Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-23 / 45. (2266.) szám

1® Í9S0 fe’broáy 2S, im&tmsp. SZALONCUKOR \ '" ' *' iá#' izgalom #&ár heteikkel élőbb kezdődik, •jsőükm &, pUlanaiban, műtőt Ilönha, elhatároz- m, hogy elmegy az álarcosbálra, £& az dhatár mséé maga csikkmdó és fwilaszió szenzációt ’teél& ’ benne napoltig és ízes édessége mindad­dig hullámzik zavartalanul kicsiny kebelében., Mg & jdmezidlasztdsm kerül a sor. Ilonkái valamennyien jól ismerjük; ügyvédi irodába jár, kalapot készít vagy manikűrös, egyszóval azon elfoglaltságokat kultiválja, mélyeknek teherbíró képességét alaposan, próbára teszi egy elegánsan megrendezett, jól ventüMU, va­lamint hideg és ■meleg büffével szervírozott mulatság. Erről különben kár beszélni, a kér­dés már úgyis él van döntve. Ilonka megy, « mama is mondja; Mikor mulasson a lány, ha nem Ókkor, míg fiatal, — Tilda néni is monrl- jqí: El kell -menni, sohse lehet tudni, egy lány hol csinálja meg a szerencséjét. Ilonka fiatal, ukátmMyen egyszerű ruhában jól fog tnMalM. — az ismerősök is mondják, akik közül kettő rendező is a bálon. Ennyi rábeszélésnek nem, lehet eüentéllni, ha az ember maga is akar és Ilonka háromnapos tépelodés után belenyug­szik az egyszerű jelmez gondolatába, meri fiatalnak minden jól éli. Az ember szívesen kövei el egyetmást & fiatalsága számlájára és Ilonka, aki lelke legmélyén' cifra rökokódámá- ■mks középkori várkisasszonynak vagy sely­mes kohirnbinának érezte magát, egy léha for­dulattal eldönti, hogy apacsnak, pereces fw- mk vagy szobalánynak öltözik. Bármelyik jelmezt pár méter olcsó selyemből, vagy pláne k&lőspnieért hohmból lehet ki&Mmi ha meg­gondolja az ember, nem is lenne érdemes so­kad költeni egy röpke mulatségm... Ilonka meghal a vágytól, hogy készen, lássa & jelmezéi, minden szó, Mr és történet megüti m fülét, ami jelmezbálra vonatkozik, & meghí­vóját egy lila szappanskatulyában őrzi a fiók­jában, de a siker kedvéért tanácsot kér a szín­házi laptól a ruhára vonatkozólag, a könyves­boltban kikunyoről egy divatlapot kölcsönbe és a lányokkal^ naponta értekezik a jelmez stí­lusát. illetően. Közben kicsit lefogy és szörako- zottá válik, étvágya sem a régi, letöri a sok tépelodés és bizonytalanság, elvégre már csak két hét és még mindig nincs eldöntve, milyen utakban jelenik meg a bálon, —- Holtóm hétbe mégy mondják & csatád^ óm Ilonkának heccelödve, valaki feltétlenül elmond egy ábrándos történetet egy régi -maszkahálről, & kisgyerekek esténkint her­vadt sémcctöUakkal és rokkant keménylcala- pókkal ilusztr éljék Ilonkát, &M bálba készül, az irodában & főnök wr vnegpaskólja az Ilonka vállát, hegyhát; •—■ Megyünk, 'megyünk a bál­ba, mit Kacsák azért tessék pontosan bejönni. Egy szép napon Ilonka elhatározza, hogy megveszi az anyagot a ruhához. 16 lesz lassan elkészülni, hátha, közbejön valami, fő, hogy a jelmez kész legyen. Ekkor, a megvalósulás boldogítóm izgalmas érét előtt Tilda néni, úgy is, mint & családi gyámkodás szimbólu­mmá, megjelenik és tanácsolja Ilonkának, hogy ne vegyen anyagot, a varrás is pénzbe kerül és nem, tudni, hogy sikerül, a legjobb less, ha kikölcsönöz egy szép jelmezt, ha szerencséje van, még egy rokokó kosztümöt k találhat. Ilonka hisz, mert mig az embernek kedve van jelmezbe öltözni, hinni is tud és élénk ér­deklődéssel tudakozódik a városban: hol lehet jelmezt kölcsönöznif Akkor kitudódik, hagy Jolmda és Miranda nevű penzkmált táncos­nők jutányos áron adnák jelmezeket, & szín­háznál is lehet kapni, sőt ■ vannak kis ■varro­dák, ahol rendszeresen foglalkoznak jelmez- ,kölcsönzéssel Mire a címeket megtudja és el­megy, eltelik megint pár mp és ekkorra Mi­randa kijelenti: nagyon sajnálja, minden jel­mezét eladta mér. A harmadik helyen, alvóvá Ilonka számyszegetten beállít, azzal fogadják, ívogy éppen, egy negyedórával ezelőtt vél­tek el egy gyönyörű rokokó jelmezt, már csak három-négy ruha van mindössze, azokból vár lógathat. így jut d Ilonka a szóláncuk or-toűetHg. Ez legjeUemtelenebh jelmezdarab a világon, nem mutatós, mm, szép, wem kacér, nem feltű­nő. Csak amolyan, kis szürke függelék ez az élesre ofsbál szikrázó karácsonyfáján, nem kóstol abba bele senki. Ilonka és a család körülbelül tisztában vannak ezzel, de azért szeretettel M- vasalják a ruhát, színes szaloncukrokat varr- '■mk rá körül,, a fejdissre is, az övre is és TíMa néni úgy véli, hogy ha, Ilonka kicsit megrí- szőlja magát, nevetni fog és ügyes less, egész jót fog mutatni. 4 bál dJőtt kávém. nappal minden este fel­öltözik szaloncukornak, a, szomszédok is be­jönnek, megnézni és éjjel zűrzavaros és Izga- ilot*. álmai vannak. Végre eljön a,' báli este, <ai terem tetten, és zsibongva vár a felvonulásra, Ilonka édes. apltodobbmÁsMl M <® MpSM odgr 1 Az emberiség háromnegyede nem részesül a kulim és a cirnls- | zárná áldásaiban | ; Ázsia lakosságának csaknem a fele analfabéta — A legfelsőbb j az analfabétizmus Nyugaieurapában * I í Washington,, február 22. A -dSág mindea ] saás lakosa, közül habviakéizfcő számára eleddig Mába Málták fel & !^yvmyoaü tatáét As em­berek &&m meglepőén nagyszáma többsége nem tad olvasná, sem kai s a civüizáciÖ és kJUiltara befolyásától mentes. A washingtoni fö­derációs kui taniroda vizsgálatokat vógmU, a kiiilömbÖKŐ' orsságotkbam és kontingenseken | ainialfabétiamusről e megállapitolla, hogy Ázsiának 850,000.000 lakosa, amz ézsim kontinens lakosságmák csaknem a fele analfabéta. Afrika a k&ntifhemek kö­zött második helyet foglal el, ami m anatc fabéüsmmt illeti, amennyiben 83,000.000 lakosa nem tud sem irm, sem olvasni. Északamerikában 4J3OOJ0OO analfabétái \ számláltak össze, A legkevesebb aa analfabéta Nyugatm'yőpá-- ban. Dániában, Norvégiában, Svédországiban és Svájcban egyáltalában nán<s analfabéta. Ab Aaperifeai Egyesüli Állatnék még ma i erő® Msadehnet kénytelenek folytatni az anál- j íabétiámus ellen, különösen délen,' álÜo! egész j Liítoöin' idejéig bötriöngtel büntették azt, aki egy négert, írni és (dmsni UmbtoÜ meg. Á déli állam okiban jelenleg általános iskola-; kötelezettség van, a^ópbán a törvényt 'nem hajtják végre olyan szigorúan, hogy hatható- sári kiirthatná p<z arialfabétiizanusife, 'Számos áiláíöbain már irástadónak tekáEiit% azt a® embert, aki alá tadja inni a nevét "s azonfelül néhány szót is tad papírra vetni nyomtatott fótüikk&L, Ha azonban összeírnák mindazon személyeket, akik tényleg olvas­nak könyvet és újságot s önállóan képesek le­velezni, kiderülne, hogy az emberiségnek jó háromnegyede mentes a kMtarátóí és a c-ivi- lizációtóL Az „Eszperantó vallás“ apostolaként lép fel a nyilvánosság elé az érsekujvári Túr ezer Dezső Régészei! ásatások utam megálmodott kéziratok kerültek szőnyegre ürsekajvár, február 2& (Saját tudósAőaMőL) Körülbelül egy éve annak, hogy Tuirczer Dezső felitümt Éreékujvároit s ez a beteg idegzete fantasata aíkkoribam országos feltű­nést keltett az AtLactisssai kapceofetesg naiv álanodo- zásaival Annakádejési ezeken a haisábékiott mutat­tunk rá a titokzatos áimémök frudományialasi blöff- jére, amelynél bi®>ny ez m, árta-knatltaa Hantasala különböző otromba hamiwitásojktőg. &em ssadt réez- eza s agy- éráekiíjvár! kirakaffeaii „Í0—30,000 éves i®­v*k©t“ áiütott kL Tne^ej? rövid és dSterefen szereplési rkém AteÓ&í Érsek ni váiTóí s hossaaibb ideig a«am. adott áietje't magár 6L Talán beteg idegzetét győgyitotta 'selasni csendes gzanatőr'iiunj'ban, ahol aztán taá, kusaa fen- táziák mogg&Máfk meg agyát s úgy Mteaük, mart «4- órkeaettndk tartja az időt, ho^r a nyákTánosság dé rukkoljon véltük:. Á napok'ban teveítei Swactt tőle a és*#4­újvári m>umkatár®uinikihoB, Ez a levél pezicho-patolé- giai szempontibó'l rendkiviil érdekes és értéke® ta- nuimény lehet minden pezidniárter szásűffiáía.. Tarexer «r ^lialaadxsál® .. e A levél! nagyjáibam igen iss&foótosm •wa® maglrva, egyes rémei teljesen viló~osatk e logikusaik is. ‘Több rósz van azoniban, benne, amely tökéletesen aavanps. Az együk bekezdés például igy hangzák: „Magát m esetet nem iirom le mégegyasear, a lapok'ből úgyis meg fogja tudni, csak awayift Jegy­zek meg, hogy intaan ugyan a kerti asafeb!'mellei®(!), de teljesen tudatomnál is voltaim aanellet®, vagyis jártam ide-oda, dohányoztam, ettem közben ©tb'... olyannyira , hogy a' p dcbiáfereib a®c® vélennénye, mely szerint én titito® eredetű kért^ratamvSÍ: álmom- ba-a, vagyis tudat alatt produkáltam vofea, megdől, hiszen ébren voltam.., Valami, valami derengett bennem, ám a dolgot elfelejtettem <s mtedess, asns emlékezeíem'ben megmaradlt, mm vei agjiteb egy káosznál, amiből én kmertem M magam tegk©- vésbé.. .,!4 Ebben a halamds^áibaaí igazán sessM se® Ésmest'- hett M .magát, ót*., Épeeferaf'ráFött még nem 'toltam bolond..." ■ValíiaűBi kjártratről ir, acmát elbesaiíss#, miiém a padlásán megtalálta. Erről így eanlékesaSk megt „...Áss érsekujvári & tásolk a>lik»lcnéből(?) még nem voltaim bolond, de amükor megtalált fipéáárato- mai * mai ememmóí átokastsam, tényleg m, őrüilet &a<ái?«8ete« áSKaíu, aeusiygfa m&L öeak napok múlva tudtam gondolataimat össaeszedai a kéniratomát elviamá egy^es prosfessBonokhoe... A többiről aesn beszédsdí, Akadt egy-két essber, aM as ügyemet feikaroíte s moá a®ak dirigálnak. Ás, esette! -végigiházaltam Poasony kiváló st^jfcénlJÖüt(!), igy dr. Kfivjst áe pred. Kbikát, a kórház eknegyó- gyáseati (osztályán, áss aöatórmán dr. Mórt és asszisz­tensét dr. Ledényit, dr. Lówy peesiobiétert ®tk stb. s kiértem, mo©d$áik meg véSeményöket ®@étemröL.“ T®r€*er wr mm wEsxp«rasst© wallá***! apostola ügy llsnsöi'hk, ig«ci jó bátyja járt Tofcser Beásó, am-ikör ©zekéi as urakat kereste fei bajéval Eb * javithatetian fatytaszte 'ísgyanis, miután m Atlantieft- ügy kudarcai jár®, most ^wltósafepáte^-eak (SeespöM fel © ropírftteiS M m lEh's&mtMé Vaflásrél, *ase!y- n«k I, Tureasr BessŐ *s *,p©8t©kL Edéket a rópiratefea® kwayomiatfes! s e%üMöíte m új­ságok szerkesztőségeinek, nyiilrváss azzal a oéteattal, hogy azok a ayiívássosság elé kerü’ljenek. Turcsssr együk mániája, úgy létesült, hogy aeki % nyilvánosség előtt kel! cserepein!©.. Hozzátok íntéart® tevete is sgy keadődiks „jdeeteva egy éve mér, hogy a sajtó eBamétyess- mel foglalbosott, eajoo®, « helyset as® sr, hogy újra •kell majd foglaUbioandok velem, miért is előkészítem Önt erre. Biiaonyo®, hogy így IesE, de őszintén (?) mondva, nem ®olgái ez örömömre, eőt... úgy ér­zem, hogy legjobb vofero. nem éteri, nem megvárni a® eseményeket.. #.6t Élet és halál felett rendel- kexem és igy t©?ábh.. LeveSn^e© össBe-vissaja ügyéksassfe m~ konéfcroátei asst a leid álo.po4jS®, amely a$ eknult éviben m, AttesstriMMneeéve! ^sékujváma feajtola őt: .. Sklw mér *ly ideges véltem, hogy rétté- Máteüo Valagmi belső hang art súgta, begy menj, menj, csak előre stb... nagy titkokat őmi! ma^ fadban, életek, halálok felett rendelkezel és igy tevább... S én fflíemtejn. Tettem art, amit bensőm diktált így érkeatew el áhh®*^* ponthe*. amit Érsek® jvárnak nevesnek .. Ee^k m áruló «#b.-k és „és %y tk>vá!bb*-dk stögyoa szomorúén jollomzfik Tureaer üeasöre s arra a teld áittapoére, amelyben moet ál S e« arra kósatet, hogy ezt a réeBvétoe érdemes, patolőgiicus állapotot, osak mint pentehológrioi teiriőramot. ismertessék. kinn és egy önfeledt pülanatbm úgy érzi, hogy ixdami nagy boldogságnak áll a kapu­jában. Az egész család kipiruUan és feszengve ül a, teremben, áhitatosan és iUeéődött db om­lással, mint egy temetésen, udvariasan és elő­zéken,yen társalognak egymással, valami ün­nepélyes jóságtól megszállottan, ülnek és ün­nepelnek és várják Ilonkát, aki jelmezben vem és vagp feltűnik vagy szerencsét csinál, mgy jobb állást kap, vagy legalább esindléat emlékbe egy szép fotográfiát. Valami történni fog. És Ilonka jön. Előtte a rokokó, háta mögött egy mgndarm. A lépcsőn ■megbotlik, mikor le­lép, Aztán szépen, • kihúzza magát, feszesen, és ügytiMwkém, tjégíg&éMl é pubükhm köpöU, ügy látszik, sikere van, páran nekiesnek és tépdesik róla a szóláncukról. Finom, jó cukor, rummal csinálták odahaza ... Egy óra múlva Ilonka úgy járkál a terem­ben, mint egy újévi karácsonyfa. Hervad már külseje x díszei hullanak. A. finom rumos ssa- lóncukrok papír csonkjai, fityegnek a ruháján, kicsit fáradt is már, a lába is fáj a magassar- ku cipőben, aztán egy habzó málnaszörpre, gondol, ha jól megfigyeli, a feje is fáj és tu­lajdonképpen. az egész bál nincsen jól meg­rendezve. Éjfél Mán, odaül, a családhoz, csalódottan, lépetten, félröGgtiszopl fejd ívszel. Aztán arról boszéigei.nák, hogy milyenek is- a mai. fiatal- mtb&ráé - *Sx. Nagy Mioi. VÁDOLÓ LEVÉL Most aűnáAoi* a román, propaganda Amertfos. sfflgy Lapjaiban régi magyar épitményék fényképéi közű, ■mint az uj Rotmámia' baíadó sülömének' 'baapnyétó-' kari® és öndit&óretel ár 'a román' demöíksrádárói' ée ' feiíMaaráirőI: sem lesz árdöktolon. elolvasni aa alábbi tevéiét, melyet egy özvegy zsidó asszony írt a' Sá­bák szomorúsága, kellő közepén Romániáiból. A le­vélhez sem nem tokiunk, eean nem veszünk el belő- te, igy a közvetlen árás erejével adjuk a nyilvánosság elé. A levél Írójának nevét és a város nevét, ahová küldte, a levélíró érdekében elhallgatjuk. Tané a tevéi: .Bukarest:, 1920 íaasuér 19. Kedve® Gyermeá^eak Olyan nehéz., espinoru m® volt 'édesé Apád girjét meglátogatni, hogy cakónte- lenül is igy ötőMíalaik meg, a „Pajtáskáim" helyett, (mikor 'erről 'az útról beszámolóik. Itt Bukarestben van egy egyesület: „Hősök kul­tuszát ápoló' egyesültet”, ide mefctem először, ahol megmutattak egy fényképet. ' amely egy sírkövet ábrázol, egyetlenegy síremlékeit, amelyet az össze­sekért állítottak. A. haláleset pontosan könyvelve van, úgy ahogyan, mi is érültünk, de a pontos sírhellyel itt nem tudták. Elindultani hát este Í0 órakor gyorsvonat­tá! és reggel Mfencpe már Jasüban voltam. Útköz­ben látván, hogy stedők és jasíak, megisanerked^em •két úrral, akik art mondták, hogy ók úgy tudják,, hogy'a zsidók külön vannak eltemetve és megadták a .Chevra-Kadicha elnök 'ciánét, afiá a teggaszdagaibb bankár. Kisült, hogy Sipoba oda még hatvgn küo~ cséter, mig mi azt hükülk, hogy közvetlen Jasá mel­lett fekszik. Volt (igazoló) levelem Bukarestből, mindent egyedül, francia beszéddel szereztem, de m ottaoá „Hősök egyesülete” sgm tudott seanom felvitógoeitárt adná. Visszamentem a bankárhoa; „Uram, arra kérem, adijon nékem a Ghevra va!*- •mi embert, mert autón kimegyek Sipotába.” Már közben néhány zsidó összegyűlt a hiirre és egy öreg sí^a'kaHas' bácsi beszédét taiiciá .neksaa, nesa mriezve* aa, ha élő ember kéverovasara meujesí, mikor m étiét veseéllyel jár. Messze van, három-négy éra affi- tón, as utak roesaak elb. Adjam as összeget jóte- kony óéira, van elég alka'k>m, ő vallásos emSy&Zg higyjok neki Ne náluk, hanem odahaaa ajándék c®- asaan a pénzt Nean tágítottam, ha már idáig ©ljutoA tem, náses m, ®b akadálv. amí megbántó ritana* HA romnegyedór’át kapacitáltek. Ernberök ninos, de végre annyit segítettek, hogy egy ffiatei táeztvtee*’^ elvesetett egy nyugalmazott kapitányihoz, atka aaelőtt Sipotá'bae volt Ez adott egy tevetet a vagabísödote főnökéhea (ez nem mese), aM retteg elveaet m éirhoe. Otó mindenki «sak románul beszéd,, tolaaá® nélkül agy lépést sem tehetek. A hankiisrtvieeldí elvehetett egy bérautóeihoa, hoessu alku után odss- vriessa 130 kilométer, 1.300 tenbess megegyestürtk. £ A 21 évee ttestVteelő ősként fetejáelotta, hogy öíkk- sér, bátor, helyes s&idő geyrekl A soöőr ebéd után. két ésAsa vissgaérftgik.. 11 éra volt, Őrűr;- ■ teát, mert 3-kor wM vocatiam • rtrtww.. Eleinte mentünk, de bteőbb sáros, poosolyáe voá as ut, V oldaiKt ment * kocsi Később vizhes (kas felyőísos^' érüünik, nem volt hűd, kénytelenek voltuask áígázokte, rajt®. Hát ©gy ktesá® barátságbaten voSé, de kény= sBerítetitem a ©offőrt, én viasja wsm ferdulofe.- Mis; hároeci óra letí ás még mindig a<sm értünk oda, m rossB ut máast Végre fel aégy órakor megpriiW^ feríteasi! «gy hegytetőn a ginamtekst, amelyeé a ké- ■psn. már láttam. Bekerített hely, aürüo kereestete-- kel, ásókon csak sssásis, felirágok sehol ©gy betű. A két ídegea férfi is könnyekre feik&dt. De én birtosaÉ íKkartemi tudni Tovább soesitünik a saömyü e!b»-' gwtt vidéken, 20 kilométere® belül m falra, ee ?ökAc müveléanek még csak nyom® sem. 4 óm felé meg>- ta láttuk a vagabundok főnökét, aiká gyalog vagy 20 percig, majd egy helyen megállított és igy szólt: „itt vagyunk." Nyiiít mező, kerítés nélkül, se­hol osaik egy bokor, vagy feu Legalább a sírokon deíffikajel (volna). Hepe-hupáean emeHkedő kfeebfe dombok a hősök temetője! Egy része már fekksim, átviesik az emlékkőhöz, a nyáron mind itt fess elhe­lyezve. Kiszáradt koponyák, kesr efcb emberosontek mhaíoszlányok hevernek eeerte-szét, amit elhuHag-' toltak útközbe®. 11 ezer ember temetője! Á még megbonMksn sírok között támolyogva bálflá k'ezdtens, aztán m ösztőuőmire bízva magam, az egyik jeltelen sírnál megálltaim teborulná és sir­at. Az elleseég, a három férfi tevett. kateppal Sílő távolságba® megállt M «mytt kellett saaaved'nttíií’, mag ide jutottak! A fogolytábor borzalmai jutottak az esaenvb-a! 20.000 ember bezárv®, a ©zitrocyoe katonák a járdányiéi való fétebnükibon messzi'rö! őrzik őket Senki, ér­őé, es ki. Orvos, orvosság nélkül., Jánánym beteg az egésBsóges mellett, táplálék egyszer egy nap: lég- eilányatbb kukorica-dara. Egymásnaik ássák a móro­kat, vagy lázasan saját maguknak! Embertelen borzalmak! Késő éjjel érkeztünk Jaegyba vissza. Lovugorrmak. átaditam egyetlen almámat, egész nap neon ettünk semmit, ö is a háborúba® vesztette el apját. Vona­tom indulásáig velőm maradit. Ilyein nAg>r szolgála­tot még neun tett nekem senki, mint ez a derék fiú. A boldogult, sírjának való fellouta’áeára a nyomozás tovább folyik, hátha valahol fel van írva a sor- & a sír-száma. Mindenütt tisztelettel fogadtak, h román ttiíwtök kezed cBókóliak. 11.000 ember hozzátairtozójn közití én voltam az első, aki oda merészkedett Ezt. a levelet küldd el rokonainknak, nnan> ener­giám mégegyisaer íeirai Csókol eok s-zeretettali 1 Anyukád." ROKONSÁG .— Rokona maginak ez a Bílly? t— Távoli rokonom, x— Nagyon távoli? —- Bizony nagyon. Tizenöt testvér között ó a legidősebb és én vagyok a legfiatalabb (HáiCtoey Gázotta.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom