Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-10 / 7. (2228.) szám

1930 január 10, péntek. * lu-kax jcMJK.” tí X KhAi> hiiiiiwummowa—Bflaa»ncMi|gaaajaMBiMaHSia5r,'fflBg3MrmMMtsu«|™«1-T1|*|'|UMf||-'M111"1 Á A falu-probléma irta: PI&SIÉ3S BÉLft kisgazda Udvard, január 9, A Prágai Magyar Hir- ban több cikkben kiváló szakembereink a gazdasági megújhodást tűzték ki céljául a magyarság fennmaradásának és megerősödé­sének, ezt jelölték ki a falu problémájául. Va­lóban a magyarság fennmaradásának alapja egyedül a helyes gazdasági megújhodás nem­zeti alapon. „ Nagyon okos és szép terveket nyújtottak ennek a kérdésnek az előbbrevitelére Ko-czor Gyula volt képviselő ur és Mágocsy-Dietz Sándor ur cikkei adlak nekem, egyszerű kis­gazdának az ösztönzést, hogy most megszó­laljak a faluból, amelyre oly sokszor hivat­koznak. Koczor Gyula ur meg is állapította a mun­kaprogramot és helyesen jegyezte meg, hogy a nemzeti megújhodásnak a faluból kell kiin­dulnia. Ezen munkaprogramot már a magyar netuzeii párt 1925-ikij losonci mezőgazdasági szakosztályi ülésén, majd Léván és Érsekúj­várod a gazdasági előadásokon leszögezték. Hogy ez a munkaprogram csak kitűzés ma­rad', annak cka az, hogy nem vettük minden rendelkezésünkre álló erőnket igénybe. A fa­lu gazdasági megújhodásának vezetői és első sorban szakemberek, a'magyar földbirtoko­sok, csak ezek lehetnek a mi természetes ve­zetőink. Ezek azonban többé-kevésbé távol maradaK -ütő! a v* zé’O/ereplc! Sokan azt mondják: hát miért nem álltak az élre és miért nem dolgoztak, hiszen ennek semmi akadálya nincs. Az/mban, ha megondcljuk a do got, látjuk, hegy van akadály és ezt kell elhárítani fenn­maradásunk érdekében, hogy okét az élen lássuk. Az egyik akadály a demagógia. Tb év alatt sokat hal ottuh azt a megállapí­tást, hogy a földbirtokosaink nem törődtek a néppé és őket tüntették fel mostoha sorsunk okozóinak. Én ezt nagyon hibáztatom. Ezen megállapítást azok teszik, akik a közügyekért semmit sem áldoztak és csfak üzletet csinál­tak a közügyből Aki a közért akar dolgozni, az Krisztus Urunk evangéliumát vegye kiindulási alap­nak: Aki engem követ, tagadja meg magát. Mindenki annyit áldozzon a magyar ügyért, amennyit áldozni bir Régi időkben mi kis­gazdák a közüggyel nem is foglalkoztunk, el­végezték he'ye'.tünk a földbirtokosaink, akik a magyar néppel együtt éreztek olyan lelki- ismerettel, hogy nagyon sokan mártírjai let­tek az ügynek, mén vagyonukat is elvesztet­ték, hiszen előttük csak egy cél lebegett: mindent a magyarságért. Elég egy pé’da a sok közül, Zichy Miklós (gr.) esete, aki min­denéi a magyar közügynek szentelte. A második alaphiba tehát, hogy nem vesz- szük igénybe olyan kipróbált régi földbirto­kosainkat akik egy egész életen át szolgálták ‘nzetlenül a közügyet, nem kérük ki taná­csaikat. hanem még rágalmazzuk és lehetet­lenné tesszük, hogy közénk jöjjenek Aki a magyar ügyet úgy ismeri, hogy azért áldozni és megint áldozni tud, az nem ü'het le olyan úrral, akinek mellékcéljai vannak. I Mindenki, kinek tiszte van, az ő környezetét vezesse egy- cél érdekében és rágalmakat ne szórjon, mert ez a magyar ügynek árt első­sorban. A falu problémáját csak úgy lehet megöl- j dani, ha a kisgazdákat is meghallgatják, hogy mi válasszuk meg a vezéreinket, olyanokat, aikik előtt szent a magyar jövő. így minden cselekedet megakadályozható, ami ellenünk irányul, mert mi is ott leszünk és ott is aka-, runk lenni az építésnél. Mindenki a maga körében hozza meg az! áldozatát és az asztalos ne akarjon kőmives- munká: végezni, mert igy a babiloni tragé­dia ér utol. Ezenkívül még egy szót bátorkodom szives figyelmükbe ajánlani, hogy egy-egy szeiné’y- re ne ruházzunk tiz-husz tisztséget, mert a cél rovására megy Mi elmentünk tanulni, kikér­tük a vezetőink tanácsát, követtük őket, mert a demagógia nem szédített el és meg voHunk győződve, hogy azok a vezetők nekünk és az egész magyarságnak jót akarnak. Ma a falusi nép is nyitott szemmel néz és megérzi, hogy ki áll a szivéhez közel, ki dol­gozik önzetlenül érette, de viszont távolabb is lát és észreveszi, ha az ő szavát, óhaját nem veszik figyelembe. Csak úgy lehet tehát ered­ményes munkát végezni, ha a nép és az ő vezérei összhangban 7 működnek együtt az eredményes gazdasági és magyar társadalmi megújhodás érdekében. Ennek semmi aka- gálya nem lehet, ha minket is meghallgatnak. A falusi nép egészséges megmozdulását ok­vetlen figyelembe kell venni, mert ezzel csak a közügynek használunk; Minden értékes embert be keld. állítani a Kassán letartóztatták Stiegíer Kálmán áliamvasuti főtanácsost Stiegíer a válópere során hamis tanukat vonultatott fel Kassa, január 9.. (Kassai szerkesztősé­günk telefonj elöntése ) Feltűnést keltő le­tartóztatás történt ma Kassán. A rendőrség az államügyészség utasítására, letartóztatta Stiegíer Kálmán mérnököt, ál- úllamvasuii főtanácsost és beszállította az államügyészség fogházába. A letartóztatás hátterében egy szerencsétle- leniil végződött házasság áll. Két évvel ezelőtt, ötvenkét éves korában Stiegíer megnősült és egy huszonkét éves leányt vett el feleségül. A házasság azonban alig néhány hónapos együtt­élés után felbomlott és az asszony válópert in­dított férje ellen. Steigler a válóper során hamis tanukat vo­nultatott fel, hogy az asszony hibájából mondják ki a válást. A lefolytatott rendőri nyomozás megállapítot­ta, hogy hamis tanúvallomások és hamis es­kük hangzottak el a válóperben és a rend­őrségi eljárás végül is Sliegler letartóztatá­sával végződött. Stiegleren kívül letartóztatlak még egy há­zaspárt is hamis eskü büntette miatt, aki­ket Stiegíer beszélt rá arra, hogy felesége ellen valljanak. Stieglernek nem ez az első esete, amikor nő­ügyből kifolyólag kellemetlensége támadt a hatóságokkal. Még házasságkötése előtt egy kassai nő gyermektartási pert indított ellene, amely per bővelkedett botrányos jelenetek­ben. A szülők o halálba a nyomasztó gondok elől, a Ilii heleorult szülei tragedm§€ibm Egy prágai kereskedőcsalád s ujságiró-fia megrendítő drámája Prága, január 9. Szörnyű tragédia játszó­dott le egy prágai családban. A nyomasztó üz­leti terhek és gondok elől előbb a családfő, azután a felesége menekült a halálba s végül egyetlen fiuk beleőrült a szülők drámájába. A Veneel-tér egyik rnellékuccájában tavaly úgynevezett automata-büffét rendezett be & Stedry-család. A bérleti feltételek azonban igen súlyosak voltak, a házbérre vonatkozólag Stedryék úgy állapodtak meg a háztulajdonos­sal, hogy fiz százalékot fizetnek a napi bruttó-jöve­delemből. Ez a tiz százalék egy év alatt százhatvanezer koronára gyiilemlett fel. Ilyenformán a magas bér lehetetlenné tette a vállalat fel virágozását, mert minél nagyobb volt a jövedelem, annál na­gyobb lett a házbér Is. A bérleti szerződés tiz évre szólt és Stedry hasztalan tett kísérleteket a szerződés hatálya- lanitására. Az üzlet forgalma egyre csökkent és ennek következményeit elsőnek a családfő fizette meg életével. Egy éjszaka ' holtan, átlőtt fejjel találták szobájában. Ke­véssel rá felesége követte a sirba. Midőn fia egy nap hazaérkezett, anyját halva találta. Az asztalon búcsúlevél hevert, amelyen a szerencsétlen asszony azt írja. hogy talán a kettős halál rábirja a háztulajdo­nost a kegyetlen szerződés érvényteleníté­sére. Azóta zárva van az automata-büffé. A kereske­dőpár tragédiája nem került a széles nyilvános­ság elé, csak néhány nappal ezelőtt kisértett fel, amikor a Ceské Slovo egy volt munkatársa, Stedry Vladimír a rendőrségén megjelent és zavartan, összefüggéstelenül beszélni kezdett, úgyhogy beszállították az elmegyógyinté­zetbe. A szerencsétlen ember tragédiája, amelyet szü­lei önkéntes halála idézett elő. betetőzte az élet gondjaival hasztalanul küzdő szülei drámáját. A berlini koldusok bálja Mikor a sánták táncolnak — Mágnás héregeSők — A nyomor tombolása — Berlin január eleje. Koldusbál? Pompás ötlet! Bizonyára valamelyik bohémklub, vagy vidám müvésziskoia mulatsága volt. Dijakat tűzhettek ki a legrongyosabbak, a legzüllöttebbek, a legkoldusabbak számára. Álmil- liárdos iparlovag koldusjeímezben. A sánták, va­kok, bénák, nyomorékok táncmulatsága, szerpentin­nel, konfettivel, jazzbanddal, pezsgővel, igazán nem mindennapi gondolat. De rántsuk csak vissza a szárnyaló fantáziát és kivéíe'esen higyjük el, hogy amint a mexikói bá!ban egyetlen mexikói sem je­lent meg, ahogy a hindu báirói tüntetőén távol tar-j totiák magukat a fö’d kerekség összes hindui és épp úgy, ahogy a Fehér Bálon volt a legkevésbé fehér hangulat, ugyanúgy egyetlen ember sem vett részt a koldusbálon, áld ne tett volna — koldus. I A nyilvánosság teljes kizárásával folyt le Berlin-; ben a koldusok bálja. Azoké a koldusoké, akik a sarkon ál’nak és nyekergő hangon könyörögnek néhány fillérért, akik rongyokba pó'yálva, mankó­ra támaszkodva, bénán, csonkán, döbbenetesen áll­dogálnak, vagy félig eln Jva ülnek az aszfaltonj és kinyújtják kezüket. Azoké a koldusoké, akikl minden földi nyomorusánnak letéteményesei az avatatlan polgári szemekben, akik kevés kivétellel j nyomorultad, eset'ek is a világon mindenütt, de itt, Németországban ők sem vonhatták ki magukat a Standesgefüh! kötélezettsésre alól. Tehát bá't ren-! deztek. Nem vidám müvészmuri volt ez, hanem Hugó Victor meo;e’evenedeU fantáziája. Rémiáto- más a gyengébb idegzetű ember számára és párat­lanul érdekes élmény annak, aki tudja, hogy Bér­űben a koldusoknak — ipartestületük van. Csak­hogy sem a gyenge idegnek, sem a beavatottak nem egykönnyen juthattak be a Norden egyik is­mert polgári báltermébe, ahol a berlini koldusok nagy munkába és nem szabad senkit, ha rá­termett, félre tölni, ha a nép összessége az ólen akarja őket látni Kevesen vagyunk és az értékes erőkre szükség van. Ezt a kis gondolatfüzést akartam fölszinre hozni a falu problémája felvetésénél, az em­lített cikkek hatása alatt. Bár csak a cikkek­ben körvonalazott elvedet mindenki magáévá tenné és megindulna a nagy erőgyarapifó .munka! megrendezték idei báljukat, hacsak nem hivatásos, szervezett koldus volt az illető, vagy nem tartozott a jónevü jazzband tagjai közé. Vagy a kabaréegyüt­tesbe, amely a bál közönségét szórakoztatta. Vagy nem volt pincér, aki pezsgőt, bort, sültet és zsar- dinetiot hordott fel a fehérteritős asztalokra. A feívomilás Több mint ötszáz koldus és koldusnő vett részt j ezen a mulatságon, amely reggel hatig tartott. Nagy I tévedés volna azt hinni, hogy csupa rongyos, nyo- ' morék és esett ember tolongott a parketten. Nem. ' Szmokingos koldusok, fekete- és söté'kékruhás kol­dusok, akik úgy ledobták magukról üz'eti rongyai­kat, mint amikor az ember meztelenül a tükör elé | áll. Tetszettek maguknak. Talán kissé zavarta őket, 'hogy a zenészek, a kabarétársulat, és a pincérek, ! ezek a más világról való emberek igy befészkelték magukat a terembe, dehál zenekaruk még nincs a koldusoknak, csak egyesületük és klubhelyiségük, a színészek pedig csak hencegnek- vele, hogy kol­dusok, de a bálozók semmi más közösséget nem I akarnak velük vállalni, mint azt, hogy egyik- má- ! sik tréfájukon harsogva, csonka lábukat csapkod- I va, vagy mankójukkal a parkettet döngetve nevet- ' tek, nevettek az igazi, a hivatásos koldusok. A ve­zetőség jól megfizette a szereplőket, a muzsikuso­kat, akik között egy hangszer- és ko'tahordó is lá- batlankodott, egy újságíró inkognitóban. A verklit, a harmónikát, a lyukacsos bádoglemez­zel nyekergő koldusgramofont megunván, jazzban- dot rendeltek és foxtrottra, tangóra, charlestonra táncot roptak Berlin koldusai, igaz, nem a legjobb táncosok siklottak a szaxofon hangjaira, kissé ne­hézkesen és kizárólag valami lomha polkát járva keringtek főleg zöld és meggyvörös toaletekben büszkélkedő hölgyeikéi, de táncoltak a sánták, a vakok, a görbék, a hülyék, púposak, gómberedet- tek és éjfél után táncolni kezdett egy féllábu, man­kóé vén koldus is, aki a Zoo körül dolgozik. De végigvágódott a pa kettőn, nyekkent egyet és ami­kor megmaradt talpára állították, hóna alá kapott két kollégát és igy táncolt tovább. Hatalmas derűt keltett a leleményes öreg fiú, egy vak azonnal el- meséltette magának, mi történt és ő is tele szájjal nevetett. De az arcokat nem lehetett megváltoztatni. Va­lami grandguignole-os hangulat ült az egyre dühöd- tehben kavargó terem fölött. Az asztaloknál csak azok gubbasztottak, akik mozdulni sem tudtak, akiket autótaxin hoztak ide. Akiknek derékig Elektromos*, dinamó- és motor* szereiéi tanfolyamok .Érsekújvár, január eleje. A magyar nemzeti párt mezőgazdasági szak­osztálya közli: Mivel a villamos gépek kezelése és szerelések eszközlése a jövőben képesítéshez lesz kötve, a magyar nemzeti párt az ezzel foglalkozók, főleg iparosok részére az állami iparfejlesztési intézet­nél, magyar előadási nyelven, dinamógép- és mo­tor-, valamint szerelői tanfolyamok engedélyezését eszközölte ki. Az első ilyen tanfolyam múlt év folyamán volt Érsekujvárott melynek folytatását képező villa­mos szerelői tanfolyamot a tavasz folyamán a je­lentkezők többsége szerint vagy Érsekujvárott vagy esetleg Komáromban fogjuk megtartani. Az erre jelentkezők Érsekujvárott Ágh László gazd. előadó-titkárhoz (Jesensky u. 7., magyar nemzeti párt irodája), Komáromban Ivánfy Géza ipartársu­lati titkárhoz (Nádor u.) forduljanak bővebb fel­világosításért. Kellő számú jelentkező esetén hasonló tan­folyamok vannak tervbe véve Losoncon és Léván, hol a jelentkezéseket a magyar nemzeti párt tit­kárságai gyűjtik össze. A villamosság állandóan fokozódó térhódításá­ra való tekintettel ezen tanfolyamok elvégzését főleg iparosainknak ajánljuk, mert ezeknek elvég­zése alapján önálló munkálkodásra, üzletnyitásra, szerelések vállalására, üzemek vezetésére képesítő állami bizonyítványt nyernek. hiányzott a lábuk, akik százszázalékos bénák vol­tak, akik csak a poharakkal, késekkel verték a ritmust és ötletszerűen belekurjantottak a többiek szerpenlines, konfettis, tangóé zsivajságába, önfe­ledt áramlásába. De pezsgős palackok pukkantak, söröskorsók sorakoztak és zúzódtak csörömpölve ezer darabra valamelyik sarokban. Ilyenkor siki- tottak a koldushölgyek. Koldusok feleségei, vagy akik önállóan koldulnak. Vagy leányai, menyei egy-egy tekinté’yesebb. köztiszteletben álló koldus­nak. Egy olyannak, aki mint tehetős ember fog meghalni és szép kis vagyont hagy gyermekeire. Akiről megírják majd a lapok, hogy szalmazsákjá­ban takarékkönyvet találtak és háza volt a villa­sorban. Mert osztálykülönbség is van köztük. Az uccán mindegyik egyforma, itt egyik udvarol, bókol a másiknak, aki komoly bőlogafással fogadja a hí­zelgést. Vannak arriváltak, tehetségesek, dilettán­sok, kezdők, akik érdemük szerint boldogulnak, vagy nem tudnak zöldágra vergődni. Zöldágra, va­lami rendes standra, egy kis hivatalra az egyesü­letben ... Zene, tánc, tivornya ' A tomboló dobos körül ujjongó csoport szorong. Konfettivel árasztják el a fiatalembert és a dob döngésére topognak, ugrálnak nyitott szájjal, csil­logó szemmel, már akinek van, tapssal verik az ütemet, huj hajt harsognak és az asztaloknál része­gek ölelkeznek, spricce nek szódavízzel. Egy sarokban udvarlás folyik. Korty os, mezte­len karú, strucclegyezős nőt ölelget egy vak. Nm. látja. A kezével nézi. Müpálma takarja e1 őket, a hölgy egyébként harminc éves lehet és leánya annak az előkelő külsejű urnák, aki nagy sárga bajuszával és farkaskutyájával az Uníer dér Lin- denen, a jobb hotelek előtt hatja meg a járókelő­ket, de ezenkívül vaj két majma- is, akiket éhen­kórász, külvárosi verklis koldusoknak ad bérbe napi négy márka ötvenért. A hölgy tehát a feiső százhoz tartozik, nem valószínű, hogy futó flör­tön kívül egyébre is gondol. Bajbajutott kis ke­reskedőhöz fog férjhezmenni. A zene szünetet tart. A bukdácsoló koldus, aki naponta legalább harminc króméiért bukdácsol végig Berlin uccáin, a dobot, szaxofont fogdossa é-s a söröző muzsikusokkal beszélget. Az elárvult parketten furcsa kis háromkerekű jármii gördül végig, egy félember ül rajta, tenyerére szerelt talpakkal hajtja a kocsit, amelyre kedélyes szak- társak autószámot t-üztek. A félember, akinek deréktól hiányzik a lába. dudál a szájával és a kanyarodénál viccesen kitartja a kezét. Egy man- kós a forgalmi rendőrt utánozza. Részeg, a föl­emelt mankóval kiüti a pincér kezéből a fekete­kávés csészét. Aztán elesik. Sokan esnek el. El­felejtik, hogy... elfelejtik a mankójukat. Azt hi­szik egy-egy pillanatra, hogy láb. Ilyenkor, a föl­dön egy pillanatra megdermednek a körülállók. De aztán annáJ nagyobb a hahota Fölkapják a földről a nyughatatlan kollégát, aki elfelejti, hogy — elesett, valamikor valami vonat előtt vagy a fronton a gránát előtt és itt a parketten, mindent elfelejtenek most itt, mindenki részeg, mámoros, boldog, gondatlan, ember... egy kicsit bolond mindenki. Ül egy magányos asztalnál valami vánnvadt, sárga kis ember. Ezzel nem törődnek. Álitóhg jobb ember volt valaha. Most az étlapok hátára firkál valamit. Közben rágja a ceruzáját. Ilyenkor mindig szótalanná lesz és firkálni kezd. Verseket ir és most. most éppen egy végtelen algebrapél­dán dolgozik ... Amit koldul, azt italra költi. Mert másképp nem tud számolni. Hát iszik ... — Tizenhét halottja van az algiri vasúti ka­tasztrófának. Párisból jelentik: A tunisi vasúti katasztrófáról részletesebb jelentések érkeztek, melyekből megállapítható, hogy a szerencsét­lenség a Duvivier-viaduktban történt. Az árvíz alámosta a vasúti töltést s ez volt az előidéző oka a vonat kisiklásának. A mozdony kisiklott s magával rántotta a mélységbe a csomagko­csit s a két utána csatolt- személykocsit is. A kocsik romjai alól tizenegy halottat hoztak nap­világra, de még öt vagy hat holttest kiszahndi- dásáért folynak a munkálatok. Ezenkívül iiar- minc súlyos seibcs ültje van a katasztrófának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom