Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-16 / 12. (2233.) szám

U>PÄGAIANaGÁAR- HI RLAP <9o0 Januar 16 e^ütoriök. Budapest, január hő. Honorárium. Valamikor igen nagy szarepe volt ennek a fogalomnak. Rubrikája a’á főkép két szolgálatnak pénzzé! való viszonzása őrlődött: az iró ée újságíró fize­tése. meg az orvos díjazása. A nyugati országok­ban meg, pláne Amerikában, már régóta felcserélte a reális óiét a honoráriu-m-rendezert a szerződéses viszonnyal, de most már nálunk is megszűnt a honorárium, mely igen különös, ferde helyzeteket teremtett az irók meg az orvosok számára. Olybá nézték a kiadók meg a páciensek a honoráriumot, mint va!ami ajándékot. ‘ tisztelet díjban több része volt a pénzre fel nem váltható tiszteletnek, mint a díjnak. Mikor a páciens a pénzzel bélelt borítékot letette az orvos • ria’ára. azt hitte, hogy megajándékozza orvosát, a kiadók pedig éppenség­gel olymódou adtak a fizetést az íróknak ós újság­íróknak, mintha valamennyien uagylelkü maecená- «ok lettek volna. Kialakult az az ál’apot, mely mellett a páciensek és kiadók egyoldalúan hatá­rozták meg az orvosoktól, meg az Íróktól kapott szo’gálalok értékét aszerint, hogy ők maguk mit tartottak elégnek, vagy éppenséggel bőkezűségnek TJgy az orvosokra, mint az írókra és újságírókra volt ebben valami megalázó, mert bizonyos alá­rendeltségi viszonyba helyezte őket — mondjuk — munkaadóikkal szemben. Ez az állapot azonban megszűnt azóta, hogy nálunk is életbelépett az orvosok részéről a 'zánilarendszer. s az újságírók és írok pedig szerződéses viszonyban vannak a kiadókkal. Szóval: a honoráriumot immáron ren­des, reális fizetés váltotta fel, No már most, lia azt nézzük, vol voltak a törpe- honoráriumok és hol az óriás' honoráriumok, hát mifelénk a régi időkben csak * epékkel talál­kozunk, az óriásiak meg főkép .Angliában és Amerikában szere*' Magyarországon az első rendes írói honoráriumot 1780-ban Paliké Ágoston pozsonyi nyomdász fi­zette a Pozsonyban megindult „Magyar Hír­mondó“ című első magyarnyelvű újság szerkesz­tőjének, a derék Kit Mátyásnak. Volt pedig ez a honorárium évi 200 forint. Ugyanennyit kapott Révay Miklós is, aki később ogy ideig az említett újságot szerkesztette. A Becsben megjelent „Magyar Kurír“ úgynevezett ujfcágiróeegédjci lakáson és élelmezésen kívül havi 10—lő forintot kaptak fizetésképpen. No hát óbból bizony nem nagyon gavaliéroskodhattak a császárvárosban, ámbátor akkoron igen olcsó volt az élet Mécsben íö, ha csak megé’m akart az ember. Kultsár István, a valamivel később itt Pesten megindult „Hazai Tudósítások“ szerkesztője, maga mellé segédszerkesztőnek a már jónevfi poétát, Szeme ív; Pált, fogadta fel évi 400 forint honorá­riumért, de már Szemére utódja. B. regszászy Pál, csak 200 forint évi fizetést kapott. A 19-ik század elején a magyar lapok kiadói a cikkírókat és külső munkatársakat egyáltalán nem honoráltak. legföljebb a postadijakat térítették meg nekik, ha valamely elfogadható cikket küldöttek be. Olyan magyar irók, akik önálló munkáikkal je­lentkeztek as irodalom terén, mint teszem Ka­zinczy, Révay, Gsokönny, meg más, már nagynevű szellemi kapacitások, kénytelenek voltak amolyan áldozatkész maecená6okal keresni, akik hajlandók valának áldozni a hazai irodalom oltárán. A ki­adók éppenséggel nem vállalkoztok arra, hogy az irók önálló müveit honoráljak, sőt még az ingyen átengedett munkákat e-sak oly feltétel mellett adlak ki. ha az irók a kiadással járó költségek­nek legalább felerészót vállaljál és ki is fizetik. Átkozottul kevesen oVas'-'k abban az időben még magyar könyvet. Révay Miklós éle le utolsó évei­ben is még ezt irii '«-»••vW n; „Keserves ínség és cäaknern kétségbeesés az életem.“ Szegény Csokonay Vitéz Mihály is n maga nagy szegénységéről panaszkodik gróf Széchenyi Ferenc­hez intézett leveleiben. Kisfaludy Károly már népszerű ezinmüiró volt, mikor a „Tatárok“ című színdarabjáért csak azt a honoráriumot kapta, hogy „tiszteleti helyet“, vagyis szabadjegyet adtak neki darabja előadásá­hoz a színházban. Később azonban a „Kérők“, „Kemény Simon“. ..A pártütök“ s más színdarabjai már némi pénzbeli jövedelmed is hoztak neki, még pedig: 80 — 40 forintokat, sőt megesett, hogy egyszer-másszor 50 forintra is felrúgott irói hono­ráriuma. Az elmúlt század harmincas esztendőiben a magyar szellemi munkások helyzete még rosszabb­ra fordult. Olyan kiváló emberek, mint Garay, Frankenburg, Lanka Gusztáv, a Rajzolatokénál meg a „Honmüvész“-nél ingyen dolgoztak e Garay coak kétévi volontörösködée után vihette annyira, hogy 20 forinl fizetésű kapott A M. T. Akadémia jutalmak kitűzésével igyekezett munkára ösztönöz­ni az Írókat, de emellett rendes honoráriumokat is f'zetetl Kiadványainak egy* nyomtatott ivéért 10 frt.-ot adott a munka Írójának Ea volt a ma­ximum; a fordítások nyomtatóit ivét pedig 6 forint­jával honorálta Ismeretes dolog, hogy Vörösmarty, amikor legjobban ment a dolga, se tudott évi 1000 forintnál nagyobb jövedelemre szert tenni. Fábián Gáborhoz Intézett levelében a nagy költő panaszkodik is. hogy nem igen tud megélni iro­da'mi tnunká'kodá-á!>ó!. s talán jobb lett volna. Ii3 dumaparti gyümölcsárusnak megy, semmint magyar poétának, akkor aligha kopogtatna a szükség olyan gyakran az ajtaján czie: a kérdéssel: rMjt eszünk holnap. Marti?“ A negyvenes esztendőkben már némikép njra javult a helyzet. A nemzeti érzések erősebben lo­bogtak. s az írókat kezdte megbecsülni a publikum. Vörösmarty egy verséért ez időtájt egy aranyat kapott. Sőt egyszer megtörtént, hogy Petricsevics Horváth Lázár egy bimzetl erszényben 3 aranyat küldött neki egy versért, mely nagyon megnyerte tetszését, A politikai lapok: a „Jelenkor“, „Világ“, Kos­suth „Pesti Hir!ap“-ja meg a „Figyelő“ már rendes, állandó munkatársakat alkalmaztak. A „Jelenkori­nál dolgozott Jókai, még pedig 35 forint havi fizetésért. Nagy Ignác, mint segédszerkesztő, 480 forint évi honoráriumot kapott, negyvenes évek legelőkelőbb kritikai közlönye, az „Athenaeum“, mindenkinek fizetett cikkenkint 3 -5 forintot. Bajza honosította me a soros-rendszert. Unokaöccsének, Lisznyay Kálmánnak, kisebb köz­leményeit sorenkint r°"-,'^orip 3 krajcárjával honorálta. A jobb versek dija kezdetben 12 huszas, a novelláké 24 huszas volt. Petőfi a „Pesti HűTap“- hoz segédszerkesztőnek .szerződött, teljes ellátáson kívül 15 forint fizetésért. Verseit bizony elég gyengén honorálták. Vahot Sándor 2 forintot fizetett neki egy-egy versért. Mikor Gyulay Pál később szemére lobbantotía Va­kolnak, hogy kiuzsorázta Petőfit, Vahot vissza­utasította a vádat azzal, hogy mikor senki se törődött Petőfivel és verseit egyetlen lap se fi­zette. ő állást és megélhetést biztosi lőtt a köl tőnek, ő vette meg a János vitézt is Petőfitől, még pedig 100 forintért, ami akkoriban már a nagy honorá­riumok közé tartozott. A legnagyobb honoráriumot azonban Petőfi 1848-ban kapta, amikor „Előre“ című verséért Csengery Antal 50 forintot adott neki. Ezt azonban nem lehetett tisztán honorárium­nak tekinteni, mert Csengery az 50 forintot inkább azért adta a költőnek, hogy segítsen vele szorult anyagi he'yze’én, s a „honorárium“ csak ürügy volt, mert máskép Petőfi nem fogadta volna el. Hát ezek voltak a törpe honoráriumok. Az alkot­mány visszaállítása után, de már a hatvanas esz­tendők elején is, elviselhetőbbé lett a magyar irók és újságírók sorsa. Lend ül ősnek indult az irodálom is, a zsurnalisztika is. A nyolcvanas esz­tendőkben pedig már éppenséggel foglalkozássá vált a2 irodalmi munkálkodás. Egész ej generációja tá­madt íróknak és újságíróknak. Egyik-másik Írót! épenséggel kiváltságos helyzetbe segítette kiadója.! Két érdekes esetről van tudomásom. Mikszáth Kál­mánnal olyan megállapodást létesített Légrády Károly, a Pesti Hírlap szerkesztője és tulajdonosa, hogy* Mikszáth maga állíthatja ki egyes cikkei hono­ráriumáról az utalványt, s maga határozza meg aa összeget, amit azután Légrády még 5 korona-’ va! megtetéz. Maga Mikszáth mondta ezt el nekem s hozzátette,1 hegy persze sohase élt vissza a szinte félelmetesnek látszó pouvoir-ral. Tóth Béla meg, mikor átadta nekem „A mi urunk Jézus Krisztus" című munká­jának már nem emlékszem hányadik kiadását pompás diszkötésben, meleg dedikáoióval, azt mondta, hogy ennek a könyvének minden sora csaknem egy aranyat jövedelmezett neki. Hát ez bizony már aranykor volt a régihez ké­pest Manapság általában szerződés állapítja meg az irók és újságírók honoráriumát. Nem is hono­rárium már, hanem fizetés. Az óriási honoráriumok hazája Anglia volt már a múlt század vége felé is Az angol kiadókat nem feszélyezték a szűk nyelvhatárok Az angol köny­veket világszerte olvasták Egyik legjobban fizetett angol iró Rudjard Kipling volt, akinek kiadója szerződés szerint minden leirt szóért egy shillingéi fzetett, ami a mi békebeli 1 korona 20 fillérünknek felelt meg. így Kipling egy 200 oldalas kötetért körül­belül í00.000 koronát tett zsebre. Csaknem ilyen magas honoráriumot kapott kiadójától Mark Twain is. John Morley aki megírta volt a 6zázad elején Gladstone történetet, ezért a könyvéért 10.000 font sterlingről szóló utalványt kapott Longman londoni kiadótól. Ugyancsak Longman ennek az összegnek ép a dupláját, vagyis húszezer fontot fizetett Macau­lay-nek Anglia történetéért. Az 1900-ik esztendő­ben a Smith Elders and Cie kiadócég 300.000 koru- nányi összeget adott honoráriumkép Hinepbry Ward-nak, Heibeck of Banniedale című regényéért. De fejedelmi módon fizettek némely angol lapok is. Randolph Churchill afrikai utazásáról húsz le- ve'et irt a Daily Graphic be Minden egyes levelé­ért 2500 koronát fizettek neki. vagyis a busz le­vélért 50.000 koronát — angol pénzben A Daily Chronicle Nansennek, mikor ez eieő expedieiós útjáról visszatért, egy Í50O szavas táviratáért 25.000 koronát, egy hosszabb tanulmányszerü cikkért pedig 100.000 koronát fizetett a nagy ku­tatónak. Hogy mostanában mi'yen összegeket fizetnek az angol kiadók, meg a nagy angol lapok az íróknak, publicistáknak, tudósoknak ós újságíróknak, erről nincsenek pozitív adataim, de gondolom, hogy eb­ben ma is előjárnak s a franciák ie, németek is messze mögöttük maradnak. p. h. Mussolini sKíiftai birodalma A fasizmus nem hagyja sorsukra a kivándorolt olaszokat — Izgatott karc Amerikában MuísoLbí nemzeti pol t kája ellen Csikágó, január eleje. Általános meglepetésként hat, hogy az Egyesült Államokban a iasizimis súlyos pro­blémává kezd válni. A szenzációt az egyik legnagyobb csikágói folyóirat, a „Harpers Magazine“ vetette fel, amely „Mussolinis American Empire'4 (Mussolini amerikai biro­dalma) cím alatt olyan támadást intézett Mussolini és a fasizmus ellen, hogy azzal a sajtó, de még maga a szenátus is kénytelen foglalkozni. A folyóirat a cikkíró Marcus Duffieth köz­leményét a következő szavakkal vezeti be: „Úgy tűnik fel nekünk, mintha azok a bi­zonyítékok, amelyeket a szerző ebben a cikk­ben feliár, a kongresszus és a külügyi hiva­tal figyelmére is érdemesek volnának.“ A szerkesztőségnek ez a megjegyzése való ban nem volt alaptalan, mert úgy a lapok, mint maga a szenátus is behatóan foglalko zott „a fasiszta invázióval“, amellyel szem­ben a védekezés álláspontjára kivan Ameri­ka helyezkedni. A cikk szerint Mussolini olyan politikát folytat, mintha az ő birodalmának egyik ré­sze az Egyesült Államokban volna. Ez azt je­lenti, hogy a körülbelül négy milliónyi olasz szárma­zású amerikai állampolgár szoros kapcsolat­ba jutott hazájának fasizmusával és telje­sen annak hatalma alá került. Az újságíró látható idegességgel és ellen­szenvvel tör ki Mussolini fasiszta terjeszke­dése ellen, amelyet nem tart összeegyezhe- tőnek Amerika hauvománycs szellemével. A fasizmus szervezi az amerikai olaszokat, nem hagyja őket magukra, gondoskodik ipari foglalkoztatásukról, fasiszta iskolák­ról, sőt törvényszékekről is. úgy hogy las­sanként teljesen különválnak az egyetemes amerikai népiül és külön fasiszta szellemet ápolnak. Felveti az újságíró azt a kérdést, hogy vájjon ezek a fasiszta olaszok megérdemlik-e azokat a pol­gári jogokat, amelyek minden amerikainak kijárnak s amelyeknek előfeltétele az asszi­miláció. Szerinte a fasiszta agitáció már sok­kal veszedelmesebb mértéket öltött, mint a kommunisták mozgalma. Az Amerikai Egye­sült Államok nem ismerik el a kettős polgár­ságot. Azonban nincsen törvény, amely mó­dot adna az olyan agitáció ellen, amely az amerikai kivándorlókat meg akarja tartani a hazai hagyományok és polgári öntudat tel­jességében. A cikk szerint az igénytelen, munkában nem válogatós olasz, aki éppen elég jó volt arra, hogy elvégezze eddig azt a munkát, amelyre a született yenki nem vállalkozóit, most már büszkévé vált, mert hiszen hazája olyan embert állított a történelem előterébe, akit az egész világ respektál és akinek a sza­va az egész földkerekségen meghallatszik, olyan embert, aki az egykor még csak tized- ranau államot világhatalmi rangra emelte. Slasseäov és golyvánál kérje az otthon: cam iőd kúra használati utasítását. Cs'zIBrdő. Csctiszlovákia egyetlen szépirodalmi képes; hetilapja a Képes Hét Gazdag tartalommal íclenih mec mieden csütörtökre! Az orvosi műhelyéből HOGYAN KELETKEZIK A VESEKŐ? Ismeretes, hogy a vizeletben normális viszonyok között is uagv mennyiségben választatnak ki sók, amelyek rendszerint akadály és baj nélkül ki is ürümek. Ámde ha viselet lefolyása előtt valamely akadály merül fel, pé’dául a veséből levezető csa­torna ideges behatás foytán összeszorul, vagy pedig gyulladás folytán organikus szűkül, t keletkezik, a vizelet lefolyása akadályozva tevén, kifejtednek a vesekőképződés előfeltételei. Ezek az előfeltételek bizonyos vidékeken nagyobb mértékben állanak fenn, mint másutt s itt a vesekőképződés tényleg sokká! gyakrabban fordul e!ő. mint más vidékeken. Dalmáciában például erősen fűszerezetten táplál­koznak, kevés folyadékot fogyasztanak, ez*, is fő­képp erős bor alakjában, nehéz munkát végeznek nagy me egben, amik a bő izzadás következtében a vizelet sűrűségét és savanyúságát fokozni képesek. Ezek a tényezők együttvéve a vese sejtjeit képesek megbántani, ami a só homok, illetőleg kő formájá­ban való kikapcsolódására vezethet. Most már csak agy tényező szükséges és ez a baktériumok hozzá­járulása. Tudni kell, hogy' ép vesAn is hatolnak át baktériumok, anélkül, hogy a normá'isan működő vesében vagy vesemedeneében k^* tennének. Ahol azonban fent leirt összes károsító tényezők szere­pet játszanak, a baktériumok h zz;'’árulásával be­zárni az a kör, amely a vesekőképződést jelenti. GYERMEKEK SÚLYOS BELÜLRÚTJÁNAK KEZELÉSE NYERS ALMÁVAL Eddigi tudásunk szerint az almát, épugy, mint a többi gyümölcsöt, rniugyárt a kezelés elején ki­emeltük a bélhurutcsok diétájából, mert azt, mint a bél ingerét, károsnak tartottuk. Auná! meg­lepőbb Mono heidelbergi egyetemi tanár közlése az alma gyógyító hatásáról gyermekek bélhurut­jánál. A gyógymód tulajdonkép Frieda Klinisch königsfeldi gyermekszanatóriumából származik, ahol az aimakurával már régebben nagyon jó eredményeket értek el. Most a Moro-kliuikán fel­újították a már-már feledésbe ment gyógymódot és a vele elért eredményeket egészen elsőrendüek- nek, sőt szenzációsaknak kel! mondanunk. Tudni keli. hogy a vérhas gyermekkorban nagyon sú­lyos, életveszélyes betegségnek számit, amely a, benne szenvedő gyermekek jelentékeny százalékát el szokta pusztitani. Moroék állítása szerint az összes kezelésbe került vérhas és súlyos, sőt leg­súlyosabb bélhurutos gyermekek is egy-két nap alatt meggyógyultak, pedig a vérhas gyógyulása az eddig alkalmazott legeszszerübb kezelés mel­lett is hetekig szokott tartani. Ha as ember el­olvassa a Moro-klinika kortörténeteit, az almával való kezelés valóban úgy hat. mintha a betegeket radikálisán megoperálták volna. Az eredmény olyan villámszerűén gyors és meglepő, aminőt csak műtéti beavatkozásoknál szoktunk látni. E mellett a gyógymód roppant egyszerű. Nincs szükség az annyira kínos ricinusoiaj-adagolásra, egyszerűen a gyermek kora szerint 500-tól 1500 grammnyi mennyiségű porhanyóé almát finoman szétdörzsölnek és azt kevés teával elfogyasztanák. A láz épugy, mint a kínzó hasmenés, egy. legfel­jebb két nap alatt megszűnik és a gyermek úgy­szólván meg van gyógyulva. A hatás magyaráza­tául fetételezik, hogy az almában tartalmazó sok csersavnak lehet szerepe, ezenkívül pedig a hatal­mas tömegű almapép mechanikusan mintegy át­keféli a fertőzött belet, miközben magával ragadja a kóros anyagokat s azokat mindenestül ki is üríti. AZ ALASTRIMRÓL Néhány évvel ezelőtt egy angol matróz a Kelet- Indiából Ang’iába vezető hajóuton himlőben betegedett meg. Feltűnt, hogy a matróz milyen könnyen bírta baját, továbbá feltűnt az is. hogy azok az egyének, akik tőle a himlőt megkapták, majdnem kivétel nélkül meggyógyultak, holott a valódi himlő halálozási százaléka 30 és 50 között szokott ingadozni. A járvány széjjellerült Sváj­con, Hollandián, Anglián minden nagyobb baj nélkül. Ezt a könnyű lefolyású betegséget, amely­nek lényegével sokáig nem voltak tisztában, el­nevezték alastrimnak. Leschke tanár részletes vizsgálatokat végzett az alastrimban szenvedők gennyes hólyagjai\ 1 és minden esetben meg­találta bennük az úgynevezett Paschem-Péle tes- tcoskéket, amelyeket mai tudásunk szerint a va­lódi himlő kórokozójának lehet tekinteni. Ezek szerint az alastrimot a valódi himlő egyik könD.vü válfajának kell tekinteni, amit az is eléggé igazol, hogy himlő ellen beoltott gyermekek nem kapják meg, csak azok a nagyobb gyermekek, vagy fel­nőttek, akik második himlő-oltásban nem része­sültek. — Expresszmozdonyt vezetett Olaszország­ban Boris bolgár király. Rómából jelentik: Bo­ri? bolgár király, akiről köztudomású. L,.<y szenvedélyes aarntőnnozdonyvezetö. az niasz trójiörőkös-pár esküvőjéről hazatérőben a ro- veretói állomáson fölszállott, a különvtenat mozdonyára és engedélyt kért a vasúti üzem­főnöktől, hogy maga vezesse a mozdonyt. Ké­rését teljesítették és a bolgár király megle­pően gyorsan kitanulta az olasz expresszmoz­donyt, amelyet kifogástalanul vezetett Trien- t.tg. Odaérkezve, bosszú magyarázatot tartott az üzemfőnöknek é» a lokomotiwezetőnek az olasz és a bolgár vasúti mozdonyok különbsé­géről. T n Törpe és óriási honoráriumok i Magyar Írónak első rendes irói honoráriumot 1780-han Pozsony- j £ ban űzettek — Amikor a lapok munkatársainak legfeljebb a bélyegköltséget térítették meg s amikor a színműírót »tiszteleti heívs-iyei honorálták.,. ' 7 ? Ezek az olaszok nagyon jól érzik, hogy Mus­solininak és a fasizmusnak köszönhetik azt, hogy felszabadultak annak a „maffiának“ ha-' halma alól, amely eddig az olasz kolóniákat,i i terrorizálta. I Marcus Duffieth intézkedéseket követel a fasizmus ellen, amely Amerikába olasz tanítókat küld és az Ame­rikában született olaszokat megtanítja az elhagyott haza szeretőiére. i Az egész világnak érdemes felfigyelnie erre a harcra, amely azt jelenti, hogy* Olaszország szakított az immár évszázados nemtörődöm­séggel és példát ad az európai államoknak 1 arra, hogy törődjenek azokkal az emberek­kel, akiket a sors, a gazdasági helyzet kény­szere az újvilágba hajtott. Mussolini az első, aki teljes egészében isméivé fel kötelességét népe iránt, hogy azt el ne hagyja és meg- ' tartsa abban a szenemben, amely nemzedék­ről nemzedékre adja át hagyományul a nem­zetköziség, a hazaszeretet tradícióiét. Musso­lini nem hajlandó megengedni, hogy azok az olaszok, akik kivándoroltak, elvesszenek a nagy olasz gondolat számára. Hogy az Egye­sült Államoknak ez a politika nem nagyon kellemes, érthető. S hogy Amerika küzdeni fog Mussolini tervei ellen, az is természetes, í Egyelőre ennek a harcnak kimenetele még : bizonytalan. De már magában az a puszta ! tény, ho<rv Mussolini lehetségesnek tart egy ; ilyen harcot az ő eddig elveszettnek hitt né- ! pének magatartása érdekében, gondolkodóba ! kell. hogy ejtsen mindenkit ~ T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom