Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-25 / 46. (2267.) szám

1980 február 25, kedd. ©lég bíró és pedig jó bíró joiggyaikomok és jegy- zö'konj’vezető és akikor teramésiae'tieö dolog, bogy az igazságügy temen a bíróságiaknál is a kvali'básos munka lesz többségben. Rs. igazságügiriBiniszter gssíígaí ei ügyvédi ^asssapa kérdésében Megemlítjük még azt is, hogy az igazságügy- jmmezter ur elfiefojtout arra a kérdésünkre felelni, hogy nem tartja- e ezük®égésnek a nemzeti kisebb­ségek vidéken a nemzetiségi ■kisebbségii tanácsok alkalmazását. Erre feltétlenül szükség van, mert különben ennek hiányát az igazság szenvedi meg. Az ügyvédkérdést teljesen mellőzte az igazság- ügymimszfer a költségvetési bizottságban, pedig itt igen sok olyan kérdés van, aminek rendezése elemi kormányzati kötelesség. Az ügyvédi kamarákat szabályozó törvény, amint azt már százszor is kifejlettem, teljesen anti­demokratikus, ment lehetővé teszt azt, hogy létez­zék egy olyan ügyvédi kamara, amelynek választ­mányát kinevezik. Ennek az ügyvédi kamarának nem lehet közgyűlést tartania, ennek az ügyvédi kamarának a tagjai csak fizethetnek,- illetve köte­lességük fizetni, de jogokat egyáltalában nem él­vezhetnek. Elmondottam azt is. hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíj intézet részére két esztendőn keresztül ez az ügyvédi kamara beszedte az ügyvédektől azt a járandóságot, amellyel még a magyar nyugdíj- és gyámiutézetnek tartoztak és ezt az összeget egy­általában eszeágában sem volt az ügyvédség szo­ciális kérdésének az enyhítésére fordítani. A mi nézetünk az. hogy ‘itt feltétlenül sürgős! rop arádéra van szükség. A demokrácia megkívánja azt, hogy a többség J akarata érvényesüljön és egy demokratikus j államban nem lehet egy olyan törvényt hozni, | ame’y törvény kizárja a többségi akarat érvénye­sülését. Már pedig az a tervezet, amely az ügyvédi kamara reformjáról készülőben ven. tartalmaz olyan intéz- j kedéseket, amelyek < aíikoíaqény rendelkezései vel j ellentétben a többsét en lévő megvár ügyvédeknek! nem akarják elismerni arra való képességét, hogy! egy ügyvédi kamarának elnöki, titkári vagy pénz-! A Gr imáiéihercegek súlyos családi botránya megingatja a monacói állam egyensúlyát * A hercegnő szereiméi —- Potignac grófja „a hideg északi szépség** és a montekarlói orvos a „forró délvidékiek típusa** ~ Asszönyszöktetés, amely fölött a parlament ítélkezik — Paris, február 24. A monacói hercegség kü­lönös politikai és társadalmi krízise napiról- naipra éleseikbe válik. Miután Lonis herceg feloszlatta a nemzetgyűlést és a meotecariói városi tanácsol, számos magiasirangu hivatal­nok, köztük a ceremóniamester, a herceg szárnysegéde és hat udvarhölgy beadta le­mondását. Végül P térré, a hercegnő térje, két gyermekével együtt elhagyta a hercegséget. Gharlotte hercegnő, aki röviddel ezelőtt el­utazott, nem érkezett vissza Monacóiba. A hercegség lakossága tegnap este nagy népgyiilést tartott és megbízta a polgár- mestert azzal, bogy tiltakozó demiarsot in­tézzen a herceghez és követelje a krízis gyors megoldását. Az érdekes események hátterében a Gri­maidi hercegi család óriási családi viszálya áll. Amikor 1920 március 19-én Charlotte lier- oegkisaisszoiny férjhez ment Pierre de Po- 1 Ignác francia grófhoz, a hercegség lakói az örvendetes eseményt tiszta szerelmi házas­ságnak tartották. Az uj párt a lakosság na­pokig tartó népmulatságokkial ünnepelte, de a boldogság nem tartott sokáig. Polignac gróf­ja, aki a házasságkor ,,fölvette a Grimaldiak nevét és dinerét**, csak rövid ideig tetszett a hercegnőnek, mert — minit jólinformait kö­ * 1 rök mondják, — „túl hűvös északi jelenség voli“. A hercegnő, aki sötét, elegáns délvidéki szépség, beleszeretett egy mente cári ói or­vosba., aki ugyan jó negyvenes volt már, de a „tüzes délvidékiek típusának számi- tott“. Az orvossal együtt Ospedialettóba szökött, az olasz határ közelébe és kijelentette atyjá­nak, hogy uj életet kezd, lemond a trónról és visszavonul a „közéleti szereptől*4, A her­cegnő szerelmi afférja súlyos dinasztikus kérdéseket vétett a porondra. A hercegnő .c • Polignac grófjának házasságából két gyérír szül etett, An tol nőtte hercegnő és Rair herceg. Szökése után a herceginő termesze, sen kénytelen volt gyermekeit Monacóban hagyni, de a két gyermek jobban szerette anyját hideg atyjánál és az anya után kíván­kozott. A Grimaldiak szigorú katolikus alapelvei miatt a házasságot különben sem lehet föl­borítani. Louis herceg uigy döntött, hogy a döntést rá­bízta a nemzetgyűlésre, mint a legfelsőbb nemzeti instanciára, de mielőtt a nemzet­gyűlés megkezdte volna a konfliktus tisztázá­sát, uj választásokat irt ki, hogy uj embereket hozzon a kicsiny parlamentbe. wr tárnoki tisztét elváill'aóhaesáik és beteliibeseelk. Szükség van az ügyvédség anyagi kérdésének szabályozására is. A becsűdet e’teni dehlktumoknál előzetes béMtéei eljárásról beszéd a miniszter, amelyet nem a bírák vezetnének. Miért ne lehetne itt is ügyvédeket alkalmazni? Gondoskodni kellene arról is, hogy a gondnok­ságok a csődönkivüH magánegyezségek, a va- gyonfelügyelőségek szétosztása igazságosan és minden melláktekintet nélkül történjék. A zugirászat tekintetében is törvényhozásilag való szabályozás szükséges. Meg kell állapitani azt is, hogy az állami jegyzők miagánmujükátatai meddig terjedhetnek és annak túllépését semmi­féleképpen sem szabad megengedni. Az BgyvédI rayiag&if- és segély- kérdést is meg Sc&H oldásai Ha ezt ráhagyják magára a® ügyvédségre, akkor is kötelessége a kormánynak, illetve az igazságügyi kormányzatnak az ügyvédség önsegélyének segít­ségére jönni egy kamatmentes kölcsön, vagy kamat- garancia formájában. Nem 6zabad megengedni az igazságügyi kormány­zatnak azt, hogy a sovinizmus, amit az államfő mindenütt megszüntetendőnek tart, érvényesüljön. Nem szabad megtűrni azt, hogy egy olyan ren­delet lásson az egyik tábla elnökétől napvilágot, amely a magyar kisebbségnek valóságos üldözé­sét jelenti és amely rendelet olyan kötelezett­ségeket és jogi következményeket !r elő a magyar ügyvédség terhére, amely határozottan törvény­es jogsértő. iékés és igazsága* akarunk Én a költségvetési bizottságban előhoztam ezt az esetet ujsághiiiradások alapján, most azonban ke­zemben van ez a rendelet, amelyhez még hozzá van fűzve az abszolutisztikus ügyvédi kamara fel­hívása, és ezt a felhívást Leteszem a ház elnökénél, mé’-tóztássák ezt az igazságügyminisztemek átadni. Azt kijelentem, hogy ebben az esetben lehetetlen nekünk eltekinteni a feltétlenül szükséges repa’rá- cáőtól. Mi, amint mondottam, békét és igazságot aka­runk. Mi nemzeti életünk teljességét kívánjuk és mi azt mondjuk, amit a köztársasági Elnök ur mondott jubileumi nyilatkozatában: „Az igazi lelkesedés a nemzet és emberiség jogaiért és igazságáért nem múlik el soha, csupán más eszközökhöz lordul és a leg­hatályosabb eszköz: a eóltudatos munka.** Mi sillert és diadalt akarunk a mi nemzeti kisebb­ségünk érdekében kifejtett munkánknak és miután eme munkánknak akadályát látjuk a kormányzat­nak ténykedéseiben, a kőltség-vertéert nem vagyunk hajlandók megszavazni. Pártom nevében kijelen­tem, hogy ellene fogunk szavazni. A munkanélküliek tüntetést rendeztek Pozsonyban Pozsony, február 24. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk tel efon jel öntése.) Hétfőn délelőtt a munkanélküliek a Kőzlársaság-iéren tünte­tést rendeztek. A tüntetésből kifolyólag Kol­lár Antal kommunista városatyát letartóztat­ták. Hír szerint Kollár egy rendőrt tett'leg [n- zultált. Ki/vűle még négy kommunistát tartóz­tattak le. Steiner Gátxir kommunista képvise­lőt a rendőrség előállította, de kihallgatás után elbocsátották a rendőrigazgat óságról. A rendőrség a tüntetésiről és a letartóztatásról jelentést nem adott ki. Este hat óraikor a rendőrség a Letart őz ba/tott embereket Mészáros József kivétel óved waabadLáhna helyozba. & BzéwiMz lm f ravatalánál Bndaipest, február 23. Nagy embereknek: nagy uraknak és nagy cigá­nyoknak jutott ki az a tisztesség, hogy Rádiós Béta vezette a bandát a temetésükön. Héttőn délután neki muzsikálnak a kerepesi temetőben és a zenészsereg élére — minden budapesti cigány benne lesz — Rácz Laci á'ljl oda. Sok száz hegedű fog könnyet hullatni azért az egyért, amelyet párnán visznek ! majd ki a temetőbe, hogy a gazdáját elkísérje a ! 6irig. Ma még a h alotitasezobában fekszik az árva hege­dű, amely hosszú fekete árnyat vet az ágyra, ami­kor reflektor gyűl ki és megvilágítja Rádiós Béta. halálba meredt arcát. Lefotografát'tatják a halotitas- ágyat és a Lónyay-uccai lakás érdekes emlékeit, 1 amelyek a világhíres prímás életéből és sok diada­lából elevenítenek fei régi történeteket. Egymásután jönnek a látogatók, akiket Radács János, az elhunyt prímás fia és Magyart Imire, az egyik veje fogadnak. Éppen most búcsúzik Railázs Árpád zeneszerző s amiig kikisérik, ujaibb vendégek jönnek. Hozzák a sürgönyöket is és ezek között egy táviratot Mun­kácsról. Meleghangú, résztvevő táviirat, amely alá R. Vozáry Aladár szerkesztő neve van írva. A rádió juttatta el a hárt ilyen hamar Munkácsra, a rádió, amelynek közvetítésiével olyan sokan hallgatták Ra­dics Bélát, hallgatták könnyezve olyan földön is, ahol vigasztalás és imádság ^ magyar nóta. Az asztalon ezüstkoszoiuk, 'kitüntetések, királyok, magas méltóságok megemlékezései. A falon érdekes képek, köztük egy magyarruhás bandát ábrázol, élén Radiccsal, abból az időből, amikor Vilmos csá­szárnak játszott. Mellette nemzetiszinü szalag. Ezzel volt Rádiós hegedűje átkötve, amikor Kossuth La­jost temették. A kátüntetésnél is büszkébb lehetett Radiice Béla arra a nótára, amelyet Daniké Pista, a nótaifa irt hozzá. Be van keretezve s a következő­képpen szól: Radics Béla hires cigány Pendíts meg a nótám, Úgy hangzik, hogy: szőke kislány Csitt, csitt, csitt violám. Húzzad, édes Béla pajtás, Te tudod legjobban. Szép nótában a rózsámnak Szive is feldobban. Úgy látszik, máért is megihtetett Rádiós Bél* a versírásra. Egy német nyelven nyomtatott vers be­szél erről. „An Meister Radics Béla und sete© un- garische Kapelle** a címe a versnek, amelyet 1902- ben irt Elliee Kratt-Harvey Baden-Badenlben, ahol Radics a legmelegebb külföldi diadalait aratta. A sok szép emlék otthona barátságos polgári la­kás. Nem bohém tanya, de nem mutatja azt sem, hogy a rigón yfejedelem földi jókban dustokodott volna. — Egyszer mór háza is volt az apámnak, — mond­ja Radics János, a már diplomás, disztingvált és szemüveges utód, — de papírokat vett,. És a papí­rok, Istenem, el lehet képzelni ... Vagyona nem maradt Radics Bélának, de eme nincsen is ráutalva a családja. A fia a Duna palotá­iban vezeti a bandát, a három veje: Magyari Imre, Bura Károly, Bura Sándor mind köziem rét prímá­sok. Bura Károly elnöke a Gigán yzmószek Országos Egyesülőiének, amelynek az élhuny! Radics örökös diszelnöke volt. A hegedű itt. igazán örökül marad m családiban, mint ahogy Radics is örökölte apjától. aM neves prímás volt. — Én is az leszek, — csendül bele a szomorú házba egy üde hangocska. Magyart Imruska, az unoka szól. Még csak öt és ifiét éves, de mór hege­dül. Nem vadoné módon kezdte, hanem kottából. Három hónap óta ismeri a kottát és azóta a betűt is, pedig iskolába miég meri íb jár. Szeret, ihegedül- ni, de miég jobban zongorázni. — A nagyapa liegnaevobb öröme volt, mikor Itn- ruska zongorázott neki, — mondja Magyart Imre. Ma néma a zongora. A részvét, amelyet a tragikus gyorsasággal hekö­vetkezett halál híre keltett, nemcsak a nagyszerű muzsikusnak és zeneszerzőnek szól, hanem a rokon­szenves embernek, aki nemcsak az urak cigánya volt, hanem maga is ur volt. Szívesen barátkoztak vele 6 úri barátaival szemben mindig szerény ma­radt. A hegedűjéért rajongott és hősi küzdelmet folyta­tott a magyar nótáért, amelynek legnagyobb vesze­delmét a jazzban látta. Elkedvtelenedve vonult fél­re, amikor a bálokon a cigánymuasiikát felváltotta a jazz. Éppen ezért elemében volt az idei Széchenyi- bálon, ahol nem volt más muzsika, csak cigányzene. Érezte, hogy ki kell tartani, nem kel szünetelni, egymagának kell gondoskodni mindenről estétől- reggelig. És reggel 8 óráig nem tette le a vonót A szupécsárdást, amely teljes óra hosszáig tartott, áll­va muzsikálta végig a zenekar. „Sohase halunk meg!“ — kurjantották itt is, ott is a tánc forgata­gában, régi szép idők hangulatát visszaálmodva. A hatvanöt éves Radics Béla húzta reggelig. Sohasem haliunk meg!... Úgy érezte ezen a diadalmas éjsza­kán, amikor jazz nélkül egyedül uralkodott a par­ketten. Magyar volt á szive és hűséges. Megható hűségű régi, mások előtt elfakult emlékekhez. Mindig el­játszotta Erzsébet királyné nótáját és ha egy régi, kedves emberét látta, nyomban eszébe jutott neki a régi dal, amely a letűnt távlatok ifjúságét jelen­tette nem egyszer. Egy immár fehérhaju, előkelő ur meséli erről a hűségről: — Egészen fiatal jogász voltam, amikor legelő­ször mulattam Radics Béla hegedűje meftetrt. Volt egy kedves nótám: Látod rózsám, látod est a száras ágot; Majd ha kivirágzik, akkor lessek párod. Ezt húsba Rádiós. A kedves éjszakát , amelybe a nóta szárnyán beleolvadt fiatal telkeim, sokáig nem felejtettem el. De még tovább vigyázott az emléké­re Radics Béla. Negyven évnél is több maliit el azóta s ha Radics meglátott, a banda minden alka­lommal rázendített a régi nótára: „Látod rózsám...“ Megható hűség és megkönnyezni való az ember, aki most elmúlott.. A történetbe* horaátortoaflfc még, hogy negyven év előtt és negyven év után fa a Pannoniéban Ját­szott eebéníkint Radics Béta. A szára* ág ezen a ta­vaszon is lei virágzik, de a száraz fa, amely nótát virított, nem szólal meg többé a Pannóniában. — A komáromi VöToskorenst Egyesület február 27-én, csütörtökön est© a Kultúr­palotában a komáromi társadalmi és Jóté­kony egyesületeik védnöksége alatt rendezi meg a „Fehér kis ágyak bálját", amelynek jövedelmét az anya- és csecsein őgondoző foj.- téaeit javéra fordítják. Charlotte hercegnő Eiisméks hettsek a kormáaysifií.elistij Inetc- uivári magyar Stiiirsisimía Érsekújvár, február 24. (Saját iudósrtónk­tól.) A szóciáldemokirata párt érsekujvári szervezete még az elmúlt héten a nyilvános­ságira hoz la, hogy a szlovén szikói magyar szo- ciá' demokraták érsekuj vár i kongresszusán ak az lesz a nagy eseménye, hogy azon részt fog venni Dérer Iván dr. isko'aügy.i miniszter, va­lamint a magyar szocialista mim krimin rága­lom két legismertebb reprezentánsa, Garami Ernő és Buchinger Manó. Kétségtelen, hogy jobb reklámot nem lehetett volna egy igény­telen pártértekiezletnek csinálni. Nagy volt a csalódás, amikor Dérer miniszter az utolsó pillanatban lemondott, mig Garami és Buchinger helyett Bárdos Ferenc magyar szo­ciáldemokrata országgyűlési képviselő jelent meg a kongresszuson. Az érsek újvári Munkás-Otthon hatalmas terme igy is zsúfolásig megtelt s a megjelen­tek érdeklődéssel hallgatták, hogy a kormányban levő szociáldemokraták szlo- veuszkói vezetői csaknem kivétel nélkül éles ellenzéki hangon mondottak kritikát Csehszlovákia politikai viszonyairól. Farkas Zoltán dr. szenátor elmondotta, hogy ő a csehszlovák republáka megalakulása­kor azt remélte, hogy itt egy ideális, pacifis­ta állam, egy keleti Svájc létesül, hogy a so­kat szenvedett csehszlovák nép felszabadulá­sa után meg fogja mutatni az igazi utat, mely­re a demokrata népeknek haladniok kell. „Merem bátran kijelentem, hogy keserve­sen csalódtunk ebben a reményünkben. Beszéde további réiszében a csehszlovák par­lamentet egy lábadozó beteg emberhez ha­sonlította, mert hiába vannak a köztársaság­nak gyönyörű szociális törvényed, ha a gya­korlatban meghamisítják a törvények inten­cióit, amidőn a parlament csak felesleges külső formáját adja annak a diktatúrának, amit a petykák és oszmicskák jelentenek. SchuUz Ignác volt képviselőjelölt kijelen­tette, hogy mintegy egy millió munkan-élkihli van ma már Csehszlovákiában, ha a falvak munikáhlan szegényeit is számít­ják. A küllipollitlikai irány revízióját sürgeti s el­gondolása élesen szembehelyezkedik Benes és Dérer közismert magyaréi lenes koncepciójá­val. Olyan külpolitikára van szükség, mondot­ta többek között, amely béliét teremt a szom­széd államokkal, elsősorban Magyarországgail ét olyan ipari politikát kell folytatni, amely nem részesíti mindenkor a történelmi orszá'- gak iparát előnyben, amely nem. igyekszik mindenképpen leépíteni az amúgy is ka- tasxtrófáml küzdő kicsiny sztovenszkói gyáripart. A munkanélküliség olyan nagy, amilyen so­ha nem volt Ez katasztrófákra vezethet, ha nem segít az állam. Ma a betegségéiyző néni egyéb, mint táppénzkifizető hivatal. Fehér Ferenc a földmunkás-problémáról, Farkas Gyula a magyar kisebbségi kultúrá­ról, Burányi Gém pedig sajtóiké rdésekről mondott jelentést. Az ezután meginduló vitában sokan vettek részit, azonban az egyre jobban ellaposodó ad­ta teljes érdékitelenség mellett, folyt s dél­után 3 órakor betfiejoződjöttt a kongresszus. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom