Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-15 / 38. (2259.) szám

WU «ÚlUvuk,

és közvetlenül a pápa felügyelete alatt áll. A pápának ebben az alkotásában azok a remények testesültek meg, amelyeket XI. Pilis olyan szívósan ápolt a szovjet-állammal kapcsolatban. Az orthodox egyház formáját az 1917. nowtmberének forradalma szétzúzta. — Nem érkezett-e el annak a pillanata, hogy a két nagy keresztény egyház ezer évi elkülönülés után újból egyesüljön? D‘Herbigny, ez a külsejében is a kereszteshadjáratok hőseire emlékeztető nagystílű egyházi férfiú éppen azért utazott annyit a szovjet földjén, hogy megvizsgálja Róma győzelmének feltételeit. A szovjetkormány kezdetben becsülte ezt a tervet, mert az orthodox hivők szétválasztására- alkalmasnak látta, hiszen maga is megpróbálkozott mérsékelt eredménnyel azon, hogy „az élő egvház“ megalapításával a pravoszlávokat szétválassza.

Az uniónak reménye volt az alapmotívuma XI. Pius keleteurópai politikájának. A pápa azonban belátta, hogy ez a reménység arra az időre, amig a szovjetállam életben van, nem valósítható meg. XT. Pius most bullájában felemeli szavát azon hallatlan vallásellenes precessziók ellen, amelyeket Oroszország uralkodó pártja rendez, azon számtalan nyilvános gyalázás ellen, amelyek a keresztény hitet jelenleg érik Oroszországban és amelyeknek vógigszemlélésére a külföldi államok diplomatáit valósággal rákényszerítik. A diplomatáknak ott kell lenniök a májusi és novemberi parádékon, ameyleken karnevál-kocsikat hurcolnak végig s ezeken a kocsikon a legszentebb vallási érzelmeket sértő jeleneteket mutatnak be. Már évek óta a katolikus lelkészek százai és százai töltik meg a szovjet fogházait és egészen bizonyos, hogy ezek a lelkészek mind ártatlanul kerülnek a börtönbe. Az utóbbi időben azonban a vallásüldözés a legmagasabb mértékre emelkedett. Még sohasem zártak be annyi templomot, még sohasem alakítottak át any- nyi templomot mozivá, mint most. Még sohasem hecceiték az ifjúságot annyira a vallás és az egyházak ellen, mint most. Szov- jetoroszországban most betiltották a harangozást A tifliszi német-evangelikus templom hires tornyát most vették le. A szerény tiltakozásra gőgösen csupán ennyit feleltek: a •konfiskáció érvényben marad. A harangokból rácsokat öntenek és ezekből a rácsokból a tifliszi állatikért majomketrecét készítik el. ilyen nyilta-n a szovjet még sohasem lépett ' ; fel a pozitiv vallások ellen.

A római Kúria erélyes állásfoglalása azt jelenti, hogy a Szentszék nem köthet egyezséget egy olyan államrendszerrel, amelynek ■ hivatalos programja az atheizmus propagálása, a pozitiv vallások üldözése és gyalá- zása. Mi közössége lehet Krisztusnak Belzebubbal? XI. Pius bullája súlyos erkölcsi elítélése a szovjetrendszernek, amelynek hatása nem maradhat el.

a«;oo Ív

Fantasztikus „leleplezések** egy állítólagos orosz ellenforradalmi „mérnök-kormány-“ról

„irtási tanács" Oroszországban — A tervgazdaság nem prosperál

— Moszkva és a tátikán viszonya —

Moszkva, február 14. Krsisanovszki, az állami tervgazdasági bizottság elnöke, cikket közölt, amelyben leleplezi az iparban és a közlekedésben elszaporodott ellenforradalmi agitátorok tevékenységét. A cikk kivonatokat közöl azoknak a személyeknek vallomásaiból, akiket tavaly a szisztematikus ártási szándék miatt elítéltek. Főleg a platina- és aranyiparban, valamint a hadiiparban vannak ilyen ellenforradalmi ártók, kik úgynevezett „áldási tanácsot“ szerveztek, melynek élén Palcsinszki mérnök áll. A tanács valamennyi tagja régi, forradalomelőtti mérnök, aki . pompás szakismeretekkel igye-1 kezeit az orosz tervgazdaság prosperitását j elgáncsolni. Ezeknek az ellenforradalmi szer-, vezetéknek központja a leningrádi bányamérnökök klubja volt. Tagjai összeköttetésben állottak a régi ipari üzemek külföldre menekült tulajdonosaival és tőlük nagyobb pénzösszegeket kaptak. Rendszeresen aláaknázták a szovjet közgazdasági életét és bíztak abban, hogy a tanácsköztársaság hamarosan összeomlik. Úgynevezett „mérnök- kormányát terveztek, amely a népbiztosok bukása után helyükre állott volna. Palcsin- szkin kívül Fedorovics és Rabinovics mérnökök tartoztak ebbe a papiron már létező kormányba. Az uj kormány elismerte volna ! az állam szuverén jogát a természeti kincsekre, de mindent bérbe adott volna külföldi konszerneknek és bankcsoportoknak.

Mondanunk sem kell, hogy a magasrangu szovjeíkivafalnok leleplezései fantasztikusan hangzanak és csak arra szolgálnak, hogy igazolják a szovjet tavalyi véres és a civilizált világban mindenütt elitéit drákói szigorú ítéleteit az állítólagos ellenforradalmár mérnökök ellen. A mintatervgazdaság nem prosperált s a szovjetfunkcionáriusok ezért a mérnökökre fogták rá, hogy szabotálják a nagy tervet és halálra ítélték őket.

fi üatikái ás a szovjet eiSen- tétéisek története

Berlin, február 14. A Berliner Tageblatt mai számában hosszu cikket közöl a Vatikán és a szovjet szakításáról és különösnek tartja, hogy a pápa ugyanakkor jelentette be a Moszkvával való teljk. szakítást, amikor Sztálin végetvet az eddigi „Nepp‘^poÚtikáiiak.

Pacelli berlini nuncius 1925-ben pontpsan kidolgozott tervezetet kapott a moszkvai kormánytól, amelyben ez utóbbi fölvázolja, hogy miképp alakulhat a viszony a Kúria és az oroszországi hivők között egyrészt, másrészt Moszkva és a Vatikán között.

Akkoriban többek között arról volt szó, hogy a lelkipásztorok és a hivők írásbeli érintkezését a szovjet nem fogja cenzúrázni. A Vatikán

megkezdte a tárgyalásokat, de Moszkva sorra visszavonta eredeti javaslatait s igy a megegyezés lehetetlennek bizonyult.

1927-ben a szovjet váratlanul bejelentette, hogy nem hajlandó konkordátumot kötni.

XI. Pius szívósan kitartott eredeti politikája mellett és mindenáron meg akart egyezni a szovjettel, mert ki akarta használni az orosz- országi ortodox egyház súlyos helyzetét és azt

remélte, hogy elérkezett a kedvező időpont a két nagy keresztény egyház egyesítésére. D’Herbigny püspököt Oroszországba küldte, hogy puhatolódzék ebben az ügyben és hivatalos Lelkipásztori tevékenysége mellett szervezze meg az oroszországi egyházközségek és a Kúria összeköttetését. A szovjet azonban kiutasította D’Herbignyt és végleg megszakította az Összeköttetést az egyházzal.

Magyarország már iiliiita javasolta Csehszlovákiának i iisiiitsési kérdőt rendelésit is i vizumkényszer megszüntetését

A prágai külügyminisztérium minden alkalommal elutasító álláspontra helyezkedett — A Bohemia feltűnést keltó cikke

Prága, február 14. A hágai konferencia befejezése után a Bohemia több ízben rámutatott arra, hogy

a Csehszlovákia és Magyarország közötti jó- viszony megteremtése többnyire Csehszlovákia magatartása miatt hiúsult meg.

A félhivatalos sajtó s a cseh lapok nagyrészo emiatt éles támadásit intézett a Bohemia ellen. A német lap mai számának vezércikké újabb bizonyítékokat hoz fel annak bizonyítására, hogy

a két ország közötti vitás problémák elintézése céliából Magyarország többször tett már kezdeményező lépéseket, de a csehszlovák külügyi hivatal a legtöbb ecetben elutasító álláspontra helyezkedett.

Az érdekes cikkből kiemeljük a következőket:

A két szomszédos állam viszonyának szabályozása különösen azon fordul meg, hogy megszüntessék azokat az ellentéteket, amelyek a kisebbségi kérdésből, azután a<z útlevél-ügy bői keletkeznek.

A magyar kormány annakidején ast javasolta, hogy a két állam nemzetiségi viszonyainak tanulmányozására küldjön ki a népszövetség statisztikai osztálya egy bizottságot

Ez a javaslat határozottan megfelelt a óéinak, mert a teljesen pártatlan bizottság megáll api thatta volna a tényleges viszonyokat és azután hozzáfoghattak volna a visszás állapotok megszüntetéséhez.

A Prager Presse azt állította, hogy cseh részről ilyen javaslatról senkinek tudomása nincs. Magyar részről viszont azt az értesítést kaptuk, hogy az erre vonatkozó magyar javaslatot még a békeszerződések megkötése idejében átnyújtották és a magyar kormány ajánlatát többször meg is ismételte, igy legutóbb néhány héttel ezelőtt, azonban mindig eredmény nélkül. Ezt a javaslatot Masirevieh prágai magyar követ nyújtotta át.

Ha ez tényleg megtörtént, úgy helyénvaló volna, ha a német félhivatalos állítását megcáfolnák. Ha Csehszlovákia egy ilyen irányú magyar javaslatot elutasít, úgy ezzel a tárgyilagosságra törekvő közvélemény szemében az igazságtalanság vádjainak teszi Jci magát.

Ami a vizumkényszer megszüntetését illeti, magyar részről azt állítják, hogy a magyar külügyminisztérium múlt év őszén nyújtott át egy erre vonatkozó javaslatot a buda- - pesti csehszlovák követségnek, a csehszlovák külügyi hivatal azonban ebben a pontban is elutasító álláspontra helyezkedett.

A rokoni, gazdasági és társadalmi összeköttetések, amelyek nemcsak a .határvidékeken vannak meg, a vízumkényszer megszüntetését szinte parancsolják. A vizumkényszer megszüntetését a csehszlovákiai fürdőhelyek is üdvözölnék, mert számos magyar állampolgár vizumnehézsógek miatt nem látogatja a csehszlovák fürdőket.

FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA

REGÉNY

(ao)

Megjelent hatalmas áruházak irodahelyiségében s titokban kereskedett valutával a cég egy-egy ügyesebb tulajdonosa kívánságára.

De ez nem volt az, amit György óhajtott. Nagyarányú üzletekbe fogni nem tudott.

Egyébhez pedig nem értett. Hivatal, állás, — éppoly távoli, elérhetetlen remény volt, mint a holdlbaröpülés. És különben is: a

tőzsde, az adás-vétel láza annyira átitatta az embereket, hogy az .is" elhagyta egy kis spekuláció kedvéért az állását, aki pedig zsírosán díjazott hivatalban várhatta a biztos nyugdíj idejét.

Györgynek semmi sem sikerült.

Utolsó koronáin élt. Magda irta, hogy ninos pénze, minden hitelforrás kimerült.

György úgy járkált az uccákon, mint egy álomkóros. Egy este azon vette magát észre, hogy a Margit-hid korlátjának dől s bámul a mély Dunába.

Nagybajuszai rendőr állt mellé s csendesen tolta odébb.

— No — ... — mondta szelíden a kék null ás.

György, minél inkább szüksége lett volna erejére s találékonyságára, annál erélytele- nobb lett. Pénzt, pénzt, bárhogy is, bárhonnan is.

S egy hajnalon, vívódó, kínlódó gyötrődés uíán felkiáltott benne egy hang: — Eszter!

Hisz ott van Eszter a a birtok! Birtoka, szép kicsi birtoka régi asszonya kezén, ki tudja, milyen rózsaliget az már és paradicsomkor t. Eszter nem tékozolta el.

őrákihosszat vívódott, de nincs más kint: Eszter támogatásával szerezni alapot uij éleIrta: SZOMBATHY VIKTOR

1 te roskadozó épülete alá. Csakis Eszter adhat megnyugvást, őmiatta történt minden, hozzá ér vissza e rettenetes kör vége. A világrend törvénye ez s e határozás alól ki nem vonhatjuk magunkat.

Mintha valami felsőbb parancs vezette volna láthatatlan láncon: indult György régi élete helyére, alázatosan és engedelmeskedve. Egy kívülálló idegen ember volt, aki vitte.

Fabriczy FéLir hívta Almást Györgyöt.

Mintha nem is lőtt volna ura önmagának. Hinnie kellett hipnotikus erőikben, mely erők belőlünk szállanak ki s újra bennünket illetnek ismét.

Ment Almása György, hogy leszámoljon a fenyegető hatalommal végre, .mely újra s újra föléje keretiedilk, nem hagyja nyugton irgalmatlanul.

Még küzdött benne a két erő: egyik pillanatban megfutni szeretett volna, de másikban feliébredt benne a katona: szembenézni végre a fenyegetővel. Lelkét emészti, tudva, tudatlanul ez az állandó harc: neki kell menni, ha már igy kívánja a rend, a megnyugvás. Egyedüli megoldásúák ez a mód tetszett.

Valami uj ismerőse akadt, aki jószívűségből autóján átvitte a határon s egy apró állomásnál tette le, nem messze Fabriczy Félix hajdani kis királyságától.

14

Erősnek, dacosnak lenni: ez volt Gyöngy minden akarata. Szive hallhatóan dohogott, életének ilyen sorsdöntő órája még neon volt soha.

Végigsétált a hosszu fasoron, amely a faluhoz vezet.

Idestova két éve már, hogy utoljára tapadta Iáiba a hazai rögöket. A táj képén széles megnyugvás terült el, itt-ott idegen, ismeretlen embereikkel találkozott, akik kíváncsian mérték végig, ősz eleji idő. Gyümölcsfák ringattak piros és sárga függőket, kukorica-tábla hajladozott a lassú szellőben, széles táblán taldónépáit szedegetett két daloló parasztllány.

György ment, mintha vitte volna ismeretlen erő, mely rajta kívül működik. Mint aki álomjáró és önakaratán kívül cselekszik.

Valahonnan nyúl ugrott fel. Vájjon ki vadászik most a szántók szélén?

Este felé hajlott az idő. A hegyek felől lágy szellő indult, a nap lehervadt a horizontról. Félhomály. Ismereős harangszó rezgőit végig a völgyön.

Megái lőtt a kér tud var kapuja előtt. Nagy, fehér kutya vakkantott, aztán unottan nyúlt el az ámbiltuson. Almás! György lassú, tétova lépésekkel ment egyre beljebb a háziba.

Még visszafordulhat! — szólalt meg bensőjében egy hang. Pár pillanatig habozva megállóit, de egy cseléd már kikukkantott a konyhaajtóból s hátraszólt.

György fellépett a veranda lépcsőjére.

Eszter a lámpa fényének körében ült- Éppúgy, amint György mindig is elgondolta magának. így rögződött meg benne Eszter képe. Eszter ül s valami varráson dolgozik. Apró parasztlányka előtte egy zsámolyon s varrni segít. Kulcsok és számadási könyvek az asztalon. Eszter felnéz s az ismeretlenre pillant. Ijedten rázkódik meg: Szakállas, fél- szemű, bénák áru ember áll a lépcsőkön s mély hangon köszön. György még a hangja színét is el akarta változtatni.

— Jóestét! — köszön az idegen.

— Jóestét! — áll Tol Eszter s lerázza magáról a oémaiszálaikat. — Kit keres kérem?

— Almása György vagyok! — mutatkozik be az idegen s meghajol.

Ismeretlen úriember. Eszter közelebb megy, kissé mintha gyanakodva vizsgálná az idegent.

— özvegy Fariczy Félixnét keresem— Én vagyok — szól Eszter.

Az idegen leül, kínosan és köhögve.

— Bocsánatot kérek, hogy esti időben alkalmatlankodom, de sokáig tartott, mig a városiból idáig gyalogoltam. Háborút járt ember vagyok.

Eszter megkínálja cigarettával, pár pillanatig csend. György gyorsan körülnéz. így, látszatra, semani sem változott. Eszter is olyan, mint régen. Talán ?zájaszóién az a két karakteres ránc lett ejÖsebb. De szép és komoly. Sehöl semmi, ami férfi jelenlétére emlékeztetne. A cigarettát is belső szobából hozta ki. A kutya mellé ül s szaglássza az idegent. Uj kutya. A kis parasztlány peregve elmegy. Almási György belefog a beszédbe újból:

— Kissé kellemetlen;' hogy rátörök nagyságos asszonyomra — kezdi — de nem teltem volna, ha a magam helyzete nem kényszer itene rá.

Eszter biztatóan néz. Az idegen nagy M- lékzetet vesz:

— Én, kérem, a legutóbbi harcokban együtt szolgáltam Fabriczy Félixszel.

Eszter nyugtalanul hajol előre, kipirul.

— Igen — folytatja kissé remegő hangon az idegen — Fabriczy Félix, kedves, jó fin, ott halt ineg. nem messze a falu szélétől.

Megakad. Eszter csak figyel.

— Nagyon kedves, nagyon jé pajtás Félix. Furcsa fin. Sosem tudtuk, hogy házas volt. Nem említette, hogy milyen kedves, szép felesége van.

Eszter türelmetlenül intett.

(Folytatjuk.)

i