Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-18 / 40. (2261.) szám

hogy magyarságunk szétválasztódjon pár- I tok, vallások és társadalmi osztályok sze-1 ránt. Szorosabbra kell fűzni a nagy rétege-; két és összefogni azokat a pártokat, aime-1 lyek a magyarság törekvéseit elismerték és amelyek tiszta igazságunkban támogatni hajlandók.

Ez volt a célunk akkor, amikor kiépítettük a szoros és testvéri együttműködést a szepesi németséggel és ez, amikor a választási blokkban együtt vettünk részt az országos keresztényszociali sta párttal.

Az együttműködés kimélyitése sok akadályba ütközik, mert nem kiméinek meg bennünket a konkolyhintők, akik a politikai és taktikai téren igyekeztek elszórni mérgező hatása nyilaikat, örömmel állapítom azonban meg, hogy ma már oly atmoszférában élünk, melyből az ő'Sd föld védelmére való összefogás erőteljes fája bontakozik.

Természetesen egyik napról a másikra nem megy, de örülnünk kell, hogy lépésről lépésre egy-egy lépéssel haladhatunk előre. Ebije* az elgondolásba tartozik a morván túli né- i anetek nemzeti pártjaival való kapcsolatunk s ennek gyakorlati következménye az az eredményes erőkifejtés a parlament bizottságaiban, amelynek sikereit máris tapasztaljuk.

Szlovenszkö általános elsxegéssyitáse

Egyik legfontosabb kérdés, amely sokat foglalkoztatja a pártot, a magyar közvéleményt és a magyarság vezetőit, mi volna a helyes irány és a munka valóságos eredményeit mi biztosíthatná? Hogyan lehetne kisebbségi életünk nyomorúságait megszüntetni? Sokféle felfogás igyekszik erre feleletet adni. Az egyik felfogás szerint el kell hagynunk a parlament területeit. Mások szerint szövetkezeti életet kell teremteni, majd mások társadalmi organizmusok létesítésében és kultúrintézmények felállításában keresik az eredményes munka útjait. Könnyű mindezekre válaszolni.

Minden talpalatnyi helyre a legalkalmasabb embert kell állítani,

! sónek a politikájához szegődtek s ezt lég- j jobban az jellemzi, hogy miig Csehország- i bán a bankok betétállománya 95 koronás j emelkedést mutat 100 koronánként, addig Szlovenszkóban ez a betétállományszaporodás 5 koronát mutat. Ez az általános szegényedés tünete.

Magyar munka a parlamenti bizottságokban

Fontos és uj dolog, hogy ma a parlament bizottságaiban részfcveszünk. Itt könnyebben teljesíthetjük azotkat a súlyos feladatokat, amelyek reánk hárulnak. A parlament plénumában neon áll módunkban a felelősségre- vonást oly intenziven eszközölni a miniszterekkel szemben, mint a bizottságokban, mert a parlament házszabályai úgy vannak megalkotva, hogy a plénumokban elhangzott beszédek inkább csak a nagyközönség tájékozta tását szolgálják. A bizottságokban való munka lehetőivé teszi, hogy

a miniszterek jelenlétében törvényhozóink meggyőző erővel kellő megvilágításba helyezzék nemzetünk gazdasági és kulturális sérelmeit és ha mást nem, legalább azt érhetjük el ezen a helyen, hogy javaslataink felett tárgyalás indul m/eg és rajtuk gondolkodóba esnek.

Ilyen körülmények között fokozatosabban kell keresnünk a megértést a magyarság soraiban párton belül és ki vük Az önérzetes magyarság ok ossága meg fog küzdeni minden olyan törekvéssel szemben, mely sorainak megbontását célozza. Az igazság mindenek felett álló zászlaja van a kezünkben,- melyet győzelemre kell segíteni, és hogy győzni fog, abban bízni minden jogunk és okunk megvan.

lű-vé kell tenni a tiz év hibáit

Az utóbbi időben érdekes politikai ese- í menyek játszódtak le az uj nemzetközi 'jog alapján létesült nemzetközi szervezetekben. A hágai konferenciának feladata a háború maradványainak likvidálása. A csehszlovák külügyminiszter ezekre a hágai tárgyalásokra elvitte az ő egész háborús mentalitását és hogy a magyarságra a kis Magyarországon keresztül akart csapást mérni, az nyilvánahol bajaink orvosolhatók és minden területet fel kel használni. Mi nem vagyunk abban a helyzetiben, hogy nagy tőkékkel gazdasági szervezeteket létesítsünk és ezeket azután szolgálatába állítsuk a nagy céloknak. . A kormány mindent elkövetett tiz év alatt, hogy megakadályozza társadalmi szervezke- ádésüntket, gazdasági egybefogásunikat és olyan eszközökkel egyengeti a maga politikai-gazdasági céljait, hogy a nemzeti kisebbség mindig a kezében legyen s úgy szellemi élete, minit egész nemzeti gazdasága ki legyen szolgáltatva a kormánynak.

A kormányok Szlovenszkó elszegényesitévaló.

Ebben szemben találta magát azokkal a hatalmakkal, amelyek kissé másképp gondolkoznak. A békét kell megteremteni és lehetővé kell tenni, hogy likvidálják a háború utolsó maradványát is.

És itt belül is meg kell történnie a béke munkájának és az államhatalomnak a magyar nemzeti kisebbséggel szemben tanúsított eddigi háborús mentalitását kell likvidálni. A kisebbségeikkel szemben véget kell érni annak a gondolkodásnak, amely tiz év óta megnehezíti az életet. Az állampolgársági kérdést, amely sok ezer ember

Ezután Holota János dr. nemzetgyulesi Képviselő beszámolt a kerületi választmánynak a nyugdíjasok ügyében folytatott akciójáról. Jelenti, hogy az állapotok úgy a nyugdíjasok, mint az elbocsátott alkalmazottak ügyében enyhültek és sikerült 1500-ról 800-ra leszorítani azok számát, akik a legnagyobb kétségbeesésben nyugdíj és támasz nélkül maradtak a köztársaság területén. Legnagyobb részük ma már némi kegydijat élvez. Miután úgy a nyugdijatok, mint az elbocsátott alkalmazottak ügyének elintézése nagyon hosszadalmas volt, kénytelen volt tárgyalásokba kezdeni oly irányban, hogy a régi nyugdíjalapok kvóta szerinti elosztásából részesítsék a nyugdíjasokat kellő anyagi szolgáltatáshoz. A régi nyugdíjalapok átutalására vonatkozólag ismertette a csehszlovák hivatalos álláspontot és a magyar kormány álláspontját. Rámutatott a nyugdíjtörvényben lefektetett súlyos egyenjogusi- táisi igazságtalanságokra, amelyek alapján a régi nyugdíjasok éhbéTável szemben az uj nyugdíjasokat, mint elsőosztályu állampolgárokat kezelik. Ennek a súlyos igazságtalanságnak megszüntetését- sürgeti. Majd fölolvassa a határozati javaslatát.

HofóSa határozati Javaslata

A magyar nemzeti párt kerületi nagygyűlése követeli az összes nyugdíjas kategóriák nyugdíjazásának teljes egyenjogúsítását. Fölkérik a kormányt:

a) a készülő általános nyugdijtörvényjavaslat- ban az egyenjogúsítás elve érvényesíttessék,

b) a nyugdíj a járandóság és jövedelemadó alól mentesiítegsenek,

c) az 1924. évi 287/6. g, amely a külföldön tartózkodó nyugdijilletményeinek megvonására vonatkozik, hatályon kívül helyeztessék,

A nátha

nem mindig kerülhető el, de mindig sikeresen leküzdhető

Formánnál

heziti kevésbé bölcs intézkedései vei. A nem struccpolitikát űzd bölcs politikusfejek számára nem kérdés az, hogy mindezeket a józanság alapján kell rendezni.

Nyugvópontra ju-thaí a kisebbségi kérd's, a kisebbségekkel való kibékülés megtörténhetik az abszolút igazságosság alapján, ezért könnyű. Nem kedvezményt akarunk, csupán kétségtelen jogainkat, azt, hogy más nemzetekkel egyenlő mértékkel mérjenek és egyenlő állampolgári jogokat biztosítsanak a számunkra.

A viharos lelkesedéssel fogan ott beszéd ut**. Törköly József dr. képviselő, a párt országos elnöke, mondott beszédet, amelyben programot adott. A beszédet technikai okok miatt lapunk holnapi számában ismertetjük.

I mruadilsseh tragédiáig

d) ugysziutén hatályon kívül helyeztessék az 1924. évi 286. sz. törvény 17. és 18. jjj-a, amelyek a nyugdijilletményeknek egyéb mellékkorlátozásokból eredő és jövedelemadó alá eső jövedelem esetében való megkurtítására vonatkoznak,

e) a gyermekpótlék az 1926. évi 103. számú törvényben megszabott magasságra emeltessék fel,

f) a resztrinkciós törvény revízió ajé vétessék és ezen törvény alapján nyugdijazottaKra az 1926. évi 103. és 104. számú törvények rendelkezései kiterjesztessenek, nyngdijjáraiidóságaik kiszabásánál a szlovenszkói kedvezmény beszámíttassák,

g) mindaddig, míg a teljes egyenjogúsítás elve alapjáu megalkotott általános nyugdíjtörvény ja- vadaía törvényerőre nem emelkedik, 1929. évi január 1-től visszamenőleg és hatállyal az összes régi szisztémájú nyugdíjasoknak a törzsnyugdij 38 százalékának megfelelő pótlék, mint előleg engedélyeztessék,

h) az általános nyugdíjtörvényben az elbocsáj- tott volt magyar közalkalmazottak ügye is rendezendő akként, hogy elrendelendő azok hivatalból összeírása a községi jegyzői hivatalok utján és megállapítandó a szolgálatuk megszakadása napján fennállott nyugdijszabályok alapján a nyugdíjra való jogosultságuk, minek megtörténtével épp oly elbánásban részesiténdők, mint a többi velük hasonló állami nyugdíjasok azzal a hozzáadással, hogy nyugdijilletmónyeik visszamenőleges hatállyal állapíttassanak meg,

i) felkérjük a kormányt, hogy a nyugdijak kiszabásának ideiglenes jellegét szüntesse be és e célból a magyar állammal a nyugdíj kiszabási okmányokon jelzett és kilátásba helyezett, a nyugdíjalap megosztására vonatkozó államközi egyezményt mielőbb kösse meg. hogy a nyugdíjasok nyugdijának definitiv megállapítása végre megtörténhessék,

j) a volt rendezett tanácsú és törvényhatósági

FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA

REGÉNY

(32)

— ügy jöltem ide, mint ahogy a gyilkost húzza vissza ellenállhatatlan erő a tetthely re.! Nem akartam. Értsék meg: soha többé, amint innen elmentem, nem akartam visszajönni. Láttam, hogy felesleges vagyok. Mi nem tudtuk megérteni, Eszter, egymást sohasem- Mindkettőhkneik más világunk volt s elismerem, hogy az enyém primitívebb. Én felajánlottam, hogy szabaduljunk egymástól.

Felállott s a székre ütött.

— Soha nem tudtam kiismerni magát. Idegenebb volt nekem az idegennél.

Eszt er 1 egy i n tett:

—Ez csak menetegetőaés! Ökoikat mondjon!

— Okok! Kettőnk között a logikus fő mindig maga volt. Okok! Nem éreztem magam jól itthon, felesleges voltam. Elmentem.

— Miért jött vissza?

— Pénzért!

Eszter megingatta a fejét:

— Nem hiszem én azt, Fabriczy Félix!

— Látni akartam kettejük boldogságát.

Orosz György megmozdult:

— Hitvány ember vagy, Félix! Elíbujdostáh Elhitetted velünk, hogy meghaltál. Remélted, hogy mi akkor úgy cselekszünk, ahogy tervezted s egy szép estén megjelensz, diadalmasan, mert nem tudtál máskép diadalmaskodni és szét rontod majd azt a boldogságot, amit te ilyen ravaszul kelepcének állítottál föl számunkra!

Félte kínosan kiáltott föl:

— 0, istenem, hát mit tegyek, hogy elhitessem veletek, hogy nem úgy van! Önzetle- nebbü! cselekedtem, mint, ahogy gondoljátok. Eszter, hit maga magyarázzon.

Irta: SZOMBATHY VIKTOR

Én soha nem tudtam okát aidini semminek, ide-oda lódított a sorsom és ez a végzetem is.

Orosz György folytatta:

— Nem tetiükm eg, amit akar tál. Maradiunk, akik voltunk. Jóbarátok.

Közelhajolt Félix hoz:

— Érted, Félix? Nem történt semmi!

Fabriczy Eszterre nézett. Az asszony büszkén, önérzetesen magasodott föl, Félixmek úgy tetszett, hogy szinte irreális magasságba, a büszkeség s a tisztesség felhőibe nyúlik elérhetetlenül...

— Én azt hittem ... — nyögte.

— Magadból indultál!

Eszter leszállóit a hűvös magasságból:

— Hol volt annyi idő alatt?

Félix vállat vont.

— Körülbelül tudhatja. Katona voltaim ismét s hogy halálom hírét költötték, nem én voltam az oka. De belenyugodtam.

— Persze! — vágott közbe a tanár — hisz akikor már foltokkal tarkítottad a Fabriczy inewt. A társad most is a börtönben nyaral.

— Az nem igaz! — csattant fel Félix — ezt tagadom 1

Eszter szótlanul nyúlt egy irat táska után.

Félix adóslevelei hullottak némán elő.

— Borzasztó! — jajdult fel Félix — minden ellenem szél s nem hisznek nekem.

— Mit higyjünk? — fordult feléje Eszter — azt, hogy elhagyott, holt hírét költtette, hamis ii/.leieket csinált, idegen nevet vett föl s mint álarcos ismeretlen lopózott vissza káröcvenideni a saját házába? Kelepcét állító t’t fel felesége számára, pénzt csikart ki tőle tolvaj módra? Ezt az aljasságot higyjük el? Ó, Fabriczy Félix, ha volt még szeretet,

jóemlék és szép indulat maga iránt bennem, az eltűnt már örökre.

Hangja feless t ta nt:

— Jobb lett rolna, ha becsületben valóban elhull valahol!

Ó, szörnyű éjszaka volt. Az asszony is, Orosz György is, Fabriczy Félix is: egymás elől kapdosták el a hangot, veszekedés, méltatlankodó sző, magyarázkodás verték fel a csendes kúriát, .mindenki a maga szenvedésének vesszejével csapkodott, régen fojtott indulatok törtek utat. Mindhárom jajongta itt elveszett életét, mely menthetetlenül egymásba kapcsolódott.

Bábok voltak, akiket valamely felsőbb kéz rángat zsinóron, önmaguk figurái.

Orosz György titkolt szerelmének zsilipjeit most szabadította föl s minden keserűségét elöntötte. Hatalmas erővel ütött az aszalna : maga volt az ítélkezés.

— Most újra kezdünk mindent? — kiáltotta nagy keserűségében. — Inkább a halál!

Félix szótlanul indult a ver,and a felé. Feje rettenetesen zsibongott belül, égette, marta a keserűség, a szégyen, a bűntudat.

Hátha még Magdáról is tudnának ...

Drága, kedves Magda! Milyen más ő, ha reá kell gondolnia.

ö, miinek is jött ide. Mindent összeróni- 'bolt, amit oly nehezen felépített végre.

Szótlanul dőlt a korlátnak. Az a kettő ott

bent még mindig pörölt. De perlekedésük már nem volt más, mint nyílt bevallása annak, hogy Eszter és Orosz mennyire szeretik egymást. Most ébredt rá mindakettő. Méltatlan kodásuk vallomás volt s riadt féleleim, hogy Félix éppen most áll közéjük, mikor ily leplezetlenül árulták el magukat érzéseikben. Eszter tágult szemmel nézett Oroszra, imár nem Félix megjőve telére gondolt, hanem uíjíjongásál csitította. Ujjongani szeretett volna, hogy ez a bolond éjszaka meghozta neki Orosz Györgyöt. Orosz György még pörölt, pörölt, de egyre inkább halkult, mindjobban akadozott. Aztán hirtelen leült és felnézett az asszonyra.

— Eszter! — mondta hirtelen.

Észre sem vették, hogy Félix nincs bent. Mire utánaindultak, nem lelték sehol.

Titkon, hogy senki meg nemi látta: Fabriczy Félix újra elindult otthonából. Kalapja, kabátja valahol a verandán, ő maga támolyogva, ködösem csak ment, ment az utón.

Sötét akácfák hajoltak föléje és susogtak t i tokza tosan.

NEGYEDIK RÉSZ 1

A püspöki város öreg tornya késő délutáni órákat kongatott. Álmos délután volt, a dombok forróan sárgáíattaik s meleg pára reszketett fölöttük.

Magda a ligeten túl, ott, ahol apró présházak álldogáltak, kis gyerekkocsi mellet! üldögélt s elnézett arra, amerre a Bakony tölgyei kéklettek s a zirci vonat füstje lengett az alagutak körül.

Már napok óta türelmetlenül várta az uraltS amiint, aki valamely telepatikus erő folytán megérzi a szeretettnek jövetelét, kihajolt a fák árnyéka mögül. Kihajolt s egyet, si költött:

— György!

Jött az ember, födetlenfőtt, zihálva és lx>g- lyasan, megtért vert madár s némán, szorosan ölelték át egymást.

— Ó, György, hol voltál olyan síkúig! Látod, kis feleséged mennyire aggódott már éried. György, hogy tudtál elhagyni, mondd!

Nem szólt, György semmit, csak szorította magához asszonyát, mintha fojtani akarná.

— Ó, Istenein! — mondta aztán.

Magda boldogan, ragyogó szemmel ült le egy kis padra s a kiskocsiba mutatott:

— Nézd! — mondta nevetve, mindenről megfeledkező anyai büszkeséggel.

exisztenedáját jelenti, el kell intézni. A nyugdijasoknak ügyét is végire rendezni kell és meg kell szűnnie a sokféle vexatu- ráknak. Jóvá kell tenni a tiz év hibáit.

iz. volna a kormány föladata.

Ezzel sz*emhen most a tizenegyedik éviben íz történik, hogy

Kassán fcSsigvrazziákat tartanak

Voti juthatunk szellemi életünk nagyjainak érmékéihez, mert '

rendőrök állapítják meg a magyarság szellemi életének eledelét.

Minden nemzet legnagyobb, értéke a kultúrája. A magyarságnak joga van arra, hogy a magyar irodalommal éljen, hogy a magyar nóta és a magyar költemény, a nyelv szépségének varázsában részesüljön.

A kömyvrazziákat a kulturális és szellemi élet ellen intézett legsúlyosabb támadásnak kell minősíteni.

A csehszlovák állam expanzív ipari állam, nagy jövedelmet húz fürdői révén az idegenforgalomból és sok egyéb relációban van a határon túli forgalomra szüksége és még azt is látjuk, hogy kiviteli politikáját megne-