Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-19 / 41. (2262.) szám
1930 Deforn&r 19, szerda. T>RXGAlA\\GVARHmMI> Francia kormányválság (síp) Prága, február 18. ÍA jövő eimlbere tegnap óta a múlt embere Franciaországban. A hágai konferencia tüneményes sikere és a londoni tanácskozások kitűnő kezdősebessége után senki sem várta, hogy TaTdieu francia miniszterelnök egy íkajvLcsszemen csússzék el. Tulajdoniképpen neon ő csúszott el, vagy a kavlcsszem a politikáikra és jelentéktelen influenza volt, mert kormánya akkor bukott meg, amikor Tairdieu nem jelenhetett meg a kamarában és amikor ka/binettjében lévő ellenpólusa: Cheren pénzügyminiszter helyettesítette. A francia lapok ma reggel azon vitatkoznak, vájjon a krízis Tardieu. bukásának tekinthető-e, vagy csupán Gheron csődje, amely utóbbi eset Tardieu tekintélyét megnyirbá- latlamul hagyná és változatlanul alkalmassá tenné a lemondott állaim férfiút a kormány- elnökség átvételiére. Meddő viták: Tardieu megbukott Az utóbbi hónapokban a miniszterelnök kétségtelenül elhanyagolta a belpolitikát és határtalan ambíciójával a külföldön akart babérokat szerezni. Briand dicsőségére vágyott és nevét minél előbb be akarta inni a világtörténelembe. Clémenceau hajdani titkárát Franciaország egyik legenergikusabb emberének ismerik és évek óta Poincaré legméltóbb utódjaként tisztelik, aki uralma esetén einergikusabb és főleg modernebb lesz, mint nagy példaképe volt és töretlen vonalban folytatná azt az úgynevezett ,.északi politikát", amelyet a délvidéki franciák retorikai radikalizmusa után a báboruelőtti években a Lottharingiából jött szívós és hallgatag Poiucaré valósított meg Franciaországban. Tardieu a szó belső értelmében német ember volt: ugyanaz a féktelen munkaszeretet, határtalan ambició és porosz gőg töltötték el, mint az általában porosz junker jelzővel illetett germán közéleti férfiakat. A bábom megnyerésében nagy szerepe volt. A háborút a „franciaországi poroszok" nyerték meg, a tántoríthatatlan energiájú Clémenoeau, a szívós Poincaré, a szervező Focsh és az ambiciózus Tardieu. A frank-déhacle idején, amikor Poincaré virágában állott, a jövőt aggódva figyelő közvélemény Tardieuben látta az uj emberi, akinek mentalitása a legalkalmasabb az elmúlt évtizedben kialakult modern Franciaország vezetésére. Ipari ember, aki szavak és virágok helyett gyárakat és szervezeteket kedvel. Soha irodalmi velleitásai nem voltak, ami ritkaság a párisi közéletben. Nagyüzemekben, tőkékben és energia- koefficiensekben gondolkozott s mint egy kritikusa helyesen jegyezte meg: veszedelmesen hasonlított a Bocíhum és Düsseldorf közötti vonatok első osztályában utazó német nagyiparosokhoz. A franciák büszkén játsszák ki az európai politika porondjára n'éimetes sémájai államférfi aiikat, nyilván megmutatják, hogy bőven rendelkeznek azzal, amit a világ általában német érdemnek tekint: szolidsággal, energiával és im-áka- birássál. Ilyen szolid, energikus és munkabíró reménységük volt Tardieu, akinek kormányaiakitását elsősorban az előlegezett általános bizalom tette lehetővé s ámbár szélsőségesen jobboldali gondolkozásul ód járói volt ismeretes, ideig-óráig a mérsékelt középpártok is támogatták. A varázs most megtörött Nem tudni, mi volt az oka. Talán az, hogy Tardieu nem bizonyult olyan munkabírónak, mint feltételezték és a legkritikusabb pillanatokban egy influenza ágynak vetette; talán az, hogy a miniszterelnök külpolitikai koncepcióinak megvalósítása közben lenéző mosollyal tért napirendre a belpolitikai harcok fölött és nem törődött a kamara hangulatával; talán az. hogy a hágai konferencia csendesen és a londoni összejövetel sehogy sem végződött be; talán az, hogy kormányában alkalmatlan emberek voltak, mint a makacs Cheron és a szarkasztikus mosolyu Briand; de legfőképpen a francia kamara bizonytalan összeállítása, amelynek immár alaptörvényévé vált, hogy egyetlen kormány se maradjon néhány hónapnál tovább hivatalában. Viszont a francia parlamenti élet második alaptörvénye az, hogy a villámgyorsan váltakozó kormányokat kevés kivétellel ugyanazok a kimagasló politikusok alkossák meg és a változás mindössze helycsere, azaz hol Briand, hol Poincaré, hol egy harmadik ismert személyiség ül a miniszterelnöki szék- i b«. Ha a krizic tényleg Cheron krízise volt, akkor természetes lenne, ha a kormányt ismét Tardieu alakítaná meg. E kombináció mellett sok érv szól, de Tardieu kijelentette, i hogy az utóbbi hónapok intenzív munkája össze morzsolta ém betegsége miatt nem WU- [, Törköly: Dtue kell fognunk és együtt kell működnünk, mert csak az egyetértő egységes munka válthat meg Törköly képviselő beszéde a magyar nemzeti párt kassai kerületének vasárnapi lésén — A nemzeti ügy nem nélkülözheti tovább a magyar munkásság csatlakozását a közös nemzeti munkához Prága, február 16. Tegnapi számunkban jolen tettük, hogy a magyar nemzeti párt kassai kerülőiének vasárnapi tisztújító ülésén Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke, nagy beszédet mondott, melyben részben beszámolót, részben programot adott. Az értékes beszédet az aJábbiaktnan ismertetjük: ..Nem boldog a magyar" Annak a sorscsapásnak, amely szenvedést mért nemzetünkre, szenvedésben még mindig nincs vége. Még mindig ott tartunk, hogy nem boldog a magyar! Még le se tudtuk törölni a szenvedések köny- nyeit, máris újra és újra végigperegnek azok arcunknak a gondoktól mélyre szántott barázdáin. Remények hullottak a porba, hogy a vigasztalanság sötétje bénává tegye az akaraterőnket. A napba néző -szemünk elgyöngült és nem tudjuk meglátni az isteni jóság elmaradhatatlan megváltását, a boldog jövő útját. Tévelygőkké, eltóvelyedett-ekké váltunk, akiket a keserűség a mások indulatának szinte tehetetlen zsákmányává tett! Nem tudunk bízni az igazságban, nem tudunk hinni a nemzeti együ- vétartozandóság nagy erejében! Elfelejtjük a dicső múlt fölemelő tanulságait, amelyek azt igazolják, hogy a hatalmas Isten kivezette mindig a benne hivő népet a végpusztulás veszedelméből. Csak rohanunk és rohanunk a tehetetlenség, a viszálykodás, a szétválás megsemmisítő nirvánájába! Pedig milyen erősek is voltunk a célkitűzésűnkben. Emlékezzünk csak reá, mit -is mondottunk akkor, amikor a történelem megalázott: Magyarok, boldog magyarok voltunk, és magyarok, boldog magyarok akarunk lenni a világ végéig! Magyar pesszimizmus Nézzük meg c*ak, hogy mit mond a magyarság közvéleménye? Állhatatosak maradtunk-e e célkitűzésben? Biztosítva van-e a célkitűzés eredménye? ? Van, aki azt mondja: Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk! Sokra sir, sokra vak börtön borul, kik éltok, járunk busán, szótlanul. Van, ki szívesen megyen hazát keresni túl a tengeren! Magyartalan nltraopportunlzmus Van, aki így szól: Elfelejtettük mi máT azt a dicsőnek nevezett múltat, mert ezt a sivár jelent neki köszönhetjük. El kell tehát szakítani minden szálat, amely minket a múlthoz és a jelen szenvedéséhez köt! Él is szakítottuk. Alkalmazkodni kellett és alkalmazkodtunk a jelenhez, amely kiemel minket a magyar nemzeti életnek nevezett hiábavalóságokból & amely oda köt minket a mamimom régi és uj isteni bálványán keresztül az uj nemzeti lét szolgálatához. Amely kenyeret ad mindenkinek, aki elé^ okos ahhoz, hogy megvesse azt, aki mígveti a reánk szakadt uj idők szolgálati készségének biztos eredményét. A sok boldogtalan nemzeti illúziók halálát jelentő, de az uj hatalom által nyújtott életboldogság biztos jövőjét adó útját készítettük elő a hívőknek. A magyar nyelv, a nemzeti sajátságok, a nemzeti történelem, a magyar ruha, a magyar zene, a magyar dal mind a múzeumba kerültek a hozzájárulásunkkal, mert talán magyarok vagyunk és meg keli őrizni mindazt, ami apáinktól reánk maradt terhes örökség. És ezzel eleget tettünk a nemzeti kötelességnek. Senki se vethet reánk követ. Az, hogy magyarok voltun, nem fontos. Az, hogy nem leszünk többé magyarok, még kevésbé fontos. Csak boldogok legyünk. Végtére is csak élni kell! A halál nem. Remarque: Inaiul isin i olcsó kiadása Ke 23 — Portókoltsécr 3*— ? Portóköltség 3*— utánvételezésnél 5*- Ke Kapható a Prágai Magyar Hírlap Kiadóhivatalában, Praha II, Panská 12/III. kulturális no kati» nyája ■ILI' mi' IMII/WIII Hl l Hl ■Hl 111—III in ITICTI Ilin 11 lllWfl I asTMMfrrtwrnimfc Schindler Stefan cég, Schönlmde, C.S.R. Bellaflor-készítményei már régóta bebizonyították kiváló minőségüket: így a Mise- harisnya is. Szaküzletek külömböző kivitelben árusítják. Picot (színes-) és áttört nyíllal. lehet program. Oko« belátásra kell törekednünk. Magyar realizmus Tisztelt Választmány! Én azt hiszem, a magyarság közvéleménye nem teszi magáévá az elkeseredettség kishitűségbe csapó álláspontját. Azt meg biztosan tudom, hogy az ultra opportunizmus nemzettagadó álláspontjától pedig egyenest utálattal fordul eL És bízom abban, hogy a magyarság többsége a mi álláspontunkat fogadja el, amely igy szól: Számoltunk a tényekkel. Láttuk a keserűség alapját, éreztük a nemzeti kötéle&ségünket és minden lealázó föltétel félrevetésével akartuk megkeresni, megteremteni minden magyar számára azt a világosságot és azt a kenyeret, amely mellett az igazságos nemzeti ellentállás és a reánk kbnyszeritett önvédelem eredményeket hozhat Láttuk a célt mindig és békém unkánk oda irányult és irányul, hogy lalhatja a kormányalakítást. E kifogásokat Párisban nem sziokás komolyan venni és Tardieu határozata sem végleges. Mindazonáltal, ha nem ő jönne, Briand kerülne előtérbe, aki a középpártok koncentrációjával kordkópes kabinetet alakíthatna. Briand ellen szól, hogy az óvatos államférfiu csupán a nemzeti koncentráció kormányával hajlandó a porondra lépni, de a kamara a jelen körülmények között nem mutat kedvet e túlontúl megkötő módszer alkalmazására. A leginkább Poincprét emlegetik. Mint ismeretes, a lotharingiai tavaly csupán betegsége miatt mondott le és a kamara nem küldte nyugdíjba kormányát. Ha igaz, hogy Poincaré közben felgyógyult, természetesnek tűnne, hogy most ott folytatja, ahol tavaly elhagyta. Tardieu az utód, egyelőre nem mutatkozott elég szolidnak és fiatalos ambíciója elragadta, min* OcftroMt, • a mögötte álló nép jobbnak látta, ha mégis apjára, a tapasztalt és higgadt Poincaré-Dedaloszra hallgat. Akárki kerül a francia kormány élére, az ország eddigi külpolitikája nem változik meg. Briand esetleg liberálisabb hangokat ütne meg Londonban és a kontinensen, Poincaré esetleg megfékezné Tardieu heves fugáját és szolidabb józansággal, szerényebb jogi alappal védené a francia érdekeket a flottakonferencián, de hogy az uj párisi kormány Franciaország eddigi javaslataiból nem enged és a londoni vonal nem változik meg, csaknem bizonyosra vehető. Ugyanis változatlan marad Franciaország kontinentális politikája is. Az általános politika szempontjából a francia kormányválságok jelentéktelenek, inkább belső jellegűek, de nem változtatják meg az ország külső arculatál, mint ahogy megváltoztatja Angliáét, vagy Németországét egy-egy kormányválság lassan-lassan közeledjünk a cél kívánt eredményének eléréséhez. A kishitűséget száműzni kellett, az önző érdek nomzetietlenségét lehetetlenné kellett tenni és a nemzeti együvétartozandóság, a nemzeti lét- fönntartást szolgáló kötelesség érzését kellett minden magyar szivbe plántálni! Tudtuk, hogy a nemzeti építő munka a biztos önvédelemhez okvetlenül szükséges! Tehát építettünk is, illetve leraktuk ennek a munkának az alapjait. Ezt tettük, ezt akartuk tenni, mert éreztük, hogy ez utón juthatunk el a magyarság fönnmaradásának a biztosításához: a magyar nemzeti birtokállomány megőrzéséhez, vagy visz- szaszerzéséhez. Persze a tempó lassú. De gutta cavat lapidem! Ez az álláspont voltaképp a mi beszámolónk. Igazságot akarunk Elismerjük, hogy nem tudtuk eddig elérni nemzeti életűnk teljességét. Nem tudtuk elhárítani mindazon nyílt és elrejtett kormányzati ténykedések hatását, amelyek a magyar nemzeti kisebbségnek azon természetes és törvényes törek- j vését, hogy a magyarság fönnmaradását, nemzeti életét, kulturális és gazdasági jólétét biztosítsa, tervszerűen igyekeztek lehetetlenné tenni. Ebben az eredménytelenségben azonban nem a mi hibánk a fő-fő ok, hanem az a visszaélés, amely az elnemzetlenités, az asszimiláció utján akarja megsemmisíteni a mi nemzeti életünket, annak minden munkáját és törekvését! Mi vállaljuk a mireánk eső hibát, de ugyanakkor leszögezzük magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy ellenfeleinknek sokkal nagyobb, a nemzeti elvet és a humanizmust létalapjaiban támadó hibáit igyekezni fogunk a jövőben ártalmatlanná tenni! Mi igazságot akarunk és azért küzdöttünk eddig i? és azért fogunk küzdeni a jövőben, hogy nehéz alkotó, teremtő és konstruktív munkánk teljes eredménnyel végződjék a népek üdve érdekében! Reméljük, hogy a magyar nemzeti tifamiU|'v<* 3 az a Bemberg-harisnya, mélynek puhagyöngéd lágysága formateljes eleganciája, helyes kezelés mellett csaknem d- pusztithatatlanná válik; ő ae Hogyan veszik fel a harisnyát? Nagyságos asszonyom: csavarja fel a harisnyát először hüvelykujjai közé és húzza lassan felfelé; erősítse meg a harisnyatartót ülőhelyzetben és pedig a visszahajtott részen, eképen megharmincszorozza a harisnya tartósságát.
