Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-07 / 31. (2252.) szám
Kal n<mBnlt ** e-ltáaS K. Mi 31. (2252) szám » Péntek • február 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára I *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelői szerkesztő. DZURANYi LÁSZLÓ FQRGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, li. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ui 12/01. Te* lefon: 34184. — Sürgönyeivé. Hírlap. Prahe Adómorál Irta: Tarján OdBn A BENES-EXPOZÉ SZENÁTUSI VITÁJA SzMassi: A Csehszlovák: i Jav ára eső jogosan csakis a délszlovenszkós h megtérítésére fordítható 1 Jóvátétel n „I külügyminiszter eddigi magatartásából nem kfivetkeztethetünk arra, hogy fi Magyarországgal szemben az igaz megértés politikáját kezdeményezze** - Szilassy szenátusi beszédében a magyar nemzeti párt bizalmatlanságit indokolta meg lettes külpolitikáiéval szemben Nem tartja helyénvalónak, hogy Csehszlovákia Magyarországgal szemben engedékeny, mert ezt Magyarország rendszerint a köztársaság gyengeségének rovására írja. Magyarország Csehszlovákia békeakaratát, amely Magyarország felé megnyilvánul, sohasem fogadta olyan szellemben, ahogy ezt várni lehetett volna, mert ott még a pacifizmus szelleme nem hatotta át a vezető tényezőket. Csehszlovákiának tehát őrt kell állania éppúgy, mint ezt Magyar- ország teszi, mert a gyöngeség a jövőben igen könnyén katasztrofális következményekkel járhat. Niesner német szociáldemokrata kijelenti, hogy a fölszabadi tási dijat nemcsak a csehek, hanem a németek, magyarok és a többi itt élő nemzetek is fizetni fogják, azonban az államban meg mindig több millió ember van, aki nem érzi magát fölszabadultnak. Tekintettel kell tehát lenni erro is és a pacifikálást benn az országban kell végrehajtani, hogy minden állampolgár, nemzetiségre való különbség nélkül, szabadnak érezhesse magát., A következő szónok Szilassy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátor volt, akinek felszólalását. különösen a szlovákajku kormánypárti szónokok hallgatták nagy figyelemmé'. A magyar nemzeti párt ellenzéki álláspontéit tolmácsoló beszédet teljes terjedelmében alább közöljük: Szilassy Sála hasiéi —- Tisztelt szenátus! A békeszerződések által — megkérdezése és önrendelkezési jogának figyelembe vétele nélkül — Csehszlovákiáihoz csatolt magyarság nézőpontjából kívánok Benes miniszter ur expozéjához szólalni. ( — Mindenekelőtt megállapítom, hogy a miniszter ut úgy fogalmazta meg jelentését, mintha nem az egész csehszlovák köztársaságnak — ezen nemzetiségileg igen heterogén államnak volna külügyminisztere, hanem csak a cseheknek, illetve a történelmi országoknak — kívánna beszámolni tízévi munkásságának eredményeiről és tigy tesz, mintha elfelejtette volna, hogy ez államban a ©sebeken kívül más nemzetiségek és olyan országrészek is vannak, amelyeknek történelmi múltja és gazdasági érdekei a történelmi országokétól eltérők. Nem tételezhető fel olyan körültekintő és céltudatos egyéniségről, mint amilyen a külügyminiszter ur, hogy a cséhszlovák ' állam reparáciés igényeinek, az ' 'antanthatalmuk kormányainál, illetve' a reparáció^ bizottság előtt való kierőszakolásánál indokolásából kifelejtette volna azt, hogy a mai csehszlovák terület keleti és déli ható m m belül háborús eseményeik következtében károk állottak elő, bárha expozéjának más részében olyan érveket vonultat fel, mintha azt a látszatot kívánná kelteni, hogy a repüld!ka területén háborús események nem játszódlak le. A keleti határok mentén a háborús károk az orosz hadsereg betöréséből állvan elő, amely hatalom az antanthatalmakhoz tartozóit, természetszerűleg ezen károsodásokén! a háború folyamán ugyancsak az antanthatalmakhoz csatlakozott későbbi Csehszlovákia reparáeiót nem kaphatott és nem t* kapott. i ; Ha tehát a hágai tárgyalásokon Csehszlo- ; vákián,ak Magyarországgal szemben jóvá- j tételj. igényét honorálták, ugv ez csak a í cléli határokon az 1918 október 28-lka uíáHirul hozták a lapok, hogy Englis pénzügyminiszter a tartományok pénzügy- agazga tósági vezetőit értekezletre hívta össze Prágába, hogy velük az adómorál fejlesztésének lehetőségeit megtárgyalja. A pénzügyminiszter megállapította, hogy az adómorálnak az adóreform végrehajtásától várt fejlődése egyáltalán nem felel meg a várakozásoknak. Retorzióként drákói rendszabályokat helyezett kilátásba. _ őszintén szólva a híradás meglepett. Általánosan tudott dolog, hogy Englis pénzügyminiszter kiváló szakember, méltó utóda a csehszlovák pénzügyi élet zseniális megteremtőjónak, Rasin doktornak. Ezért csodálkoztam azon, hogy az adómorált a pénzügyigazgatás szigorításával akarja megteremteni. Sőt nagy- részben a pénzügyi igazgatásnál alkalmazott tisztviselőket teszi az adómorál hiányáért felelősséA pénzügyminiszter bizonyára tudja, hogy az adómorál ott kezdődik, ahol az adóalany kötelességből, sőt talán hálából és szerétéiből, de mindenesetre a saját jószántából hajlandó az állam szükségétéihez hozzájárulni. Ha ez a készség nem a lélekből fakad, hanem drákói rendszabályoktól való félelem következménye, akkor, még meg is. szűnt morál lenni-. . ' Kétségtelen, hogy ennek a készségnek az alapja a bizalom, az igazságba veteti hit és a megelégedettség. Ezért téved tehát Englis pénzügyminiszter, amidőn az adómorált rendelettel akarja élet- rekelteni. Az adómorálnak lelki előfeltételei vannak, amelyeknek megteremtése nem is kizárólag a pénzugyminis ztertől és közegeitől függ. A pénzügyi igazgatás, tisztviselőinek legjobb akarata is csak kis részben javíthat a mai helyzeten. Annak gyökeres változása csak az egész lakosság gondolkozásának megváltozása árán remélhetőA kezdeményezést ezen a téren az államhatalomnak kell felvennie. Az adóalanynak éreznie keli az állam részéről megnyilvánuló jóakaratot. Englis pénzügyminiszter kiváló tudós, egyetemi tanár és így nincs kizárva, hogy ismeri a magyar közoktatásügy kiegyezés utáni nagy építőmesterének, báró Eötvös Józsefnek: „A tizenkilencedik század uralkodó eszméinek hatása az állada'omra“ című munkáját. Abban Eötvös az egyénnek az államhoz való viszonyát úgy jellemzi, hogy a polgár adósa az államnak azon előnyökért, melyet neki az állam létezés-e nyújt. A polgár abban a tudatban teljesíti az állammal szemben kötelességét, b-ogy az állam Létezése nélkül helyzete kedvezőtlenebb volna. Ha a pénzügyminiszter elfogulatlanul tud a •meglevő állapotok felett véleményt alkotni, úgy be kell látnia, hogy erre a kérdésre a köztársaság különböző nemzetiségű polgárai nem adhatnának egyöntetű választ. Talán részben azért mert a csehszlovák köztársaság egész közigazgatásának szelleme, de kiilönönsen a pénzügyi kormány közegeinél tapasztalható törekvések általában is a kelleténél jobban érvényesítik az állam érdekét az egyén érdekeivel szemben. A fent idézett magyar államférfin említett munkájában az állam feladatát a szabadságjogok biztosítása körül úgy határozza meg, hogy az államnak csak oly mértékben szabad az egyén szabadságát korlátozni, amily mértekben azt az állam érdekei feltétlenül megkövetelik- Feltehetjük a kérdést, hogy mi kívánja az egyén szabadságának gazdasági téPrága, február 6. A szenátus ma folytatta a külügyminiszter expozéja fölötti vitát és azt be is"fejezte. A vita unalmas volt és az érdeklődés iránta az elképzelhető legcsekélyebb. A miniszterek közül egyedül Benes jelent meg és a szenátorok legnagyobb része az étteremben várta a vita befejezését, hogy a szavazásra ismét bejöjjön a terembe. Az ülést Hruban alelnök délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg. A vita első szónoka Ka- ras cseh néppárti volt, aki rámutatott Benes expozéjának sok hiányára. így elsősorban kifogásolta azt, hogy a bolsevik weterés által okozott károk megtérítéséről az expozé említést sem tett. Azonkívül nem egészen világos a helyzet a fégi uralkodó, család tagjainak földbirtokait illetőleg. Reméli, hogy az egyházi birtokok, amelyek tényleg az egyház tulajdonai és amelyekre az államnak csak fölügyeleti joga van, nem esnek a B-alap alá. Kroifcer agrárius ugyancsak kritikai bonc- kés alá veszi Benes expozéját és különösen azt kifogásolja, hogy Csehszlovákiát csak 1918 október 28-án ismerték el, jóllehet úgy bent az országban, mint a légiók az országon kívül íóval október 28-i'ka előtt harcoltak az önálló államért és azt de facto el is ismerték a szövetségesek, amikor vele szövetségre léptek. Nem helyesli a külügyminiszternek ama kijelentését sem, hogy a földreform forradalmi aktus volt. Az o véleménye szerint a földreformot konzervatív tettnek kell minősíteni, mert azt csak a forradalom után hajtották végre és hogyha a csehek Ausztriától jó barátságban váltak volra el, akkor is végre kellett volna hajtani a földreformot. Dyk cseh nemzeti demokrata igen életen kritizálja a köztársaság külpolitikáját és kü-: lönősen az ellen emel kifogást, hogy a külügyminiszter a jövőre nézve vállalt kötelezettségeket, holott tudnia kellene, hogy a jövendő nemzedék már csak utólag vonhatja őt felelősségre azokért a terhekért, amiket most vállalt. ikbw ii iniiw—inMi'i ír iMiwninnmnuiiBWiM ren való korlátozását? Előmozdítja-e az állam iránti áldozatkészég szellőmét a közigazgatásnak politikai szempontok alapján való berendezése ? Kérdem a pénzügyminiszter urai, nem vetődött-e fel az adómorál emelésének együk módjaként az adókivető és felszólamlási bizottságok kinevezési rendszerének megszüntetése? Kétségkívül sokkal nagyobb bizalommal és megnyugvással venné az adófizető közönség, ha az adókivetési; és a felszólamlásokat nem a pénzügyi hatóságok által kinevezett tagokból alakitolt, hanem pl. a politikai pártok által a tartómén ygyülési választásokon leadott szavazataik arányában történnék a bizottságok összeállítása. Speciálisan Sz’ovenszkő és Ruszinszkó részére még egy enyhítő körülményre hívom fel Englis pénzügyminiszter ur figyelmét Ezón országok lakosságának közel tíz éven keresztül nem volt módja, hogy az adómorált a miniszter ur által kívánt mértékben kifejlessze, mert az ott fenfertott magyar adókivetési rendszer és a, történelmi országokénál magasabb kulcs, az őszinte adóbevallást szükségképpen kizárta. De akadálya ezenfelül az adómorál gyorsabb meggyökeresedéstének a pénzügyigazgatásnak eddig tapasztalt szelleme is. Ha a kormányzat nem helyezkedik az egyenlő jogok és egyenlő köt élességeknek ideálisan erkölcsi alapjára, altkor maga sem reklamálhatja adófizető polgárainál a tiszta morált. Természetes az is, hogy az államhoz való viszonyát és kötelességének teljesítését máskép látja az az adóalany, akinek pl. földjét a földreform következtében kisajátították, a kisajátitott föld értekét a vagyondézsma meg- űllapitásáoál magasabban számítják, mint ahogy annak ellenértékét a földhivatal esetleg kötvényekben kifizeti, mint az a maradékbirtokos, vagy telepes, aki a kormány jóvoltából olcsó földhöz jutott, melynek vételárát módjában volt esetleg a letarolt erdő fájának eladásából kiegyenliteniMás az érzése a kormányhatalom kegyeltjének és más azoké, akik csak másodrendű állampolgároknak tekinthetik magukaA, Mennyire előmozdíthatná a pénzügyminiszter az adómorál terjedését, ha például a magyar uralom idejéből beszedett tekintélyes adóhátralékokat, melyekért a csehszlovák állam nem nyújtott ellenszolgáltatási a magyar badikölcsönxulajdonosoík, vagy a még meglévő magyar pénzintézeteknek bocsáj-fcaná rendelkezésére. A mi pénzintézeteinknek a- bank- alapból úgy sem jutott semmi. Vagy ha rendezné a régi nyugdíjasok ügy é és megszüntetné azt a lehetetlen nyomorúságot, hogy egy elhunyt magyar tanár özvegye 28 évi szolgáéit után négy gyermekével havi 250 koronából kénytelen tengetni az életéi. De felhozhatnám még, a bizonyítékok egész sorát azon állításom igzolására, hogy az adómorált nem teremthetik meg egyoldalúan a* adói izétők, ahhoz az eddigitől eltérő jóakarattól és megértéstől áthatott szellemet kelt a kormányzatban és különösen a pénzügyi igazgatásbam meghoztosi tani. Oeterum oenseo: több igazságot, megertt>t és méltányosságot ae adómorál érdekében.
