Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-26 / 21. (2242.) szám

14

'PR\GAI-/AA<itaR-HÍRIiAP

Sr-epJót a legbirtosabban eltávolít a* évek boössu soráai bevált Judo arckrém, amely rövid időn belöl a* arcnak bársonysimaedgot és üdeséget köilceonö®. Tásrtitó hatásánál fogva a legelső na tignbb bésait- soény ás fölül ónul orfcden hasonlót. Ára K5. 10.—, hozzávaló essappan Ke. $.•—. Kapható Dr FWftner Jenő gyógyszertárában Baöeiká Bysteioa. Poétáid Ök 80. &*.

XX SZÉKELY HENRIK MÜ&ÜTORGYÁ* RÁ, POZSONY. GRÖSSLING ü. 50.

— Életmentés rádió utján. Kimeri the tettették azok a leket ősegek, amelyeket korúin k csodája rádión nyújt. Érdekes példa erre egy eset, ami Párisbam 'történt legutóbb. A pariéi nagy- adó,' áz Eitffeibadó előadását este 9 óra tájban hirtelen megszakította, mert egy Oieppaibe-n lakó orvos hívta fel -tel©fanén a rádiöigazgalóságot és (leérte, hogy tegye közzé felül Írását: szérumra volt szüksége, íiogy egy gyermek életéi megmentse és ezt a szérumot a környéken sehol eem .lehet©' ;; kapni. Nemsokára örvendetes haírt I " tt : u rádió ezjjel a díeppei orvossal: egy ősi orvos

már utón vau a szérummal 4- > gy másik,

Ddeppe-től- 30 kilométer távolid ..Lan lakó orvos autójába ük hogy átvegye párisi orvostól a szérumot ós azt Dieppebo vigye. Az életmentés — rádió utján — sikerült is.

— Hotel-Pensio Iris, Bratidava, Lerineka- ptj 17. Central-Passage. Tel. 34—52.

— A Brátislava-országhaíárszáü helyiérdekű villamos vasat 1930. február t-ével uj menetrendet vezet he, mely szerint reggel 6 óra 30 perctől 20 óráig a. vonatok minden 20 percben kidnlnak Li- geifaéc felé. A kora reggeli ée esti órákban a vonatok u áKomásokon kifagy esz tett menetrend szenei közlekednek. Éné kést érdemel még, hogy a társaság a braárslavai végállomást a „Vörös ökör" szál óhoz helyezte át, minek következtében a Duna jobbpartján váltott jegyek ezen megállóhelyig érvényesek.

xx Crehnofliedés a rég keid etet Ha minden 40 egén biztos, legtöbben elkerülnék u időelótti éven felüli egyén megszívlelné e mondást, agy agy'nevezett fájó öregséget, vagy a korai halált. Az évek során a* erekre lerakodó mész idővel a hajszálereket eltömi é« a vérkeringést a nagyobbacska erekben is nehézzé teszi. Ez okozza azt. hogy j szédülés, főfájás, vagy az útiakban zsibbadásáé érzés jelentkezik, továbbá az elroeszesedésssl kapcsolatot, itt fel nem sorolható sok mindenféle hete**. amit a nenvedö ötr '.aga ie a vég kezdeté- • aek nevet. A* orvosi tudomány tapasztalatokon alapuló álláspontja, hogy ax érelmeszesedés ellen jődot kel a nervezetbe futtatni. A mesterséges jődkéscitményeknek legtöbbször nagy hátrányuk az. hogy a eeervezet nem tudja '<*' felezivni. (ab- sorbeábii) sót sokszor máé bajok előidézői A tapasztalatok beigazolták, hogy az érelmeszesedésnek legbiztosabb ellenszere a „Cigelka-Ludoviens* igen dús jódtartalmú természetes győgyforráa vize Ezen saerencsés üasaetételfl rvőtryviz kiváló győgy- erajét a tudás orvosi kar is teljesen elismeri • igen sok idősebb orvos saját magának is rendeli.

A Révai Lexikonban is olvacWnk (V kötet. 262 oádaá), hogy értébe* ásványi aswekébeMbe© a hasonló ásvésiyvioek fetett áűL A légnösBerveík bura- be* baartaűrnaiiníél is fcrváSóa® érvényesül gyógyhatású. Míg a haeorató jódoe forrásvizek ige® ke®e- motleai izüek, a Cigelka-Ludorieus jódoe gyógyvk kel lemos szódaibicarbooáÉ irael bír, aanáit a szerve-1 zet, mint esnésztóst edőeegitő, étvágyifoíkozó italként j vesz megába. A Cigelks-Ludovieus jódoe gyógy viz j kapható gyógyszertárakban, drogériákban és jobb j lüszerüzletekban. Ahol nem volna, forduljanak a j „Cigeltka" jódoe gyógyforrások vállalaMhoz Bar-] degov-fBáTiWa), Salovensrftö (CSF). (2.)

I^CIPOKREM^li

Köszönetnyilvánítás.

Az inteni Gondviselés végzése folytán elhunyt drága jó férjeim, édes atyánk, valamink jó rokon. Holota Dezső építész, ügyvezető igazgató temetése alikatoávál oly sokam voltak-, aikiik megjelenésükikel, vigia^Sütaló szavaikkal és soraikkal mérhetetlen fájdalmunkat enyhítették, hogy ezen ráaavótnyiiváni* tájukért csak ezúton tudjuk hálás köszöne- tünket kifejezni.

Az Ur Isten áldását kérjük mindazokra, akik nagy gyászunkban vigasztaltak, az elhunyt ravatalára virágot helyeztek és őt utol- tö útjára elkísérték.

Az Iparosok és Kereskedők Hitelintézeteinek országos központja, Az Iparosok és Kereskedők Hitelintézetének igazgatósága, fel- ügyelőbizottsága és tisztviselő kara, a város elöljárósága, az Érsekújvár! Ipartársulat, a Katolikus Kör, az Iparosdaláfdia, a Városi dalárda és a többi megjelent egyesületek és testületek fogadják részvétnyilvánitásukért h^ghálásabb köszön etünket.

Érsekújvár, 1930 január hó 21.-én.

özv. Holtán Dezsöné, gyermekei és a gyászolt rokonság.

Tizennégyért leg ítélték Hatryt, a londoni társaság kegyvesztett csillagát

London, január 25. Évek óta nem tárgyaltak a londoni törvényszéken bünpert, amelyet nagyobb érdeklődés övezett volna, mint a Hátry-konszern bukott vezérének főtárgyaló* sán A bünper vizsgálatáról és a tárgyalásíj aktus megnyitásáról a közelmúlt napokban részletesen számot adtunk. Eredetileg úgy látszott, hogy a tárgyalás talán heteket is igénybe fog venni, hiszen a vádhatóság rengeteg kisebb-nagyobb üzleti természetű csalást és okirathamisitást olvasott Haírynak és három vádlottársának fejére. Ez a várakozás azonban nem vált be, amennyiben a főtárgyalás, egy érdekes fordulat után meglepő gyorsasággal pergett le és jutóit el az ítélethozatalig. Alighogy az elnök a tárgyalást for- maszerüen megnyitotta,

szólásra emelkedtek a vádlottak védői és egymásután bejelentették, hog)' védenceik valamennyi vádpontban bűnösnek érzik magukat és nem kívánnak a védekezés jogával élni.

A bíróság ezek után eltekintett a bizonyítási anyag részletes előtárásáról és az elnök felkérte az esküdteket, hogy hozzák meg verdiktjüket.

Az esküdtek igazmondása alapján a biró^ ság Hatryra a maximális büntetést 14 évi ’^iegyházat mért, inig vádlottársaá 7—5—3 évi fegyházbüntetést kaptak.

Az angol büntető perend értelmében az elitéit jóviselkedése esetén a büntetés egyötödét elengedik, úgyhogy

Hatrynak a legjobb esetben is 11 és fél évet kell a fegyházban töltenie.

Az ítélet indokolásában a bíróság elnöke utal arra, hogy az inkriminált cselekménnyel a vádlottak a lehető legsúlyosabban vétettek a törvény ellen s ezért enyhítő körülményeket nem is vehettek figyelembe.

A vádlottak blazirt nyugalommal hallgatták végig a súlyos Ítéletet

ós Hatrynak is csak egyetlen gyönge pillanata

volt, de elérzékenyedését tüstént leküzdötte.

SzroHÁftKöl^-KabTÜRA..

„A zene mechanizálódásaa zenekultúra elsekéiyesedéséhez vezei£i

— mondja Bartók Béla, a világhírű zongoraművész és zeneszerző

Kassa, január 25.

(Kassai szerkesztőségünktől.) A Sehalfc- ház egyik szobájában ülök szemben Bartók Bélával, az uj magyar zene világhírű repre- zentánsávaí. Majdnem zavartan, bizonyos elfogódottsággal teszem fel neikj az első kérdést: Mi a sorsa a zenei élet nemzetközi vonatkozásaiban az uj magyar zenének?

A ima! magyar zene iránt — kezdi Bartók BésLa — erős érdeklődés mutatkozik külföldön. Bizo ovi fék rá, hogy például Kodály Psalmus Hungaricusa ós Háry snittje máris több mint «záx előadást ért el a külföldön.

Engem is hívnak és es tegaftálbb is ártó bizonyttja, hogy « megismerés újságját keresi bennünk a publikum.

— A sn«i zeniét összehasonlítva a harminc

év előtti állapotokkal, azt mondhatjuk, hogy valami egészen más irányokban fejlődik ki a zene, egyrészt

erősebben kidomborodó faji jellege miatt, amj nagy érdeklődést vált ki a zenekedvelőkből, erősebbet, mint hitték azok, akik a faji felfogásban a szellem korlátozását szeretik látni.

Ellenkezőleg, áll a dolog a zeniéiben, melybe n nemzeti vonatkozások uj szint, uj harmóniát vegyítenék. A. harminc és negyven év előtti zenének a legfőbb hibája az volt, hogy7 vagy külföldi mintákat vett példának, vagy nem volt olyan technikai felkészültségű, hogy imaradandósága biztosítva legyen.

— Az nj zenében a zeneköltő a nép! zenére igyekszik támaszkodni, amivel

uj ritmusokat, szokatlan melódiákat és nj harmóniai fordulatokat hon a muzsikába, aimi egészen eltér á régi muzsika szokásaitól. Ez valami más. Ilyen a zenéje Kodálynak és Dohnányiuak és olyanok az én zenei szercményeiim is.

A mai zenében általában két főirány miutatkozik. Az egyik a Sohönberg és iskolájának atonális »enéjc, a másik Stravin- sky muzsikája, oz az úgynevezett objektir neoklasszikus zene, aanelv minden érzelgősségtől mentes és egészen tonális alapon épül fel. Ezenkívül Németországban egy különleges irányzat van keletkezőben: az úgynevezett ,,Gebrauchsmusik“.

Ez olyasvalamit jelent, hogy a nagy tömegek simára k©M a aenét megcsináilni, hogy ez könnyebben megérthesse. Az alapelv a tömegek kiszolgálása, ami ugyan szépen hangzik, de tartalmas zene szempontjából sokat nőm jelenthet. A véleményem az, hogy ez

IMTiiSÜSIEf

Cvár*e,eoeh:

^uflanest KoSFce PieStauv "EST - T?$lTtT M® ’

Központ' özem cimalialtenber-ger kestögyár, Koöirg 2.

sokat nem leodüt a magvasabb zenekül túrás?,

bár ezzel szemben azt áHitják ennek a né- miét iránynak hívei, hogy a sók banális és könnyű zene között fog akadni egy-két komoly zenedarab is, melynek maradandó értéke lesz. Felfogás dolga, hogy ez jó-e vagy nem jó. Lehet, hogy az ilyeo zenének nagy közönségikor© van, ami hasonlít a slágersikerhez, mint amilyen például Krenek „ Jen® y-opeT a ja ‘ ‘, amelyet az első évben 4.00- szor játszottak, a második évben talán 30 előadást ént el, ma már azonban sehol sem játsszák. A Krenekhez hasonló zeneszerzők Hindceniih ós Weü, * Háircragarasoe opera szerzője.

— Ma x zeneszerző sorsa ilyen körülmények. ímelett 'nagyon nehéz.

Vám néhány nagyon tehetséges fiatal muzsikusa a magyar xenei életnek, mint például Kadosa, Szelényi és Szabó, de mindegyiknek az a sorsa, hogy zenekéité- szetűk nem igen talál kiadóra, mert a kotta nem üzlet.

Az utolsó évek folyamán nagyon megcsappant a kottavásárlás, aminek oka * zene

m eoh anizáló dása.

Természetes, hogy súlyos veszteségeket jelent ez a zeneszerzésnek, s habár azt. mondják, hogy a gyakoribbá vált hangversenyedés némileg fokozódó keresletei jeleni a zenekultúráinak, nem ér fel azzal a veszteséggel, melyet az egyéni zenemüwlődés hiánya okoz. Nyomtatott, kottát kiadni alig lehet már.

»Sz érintem nem elég hallgatni a zenét, hanem a, kottakép iránti érdeklődésnek párhuzamosnak kél! lennie a zene élvezésével.

Ernőikül a nagy tömeg zenekultúrája seké- lye<s lesz. Azelőtt úgy volt, hogy. ha valaki hangversenyen jeleni meg, az magával vitte j a lejátszandó darabok kottáját, igy szoros kapcsolatot tartott fenn az előadóval, de nem is tudta kellőképpen figyelni az előadó művész felfogásbeli egyéniségét.

A kottakép látása fegyelmezettebb hallásra szoktatta az embereket, ha ez elmarad, e Is ekély es ed é sh ez vezet.

Rátérünk azután a rádió zenei kapcsolataira, aimire vonatkozólag Bartók a következőket mondja:

— A rádió a zenefejlődésben sokat nem jelent, legfeljebb kárára szolgál a zenekultúrának, mert az emberek lassan hozzá fognak szokni, hogy nem művelik maguk a zenét, hanem csupán mindennapos hallgatói leszr nek a rádión keresztül hallható muzsikának, már pedig a rádió nem közvetíti tisztán a zene szépségeit. Ugyanaz a helyzet a graano- * fonnál is.

A zeneszerzés számára úgy a rádió, mint a gramofon anyagi térvesztést jelent, amelynek fejlődési folyamata ma még beláthatatlan, mert semmiféle olyan lépés nem történik, amelyik a zenekultúrának a fejlesztését segíthet nő elő © kél mechanizmus utján, legfeljebb egy ötlettel lehetnie csak arról beszélni, hogy a mai állapotokon vái-1

1980 fruanAr 86, vwtórnflgpu

toztassou, még pedig úgy, hogy x gramoton melíé mindjárt eladnák < lejátszott zeoe kottakéipét «. |.

Még egy hozzászólás képzőművészetünk válságához

Prága, január 8Bu

Képzőmüvéssetá ankiétüsddiöa legújabban a

jelenleg Prágába® édó Bad*©y Pál fea4&mA>

vész az oilálbbi levéllel szól hozzá:

Igen tisztelt Szerkesztő Ur!

Állandóan élénk figyelennaed kíaérem • csehszlovákiai- de főképpen a azlovensskói dl ruszinszkói művészetre vouabkozó hírlapi cikkeket ée< végtelenül jól esett nekem, hogy *

P. M. H. ankétja ez ügybe® végre megszólalásira bírta a csendbe® élő éts dolgon) mövó- szeket.

"falán nem lesz tolakodás; ha néhány szói

szólok hozzá én is, ak®t nem láttak, nem ismernek.

Máraimarcsi vagyok ős mint flyen, kétfelé vagyok osztva, mini vármegyém. S»eretekemben a román máramarosi szülővároskám, Sdget és a ruszinszkói vármegyer ész osztoznak.

Életem feladatául tűztem ká szültebb hazám festői íTzépségü tájait megörökíteni. Es- irányban már sok mindená próbáltam- de sajnos, eddig im^ kevés eredméonyeL Nagybányán tanultam Eesteai és Budapesten fai leír állítottam a Nemzet? Szalonban. Néhány hőnapja vagyok Prágába® és itt uj benyomásokkal gazdagodva folytatni akarom a tájkép- stúdiumot, küilőnösen Máramaroeban.

Leránduiltam most karácsonykor Ruszárv* szkóba és a táj szépségei ismét numkára ösztönöztek. Ugyancsak a táj szépségei, a hegycsúcsok kiemelkedő csipkéi most Is agy *®e- gik be a láthatárt, mint rége®. As őslakosok is nagyrészt ugyanazok. Ruszinok, magyarok, románok, zsidók. A polgárosodásnak némi jelei, de művészi kultúra tekintetében Kuszán-- ?zkó elhagyatott. Azaz mégsem. Erre elmondok két kis epizódot Szerkesztő Unnak.

Egy határmenti községben egy ;.^elyem“- üzletb-e® borzailmas arckép és két rettenetes „olajfestmény" vau kitéve. Művészethez értő hölggyel voltam, bementünk, hogy mit kérhetnek esőkért a hatalmas gáccsekért.

A cégtulajdonos margón nyelven szól vater mlt egy unnak, aki erre marad az üzletiben, sőt szintén beleelegyedíillí: a beszélgetősbe is tört vagy inkább keveset használt magyarsággal mondja, hogy a képek tőle erednek. Felajánlom, hogy németül beszéljünk. Nem nagyon érti. Megmagyarázza azonban nekem, hogy van többféle technika: pasztefi, kréta, eeurza, sőt aezoagya: most nagyon divatos szalonba két „oügemáldé*. Az angol és német keverék beszéd és a képek tárgyai tudtomra adták, hogy palesztinon visszavándorló. Bizonyára levelezőlapról másol most. Hallgatásunk és visszafojtott humonmik kortokság- nak látszottak számára, tehát „dolgozni"' kezdett. Látta, hogy nehezen akarunk vételibe bedülnn. Cimet kért tőlünk.

Biztattuk, majd bejövünk mi az oilgemáb áekért magunk. Erre is csak látogatást ajánl fel. Ezen már túl kell esnünk, gondoltam és az angol nyelvet kezdtem használni. Sápadtam mondta- „omly a liitle“ és hogy „my Mns. epeaiki hetter". Jól van, megyünk. Belenyugszik.

Elárulom Szerkesztő Urnák, én belül nagyon szomorú voltam. Azt mondhatnám, zokogtam. De nevetgéltünk még az „oilgemal- dék“ esete felett. Hiszen a virágnak megtiltani nem lehet... ,

Hanem még egy képet. Ruszinszkói kis városiban vagyok. Középosztálybeli családnál. Szép berendezés, jó zene, kultúra, satöbbi. Mondják, nekik is van két képük. Egy „átutazó művész" hagyta ott őket. Nem volt pénze. stb., ismerjük. Mindenkivel megesik.

Végre előkerülnek a képeik. Alig tudtam visszatartani kacagásomat. A háziasszony kedvesen megjegyzi:

— ■Sajnáltuk ie szegényt, szépek i« a képek, nem is drágák, 25 korona volt a kettő és tényleg eredeti kézi festés. A testő megmutatta.

— Hogy mutatta meg a festő, hogy valóban eredeti festés? — kérdem.

— Hát úgy. hogy megnyáflaata az ujját és azzal megkente a festéket a kép szélén.

Nem, Szerkesztő Ur! Nem érdemes. Sem sírni, sem szomorkodmi, nem érdemes.

Csak egy az ut: dolgozni. Azt kell tennünk és szakadatlanul, amíg bírunk és hozzáteszem, akik tudunk.

És még egyet: olyan közönségnek, aki nem ért hozzá, úgysem érdemes. Ha azonban valakiben tartalom van, az mindig is csak a művészetnek és magának dolgozott. Nem divatnak és nem publikumnak. Sajnos, hogy potom pénzért Íveli néha a legjobb dolgokat elvesztegetni.

Hanem a világ világ marad. A közönség rat- cél szélesebb rétegét nevelni kell és a szlovén szk ói. rusztaszkéi művészet válsága is javulni fon-. Ebben a reményben zárom is soraiinat Bocsásson meg, Szerkesztő Bír, hogy soraimmal zavartam és köszönöm, hegy lapjában ilyen erős kézzel karolja fel a képzőművészet agonizáló ügyét