Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-11 / 8. (2229.) szám
4 fpRX<va-A\A<AxRfíinLAXKSO január 11, apómba*. Á politika és a gazdasági érdekek petroteumszagu eíkevere szabadságmozgalomban Deterding angol petróleum-mágnás heverte a politika kártyáit — Sertésszalonna, petróleum és a népek szabadsága — Berlin, január 10. A cservonetibaini silók bünperénok tegnapi tárgyalásán nyílt elsőidben alkalom betekintést nyerni az egész akció kulisszái mögé. A háttérben lappangó politikai összefüggéseik felszínre kerültek és érdekes megvilágításba helyezték a pénz- hamisítás vád tárgyává tett deliktumát. A vádlottak és védőik előadásából kitűnt, hogy Münchenben egy organizáció működött, amelyet Hoffmann tábornok hozott össze és amely a Párisban dolgozó %nJ bolsevista komité két megbízottjával, a vádlottak padjára ültetett georgiaiakk"! szoros együttműködésben állott. Ugyanez a müncheni organizáció szoros kapcsolatot tartott fenn a Deterding angol olajmágnás köré csoportosuló gazdasági körökkel. Mit akartak ezek? Előtérbe tolták a georgiai hazafiakat. A hazaszeretet páthosza lepléül szolgált a reális célkitűzésű gazdasági politikának: el akarták szakítani & szovjetállamtól Dél- oroszoirszágot, főképpen pedig a Kaukázust, hogy szabadon kihasználhassák az ott lévő petróleum!orrás okát. Ezt a tényállást Tetzlaff főállamügyész hámozta ki a kusza és eliburkoit vallomásokból. „Bell vádlottnak meg kell mondania, mi szüksége volt arra' a tekintélyes pónzöszr- szegre, melyet Sohmiedt vádlott és társai bocsátottak rendelkezésére.44 Sack dir. védő a kérdés megválaszolása előtt bizonyos mozzanatok tisztázását kívánja. így elsősorban felvilágosítást kér arról, tulajdonképpen ki foglalkozott Münchenben a keleti problémával és a kapcsolatos gazdasági kérdésekkel. Úgyszintén tisztázandónak tartja azt is, kik voltak ennek a gazdasági érdekszövetségnek a tagjai és mit terveztek. Bell vádlott nem mer belevágni a kérdés egyenes megválaszolásába. Kerülgeti, mint a macska a forró kásáit. Mint állítja, Kar midije volt a*, aki a politikai célok elérése érdekében szükségesnek tartotta gazdasági érdekek bekapcsolását. Ezért vontak be az akció érdekszférájába kereskedelmi köröket s ezért beszéltek bizonyos koncessziókról, melyek az akcióban tevékenyen résztvevő és finanszírozói szerepet vállaló pénzemberek jutalmazására szolgáltak volna. A vádlotthoz intézett kérdések most akörül forognak, miért akart egy bizonyos Rie- ger nevezetű ur a georgiai szabadságakció vezetőinek köz vetítésével Bulgáriában konI Mirigy és bőrbajoknál j | Kérje a csizí ;ód-bróm kúrák használati utasítását. § Csirfürdő. 1 zuLi kinevezést szerezni. Szolgált-e ez a kinevezés más célt is, mint Rieger üzleti aspirációinak kielégítését? Bell megerősíti a lappangó feltevést. Tudomása szerint Rieger koncessziót akart kapni a bulgáriai sertések németországi exportjára. „Ebben az irányban segítettük őt, konzuli kinevezéseket és címeket azonban nem közvetítettünk. Nem volt egyébről szó, mint egy kis sertés-szalonnáról.44 (Nagy derültség.) Sack dr. folytatja kérdéseit: Mi volt a rendeltetése annak a müncheni gazdasági szervezetnek, amely főképpen a Balkán és a Kaukázus iránt érdeklődött? Bell u.r, ön abban a helyzetben van, hogy pontos információkkal szolgálhat az elhunyt Hoffimann tábornok és körének szándékairól és tájékoztatást nyújthat azoknak az üzletembereknek a szerepéről is, akik a tábornok környezetében voltak. Bell: Ezt még meg kell fontolnom, erről ma még nem beszélhetek. Sohmiedt vádlott: Ha egy oly au ember, .mint Hoffmaawi tábornok, egy ilyen akciót magáévá telt, akkor azt kell mondanom, hogy tudatosam és szükségszerűen segítségére volt az angol petróleum-konszernnek. Ma már nem lehel pozitívumként megáll api tani, kik kel és milyen Iá rgyalásokat folytatott a tábornok, de <. az az cgv kétségtelen, hogy megbeszélései vek . Anglia és Németország vezető gazdasági tényezőivel. A bíróság elnöke: A tárgyalás folyamán most először esik konkrét formában szó az angol petróleum-konszernről. Milyen szerepet játszik ez a társaság? Sohmiedt vádlott: Nyugodt lélekkel megadhatom a kívánt felvilágositást. Elnök; önök Déloroszország függetlenilését akarták elérni. Sohmiedt: Igen. Elnök; És gazdasági érdekek voltak az irányadóak: a petrőteumforrások és más természeti kincsek. Sohmiedt vádlott: Igen, de nem a mienk volt a kezdeményezés, hanem azoké az uraké, akik az akció mögött álltak. Elnök; Most már tisztán látom a dolgot. Először el akarták szakítani a déli államokat. Felkelést szítottak. A hamisított cservo- nerekből finanszírozni akarták az egész vállalkozást, amelynek sikere után érvénybe léphetett volna az előzetesen kötött gazdasági megállapodás. A siker után a porondra lépett volna Deterding petrőleummágnás s csak ekkor kezdődött volna meg az ő látható szerepe. Schmidt vádlott: Természetesein Lgy volt. Toulon, január 10. Az egész várost izgalomban tartja az a rejtélyes és különös tragédia, amely Toulon egyik legelőkelőbb szállodájában játszódott le. Az eset érdekességét és jelentőségét fokozza, hogy a szereplők mindannyian előkelő emberek, részint Párisban, részint pedig Nizzában laknak. Két nappal ezelőtt történt, hogy a Hotel Bonaparte előtt megállt egy elegáns csukott autó. Hárman szálltak ki az autóból: két fiatal elegáns férfi és egy szép, prémbun- dás nő. A szálloda első emeletén nyitottak nekik lakosztályt. A portásnál bemondták nevüket. A bejegyzés szerint az egyik férfit Francois Codo- nak, a másik férfit Max Bariinak hinták A szép barna nő a vendégkönyv szerint Baril felesége volt. A három eszméletlen vendég Mind a hárman fenn vacsoráztak a Hotel Bonaparte lakosztályában és éfjéltájt — amint a szolgálatot teljesítő személyzet mondja — elcsendesült minden az első emeleten. A Hotel Bonaparte alkalmazottai különösnek találták, hogy reggel a vendégek nem csöngetnek, vártak egy ideig, majd az egyik szobaleány déltájban bekopogtatott a lakosztály ajtaján. Senki nem felelt. A szobaleány gyanúsnak találta a némaságot, jelentést tett a szállo- daigazgatóságnak. A szálloda igazgatója maga sietett fel az első emeletre és benyitott az ajtón. Az első szoba üres volt. Ebből nyílt jobbfelő1 egy kis hálószoba. Az ágyban fekve, mozdulatlanul találták az egyik férfit, Francois Oodont. Rögtön élesztgetni próbálták, de a férfi nem mozdult. Árba halálsápadt volt. Az izgatott személyzet a szállodaigazgatóval az élén átrohant a másik nagy szobába, ahol az ágyban fekve találták a mozdulatlanul fekvő Max Barilt és állítólagos feleségét. Rögtön hivatták a rendőrséget s pillanatok múlva ott volt már az első emeleti lakosztályban a szálloda orvosa. Megvizsgálta mind a három mozdulatlan embert. Megállapította, hogy Max Bari! és a metlelet fekvő fiatalasszony halott. Godon szive azonban még dobogott. Rögtön kórházba szállították Codont, a halott szerelmespárt pedig a rendőrség intézkedésére a tou- lonj hullaházba vitték. A kórházban mérgezés tüneteit észlelték az eszunélellen Codonon. Injekciókat adtak neki, gyomormosást alkalmaztak, de csak nagy nehezen nyerte vissza eszméletét. Huszonnégy órán át eszméi ellen ili feküdt a kórházi ágyon Francois Godon. Nagy nehezen magához tért és még mindig_ valami De az ügy gazdasági komplexumát összekeverték a politikaival. Bulgária is az érdekszférába tartozott geográfiái fekvésénél és amiibolsevista beállítottságánál fogva. Elnök: Ezeket az összefüggéseket fel kell deríteni. Nagyon érdekel bennünket a politikai háttér. Miért lépett ön be ebbe a társaságba, mik voltak az indító okai? Sohmiedt vádlott hosszabban válaszol a kérdésre. Neki a németországi kommunista mozgalom szóimorzsolása feküdt a , szivén s az oroszországi bolsevizmus leverésétől várta az európai kommunizmus összeomlását. Főképpen Németország sorsa lebegett a szemei előtt. Az volt a véleménye, ami Hoflf- mann tábornoknak és jelentős gazdasági köröknek is, hogy Dél Oroszországot, Európa egyik legfontosabb éléstárát el kell szakítani a szovjettől és vissza kell kapcsolni az európai gazdasági testbe. Másképpen elképzelhetetlennek tartották a válságba jutott európai gazdaság regenerálódását. Elnök: Ki finanszírozta és milyen mértékben Hoffimamn tábornok londoni útját? Sohmiedt: A társaság utazási pénzalapjából kapott ötezer márkát. A tárgyalás tart. rejtélyes mámor kábulatában meredt maga elé. Hangja alig hallatszott: — Hol van Yvonne? , Nizzai előkelőségek antőtnrája Amikor közölték vele, hogy barátja és az asszony meghalt, görcsösen megvonaglott, ismét mély kábulatba esett. Közben lázasan folyt a nyomozás a Hotel Bonapartéban. A tou- loni rendőrfőnök nyomban telefonált Nizzába, mert a szállodai bejelentőlap szerint Max Bari! és Francois Godon nizzai lakosok. Félóra múlva már megadta a választ a nizzai rendőrség Toulonak és jelentette, hogy valóban ismerik Nizzában Barilt és Codont. Az előbbi egy nagy szőrmeáruház tulajdonosa, az utóbbi pedig egyike a legkiválóbb ügyvédeknek és elnöke a nizzai bűnügyi védők egyesületének. A hatóságok utasítására már fel is boncolták Baril és a szép fiatal barna asszony holttestét. Mind a két holttestben heroin maradványait találták. A kórháziban, ahol az élet-halál közölt lebegő Codont ápolták, ugyancsak arra a megállapításra jutottak, hogy szintén heroin okozta Francois Codon súlyos betegségét. Eleinte hármas öngyilkosságra gondoltak, de a Nizzából érkező jelentések egyhangúan azt mondották, hogy sem Codon ügyvédnek, sem Baril nagykereskedőnek nem volt oka arra, hogy megváljon az élettől. Codon egyike a legjobban kereső nizzai ügyvédeknek, Baril pédig rendkívül vagyonos ember. Nizzában, ahol eleven az élet, nagy feltűnést keltett a neves ügyvéd és a híres nagykereskedő tragédiája. A lapok külön kiadásban közölték a rejtélyes halálesetet. Mindenki érezte, hogy a rejtélyt, a titokzatos szép barna asz- szony személye oldhatja meg csak. Kiderült ugyanis, hogy Baril nőtlen ember, tehát szándékosan megtévesztő adatot diktált be a Hotel Bonapartéban, amikor azt állította, hogy a fiatal nő a felesége. Dr. Codon is, Baril is azzal távozóit el Nizzából, hogy autóturára mennek és két nap múlva visszatérnek. Mindketeln utasításokat adtak alkalmazottaiknak és a touloni Hotel Bonapartét nevezték meg, azzal az utasítással, hogy oda küldjék az esetleges sürgős értesítéseket. Az autó Baril tulajdona és a kocsit Nizzától Tou- lonig ő vezette. A marseillei repülőgép utasa Ezekután a nyomozás most már egy irányban haladt: meg kollett tudni, ki volt a szép fia tál iicí, aki a, kél előkelő nizzai férfival megszállt, a touloni Hotel Bonapartéban. A rendőrséginek az volt a gyanúja, hogy ez a fiatal nő A saigoni heroin Két elegáns fiatal férfi s egy szép nő rejtélyes eszméletlensége egy touloni hotelben — Két halott!, egy súlyos beteg — A párisi Yvonne két szerelme s a heroinos likőr követte ei a mérgezést, egyelőre persze senkinek sem volt fogalma arról, hogy miért. A nyomozás ezekután tulajdonképp Nizzába terelődött át. A rendőrség itt próbálta kipuh&r tolni Baril és Codon ismerősei révén, hogy ki lehetett a rejtélyes nő. Végül is megtudták, hogy Baril az utóbbi időben szinte minden héten a marsedile—párisi repülőgépen Párisba utazott, néha magával hozott egy fiatal nőt, aki néhány napig Nizzában tartózkodott, majd a nővel együtt megint Párisba repült. Ilyenkor aztán egyedül tért vissza Páriából. Nem volt nehéz megálalpitani, hogy Párisban is van egy Báril szőrmenagyáruház. Ennek az áruháznak a vezetője Max Baril apja, Eugéne Baril. Az apa a rue de Provence-ban. lakik és kétségbeesetten értesült fia tragédiájáról. Végül is ő adott útbaigazítást a rendőrségnek és elmondta, hogy az előkelő Faubourg Saint Germain egyik palotájában lakik egy elvált asszony, akit fia mindig úgy emlegetett, mint a menyasszonyát. A párisi rendőrség hamarosan ki is nyomozta, hogy ki lakott a csöndes faubourg—saint gerr maini házban. Csak egy inast és egy szobaleányt találtak a lakásban, akik elmondták, hogy napok óta várják haza úrnőjüket, aki repülőgépen Marseillebe, onnan pedig Nizzába utazott. A személyzetnek fogalma sem volt arról, hogy a touloni dráma egyik áldozata úrnőjük. Kiderült, hogy Yvonne Moulinnak hívják a rejtélyes, szép asszonyt, aki 17 éves volt, de máris elvált férjétől. Azóta egyedül élt a négyszobás, előkelőén bebutorozott lakásban. Két hónap óta az volt minden kedvtelése, hogy Pániéból a Rb viérára repült. Az adakozószivü Y vömre Mialatt a párisi rendőrségnek sikerült megtudnia, hogy kicsoda a touloni dráma női áldozata, azalatt a kórházban magához tért Codon dr. Eleinte titkolózott és egy szóval sem volt hajlandó elárulni, mi történt. — Ne is faggassanak, uraim, — mondotta ! izgatottan, — úgysem tudnak meg tőlem semmit. Egyszerűen azért nem beszélhetek, mert én magam sem tudom, mi történt. Később mégis elmondta az ügyvéd, hogy egy hónap óta a fiatal Baril barátnője volt Yvonne, akivel Nizzában ismerkedett meg, a Hotel Neg- resco bálján. A szép fiatalasszony azonban nem volt hü Barilhoz. Amint Codon dr. hosszas faggatásra bevallotta. Yvonne asszony őt is kitüntette szerelmével, de erről Baril semmit sem tudott. — Yvonne ragaszkodott hozzá, hogy én is j vegyek részt az autóturán, — mondta később Codon dr. — víg hangulatban voltunk, a Hotel Bonapartéban vacsoráztunk. Négy üveg pezsgőt ittunk, majd / Yvonne kinyitotta úti bőrönjét és egy üveg finom likőrt vett ki belőle. Azt mondta, hogy ezt a likőrt még volt férjétől kapta. Néhány pohárral ittunk a likőrből, majd amazok visszavonultak szobájukba, én is lefeküdtem. Egyébről nem tudok... A saigoni heroin Megdöbbenéssel értesült a rendőrség Codon dr. vallomásából, hogy csakugyan a rejtélyes fiatalasszony mérgezte meg a két férfit és önmagát. A likőrös üveget megtalálták a szállodában, de csak néhány csöpp volt a peremén. A touloni kémiai intézetben megvizsgálták és nyomban megálapitották, hogy a likőrben heroin van, ugyanaz a méreg, amelyet a holttestekben is találtak a boncoláskor. Ezekután már csak azt kellett tisztázni, hogy honnan szerezte a heroint Yvonne asszony. Az is lehetségesnek látszik, hogy a likőrbe esetleg előzőleg másvalaki kevert heroint. Megindult a hajsza a fiatalasszony volt férje után, akiről kiderült, hogy gazdag saigoni kereskedő. Egy év óta már nem tartózkodik Párisban, hanem minden valószínűség szerint visszaköltözött Saigonba. Gyors nyomozás után azonban megtudta a rendőrség, hogy Yvonne asszony összeköttetésben állt egy Eugénie Vecehione nevű hölggyel, akinek titkos szalonja van, amelyet a beavatottak Nini Tangó néven ismertek. A rendőrség leleplezte a Nini Tangót és — amint a Marin jelenti — megállapította, hogy a „szalón“ a legveszedelmesebb kokain- éa herointanya, ahol Eugénie Vecehione drága pénzen kábító mérgeket kevert. A nőt letartóztatták, a Nini Tangót bezárták. Eugénie Vecehione a vallatás során beismerte, hogy Yvonne asszony volt férjétől kapja rendez* résén a heroint. A kábító méreg kis csomagokban érkezett a cí mére. A touloni dráma rejtélye tehát megoldódott. Senki sem gondolta volna, hogy egy messzire ága z ó k á bi tó s z erk e r osk odö btin s z ö v e tk e z o t e t lepleznek le. Parisban most tovább folyik a nyomozás a saigoni kereskedő és a Nini Tangó tulajdonosuöje bűntársainak kézr©kerítésére.
