Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-22 / 17. (2238.) szám
likvidálták-e a háborút? (§) A világháborút a nyugati frontokon pergőtűz fejezte be, az olasz tüzérség három napon keresztül ontotta a tüzpoklot az osztrák- magyar hadsereg fölbomló oszlopaira, a német—francia fronton tankok törték át a német vonalakat, záporozott alá a tűzeső s most, amikor a második hágai konferencián a diplomácia kifejezésmódja szerint véglegesen Likvidálták a háborút, szintén pergőtűz indult meg, számoszlopok zuhantak, követelések és ellenkövetelések sorakoztak fői a végső tusára, amig azután megszületett a béke, véglegesen likvidálták a század első negyedének végzetes örökségét, a világháborút. Vájjon likvidálták-e? Sok érdekeit meg van elégedve a hágai eredménnyel, soknak a lelkében azonban a csalódás s az elkeseredés ver tanyát. A cseh sajtó nagy része hágai kudarcról ir s még a külügyminiszter közvetlen befolyása alatt álló sajtó is kénytelen beis- merni, hogy Csehszlovákiának súlyos .áldozatot kellett magára vállalnia s az évi 76.6 millió koronányi összeg. amit 1966-ig fizetnie keil, óriási megterhelést jelent. A külügyminiszter sajtója kijelenti azt is, hogy a csehszlovák delegáció mindent elkövetett, hogy ezt az összeget még lejebb szorítsa, de ez nem ■sikerült. Business is business, ez az elv érvényesül a nagypolitikában is és a csehszlovák delegációnak egyszerűen odavetették: ..Egyszerűen alá keil irniok a megegyezést.. Önökkel sem tehetünk kivételt.“ Súlyos milliókkal megvásárolt tanulság ez, amely az illúziókban kissé elkapatott csehszlovák közvéleményre hideg zuhanyként hat. Nem csoda, ha minden elkeseredés az ellen fordul, akit a hágai „kudarc “-ért elsősorban tesznek felelőssé g‘ Be- nesjben keresik a bűnbakot. Tagadhatatlan, hogy külpolitikájának eddigi irányával Benes maga hívta ki a sorsot s maga nyújt- támadási felületet ellenfeleinek. Egy évtizede iátsza ki magát a providenciáiig férfiúnak, akinek vállain nyugszik Európa hékéje. a konszolidáció. A legtöbbször szereplő, leginkább sürgő-forgó államférfi volt, aki gyakran arra a föladatra is vállalkozott, hogy az ellentétes irányba forduló angol s francia külpolitikát újból összehangolja. Hat-hét évvel ezelőtt gyakori vendég volt a Quai d’Or- •s-ayn s a Foreign Office-on s a genfi protokollt™ napjaiban, amelynek apaságát nem jogtalanul vindikálja magának, magasan ragyogott csillaga a diplomácia egén. Stresemann aktivitása s a locarnói politika előrenyomulása óta azonban az ő nagypolitikai szerepe befejeződött. Hívei s rajongói még mindig biztak az Ő presztízsében s reménykedtek benne, hogy Hágában teljes sikere lesz. a csehszlovák közvélemény pedig még mindig a ..győzelem*1 ká- b;tó varázsában élt. Most azután kiderült, hogy a valódi és a vélt érdemek, a személyi presztízs nem nyomnak eleget a diplomáciai mérlegen, ha a másik oldalon a nagyhatalmak egyéni érdekei halmozódnak. Keserű kiábrándulás az a csehszlovák közvéleményre. hogy megszabaditási taksát kell fizetni, mert ez azt jelenti, hogy Csehszlovákiával nem úgy bántak, mint győzelmes állammal, hanem tulajdonképpen rá is reparáeiós költségeket róttak. Csehszlovákiára vonatkozó ag tehát a valóságban csupán 1966-ban lik- vidálódik a háború. A kivételes helyzetről való lemondás nagy önmegtagadást jelent, de a békének s nemzetük reális érdekeinek tesznek nagy szolgálatot a cseh nép politikai vezetői, ha fiatal, életerőtől duzzadó nejűiket kirhentrk a tiz év óta tartó mámorból s megtanítják arra, hogy no számítson se barátra, se szövetségesre. s.’0 a jó szerencsére, hanem csupán önmagában bízzon. Most a cseh közvéleményt emlékeztetni kell Svatopluk Ceeh szavaira: Az egész világon senki másnak ne higyjünk, csak önmagunknak. A hágai békének másik figyelemreméltó következményét a csehszlovák külpolitikának szintén lo kell vonnia. Benesnek tapasztalnia kellett, hogy Olaszország külpolitikája teljes vitalitásával s nagy súlyt jelentő nemzetközi tekintélyével támogatta a magyar álláspontot e ami még meglepőbb, a szocialista Snowden állásfoglalása egy nevezőre került a fasiszta LIKVIDÁLÁS UTÁN LESZERELÉS Áz angol király kedden délien ünnepélyesen megnyitotta a londoni HottakonferendSt A konferencia genezise — Bankett — 1 premier vázolja a tanácskozások céllát - TanBteu a munkaprogramról „I londoni konferencia fontosad mint a kásái mit* (sp) London, január 21. A hágai konferencia a háború likvidálásának legnagyobb konferenciája volt és Locar- no óta a hatalmak nem könyvelhettek el oly meglepő és jelentős eredményt, mint ezen az összejövetelen, A véletlennek különös játéka, hogy egy nappal a hágai proiokolium ünnepélyes aláírása után Londonban megkezdődik az öt legnagyobb tengeri hatalmasság flót- takouferencíája, melynek célja a béke felé vezető első lépések megtétele lesz. A likvidálás után a leszerelés következik; a pozitív békemunka, a háborús költségvetések terhének csökkentése, a hadi gépek leépítése és aí általános megnyugvás érájának bevezetése. Mint ismeretes, Hoover amerikai köztársasági elnök nyomban hatalomrajutása után kijelentette, hogy elnökségének idejét külpolitikai téren a lefegyverzés problémájának fogja szentelni. Valamivel előbb Angliában a letűnő konzervatív uralom helyére MacDo- nald szocialista rezsimje került és az uj angol premier is életcéljául tűzte ki a lefegyverzés elősegítését s az angol-amerikai differenciák eltüntetését. A két államférfin alig pár hetes uralma után megtörtént a csoda: MacDonald Amerikába utazott és a Coolidge alatt még veszedelmesen kisértő angol-amerikai ellentétet, amely elsősorban a tengeri kérdésekben nyilvánult meg, sikerült a pennsylvaniai hegyek között folytatott tárgyalásokon kiküszöbölni. MacDonald és Hoover összhangba hozták az angol és az amerikai érdekeket, mert belátták, hogy a versenyfegyverkezéssel nem érnek el sokat és jobb lefelé, mint felfelé licitálni. Elhatározták, hogy 1930 elejére a világ öt legnagyobb tengeri hatalmasságát meghívják a tengeri leszerelési konferenciára, amelyen pótolják az 1920-as washingtoni egyezmény hibáit és elhatározzák a hajóépitések korlátozását azokra a hajónemekre is, amelyek építését, eddig senki sem ellenőrizte. így született meg a londoni tengeri lefegyverzési konferencia eszméje. A meghívók elmentek s Amerikán és Anglián kívül a három másik tengeri hatalmasság — Japán, Franciaország és Olaszország — megígérte megjelenését. A flottaprobléma gyökerei mélyen a háború előtti időbe nyúlnak vissza. A múlt század vége, felé Anglia a tengerek korlátlan ura volt, de Vilmos császár uralonnakerülése után Németország úgy érezte, hogv jövője a tengereken fekszik és utolérhetetlen lendülettel flottája kiépítéséhez fogott. A huszaMussoliniéval. Benes kilenc évvel ezelőtt ösz- szekaiapálta a kisantantot, hogy vasgyürüt kovácsoljon a kis Magyarország köré, do ime, az.évek szorgalmas és céltudatos munkája áttörte ezt a gyűrűt s Magyarország elszigetelődése megszűnt. Hágában Magyarországot a kisantant államaival egyenrangú tárgyaló félnek tekintették s ebben látjuk középeurópai vonatkozásban Hága igazi jelentőségét. A keleti reparációk mérges anyagának kiirtása, a függő kérdések rendezése után mi sem áll útjában annak, hogy Csehszlovákia s Magyar- ország érintkezésében kedvezőbb korszak kezdődjön. Bethlen s Benes két Ízben tárgyalt Hágában, talán ez a két tárgyalás kedvező dik század első évtizedét az angol-német ten-' geri versenyfegyverzés szomorú idejének nevezhetjük. Ha Anglia uj hadihajói éjitett, Németország kettővel felelt, amire hagybritánnia újabb négy hatalmas csatahajót bocsátott vizre. Az angolok uj hadihajótipust teremtettek s hatalmas csatahajóikat az első e típushoz tartozó hajó neve után elnevezték dreacl- noughtoknak. Németország elfogadta a kihívást és szintén megkezdte az uj csatahajóti- pus építését. így tartott a világháború kezdetéig és a többi nagyhatalom tőle telhetőén asszisztált a versenyben. A háború után a német flotta megsemmisült. De Angiin nem nyerte vissza tengeri szupremáciáját, mert időközben veszedelmes konkurrense támadt az egyre gazdagodó Amerikai Egyesült Államokban, amelynek kormánya a német versenyfegyverkezés lendületét elhomályosító tempóval építette sorra hatalmasabbnál hatalmasabb csatahajóit. Ugyanakkor a távoli keleten Japán is óriási flottát fejlesztett ki, miután a japán-orosz háborúban bebizonyosodott, hogy biztonságát egyedül a hatalmas tengeri haderő garantálhatja. A háború utáni pénztelenségben Anglia kénytelen volt engedni és 1920-ban a was- higtoni tárgyalások alatt elfogadta, hogy a nagy csatahajók, az úgynevezett capital- shipp-ek terén, Amerika ugyanannyi egységet építhessen, mint Nagybriíánnia. A washingtoni konferencián valamennyi tengeri nagyhatalom részt vett és sikerült egy olyan megállapodást kötni, amelynek alapján a hatalmak elfogadták az 5:5:3:3:2 arányt, ami azt jelenti, hogy öt angol csatahjóra öt amerikai, három japán, három francia és két olasz eshet. Ezzel a flotta ügyet ideiglenesen rendezték. A washingtoni konferencián nem történt említés az úgynevezett kisebb egységekről, mint a cirkálókról, torpedóüldözőkről, tengeralattjárókról és segédhajókról. Amerikának nem volt szüksége cirkálókra s ezért nem fektetett súlyt kiépítésük re, vagy kiépítésük nemzetközi szabályozására. Viszont az öt földrészre elágazó angol világbirodalom részeinek egységét és a tengeri összekötő utak biztonságát csak garantálhatta, ha Anglia rengeteg gyors és kitűnő teljesítőképességű cirkálót épit. Mig Amerika alig harminc-negyven ilyen szimptómának tekinthető a két ország viszonyának jövő kialakulása szeihpontjából. Ehhez azonban a csehszlovák közvéleménynek s a csehszlovák politikának gyökeres megváltozása szükséges. Meg kell szűnnie annak a fölfogásnak, amely a dunántúli szomszédban pofozógépet lát s az egyenlő tárgyalófelek ideológiájára kell ránevelni a közvéleményt. A második, szintén nélkülözhetetlen posztulátum a magyar kisebbség problémájának kielégítő s végleges rendezése. Ennek megoldásával a keleti reparációk függő kérdésénél is súlyosabb akadályt hengeritene el az útból a belátó, okos s az igazi értelemben fölfogott európai politika. cirkáló fölött rendelkezik, Anglia hcívenct- nyolcvanat épített. Kezdetben a washingtoni kormány nem tulajdoni rótt jelentőséget a cirkálók építésének, mert lebecsülte harci értéküket és abban a hitben volt, _ hogy a gyorscirkálók csupán rendőri feladatot teljesíthetnek és a komoly tengeri ütközetben nem játszanak szerepet. Időközben ennek a tételnek ellenkezője bizonyosodott be. A lassú, drága és kényelmetlen dread- noughíok a repülőgépek és a tengeralattjárók korában alig érnék többet az ócskavasnál, inig a komolyan SRárn-bajövö tengeri haderőt a fürge és megközelíthetetlen gyorscirkálók alkotják, amelyeket kitűnő . szakértelemmel legújabban úgy tudnak fölszerelni. hogy fegyverzetük alig marad a dréadnoughtok mögött, amit a.z „Ersatz Preussen ' nevű tízezer tonnás német uj hadihajó bizonyíthat leginkább. Három év előtt az amerikai admiralitás ugyanolyan hévvel kezdett a cirkálók építésébe, mint Anglia s félő volt, hogy ismét utoléri és elhagyja konkurrenséc. Coöiidge érájának végén a washingtoni szenátus tizenöt darab tízezer tonnái' gyorscirkáló építését határozta el s ha tervét megvalósította volna, az Unió a cirkálók terén magához ragadta volna az óceán hegemóniáját. A gazdag Amerikával Anglia nem versenyzett és MacDonald okosabbnak látta, ha ismét enged és a washingtoni flottakoirferencia mintájára véglegesen és minden hajótérre vonatkozóan uj általános leszerelési konferenciát hiv össze. A konzervatív kormány 1927-ben Géniben megkísérelte, hogy megteremtse a megegyezést (ezen a flottakonferencián csupán három hatalom vett részt: az Egyesült Államok, Anglia és Japán), de az akkori atmoszférában, egyrészt a merev és batalomravágyó angol konzervatív kormány, másrészt a.z amerikai soviniszták aknamunkája miatt (Shea- rer-botrány!) lehetetlen volt zöldágra vergődni. MacDonald és Hoover hatalomrakerülésé- vel az atmoszféra sokkal alkalmasabbá vált a nagy munka megkezdésére. Az angol—amerikai differenciákat MacDonald amerikai utazása alatt sikerült kiküszöbölni. A két angolszász nemzet csupán egymástól függ és egymástól fél s amint kibékült, nincs szüksége többé hadihajókra, amelyek a repülőgépek korában amaigyis másodrendű, de aránytalanul drága harci eszközt jelentenek. Nem oly nagy dolog leszerelni ma. amikor a hadihajók harci értéke úgyis jelentéktelen. Anglia némi kedvezményt tett Amerikának a csatahajók terén, Amerika viszont a brit világbirodalom egyes részeinek ellenőrzésére megengedte, hogy Anglia több cirkálót építsen, mint az Unió, de mindkét hatalom elhatározta, hogy véget vet a fegyverkezésnek, megteremti a flották fejlődésének kölcsönös sémáját és igyekszik a hadihajókból annyit eltüntetni, amennyit lehet. Többek között elhatározták, hogy a dread- noughtokat elavulásuk után nem cserélik ki újakkal, a tengeralattjárók hajónemét egyált. ^ Ka5 sxémimU tStetcfa! ^ ^ IX. évf. 17. (2238) szán^ ^930^ ;anuár^ Előfizetési ár: évente 300, félévre^ 150, sZÍOVenSzkÓl eS ruSZlUSzkÓl elienzekl pártok Szerkesztőség: Praga 15., Mariska ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: )'4 b 7- 12, II. emelet. leiefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkess.10: politikai napilapja felelős szerkesztő. hivatal: Prága II,, Panská ui 12/111. — íe* havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYi LÁSZLÓ FORGALb GbZA lefon: 34184. Sürgönyeim. Hírlap, Praba
