Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-29 / 23. (2244.) szám
4 ^RX<ai-.MA<AAR-Hl RItAP 1930 Január 29, szerda. woim^^éwűsumuiiia^ jmxsi»*«iw Szerelem a varsói szovielkövelségen Vojhov követ különös ambíciói — „Mondain élei" vörös alapon — Hogyan ölték meg Vojkovot? — A magyar Sala a senki szigete Néhány megjegyzés Móricz Zsigmond cikkére Beszedovszhij volt párisi szovjetiigyvivő emlékiratai Beszedovszkij lengyelországi tapasztalatairól a következőket Írja: Vojkov politikája, amellyel az orosz lengyel kapcsolatokat akarta kiépíteni, kizárólag a nemzeti demokratákkal, szóval a konzervatívokkal való kapcsolatain alakult. Alig hogy berendezkedett Varsóban, tömören így fogalmazta meg programját: — A szovjet legveszedelmesebb ellensége Pilsiidszky. A nemzeti demokarták Pilsuds: ky ellenségei, tehát a szovjetnek együtt kell működnie a nemzeti demokratákkal. Szovjetvita a lengyel marsaiból Én a legnagyobb mértékben elleneztem ezt a programot. Az volt a véleményem, hogy egy nemzeti demokrata kormány sohasem teljesítené az orosz-lengyel szerződésnek azt a cikkelyét, amely a fehér oroszok és az ukránok számára garantálja nemzeti kultúrájukat. Állandóan azt hangoztatta, hogyha együtt működünk a nemzeti demokratákkal, akkor kompromittáljuk magunkat a radikális elemek előtt, akik Pil- smdszkyt akarják támogatni a politikai és szociális reakció elleni harcában. (Az 1926 májusi események nekem adtak igazat, mert Püsud- szkyt még a kommunisták is támogatták, olyan általános gyűlöletet keltettek a nemzeti demokraták cselekedetei.) Azt is mondtam, hogyha szolidárisak leszünk a nemzeti demokratákkal, akkor elveszítjük a kisebbségek rokonszenvéí és elidegenitjuk magunktól az intellektuelleket, akik pedig elvben nem ellenségei a szovjetnek. Ismételten figyelmeztettem Vojkovot, hogy a a történelmi fejlődés szükségképpen meghozta Pileudszky demokratikus diktatúráját. Vojkov elkeseredetten vitatkozott vele. Kijelentette, hogy fütyül az ukránokra és a fehér oroszokra, ö Moszkva követe, s különben is a nemzeti demokraták hajlandók becsületesen megtartani a szerződésben kikötött status quot. Szerinte a Vérszegény gyermekek igyák a o Csizi-vizet, Csizffirdő jövő nem Pilsudszkvé, hanem Sikorszky tábornok vagy Sosnovszky fasiszta diktatúrájáé. Ami pedig a radikálisok rokonszenvét illeti, arra ő épp úgy fütyül, mint az ukránokra. Csak attól fél, hogy PilsucLszkv akcióba találna lépni, még mielőtt az ellene készült erőknek idejük volna a koncentrált támadásra. A vitatkozások végén Vojkov mindig előho zakodott azzal a rögeszméjével, hogy meg kell fogadni Loganovszkij tanácsát és meg keli ölni Pilsudszkyt Különben Orlovszkij, a csóka kiküldötte ismertette velem Vojkov ezirányu terveit Elmondta, hogy a követ magához hivatta és hosszasan megvitatta vele a gyilkossá? tervét. Megjegyezte Vojkov, hogy nemsokára Moszkvába megy és akkor megbeszéli a dolgot Dzer- rsinszkijjel és Unschiiohttel. „Engedjétek megölni Pilsudszkyt V* Én azt reméltem, hogyha már annakidején is elvetették ezt a tervet, amikor Loganovszkij javasolta, hogy most 1925-ben sem fogják komolyan venni. Mindamellett nagyobb biztonság okából megkértem Orlovszkijt, hogy írjon Moszkvába és közölje, hogy P.’lsudszky lakóhelyére igen erős őrség vigyáz és a terv’ kivitele igen nehéz. Mikor Vojkov Moszkvába ment, el6Ő dolga volt. hogy felvesse ezt a kérdést. Röviden azt mondta a párt vezéreinek: — Engedjétek, hogy megöljük Pilsudszkyt. A dolog nem nehéz, én magamra vállalom. Dzserinszkij és Unschlicht azonban nem egyeztek bele ebbe a tervbe. Amikor Vojkov már nagyon jóban volt a nemzeti demokratákkal, elhatározta, hogy „gazdasági alapot" teremt tervei keresztülvitelt- számára. Ezért többször felkereste Trompccin- szkit, a szenátus elnökét és azt a fantasztikus ajánlatot tette neki, hogy építsenek csatornát, amely a Visztulát ufe a Dnyepert Összeköti. Mikor megkérdeztem Vojkovtél, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen csatorna megépítése, szemrebbenés nélkül felelte: — Nem kerülhet többe egy milliárd rubelné'! Vojkov emellett mindenáron fel akarta kelteni a lodzi és bellostoki nagyiparosok érdeklődését a szovjetorosz ipar és kereskedelem iránt. Jobbén az időben kezdték megvalósítani Szo- kolnyikov eszméjét, amelynek lényege az, hogy külföldön vásárolják meg a parasztok számára szükséges áruikat és igy elégítsék ki a vidék egyre növekvő iparcikkszükségletét. Vojkov ragaszkodott ahhoz, hogy textilszükségletünket Lengyelországból szerezzük be. Elment Lodzba. alkudozott és diszkréten értékére adta a nagyiparosoknak, hogy „a lengyel-orosz viszony a jövőben meg fog javulni". Hamarosan konfliktusba keveredett a szovjet kereskedelmi megbízottjával, Nazaron- kusszuJ. Vojkov ugyanis teljesen kereskedelmi természetű dolgokba is beleavatkozott, aminek a következménye az volt, hogy a lengyelek a kelleténél többet számítottak. Különben is teljesen összezavart mindent, fölösleges árukat rendelt és mindig csak bajokat okozott. Mondáin élet a követségen Nazaronkusz, aki dán származású volt. nem félt Vojkovtól és nyilvános telefonállomá okról vágott a fejéhez hallatlanul súlyos gorombaságokat. Végül azután Vojkov könyörgésére Nazzaron- kuszt visszahívták Moszkvába. Vojkov azzal vádolta meg a kereskedelmi megbízottat. hogy selyemharisnyákat csempészett Moszkvába. Nazaronkusz utódai sem bírták ki sokáig Lengyelországban, mert örökké ösezekü- lönböztek Vojkovval. Vojkov másik nagy ambiciója az volt, hogy az orosz követség legyen a diplomáciai testület mondain életének központja. Állandóan bálokat és estélyeket rendezett. Moszkvából tömegesen hozatott kaviárt, füstölt halat és hors d‘oeuvre két. A pincében állandó votka- és likőrraktár volt. Vojkov különben a diplomáciai testület hölgy tagjai körében is vezető szerepet szeretett volna játszani. Azt hitte, hogy cárgyilkosi hírneve különös nimbuszt fog neki adni a hölgyek szemében. Meghívásokat erőszakolt ki és ezzel mindig sok bajt okozott a lengyel külügyminisztériumnak, mert a varsói hölgyek általában nem voltak rá kiváncsiak és adósak maradtak neki azzal a körülrájongással, amit elvárt tőlük. így aztán kénytelen volt a követség személyzetéhez tartozó hölgyeknél és az orosz kém- nőknél vigasztalódni. „ Barátja volt Mária Skokovszkának, a kémszervezet vezérének. Az összeesküvők központi Egy magányos nő hall meg Párisban, a Wiltia Said-ben, az egykori Avertue de Bois du Befogóé egyik nagyon csendes meldékuccá- jában, műkincsek, kéziratok, könyvek, nyomasztó emléktárgyak között: Francé özvegye. Ez a nő csendes és komoly szolgálója volt egy nagy embernek s a nagy ember csalódások, nagy szenvedélyek, nagy emberi komédiák, nagy tapasztalatok után feleségül vette élete alkonyán a csendes és komoly szolgálót Egyszer együtt voltam egiby társaságban vele: a francia parajsztaseaonyok komor móllóságával ült magányosan a szobában, tűrte az érdeklődést, szemrebbenés nélkül, hideg öntudattal. Az óriási örökségnek — Francé nevének — súlyos terhét magától értetődő tartózkodással viselte. Rokonszenves volt Nem volt benne semmi a „nagy iró özvegyéinek tragikus múzsa-pózából. Q tudta, hogy nem múzsa volt, hanem gazdasszony, talán azt is tudta, hogy a ,ymuzsá4 5 *‘-t dilettánsok találták ki s az igazi írónak, aki életében mindig polgári, nagyobb szüksége van egy tehetséges gazdasszonyra, mint egy mámori- tó múzsára, ő azl tudta France-ről, amit azok a többiek körülötte, akik könyvei értékéről, forgalmáról, halhatatlanságáról beszéltek, nem fcudlák: hogy milyen leveseket szeretett kellett-e melegítő fiaskót helyezni az ágyába, hány cukorral itta a kávét. Bölcsen és hallgatagon nézett maga elé- ő az igazat tudta. Siessen előfizetni a Képes Hétre Hiodea nJ*ágáni»oá] kapható helyiségében voltak randevúi. Azt hiszem, hogy a lengyel rendőrség csak azért nem tartóztatta le az összeesküvők tanyáját, mert félt a nagy botránytól. Vojkov majdnem teljesen nyíltan járogatott Skokovszkához és az orosz kémszer vezet tisztára azért mondott csődöt, mert a sze relrnes követ állandóan kompromittálta. A lengyel hölgyek kompromittál Iáit Vojkovot. Egy kétszer megjelent ugyan néhány lengyel államférfin feleségével a mondain vendéglőben. Ilyenkor a helyiségben tartózkodott lengyel tisztek energikus hangon követelték, hogy hogy a hölgyek azonnal távozzanak el. Fellendül a szeresmi tevékenység Miután eltávoztam Varsóból, Vojkov szerelmi tevékenysége erősen fellendült. Gyakran tűnt fel a Nowy Swiat uccáiban és megszó Fásával tüntette ki az ott sétálgató hölgyeket, akik közeledését természetesen készséggé, fogadták. Egyszer valami titokzatos históriába keveredett, többezer dollár eltűnése miatt. Vojkov azt állította, hogy tévedésből elégette a bankjegyeket, Árkádjev követség! titkár jelenlétében néhány megsemmisítésre Ítélt titnos, irattal együtt. Arkadjev azonban tagadta ezt és azt állította, hogy nem volt jelen ennél a műveletnél. Külön bizottság vizsgálta feliii Vojkov ügyét, de semmi sem derült ki. Általában sok panasz volt ellene, azért is haragudtak rá, mert a bizalmas sürgönyök felnyitva hevertek órák hosszat az Íróasztalán, úgy, hogy mindenki megnézhette őket. Többször megfenyegették, hogy visszarendelik Varsóból és kizárják a pártból. Elöbb-utóbb sor is került volna erre az intézkedésre, ha egy Koworda nevű varsói orosz emigráns nem lőtte volna agyon. Halála után a moszkvai urak mindent megbocsátottak neki és valósággal szintté avatták. ¥ A Kremlin fala tövében temették el. Azok a kommunisták azonban, akik ismerték viselt dolgait, még ma is gúnyos mosollyal beszélnek róla. Vojkov özvegye később útlevelet kért, hogy külföldi fürdőhelyen gyógykezeltesse magát, de a kormány megtagadta tőle az útlevelet. Ekkor azután a Kaukázusba ment üdülni Vojkov özvegye és itt felpofozott egy ismert kommunistát, aki azt mondta a jelenlétében, hf gy- ba VojkoVot nem lőtték volna agyon, akkor most a börtönben volna helye ás nem díszsírhelyen. Igen sokan voltak jelen ennél a kinos esetnél, de természetesen a cenzúra eltussolta az ügyet. ö volt a zseni szolgálója s talán az egyetlen, aki lenézte kiesé azokat, akik kritizálni merték Frauce-ot. Ezek csak a gyengéiről tudtak, egy zseni szomorú gyengéiről, ő az egész emberről tudott s ami több: gyengeségéről - Arról, hogy gyenge ember volt, akit szenvedélyek és hiúságok adtak és váttek, mint minden embert; s közben, mindamellett s mindezen felül, Francé tudott maradni. Az 5 tudása Francé körül nem az volt, hogy a Lys Rouge tökéletes-e, vagy a Reine Pedau- que, hogy az „Istenek szóm jaznak “-bán is* métti önmagát, hanem az, hogy milyen befőttet kellett a zseni részére eltennie s hol vásárolta az aggastyán részére a flanelt fehérneműt. Az övé volt a jobbik rész, amihez ragaszkodott Nem fölemlítette meg a világhír, a pletykák, a nagy vagyon. Francé halála után te ott maradt a Villa Said-ben, a műkincsek között, melyek számára berendezési tárgyak voltak. Nem csinált múzeumot a házból: porolt, takarított, lakott benne. Nem volt há- zsártos, nem volt együgyü. Francia parasztnő volt, józan, értelmes, takarékos, fajtája minden erényével ékes, nagy érzékkel az élet realitásai iránt. Tudta, hogy Francé éppen az volt aki: Anatole Francé, — s ennél még sokkal többet is tudott. Hallgatott. Néni nyilatkozott. Nem dedikált memoireokat, nem szaladt piacra égy élet friss emlékeivel- Amit ő tudott Franoe-ról. az nem volt pikáns, se érdekes. Az volt az élet, az igazi, az egyszínű, —- ami soha nem pikáns, se érdekes. Méltósággal viselte finnyás rangját, diszkréten élt és diszkréten balt meg. AZ ÖZVEGY Irtat MÁRA! SÁNDOR A nagyrévi mérgezések okául a jelcstoliu magyar tró, Móricz Zsigmond, a nagyrévi régi református Lelkészi családot, főként pedig a beteg lelkészt tünteti fel, mint aki elmulasztotta lelki pásztori gondo- ! zói munkáját. A mai szociális berendezkedés meb- I tett — mondja a jeles iró — mintha elavul! volna t a rég fajta papi rend. De valamikor a papság nem- , csak igehirdető volt, hanem a nép vezetője, védője, i ügyvéde és szervezője. Valóban erre kell a pap a faluban s akkor nem fordu'ihat elő az az eset, hogy egy egész község a bűn ösvényére kerüljön. A Móricz Ztegmood cikkéből a református egy* 1 házra és általában a református lelkéözi karra is I esketik némi gyanú és vád, azért legyen szabad a I nagynevű iró figyelmét egy o'.yan körülményre fel- hívnom, ameyet a nagyrévi mérgezések okainak keresésénél nem vett figyelembe. Hogy a nagyrévi tömeges mérgezések oka a vallástalanén gb ól eredő gonoszság, bosszuá'lás, hatalom i és kényelemvágy, a vagyonnal való rendelkezés vá- ! gya volt: abban egyetértünk. | De a gyilkosságot szü1 ő vaUásitakimság okául nem a szerencsétlen beteg nagyrévi reícrmá'us lelkészt i kell bűnbakul odaállítani, hanem a világháború, a Szocialista forradalmak és a szennyirodalom által megmérgeaett korszellemet. A világháborúban és a forradalmakban széllépte láncát a* emberben szuny- nyadó állat minden gonosz indulata és vadul szót- szaggatta azokat az eszményi nem<26 érzelmeket, melyeket a vallás hint el, nevel és ápol az emberek szivében. A szenny irodalom pedig gazdagon táplálta és táplálja ma is az állati indulatokat, úgyhogy azt. lehet mondanunk, hogy a világon elomlóit sodornál és gomorrai bűnözőmnek egyik hatalmas forrása a vallástalan, istentelen, erkölcstelen, hit. egyház és lelkészbecsmérlő hitvány, alávaló szemnyiro- dalomban keresendő. Ez a főoka annak is. hogy a nagyrévi kálvinista gyülekezet sok tagja elmerült a bűnben; újságon kapkodó, magát müveMnek gondoló lek! vak lett, akik zsúfolásig töltik meg a kulturális és gazdasági előadások termeit, de üresen hagyják a templomot. Mert nem az égő tudóményszomj az oka, hogy zsúfolásig meglökik a kulturális és gazdasági éöajdá- ! sok termeit, hanem inkább uj emberek látása és hallása utáni vágy7; vagyis az újságon való kapkodás. Ahol a szennyirodalom termékeis a világháború és forradalmaik tétek gyilkos hatásai elgyengítették a hitet, a vallást, az egyházat, olt elgyengítették a nemes erkölcsi érzelmeket és a tiszta erkölcsi életet is; nemcsak Nagyréven pedig, hanem az egész világon vallásié lekezeli különbség né’küL Az újságok napról-napra* tele vannak rettenetes gyiíkosságokkal, melyek olyan helyeken történnek, ahol a leikészek vallásié lek e z éti különbség nélkül mind lelkiismeretes létekgondozók. A fiú megöli az apát, a leány az anyját, a testvér a testvérét bosszúból vagy pénzvágyból, vagy irigységből: ezek ma napirenden vannak mindenfelé. Hát mindenütt a lelkészt tegyük-e felelőssé e szörnyűségekért?! Hiszen aki ölni, gyilkolni akar. az nem megy a paphoz előzetesen sem gyónni, sem tanácsot kérni; az a templomot és a lelkészt messze elkerüli és nem enged a papnak a leikébe bepillant and, akárhogy látogatná, fogatná és tanítaná is őt az a pap. Ne méltóztassanak tehát azt a szerencsétlen volt nagyrévi papot sem okolni, hogy falujában oly rettenetes bűntények fordultak elő; nem ő volt azoknak az előidézője, hanem a háború, a forradalmak, a szennyes könyvek, a mérget lehelilő újságok által megmérgezett korszellem. Ezek ellen kell felvenni a harcot nemcsak a szegény, tekintélytőlen, lenézett, elhagyott és megvádolt kálvinista lelkészeknek, hanem az oly jeles íróknak is, mint Móricz Zsigmond; továbbá a politikusoknak, az államgaz- dászoknak és a kultúra, embenszeretet és nemzet- gazdaság minden számottevő tényezőinek. Főként pedig az agyon magasztalt és uralomra jutott szocializmus vezetőinek kell felhívni a figyelmet arra, hogy milyen rettenetes fertőbe, milyen sodornád és gomorrai süllyedésbe merül az a nép. ahol a szocializmus vallás, egyház, Isten és pmpgunyoló könyvei, iratai és agitátorai e’ottják a nép lelkében a krisztusi keresztyónség tiszta világát. A református lelkészi kar régen Í6. ma is arra törekszik, hogy a rábizottolmeik anyagi, szellemi, erkölcsi és lelki ügyeiben atyai tanácsadója, vezetője és útmutatója legyen. De hogy tudjon jóra, vezetni egy olyan tömeget, melyet gyermekkora óta nyíltan vagy titkon abban a szellemiben neveltek, hogy a vallás csak a nép ópiuma, a lelkész pedig osak a tőkés osztályok lelki csendőre, a szegények kizsákmányolója és buMtőja?! Pedig még az állami tonilóképezdékben működő tanárok és a nevelésükből kikerült tanítók között is számosán voltak ilyenek, akik a fenti lélek lérgező tanokat hirdették és vallották. Az ilyenek működése miatt sok helyen elgyengült a vallásos érzés és üresen maradtak a templomok; s a nép a fö’di gazdagságnak, kultúrának és világi tudományoknak hive lett. de a lelki és erkölcsi élete. hite. becsülete, jóakarata, szeretető, igazsága, nvHtsága és egyszerűsége fokról-fok- ra gyengült. Bebizonyosodott itt is Krisztus urunk mondásának igazsága, hogy a hit és erkölcs nélküli tudomány sötétséggé válik Ma tehát nem a tudományos és gazdasági ismeretekre vonatkoztatva kell hangoztatnunk a nagy német iró szavait, bogv Mehr Lich'!“, hanem a vallási és erkö'osi éle*re nézve. Vagy’e. ne szociális, kulturális és gazdasági Ismeretek halmazával tömjék állandóan a népeket, hanem adjanak nekik több világrsségc' annak a nagv Léleknek fényéből, aki azt mondotta magiról: „É varrók az m. «* Igazság és az élet. aki énbennem bfezen, idvezül, aki pedig nem hiszen, ellkárhoxikr (Serke.) Znjdé I.ásiló, ref. lelkét®.
