Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-04 / 28. (2249.) szám
1930 február 4, kedd. 3 ^rxgai-Mag^arhirlai? Megtalálták a Kutjepov tábornok elrablásával gyanúsított fehérköpenyes hölgyet A szép Podjedonoszev Ludmillát fölismerték a szemtanuk — A cseha női ügynöke alibit igazolt — Paris, február 3. A párisi sajtó s a közvépov tábornok elrablásának időpontjára feltétlen érvényű alibit tudott igazolni. A nyomozás ilyenformán holtpontra jutott, vagy legalábbis megtorpant, mert a rendőrség továbbra is azt hiszi, hogy helyes nyomon jár, mikor a szép asszony környezetében keresi az emberrablás tettesért. A sajtó továbbra is élénken és izgatottan foglalkozik a tábornok eltűnésének politikai és ténybeli hátterével és nem hiányzanak az uszító hangok sem, amelyek a szovjet ügynökeivel való végleges és erélyes leszámolást sürgetik. Az orosz emigránsok lapja, a Re- naissanoe szovjetkörökből nyert értesülése alapján határozottan állítja, hogy Kutjepov tábornok még életben van s a szovjet ügynökei egy rejtett helyen tartják. Egy telepalát bevontak a nyomozásba A lapok megszólaltattak egy telepatát, de la Martyt, aki transzbe 1 i látomásait igy mondta el: Látom Kutjepov tábornokot, amit egyébként nem szokott tenni, gyalog megy, két nő között, az egyik világos szőke, a másik sötétbarna hajú ... Mind a három egy autóba száll. -. Most minden nyom elvész... Azt érzem most, amit minden olyan cseé- ben éreztem, valahányszor a kérdezett s*e= mély már nem volt életben .. „ A telepata vidéken tartózkodik és telefonon közölte látomását a párisi érdeklődőkkel, akik sürgősen Párisba hívták és felkérték, hogy legyen segítségére a nyomozd hatóságnak. Párisi politikai körökben a közvélemény nyomása alatt egyre intenzivebben foglalkoznak a tábornok elrablásának ügyével és annak esetleges politikai konzekvenciáivaiL Tardieu miniszterelnök tegnap megkereste a rendőrfőnököt, hogy az emberrablási bűnügyről a nyomozás eddigi eredménye alapján teljes részletességei tájékoztassa. „ü Princip-emlékmü messsrafázása Szerbia háborús szövetségeseinek*' Scotus Viatort Is felháborítja a szerajevöi leleplezési ünnepség KO MM Eh 7AROX ÖT FÉRFI KÜZD A hágai konferencia eseményeit visszafojtott lélegzettel követte a világ, a londoni konferencia az angolokat sem érdekli és Hatiry- ról, az elitéit bankárról háromszorannyit irtaik a londoni lapok, mint St. James palota tonnáiról, kategóriáiról. Nem szólva az amerikaiajkról, akik mintha titkárnőik választékos szépségét jöttek volna fitogtatni az angol fővárosba, gondtalanul élvezik Wliitecha- pel rejtett korcsmáinak very old whisky-jót és esténként a birtoklás gőgjével vonultatják föl a hallókban feltűnően hosszuszáru és jólformált lábú szőke gépirókisasszoaiyaikat, eredeti hollywoodi nevelés, csincsillabundás iluxusportéka. Egyedül Parisban veszik komolyan a tanácskozásokat és a lapok derüre-borura Írnak róla. Nem nehéz kitalálni, miért. Londonban a francia álláspont diadalmaskodott. Az egész flottaügy mulatságos volna, ha az ember megmaradt volna tizenhatodik életévében, amikor az efélék nagyon érdekelték. Akkoriban bolond jai voltunk a hajóknak, amiket sohasem láttunk, beiratkoztunk az Adria- egyesületbe és a Viribus Unitisra esküdtünk, az épülő Szent István dreadnoughtra, a harminc és feles ágyukra, ami ma ócskavas és sebességekkel, aikciórádiusokkal dobálod zitunk, vagy tudtuk az osztrák-magyar tengeri haderő legtöbb tisztjének nevét. Csuda nevek voltak. Magyarok, németek, csehek, franciák, olaszok, spanyolok, görögök, dalmátok, horvátok, románok, törökök, angolok, svédek, hollandusok, portugálok, bolgárok, lengyelek és oroszok. Annyi nemzetiség volt az osztrák- magyar flottában, mint a rosta lika és valamennyi tiszt mélyzengésű, ősi nemesi név, hosszú és .komplikált, hogy élvezet volt el ropogtatni, mint a pattogatott kukoricát. Emlékszem, az egyik vezérkari főnök spanyol eredetű volt s neve körülbelül tíz szóiból állott, úgy kezdődött: Afcan de Rivera s a rövidség kedvéért a flottában csak „dér Aff von dér Riviera“-nak nevezték. (Véletlenül kezembe került a monarchia haditengerészetének régi sematizmusa, ime néhány kacskaringás név belőle: Afean de Rivera de los marques de Las Torres Kajetan. Stipanovis Bozidar, Prica Dragutin. Ippi, ér- keserűi, bélrogodri és mezei Fráter Iván. Rá- babcesoszlói és zalakoppányi Vajda Aladár. Eremito von MinareJli-Fitzgerald. ZdenkoVu- kövib de Pódkapelskij. Franz Mohr-Merkel- Möftrtal, Freiherr von Sonneg ung Morbegg.) •A szép idők elmúltak, ma a flottaügy is unalmas és nincs körülöttünk t;izenöt-tizen- hatéves szakértő, akitől felvilágosítást kérhetnénk, mint hajdan, amikor jómagam is kívülről tudtam a világ valamennyi dread- noughtjának nevét, korát, súlyát, sebességét és fegyverzetét. Ma csak derengnek a tények. Önmagamat kellene megvetnem, mint hatodikban megvetettem a hi ttan t anáromat, akiről egy kirándulás alkalmával kiderült, hogy fogalma sincs, mii a kaliber, az akciórádius és a lanszircső. * Londonban az ügy, ugylátszik, véres komolyság, ami abból tűnik ki, hogy öt férfin kegyetlen szívóssággal küzd érte. Nehezen megy. Csupa rossz ómen előzte meg a konferenciát. Az angolok tapintatlanok. Az üléseket a St. James palota aima termében tartják, ahol a főfalat a trafalgari tengeri csata óriási képe disziti, a mellék falakat Nelson arcképei. A telefonterem falán sokszáz trófea lóg az angolok régi, diadalmas tengeri csatáiból. S a megnyitó ülésen, amelyről a béke- poiitiikusOk tüntetőleg kizárták az admirálisokat, a rembrandti aranyködbe mártott teremben egy csillogó lepke jelent meg, abból a fajtából, amit angolul, franciául és németül „Téngernaigy“-na!k (Admiral) hivnak, méltóságteljesen végigszállt a konsternált delegátusok feje fölött és leült a falon függő képen Nelson tengem agy vállára... De az öt férfi harcol és nem adja meg magát egymásnak, öt férfi, öt jellem, öt terv és öt futcsaság. A legrokonszenvesebb MacDo- nald, aki valamennyiök között kétségtelenül a legjobban gyűlöli a háborút és évtizedekig várt arra a pillanatra, amikor szabadjára engedheti lelke jó démonjait. A pillanat itt van, de MacDonald Nagybritannia premierje és Vigyáznia kell, taktikázni, mérsékelni, ahogy hosszú politikai pályafutása alatt kitűnően megtanulta. Elsöprő fanatizmusában csiip-csup ravaszságokra van szüksége, mint Tassénak Autonio művészetére. A konferenciát meg ' akarja menteni a wilsoni sorstól és az állandó belső feszültségben idegei eljutottak az emberi teherbírás végső határához. A szép i és nemes arc egyre szürkül,, egyre beeset- i több, a szelíd szemek egyre jobban tágulnak - vájjon mi lesz e küzdelem vége? i Stimson, az amerikai, kényelmesebben > ] fogja föl hivatását. Múltja sem az, mint a los- I demuthi falusi gyerkőcé. Gazdag volt világ- < életében s nem küzdött élete utjának minden < hüvelykéért, mint MacDonald. Ezen a konfe- í rencián nem az amerikai, hanem az angol a $ selfm ade-man. St busón nyugodtabb, mert ráér és iwwi sz.i<ve-lelke nagy álmáról van szó. i lemény lázban égve követi Kutjepov tábornok elrablása bűnügyének fejleményeit, melyeket még mindig sűrű fátyollal borítanak a felderítetlen mozzanatok. Az emberrablás ; már napokkal ezelőtt túlnőtt a közönséges bűnügy keretein és ma már odáig jutott, hogy elsőrendű politikai jelentőséggel bir s ; alighanem erélyes kormányintézkedéseket von maga után. Mint megírtuk, rengeteg tanú jelentkezett, akiknek vallomását azonban csak fenntartással fogadhatta a rendőrség, mert a képzelet sokkal nagyobb szerepet játszott bennük, mint a valóság. Merész fantáziájú emberek, élükön a napilapok szenzációkat hajíhászó munkatársaival valóságos rómregényeket szőttek Kutjepov tábornok titokzatos eltűnése köré s ezzel lényegesen megnehezítették a rendőrség kutatását. A komolyabbra vehető tanúvallomások egy pontban találkoztak, amikor arról a piros autóról beszéltek, amely a párisi klinika előtt vesztegelt. Ugyanezek a tanuk említést tettek egy világos köpenyű nőről, egy álrendőrről, két férfiről, akik egy harmadikat hurcoltak magukkal. A tanuk emlékezetében különbözőképpen rögződtek meg a piros autó, utasai és az uocai jelenet, a szereplők személy leírásában azonban nagyjában megegyeztek. Az emberrablási bűnügy súlypontja a világos köpenyű nő felé tolódott, akinek személyéről a legkülönbözőbb verziók keltek szárnyra. A romantikusan megkonstruált tényállás olaj volt a képzelet tüzére, amely vad lángokkal lobogott fel és a osekély valóságból csakhamar kiformálta a feltevésekből és következtetésekből összerakodó rémregényt. A sajtó egyrésze arra mutatott rá, hogy Kutjepov tábornok nyilvánvalóan egy, a szovjet által megbízott nő hálójába került, aki természetesen feltűnően szép és szépségét arra használta fel, hogy a szovjetre kellemetlen emigráns tábornokot a cseka ügynökeinek a kezei közé juttassa. A rejtély kulcsa tehát a fehérkfipeiyes nő kezében volt és a rendőrségnek mindent el kellett követnie, hogy megtalálja ezt a misztikus személyt. A véletlen a rendőrség kezére játszott s egy volt orosz tiszt, aki az emigrációban mint párisi taxisoffőr kereste a kenyerét, útbaigazította a nyomozó detektive- ket. Útmutatása alapján tényleg megtalálták Ludmilla Pobjedono- szevet, akiben a tanuk első látásra felismerték a piros autó egyik utasát. A rendik ívül elegáns, valóban feltűn ően szép asszony lakásán, amely a szovjetkövetség közelében van, házkutatást tartottak, de semmit sem találtak, ami a gyanút megerősítette volna. Más körülmények még mindig valószínűvé teszik, hogy Ludmilla Podjedonoszevnek szerepe van Kutjepov tábornok elrablásában. Ezek között első helyen említi a rendőrség azt a körülményt, hogy az asszony intim barátnője Ivanovicsnak, a cseka egyik főbiztosának. Előéletéről szintén érdekes adatokat állapították meg. A rendkívüli szépséggel megáldott asszony német származású és Páriában egy oroszhoz ment férjhez. Nemrégiben még nyomorúságos viszonyok között élt, de a legutóbbi időkben ismeretlen módon pénzhez jutott, attól kezdve költekezőén kezdett élni, elegánsan ruházkodott és gyakran utazott Paris és Berlin között. Egyes jelek arra mutatnak, hogy összeköttetésben állott a berlini cseka-ügynökökikel. j Ludmilla alibit igazol Ezek a körülmények majdnem kétségtelenné tették, hogy a szép Ludmillának nemcsak tudnia kellett Kutjepov tábornok elrablásáról, hanem aktív részt is vállalt benne. A feltevések kártyavára azonban összeomlott, midőn az asszony a kérdéses január 26-ra, KutjeA nagy kirurgus biztonságával tekint a munkára és hidegvérrel várja az operációt, melyhez belsőleg vajmi kevés köze van. Bánkódni fog, ha a munka nem sikerül, de nem esik kétségbe, mint MacDonald, aki a ősöd után ugyanoda kerülne, ahová Wilson Versailles után. Stimson müveit és bölcs, annyira bölcs, mintha nem is a fiatal amerikai big-baby nemzet képviselője volna, a válla ne,m széles, nincs hatalmas állkapcsa s hiányzik arcán tekintetéből Roosevelt pompás fogsora. A londoni klubokban Colon el Stinvsont akár egy angol gárdaezred parancsnokának* tartanák, aki a kelleténél előbb cserélte föl a kardot a golfütővel. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Stimson az angolok előtt roítonszenivesebbnek tűnik, mint London, február 3. Seaton Waitson (Scotus Viator) a Timeshez intézett nyilt levelében kiemeli, hogy valaha védte Szerbiát az ellen a vár ellen, hogy a habom kitörését budatos politikájával idézte elő. Most azonban becsületbeli kötél ességének tartja, hogy nyilvánosan tiltakozzék az ellen, hogy a szarajevói gyilkosság színhelyét emléktáblával jelöljék meg. Az a mentegetőzés, hogy a kormány nem avatkozihatik bele ebbe az ügybe, nevetséges kifogás. Olyan kormány, amely lerázta az összes alkotmányos korlátozásokat, nem tűri a nyilvános bírálatot és lépten-nymnon beavatkozik polgáráéinak személyes szabadságába, könnyen megakadályozhatta volna az emlékmű felállítását, ha akadta volna. A valóság inkább az, hogy Belgrád erkölcsi kérdésekben teljesen közömbös a külföldi közvéleménnyel szemben, j ami kitűnt már a Rács!cs-féle gyilkossági bün- pörben is. Elég botrány volt már maga az is, hogy a gyilkosság helyén a főhercegnek és feleségének az orsztrákok által emelt emlékművét a háború után lerombolták, továbbá a gyilkosok tetemét a börtönből exhumálták és Sarajevóban díszsírhelyen temették el. Ha most nem az áldozatoknak, hanem a gyilkoTardieu, a harmadik küzdő, aki a londoniak számára a legtökéletesebb „Continental44 típust jelenti. Kevésbé rokonszenves, de érdekesebb. Micsoda ember! Külsőleg pedánsan korrekt, de jószabásu cutaway-jéből hiányzik az angolok híres szalopp elegánciája és lelkileg is feszesebb, mint az állandóan conjuncti- vusokkal és opíativusokkal dolgozó angolok. Szinte németnek tartják és tényleg, Tardieu veszedelmesen hasonlít azokhoz a vezérigazgatókhoz és igazgatósági tagokhoz, akikkel az ember Düsseldorf és Bocbum között találkozik a vonat első osztályában. Közelebb áll a németekhez, mint Pof ne áré, a tipikusán francia paragrafusentber, vagy a hót szitán átszitált s minden hájjal megkent Briand. Ki nevezhetné „alapo snak14 Arist ide Rriand-i ? soknak emelnek emlékművet, akkor ez legalább is meggy átázás® Szerbia háborús szövetségeseinek. Megtörtént a leleplezés! Belgrád, február 3. Princip emlék tábláját tegnap leplezték le Szerajevoban. A hivatalos ünnepség elmaradt ugyan, azonban a merénylő családja és volt barátainak nagy tömege föl vonult és szabályszerű leleplezési ünnepséget rendeztek. ———■— Vihar a Riviéra felett Bretagnéböl is nagy károkat jelentenek Paris, február 3. Franciaország egyes részei felett tegnap felhöszakadásos vihar vonult át, amely nagy erővel tombolt ai Atlanti óceán és a Földközi tenger felett is. Különösen Bretagneban, a Riviérán és Toulon környékén pusztított vehemens erővel a vihar s a legnagyobb károkat La- * rochelle és Tours szenvedték. Az orkán- szerű szél számos telefon- és távirópóznát döntött ki és a vonalakat használhatatlanná tette. A bretagmei part közelében az óceánon több hajó viharba került és segítséget kért. A spanyol partvidék közelében egy gőzös, amelyet a nyilt tengeren ért ntól az elemek ördögtánca, nyomtalanul eltűnt Senki. De Tardieu teljes mértékben megérdemli ezt az örök teuton jelzőt. Grandi a fiatal Olaszországot képviseli. Azt hitték, ő robbantja föl a „bombáit'4 Londonban. Amióta a szépencsengő és biztos olasz nyelvet felcserélte a nehézkes és bizonytalan angollal, megszelídült és a dörgő fasizmus módszerei helyett a legtágithatóbb parlamenti eszközökkel dolgozik. S Vakazuki, az ötödik, a japán? Hallgat és mosolyog. Háromszáz újságírót hozott magával, többet, mint a többi hatalom együttvéve s valamennyi japán hallgat, valamennyi japán mosolyog, A kotiforen eiát szinte kihozza sodrából a háromszáz sárga ember titokzatos, ázsiai mosolya és a delegációk kétségbeesetten küzdenek igazukért. FULGOR, am
