Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-09 / 6. (2227.) szám

0 «PRXGAI-/V\AG^AR-HlRItAg 1930 január 9, csütörtök. 1930 Irta: HUNGARICUS V1ATOR A varsói citadella a levegőbe röpül Páris, január 1. Szilveszter éjjeléről jobb nem beszélni. Pa­ris őrültek háza ilyenkor. Minden étterem, americaji-bar, kávéház utolsó helyig tömve. Senki nem mer otthon maradni. Háromszáz- hatvanöt nap bűne mardossa. Bele kell me­rülnie a tömegbe, a palackpezs'gő 150 frank? — mindegy, vesszen a többivel ez is, — jár­ják a bolondok táncát. Hotelszobám ablakával szemben kínai étte­rem pompázik. Újév hajnalán őrült lármára ébredek. Felrántom ablakom: az étterem fel­tárt ajtaján báli ruhás alakok hosszú sora táncolva, ugrálva tódul az ueeára, fejükön bo- hócsipka, kezükben pezsgősüveg, kolomp, csengő, síp, trombita, künn szitál az eső, —- mindegy, — egy szál ruhában vannak, — mindegy, — ha belerekednek, ha meghűlnek, ha belepusztulnak, -— mindegy, — ha nem tudok aludni tőlük, — nekik mindegy, — az ucca rendőre nekik asszisztál, mosolyog, őt is itatják, — neki is mindegy. — Vulkán tete­jén táncol a város, — nekik minden mind­egy! * A reggeli lapokat olvasom. What of 1930? címmel. Rothermere viscount irt újévi cikket a Daily Mail-be. Uj hidat épített 1817-ben London a The mse fölé, — írja többek között Rother- mere — & a nemrég befejezett napóleoni har­cok emlékére Waterloo hídnak keresztel­ték el. Akárcsak az uj hid, Anglia ipara is hatal­mas ívben szárnyalt fölfelé. Boldogulásunk sorsa a hid sorsával látszik egybeforrva. Soha nem álmodott terhet, gazdagságot, for­galmat kellett az uj hídnak lebonyolítani. A lefolyt száz év alatt azonban meg is tor­pant. Erős szerkezete dacára kezdte a szol­gálatot felmondani s csak a négy év előtt be­fejezett költséges javítások hozták úgy ahogy helyre a megbetegedett hidat. Anglia a világháborúig a világ leggazda­gabb nemzete volt. A világháború szörnyű terhe alatt azonban ő is megtorpant. Ame­rika és Franciaország mögött a harmadik helyre került, sőt export szempontjából még Németország is megelőzte. Van-e 'tehát remény, hogy mai gazdasági viszonyának körülállása mellett jólétének egykori fényét valaha is visszanyerje? Meggyőződésem — folytatja morfondirozá- sát a nevezetes közéletü angol férfiú, — hogy igen, azonban csak annak föltétele alatt, hogy az angol nép úgy' gondolkodásban, mint cse­lekvésbe^ _ change of mind and metihode — teljesen megváltozik. S azután bölcs tanácsokkal látja el nemze­tét. Csakis ilyen feltételek mellett tudjuk An­gliát a teljes gazdasági összeomlástól meg­menteni. összegezem tehát: iparunk legmesszebb­menő védelme s mezőgazdaságunk gyors fel- segitése nélkül harmadrendű nemzetté kell sülyednünk. Jogot formálhatok mindezek elmondására, mert tíz év előtt előre megjósoltam a mai helyzetet. Uj vezetőkre van szükség akik nem rabjai múltjuknak. A "~:vor a 1''~mívo®abb helyzet­ben voltunk a háborúban s a németek Amians alatt állottak, akkor is cpo'c az mentett meg bennünket, hogy a legfőbb hadivezetőség fe­jet cserélt. Uj politikai pártra van szükség s uj vezért kell találnunk, vagy pedig bele kell törőd­nünk, hogy e dicsőséges múlttal biró ország szebb jövő reménye nélkül bukjék a mélybe. Pont. S most jön a morál. Rothermere viscount minden olvasóját fel­kéri, ho~” az abban foglaltakra vonatkozólag közölje észrevételeit. Néhány nap múlva egy hétre Newyorkba utazik, tengeri utazása ide­jét a közlések tanulmányozására szánja. A Daily Mail szerkesztősége utján hozzá inté­zett leveleket kifejezett óhajra a legszigorúbb diszkrécióval fogja kezelni. * Más: A walesi hercegSzilvesz-teror Sánc'ringham- ba utazott, hogy afrikai útja előtt elbúcsúz­zék szüleitől. Újév napját Londonban, afrikai vadászataira szükséges úti előkészületeivel tölti. Pénteken, január 3-án indul Southamipton- ből. Tanganyika tartomány Dodoma nevű terü­letén, ahol most egy éve apja betegsége miatt szakította félbe vadászatait, fog ezúttal is star­tolni a vadásztársaság. Valószínűleg csak május elején tér haza a herceg. * Egyik nagy párisi boulevárdlap Írja: — Hevenyészve összeírt adatok alapján konstatáljuk, hogy 1929 december 31. esté­től 1930 január 1. reggeléig több pezsgő fo­gyott Párizsban, mint 1929 január elsejétől 1929 december 31-ig terjedő időiben három százezer lakoson felül bíró vidéki városban együttvéve. Schk&yi Egy szovjetdiptomata emlékiratai — Beszedovszkij elmondja, hogyan dolgozott a szovjet Lengyelországban 1923 október 12-én este nagyon későn fe­küdtem le és csali hajnali három óra tájban aludtam el. Hirtelen borzalmas detonációra ébredtem. Erkélyem ajtaja nagy robbajjal ki­csapódott, az ablakok recsegve összetörtek. A következő pillanatban már a földön feküd­tem és szörnyű léghuzat döntött mindent ha­lomra a szobában. Feleségemmel együtt az ablakhoz rohantunk. Reggel kilenc óra 5 perc volt. Az egész ucca tele volt üvegcserepek­kel. Hatalmas tömeg rohant a írenbaska ucca felé. Első pillanatban arra gondoltam, hogy bombamerényletet követtek el a követ­ség épülete ellen és igy akartak bosszút áll­ni a Logauovszkij-féle merényletek miatt. Hamarosan rájöttem azonban, hogy a robba­nás tőlünk meglehetősen messze történt és mihozzánk már csak az utolsó rezgések jutot­tak el. Kimentem a folyosóra. Obolenszkij hálóingben rohant felém. Arcát eltorzította a rémület és egyre ezt ismételgette: — Bombáznak bennünket, bombáznak ben­nünket. Alig tudtam megnyugtatni és megértetni vele, hogy senki sem dobott bombát. Egy órával később a lengyel lapok külön kiadásaiból megtudtuk, hogy a robbanás a varsói citadellában történt több kilométer­nyire tőlünk. Nagy ekrazitraktárak robbantak fel. Először csak egy robbanás történt, az­után a többi ekrazittartály is a levegőbe re­pült. Alig néhány tartály állt ellen a robba­násnak. A robbanás ereje olyan nagy volt, hogy egy katonai csapatot, amely 500 méternyi­re haladt a citadellától, a levegőbe kapott és a Visztulába sodort. Husz-harminc katona bele is fulladt a vízbe, összesen többszáz áldozata volt a robbanás­nak és valóságos isteni csoda, hogy nem pusztultak el többezren a citadella körül fek­vő kis házacskákban. Főleg zsidók laknak ezen a vidéken, düledező, ódon házakban. Ha valamennyi ekrazittartály felrobbant volna, akkor ezek az ócska házak is a levegőbe re­pülnek és vagy 10.000 zsidó pusztul el. Természetesen leírhatatlan izgálmat keltett a szörnyű eset. A Vitos-kormány plakátot ra­gasztott ki, amelyben közölte, hogy bűnös kezek levegőbe röpítették a citadellát. Semmi nyom nem volt a tettesekkel kap­csolatban. Az őr, aki úgyszólván egy hajszálon mene­kült meg a haláltól, csak annyit tudott mon­dani, hogy először csak egészen kis detoná­ciót hallott, s azután jött a többi nagy rob­banás. Azt mindenki tudta, hogy pokolgép indította meg a detonációk sorozatát. Rettenetes napokat éltünk ettől kezdve a követségen. Mindannyian tudtuk, hogy Jelen- szkij, Loganovszkij utóda volt a merénylet értelmi szerzője. Ó azonban nyugodtan sétált a követség épületében, úgy tett, mintha sem­mi sem érdekelné. De ha velem találkozott, mindig lesütötte a szemét. Tudta, hogy én ismerem az egész bombavető szervezetet. — Azt is tudta, hogy én hiúsítottam meg Loga­novszkij néhány pokoli tervét és hogy soha­sem titkoltam mély felháborodásomat a kö­vetségről szervezett terrorakció ellen. Néhány nappal később bementem Obolen- szkij dolgozószobájába. Újságot olvasott és rossz kedvében volt. Félig telt teáspohár volt előtte. — Grisa, — mondotta — épnen most küld­tem hosszú jelentést a Politbürónak. Ennek véget kell vetni. Ez már itt nem követség, hanem valóságos ... (Obolenszkij is szerette az erős kifejezéseket). Még Loganovszkij is elfogadhatóbb ember volt, mini ez a sötét Je- lenszkij. Ez a piszkos alak itt sétálgat a kö­vetségen, mindenkire barátságosan rávigyo­rog, mindenkinek hizeleg és közben a háta mögött a leglehetetlenebb dolgokat követi eL A szörnyű robbanás miatt kiestem az ágy­ból a földre. Paula (Obolenszkij magántitkár­nője, akivel egész nyiltan együtt élt) szeren­csétlenebbül esett és még most is panaszko­dik, hogy fáj a könyöke. Mi történt volna, hoovha valamennyi ekrazittartály a levegő­be röpül. Az egész városrész elpusztult vol­na és mi már rég nem élnénk. Szép kis mu­latság. Jelenszkij Danzigba szökött és társai is elpárologtak, mint a patkányok, nem is tudom hová. Én már nagyon öreg vagyok az ilyen játékokhoz. Küldjenek ide helyettem egy fiatalabb embert. Élvezze ő végig ezeket a dolgokat. írok a Politbürónak, hogy helyez­zenek engem innen el, vagy pedig tegyék lehetővé, hogy valóban a követség főnöke le­gyek, ne pedig tehetetlen attasé egy veszett kutya mellett. Három nappal később Jelenszkij újból megjelent és akkor átadta neki azt a chiffri- rozott levelet, amelyet Unschlicht irt a kö­vetnek és amelyben közölte vele, hogy rövi­desen nagy dolog fog történni Varsóban. Ok­tóber 7-én érkezett a levél, de Jelenszkij ma­gánál tartotta és csak három nappal a robba­nás után mutatta meg főnökének. Azért tette ezt, inért tudta, hogy különben Obolenszkij megakadályozta volna a gaztettet. Huszonötmillió vagyona, négy és félmillió adóssága van Eperjesnek Az 1930. iv programja: a kórház, a felsfiipariskola és a r. kát. elemi iskola felépítése 10 millió kölcsön igénybevételével Eperjes, január 8. (Saját tudósítónktól.) Néhány évvel ezelőtt országszerte ismert volt Eperjes város zilált és abszolúte lehetetlen pénzügyi helyzete. Sokszor a legkisebb szám­la kifizetése is hónapokig húzódott. A tiszt­viselők fizetését is csak különböző alapok­nak igénybevételével tudták idejében folyó­sítani. Ez a lehetetlen helyzet az utóbbi évek­ben örvendetesen javult. Ezt igazolja a Nyitrá- ról Eperjesre került Iiudák főszámvevő, aki az év elején a következőkben ismertette előt­tünk a város financiális helyzetét: — A város ingatlan vagyon a körülbelül 25 millió koronára becsülhető, amivel szemben 6 és fél millió adóssága van. Ebből az összegből azonban csak 4 és fél mil­lió a tényleges tartozás, mert 2 milliót tesz ki a kisházépitési akció garanciája, ami tulajdon­képpen nem a várost, hanem a házak tulaj­donosait terheli. A város pénztára ma telje­sen likvid. Az egész 1929-es esztendő folya­mán mindent idejére ki tudtunk fizetni, még az igazán nagy összegeket kitevő számlákat is. Sőt ma már jelentékeny összegű készpénzzel is rendelkezünk, úgyhogy az 1930-ban esedékes vagyondézsmát kölcsön igénybevétele nélkül fogjuk kifizetni, ami jelentős „vívmány" a város financiális helyzetében. Az ügykezelést állandóan modernizálom és üzleti alapokra helyezem, ami lényegesen megkönnyíti az adminisztrációt. Természetes, hogy egyszerre nem megy min­den és csak fokozatos átépítéssel dolgozom, nehogy a hirtelen rendszerváltozás bonyo­dalmakkal járjon. Ezévben meg kell valósitanunk az invesz­tíciós programot, ami csak egy 10 milliós kölcsön felvételével lehetséges. Tárgyalások ebben az irányban folynak és igy a kölcsön felvétele esetén végire megvalósul­hat a 10 éve vajúdó kórház felépítése, úgyszin­tén a felsőipuriskola, a római katolikus ele­mi iskola és a vízvezeték kibővítése is rea­lizálódhat. — Ha az invesztíciós programot igy keresz­tül visszük, a város gyarapodni fog értékben, de összes adósságai nem fogják vagyonának még 50 százalékát sem terhelni. Bizalommal megyünk tehát neki az 1930. év­nek, amely meg fogja hezn! a várős pénzügyei­nek teljes konszolidációját. N. A. Prágai hangversenyén ellopták Ada Sári 50,000 korona értékű kézitáskáját Prága, január 8. Ada Sári, a világhírű éne­kesnő, hétfőn este prágai koncertje alkal­mával lopás áldoznia lett. A művésznő a Reprezentációs Ház Smetána-terrnében tar­totta hangversenyét Kocián cseh hegedűmű­vész társaságában. A lopás az úgynevezett müvészszobábau történt az első szünet alkal­mával. Ada Sári a szobában lévő asztalira helyez­te kézitáskáját, megfeledkezett róla, mialatt üdvözlésére be­siető ismerőseivel- társalgóit s mire a szünet­nek vége lett, ismét visszament a pódiumra anélküli, hogy retikülije eszébe .jutott volna. Csak nagysokára eszmélt rá, hogy a kézi­táskái a müvészszobában felejtette s keresé­sére indult, de már sehol sem találta az értékes retikiilt, . amely gyöngyházból készült kézimunka. A táskában mintegy kétszáz dollár, továbbá francia frank volt nagyobb összegben és különböző ékszerek, mindez összesen öt­venezer korona értékben. A lopást az, a körülmény tette lehetővé, hogy a müvészszobát hangverseny előtt és alatt is bárki felkeresheti, mert Prágában is szoká­sos, hogy a szünetben a szereplő művészeket ismerősök, kiváncsiak és autograimimkérők keresik fel, ez okból senkit sem akadályoz­nak meg a müvészszoha felkor esésében. A szobából egyébként a hangversenyterem mögött elhúzódó folyosóra ajtó vezet ki, amelyen a tolvaj könnyűszerrel eltávozhatott az ér­tékes zsákmánnyal. Ada Sári retikülje és értékes tartalma után most a prágai rendőrség nyomoz. Ismét összetört egy bíró a munka suiya alatt Egy S>rűnni igazságügyi tanácsos tragédiája Brünn, január 8. A csehszlovákiai bírák egész sorának tragikus sorsa, akik a vállaik­ra nehezedő munka roppant súlya alatt ösz- szeomlottak, telt be tegnap Prerovsky Ká­roly dr. hríinni igazságügyi tanácsoson. .Pre­rovsky ez év január 1-ig a büntető járásbíró­ságon volt beosztva s kollegái egy idő óta szellemi tulerőltotés jeleit észlelték nála. Január elsejével saját kérésére áthelyezték a polgári járásbírósághoz, azonban a nyu- godtabb beosztás már későn jött. Tegnap délelőtt Prerovsky dr. a bíróságon munka közben agyszélhüdést szenvedett és elime- zavar jeleivel szállították be a klinika elme­gyógyászati osztályára. A már csaknem meg­szokottá vált bírói tragédiának ezúttal is ugyanaz az oka, mint a többi esetben: a biró- és személyzethiány és a megszaporo­dott munka. — Egy vitorlás csodálatos kalandja a Csendes Óceánon. A newseelandi Aucklandból táviratozzák: Szinte fantasztikus kalandokon ment át egy kis vi­torlás hajó, amely november elején tűnt el. A 12 méter hosszú hajócska most hirtelen a Samoa-szi- geteken fekvő Vagopago kikötőjében bukkant fel. Fedélzetén két férfi, egy asszony és két gyerek volt. A vállalkozó szellemű társaság a ki6 jachtot merész ötlettel eltulajdonította az aucklandi jacht­klubtól. amelynek tulajdona volt, azután pedig hajó- utra indult. Hamarosan megkezdődtek a szörnyű kalandok és szenvedések. Egyikük sem értett a hajózáshoz, úgyhogy a kis vitorlás az elemek ké­nyé n ek-kedvének volt kiszolgál' ’va. Rögtön ütjük elején viharba kerültek és a hullámok két hónapon keresztül ide-oda dobálták a tehetetlen jármüvet. A két hónap alatt eső csupán két alkalommal esett. Hogy ivóvizük legyen, az esővizet fölfogták, de ez­zel is rendkívül kellett takarékoskodniok. A tár­saság tagjait termesztésen rendkívül megviselte a kalandos utazás, teljesen lesoványodtak, különben egészségesek. Halfogással tengették életüket. Az ut, amit megtettek, meghaladja a 3500 kilométert. A jacht-klub lopásért vádolta be a hajó eltulajdoni- tóit és a körözés alapján a csónakot lefoglalták. A kalandos kirándulókat egyelőre kórházban táp­lálják. rizessen elő a w Képes Hét-re Előfizetési ára K évre 86.- Kei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom