Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-16 / 39. (2260.) szám
4 ^MGAl-MAGtARHlRM& .Kél szereplő a színpadom. — Kószálás egyedül, egy premier után — írtat KARINTHY FRIGYES ....... ..................................... ■■■■■ - i. .... —---------Ab pttn 1SU fdsiM m Ü S > ' > I j®| pworiMb MSjkeraalMdéac. 9 í' KOSICE, Flf-atca £9, Megy vr!í2wfa&6k. Jmiámamm Érnék /----------------------------■ .........—----................................... I inL.rijji^.jjjfjjj__-r Á kormo6, mérteién hegyek kőst Harcolt a harsogó vonat. Falvak rügyeztek lent a völgyben, A Bziiklaceucson hókupak — Ekkor, két hegycsúcs közt, a félhold Mint nagy kérdőjel, úgy bukott eléd: Van-e élet, túl a szerelmeit? As dióién túl van-e Lét?“ (Egy félbenmaradt versből.) „Lanrbertihier ux“ című darab az egyik pesti sz&Diházban. Retten játsszák, Hollós Ilona és Gél lért Lajos, drága, lelkes színészek, a lelkűket a-dják ki, vagy ahogy Relle Pál Írja kritikájá bán, „elégnek a színpad kihunyó máglyáján11. Igaza van Relle Pálnak, a színpad, az a színpad, amit mi annak, i«m értünk, kihuny óban van s aki ilyen komolyan veszi mégis, mint ez a két derék gyerek, valahogy a süllyedő hajó hű kapitányának naiv és megható képét idézi a kételkedő lélekben. A színpad süllyed, léket kapott valahol, zátonyra szaladt, e míg több-kevesebb méltósággá.! ereszkedik le a horizont alá, a könnyű utasok, személyzet és szakács (színész és iró) riadtan ugrálnak le róla — ki a mozi és hangos mozi mentőesónakjába (szinte jelképes ez a legújabb és eddig legjobb hangos film, az Atlan- tük), ki a jeges vízbe, dísztelen mentőövvel a derekukon, tingli-tanglit táncolva a korszellem fenyegető hullámai közt. Ez már a második darab az idén, amiben csak két szereplőt látunk a színpadon (a nagyszerű Bajor Gizi pompás müve a „Rajnaiban, délben, est«u után). Retten maradtak a süllyedő deszkákon. Egy férfi meg egy nő. Mintha valóbasi uj Atlantiét élnénk, özőnvi- set, ami ustán vagy újrakezdődik minden, vagy megszűnik az élet — Ádám és Éva ujTa összekerülnek egy kietlen, kopár paradicsomban, megint egyedül vannak, hogy számot adjanak egymásnak: a történtek után érdemes-e megpróbálni élőiről?, ♦ Ó igen, nagyon izgató, nagyon figyelnivaló Élet tanár urnák ez & kísérletekkel demonstrált előadása. Dekát csakugyan — e® volna az egyetlen tan- tágy? A boldogság iskolája? Ezentúl seunni sincs? Ée minden, amit ezentúl sejtettünk, elődömé, bevezetés, propedeutika csak? Jól van hát, igazán nagyon szép, hogy ez a festő ngy szereti az ő kié feleségét és a kis feleség úgy szereti az ő kis urát, hogy ölnek és meghalnak ezért a szerelemért — po és aztán? Aztán mi lesz, kérem? Tegyük fel, hogy minden rendbe jön, hogy Lamberthier feltámad, eiszégyeli magát, amiért így megzavarta az ő boldogságukat, békét hagy nekik — tegyük föl, hogy nem lenne bonyodalom — az első felvonás turbékoláea után mivel töltenék ki a darabot? Turbókólnak tovább, függönylementóig? Jól értsenek meg — nem a boldogság kultusza ellen ágaskodik ez a türelmetlenség. Re nem tehetek róla, nem tudom felnőtt embernek érezni ezt a Maurice nevű festőt, mig nem látom egyszer egyedül, nem beszéltem vele egyébről, mint a házassága. Ha jól látom, festészettel foglalkozik — ugyan mit fest? Hogy látja a világot e négy falon túl? E négy fal lombikja, nekem „nagyon szűk és nagyon tág“ -Lehet, hogy a közönség is jgy van vele? A boldogság talán mégse célja — talán csak kerete és feltétele az életnek? S ha nem célja, — nem lehet a tartalma se. Akkor hát — mi a tartalma? „Vam-s élet tol a szereimen ...? * Mielőtt a színpadi dráma hajója léket kapott, közvetlenül a század egyenlítőjén, akadt néhány vakmerő kormányos, aki, megérezvén a fenyegető veszélyt, megpróbálta más irányba fordítani a lapátot — megpróbált helytállni ezért a „tartalomért44. 9haw Barnát „Mán and Supermanje4* először dobja fel a hetyke kérdést, élet és színpad nevében —- vájjon a „boldogság44 álma olyan abszolút, szent és sérthetetlen dogma, hogy meg sem lehet kísérelni elemzéséi, fölötte állván minden kritikának Hősének, az uj Don Jtmannak tragédiája ott kezdődik, mikor „boldogsága44 elől lehullott minden akadály — felvetődik a kérdés, vájjon a szerelmi boldogság nem elviselhetetlen pokollá, mennyország helyett, hanem feltételévé és alapjává, hanem tartalmává lesz az életnek? S kinyílik menny és pokol — utóbbi tele szerelemmel ág érzelemmel — előbbi hideg önér zettel és „hivatással44. Valami hasonlót akartam próbálni, ifjú fejjel magam és a ,holnap Reggel44 vergődő napjaiban. A kísérlet meghiúsult, a kormánylapát nem engedeLmenkedett • a drámai műfaj nem kerülhette el sorsát. * Most már látom, miért Akár elfogadjuk tártál ómnak, akár nem — a szerelmi boldogságot ismerjük, képzeletből és valóságból, mi emberek — de hogy mi az a „hivatás44, ami helyette bétől tené as életet: erre nem tudott megfelelni *t életmentő kísérlet. Nem ia lehet addig, mig a két szereplő közül az egyiket — a nőt — kizárják nmek, a képzelt mennyországnak még aa Ígéretéből ja. Anyai hivatás, hitvesi hivatás — szavak! Ei nem különbözteti meg a nőt abszolút értelemben — hiszen az apai és férji hivatás éppen úgy elképzelhető, lehetséges tartalma az életnek, mint ez — hol kezdődik hát a különbség? Még csak meg sem sejtheti a férfi, mit jelent embernek lenni, mig a nő úgy él mellette, mini nő, semmi más. Nem lehet egészet csinálni as egyik félből, ha a másik féltől nem tud elszakadni — elszakadni pedig nem tud, mig a másik fél nem válik egésszé. ♦ „Zwei Ochsen auf deu Bergen steha Dér eine wo-ilte übeTgeho Dór andre var dafür ze duma — Und eahlk>*aiieh kebrtea beid* um.“ ♦ Jelenleg ez a helyzet. A színpad szívesen átkelt volna a sátonyoe, amelyen megfeneklett. De nem lehetett: visszahúzta a tehetetlenség. Most visszafordult hát a szerelmi nyavalyák ábrázolásáig. És el fog süllyedni A majális és a müvek mestere Ma: HERMÁN UFÓT Mert Mesnk esák — igazán a mozi és a rádió az oka a „színpadi dráma válságának ?“ Ez leesne a zátony — vagy talán mégis, belül, a hajóban a bába, a gerendák korhadtak el, magától lyukadt ki az ai&tteág? Egyhangúan cuppog a sár kalocsufm alatt, ahogy a tacskóé februári éjszakát araszolom. * Egy féri! meg egy nő. Minden eddig ismert drá®a«ág ősforrása ‘— ami tol van rajtuk, emlékek és vágyak, vonzás és taszítás köáafl okai, háttér csak a halaszthatatlan és sürgős mondanivalók és kérdések számára, amikre választ egymástól kaphatnak csak. Lám, ez a két emberke egymást kínozza és faggatja és gyötri egymással elintézendő dolguk mellékes velejárója, ingere és következménye, hogy közben meggyilkolják Lamberthier urat, egymás kedvéért, g elmennek bűnhődni és meghalni, hogy egymást meggyőzzék szerelmükről. Ahogy így csupaszon magukra maradtak a színpadon, mintha azt akarnák vallani, hogy az életben is ez minden dolga férfinak és nőnek — egymással van csak dolguk, semmi és senki mással, a többi, a harc és küzdelem, világ, fej lődés, történelem, politika, becsvágy, technika, vallás ég ember, ürügy, csak vargabetű a keserves utón, amelyen egymásfeié törtetnek: Mert csak egymással válthatják be a boldogság utalványát, amit bölcsőjükhöz mellékeltek s amitől nem tud szabadulni a lélek, nem tud megnyugodni, míg be nem váltotta, vagy el nem vesztette. Ennyi volna hát az egész? A boldogság vágya? Ez volna egyszerű és könnyű, olcsó kis megfejtése az élet nagy keresztrejtvényének? Igaza volt Capilléria utasának, mikor álmél- kodva számolt be furcsa felfedezéséről ,énekem fodyton emberről beszéltek az élet utleirói, mikor gyermek voltam — de járván a világot, egyetlen emberrel se találkoztam: akivel találkoztam, az vagy férfi volt, vagy nő?44 * Akkor viszont... Ha kény tel eneégbŐl ilyen szépen visszatért a ezisnpadi dráma ősforrásához, a szerelmi perpatvarhoz és szerelmi idillihez — miért bukdácsol a válság kapkodó lázában mégis ez a remek műfaj? * A drámai Jelenetek közben lopva megfordultam 6a a nézők arcát figyeltem: mit árulnak el a feszült flgyelemljől olbárnéezkodó, az önfegyelem alól félszabadult vonások? Furcsa így nézni a közönséget. Ahogy a sötétben ülnék egymás mellett, szótlanul, előre- dcrmcdve. Egyik s© veszi észre a mellette ülőt, mdnt a* iskolában, csupa jó tanulója Élet tanár urnák. Egy kedves, fiatal kritikusnak egyeze- rfleu leesett az álla, mikor kiderül, Hogy (Jeliért Ölte meg az ismeretlen Lambertháert — igy marad t, nyitott szájjal, a nyelve is előrebukott. Aztán vége a jelenetnek éc a felriadt, nézők m-oeolyogva, kiesé szégyenlősen térnek magukhoz. * A* ebmrft napokban volt tizedik évfordulója annak, hogy a sárosi föld nagy magyar szülöttje, a magyar festőművészet halhatatlan dicsősége, Szinyei Meerse Pál, a Jernyel kurtán örökre lehunyta szemeit. A nevezetes évfordulón a budapesti Szinyei-Merse Pál Társaság a Magyar Tudományos Akadémiában emlékünnepélyt tartott, amelyen a nagy Mester életművét Hermán Lipót méltatta. A sáros! magyarság soraiból kinőtt halhatatlanunk nagysága előtt hódolva közöljük le mi is a művész avatott tollával megirt nagyszerű tanulmányt. Szinyei művészetéről első pillanatban könnyűnek látszik beszélni, mert oeuvre-je zárt egységként áll a múlt század magyar művészetének történelmében. Ennek gazdag virágos kertjében a legszínesebb rózsa, mely optimizmust, derűt, életörömet jelent. Nélküle nem képzelhető ©í a magyar festészet, mint ahogy Rembrandt nélkül nem volna teljes a hollandi, sőt az egész világ művészete. A nagy művészek jelentősége nemcsak az, hogy egyéniségűket fejezi ki, hanem, hogy a körülöttük és utánuk következő életre kihatással van. Ha azt mondjuk: magyar festészet, melyek azok a képek, amelyek elsősorban eszünkbe jutnak? Munkácsy Siralomháza, Madarász Hunyadi László halála, Székely V. László és Cilleije, Lotz opera- mennyezete, Pál László Erdő beleeje, Benczúr pompázó Vajk kexeeztelése és mint e gyűjtemény egyik legragyogóbb példánya, Szinyei Majálisa. De ha a magyar remekművek sorából csak hármat említenénk, akkor is közöttük kell helyet foglalnia a magyar tehetség kifejezőjéül a magyar optimizmus mimbőlumaként a Majálisnak. Ez világviszonylatban is mestermű, egyez© re mind nemzeti karakterieztikum is. Szeretik összefüggésbe hozni Monot-vaL, kinek müveit a hetvenes éveikben Szinyei nem látta, színeiről csak hallomásból tudott. Pedig csak tivoli köztük a rokonság. Kövessük csak egy ilyen alkotás történetét. Céltudatos akarat és tudatalatti impressziók mák szinte álomszerű vegyülóke kiditja meg. Elvhez kapcsolódik minden értékes élmény, a fantáziának és temperamentumnak elemei, a mesterségbeli tudás és tapasztalat gazdag tárháza a teljes kifejezési képességgel s támad belőlük egy egység, uj organizmus, egyenrangú társa mindannak, amit a természet jókedvében alkot: komplett, harmonikus, egészséges teremtmény. Egy ilyen Isten tői megáldott szerencsés tehetségnek elég egy hir: hogy valahol világosan és színesen festenek, A iriflvénzleFk(Hetinek csodálatos, érzékeny fel vevőállomása ezt megérzi, hogy aztán itt körűnkben létrejöjjön a remekmű, talán még annál is tökéletesebb, de mindenesetre attól különböző, mint amelyik azt impreeezlonálta. Itt, hogy a hasonlatot folytassuk, egy Ihaéalmae fcaogerfleitő mf&ődött. Egy magyar temperamentum, mely megalkotta ön álló müvét. Itt testesebb, tartalmasabb lett. A Monet müve: „Reggeli a zöldben44, melyre Szinyei Majálisa emlékeztet, valóban plein air-ben van festve. De túlteng benne a felfedezés láza, hogy igy is lehet festeni. Ilyenkor gyakran fordul elő. hogy az újszerűség fölött való öröm a lényeget kissé elnyomja. Ez bizonyos szempontból nézve hiányokat éreztet. Itt m, mint általában az akkor újnak érzett irány, megszokottá válik, még később mutatóvá lesz és akkor már csak értékével és lényegével hathat. Szinyei Majálisában éppen ez a lényeg a döntő. Szerencséjére nem hódolt az akkori impresszionista divatnak, műtermében majdnem teljesen emlékezetből utólagos rajzvázlatai segítségével alkotja meg müvét. Minden könnyűsége, szineesége. derűje mellett benne van mindaz, mi érzésünk szerint specifikusan magyar, mi éppen az összehasonlítás által domborodik ki: a földesség, tartalmasság. Ami az idegen számára nemzeti sajátságnak és 'jellemvonásnak tűnhetik: a naiv őszinteség, a va- lahonnnan Ázsiából magával hozott nyiltszivüség, együttérzés, az örömnek s jóérzésnek spontán közlési vágya. A Monet festményeiben van valami előkelő tartózkodás, talán festési módjának eleganciájában rejlik ennek az oka. Előkelő hűvösséget, a művész és köztem valami elválasztó üvegfalat érzek. Mindent láthatok, de mégis el vagyok zárva tőle. A Szinyei Majálisában a magyar szívességnek teljessége árad. Itt őszintén eJfogulatlanu', mindent ad a művész, mi lelkületében rejlett, szinte szimbolikus, hogy testileg is ott van ő maga a jelenetben, melyet ábrázol. Itt nincs elzáró üvegfal, akár oda is telepedhetsz, otthon vagy ebbon a vidám, egészséges színes és derült társaságban, járhatsz a domboldalon, élvezheted a napsütést, a hűs árnyékban a gondatlanság édes derűjét, mint a művész és társasága, mely itt lepihent. A Majális témája nagyjából a következő: Fák lombjaitól beárnyékolt domboldalon, melyet kissé magasról látunk, Uzsonnára készülő társaság telepedett le. Rét nő és négy férfi. A nők a hetvenes évek színes bő ruháiban, melyeik a zöld mezőn hatalmas rózsaszín és fehér virágszirmokként terülnek el. A férfiak világos pantallók és sötét bársony kabátokban; egyikük, ki az előtérben guggol, nagy sárga szalmakaJappal fején. A domboldal felső részét nap süti. Az égen bárányfelhőce kék gyülekeznek. A domb bal tetején két apró sétáló hölgy, egy lila és egy febérruhás, bal szélén pedig gabonatábla, mely előtt bájos virágú csipke- rózsabokrok állnak önt. Mind az árnyékos, mind a napsütötte dombot mezei virágok tarkítják a legnagyobb változatosságban. A képen szereplő na gyobb emberi alakokat összeköti egy világos lolt. mely fehér kendőből, női kalapokból, szál makosárból, sálakból tevődik össze. Müvéé*! szakkifejezéssel ékre nagyjában a vetkezők determinálják egy mű értékét: Kompozíció, a megfestés módja, színei, rajz, felfogás, ujeae rűsége, az ábrázolás arabeedkje, ac előadás fris- seeége, bájai, a művészi teoaperamentom és még számos művészi együttható. Ha a Majális kompozícióját friss esőmmel nézzük, ma is különös hatást kelt, mert ma 57 év sL múltával sem skatulyázható be egy elfogadott kompozíció normába. Annyira különbözik az üyen-i fajta egyéb képektől. Aa ég vonal* az úgynevezett aranymetszéstől távolesve, aránytalanul keskeny sávot mutat. Szinyei egyéb képeire te jellemző módon ferdén van elvágva a láthatár vonallal, hogy aztán az egyenesbe menjen át, a kép jobb felén szereplő gabonatáblából folytattatván A domboldalon elhelyezett pihenőcsoport ragyogó színösszetételével inkább virágcsokorra emlékeztet és talán szándékosan, mintha a csoportosítása véletlen müve volna. E képnek a Szépművészeti Múzeumban látható első vázlatából érdekes tanulságokat menthetünk. Mintha teljesen tudatalatti módon volna egy formátlan világos színfolt, egy sötétzöld színfoltba ágyazva. Szinte egy teljes kormány ozhatat-lannak látszó ösztönösség éli ki magát benne, de viszont tapasztalati tény, hogy a festő, bármilyen össze-visszaságbam tegye a festéket a vásznára, mindig az őt jellemző kompoziciótőrvó- nyeket követi. Ebben még karakterisztikus egyéni mozdulatfunkciói is szerepet játszanak. Az ember alapvető hajlamai öröklött tulajdonságai és ezen-i vendélyei öntudatlanul bizonyos fajtájú megismétlődő gesztusokban nyilvánulnak. Ez festőnél ecset- vonásainak irányában is kifejeződik. Jól ismerve egyik-másik művész alkotásait, annak egyszerű és eik életszerű vonalakban visszatérő kompozíció vonalsémáit, mindegyikben megtaláljuk. Még felületes megfigyelő is észreveheti Tintorettonál az egymásba kapcsolódó köröket és félköröket. Rafael Madonnás képein a háromszögeket, Hűiben* hullámvonalainak kontrapunk(szerűségét, Munkácsy zbí- nerkomipozdcióin a függőlegeseket é« vízszinteseket. Szinyei képein ac átlósvonalakat, melyek körülbelül 45 fok alatt vonulnak, a kép bal felró sarkától a jobb alsóig; ac ezeket metsző ellenkező irányuakat s a helyenként megfigyelhető apró függőlegeseket. Hogy mind e vonaleémikból mire következtek hetni, arra minden részletében nem lehet igy h*-i marjában megfelelni. De hogy megvannak és bizonyos művészekre, bizonyos képekre jellemzőek, az kétségtelen. Bizonyosnak létezik az te, hogy ecetben is megnyilvánulhat valami újszerűségre való hajlam, valami dacos eltávolódáa a már meglevői töl s mindé neki ölött valami öesihangkeresés egy cgyéniséget kifejező harmónia elérésére. Áttérvén a Majális mineiers, megállapíthatjuk, hogy összetételük rendkívül vakmerő. Oinóoer- piros, sárga, barna, kékesfehér, szürke, rózsáéul*, sárgásbarna, vörösesbarna, fekete, világossárga, kék, lila és zöldeknek minden árnyalata előfordul. Fajta van a palettának majdnem minden színe. Visszatérő, ismétlődő színekről alig van ecó, mint az a Majálist megoloző jó képek nagy réesénél szokásos volt. E képen Böcklinnei ebben ogyoróe*
