Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-19 / 15. (2236.) szám

14 •PRSGAI-A^AtííAR- HI RIiflR SzmHÁzKörriftfKub'RiRA. Hozzászólás képzőművészetünk válságához A P. M. fl. ankétjének nagy süketre van, a szloveoezkéá festők legjobbjai szóltak és szólnak hozzá a kérdéshez. Újabban még a kővetkező két hozzászódáe érkezett: Kiss Viktor T átrct-Mcüárháza., jaamáir. A bépaőm'ii- vésael, kűilöri&seaa a festészet még a műit szá­zadban is legfontosabb tényezője volt a kul­in nának. A festő, ki ne?me«, egészséges felfogásával a művészet igazi célját szolgálta, városok, sőt országok népének Ízlését, a Szép-nek meglá­tását nevelte. Egy-egy alkotásával meghódí­totta és oda vezethette népét, hol a gyönyör- szomjas lélök az árnyéknál ág fölé emelked­hetett S az emberiség hálától t száwed szórta virágjait az alkotó művész ölébe. Ma, mikor az a kérdés merül föl, hogy ml okozza a festészet válságát nemcsak Szlo- venszkón, de egész Európában, azzal fele­lek, hogy nagyrészt maguk a festők sodor­ták a pusztulás örvényéig a művészetet. Amkor a* emberiség társadalmi rendije, erkölcsi felfogása a nagy világfelfordulásban felborult, végkép lezülöit a képzőművészet A szigorú tudós és kizárólag nemes érzésék korlátái közé .szorított művész lelkét láng­ra lobban to^a a kor lázas idegessége. Első­sorban a fiatalok ragadták kezűkbe a festé­szet- forradalmát hirdető lobogót s énetieo, ferde nézeteiket világgá kiáltották. Elárasz­tották Európát „/művészetük" Jiel, mely korcsszül étije volt a ,,Goyá“-k alapos, tuda­tos, mély művészetének. Ellenőrizhetetlen egyéniségüké* könnyű szerrel, kevés, vagy semmi tudással zabolátlanul vászonra vethet­ték. Sikerült elhitetniük az újszülött kultur- embereknek. hogy müvük a mai kor művé­szete Később talán ők maguk is elhitték, amit hazudtak és százával bukkantak elő a „zsenik" s velők a százféle izmus. Remekül jövedelmező üzlet lett a festészet, amíg a kor uj gazdagjai „magasfoku" kultúrájuk fHogtatása céljából tele ak-ártották othonuk falát ezekkel a „legzseniálisabb", sőt heg- értbe tel-» íK'bb festményekkel. Azután inegtorpadt a festők fiatal gárdája. Uj gazdagok nem jöttek s a mühanátok drága pénzükért csak márkás festményt vásároltak. De ez a vásár is megszűnt. Az emberiség java letargiába esett. Vala­mint a beteg gyermeknek nem kell a legked­vesebb, legszebb játékszer, úgy nem kellett a létért küzdő embernek fec-tmén,,. Érdeklő­dése a képzőművészet iránt egyre csökkent, végül megvette, mert ha fáradt lelkét egy- egy tárlaton gyönyörködtetni, pihentetni akarta, az ellenkezőjét érte eL Eltorzult, csúf arcok, zölden meredező szemek, suta-törött vég tagú eu béri e emlékeztető szörnyalakok, dűl ed ez'í rémiházak és a legsötétebb depri­mált hangulatok világa tárult löl előtte Lá­zas feje lázasai0 lett s undorral menekült a lenyűgözi pokolból, mely csúfosabb az ő tényleges világánál. Ma ott tartunk, hol az örök Művészet már számon kéri követelményeit KöveteLi a fes­tőtől szigorú fegyelmezettségén kívül magas intelligenciáját, tudását és szivét A festészet művészete nem az érzések szertelen tobzódá­sának színfoltokban vlaó oda lökése, ahogy azt a Tatai forrradalmárok hirdették. Visszatér már a mai kor festészete nemes célja szolgálatába, de éveken át tartó nehéz küzdelmébe kerül majd, mig a félrevezetett emberek igazi értékét elismerik s érte ál­dozatokat hoznak. Hogy hogyan lehetne Szlovenszkő festé­szetét felvirágoztatni? Végül erre szeretnék helyesen ff lelni. Amíg szétszórtan, magukba zárkózóttan vegetálnak megriadt, pesszimista lelkületű festőink, amig egyetemes szlovenszkói távlatot nem mutatunk be a külföldnek, szlovenszkói festészetről sző nem lehet. össze kellene toborozni bujkáló tehetsé­geinket, amit csak égj módon lehet: Kivá­lasztott, t» kétséges festőinket a kormánynak, vagy egy kulturális, társadalmi intézmény­nek azzal kellene kitüntetnie, hogy őket sza­bott időre bérmentes műtermekhez juttassa. Ideális, de égetően szükséges volna Szlo­vén szik ón egy ily értelemben vett képzőmü- vőflzhiz {Létesítése. SzlovensZkó reprezentá­ló festői egy fedél alatt, egymást ellenőriz­ve s buzdítva egyetemes művészetet terem­tenének. / Megszületne s virágozná Szlovenszkó festő­művészete! Jordán Miklós (Eperjes) Még a mai nehéz gazdasági helyzettel szem­ben is remélhető volna egy szlovenszkói ma^ gyár egyesület fölállítása. E szervezés nem a művészeken múlik. Fogjanak hozzá azok a ve­zető egyéniségek, akik a kisebbségi jogokban biztosított előnyöket védik. Rájok hárul az a föladat, hogy a politikai etappok mellett a képzőművészetet, a kultúrának ezt a számítá­son kívül nem hagyható tényezőjét segítő ke­zükkel a pusztulástól megóvják. Itt, Szlovenszkón körülbelül 30 művész él, aki az elmúlt tiz év utáni mostoha, sorsból egy jobb jövőt szeretne látni, amelyet meg is ér­demelt. Az eddigi képvásárlás egyik művész­nek sem hozta meg az anyagi megélhetést. De volt eset és van ma is, hogy egy művészi ki­állítás annyira nem látogatott volt, hogy na­pok hosszat egy lélek sem tévedt be, nemcsak vevőkedv, hanem érdeklődés sem volt az em­berekben. Ehelyett jöttek a külföldi képügy­nökök hamisítványaikkal. Ezt most is minden évben kétszer, sőt háromszor is megteszik. A szlovenszkói városokat, de még a nagyobb falukat is látogatják. Házról-házra járva ki- nálgatják portékájukat, nagynevű festők ere­deti munkája gyanánt. Hihetetlen giccseket sóznak a vevő nyakába. Most jönnek a szerényebbek, a dilettánsok, akik. legalább is már művészeknek képzelik magukat. Azoknak mindegyike évente tiz- husz hitvány plágiumot ad eh De vannak köz­tük a nagyok, akik rendszerint valamilyen ál­lást töltenek be « a képgyártást csak mellék- foglalkozásképpen űzik. Láthatunk nem egy­szer egész lepedőnagyságu vásznakat sora- kozni a kirakatokban. Mindegyike eladó. A képvásárló közönség sok becsapódástól kíméli meg magát, ha, mellőzve a misztifiká­cióval dolgozó ügynököket, közvetlenül magá­tól a művésztől szerzi be a festményeket, mert az ilyen beszerzés kizárja az eredeti al­kotások fémjelzése körül történő ámításokat. Legtöbben mégis fáznak ebtől a beszerzési módtól, attól tartván, hogy a művész közvet­lenül csak magas áron adja el képét. Ezzel az elképzeléssel szemben a valóság az, hogy az ügynök magasabb árat kér és kap sokszor a tizedrendü képért. Mi művészek nem is tehetünk e métely el­len semmit addig, amig nem lesz tömörülés. A közönség is majd más szemmel tekint ránk, ha az egyesület által rendezett kiállítá­son különböző irányú művészi törekvéssel ta­lálkozik, amelyből bőven választhat magának saját ízléséhez illő képet. Van köztünk egy pár művész, aki áttért az egyházi művészetre e ott próbál megélhetést biztosítani. Szectképeket fest, sőt az egész templom kifostési dekorációját vállalja. Jóma­gam is ezen a téren dolgozom már évek óta. Leginkább ebből tudom nagynehezen fönntar­tani családomat. De ne gondoljuk, hogy itt simán megy a dolog. Legelsősorban és legtöbb ízben a templom kifejtését vállalónál találja magát kontár-konkurrenciával szemközt a művész, aki már a művészet és saját presztí­zse érdekében sem veheti föl ilyenkor a har­cot. És így akadálytalanul garázdálkodhatnak az avatatlanok, akik szemtelenségükben ha­tárt nem ismernek akkor, amikor templomi képekről van szó. Igein sok templomban láttam tőlük származó, nagy felületeket elfoglaló ké­peket, melyek azonban nem voltak mások, mint a szenteket agyonnyom őri tó torz-ábrá­zolások. Itt kell egy szomorú jelenséget megemlíte­nem, amely paródiája a múltnak. Régeoto m egyház pártfogása mellett készültek a műre­mekek, ma az egyházai képviselő lelkészek befolyása eltörpül az esztétikai kultúra nélkül felnőtt és a mindemekfölött olcsóságot kereső népnek akaratával szemben. Pedig ma sémi élbet egyház és művészet egymás nélkül, mai is sokat adhat a kettő egymásnak. Amikor * festő egy-egy oltárképén, vagy freskóián Jsi- kéniek revelációját ábrázolja, amelyek mini örök szentbeszédek hatnak a hívők lelkére* az egyház szolgája sem tagadhatja meg a mű­vésztől szeretető melegét. Eddig nem panaszkodtunk, jóllehet * mű­vé szívjon) or mindé® más nyomornál Inkább tarthat számot arra, hogy foglalkozzanak ve­le. A P. M. H. újévi száma azonban megpendí­tette a szlovenszkói művészek helyzetét. Meg­adtuk a választ. Igaz, küzd ma mindenki. A1 művész azonban kétszerese® érzi a mostoha’ idők terhét, mert ő csak akkor alkothat na^ gyot, ha minden gondtól mentesen, nyugod- J tan élhet művészetének. Ez pedig tőke nélkül ] lehetetlen. Uj Auróra-est a magyar Az „Erdélyi Helikon* szereplése alán szlovenszkói Íróink is bemutatkoznak február 16-án a budapesti közönség előtt Pozsony, január 18. (Saját tudósítónktól) A budapesti lapok már több itzben és hasábos cikkekben foglalkoztak a pozsonyi „Uj Auróra" körül csoportosuló szloven- szkói és ruszinszkói íróknak budapesti szereplésé­vel, mely február 16-án este lesz a Zeneakadémia nagytermében. Az előlegezett, érdeklődés biztató jele a nagyvonalú vállalkozásnak, amelyről az it­teni közönség még nem igen azereztt tudomást. Fölkerestük tehát az est főrendezőjét, Reinel Já­nos drjt-, az „Uj Auróra" szerkesztőjét, hogy meg­tudjunk egyet-mást terveiről Arra a kérdésünkre, hogy mi késztette őt «c est megrendezésére, a kővetkezőket válaszolta: — A magyar irodalom elmúlt két évtizede min­den figyelmes szemlélőt meggyőzhetett arról, hogy mindig a vidék táplálta nagy Írókkal és művészek­kel Budapestet. Amikor a „Nyugat" megindult, e vele Ady Endre megkezdte korszakos pályafutá­sát, a folyóirat körül csoportosult Írók ©sekély kivétellel, a vidékről szivárogtak fői aa akkor egyedüli irodalmi centrumba, a magyar fővárosba. Ée ha figyelembe vesszük a közeli évek esemé­nyeit, hasonló folyamatot látunk azzal az elté­réssel mégis, hogy a vidék uj képviselői már nem telepednek le Budapesten, hanem otthon marad­nak, a így illeszkednek be szervesen a magyar irodalomba a táplálják azt nagyszerű és friee elemekkel. Az emxílyi írók nagyszabású előretöré­sére célzok itt, akik tudásuk és szervezettségük révén ma olyan helyet foglalnak el a magyar iro­dalomban, amelyre a „tekintélyes" jelző túlságo­san halvány kifejezés volna. Ez a hódit áe nem kelt a magyar főváros írói köreiben irigységet, sőt mondhatni, hogy Erdély e annak irodalma szánté dédelgetett kedvencévé vált Budapestnek, e ál­talában a magyarságnak. Elegendő, ha Páiifyné — Gulácsv Irén regénye, a „Fekete vőlegényekre" hivatkozom, amely Szabó Dezső ,^Elsodort faluja" óta a Legnagyobb könyvsakért érte el Magyaror­szágon. Iteményik Sándor, Ápnly Lajos neve a legelsők között van, R. Berde Mária történeti re* gényét Móricz Zeigmond „Tündérkert“-jével egy­idejűén dicsérte meg az Akadémia. Makkai Sán­dornak hiree Ady-könyve körül pedig olyan vita indult meg, amely a legélénkebb irodalmi har­cokra emlékeztetett. Az „Erdélyi Helikon" íróinak budapesti szereplése betetőzte a. sikert é« ma már • a budapesti könyvkiadók rájöttek arra. hogy üzlet számúikra as erdélyi irodalom. — Ezen előzmények alapján bontakozott ki előtt tem a terv, hogy mi » felvonultathatjuk erőin- két, megismertethetjük kisebb száma, de sok te­kintetben egyenrangú Íróinkat a budapesti közön­séggel. Mert valljuk zneg őszintén, Mécs László és még egy-kettő kivételével, vajmi keveset tód­nak odaát íróinkról. Reinel dr. szerkesztő előtt fölemlítettük a gya­korlati nehézségeket, melyek a terv megvalósítá­sát esetleg akadályozhatják. A félreértés oly oé- lókat magyarázhat a vállalkozásba, amelyek a tisztaszándéku kezdeményezéstől a legtávolabb áL lónak. Erre vonatkozóan a szerkesztő a követke­zőket jelentette ki: <mimn KERESZTSZOREJTVÉNY A 92. számú keresstszérejtvény Vízszintes sorok: 1. Főpapi óim. 7. Nimród híve teszi. 14. Recseg, szinonimája. 16. Gabanajttsztitó eszköz. 17. Végzet. 18. Ige® kemény fém, a platiná­val együtt bányásszák. 22. Német kikötőváros. 23. A német ezooiálásta munkásmozgalom megalapítója. 26. Két egyforma magánhpigzió. 27. Ige. 28. Portu­gál gyarmat Elő-Indiában. 29. V fület bántja. 30. „55" római számmal. 31. Fehérmómü. 34. Bibliai altiak. 38. Kisasszony — angolul. 37. Állaim. 40. Ba­bilónia ée Fönícia népének főisteue. 41. A bírósá­gon folyik. 43. Egy eűiltiajtu idegen neve. 44. Fonál lesz belőle. 45. Amerika legdélibb államát ez a nép Lakja. 46. Szinyei-Morse Pál leghíresebb vászna. 48. Gyümölcsnek van. 49. * ngol kártyajáték. 51. Zened müozó rövidítése. 53. Földimívelő teszi. 54. Ujabbkorá irodalmid ós müvészeld irány (helyeseb­ben: ennek kővetője). 55. Tengerszoros, amely mellett. Kopeuhágn fekszik. 56. Sportklub. 58. Né­metországi fürdőhely. 59. Személyes névmás, öl. Berlin áliatkortje. 63. A hajnal görög istennője. 65. Beszéd rész. 66. A 18. vízszint es 5. és 6-ik betűje. 67. Kegye leitee szavaik. 72. Érzékszerv. 78. Pesti szállo­da. 74. Dallam. 75. Tágas. 77. Egyik etem neve. (Kémiai jele: A). 78. Budapest együk nevezetes­sége (fonetikus kiejtéssel). 79. A , mérnkön yvelecdŐ késsspénzkészbétedek" franciából átvett megjelölése. Függőleges sorok: 1. A forma kedvéért. 2. Sha­kespeare- d rám a hőse. S. Gyümölcs. 4. Wallcoe- regéoy címe. 5. Fán van. 6. Bdharmegyed község. 8. Abesszíniái város, hiree olasz vereség színhelye. 9. Szerszám. 10. Közmondás. 11. Az Áldunába ömlő folyó. 12. Svájci szabadsági! ős együk neve. 13. A fin® nép nemzeti eposza. 15. Csendese® iszogat Őkelme. 18. Figyelmeztet. 19. Fehérnemű. 20. Nőd nóv becéve. 21. Derék békebeli „bank"-jaünk hajig- zatoe elme mögött szerénykedett ez a néhány betű. 24. Lás-J 31. vízszintest. 25. Só — latinul. 31. Per­zsia harmadik nagy városa. 32. Béos egyik világ­szerte liiree állaimá sziliházának neve. 33. A jó futónak ilyennek keld lennie. 35. Római történet­író. 38. Kisebb, ifjabb — latinul. 39. Kiválóságot jelent. 42. Méhek tömege. 44. Senki sem örül neki. 47. Vallás. 50. A ldsbiró tisztje. 52. Segédtiszt... idegen nyelve®. 57. Latin igekötő. 58. Látón eze- mólyesnévniés. 60. Város a Dráva mellett. 62. Visszafelé olvasva: finnországi város. 63. Német igekőtő. 64. A szavak egymás mellett. 65. Női név. 06. Trója. 68. Amit oly szépen kigondolsz. 69. Izsák egyik fia — a német bibliában szereplő néven. 70. Világfürdő. 71. MongolorszAg fővárosa. 77. Nép­szerű pesti ezubrettszimósznő monogramja. 78. A 47. függőleges 2-ük ée 3-dk betűje. A múlt vasárnapi számunkban közölt 91. szánra kete6zt«zórejtvényünk helyes megfejtése a követ­kező: Vízszintes sorok: 1. Álca, 5. Famulus, 11. Talp, 15. Lista, 16. Kotaj, 17. Révai, 18. Ohio, 19. Taka­rók, 21. Nupa, 22. Menj fáradt veterán, 24. Csülök, 26. Karibid, 20. Etet, 31. Siva, 33. Való, 34. Titauic, 35. Moet, 36. Etele, 37. Terra, 38. Rába, 39. Palermo, 40. Ránk, 42. Érez, 43. Emez, 44. Sablon, 45. Szerda, 49. Tomaeo Campanedla, 57. Oboa, 58. Travens, 59. Régi, 00. Vondt, 61. Spóra, 62. Dávid, 63. Alag, 64. Szentes, 65. Tara. Függőleges sorok: L ÁJcm, 2. Libeg, 3. Cein, 4. A lójáétól az almáig, 6. Akar, 7. Móka, 8. Útadó, 9. Lart, 10. Újév, 11. Te nem ismered Verát, 12. Avar, 13. Lapát, 14. Plán, 19. Tárlat, 20. Ketrec, 23. Keve­rés, 24. Colé bee. 25. Kata lin, 26. Kontráé, 27. Dio­ráma, 28. Patakzó, 30. Tatár, 32. Venne, 39. Palást, 40. 0poráé, 46. Dobol, 47. Sávon, 48. Algír, 50. Mo~ na, 51. Orwz, 52. Cape, 54. Prae, 55. Léva, 57. Aida. A helyes meglejtők között megejtettük a tom- lást, amelynek eredményeképpen egy Ulatszer-eíutt nyert Szinay Rózsi Nagyölved, mig egy-egy dobos fijiom toilettesrappant nyert Kálmán Ede Csákány, és Schenkner Antal Beregssása, Róasa-nooa i. T330 framAr ff, rmÍKm^_

Next

/
Oldalképek
Tartalom