Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-26 / 21. (2242.) szám
2 TOWüU-MaC&ARHIRIiAP 19W M, raair—p. ^IWIBWWEtWWKBBBWMaMBBnBWmEMOTMfc l g y é k Gottdiener PEZSGŐT nem felfogásuk, azzal kár sokat az időt vesztegetnünk, véleményük megváltoztatására úgy sem tudnánk őket bírni. Számolnunk kell tehát a helyzettel és a munkának azt a módját keli választanunk, mely nem eshetik kifogás alá, mert a halasztgatás folytán csak a gazdasági érdekek szenvednek. A mai pártokra felépített gazdasági munkának meg van az a hátránya is, hogy a párt mint ilyen nem részesülhet a járások és az ország költségvetésében a gazdasági, társadalmi munkára felvett segélyekben, mi által a magyarság elveszti ezeket. Valljuk be őszintén, amint Jaross Andor n,. oa helyesen rámutatott erre, hogy a párton gazdasági munkája jórészt a párierö gya rapodását szolgálja, ami egészségieden versenyt jelent pártjaink között és oda vezet, hogy az egyik párt csak azért rendez egy községben pl. gazdasági tanfolyamot, mert az előző évben a másik párt rendezett ugyanott, csak azért, nehogy azt mondhassák a választók, hogy Íme a mi pártunk túltesz a tiéteken. Az eredmény az, hogy néhol egymást követik a gazdasági akciók, máshol pedig, sok száz és száz községben semmi sem történik. Döntő érv a politikától való mentesítés medett az is, amit már előbb is hangsúlyoztam hogy ezáltal értékes munkaerők százait és ezreit vonjuk be a munkába, olyanokét, akik eddig a hatóságok ellenszenve miatt kén;- .elenek voltak ettől tartózkodni. Végeredményben tehát, meg kell szüntetnünk a hatóságok ellenállását, ki kell küszöbölnünk minden félreértés! lehetőséget, meg kell találnunk az együttműködés módját úgy a hatóságokkal mint uiz állami gazdasági intézményekkel hogy ezzel is szolgáljuk gazdasági munkánkat és a magyarság részesülhessen a különböző költségvetésekben felvett támogatásokban. Meg kell szüntetnünk a pártok között fenáiió, csak a munka róvására menő versengést és lehetővé kell tenni, hogy minél többen részesei legyenek munkánknak, ra?' ip politikáiéi szigorúan mentesíteni és a pártok fölé kell emelni a gazdasági tevékenységet. Az alapszabályok jóváhagyásának feltételezed nehézségeitől nem szabad visszariadnunk. Előbb-utóbb túl kell esni ezen, s minél később csináljuk, annál később láthatunk a komoly munkához. Egy gandasági-ezövetkezieffö központ létesítését, mely üzleti tevékenység mellett a reánk váró gazdasági munkáit is végezné, nem tartom helyesnek és kivihetőnek Ez esetben az a helyzet állhatna elő, mint ma a politikai pártokkal senenvben. A ga®dasági munka esetleg esaki? a szövetkezet üzleti mimikájának lenne a Iá támaszt ója. Ez szinte elkerülhetetlen. Csodálom és a legnagyobb elismeréssel adózom azou fáradhatatlan lelkes férfiak munkájának, atkák a „Hamsát" megteremtették, párját ritkít ón kifejlesztették és felvirágoztatták, de nem gondolnám, hogy garantálni mernék, hogy nem akadhat a szövetkezeinek dolgozó emberek között olyan, aki a gazdasági munkát esetleg nem használná ki üzleti célokra. E tekintetben már tapasztalataink vannak. Nehéz lenne aootn kérdés felett is dönteni, hogy melyik nagyobb szövetkezet bizassék meg ezzel a feladattal s kérdés, helyes lenne-e egy szövetkezetét ilyen munkára privilegizálni. A nagyobb szövetkezetek mindenütt folytatnak tanító, felvilágoitsó munkát, azt azonban nem találjuk sehol, hogy a társadalmi-gazdasági munka kizárólag a kezeikiben egyesittetnék, ellenkezőleg, ezt mindenütt, külön e célra alakult egyesületek folytatják. Végül, a gazdasági munka igy teljesen a szövetkezet anyagi helyzetétől, vagy pedig a változtatható vezetőség áldozatkészségétől vagy gandolkozásmódjától függne, mert nem tudom elképzelni, hogy igy valamely tagdíj szedhető lenne, vagy pedig a már említett, gazdasági mozgalmak támogatására az orozó gos vagy járási költségvetésekben előirányzott összegek hozzáférhetők tennének. Meg kell teremtenünk tehát egy teljesei politikaimentes, pártoktól független, azokon íelülélló, az egész magyarságot felölelő gazdasági szervezetűinket. Ez nem jelenti azt, hogy ebben a munkában, egyes a politikai téren is szereplő férfiúink ne vegyenek részt, hisz a világon mindenütt ténykednek ezek a gazdasági életben is, de igenis azt jelenti, hogy ez a gazdasági tervezet nem állhat semmiféle politikai célok szolgálatában. Ha komoly munkát akar végezni egy ilyen intézmény-, úgy annyi minden vár reá. hogy nem marad másra ideje és ha a kitűzött feladatoknak legalább egy részét sikeresen megoldja, mry ez mindennel felér. Elroudolásom szerint olyan intézményt kell életrehirnnnk, mely felöleli * termelő- munkát folytató magyar társadalom összességét, vagyis ugv a földművelés, mint akis- ipar érdekeit szolgálná. Mindkét rétegnek szüksége van erre. megérdemli és elvárhatja ezt a munkát, s meg vagyok győződve, bogv hálás örömmel fog ebbe belekapcsolódni. Már azért is szükségesnek tartom az egyesítés ilyen formáját, mert ezzel két kérdést oldunk meg egyszerre és nem mondhatja senki, hogy kisiparosságunk magára van hagyva és társadalmi mozgat maink és gondoskodásunk mostohagyermeke. Az intézmény „Szlovenszkói Magyar Köz- gazdasági Egyesületinek, vagy „Magyar Gaz dasági és Ipar Egvesület“-nek gondolnám nevezni. Célszerűnek tartanám a födrajzi helyset szerint nyugaton és keleten egy ilyen egyesület létesítését. Ennek elég indoka a földrajzi szétszakitottság és távolság, valamint a nagyon különböző éghajlati-, termelési-, értékesítési viszonyok és fejlődési lehetőségek, mely utóbbiakra, Nyugatszloven- szkót illetőleg, legközelebb külön rá kívánok mutatni. Két ilyen egyesületnek az a nagy előnye is meg volna, hogy egymásra serkentőleg hatnának s egyik a másik miatt nem lanyhulhatna el. Az egyesület célkitűzéseit a következőkben gondolnám összefoglalni: Az egyesület célja a (nyugat- kelet) Szlovenszkói magyar földművelő és kisiparos népesség fokozott, a termelési módokkal és viszonyokkal lépést, tartó munkásságra való buzdítása, önbizalmuk növelése, a haladás szeretőiének fejlesztése, gazdasági és szellemi érdekeik előmozdítása, hogy ezáltal a földművelés és kisipar felvirágoztassék. Céljait a következő eszközökkel igyekszik elérni: 1. Kezdeményez éa támogat mindennemű gazdasági akciót, melynek célja a földművelés és kisipar érdekeinek előmozdítása és megvédése. 2. Gyűléseket, tanfolyamokat, előadásokat és kiállításokat rendez. 3. A termelési viszonyokról és árakról, a munkabérekről és anyagárakról statisztikát vezet, hogy vidéki csoportjainak, a járási, gazdasági egyesületeknek, gazda- és iparos köröknek, a törvényhozó testületeknek és hatóságoknak munkájukhoz mindenkor megfelelő anyagot bocsáthasson rendelkezésre. 4. A mezőgazdaságot és kisipari termelést érintő törvényekhez állást foglal, javaslatokat tesz, részi vesz a mezőgazdaság és kisipar kérdéseivel foglalkozó tárgyalásokon (ankéteken). 5. Kiad szakba vágó lapokat, füzeteket, röpiratokat, terjeszt mezőgazdasági és ipari iratokat és képeket, szakkönyvtárt rendez be és ezt a tagoknak és csoportoknak továbbképzésük szolgálatában rendekezésükre bocsátja. 6. A hitel-, áru-, termelő és értékesítő szövetkezetek munkáját támogatja, ilyeneket kezdeményez, alakulásukat elősegíti 7. Tanulmányozza az adó-, vám-, kereske- ielempolítikai kérdéseket, hogv tagjainak felvilágosításokat és tanácsokat adhasson. 8. Kísérleteket és vizsgálatokat végez, hogy tagjait munkájukban elősegítse és ezek eredményét nyilvánosságra hozza. 9. Keresi és fenntartja a hasonló egyesületekkel, gazdasági hivatalokkal, intézményekkel és kirendeltségekkel az érintkezést a kölcsönös eszmecsere és támogatás érdekében. 10. A földművelés és kisipar terén felmutatott kiváló eredményeket és érdemeket dijakkal és elismerésekkel jutalmazza. Sokat meghánytunk-vetettünk. A váz több tervben kész van. Teremtsünk belőle egy egészet, hozzuk egy nevezőre őket. Lássunk az alkotáshoz, hogy mielőbb eredmény legyen! Ui háborúskodás Déiamerikában Rio d« .Janeiro, január 25. A* United Prees jeTesk- tóee ezerint a bolíviai és a paraguayi halárop újabb öefiaeütiközésro került • sor a két állam csapatai körött Fu'genrtoo Morano paraguayi követ kőadéee szerint a bolíviai csapatok Cotantbáné! átléptek a határt. Közelebbi régetek egyelőre h'ányo^rrak. Egyes jelentések - -éráit a M-enonite -kolónia kiöBelé- beai ugyancsak öesBeütköz&re került a aor. | Szent-lvány intervenciója Ragályi Ferenc szabadlábra- helyezése érdekében Prága, január 28. Tegnap közöltük. hogy a kassai állam rendőrség Ragályi Ferenc magyarországi földbirtokost letartóztatta azért, mert az illető a Levente-egyesület helyi szervezetének a tiszteletbeli elnöke. Szent-Irány József nemzetgyűlési képviselő a letartóztatásról Prágából való elutazása órájában értesüli s azonnal levélben fordult Meissner Alfréd dr. igai- ságügyminiszterhex Ragályi Ferenc rögtön szabadlábra való helyezésének távirati elrendelése érdekében, annál is inkább, mert as ilyenfajta letartóztatásoknak semmiféle jogalapja sincs éa Ragályi Ferencet — akit Szent-fvány személyese* i« jól ismer — semmiféle deliktnmndk terhe nem nyomja. Pilsudski tizenkétéves leányát Lengyelország királynőiévé akarja kikiáltatni? Récs, január 25. Az Extrablatt varsói jetién lése szerint Pilsudski marsai újra államcsínyt tervez. A varsói társaságban és politikai körökben jól tudják, hogy Pilsudski tizenhétévé* leányát, Jadvigát Lengyelország királynőjévé akarja kikiáltatni. Az arisztokrácia, a hadsereg és a nagytőke legnagyobb része a vidéki földbirtokosokkal együtt szivesen látná a monarchia helyreállítását Lengyelországban. A monarchiát* mozgalom központja Vilna. Mivel Jadviga csaik tizenkétéves, nagykorúságáig Pilsudski kormányozna a korona tanács segítségévei. A marsall isteníti gyermekét és több Ízben ki- " jelentette, hogy leánya méltó lenne Lengyeí- ország koronájára. ~ í FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (19) Egy délelőtt Eszternek sürgős beszélni- valója lett volna Félixszel. Adó .miatt jöttek a városból és sietett a két hivatalnok— Küldjenek az űrért! — kitett egy embernek az udvarra. Az a vállát vonogatta. Nem tudja, hol az ur. A másik se tudta. Valahol kint jár, de hogy merre, az ég tudná. Mostanában sokfelé csatangol. Az ügy igen sürgős volt. Eszter befogatott a könnyű kis kocsiba s a széles, puha dülő- utón maga hajtotta a lovakat, hogy legalább beszélni tudjon az urával. A csépi ősnél nemrég látták, de elment. Gurult tovább a kis kocsi a tarlón, aztán az erdő szegélye mellett. Csendesen, halkan léptetett a ló, puhán gurult a homokfutó. A kis akácos mellett egyszerre csak éles nevetést hall. önkéntelenül megállította a kocsit s a kis tisztásra pillantott be, ahol öreg gémeikül szomorkodott. A gémeskut melleit egy ló, a lovon Félix és erős karjával épp e pillanatban emelt nyeregbe egy kékszoknyás, pirosképp paraszt lányt. A lány sikoltoti, de érzett a sikoltásán. hogy nem meggyőződésből teszi. Mert már fent is üilt a nyeregben, Félix átfogta a vállát és magához húzta. Megcsókolta. A lány ügyesen visszahuppant a földre, leült a válói szélére és felnevetett Félixre. Félix a lova gl óé sí orral igyekezett rápattintani a Irta: SZOMBATHY VIKTOR sa szerint intézte el az adózás bonyolult kérdéseit, a hivatalnokok haza vonultak s Eszter elekor úgy érezte, hogy valami zuhan, zuhan, végre teljesen agyonz/uzza őt. De csak egy percig tartott ez az érzés. Hideg, józan, szürkéskéken fénylő szemével maga elé meredt, szokatlanul sápadt volt s hosszú ujjaival megdörzsölte a homlokát Egész nap még nagyobb buzgalommal tetí- vett, szeretett volna rá nem gondolni arra a jelenetre, ott, az itatónál. S az a lány milyen boldogan nevetett. Félix hosszan csókolta. Talán már máskor is. Biztosam... Este, későn, haza vetődött Félix is. Hangosan kiabált az udvarom, rendeleteket adott, veszekedett, Huzt.a-vonta a találkozást. Nagyvégre felkerült a verandára s leült. Köszöntötte Esztert. Az fogadta. Súlyos csönd. Csak lent, azok a mocsári békák... Eszter végre megszólalt. Ezt mondta: — Ma itt voltak az adóhivataltól. Azért ! akartam beszélni magával! 1 Szólt, felemelkedett s vacsorát parancsolt. Egy szóval, egyetlenegy szóval nem tett említést arról a jeleneiről ott a kutnál Sokkal, sokkal büszkébb volt annál. Hiszen, ha legalább szólt volna. Ha veszekszik, ha sít, ha pattog, vagy. ha- megalázkodik, h a leér .., Nem! Nem? A kapitány, mint Toldy Miklós, oly súlyos lépéssel ment be a szobába, lefeküdt, Furcsa ez a világ! Azt hitte, hogy ismeri az asszonyokat. Es milyen keserves tréfa: éppen a maga asszonyával nem tudják megérteni egymást soha. 14 Augusztus vége felé valami nyári táncmulatságot rendezett a falu, amire meghívták az urakat is. Esztereken kívül csak a pap, kedves, öreg, derűs plébános, meg két tanitó lakott a faluban, akik az intelligenciához számai toltak. A papnak ezidőtájt vendége volt, aki lengyelnek állott be rokonához, a plébánoshoz, mióta állásából kitették. Valamelyik északi megyében tanárkod ott, s mint mondogatták, szép karrier állott előtte Az Akadémiának valamely tudományos páA betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta UWM H keierflívli. mimikIí keserüviz kapható minden győgj /- rtárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. lány vállára. A lány szeme azonban tá gr ameredt, mert az ui mellett, egy kocsiban, a bakon magas úri asszony ült hidegen és gőgösen Félix hál rápillantott s ‘leejtette a lovagi óvesszőt. Egy pillanatig farkasszemet néztek: Eszter meg az ura. Akkor Eszter rácsapott a lovakra, megfőr- \ dtto'la a kocsit és végitfszáguldott az erdő- széli dülőuton. Haza. Otthon a maga belétá- ‘ lyázatán dijai nyert, irt néhány kisebb történelmi monográfiát, már-már rebesgették, hogy Pestre viszik, mert ott mindig elkél ax okos fej. A háború elején be is vonult katonának, tartalékos tiszt, de rögtön az első hónapok egyikében, a szerb szilvafaerdők körül meglőtték a balkánját, erre aztán visszakerült s egy kis vér árán újból folytathatta a tanítást, ami szenvedélye volt. Most azonban feloszlatták az iskolát, ahol tanitott s állás nélkül maradt. Várta a helyzet alakulását, mert nagyon szerette ezeket az ódon városokat, eredetileg valahonnan Selmecbányáról származott s a hegyes vidék szeretető mentbe tetten módon beleolt ód ott. Pestre átmenni nem tartotta célszerűnek, mostanában annyian kerestek ott uj egzisztenciád A dolgok kialakulásáig elfogadta az öreg plébános ajánlatát, akivel' atyafisághan volt olyan módon, amilyenképpen húsz vármegye rokona egymásnak és levonult erre a csendes helyire. Sétált és gondolkozott. Dolgozni egyelőre nem volt kedve. Ott ült, a majálishely elkerített asztalánál s harci történeteket mesélt. A kisebbik tanitó, bécsi figura, könyökre támaszkodva mondta apostoli igéit: — Uraim! Történelmi időket élünk! A plébánost e pillanatban inkább a sör érdekelte, amellyel nem tudtak bánni a legények és a pilzeni remek megtört színében. Állott a mulatság, a cigány olyan nótát muzsikált, amely erősen hasonlított az évek előtt divatos „Bözsi, ne sírjon" cimü szomorú dalra, míg kiderült, hogy a banda ezt, tisztedet- remélíó önkénnyel, csárdássá temperálta. Egyelőre leányok s legények külön-külön mu- latgattak a maguk módja szerint Eszter és Félix megjelent ax úri asztalnál. A külvilággal szemben meg tudták őrizni a szép házasélet látszatát. Mindenkit Ismertek már, még a tulfaluból átkerült jegyzőt, meg az öreg póstamestert is, csak a tanár volt uj vendég. — Orosz György, — hajolt meg. A hosszabbik tanitó, mint a maga érdemét, tette hozzá: (Foiyteth*.)
