Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-08 / 5. (2226.) szám
1930 január 8, werdau Marykirályné élettörténete Mary királyné trónra jut —Királyi bosszú és királyi rokonok ‘—Két királyné küzd egymás ellen — A királyné szembekerül a szüfrazset mozgalommal — Uj rezsim a Backingham Palócéban — V. György a mozdulatlan szemlélő — Megkezdődik a világháború — Irta az angol királyi család egyik intimusa Edward király halála után az uj királyi pár a gyászidő leteltével bevonult a Bukingham PaJaceba. Ezzel a bevonulással lett tulajdonképpen igazi királynő Mary, aki most már határozottan állást foglalt férje rokonaival szemben, akik hosszú éveken át lenézően bántak vele és elnyomták a Teck hercegi családot. A királyné meghálálja a rokoni bánásmódot Mary királyné első ténykedése abból állott, hogy magához kérette azoknak a névsorát, akiknek engedélyük volt a Bukingham Palace látogatására. Ezen a névsoron természetesen az elhunyt király és felesége, Alexandra királynő rokoni és baráti köre szerepelt. Mary királyné ebből a névsorból nagyon sok nevet törölt. A töröltek közül ezentúl senki sem láthatta meg újra a Bukingham Palace belsejét. Mán7 királyné nem üthetett volna nagyobb csorbát anyósa büszkeségén, mint ezzel a cselekedetével, amellyel a szó szoros értelmében száműzte az udvarból' az elhunyt király és Alexandra királyné személyes jó- barátait. De Mary királyné ebben az esetben majdnem a kegyetlenségig következetes maradt. Edward király háztartásának bizonyos tagjai megmaradtak az uj királyi háztartásban is, de azok, akik különösen jóviszonyban voltak az elhunyt királlyal vagy feleségével, hamarosan érezni kezdték Mar- királvné ellenszenvének jéghideg áramlatát. A királyi háztartásban viselt állásuk annyira lehetetlenné vált, hogy kénytelenek voltak lemondani az állásról, miáltal elvesztették a nyugdijukat, mert a nyugdíjban csak azok részesültek, akiket Mán7 királyné küldött el a palotából. Harc a felséges anyóssal Mindezt a királyné saját kezdeményezésére tette. V. György csak mozdulatlan szemlélője volt ezeknek a dolgoknak. Közbeléphetett volna, de néni tette. Ennek az oka kétségkívül az volt, hogy titokban érezte: a felesége eleget szenvedett anyjától és nővéreitől. Igaz az is, hogy György király sohasem ellenkezett a feleségével, amikor Háry valamit erősen akart. Alexandra királynét férje halálától kezdve az udvari körökben a királyné anyjának nevezték. Ez valóságos titulussá növekedett Alexandra királyné nagy bánatára, akinek az udvarnál betöltött szerepe férje halálával egészen összezsugorodott. Mary királynénak unván sohasem volt nyílt összetűzése anyósával, de mindenki érezhette a feszült viszonyt közö" "v. A királyné az anyósa jelenlétében éppen úgy viselkedett, mint abban az időben, amikor még Edward király élt. Az egyetlen királyi rokonai közül György király nővére, a norvég királynő volt, akivel szemben Mary kiráb— ' eU',r.' i'-eeke'1-1'''-” <*•’*. Beszélik, hogy amikor Mary királynét György király eljegyezte, a norvég királynő ezt mondta leendő sógornőjének: — Azért mégy feleségül fivéremhez, mert királynő akarsz lenni. Edward király közönséges barátai Ettől kezdve a két leány alig beszólt egymással. A norvég királyné Edward király uralkodása idején minden karácsonykor meglátogatta szüleit a Bukingham Palacebam. Édesapja halála után sem szüntette meg ezeket a látogatásokat, de a Bukinghaim Palace küszöbét sohasem lépte át. A norvég királynő és Mary királyné egy közös barátja egyszer megmondta Mary királynénak, hogy a norvég királynő azért haragszik rá, mert rosszul bánik Edward király régi barátaival. Mary királvné röviden felelt: — Sajnálom, de Edward király régi barátai között sok nagyon közönséges eml>er is akad. Ez a megjegyzés a norvég királynő füléhez jutott, valószínű lég Mary királyné igy akarta és ez a tény egyáltalában nem hozta őket közelebb egymáshoz. Két évig Edward király halála után Alexandra királyné a legteljesebb visszavonult- ságban élt. Idejének legnagyobb részét Sand- ringfaam Houso-ban töltötte, amelyet Edward király hagyott rá. Ezután történt valami, nem minden patetikus iz nélkül, amii betetőzte Marv királyné győzelmét királyi rokonai fölött. akik egy időben olyan kurtán-furcsán bántak el vele. Történt ugyanis, hogy Edward király .régi barátai közül néhányam, főleg azok, akiket Mary királyné a Bukingham Palace látogatói listájáról törölt, megkísérelték rábeszélni Alexandra királynét arra, hogy kezdjem újra társadalmi életet. A barátok azt szerették volna, hogy Alexandra királyné a Marlborooigfa Hauseban udvart nyisson, amely fényével és nagyszerűségével háttérbe szorítsa a Bukingham Palace udvarát. Ezek fel akarták eleveníteni a hires Marlborough-udvart, azt, amely abban az időben virágzott, amikor Edward király még walesi herceg volt. Mary királyné döntő győzelme Alexandra királynő hallgatott barátaira. Mary meghallotta, hogy mi készül és kérlelte anyósát, hogy ne tegye meg ezt a meggondolatlan lépést, mert úgyis lehetetlen, hogy a Morl'oorough Houseból fényes1 társadalmi központot formáljon. Mary királyné tanácsa csak fokozta Alexandra királynő makacsságát. Két fogadást tartott, amelyre a királyi párt nem hívta meg. Ha meghívta volna őket, akkor sem fogadták volna el a meghívást. A fogadások fiaskóval végződtek. Csak az elhunyt Edward király legkevésbé elismert barátai, Alexandra királynő néhány barátnője és a kisebb külföldi követségek néhány tagja vett részt az estélyeken. A norvég királynő a két balsiker fairére gyorsan Londonba sietett és szinte erőszakkal visszavitte édesanyját Sandringhamba, j így végződött az özvegy királyné patétikns í I kísérlete, hogy rivális udvart rendezzen be. Egy hónappal ezután György király és Mary királyné megtartották az első udvari fogadásukat a Bukingham Palace-ban. Ez a fogadás fényében és pompájában Edward király híres udvarait is felülmúlta. A királyné és a szüfrazsettek Akik Mary királyné határozott, szinte férfias jellemét ismerik, azokat különösen érdekelheti a .királynénak a szüfrazsett-mozgalommal szemben elfoglalt álláspontja. 1913-ban angol nők egy csoportja agitációt kezdett a nők szavazati jogáért. Ez volt az úgynevezett „Militant M öve ment"'. A harcos feministáknak általában az volt a céljuk, hogy mindaddig kellemetlenséget kellemetlenségre, botrányt botrányra halmoznak, amíg a helyzet annyira elviselhetetlenné válik, hogy valamelyik kormány megadja a nők szavazati jogát. A szüfrazsett-mozgalom története ismeretes. Mary királyné élettörténetében azonban azért kell ezzel a mozgalommal foglalkoznunk, mert ez kény szeritette a királynét életében először arra, hogy komolyan foglalkozzon politikai kérdésekkel. Az a mód, amely- lyel a nehézségekéit fogadta, újra csak bátorságát és akaraterejét igazolja. Ekkoriban Mary királyné nem nagyon érdeklődött a politika iránt. A legkorlátoltabb Viktoria-korszakbeli értelemben torynak nevették. A királyné ebben az időben hitt a gazdagság, születés és állás privilégiumaiban, hitt abban, hogy isteni rendelkezés folytán az országot egy bizonyos osztály kormányozza. A kommerciális osztályoknak, ha jól viselkedtek, esetleg meg lehet engedni, hogy bizonyos részt vegyenek a kormányzásban, de a dolgozó osztályok kötelessége mégis a helyzet elfogadása és a nehézségek szótlan elviselése. A királyné és a politika KörülbeLül ilyen volt Mary királyiné politikai és szociális világnézete 1913-ban, amikor a harcos mozgalom megindult a nők szavazati jogáért. Először ösztönösen tudomást sem akart venni erről a mozgalomról. De a harcos szüfrazsettek módszerei lehetetlenné tették a hideg közöny álláspontját. Egy reggelen a királyiné budoárjáiban megszólalt a telefon. Az ismeretlen telefonáló megkérdezte: — ön is a nők szavazati joga mellett foglal állást? A felséges asszony kiejtette kezéből a kagylót, mintha a hallgatóból egy viperanyelv villant volna előJ Mary királynét a Bukingham Palace-bún hihetetlenül nehéz telefonon felhívni. A központ magát a királyi palotát is nehezein kapcsolja, amelynek központja csak olyan hívásokat Iközvetit a királynéhoz, amelyeket a titkos királyi jelszó előz meg. Ez a titkos jel egy betű és egy sző s csak a királyi család, a királyi háztartás néhány tagja előtt ismeretes. Világos volt Mary királyné előtt, hogy csak a királyi háztartás valamelyik tagja, vagy valamelyik barátja adhatta meg a titkos jelet a szüfrazsett-mozgalom egyik tágjának. Rögtön szigorú vizsgálatot indítottak, amely kiderítette, hogy Miss Constanoe Selby, a királyné öltöztető nője árulta el a titkos jelet. A vizsgálat éppen azon az estén fejeződött be, amikor Mary királyné ntraikészen állt, hogy másnap György királlyal Parisban meglátogassa a francia köztársasági elnököt. A királyné nem mehetett volna öltöztetőnője nélkül Parisba és ezért kénytelen volt elnézni Miss Selby megbocsáthatatiannak tűnő cselekedetét. Nem tartott sokáig azonban, hogy a királyné rájött: a királyi udvarban nemcsak az öltöztet őnő az egyetlen, aki a szüfrazsettekkel rokonszenvezik. Az egyik udvarhölgy, Lady Shaftesbury egy fogadás alkalmával őfelségéik jelenlétében viselte a hanoos szüfrazsettek jelvényét. A királyné felszólította, hogy vagy köszönjön le állásáról, vagy hagyjon fel a szüfrazsett-jelvény viselésével. Lady Shaftesbury inkább leköszönt az udvarhölgyi állásról. Élet-halál harc a királyné ellen Mindezek után következett az a lóversenyjelenet, amikor egy harcos szüfrazsett, Miss Emily Davidson tüntetőleg végigfutott a Derbv-gyepen s a király lova elé került, amely agyontaposta. Miss Davidson a királyi pár szemeláttára halt szörnyet. A helyzet egyre súlyosbodott. A barooe szüfrazsettek célja az volt, hogy a királyt és a királynét visszatartsák a reprezentálásök- tóL A szüfrazsettek főleg Mary királynét pé- oéztók ki. Nem mehetett úgy ünnepségre, fogadásra vagy valamilyen diszgyülésre, hogy a szüfrazsettek botrányt ne okoztak volna. A’ harcos angol hölgyek ugyanis igy gondolkoztak: „Ha megakadályozhatjuk a királyné nyilvános szerepléseit, ha megf éle miitjük az udvart, akkor a kormányzat kénytelen lesz ránk hallgatni.” í A királyné nem enged Lord Oxford (akkoriban Asquith miniszterelnök) hosszasan tanácskozott Mary királynéval. A lord, aki a nők szavazati jogának erős ellensége volt, megmagyarázta a helyzéI Vérszegény gyermekek | igyák a Csizi-vizet, Csizfürdő MamKM0mtKBKUMnB6snBZ2MBSBSBmmcBBmaaBxam^mKeaBB3BBa9mnmB***mm tét őfelségének. Azt tanácsolta a királynénak, hogy a lehető legkevesebbszer fogadjon el meghívásokat, mert a Sootland Yard nem tudja megvédeni a szüfrazsettek inzultusaival szemben. A királyné, röviden felelt: — Nem fogom megengedni, hogy a nép bármilyen része is megakadályozzon abban, ba szokásaim' szerint éljek. Számtalan esetben okoztak belránvt a szüfrazsettek a királyné jelenlétében, de a királyné állhatatosan kitartott elhatározása mellett. 1914 júliusában a szüfrazsettek harcos mozgalma elcsendesedett, mert a női harcosok háborús munkával foglalták el magukat. m&sobon kívül írja: MÁRA! SANBOH ^ (Utánnyomás liiM) — A VESZTES — Ujesztendő éjszakáján a csendes és konstruktív budai kávéházba bejön egy bibliai szakálla, öreg. rongyos ember, nyakában lóg az üzlete, gallérgombok, patent nyakkendőszorítók, fésűk, magyarul: bejön egy öreg házaló zsidó, ténfereg az asztalok között, félig vak, félig Miket s kínálja, az áruját. Senki nem vesz tőle. Gyámoltalan és zavart mosollyal áll meg minden asztal előtt s rögtön kotródik odébb. Nagyon kevés a valószinüsége annak, hogy milliói vannak eldugva egy svájci bankban s csak szimulálja itt a koldust, sokkal valószínűbb, hogy minden vagyona a nyakában lóg, abban a mocskos szatyorban, ahová a pénzt rejti, amit patent gallérgombjáért átnyújtok neki, mert minden ujesztendőben sürgős szükségem van gallérgombokra. Meghajol s Isten áldását kéri szépen kopaszodó fejemre, miközben leesik a ládájából valami, egy gallérgomb s hangos koppanással elgurul. Vakéin néz utána. — Valamit elvesztett, — mondom neki Hunyorog, azt mondja: — Egál. — Odagurult a szomszéd asztal alá, — mondom. Felemeli a kezét, int: —■ Ich bab schon mehr venme-u. — Mii vesztett el? — kérdem. Vállat von: —■ Alles. Egy pillanatig áll még, mosolyog maga elé, aztán meghajol és elcsoszog odébb. Ilyenkor érzem mindig, milyen tehetetlen dolog Írni, leírni, visszaadni az élet hangjaiból valamit. Ez az „alles“, ez a hangsulynélküli, tompa mosollyal kisért alles úgy ütött meg mindenkit az asztalnál, mint valami együgyű melleitek el, lángirás a falon, ujesztendő éjszakáján, Budán. Többet elmondani egy szóval se színész, se iró, se snorrer nem tud. Jób egész könyve, mely hasonló zsánerben nem lebecsülendő irásraü, nem tudja úgy hangszerelni, egy szóba öisszekalapálni s szemléltetőbben feltálalni az emberi sors nyomorúságát s a veszteségeket, melyek e földi pályán érhetik a vándort, mint ez a mosollyal odavetett alles. Szedjem széjjel? Félek, hogy nem érdemes. Ahogy sejtettem, mikor hallottam, ügy sejti és hallja, akinek füle van emberi nyomorúságra, hogy mi van benne, olyan banális és általános érvényű, hogy magyarázni sem érdemes. Egy ilyen alle-sben, melyet se kitalálni, se megjátszani nem lehet s amelyhez előbb becsületesen el kell veszíteni mindent, amije az embernek van az életben, ifjúságot, igészséget, ábrándokat, gyermekeket, vagyont, óimét és rangot, máskülönben nem gilt és nem ér az egész s egyenlőnek kell hozzá lenni a földdel, különben nem adja ki ez az egyetlen szó a hangot, egy ilyen allesben a speciális és egyéni sorson túl benne tud lenni a közérvényos és emberi sors s úgy mellékesen a program is, amire a bölcs mindig fölkészül. Hogy mit vesztett el? Istenem, nem nagy dolog, nem i.s érdemes beszélni róla, alles/Ami volt. ami lehetett volna s ami még ennél is’isok'kal több, ami lesz előre és garantáltan az egészet., alles. Ezt az allest sztono- grafáld le, darabár ó, sióit az élet igy elpotyogtat, ezt az allest énekeld el, színész s nincs és nem lehet annyi képe az Ember tragédiájának, amely pontosabban, nincs az a Georg. Kaiser, aki táviratibb stílusban, nincs az a Jouvet vagy Pallenberg, aki groteszkebben tudná közvetíteni azt, ami az emberi bors esélye és értelme. Lélek, azért vagy itt a földön, hogy veszíts. Valami neve a. végén mindig van: háború volt. vagy béke volt, vagy angina volt, vagy bessz volt, vagy kolera volt. vagy egy villamos volt, vagy idő előtt telefonáltál, vagy várni kellett volna., vagy be kellett volna biztosítani, vagy talán nem rövidárut, nem irodalmat, nem zsebóraexportot, hanem valami egészen mást kellett volna csinálni, a gyereket Idejében be kellett volna oltani diftsri- tisz ellen, az orvos egy. félórával késett, ezt- a kötést hagyni keleti volna, a másikat táviratilag kellett volna nyélbeütni, nem regényt •kellett volna írni, hanem darabot, nem darabot, hanem udvarias levelet, valami neve mindig van. Jób, miután marháit elhajtották, háza leégett és gyermekei meghaltak, lefeküdt a szemétre ■& hitt és nyögött. Ez az ember, aki ujesztendő éjszakáján ilyen szűkszavúan mutatkozott be, már nem is nyögött. Hogy hitt-e, azt nem tudom, mindössze csak mosolygott. Valószínűleg hitt, mert mosolygott. Mikor az ember igy a végén ül valaminek és mosolyog, ■akkor többnyire megtudott már valamit és •hisz. Hogy miért mondom ezt el? Mert abban a mozdulatban, ahogy az elgurult gallérgomb után, mely vagyonának egy része volt, csak intett » le se hajolt, több nonchalance v-olt, •mint Wilde Oszkár összes trükkjeiben, több elegáns fölény, lenézés és közöny, mint- Kri.sh- namurt'i mester egész tanításában. A dolog technikája tudniillik az, amennyire praxisból is tudom, hogy időnként mindent elveszteni, az semmi. De ha az ember már mindent elvesztett, akkor fájni tud egy semmiség, eg.y ember, aki azelőtt előreköszönt s most elnéz é' nem köszön vissza, valami ilyesmi kezd fájni s ezt a. legnehezebb elviselni p ilyenkor kezd Jób is ordítani és azt mondja, hát most- már aztán elég. Valami kicsiség a tetejébe, ez fáj a legjobban. De ha az ember már mindent elvesztett s tetejébe árukészletéből elgurul még egy gallérgomb is s ilyenkor nyugodt marad és legyinteni tud, ez tud imponálni, mert ezen a legnehezebb átesni, a nagy fájdalom után a ttiszuráson. Ezt kell megtanulni s akkor nagy baj nem. érhet többé az életben? Mit veszthet már ez az ember? Alles. Ép aztán? És aztán igy menni ki a kávéházból, meghajoltál), vak sin, mosolyogva, részeg ujesztondpi vigadozók között, bölcsen és könyörtelen mosollyal, mint aki már tudja. A Frankfurti biztosító ügyfeleit a Merkúr veszi át. A belügyminisztérium a pénzügyminisztériummal egyér tel ni üteg moM hagyta jóvá azt a szerződést, melyet a likvidálásban tevő Frankfurti Biztosit ó R.-T. és a Merkúr biztositó társaság a csehszlovákiai ügyfelek átvételére vonatkozólag kötött, A szerződés szerint a tényleges átvétel után a Merkúr biztosi tó intézet minden egyes személyt külön levélben fog értesíteni az átvétel megtörténtéről 6
