Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-26 / 21. (2242.) szám
MO Jftmftr M, TEMPÓ, ÖREGEK! Mas MÁRAl SÁNDOR Budapest, január. Sehol a világon nem lehet olyan gyorsan és biztosan öregedni, mint éppen Budapes- . ten. Azt mondja barátom, aki fiatal és itt volt fiatal: — Ez olyan, mint mikor láthatatlan ellenállásokat kapcsolnak be egy villamoslámpába. Láthatatlan ellenállások, nem is tudod, hol és melyik telepen kapcsolják, de egyszerre bizonytalanabbul ég a lámpa, aztán csak pislákol. A lámpának nincsen semmi baja, az áram itt is ugyanaz, mint máshol. Ami közben van, az az öregek ellenállása. Sehol nem olyan nehéz fiatalnak maradni s sehol nem olyan könnyű megöregedni. A fiatalság máshol olyan tőke, amire bank, közönség, vállalkozás pénzt ad kölcsön. Mentöl szertelenebb és magabiztosabb, annál hitelképesebb, A szertelenségét úgy magyarázzák, hogy túláradó erőforrás, a magabiztosságát, hogy elkasználatlau képességek öntudata. Pesten, a legfiatalabb városban, a legnehezebb fiatalnak maradni. G. B. Shaw nem lenne itt az az életvidor kamasz, akinek megmaradt Londonban. Savanyú és bölcs aggastyán lenne, egy kacsintással és negédes magakelleléssel, durcás odakinálkozással az Akadémia és a parlament felé. Az utolsó fiatalember ebben a városban talán Rákosi Jenő volt, aki öntudata utolsó villanásáig megőrzött valamit szelleme csodálatos elaszticitásából. Igaz, hogy ő fiatalon az öregek pártjára állott; öregkorára találta meg, kontaktusát a fiatalsággal. Ne affektáljunk. Az ember, az egyén, mindig és mindenütt annyi idős, amennyi. Nagyjából sóba nem lehet valaki öregebb korá nál, se fiatalabb. Hazudik a hatvanéves csecsemő és a húszéves aggastyán. A közhely hogy mindenki olyan idős, amennyinek érzi magát, éppen csak közhely. Aki húszéves, az soha nem több, aki ötven, az soha nem kevesebb. Nem úgy értem a pesti öregedés konjunktúráját, hogy korabölcseket termel ki, időelőlti korcs, japáni kerteket. Hanem úgy, hogy itt a fiatalság nem program, amit tudatosan éa ösztönös ambícióval hajt az ember végre, hanem áthidalni való akadály, rossz szokás, amit sürgősen le kell szokni, be kell törni, megszelídülni, elcsendesedni, megegyezni, szobatisztaságot tanulni, hogy az öregek megbocsássanak, mert ez a város az öregek városa.- •: Az ifjúság itt tagadja korát, álszakállt ragaszt, hogy a diadalmas öregek hümmögő ^kórusába beeresszék. Az idősebbek wassersloífsuperoviddal mossák barna szakállukat, hogy időelőtt megőrüljenek és elnöki csengőt kaphassa nak kezükbe, amit a többi feje felett rázhatnak. A magyar közéletnek van egy ilyen csengőkomplexuma. Ha közszereplő férfiaink álmait egyszer meganalizálnák, egészen biztosan találnak benne egy visszatérő csengőkompiexuma. Öregnek lenni, a sáncon belül ülni, rázni a csengőt, simogatni a szakállt és rosszhiszeműen kisanditani a nyer sen és szabadon nyargalászó, betöretlen fiatalokra, ez az álom. Egy gróf most, 19Ü0- ban indít mozgalmat a polgári házasság ellen az egyházi házasság kötelező bevezetésére. Amit két generációval elébb Ferenc József alatt már elintéztek és rendeztek, azt most gyorsan vissza akarja csinálni, e pillanatban nincs is sürgősebb dolga. Mindenütt az a helyzet, hogy a fiatalság döngeti a kapukat, helyet kér, kritizálja a múltat és az öregeket. Nálunk az öregek olyan diadalmasok, hogy oda se figyelnek a harci zajra. Tudják, hogy müzaj az egész. A fiatalság meglepően rövid idő alatt megöregszik, csendesen kocog dönge'.és helyett, torkát köszörüli, minden szépet megígér s kéri felvételét # Mondom, ne affektáljunk.. de mikor egyszer igy van. Az ember észre se veszi. Azt hiszed, hogy fiatal vagy, majd te megmutatod. Csak kerüljön egyszer reád a sor, csak állítsanak egyszer téged oda, csak adjanak neked egy pillanatra szabad kezet, majd te megmutatod. Először is olyat csapsz az asztalra, hogy még. Ez a negatív része a teljesítménynek. Aztán majd kezded a produkciót, elfogultság nélkül, úgy, ahogy csak te tudod, ahogy hiszel benne, ahogy ezt Istennel megbeszélted egy bizalmas órában, mikor delegált léged ide a földre. Aztán egy Dapon csakugyan fit az órád, csakugyan ott állsz valahol, egy üzem, egy munka, egy hitvallás legelején, szemek néznek reád, várakozás feszül körülötted a levegőiben, úgy tetszik, nincsen semmi akadály, az istenek kedvence varrv kiválasztott valaki, megmutathatod. Na, mutasd meg. Hát mindenekelőtt megköszönnöd a torkodat s aszón dód, hogy rögtön, előítéletek és nagy szavak nélkül, úgy akarod csinálni, ahogy tudásod és meggyőződésed és lel ki ismereted parancsolják. ílögtön, csak egy pillanat. Ezt például eddig így csináltuk, de a jövőben máskép csináljuk majd, mert. máskén praktikusabb, erkölcsösebb, igazabb ... s kinyújtod a keze det. ^ De kinyújtott kezed határozott mozdulata légüres térben esik le. Nem érzed mozdulatod súlyát, nem hallod szavad visszhangját, figyelő és gyanakvó tekintetek és nagy csend fogadnak, akik az előbb báloritottak, azok most érdeklődve és közömbösen néznek ma: guk elé, várakozással. A láthatatlan telepen bekapcsolták az első láthatatlan ellenállást. Nem szabad semminek nagyon világítani, mert az fáj a félhomályhoz szokott szemeknek, mindenki hallgat, az emberek összenóz- nek, egy kis öreg feláll, diszkréten azt mondja: „Hm, hm", s megy az ajtó felé. Mire az ajtó elé ér, a hmhm-öt már igy mondja: hehe. Még mindig nem érted. Hiszen igazad van, a vak is látja, igy helyesebb és jobb és újabb, okosabb és erkölcsösebb. Mit nem lehet ezen érteni? Összeszoritod a fogadat, próbálod élőiről. Próbálod tízszer és húszszor a mozdulatot, lehetetlen, most, mind olyan okosak, pislognak körülötted a megértéstől és az okosságtól. Csak éppen hallgatnak Még egy pár kisöreg feláll, összedugják a fejűket, mennek kifelé, elhfil a leves Lassan min denki eloszlik, csendesen, válasz, kritika nélkül. Se hívek, se ellenségek. Csak éppen lassú, biztos, mély, szervezeti ellenállás. Ezt néhányszor megéled s egy reggel észreveszed, hogy már nem tudod u^anugy, ugyanazzal a lendülettel azt a mozdulatot. Nehezebb a karod. Amit mondasz nem fénylik úgy. Még azt hiszed. u,Tvanaz. vagy, de az ellenállás már dolgozik benned, sokkal, sokkal csendesebb vagy. Még azt hiszed, a hallgatásod gúny és tiltakozás. De az öregek mosolyognak. mert ők tudják, hogy hallgatásod már megbánás és beleegyezés. # „Aggok a lakodalmon" — ez volt a elme egy szép drámai költeménynek, Füst Milán irta. Egész nap ez történik városunkban. Aggok a lakodalmon, ez a helyzet. Olyan schmaust csapnak, ahogy gondosan, fogatlan ínyekkel, minden csoulocskál leszopogatva, táplálkoznak itt, hogy öröm nézui. A fiatalokat eszik. Ez a lakodalom a legszeli- debb társalgás közepette zajlik nincs benne semmi kannibáli, előbb egészen puhára pácoljk a pecsenyét, lassan, nyugodtan, savakkal és fűszerekkel, nem sietnek, megadják a hét napot a pácnak. Aztán csendesen eicsámcsognak rajta. Aki nem akar pecsenye lenni, az beáll öregnek. Láthatatlan pácokkal dolgozna az öregek, lassan, hozzáértéssel, finoman. Fiatal vagy és akarsz valamit, a sors hozzájuttat a lehetőséghez, hogy megmutasd, mit tudsz, s egyszerre dolgozni kezdenek, automatikusan a láthatatlan telepek, itt egy halk nyomás, ott kikapcsolnak előled valami áramfejlesztőt valaki szól, valaki nem felel valaki a vállát vonja, valaki elnéz, valaki bümrnög, aki tegnap még rábeszélt, az ma nőm jön a telefonhoz, egyszerre sokkal rotuizabbak a hitelviszonyok, mint tegnap voltak, aajuoa, most nem lehet, igazán sajnáljuk, nagyon örültünk, mondják. S egy napon éezfeveszed, hogy öregnek S ezt aífekiáltuak és hazugnak és érzed s bizonygatod: lehetetlen, fiatal vagyok, nincs semmi baj, rossz széria az egész. De akkor már csak olyan kis fénnyel égsz. mint Halottak napján a temetőben egy a millió gyertyafény között. S akkor nyugodtan hamvnak, leéghetsz békében caoukig. Bölcs és szeretett, örökké fiatal, hatvanéves Ignotust hallgatva a minap egy banketten, ahol barátok és tisztelők reklamálták ai ő fiatalságát ennek az öreg városnak számára, gondoltam és mondtam: ami hatvan éven át nem sikerült neki, idehaza 6* odnkQnn, ahhoz elég lenne egy erzteudö mos*, klóimra..: megöregedni. Kilencéves kisfia Audiencia gyermekőSeísége előtt irtai KARINTHY FRIGYES „A te utad s végtelenbe visz, De én előttem már a semmi vxh.. (K 067 to lányi). Harminckét évvel ezelőtt... Én voltam kilencéves. Ezernyoloszázkiiencvennyolc, két évvel a aniil lenn huni kiállítás után, amire igen jól emlékszem. Égy bácsi, aki valami újságnak dolgozik, beszélget apámmal — ax ajtóban áUok. sovány furcsa kis arccal, kicsit -xéiáMó fülekkel, halt gatom őket. Az a szakálla® bárói valamit súg apámnak, aztán felrefordul, tréfásan vizsgáztatni kezd, hegyhát mi a véleményem erről meg amarról. Igen megfontoltan és méltósággal féléig etek, de valahogy azért mégsem sértődöm meg, amiért minden válaszomon jóizüen nevetnek — nagyon jól érzem a különbséget, ez a különbség — akikor még világos volt előttem — lényegbeli és nem íokoznti. És tisztában va gyök a komikuimmal, ami abból adódik, hogy én, a kisfiú, felnőtteden beszélek. Hogyne* hiszen ugyanolyan komikusan hat rám. mikor a felnőttek próbálkoznak velem gyorekeskedni, az én szótáramból igyekeznek behelyettesíteni a szavakat. A tulajdon, egymásközti beszélgető sük sohasem ingerelne nevetésre. Egyébként Ugyanúgy vagyok a könyvekkel is. Az Ember tragédiáját két évvel ezelőtt, hétévesen, oh adtain és igen jól értettem, Guillivert is. az eredetit, Robinsont és mindent. Éppen tegnap olvastam el Tolsztoj „lljies Iván halála" cimii elbeszélését, nagyon tetszett és határozottan meg voltam sértődve, mikor apám kivette a kezemből, hogy én ezt még nem értem. Dehogy nem értem, apám, hogyne érteném —• vagy azt. hiszed, csak ti figyeltek és láttok benniitikét? Mi legalább annyit tudunk rólatok, mint. ti miró- lunk, ha nem többet! Tudod, mit nem értek, mi nem tetézik nekem? Azok a könyvek, ami két gyerekek számára írnak — ez nem érdekei, fel vagyok háborodva, ha a cim alatt ott látom zár jelben: „az ifjúság számára átdolgozva". Hogyan? Ilát nem tudjátok, hogy engem a valóság érdekel, az élet, jobban és mélyebben mint benneteket — mi az, hogy ifjúság számára miit dugdostok, mit rejtegettek, mit „dolgoztok át", miit hazudtok, mit tagadtok le — a csilla gos eget akarjátok, a napot akarjátok letagadni az égről, „átdolgozni" — a napot, amihez több közöm van, mint. nektek? így érzek és gondolkodom, mert még nem verték belém a fejlődéstörténetet, majom é* emlHír két külön dolog és gyerek, az gyerek, öröktől fogva és örökre, a felnőtt pedig felnőtt — nem egymás változatai, fejlődési fázisai, két külön, önálló emberfajba. Nem lévén „fel világosi tv a", nem tudom még. hogy a feinőtlliő! származik a gyerek, tehát azt se értem, hogy a gyerekből lesz a felnőtt. O A naptárból azt tanultam, hogy harminckét év mull el azóta, úgynevezett emlékek is igazolni látszanak ezt a .dolgot —■ de ugyan mi az, hogy emlék? Valóban, tudok róla, hogy világháború volt, hogy összeomlott és feltámadt valami — a felhőt gépmadár nyergelte meg, szobánkban ott a rádió. De tudnék minderről, ugyebár, akkor te, ha nem mátraira éltem volna át — tudnék róla, hallomásból, könyvekből, megsejtésből, — s tudnék róla, legfőképpen és elsősorban, abból, hogy most látom exe két a dolgokat, mint létező maradványát é? eredményét annak, ami történt. Léteznek ezek a dolgok s ebből arra következtetek, hogy létrejöttek — s ezt a következtetőét elnevezem emléknek, ennyi at égé**. O É* mn*t fit ölök é> beszélgetek egy báci val, aki v&Ijmib újságnál dolgozik. Az ajtóban kilencéves kisfiú áll, sovány, bar esa kié arccal, kicsit szétálló fülekkel, mohón hallgatja, amit beszélünk. Roppant ismerős. És valamá megdöbbenés fog el, amint rá esz mélek erre a feltűnő hasonlóságra. Nagyobb ez a hasonlóság, mint amennyit az „emlék" jelont. Egyszerre csak azt érzem, hogy az „emlé keim “-ben élő kisfiú, aki én voltam, úgy. ahogy le van rajzolja, szinte kevésbé, szegényei ebben hasonlít ahhoz, aki csakugyan lehettem, min: ez itt — az halvány képe volt csak, ez eleven valóság. Majdnem ugyanaz.. * O Eh, ostobaság, kárpázat. beleérzé* a „már volt egyszer" kiégés emflékcsalódása •-)>’■ zen harminckét év múlt el! Lásouk csak. Véletlenül nagyon jól emlékszem arra a régi kisfiúra, emlékezem érzéseire, ez érzések és vágyak szilire, szagára. O — Oinikó, gyere osak ide. Zeebredügja a kezét, egy kis grimaszt vág. Hetykén néz ránk. — Gyere te ide. (Igaza van. Most Ő ad nőkéin interjút — én jelentkeztem audienciára, színe előtt, hogy tá jékoztaseam a közvéleményt: hogy fest a mi világunk, miit ér, mit jelent a jövő. Gyermekőfelsége izemében. A tisztelet, amit elvár, nem is egészen jogosulatlan — az alakuló é* ga.z dagodó Idő szempontjából natryon i® érthető ha fiaink atyai jóindulattal kezelnek bennünket. Apának lenni mégis csak egyet jelent a tudással és tapasztalattal — de ki meri mondani, hogy ükunokám netn fog többet tudni nálam?) — Jól van, Cinege. Kérdezni fogok tőled néhány dolgot — de nem olyan leckefélét. Nem olyat, amit tanultál. Olyat, amire magad jötté 1 rá, ha rájöttél. Olyat, ami... Vállat vont, fölényesen legyint, hogv érti. — Hő. Tudom. Nem műveltséget, hanem okosságot. A megkülönböztetés nem rossz. Mégis — világos-e előtte a különbség? Mert a felnőttek közt igen sokat Ismertem, akik előtt nem volt világos. — Hát te tudod, mi az, hogy miivel teég. meg okosság? , — Persze. A Gyuri müveit. Tud minden uc- oát, meg királyt, meg telefont, meg mindent... Az ceak műveltség. A ceiRagokról, meg a naprendszerről i« tud, mert olvasta. — No és az okosság? — llő. Hát aki arra rájött A Newton it csak olyan buta volt mint a Gyuri, de akkor még fovnaul tudták, hogy van a nap mag a föld, mégis kitalált#. — Hál most nem értem. Mért találta kS, mert buta volt, vagy mert oko«s volt? — Az mindegy. Azért volt okos, mert tndta, hogy buta abban a dologban és addig törte a fejét, míg okos nem lett. A többiek azt hitték, hogy úgy ahogy ők gondolják és hogy Ők ax okosak, pedig osak müveitek voltak. Ax okosság az, hogy én tudom, hogy én buta vagyi>k. — Nagyon érxtekee. Azt bietern. köze jinpx ax Igazságból. Mi a véleményed a polilSk.il helyzetről? — MinVxterelnrtk. — Mi az, hogy ira raszterei nők? — ö a politikai helyzet ő végzi a politikát Szóval, I‘état c'eet moL — No és a többiek? — A többiek hazudjtak. Meglepőd öan. — Hazudnak? Igen. Mindenki hazudik még a gyerekek i®. — Úgy. Te is? — Csak ha muszáj. Hát ezt honnan szedi? Tapadzalat, vagy spekuláció?. ;— Mondd, Cinkó, mire szoktál gondolni ee- te az Agyban? — Ha sötét van, a szájamat, mesr a fülemet tapogatom, hogy megvan-e. Sötétben nagyobb a fülem. Meglepő megfigyelés. Ajánlom Einstein figyelmébe. egy uj fényteoriához, *— Melyik állathoz hasonlít ax ember ezerinted? — Az ember semelyikhez, de a majom hasonlat az emberhez, a keze épp úgy mozotr és ugy tornázik, mint a Négy Ördög a moziban. — És mit gondolsz — ha ax ember valamikor megváltozik, milyen lesz? — Hát — másféle. Az ember a legokosabb állat. Lehet, hogy nyolc lába lesz neki. — Azért mert okosabb? — Vagy lehet, hogy egy se. Nem tudom. — Mi a véleményed a szerel erőről? — Blődség. — Ugyan. Miért? — Mert semmi szükség rá. Az emberek ugyfc szaporodnak. Ezt talán ne feszegessük. — Mit gondolsz, kik boldogabbak? A felnőttek, vagy a gyerekek? — A felnőttek. — Ügy. Te talán nőm vagy boldog? — Én voltam boldog. De most már nőm vagyok az. Elérzékenyülök, lírás vallomást várok, könnybelábadt szemekkel. — Dehát miért? — Mert lecsúsztam. — Lecsúsztál? — Igen. Nem sikerült, amit akartam. — Mi volt az? — Azt nem mondom meg. Nem is faggatom tovább — hiszen nagyon jól tudom, mi az: éppen olyan jól, még joblvan, mintha emlékezném rá, kilencéves koromból. S ha ö nem mondhatja meg — higgyék el, m azért von, mert még én Be mondhatom «L _ Akfttta Wá Main *£. \J s > * - ^ A •*•*» porvmllám —gyhereahedéae. * KOSICE, Fő-utca 19. Hmg, vÁlmnMk. fitil|H lak 4
