Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-05 / 4. (2225.) szám
AZ ÉHES EMBER Irta: EGRI VIKTOR Mért van az, hogy sóik ember nem tud kisérő nélkül vendéglőkbe betérni? Asztal mellé telepedve étlapot böngészni, kikeresni valami ritkán Ízlelt specialitást, ételhordót a konyha dolgában ki vallatni, egyszóval azt a bonyolult műveletet, ami a menü összeállítása, kellő nyugalommal elvégezni. Nem mintha szokatlan volna a vendéglőbe való járás, hogy talán valami előlkelő helyen a pincér megmosolyogná az újonc sutaságát és zavarát. Hogy ügyetlenül talál rendelni, sört akarna inni akkor, amikor bort kellene, hogy az ártól megrettenve egyszerű ételt kér, amiiről kiderül, hogy duplán olyan drága, mini a hangzatos nevű pecsenye és végül kiábrándulva és éhesen túlzott borravalókkal fejezze be az előkelőségbe való kiruccanást Az ok a legtöbbnél nem a szokatlanéig. A feszéiyt hamar elveszti az, akinek tömött a pénztárcája. Vannak emberek, akik nem tudnak egyedül étkezni, irtóznak a magányos asztaltól, mert valahogy érzik ennek a magányos evésnek kiábrándító és elszomorító voltát A magányos evés túlontúl kihangsúlyozza, hogy csak a szervezet parancsának teszünk eleget Van ember, aki tnlteszi magáit ezen, noha tudja, hogy természete ellen cselekszik. Egy példa erre. Bejön egy menürendszerü étterembe egy vidéki asszony, aki bevásárlásait intézi a városban. A pincér hozza a levest, a nő kanalazni kendi. Lassan, gépies egyformasággal Valamennyi fűtő ebédveadég, akik a közős asztaloknál ülnek, ugyanazt a kissé ízetlen húslevest kapták, valamennyien megsózták, a hölgy nem. Lehet, hogy azért nem, mert eleve szentül hitte, hogy itt jó levest amúgy se kaphat, egyáltalában olyan ételt, ami aa-ő otthoni fözi jévei egy napon emLit- bető vókza. Minek tehát megsózni a levest, amikor a só se javíthat rajta. De sokkal valószínűbb, hogy nem is tudja, hogy mit eszik. Hogy ez így van, kiviláglik a második tál ételnél. Húsból, burgonyából és parajból áll ez a második fogás. A hölgy gondosan a tányér szélére tolja a bőst, azután vigyázva el- fcüüönátí a csuszpájzt a burgonyától Aztán enni kecel Először a parajt, aztán a burgonyát és vég® a bnsrt. Nyarán a parajt utálhatta a legjobban, hogy azzal kezdte. Zárkózottan ridegen, szertartás oeon komolyan, de minden áhítat és jóérzés hijján evett az asszony. Kötelességből evett, mert a programhoz tartozott, hogy ebédeljen. A szeme konokul a tányéron függött és rágott, rágott egykedvűen, rendűletílenül Ha ránéztem, azon csodálkoztam, miért nem sir? Mert ehhez az evéshez hozzátartozott volna, hogy kövér könnyeket hullasson. Olyan volt ez az evés, mint egy temetés, vagy mint egy görög eorstragédia utolsó felvonása. Amikor fizetett, lepergett a dráma és az egész asztaltársaság fefl'élekzett. Otthon a férje és gyermekei társaságában nevetett és beszélgetett volna ebéd köziben ez az asa- szony, itt láthatatlan könnyek csorogtak és megfájditották a néző szivét. jer Nyáron ebédelni láttam egy mezei munkást. Az asszonya két füles csuporban hozta az ebédet. Az ember rezes csontos nagy markával úgy ragadta meg a fakanalat, mint egy kardot És elszántan bedöfte a csuporba. Aztán tempósan nekilátott az ételnek. Szinte látszott, ahogy erővé, piros életnedwé válik benne. Az asszony szeme áhítattal nézte. Nem kérdezte, izlik-e? Nem illendő ebéd köziben sokait beszélni. AJhogy az - ember evett, megelégedetten kikerekedő, a jóllak ás gyönyörűségétől. piroélé képéről amugyls leritt az igenlés. Az asszony hallgatott, mert most az evés a fontos. Jóízűen hallgatott, ahogy az ember evett. És nem mozdult el mellőle, adogatta a keze ügyébe a kanalat, a csuprot, a kenyeret, friss vizet hozott és kínálta. Aztán megtérülte kezetekével az ember a száját, nagyot böffentett és elégedetten ha- nyattdőlt a hüsben. A kalapja szélét kicsit a szemére, bűzte, a következő perében már nyitott szájjal aludt. Az égen nagy hallgatással húztak át a fél- hők, némán feszült, ringott a kalásztenger és az utezéli poros akác alatt hevert egy erős fiatal emberpár. A férfi hányát tfekűdve aktdt, az asszony pipacsból és búzavirágból bokrétát kötött és olykor merengő nagy szemeivel az utat kémlelte. Nyári idill? Nem, az idilliek kora elmúlt. Az ízes étel erővé lett, az alvás jólesett és félóra múlva az ember kaszát penget és tempós suhintása nyomán rendre dől majd a búza. A búza, melyből kenyér lesz, a kenyérből meg erő: örök körforgás. A kasza suhintása pedig azt mondja, vérből épültünk, összetört életekből. & Szán egy prágai mintára vezetett nagy hen- teobolt. Vegyes publikum eszi itt olcsó vacsoráját, illatos füstöl tbusokat, kolbászt, disznósajtot, tányér kocsonyát vagy gulyáslevest Bejön egy fiatalember és leül Nem rendel semmit. Szótalanul várakozik. Alkalmasint törzs vendég, aki mindig ugyanazt kapja. A kiszolgáló fiú nagy tányér levest tesz eléje az asztalra. Zisiros és erősen fűszerezett a leves, vérszinü a sok paprikától Felszeletelt frisö pékkenyér fekszik az asztalon, de a fiatal em- fc r a maga negyedeipójához nyúl, amit tiszta papirosban magával hozott A hentes kimérten adagolt kenyere drága. Amint a leves az asztalra kerül, a fiatalember gyors, erőszakos tépésekkel aprítani kezdi a kenyeret és a darabokat sebesen belehányja a forró, gőzölgő levesbe. Egy perc Kaptam egy csomó uj noteszt karácsonyra, most ezt a gyűröttet, itt a zsebemben, eldobom — előbb még átfutok rajta, néhány átihu- zatlan ákombákom őtlik fel, elmosódott szavak. Mindenféle apró ötletek, megfigyelések i — az egyikből kabarétréfát akartam talán csinálni, a másikból vers lett volna: ime, egy szó, háromkötetes regény témája, amott három teljes oldal gyors jegyzet — ettől egy interpunk- ció talán megváltozott volna abban a regényben. Nagyon jó lesz elfelejteni az egészet. A Nietzsche tevéje jut eszembe és hogy igaza van — a lélek nem tömlő és batyu és pogy- gyász, hogy lehúzzon, az emlék súlyával: cselekvő mozgás a lélek, termő fa, folyton születő tartalom — éppen elég, ha érzékenységére vigyázok e ami a gondolatokat illeti, hadd maradion meg belőlük a puszta keret, amit Cartesius módszernek is nevez: egy szó, egy fordulat, amit ezentúl másképpen, máshol, egy árnyalattal másféle értelemben fogok használni, ha uj gondolatok kerülnék elém — a többit hordja el a szól, ha nem volt elég erős, hogy megállít són. Tisztelt vásárlóközönség, van szerencsém kiárusítani gondolataimat — értéken alul, minden elfogadható .árban: éppen csak a tisztességtelen verseny törvényére vagyok tokintettel, ha nem dobálom szét ingyen. Jókarban lévő gondolatok, bizonyisten —• egyik-másik kissé meg van sérülve, ahogy nekiverődött a Valóságnak — sebaj, attól még szépen lehet használni őket, kisebb igényekkel. Magam, sajnos, nem tudom mihez kezdjek velük — ahogy most végignézek az ütött-kopott raktáron, látom is, hol a hiba. Túl voltak méretezve. Hiszen nyilvánvaló, hogy minden gondolat alapjábau rejtvónyfej- tés, Isten és természet által feladott két- és háromlépéses problémák megoldására való törekvés, — de én türelmetlen voltam, mingyárt hz egész dolog nyitjára akartam rájönni, látván, hogy a sok képrejtvény része csak egyetlen, alapvető mondatnak, aminek az egyes képek csak szavai — én mingyárt az egész mondatot akartam klbetüzni, abban a nyugtalan sejtésben, hogy ez a mondat valószínűen marauliva felfalja a keuyétr a levest, a megduz- zadit darabok teletöltik a tányért, csak az alján maradi egy kis lé, amit mohón kikanalaz, mialatt nagyokat harap a cipó végéből. Neon pillant semerre, mialatt eszik. Egyszerűen nem vesz tudomást a környezetről, csak hányja, falja magába az ételt, ahogy egy ősember falhatott. Ez az, ami lólekzet- áliitió ebben a mohó, falánk és mégis Impozáns evésben. Lehet, hogy visszataszított volna, ha szennyes kézzel lépegeti a kemyega a varázsige, a teremtés titka, aminek birtokában isten lehetek. Hát ez persze nem megy, élőiről kell kezdeni az egészet. Nem lehet lóugrás szerint a világrejtvényt megfejteni. * Lámcsak, éppen itt áll a szó, „lóugrás", a kopott noteszben. Alatta zárjelben: B. grófnő. Tudom már, ez is erre vonatkozik. A grófnő okos és finom asszony, sokkal nyugodtabb és kiegyenlítettebb kedély, mint szegény magam és mikor kissé restelkedve megkérdeztem tőle, hogy hat rá mindaz a furcsaság, amit ösz- szebeszóltem, meg irkáltam is néha, azt mondta, egyáltalán nem lepi meg a dolog, ő tisztában volt vele mindig, hogy ón lóugrás szerint gondolkodom. Első percre nem nagyon hízelgő vélemény —• nem a ló miatt, ez egyáltalán nem sérti önérzetem, a ló nemes állatt és Swift többre becsüli az embernél Az ugrálás azonban nem valami épületes tulajdonság, látványnak nyugtalanító s nőm kelti a férfias méltóság és fenség lenyűgöző képzetét, márpedig az olvasó és hallgató, köztük különösen a hölgyek, harmóniát várnak és keresnek, művészetben s a művészeten túl is. De elemezzük csak meg közelebbről ezt a talpraesett jellemzést. Mi is az a lóugrás tulajdonképpen? * Gyöngébbek kedvéért: lóugrás, az egy sakkkifejezés, jelenti ennek a sakkfigurának a többitől elütő mozgásmódját — két kocka egyenesen előre, egy oldalra, vagy egy oldalra, kettő előre. Furcsa mozdulat, félszegen hat, találóbban bakugrásnak leketno nevezni Mégis a sakkban sok előnye van a méltósággal és egyenesen, egy irányban mozgó futó és bástya és királynő pályafutásával szemben. A legfontosabb, hogy ilyenmódon a ló átugorhat más figurák feje fölött, nem kell leütnie azt a figurát, amelyik útjában áll, viszont nem állíthatja meg ugráló útjában az a figura, amit nem üthet le. Kerülő utón, de sokkal nagyobb rét és a gallérja piszkos, a haja gondozatlan. De igy, e*böea a gondorotieégában, tiszta téU- kabóÍjában, rokonszenves Arcvonásaiban volt valami megrázó. Kicsoda lehetett? Diák vagy munkás? Egy éhes ember rótt, Akiiben a tennéenseá erősebben megnyilatkozott. Egy ember, aki a puszta evésévé! éreztette, hogy semmi hazugsággal, erős ösztönökkel, szépe® és «rőeea. fog élni. Hihetetlen vott. Irigyeltem. területét bejárhatja a sakktáblának, utat a többi figura. Számomra e pillanatban, a mozgás sajátos vonala tanulságos, ha a végzetes hasonlatot meg akarom érteni Két lépés előre, egy ugrás oldalra. * Ravaszak od ásnak látszik, dBplomaiatekergéa- nek, agyafúrtságnak, — ax erő ét akarat éa becsület egyenes utón jár, mint a kilőtt nyüá Az ám —> nagy rónaiakban, dórra, fakói* * tee látszatra. A lóugrás tekergő vonala valami másra emlékeztet engem, — ugyan, mi is lehet az? Ábrát iátok, egy érdekes könyvben, amik most olvastam. Petterson norvég fizikus az atomrombolás eredményeiről számol be ebben a könyvben — egyike a legizgalmasabb olvasmányoknak, a háború* irodaimat is beleszámítva. A mikrokozmosz világáról szól e* a könyv, arról a világról, moly a kísérletek és megfontolások uj szemléletében egyre inkább haeoa- fit a naprendszerek és tejutak makrokozmo- szához — anyagvüág, mely kezeink közt van s ha titkát megfejtenünk síkerüL, semmi akadálya, hogy teremtő és alkotó istenei legyünk. Ebben a könyvben sok szemléltető ábra van azokról a vonalakról, melyek az atombomlás következtében kirobbant részecskék útját jelzik. óriási, minden képzeletet felülmúló hévvel és erővel és gyorsasággal induLnak el e részecskék, egyenes irányban, a végtelen feló — száguldanak egy darabig. Ekkor az nt elferdül, szögben lekanyaxodik, oldalrapattan. Mi történt? Az egymást igazoló kutatások és okoskodások szerint ez a részecske beléütkőzött egy szembeszágulűó atom magvába — s éppen mert oly heves volt a gyorsaság és erő, az összeütközés eltérítette ntjából a vándort Néha oly heves az összeütközés, hogy az atom- magvat érő bomba visszapattan — néha ritkább, de aránylag gyakran megfigyelt esetben szétrombolja az atommagvat s annak építőköveiből, a hidrogénatomokból kitép egyet e kilövi, maga helyett: ilyenkor uj elem születik a régibőL Mindegyik esetibe® az eredmény: lóugráeozerű, szögben tört vonaL Ha ultramikroszkópja alatt Gye® vonalat lát a tudós, a sok sugáregyenes vonal közt —. elemi erejű katasztrófa jelenik meg képzeletében, nem holmi ügyeskedő iavirozása az atomvilág könnyebbeulyu kalandorainak. Ez a részecske tűin agy hévvel és elszántsággal indult el óriás testvérei, a csillagok felé — elhajolni nem tudott, éppen azért kellett kettétörnie, véres fejjel buknia viasza, vagy szétrombolnia egy miniatűr naprendszert — harmadik eset nincs, ha ellenkező irányú szándékkal találkozik. Mégis, ezekre a részecskékre gyanakszik leginkább a tudomány — ha akad, ezek közül akad egy-kettő, amelyik lerázza a Föld vonzó- erejét s eljut a szikrázó Napig. * Tehát — ajánlásom, mint a régi balladák végén, invokációval együtt, így b&ngzanék: „Grófnő — ne nézzük le a lóugrás zegzugos vonalát — messze el lehet jutni ezzel le, talán messzebb, mint a kilőtt nyíl: ne feledjük el, a gyorsaság, erő és fény jelképe, a villám h lóugrásokból összetett csipkevonalhan ragyog fel a viharos felhő hátterén — mégie oly biztos az útja, hogy az egyenertelkü, szókimondó, büszke és nyílt merniydörsrés is csak percek után kullog utána." MÁRAISÁNDOR: MIKO UCCA Szerettem azt a ser gesztenyefát Azt hittem, építek itt valamit S erős kulcsra csukom le és Sles Zárakkal zárom el és játszhatom Az életem. De aztán elröhögtem Az egészet, néztem s nevetni kellett E bús fontoskodáson. Mi ez? Én E földön csak homokra építek Mindenfelé s mást nem is akarok Csak élni borotválatlan, sötét Szobában éLredni fel és sokáig Nem mozdulni, hallgatni, egyedül Skandálni szavakat, kíváncsian Piszmogni valami munkán, ami Fölösleges. Azóta élek itt Megnyugodva, s tudom, hogy holnap is indul vonat valahová, se szék, Se asztal nem köt, s nincsen kacsaláb Amin váram elforoghat e földön S nem értem azt se, hogy a Melón Nevemen áll a könyvben • elhiszik. Kiárusítom a noteszemet — Szilveszteri végeladás — Ma: KARINTHY FRIGYES r t'". 3 Alapítva IMS. Talilsa H. ti s > | ék Bvtgi pocoolthi I ^|L aagyhi itukj llw> • KOSICE, FS-atca 19. ? Kiiigy válását ék. Jatáajua Éva la 1 4 nap l—itr t, »fcnp
