Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-26 / 47. (2268.) szám

2 II.......... .............................................. aJ rik vállalják a centralizmussal szemben a 7 harcot az őslakosság igazáért és külön azok­nak, akik most már a számok ismeretében is felelősséget vállalni hajlandók Szlovenszkó és Ruszinszkó népei előtt a mai kormányzati -rendszer gazdasági és kulturális következ­ményeiért. Alikor, amidőn ég fejünk felett a ház, nevetséges a részletkérdéseken hajba- kaipni. A centralizmust részint tudatlanság­ból és tájékozatlanságból, részint egyéni ér­dekből támogató őslakos politikusokat elsöp­ri a fórumról a helyesen tájékozott nép aka­rata. A Hlimka-párt pedig, bármennyire is csiklandozza orrát a húsos fazék illata, kény­telen lesz számolni a rideg valósággal és az egyéni érvényesüléstől remélt gyümölcsök­ről lemondani, a mostoha kormányzat igaz­ságtalanságai alatt roskadozó nép javára. Revizió alá kell vennünk Szlo-venszkó és Ruszinszkó autonómiájának programját. Kö­vetelnünk kell a választójogi törvény oly re­formját, mely a magyarságnak a számará­nyának megfelelő képviseletet biztosítja. Közigazgatási téren követelnünk kell a szinmagyar területeken a magyar közigazga­tást, ott pedig, ahol a magyarság arányszáma a becsületesen keresztülviendő népszámlá­lás alapján eléri a törvényben megállapított 20 százalékot, az aránylagos részesedést. De követelnünk kell a számarányunknak megfelelő elhelyezkedésünket az állami, or­szágos, járási és községi tisztviselői karban, éppen úgy, mint az állami üzemeknél is. Ragaszkodnunk kell az iskolaügyi autonó­miához és követelnünk kell a beszüntetett magyar iskoláknak azonnali visszaállitását. Átmeneti intézkedéseket kell a kormány­tól kívánnunk az állami szállítások, az állam- vasúti tarifák és adózás terén, az államfor­dulat óta elszenvedett igazságtalanságok jó­vátétele céljából, a jövőre nézve pedig olyan, Masaryk elnök által is jogosnak elismert ön- kormányzatot, mely az állam keretein belül lehetővé teszi gazdasági érdekeink teljes megvédését. Követelnünk kell az autonómia újonnan megállapítandó programjában a magyar pénzintézeteken elkövetett igazságtalansá­goknak a magyar közönség érdekeinek megfelelő jóvátételét, a magyar uralom ide­jéből ellenszolgáltatás nélkül beszedett adó­összegeknek a hadi köles ön tulajdonosok ré­szére való felhasználását, az állampolgársági ügyek és. a nyugdíjasok ügyének haladékta­lan rendezését. De meg kell kísérelnünk menteni a földreform által a magyar kisebb­séget ért veszteségekből is annyit, amennyit még lehetséges. Amit kérünk, talán soknak látszik, de jo­giunkat megadja mindehhez a csehszlovák köztársaságnak a szövetkezett hatalmakkal 1919 szeptember 10-én Saint Germainben j kötött szerződése. Nem kívánunk mást, mint a becsületes de­mokráciának az alkotmánytörvényben is biz­tosított megvalósítását a köztársaságban élő magyar kisebbség számára. Tényleges befo­lyást akarunk magunknak biztosítani a ha­misítatlan demokrácia szellemében sorsunk intézésére. Mentség és védekezés az igazság érvénye-! sülőse ellen nincs. Nem igaz a kormány-: támogató szlovákok és ugyancsak a kormány j pénzén kitartott magyarnyelvű sajtó azon j beállítása, hogy csak a magyar urakat sújtja ; a kormányzati rendszer s hogy a nagy töme­gek megelégedettségben élnek. Elleniben igaz, hogy a helyzetet a nagy tömegek csak bizonyos idő múlva képesek felismerni és a nép politikai vezetését kezükben tartó intel­ligenciának kötelessége a megállapított té­nyekből levonni a parancsoló következmé­nyeket. Szlovenszkó magyar kisebbségének politi­kai vezetői évek óta kívánják a l>ecsületes, őszinte együttműködést a közös sorsban szenvedő szlovák, rntén és német őslakos­sággal a prágai centralizmus ellen vívott harcukban. A magyarság ma is készen áll az együttműködésre, de senkinek a kedvéért nem hajlandó tétovázással időt veszteni. A magyarságnak cselekednie kell késedelem nélkül, mert mai, minden demokráciát meg- csufoló kiszolgáltatottsága jövőjére veszedel­met jelent. Még mindig remélni akarjuk, hogy a prá­gai kormány hajlik a józan ész szavára és megadja a magyar kisebbségnek és az ős­lakosságnak azt, amit a szövetséges főhatal- mar./’.al kötött szerződésében vállalt és nem kényszeríti a magyar.kisebbséget arra, hegy akár egyedül, akár Szlovenszkó és Ruszinszr- kó őslakosságával karöltve igazát a népszö­vetségnél keresse. TTa akaratunk ellenére ezt. az utat kellene választanunk, igazságunk tudatában ettől sem rettenünk vissza és ad­dig fogjuk döngetni a népszövetség kapuját, amig ott meghallgatásra találunk. —- Vége. — Az autonomista blokk eszméiét nem lehet diszkreditálni — A Slovák Tiso beszédéréi — A prágai politika példája ­Prága, február 25. A Slovák vezércikkben méltatja Tiso volt egészségügyi miniszter parlamenti beszédét, melyben a szlovák nép­párt uj ügyvezető alelnöke* sikraszálit a szlo- venszkói autonomista blokk megvalósítá­sáért. Tiso beszéde ebben a problémában — Írja a lap — teljesen világos és átlátszó volt. Nyíltan és egyenesen beszélt, hogy elhárít­son minden gyanút, minden aggodalmat jobbra és balra, amely az autonóm isták blokkját érhetné. Tiso kifejtette, hogy itt Szlovenszkó összes erőinek koncentrálásá­ról van szó Szlovenszkó érdekében és pedig úgy koncentrálva azokat, hogy az autonomista pártoké józan szintézisének se>- gitségével mielőbb elérhessük nemcsak Szlovenszkó, hanem az állam egyetemes vi­szonyainak konszolidációját. Igaz, ennek a koncentrációnak a szlovák nyelv és kultúra szuverenitása jegyében kell megtörténnie. Tiso beszédével a leghivatottabb és legkom- petensebb helyről erősítette meg ugyanazt, amit mi e hasábokon az autonomista blokk­ról hónapokkal ezelőtt irtunk. Természete­sen azzal a különbséggel, hogy Tiso még to­vábbi, illetve ujabbkeletü érveket sorakozta­tott fel az autonomista blokk mellett a prá­gai politikai iskolából. Ezek olyan érvek, amelyeket mi annakidején nem hozhattunk fel s nem tudtunk és nem is tudhattunk ró­luk, mert. hisz a legfrissebb keletűek. Ilyen argumentum volt Tiso idézetében a köztár­sasági elnöknek Krepekhez intézett levele, mint pedig Czech miniszternek küldött levele. A Slovák leszögezi, hogy Czeah galíciai származású német ember, aki éveken ke­resztül alelnöke volt a képviselőháznak, de annyira őszien táti ve került minden alkal­mat, hogy csehül beszéljen, hogy egyetlen egyszer sem elnökölt. Czech brünni ügyvéd­nek a csehszlovák köztársasághoz való ma­gatartásáról — írja a Slovák — nem aka­runk beírni, mindössze azt jegyezzük meg, hogy Czech mindezideig sehogy sem tudott gyökeret verni a 'köztársaság talaján. És ezt a két németet jubiláns alkalomból Masaryk elnök üdvözölni tudta s mind a két jubiláns­nak aktív miniszterek tolmácsolták jókivá- nataikat... Hogyha a csehek és németek között ezen kívül soha semmi más nem tör­tént volna, már ez a két igen feltűnő eset is elég lett volna a szlovákok részére, hogy a prágai politikai iskola tevékenységéből tanulja-1 niak és kövessék a csehek példáját. ; A mi eljárásunknak azonban igen óvatosnak kell lennie. Mert amíg Csehországban gőz- . erővel dolgoznak a legheterogénebb, nem­zeti és politikai tekintetben a legnagyobb mértékben tagolt erők koncentrálásán, ad- , dig Szlovén szkon. hasonló csoportosításra • már gyanakvó szemmel néznek még akkor is, ha a mi esetünkben nem oly heterogén • irányzatokról van sző, melyeket az autono­mista gondolat közös platformján egyesithe­. tünk. Ahogy valamikor rossanéven vették tőlünk az autonomista blokk ideáját, éppen úgy rossznéven veszik most Tisótól az auto- , nő m isták koncen trációját. A Slovák vitába száll a Národmy Dennik ■ cikkével, mely igen hevesen nekirontott Ti­• sónak s a szlovák ügy elárulását látta az ■ autonomista blokk tervében. A Národny ■ Dennik tudhatná — írja a Slovák — hogy , az autonomista mozgalmat egyáltalán nem lehet diszkreditálni és kompromittálni. A szlovenszkói autonomista pártok blokkja ismét előbbre jutott. Ez a legjobb bizonyité­■ ka annak, hogy ez a gondolat valójában Szlovenszkó min­dennapos szükségleteiből nő ki és terebélyesedik, mint a napsugarak mele­gétől a földből előbuvó növény. Hogy a blokk gondolata lassan tör utat magának, hogy ' megvalósulása még nem történt meg, ez a ken^mény 'bennünket nem nyugtalanít. A szlovenszkói viszonyok a blokk javára érnek. Minden jel arról tanúskodik, hogy minél ké­sőbb jön el a blokk realizálásának ideje, an­nál több hive lesz ennek az eszmének s eb­ből viszont logikailag az következik, hogy annál erősebb és szilárdaJbb lesz maga a blokk. 1 csaknem száz százalékban magyar dunaszerdaheíyi járás nagy sérelmei a nyelvhasználat körül Hogyan érvényesül a demokrácia és hogyan teljesítik a kisebbségi jogokat egy szinmagyar járás területén? —A dunaszerdahelyiek csak ígéreteket kannak, sérelmeiket azonban nem orvosolják TAunaszerdahely, február 24. Amikor a magyarság politikai pártjai és sajtóorgánumai ajzt követelik, hogy a magyar kisebbségnek biztosítsák a kisebbségvédelmi szerződések­ben s az ailkoímánytörvényben biztosított jo­gait, mindig azt a stereotip választ kapjuk, hogy a magyarság minden jogot megkapott, ami neki jár, további követelései tehát jogo­sulatlanok. Hogy az ilyen beállítás mennyire nem felel meg a valóságnak, tudjuk azt a gya­korlati életből. Most a dunasaerdaihelyi járás magyarságának panasza jutott el hozzánk, amely élethűen mutatja be, miiképpen szen­ved sérelmet ennek a színtiszta magyar járás­nak a lakossága. A Pnágai Magyar Hírlap már több ízben foglalkozott a dunaszerdaheíyi já­rás égető bajaival. Megírtuk, hogy Ihmaiszerdahely nem tud magyar polgári fakóidhoz jutni. A község képviselőtestülete xnár íkétiabeai egyhangúlag hozott határozat alapján nyújtott be kérvényt a kultuszm misztériumhoz s bár akciójának bevezetése óta, több mint négy év múlt el, még csak választ sem kapott. Ellen­ben a Dunaszerdahelyen palán egy százalékot nem kitevő szlovákságunk von szlovák, nyel­véi elemi és polgári, iskolája. így fest a nemzetek egyenjogúsága gyakor­latban. A járásbíróságon, a járási hivataliban, adó- hiValiban, a vasúton, postán, pénzügyőrségen, a csendőtrség szolgálatában alig van magyar. Igen gyakori eset, hogy a legtöbb hivataliban a főnökök egyáltalán nem tudnak magyarul és igy a felekkel nem is tudnak közvetlenül i érintkezni. A nyelvhasználat terén igen súlyos sérleme- ket szenved a dunaszerdaheíyi járás lakos­sága, amelynek számára szinte lehetetlenné van té­ve, hogy életbevágó ügyeit kielégítő módon el­intézhesse. 1924 végéig a dunaszerdaheíyi já­rásbíróságon a régi személyzet működött s igy a magyar nyelvhasználat sérelmei nem vál­tak szembetűnőkké. Ugyan az idézések csak szlovákul szóltak, de a végzéseik túlnyomó ré­sze magyar volt. Amint azonban a régi, be­vált tisztviselőiket — az egy járásbirő és egy kezelőnő kivételével — nyugdíjazták, vagy egyszerűen elbocsátották és uj tisztviselőket hoztak ide, akik alig tudnak magyarul, a helyzet egyszerre rosszabbra fordult. Az uj tisztviselők azzal érvelnek, hogy kért: nyelven nem tudják a hivatalos ügyeket elintézni e mivel fegyelmi terhe alatt hagyták meg ne­kik, hegy az ügyiratokat államnyelven kell kiadni, inig a magyar nyelvre vonatkozólag ilyen rendelet nincsen, csak államnyelven hi- vataloskodhainak. Arra hivatkoznak, hogy ha kétnyelvű h 1 vata.’lokoskodásra kényszerülné­nek, nem győznék a hátralékot feldolgozni, h iszen igy is túl vannak terhelve. Érvelésükben sok igazság van, a magyarságot azonban nem lehet büntetni azzal, hogy olyan tisztviselőket hoznak a nyakára, akik ' nyelvét egyáltalán nem ér­tik meg. Ennek a rendszernek következtében az igaz­ságügy és a telekkönyvezetés terén olyan visszás állapotok következnek be, amelyek al 1930 február 26, gggrta. lakosság elemi jogait sértik. így a végrehaj­tási ügyekben a sorrendi jegyzőkönyveket, a kiutaló végzéseket s a többi összes végzése­ket is csaknem kizárólag szlovák nyelven ad­ják ki. A biktebő ügyekben az idézések csak­nem mind szlovák nyelvűek. A tárgyalás ma­gyarul folyik, de a jegyzőkönyvvezetést szlo­vákul végzik, mert a jegyzőkönyvvezető nem tud magyarul s igy a bíró kénytelen a jegy­zőkönyveket szlovákul vezettetni. A duna- szerdahelyi -ügyvédi karban senki sem beszéli az államnyelvet s igy a jogvédelmet a legna­gyobb sérelem éri az idegenmyelvü iratok használatában. A gyámhatóságnál magyar beadványra még tévedésből sem kapnak a felek miagyar elintézést, az idézéseket, hatá­rozatokat, felhívásokat, a számadásokat, a számadások jóváhagyását kizárólag szlovák nyelven adja ki a gyámnak. A járás magyarságának legnagyobb sérel­me azonban az, hogy telekkönyveit egy év óta kizárólag szlová­kul vezetik. A vezeték és keresztneveket teljesen 'Kifor­gatják értelmükből, föHc&erélik azokat, a csalló­közi községkenek ezeréves nevei helyett a belügyminiszterium által megállapított, elfer­dített neveit használja a telekkönyvvezető. Az ügyvédek visszaadják a járásbiróság- nak a csak szlovák nyelven kiadott végzése­ket és magyar kiadványokat kérnek, a leg­több esetben azonban nem kapják &e a szlo­vák, se a magyar nyelvű végzést. A megsokasodott sérelmek orvoslása miatt Uhrovics Vendel dr. dunaszerdaheíyi ügy­véd, az országos keresztényszocialista párt járási elnökének vezetésével mozgalom in­dult meg. Uhrovics dr. még a múlt óv máju­sában felterjesztést intézett a felső bíróság elnökéhez, amelyben részletesen rámutat a- duniaszeráahely-i magyarságnak a nyelvhasz­nálat terén szenvedett sérelmeire és követel­te a járás lakosságának az 1920, évi 122. tör­vényben biztosított magyar nyelvhasználati jogot Beadványára Fajnor dr. lábaiéinak vá­lasza julius 16.-án érkezett meg s e válasz­ban a táblaelnök megígérte, hogy az ügyet ki­vizsgáltatja és közölte azt is, hogy a duna- szerdahelyi járásbíróság vezetőjének utasí­tást adott a legszükségesebb nyomtatványok­nak magyar nyelven való beszerzésére is. Ki­látásba helyezte, hegy amint a telekkönyvi hátráiékot földolgozzák, nyomban megkezdik a telekikönyvbe a két nyelven való bejegyzést s ez a változás 1930 elejére várható. A dunaszerdaheíyi magyarság ebben a vá­laszban bizakodva türelemmel várakozott, annak ellenére azonban, hogy már az uj esz­tendőnek második hónapja is vége felé köze­ledik, semmi sem történt a táblaelnök válaszában foglalt ígéretek realizálására. A dunaszerdahelyi járás magyarságának nyel­vi sérelmei már a képviselőháziba is eljutot­tak, ahol Jabloniezky János dr. országos ke­resztén yszo ei alista párti képviselő tárta fel azokat- A dunaszerdaheíyi járás magyarsága most. már újból fölvette erélyes akcióját és addig nem nyugszik, amíg igazságos ügyét si­kerre nem viszi. Barátságos szerződés a két (egkardasabb arab királyság között London, február 25- Inak és Hedzsasz kirá­lyainak találkozóján a két államfő rnegtfea törtté a két állam barátsági szerződését. Az angol hadihajó fedélzetén azonnal pontokba foglal­ták a megállapodást, melyet hamarosan rati­fikálni fognak. A szerződés főbb pontjai a következők: a függetlenség kölcsönös elisme­rése, a diplomáciai megbízottak kinevezése, azoknak a törzseknek kölcsönös megrendsza- bályoziása. melyek indkolatlanul átlépik a ha­tárit, a körözött menekültek kiszogáltalása, állandó határbiaotteág kinevezése és egy dön­tőbíróság megszervezése, amely hivatott lesz valamennyi vitás esetben dönteni. Forradalom San Domingo szigetén Washington, február 25. San Domingo né­ger köztársaságban lázadás ütött ki, amelyről a kis állam amerikai követe hivatalos jelen­tést kapott. Az ellenzéki pántok a hadsereg tá­mogatásával elfoglalták Monté Christo erőd­jét. és Santiago de Solt, ahonnét csapatokat küldtek a főváros ellen. A felkelők megkisú­rolták, hogy az Egyesült Államok sandomitn- goi követsége révén kibéküljenek a kormány- nyail. Mivel a helyzet reménytelen. Vítsquez köztársasági elnök és az átélnék a k 011 gr esz- ezuspaik beadta lemondását, mert a polgár- háború csak igy kerülhető el- A kongresszus az uj választások kiírásáig az áldani vezetését ideigiemee kormányra bízta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom