Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-04 / 28. (2249.) szám

1930 február 4, kedd. 3 ^rxgai-Mag^arhirlai? Megtalálták a Kutjepov tábornok elrablásával gyanúsított fehérköpenyes hölgyet A szép Podjedonoszev Ludmillát fölismerték a szemtanuk — A cseha női ügynöke alibit igazolt — Paris, február 3. A párisi sajtó s a közvé­pov tábornok elrablásának időpontjára fel­tétlen érvényű alibit tudott igazolni. A nyomozás ilyenformán holtpontra jutott, vagy legalábbis megtorpant, mert a rendőr­ség továbbra is azt hiszi, hogy helyes nyo­mon jár, mikor a szép asszony környezeté­ben keresi az emberrablás tettesért. A sajtó továbbra is élénken és izgatottan foglalkozik a tábornok eltűnésének politikai és ténybeli hátterével és nem hiányzanak az uszító hangok sem, amelyek a szovjet ügynö­keivel való végleges és erélyes leszámolást sürgetik. Az orosz emigránsok lapja, a Re- naissanoe szovjetkörökből nyert értesülése alapján határozottan állítja, hogy Kutjepov tábornok még életben van s a szovjet ügynökei egy rejtett helyen tartják. Egy telepalát bevontak a nyomozásba A lapok megszólaltattak egy telepatát, de la Martyt, aki transzbe 1 i látomásait igy mond­ta el: Látom Kutjepov tábornokot, amit egyébként nem szokott tenni, gyalog megy, két nő között, az egyik világos szőke, a másik sötétbarna hajú ... Mind a három egy autóba száll. -. Most minden nyom elvész... Azt érzem most, amit minden olyan cseé- ben éreztem, valahányszor a kérdezett s*e= mély már nem volt életben .. „ A telepata vidéken tartózkodik és telefonon közölte látomását a párisi érdeklődőkkel, akik sürgősen Párisba hívták és felkérték, hogy legyen segítségére a nyomozd hatóság­nak. Párisi politikai körökben a közvélemény nyomása alatt egyre intenzivebben foglalkoz­nak a tábornok elrablásának ügyével és an­nak esetleges politikai konzekvenciáivaiL Tardieu miniszterelnök tegnap megkereste a rendőrfőnököt, hogy az emberrablási bűn­ügyről a nyomozás eddigi eredménye alap­ján teljes részletességei tájékoztassa. „ü Princip-emlékmü messsrafázása Szerbia háborús szövetségeseinek*' Scotus Viatort Is felháborítja a szerajevöi leleplezési ünnepség KO MM Eh 7AROX ÖT FÉRFI KÜZD A hágai konferencia eseményeit visszafoj­tott lélegzettel követte a világ, a londoni kon­ferencia az angolokat sem érdekli és Hatiry- ról, az elitéit bankárról háromszorannyit ir­taik a londoni lapok, mint St. James palota tonnáiról, kategóriáiról. Nem szólva az ame­rikaiajkról, akik mintha titkárnőik választé­kos szépségét jöttek volna fitogtatni az an­gol fővárosba, gondtalanul élvezik Wliitecha- pel rejtett korcsmáinak very old whisky-jót és esténként a birtoklás gőgjével vonultatják föl a hallókban feltűnően hosszuszáru és jól­formált lábú szőke gépirókisasszoaiyaikat, eredeti hollywoodi nevelés, csincsillabundás iluxusportéka. Egyedül Parisban veszik komolyan a ta­nácskozásokat és a lapok derüre-borura Írnak róla. Nem nehéz kitalálni, miért. Londonban a francia álláspont diadalmaskodott. Az egész flottaügy mulatságos volna, ha az ember megmaradt volna tizenhatodik élet­évében, amikor az efélék nagyon érdekelték. Akkoriban bolond jai voltunk a hajóknak, ami­ket sohasem láttunk, beiratkoztunk az Adria- egyesületbe és a Viribus Unitisra esküdtünk, az épülő Szent István dreadnoughtra, a har­minc és feles ágyukra, ami ma ócskavas és sebességekkel, aikciórádiusokkal dobálod z­itunk, vagy tudtuk az osztrák-magyar tengeri haderő legtöbb tisztjének nevét. Csuda ne­vek voltak. Magyarok, németek, csehek, fran­ciák, olaszok, spanyolok, görögök, dalmátok, horvátok, románok, törökök, angolok, svédek, hollandusok, portugálok, bolgárok, lengyelek és oroszok. Annyi nemzetiség volt az osztrák- magyar flottában, mint a rosta lika és vala­mennyi tiszt mélyzengésű, ősi nemesi név, hosszú és .komplikált, hogy élvezet volt el ro­pogtatni, mint a pattogatott kukoricát. Emlék­szem, az egyik vezérkari főnök spanyol ere­detű volt s neve körülbelül tíz szóiból állott, úgy kezdődött: Afcan de Rivera s a rövidség kedvéért a flottában csak „dér Aff von dér Riviera“-nak nevezték. (Véletlenül kezembe került a monarchia haditengerészetének régi sematizmusa, ime néhány kacskaringás név belőle: Afean de Ri­vera de los marques de Las Torres Kajetan. Stipanovis Bozidar, Prica Dragutin. Ippi, ér- keserűi, bélrogodri és mezei Fráter Iván. Rá- babcesoszlói és zalakoppányi Vajda Aladár. Eremito von MinareJli-Fitzgerald. ZdenkoVu- kövib de Pódkapelskij. Franz Mohr-Merkel- Möftrtal, Freiherr von Sonneg ung Morbegg.) •A szép idők elmúltak, ma a flottaügy is unalmas és nincs körülöttünk t;izenöt-tizen- hatéves szakértő, akitől felvilágosítást kér­hetnénk, mint hajdan, amikor jómagam is kí­vülről tudtam a világ valamennyi dread- noughtjának nevét, korát, súlyát, sebességét és fegyverzetét. Ma csak derengnek a tények. Önmagamat kellene megvetnem, mint hato­dikban megvetettem a hi ttan t anáromat, aki­ről egy kirándulás alkalmával kiderült, hogy fogalma sincs, mii a kaliber, az akciórádius és a lanszircső. * Londonban az ügy, ugylátszik, véres ko­molyság, ami abból tűnik ki, hogy öt férfin kegyetlen szívóssággal küzd érte. Nehezen megy. Csupa rossz ómen előzte meg a kon­ferenciát. Az angolok tapintatlanok. Az ülé­seket a St. James palota aima termében tart­ják, ahol a főfalat a trafalgari tengeri csata óriási képe disziti, a mellék falakat Nelson arcképei. A telefonterem falán sokszáz trófea lóg az angolok régi, diadalmas tengeri csa­táiból. S a megnyitó ülésen, amelyről a béke- poiitiikusOk tüntetőleg kizárták az admiráli­sokat, a rembrandti aranyködbe mártott te­remben egy csillogó lepke jelent meg, abból a fajtából, amit angolul, franciául és németül „Téngernaigy“-na!k (Admiral) hivnak, méltó­ságteljesen végigszállt a konsternált delegátu­sok feje fölött és leült a falon függő képen Nelson tengem agy vállára... De az öt férfi harcol és nem adja meg ma­gát egymásnak, öt férfi, öt jellem, öt terv és öt futcsaság. A legrokonszenvesebb MacDo- nald, aki valamennyiök között kétségtelenül a legjobban gyűlöli a háborút és évtizedekig várt arra a pillanatra, amikor szabadjára en­gedheti lelke jó démonjait. A pillanat itt van, de MacDonald Nagybritannia premierje és Vigyáznia kell, taktikázni, mérsékelni, ahogy hosszú politikai pályafutása alatt kitűnően megtanulta. Elsöprő fanatizmusában csiip-csup ravaszságokra van szüksége, mint Tassénak Autonio művészetére. A konferenciát meg ' akarja menteni a wilsoni sorstól és az állan­dó belső feszültségben idegei eljutottak az emberi teherbírás végső határához. A szép i és nemes arc egyre szürkül,, egyre beeset- i több, a szelíd szemek egyre jobban tágulnak - vájjon mi lesz e küzdelem vége? i Stimson, az amerikai, kényelmesebben > ] fogja föl hivatását. Múltja sem az, mint a los- I demuthi falusi gyerkőcé. Gazdag volt világ- < életében s nem küzdött élete utjának minden < hüvelykéért, mint MacDonald. Ezen a konfe- í rencián nem az amerikai, hanem az angol a $ selfm ade-man. St busón nyugodtabb, mert rá­ér és iwwi sz.i<ve-lelke nagy álmáról van szó. i lemény lázban égve követi Kutjepov tábor­nok elrablása bűnügyének fejleményeit, me­lyeket még mindig sűrű fátyollal borítanak a felderítetlen mozzanatok. Az emberrablás ; már napokkal ezelőtt túlnőtt a közönséges bűnügy keretein és ma már odáig jutott, hogy elsőrendű politikai jelentőséggel bir s ; alighanem erélyes kormányintézkedéseket von maga után. Mint megírtuk, rengeteg ta­nú jelentkezett, akiknek vallomását azonban csak fenntartással fogadhatta a rendőrség, mert a képzelet sokkal nagyobb szerepet ját­szott bennük, mint a valóság. Merész fantá­ziájú emberek, élükön a napilapok szenzá­ciókat hajíhászó munkatársaival valóságos rómregényeket szőttek Kutjepov tábornok ti­tokzatos eltűnése köré s ezzel lényegesen megnehezítették a rendőrség kutatását. A ko­molyabbra vehető tanúvallomások egy pont­ban találkoztak, amikor arról a piros autóról beszéltek, amely a párisi klinika előtt vesztegelt. Ugyanezek a tanuk említést tettek egy vilá­gos köpenyű nőről, egy álrendőrről, két fér­firől, akik egy harmadikat hurcoltak maguk­kal. A tanuk emlékezetében különbözőkép­pen rögződtek meg a piros autó, utasai és az uocai jelenet, a szereplők személy leírásában azonban nagyjában megegyeztek. Az emberrablási bűnügy súlypontja a vilá­gos köpenyű nő felé tolódott, akinek személyéről a legkülönbözőbb verziók keltek szárnyra. A romantikusan megkon­struált tényállás olaj volt a képzelet tüzére, amely vad lángokkal lobogott fel és a osekély valóságból csakhamar kiformálta a feltevé­sekből és következtetésekből összerakodó rémregényt. A sajtó egyrésze arra mutatott rá, hogy Kutjepov tábornok nyilvánvalóan egy, a szovjet által megbízott nő hálójába került, aki természetesen feltűnően szép és szépségét arra használta fel, hogy a szovjetre kellemet­len emigráns tábornokot a cseka ügynökei­nek a kezei közé juttassa. A rejtély kulcsa tehát a fehérkfipeiyes nő kezében volt és a rendőrségnek mindent el kellett követnie, hogy megtalálja ezt a misz­tikus személyt. A véletlen a rendőrség kezére játszott s egy volt orosz tiszt, aki az emigrá­cióban mint párisi taxisoffőr kereste a ke­nyerét, útbaigazította a nyomozó detektive- ket. Útmutatása alapján tényleg megtalálták Ludmilla Pobjedono- szevet, akiben a tanuk első látásra felis­merték a piros autó egyik utasát. A rendik ívül elegáns, valóban feltűn ően szép asszony lakásán, amely a szovjetkövetség kö­zelében van, házkutatást tartottak, de semmit sem találtak, ami a gyanút megerősítette vol­na. Más körülmények még mindig valószínű­vé teszik, hogy Ludmilla Podjedonoszevnek szerepe van Kutjepov tábornok elrablásában. Ezek között első helyen említi a rendőrség azt a körülményt, hogy az asszony intim barátnője Ivanovicsnak, a cseka egyik főbiztosának. Előéletéről szintén érdekes adatokat állapí­tották meg. A rendkívüli szépséggel megál­dott asszony német származású és Páriában egy oroszhoz ment férjhez. Nemrégiben még nyomorúságos viszonyok között élt, de a leg­utóbbi időkben ismeretlen módon pénzhez jutott, attól kezdve költekezőén kezdett élni, elegánsan ruházkodott és gyakran utazott Paris és Berlin között. Egyes jelek arra mu­tatnak, hogy összeköttetésben állott a berlini cseka-ügynökökikel. j Ludmilla alibit igazol Ezek a körülmények majdnem kétségtelenné tették, hogy a szép Ludmillának nemcsak tudnia kellett Kutjepov tábornok elrablásáról, hanem aktív részt is vállalt benne. A felte­vések kártyavára azonban összeomlott, midőn az asszony a kérdéses január 26-ra, Kutje­A nagy kirurgus biztonságával tekint a mun­kára és hidegvérrel várja az operációt, mely­hez belsőleg vajmi kevés köze van. Bánkódni fog, ha a munka nem sikerül, de nem esik kétségbe, mint MacDonald, aki a ősöd után ugyanoda kerülne, ahová Wilson Versailles után. Stimson müveit és bölcs, annyira bölcs, mintha nem is a fiatal amerikai big-baby nemzet képviselője volna, a válla ne,m szé­les, nincs hatalmas állkapcsa s hiányzik arcán tekintetéből Roosevelt pompás fogsora. A lon­doni klubokban Colon el Stinvsont akár egy angol gárdaezred parancsnokának* tartanák, aki a kelleténél előbb cserélte föl a kardot a golfütővel. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Stimson az angolok előtt roítonszenivesebbnek tűnik, mint London, február 3. Seaton Waitson (Scotus Viator) a Timeshez intézett nyilt levelében kiemeli, hogy valaha védte Szerbiát az ellen a vár ellen, hogy a habom kitörését budatos politikájával idézte elő. Most azonban becsü­letbeli kötél ességének tartja, hogy nyilváno­san tiltakozzék az ellen, hogy a szarajevói gyilkosság színhelyét emléktáblával jelöljék meg. Az a mentegetőzés, hogy a kormány nem avatkozihatik bele ebbe az ügybe, nevet­séges kifogás. Olyan kormány, amely lerázta az összes al­kotmányos korlátozásokat, nem tűri a nyil­vános bírálatot és lépten-nymnon beavat­kozik polgáráéinak személyes szabadságába, könnyen megakadályozhatta volna az em­lékmű felállítását, ha akadta volna. A való­ság inkább az, hogy Belgrád erkölcsi kér­désekben teljesen közömbös a külföldi köz­véleménnyel szemben, j ami kitűnt már a Rács!cs-féle gyilkossági bün- pörben is. Elég botrány volt már maga az is, hogy a gyilkosság helyén a főhercegnek és feleségének az orsztrákok által emelt emlék­művét a háború után lerombolták, továbbá a gyilkosok tetemét a börtönből exhumálták és Sarajevóban díszsírhelyen temették el. Ha most nem az áldozatoknak, hanem a gyilko­Tardieu, a harmadik küzdő, aki a londoniak számára a legtökéletesebb „Continental44 tí­pust jelenti. Kevésbé rokonszenves, de érde­kesebb. Micsoda ember! Külsőleg pedánsan korrekt, de jószabásu cutaway-jéből hiányzik az angolok híres szalopp elegánciája és lelki­leg is feszesebb, mint az állandóan conjuncti- vusokkal és opíativusokkal dolgozó angolok. Szinte németnek tartják és tényleg, Tardieu veszedelmesen hasonlít azokhoz a vezérigaz­gatókhoz és igazgatósági tagokhoz, akikkel az ember Düsseldorf és Bocbum között talál­kozik a vonat első osztályában. Közelebb áll a németekhez, mint Pof ne áré, a tipikusán francia paragrafusentber, vagy a hót szitán átszitált s minden hájjal megkent Briand. Ki nevezhetné „alapo snak14 Arist ide Rriand-i ? soknak emelnek emlékművet, akkor ez leg­alább is meggy átázás® Szerbia háborús szö­vetségeseinek. Megtörtént a leleplezés! Belgrád, február 3. Princip emlék tábláját tegnap leplezték le Szerajevoban. A hivata­los ünnepség elmaradt ugyan, azonban a merénylő családja és volt barátainak nagy tömege föl vonult és szabályszerű leleplezési ünnepséget rendeztek. ———■— Vihar a Riviéra felett Bretagnéböl is nagy károkat jelentenek Paris, február 3. Franciaország egyes részei felett tegnap felhöszakadásos vihar vonult át, amely nagy erővel tombolt ai Atlanti óceán és a Földközi tenger felett is. Különösen Bretagneban, a Riviérán és Toulon környékén pusztított vehemens erővel a vihar s a legnagyobb károkat La- * rochelle és Tours szenvedték. Az orkán- szerű szél számos telefon- és távirópóznát döntött ki és a vonalakat használhatatlanná tette. A bretagmei part közelében az óceá­non több hajó viharba került és segítséget kért. A spanyol partvidék közelében egy gőzös, amelyet a nyilt tengeren ért ntól az elemek ördögtánca, nyomtalanul eltűnt Senki. De Tardieu teljes mértékben megér­demli ezt az örök teuton jelzőt. Grandi a fiatal Olaszországot képviseli. Azt hitték, ő robbantja föl a „bombáit'4 London­ban. Amióta a szépencsengő és biztos olasz nyelvet felcserélte a nehézkes és bizonytalan angollal, megszelídült és a dörgő fasizmus módszerei helyett a legtágithatóbb parlamenti eszközökkel dolgozik. S Vakazuki, az ötödik, a japán? Hallgat és mosolyog. Háromszáz új­ságírót hozott magával, többet, mint a többi hatalom együttvéve s valamennyi japán hall­gat, valamennyi japán mosolyog, A kotiforen eiát szinte kihozza sodrából a háromszáz sár­ga ember titokzatos, ázsiai mosolya és a de­legációk kétségbeesetten küzdenek igazukért. FULGOR, am

Next

/
Oldalképek
Tartalom