Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-13 / 36. (2257.) szám

Mai ssömunli 12 oldal ^d^l ml V Mai nftmank 12 oldal 36. (2257) szám » Csütörtök * 1930 február Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerbe: politikai napilapja Feteiős DZURANYJ LÁSZLÓ FORGACIi GÉZA Szerkesztőség: Prága U., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská u5 12/113. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Gazdasági válság — ! gazdasági szervezkedés irta: FLEISCHMANH GYULA dr. tartománygyQlési képviselő ii. Amikor egv ország népe súlyos gazdasági válság idejét éli, akkor e'L&ősoriban az államhar tál ómnak kell közbelépnie és segítséget nyuj- j tani a a válsággal legjobban sújtott társadalmi j .rétegeknek. A magángazdaság képtelen meg- birkózni ezzel az államhatalom segítsége nél- j kid, mert különösen nálunk, a nagybirtokok; föiosztása után. nincsen egy olyan anyagilag j erős birtoko-sosztály, melynek vezetése mellett | a .mezőgazdák egyedül is föl tudnák venni a: küzdelmet a jelenlegi mezőgazdasági válsággal, j És különben is! Ha az államhatalom annak­idején segítségére sietett a válságba jutott nagyiparnak, később a cukoriparnak, akkor a mezőgazdák is elvárhatják ugyanezt. A gazdasági válság megoldásánál két szem­pont a fontos nálunk: Az egyik, hogy a gazda­sági életet egy egésznek kell venni és úgy vizsgálni és gyógyítani, — a másik, hogy ki kell küszöbölni a politikai protekcionizmust, amely megmételyezi a beteg gazdasági élet le-: vegőjét és elgáncsol minden becsületes törek­vést. . Hind a kettő nagyon jelentős a mi össze- j vissza kuszáit és agyonpolitizált gazdasági éle- i tönkben. Ezért az a nagy bizalmatlanság a gazdasági kérdések tárgyalásánál a pártok kö­zött. Mindegyik párt fél, hogy a másik az elért eredményeket politikai agitáció céljaira fogja fölhasználni. ­Van a gazdasági válság megoldásának még egy nagy akadálya: a spekuláció, amely vál-1 ságok idején virágzik és él a legjobban. Tévedés volna azt hinni, hogy a mostani mezőgazdasági válság mindenkit sújtott. A me­zőgazdasági termékek alacsony árai például óriási haszonhoz juttatták a sörgyárosokat, a szeszfőzdéket, a cukoripart és nem utolsó sor­ban a malmosokat, amelyek a búza. alacso­nyabb áraihoz viszonyítva, elfelejtették leszál­lítani a lisztárakat. A gabona-monopólium hangoztatásánál eszünkbe jut az átkos emlékű obiiny ustav, amely annakidején a gazdatársadulom legna­gyobb kizsáikmányolój* volt. A sajtóban egyre-másra olvassuk a cikke­két, beszédeket és kommünikéket a gazdasági válság problémáiról. Ezek a fölvilágosító köz­lemények azonban bármily kitűnőek is, még nem oldják meg a nehézségeket. A döntő fak­tor ebben az államhatalom és a kormány. Ezek kötelessége megindítani a segítő akciót és ren­delkezésre bocsátani a megfelelő eszközöket. Nehezíti a dolgot, de végeredményben jobb. hogy az ipari válság i« most kezd kibontakoz­ni. A helyzetnek ilyen látszólagos komplikált- sága azonban legalább tiszta helyzetet teremt és igazolja azt a fölfogást., hogy a gazdasági élet különböző ágai egy egészet képeznek és szoros összefüggésben vannak egymással. i A rni közéletünknek annyi, kiváló kőzgazdá-! sza van, hogy azok igazán nem szorulnak ta­nácsra, azonban a nagyközönség szempontjából néhány dologra mégis rá akarok mutatni. Jelenleg a közvélemény figyelme inkább a mezőgazdaság felé főidül és elhanyagolja az i ipari termelés nehézségeit. A kettő nem vá-; lasstfoató el. A csehszlovák köztársaság ipari j cikkeket exportál és mezőgazdasági terménye- j kert importál. Ezen a helyzeten nem lehet vál­toztatni, ezzel, mint megdönthetetlen ténnyel,! számolnunk kell. Az egyensúlyt az államház­tartásnak és állam gazd aságnak kell fönnta/rta- nia. A monopol és védővámpolitika tehát meg­lehetősen komplikált nálunk. Kivethetünk ma­gas vámokat, azon államok behozatali árucik­keire, ahová nem exportálunk — mint például az Egyesült Államok —, dé már — mondjuk — Magyarországgal a kérdést egészen más alapon kell rendezni, mert hiszen Csehszlovákia óriási mennyiségi! ipari cikket exportál Magyaror­szágba. / ­Mint minden válság, úgy a mostani is csak átmeneti jellegű és ezért átmeneti intézkedé­sekre van szükség. MflnMji a nehézségekkel küzdő mezőgazda­Forradalom tört ki Indokina egyik városában A francia katonaság intézkedései—A gyarmati adminisztráció hibái Paris, február 12. Az indokínai Yen1 Dny bán egy előretolt francia katonai álló-! máson az Havas-ügynökség jelentése sze­rint súlyos lázadás tört ki. A környék pol­gári lakossága összeállt és megkísérelte a katonai tábor inegostromilását. A város bennszülöttei azonnal a lázadókhoz csatla­koztak. A francia csapatok energikus el- Ientiániadástikkal megmentették a tábort, de .egy francia tiszt és több katona a küz­delemben elesett. A hatóságuk azonnal j megtették a kellő intézkedéseket a rend helyreáll! tás ára. A helyzet komoly. Az Excelsior meginterjúvolta Yarennet és Outreyt, Indokína volt kormányzóit, akik rendkívül pesszirnisztikusan nyilatkoztak a távol keleti helyzetről. A nép hangulat expanzióit Indokínában rendszeriül elemi • csapások, áradások, vagy a termés elpusz­tulása, vagy járványos betegségek okoz­zák. Az ind ok inai bennszülött katonaság zendülése régóta lappangó baja a gyar­mati haderőnek. Oka elsősorban az, hogy a tisztikart nagyon gyakran kicserélik s az iij, tisztek a legtöbbször, nem értik a. bennszülött katonákat s csupán az altiisz- ‘ tele közvetítésével érintkeznek velük, ami számtalanszor veszedelmes félreértésekre ad okot. Sciioberf a bécsi egy etem dissetokforárard avatták Az olasz szerződés első következményei ünnepi beszédek Becs. február 12. Az olasz kormány be­szüntette az osztrák tulajdon likvidálását. Ez a lépés az uj barátságos szerződés első látható gazdasági következménye. B’écs, február 12. A köz társasági elnök, va­lamennyi miniszter, a diplomáciai testület tagjai és a legtöbb egyetemi tanár jelenlété­ben ma promev álfák jogi diszdotklorrá Sobo- ber kancellárt a bécsi egyetem nagy díszter­mében. GHeisbadi rektor méltatta Sdhober karrierjét, amely másodszor vezette az osz­trák politika élére. Schoiber nagy munkát végzett az osztrák jog terén az alkotmány re­form megvalósításával, amellyel a köztársasá­got a demokratikus köztársaságok sorából az elnöki köztársaságok sorába emelte. Hágában érvényt szerzett az osztrák igazságnak. Az ut a kölcsönhöz szabad és a legyengült gazdasági testiben uj vérkeringés indul. Az állami és a közgazdasági élet fenén elért nagy eredmé­nyek, melyeket Schoiber sarját személyének fonta r tás nélküli közbevetésévé'] ért el, arra késztették az egyetemet, hogy a dászdoktori címmel tünbessé ki a nagy kancellárt. Sdhober melegen megköszönte a rektornak a megtisztelő szavakat. Szive ma is tele vau a légi egyetemi tantermek emlékével s a harminc év alatt, mióta elhagyta az alma matert, gyakran gondolt az eltöltött szép na­pokra és minden alkalommal hűségesen, gon­dolt vissza az egyetem jótéteményeire. Akko­riban szűkös körülmények között élt és gyak­ran nem valósíthatta meg azt, amit akart vol­na. — A kancellár ezután. rámutatott arra, hogy kormányáuk megalakításakor két egye­temi tanárt szólított fel a kormányba való be­lépésié, mert lehetetlennek tartotta, hogy az a kormány, amely cél jául a haza tijratelétpíté- sót tűzte ki, nélkülözni tudja az egyetem tá-' mogatását. A többezer főnyi diákság lelkes ovációban j résvesitette a kancellárt Leszerelnek vagy fegyverkeznek a londoni konferencián? London, február 12. A flottakonferencia j tegnapi plenáris ülésével kapcsolatban a Daily Héráid azt irja, hogy az eredmény kétséges és aggodalomra ad okot. A konfe­rencia leszerelés helyett számos uj hajó épí­tését határozza el. A legújabb fejlemények után nyilvánvaló, hogy az angol—amerikai ; paritást nem az angol flotta leszerelésével, j hanem az amerikai flotta fegyverkezésével i érik el. Franciaország flottaprogramja a ten­geralattjárók számának megduplázását ki- j vánja. Mi marad tehát abból a jelszóból, amely a flottakérdést nem az építkezések korlátozásával, hanem a valódi lefegyvere-1 zéssel akarja megoldani? A leszerelésről a delegátusok teljesen megfeledkeztek, miköz­ben állandóan emlegetik az országok külön­böző kívánalmait, a nagy cirkálók, a kis cir- i kálók, a tengeralattjárók szükségességét és a paritást, amely nem egyéb, mint leplezett fegyverkezés. Snowden a világ hadügyi kiadásairól London, február 12. Snowden kincstári kan­cellár a rádióban előadást tartott az Egyesült Államok és Kanada számára. A leszerelés pénzügyi vonatkozásairól a következő adato­kat közölte: Anglia 1913-ban fegyverkezésre 80 millió fontol, a múlt évben 115 millió fon­tot, az Egyesült Államok 1910-ben 92 milliót, 1920-ban Í75.8 millió fontot költött. A volt központi hatalmak kivételével, ma minden európai állam többet költ hadicélok ra, mint a világháború előtt, ami rendkívül szomorít fényt vet az általános leszerelésre nézve tett kötelező ígéretekre. A világ összes hadügyi kiadásai most évi f)00 millió fontot tesznek kt. Ebből 60 százalék, vagyis 520 millió font jut a» európai államokra, 20 százalék az Egye­sült államokra, 20 százalék a többi orszá­gokra. A közvetlen kiadásokon kívül tekintetbe •veendő, hogy? a fegyverkezési verseny a leg­biztosabb előidézője a háborúnak. A világhá­ború Angliának több mint tizezermdllió font közvetlen kiadásba került és közvetve kétmil­liárd font adósságot hagyott hátra Anglia szá­mára, aminek törlesztésére és kamatszolgá.1- tatá®ára évi három százötvenmillió font kell. A háborús a<lósságok töke- és kamalszol- gálftatésaira Anglia najxmként egymillió, óránként negyvenezer, percenként pedig hat- száz fontol költ. Ez megfelel kétmillió mun­káé egyévi mnnkatéljesitményéiiék. Ebhez hozzáadva a renden hadikiadásokat és a há­borús nyögd1)jókat. Anglia évenként 520 mil­lió fontot ad ki ilyen célokra. Bethlen miniszterelnök a képviselő- házban beterjesztette a kormányzó tízéves jubileumáról szóló törvényjavaslatot Budapest, február 12. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A képvi- sdőház inai ülésén Bethlen miniszterelnök beterjesztette a kormányzó megválasztása tirtedik évfordulójának megörökité sóról szóló ötszakaszos törvényjavaslatot. Az el­ső szakaszban utalás történik a kormányzó megválasztására, valamint Horthy Miklós érdemeire. A második szakasz fölsorolja a -.Isitendo intézményeket, amelyeket a kormányzó nevéről neveznek el. Ezek közt van a rákbetegek gyógyítására szol­gáló rádinniintézet, a Boráros-téren épí­tendő Dunadiid. több tüdőbeteg-gyógyinté­zet és a hadirokkant-otthon. A harmadik szakasz kimondja, hogy az ötpengős ezüst érmék egyik oldalukon a kormányzó kép­mását viselik. A negyedik szakasz a lótc- - itendő intézmények költségeinek elő­irányzatáról intézkedik, végül az ötödik szakiasz kimondja, hogy a törvény kihirde­tése napján lép életbe. ság segítségre szorul, segítsen neki az áMam a rendelkezésekre álló eszközökkel. Itt a legha­tékonyabb eszköz az adók leszállítása. Az adók sújtják a legérzékenyebben a mezőgazdá­kat, azért itt, ezen a téren kell könnyítéseket tenni. Elsősorban el kell engedni az adóhátra­lékok egy részét és a mostani adókivetéseik­nél mérsékelni kell a kivetést. Ez már nagy ^segítség és azonnal föllé legzik az gazdatársa­dalom. A további segítség az olcsó hitelnyújtás. Természetesen ezt, nem úgy képzelem, hogy ol­csó hitelt csak az kap, akinek agirárpárti tag­sági igazolványa van. Azonban — miután tény. hogy a gazdatársad alom részint a kedvezőtlen piac, tésziot a sok földvásárlás, adóterhek &fch. miatt nagyon eladósodott — a* állam bocsás­son a mezőgazdák rendelkezésére olcsó é& hosszúlejáratú kölcsönöket, amelyek átmeneti­leg kisegítik őket a bajból. . A sok egyéb könnyítés mellett nem utolsó követelés a vasúti tarifa rendezése, amelynek rendezetlensége egyik legnagyobb mulasztása az eddigi kormányoknak. Ha ilyen és ehhez hasonló kedvezményben részesül a mezőgazdaság, akkor már őzzel is könnyítve lesz a helyzetén. De ami az egész köztársaság gazdasági életére igen nagy fon­tossággal bír, ez az a körülmény, hogy a ikor- leány és államhatalom ilyen irányú segítő ak­iiéi nem idéznek elő drágulást és az élelmicik­kek árainak emelkedését. Mert ha m egyik ol­dalon elkezdődik az árak emelése, akkor foly­tatódik a másik oldalon is és illuzórikussá vá­lik a segítés. Nagyon jól tudjuk, hogy az élelmiszerek árainak emelkedése után automatikusan kö­vetkezik az iparcikkek árainak az emelkedése, amelyek nyomában bérharcok, fizetésemelések következnek. Ennek a következménye az élet általános megdrágulása, amelyből — talán egyeseket kivéve — a lakosság egyetlen réte­gének sincs haszna. A válság megoldása nehéz, de sürgős. A mi érdekünk is az, hogy nehéz gazdasági helyze­tünkön segítve legyen. De minden elsietett lé­pés katasztrófái is követkézményekkel járhat. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom