÁ3VBOH

(Utácnyomit tilo*!

— TITOK —

A gyerek a rádióval játszott; unatkozva forgatta a tárcsát, távoli városok hangjait közönyösen jelentette be. mint egy pöttömnyi bak tér, az uj világ baktere, megrendülés és megilletödés nélkül közölte: Leipzig, Varsó,

Toulouse, Bécs. Közben szólt a telefon, az apját iuterurbán kereste vidékről, a gyerek fölényesen és komolyan liallózott, bemondta a lakást e megmagyarázta, hogy a doktor ur nincs odahaza. Aztán ögyelgett a sötét lakásban, feles avart-a a villanyt, visszaült a rádió elé. Unatkozott.

A karosszék mélyéből néztem és csodáltam. A titokzatos masiuák között otthonosan forgolódott, alig múlt ötéves, koraérett, puha, szök<- kis arcán azzal a közönyös komolysággal vette birtokba a rendkívüli csodákat, mely a kor típusának áhitatnélküli gesztusa volt már. Komoly volt. szakszerű s kissé unta áz egészet. Csodáltaim, mert számomra a telefon még mindig megrendülés, — ha éjjel felcsönget s egy idegen hang rámkiált, hogy külföldiről keresnek, végigfut rajtam a megdöbbenés. S ha nagyon ráérek, ugyanezzel a megdöbbenéssel tudok bámulni a villamoslámpára is. A bűvös szekrényt, a rádiót nem értem, megilletődéssei állok előtte, elbűvöltem Tudom, hogy mások se értik s azok, akik természetes és fölényes szakismerettel bánnak vele, értik lényegét a legkevésbé, mert az elektromosságnak csak természetét és jelenségeit ismerjük, lényegét nem. Nekem ez mind varázslat s örökké az is marad. Az egész 'világ varázslat.

Néztem a gyereket, ahogy az iróasztallámpa kontaktusával babrált., elfogulatlanul. Megfogtam a kezét.

— Csoda.

Nagy szemekkel nézett rám:

— Miért?

— A lámpa — mondtam s a bágyadt, mesterséges fényre mutattam, felemelte ujjal. —

N éra ?

— Nem — mondta ellenkezve.

Néztük a lámpát, ő unatkozva, én figyelme sem A telefonra mutattam:

— Ez is.

— Nem.

— Képzeld el: olyan messziről jön a hang, Bécsből.

— Bécs — mondta nyugodtan.

— Párisból.

— Igen.

Néztük egymást. Megszorítottam a k árják

— És az ott: drót nélkül.

— Hát — mondta.

Értetlenül nézett rám. Két cipőgomb-zeme közönyösen fénylett. Ez a közöny ingerelt. Több alázatot, barátom, gondoltam. Több áhi tatot. Vedd a világot birtokodba, de szerén , en. Játszál Londonnal és Párissal úgy, ahogy ón a

Csont éS iz illeti baj oknál

Kére a csizi otthoni jód- kura használat, utasítását,

CilzüírdS.

gurigagolyókkal, de egy pillanatra fusson át homályos kis értelmeden az a derengés, amihez évezredek tűnődése segítette az embereket.

— Mégis csoda — mondtam.

Csökönyösen toporzékolt:

— Nem, nem.

Elvonta a kezét. Utána nyúltam, magamhoz húztam. Ellenkezve jött. Két ujjal megfogtam a fülét.

— Titok — mondtam sejtelmesen.

— Mi?

— A füled.

Ez hatott. A szemét tágranyitottn. Keze tapogatózva nyúlt a füléhez, fogta, gyúrta.

— A fülem?

— Persze.

— Miért?

— Mert titok. — Két ujjal a két szeméhez értem. — Ez i«.

e— A szemem?

remcsótLen érdekeltjeitől tudni meg a mezítelen valót.

— Tudják önök, mi folyik Géniben, Hágában és Londonban? Alibit készítenek maguk számára a nagyhal almuk, hogy ha majd kitör az elkerülhetetlenül felénk soimpolygó második világháború, a düíhbefordült vadállat, a nép szellmébe sírhassák, hogy imé, ők mindent megtettek az örök béke érdekéiben — a Pilátusok ártatlan arcával moshassák kezüket.

— Micsoda háborús víziók téphetik a nemzetek testét, amikor egy oly nyugodt exisz- tenciáju, békés szándékúnak ismert távoli ország, mint Argentína — tudomásom van róla — másféknilliárd frank értékű hadi- szert rendelt most legutóbb Franciaországban.

— Mit akarhat a londoni komédia eltakarni, ha a látszólag nyugodt biztonságban gazdagodó Dél-Amerika is óvintézkedések tételét tartja máris szükségesnek?/ Vagy talán megfelelő műszerekkel előre is meg lehet egy távoli földrengés messze terjedhető resz- ketését érezni ? A nagy kérdések mellett tehát bosszús kézlegyintéssel akarják csak elintézni a kisebbségi kérdés kényelmetlennek látszó piszkálódásait s nem veszik észre, hogy éppen azáltal, hogy egyszersmin- denkorra el nem íávolitják a sebből a tüskét, rohan tátják vesztébe a vén Európát.

«wii«t»gMBii^3*ra-j.iraragMaBa8ag3^

— Titok.

— Miért?

— Mert csodálatos.

Bizonytalan lenézéssel:

— Csodálatos?

— Hogyne.

— Mi?

— Hogy látsz. Hallod a hangokat.

— Én?

— Óriási, barátom — mondtam és felálltam. — Te titok vagy. Óriási.

Felemeltem, áttettem a karosszéken, szivarért és újságért mentem a másik szobába.

Egy óra múlva néztem feléje. A harmadik szobában állt. a homályos sarokban, az állótükör előtt. Keze a fülét fogta.

— Mit csinálsz?

Mutatta a fülét:

— Titok.

— Ja! — mondtam, mert már elfeledtem.

— Ez is — mondta nagyon komolyan.

S a szemére mutatott.

— Ez is, az is — mutatta a száját, az orrát. A. tükör felé hajolt, nézte, az arcát.

— Minkgnkinek van — mondta.

— Igen — mondtam kissé nyugtalanul.

— Titok — mondta.

•— Tréfáltam.

— Nem. nem — kiabálta. Ráhajolt a tükörre. két kézzel fogta füleit. — Titok, t tok!

Átmenet nélkül, éktelenül bőgni kezdett.

Msfeép s’al&atő át a rési készülék modem hálózati vevőre?

A Lelkiismeretes akknmidiáit'org'ond'ozás a legfőbb kelléke annak, hogy az amatőr drága telepei idő előtt tönkre ne menjenek Az akkumulátor okozta sok kellemetlenség az oka annak, hogy sok amatőr megunja a készüléket, a rádiózás csak bosszúság ssámára. Ezeket a bosszúságokat és keiiemellemsé- geket azonban nagyon könnyen ki lehet küszöbölni azáltal, hogy az akkumulátorainkat nem bízzuk idegen kezekre, nem tesszük ki gyakori szállítási eérüiée'e'knek, hanem egy helyesen méretezett és üzembiztos töltőberendezés segítségével azok töltését otthon magunk végezz ül; el anélkül, hogy azokat helyükről elmozditcini szükség volfia- Ezzel hármas célt érünk el: egyrészt a töltésre fordított ki- • adások jelentékenyen csökkennek, másrészt a helyes áramerősséggel töltött akkkumulátorok és anód- telepek biztositják az állandó vóle’t és ezek élettartama jelentékenyen megnövekszik. A kényelmet nem is említve már.

Az ORION £023. számú egyesített akkumulátor töltő, fűtő és anódakkumulatór részére, egy kapcsoló egyszerű átfordítása után, hol az akkumulátort, hol az an ód akkum u’á tort tölti, pótolva rövid idő alatt az elhasznált elektromos energiát.

Használható ez a töltőbe rendezés: 4--6 voltos

fiitő és 40—120 voltos anódakkuma’átor töltéséhez. A fütőakkuinwlátort 1.3 Aitip. áramerősséggel (tehát nem úgy, mint más gyártmányt kistó Hők, melyek csak erősen hozzájárulnak az akkumulátor elszulfátosodásdhoz), anódak kamu Iá tort pedig 0.06—0.1 Amp. áramerősséggel tölti.

Eszel a berendezéssel, mely sóik előnye és kiimagas- tó minősége melleit nem drágább, must műiden más gyártmányú töltőbe rendezés, az akkum a látóid aaód- telepet. állandóan friss erőben tartja, a rádióikészü- l'ék mindig vevésre kész. miint a lég! akúréiesubb hálózati vevő. Ott, ahol az anódnkkumuMtor! sráriz elemekkel helyettesítjük, ami a legdrágább és a legtöbb bosszúság okorzója, ott használjunk ORION anódpóílét, melynek konstrukciója, üzembiztonsága, teljesítőképessége egyedülálló. Az ORION ne ód pótlók egyenletes áramszolgáltatásukkal a viiiunyhálő- zatbő'L, szoros alkalmazkodásukká Mr.mi’yen vevő- készülékhez választható prlinifir fos síi itaégűkkel, ró- vidzártatra érzéketlenségükkel a sKiiklrörttk csodálatát, az amatőrök teljes megelégedését vívták ki.

Ezekkel a berendezésekkel a régi ktWülék a legmodernebb hálózati vevővé alakítható át

4