Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-15 / 286. (2211.) szám

1929 december 15, ■BKSBaRMBHBHBBBBi Kmbelih, a világhírű hegedűművész eladta apósának, néhai Széli Farkas kit. táblai elnök, tudós és könyv- gyűjtő többezer kötetes magyar könyviárát a prágai Klemeniinumnah Prága, december közepe. Pár héttel ezelőtt Kassán megkérdezte tő­lem valaki: — Nem találkoztál Prágában Cernay dr.- ral? — Hát Cernay Prágában van? — A Klementinum könyvtárosa, — volt a válasz. A kassaiak tudni fogják, kicsoda Cernay. Nem hiszem, hogy elfelejtették, hogy ne zár­ták volna szivükbe. Hiszen neki köszönhetik az uj városi könyvtárt fölszaporodott köny­veivel, a szellő® termekben felrétegezett könyvsorok az ő munkakedvét, a könyv- é» nem utolsó sorban a magyar könyv iránti sze­retedét dicsérik. Ez az idegen, akit azért küld­tek Kassára, hogy átvitesse a kassai könyvtá­rat Pozsonyba, hirtelen lokálpatrióta lett, meglátta, mit jelentene, ha Kassa, ez a könyv szeretetében élő város, ahol a magyar könyv- nyomtatás első emlékei napvilágot láthattak, elveszítené könyvtárát. Megmozgatta Cernay a városi tanácsot és tüzön-vizen keresztül, nagyszerű energiával, kitartással és hittel megmentette a kassaiak történelmi rnult-u könyvtárát és nem kevesebb, mint tizenhárom- ezer könyvet vétetett az állammal növelésére, ezek köziül hatezer magyar könyvet. Prágába visszatérve, megkerestem Cernay dr.-t a Klementinumban. A Klementinum az Óváros szivében fekszik, egyike a történelmi Prága legrégibb és egyben legelőbb darabjai­nak. amely a tudás templomának épült és ma is élőn sugározza szét a tudomány és művé­szet fényét. A Klementinum a jezsuiták szék- háza volt egykor és itt kapott otthont Rözép- európa legrégibb egyeteme, sorban a bolognai, párisi, oxfordi egyetemek után. A Klementi­num hatalmas épülettömbjének egyik része templom és ebbüi a szempontból a Sorbonnera emlékeztet. Ma a hatszázezer kötetet számláló egyetemi könyvtár van itt elhelyezve. A Kle­mentinum régi falai még Ugyanúgy állnak, ahogy a 16-ik század végén és a 17-ik század elején megépítették őket, mig belül modernné varázsolták tágas, hatalmas olvasótermekkel. Csak a másodikemeleti barokkterem maradt meg változatlan gyönyörű freskóival, komo­ran és pompázatosán hat, úgy érzi az ember, hogy azonnal lelépnek azok az előkelő szelle­mű tudósok, akik valaha a föÍvi 1 ágosultságot hirdették itt és úgy oszlatták el az emberi lel­keken uralkodó sötétséget és tompaságot, ahogy a virradat oszlatja az éjszakát. Könyvrengetegen át, egy eokkanyaros csi­galépcsőn, nagynehezen jutok el & negyedik emeletig, ahol rátalálok Cernay dr.-ra. _■—• Jókor jön — üdvözöl Cernay örömmel —', éppen egy magyar könyvtárat rendezek. Cernay egy lélegzetre (mert tudja, mennyire érdekel) folyékony magyarsággal elmeséli, hogy Kubelik világhírű cseh hegedűművész eladta magyar könyvtárát a Klementinumnak. Tudvalévő, hogy Kubelik néhai Széli Farkas debreceni, majd budapesti kir. táblaelnöknek Marianna leányát vette el feleségül. 1909-ben meghalt Széli Farkas, a neves történet- és jog­tudós, a lelkes könyvgyűjtő és nagyértékü, közel négyezerkötetes könyvtárát Kubelikékra hagyta. így kerültek a magyar könyvek Prá­gába. Kubelik most eladta őket az egyetemi könyvtárnak. Azzal az érdeklődéssel és majdnem lázzal, amely minden könyvtárban elfog, esem neki a könyveknek, amelyeket Cernay most újra katalogizál, hogy ellenőrizze az eredeti kata­lógust. Egymásután érdekesebbnél érdekesebb könyvek, kéziratok és könyvritkaságok ke­rülnek kezembe. Eégi rendeleteket lapozgatok, melyek II. Mátyás és I. Ferenc nevével van­nak szignálva. Egy kicsi könyvecske a követ­kező címet viseli: Idvesség fundamentuma Ne- pomuki Szent Jánoshoz, Mindennapi ájtatósság Mely Költ-vala 1725-ik Esztendőben Kassán, Csik Somlyai Klastrombán Nyomtatta 1743 Esztendőben Méltóságom és Nagyságos L. P>. Thoroczkai János, Joachim ur — és Mária Tberéziának ajánlotta. Ennek a könyvnek ez az utolsó fenmaradt egyetlen példánya. Érde­kességben és értékben nem marad mögötte a következő könyvecske: Laskai János: Jézus királysága amelynek idvességes birodalma alá-hat-ható erősségekkel intet,tettnek ki-vált­képpen az Erdélyi Proselyta Sidók. Megjelent Nagyváradon 1644-ben. Erről a könyvről Sza­bó Károly a Régi magyar könyvtár cimü mü­vében azt mondja, hogy egyetlen példányát a Magyar Tudományos Akadémia őrzi. A Széli— Kubelík-könyvtárban lévő könyv így a „Jézus királysága" második földelt, darabja, amelyről Szabó Károly nem tudott. Bessenyei György­nek két kézirata van itt, az egyik elme így hangzik: Toldalék Magyarországnak Törvé­nyes Állásához. Ez a munka gyenge és közön­séges beszéddel folytattatik, de a Dólgok i? közönségesek melyeket nem lehetett felemel- kedésbf) hoznom, — mondja a szerző. A Széli féle katalógusban ezzel a kézirattal kapcso- latban ez áll: Bessenyei. Annától kaptam. En gom különösen érdekelt, a Magyar Helikonra vezérlő kalauz, Az-az A' Magyar Vers-Szerzés­nek Regulái és Példái írta Kőszegi Eájnís Jó z.-icf 1781. Nyomták Pozsonyban Landerer Mi hály költségével és betűivel. Aztán Orpheu: HolnapOiS-Irás. a.z első magyar havi folyóirat melyet a Józan Gondolkodásnak, Igazaibb Íz­lésnek és a Magyar Történetnek Első Segéllé- sóre adott ki Széphalmy Vintze Kassán Füs- kerti Landerer Mihály költségével. Kazinczy első versei jelentek itt meg többek közt és Ovidius és az anakreoni dalok fordításai. Persze valamennyi könyvritkaságot, sok volna fölsorolni, ezek csak azok, amiket kikaptam a sok közül. A könyvritkaságok mellett a régi hirlap* és folyóiratgyüjtemények is igen je­lentősek. A könyvtárban az eredeti katalógus szerint 3900 kötet van, még pedig: történelmi müvek 1000, jogi 700, filológiai 1300, kézirat 60, különféle 650, idegennyelvű 200 kötet. Több, mint 3000 magyar könyv. Régiségek, ritkaságok, a magyar ‘történelem, irodalom, filológia, jogtudomány kis kincsesbáza. Mint­ha távoli idegenbe az édesanya mesebeli ha- mubasült pogácsáját kapná a gyermek, olyan lesz ez a könyvtár a Prágában tanuló magyar diákoknak, a cseh és német kultúra városá­ban, ime, most rátalálhatnak édes magyar anyanyelvűkre, többezer kötetben össze­hordva. Néhai Széli Farkas tudós és könyvba­rát könyvei igy kerültek kerülöuton legjobb és legjogosaibb helyükre, a magyar fiatalság kezébe. A sors kiszámíthatatlan utjai ritkán okol­tak nekem akkora örömet, mint mikor Cer­nay dr. révén tudomást szereztem erről a 'könyvtárról. Fölkerestem még az egyetemi könyvtár vezető igazgatóját, Jaromir Borecky dr. kormányfőtanácsost, az ismert oeeh költőt. Borecky főigazgató egy végtelenül finom, elő­zékeny ur, nagyon örül annak, hogy a magyar diákoknak egy magyarnyelvű könyvtárat bo­csáthat rendelkezésükre. Elmondta, hogy az egyetemi könyvtár első magyar könyvgyűjte­ménye Frantisek Brabek cseh iró, Madách, Arany, Petőfi cseh fordítójának 500 kötetes magyarnyelvű könyvtára. Brabek könyvei jobbára filológiai munkák. A Széli—Kübelik- és a Brabek-könyvtárat egy modem magyar könyvtárral szándékszik kiegészíteni. Cernay dr. már egy egész listát állított össze magyar könyvekből, amelyeket a kézi könyvtár ré­szére sürgősen meg akar rendelni. Szenes Erzsi. „A finn nép imádságában sem feledkezik meg rólad, magyar testvér-népem" Töredékek Laitinen Tóivá finn lelkész magyarnyelvű felolvasásából, amelyet a finn vendég Komáromban tartott Krisztus születése idején Közép- és Észak-’ Oroszországban mindenfelé éltek olyan nagy nép­törzsek, amelyek a finn vagy legalább is valami közeli rokon-népnek a nyelvét beszélték. A nép- vándorlás idején azután erős szláv törzsek hatol­tak közéjük és évszázadok múltán végül is sikerült hatalomra jutniok felettük. így egy csomó finn nép eiszlávosodott. Innen van az, hogy a mai Oroszország területén is minden második ember antropológiailag finn tipusu. Néhány törzs észak felé vonult és igy sikerűit megmenekülnie a beolvadástól. Ezek a törzsek a Keleti-Tenger mellékein, a jelenlegi Finnország­ban, valamint Észak-Svédorezágban és Norvégiá­ban leltek uj hazát. A két oldalról való szomszé­doknak hamarabb sikerült egységes, egy uralko­dótól kormányzott államokat teremteniük, mint nekünk. Ezekben az államokban más és más volt a keresztyéné ég jellege: Oroszországban a keleti, Svédországban pedig a nyugati egyház volt az uralkodó. Mindegyik természetesen arra töreke­dett, hogy a közöttük levő finn réipet megnyerje a saját hitének. A keresztyénség hódítási mérkőzésében Svéd­ország volt az erősebb és igy a finnek legnagyobb része a nyugati keresztyénségre tért, egyben pe­dig hosszú évszázadokra a svéd birodalomhoz csat­lakozott. A kisebb finn töredék a keleti keresz­tyéné éget vette fel ée népünknek ez a része ké­pezte aztán és képezi mind a mai napig a nagy Oroszország észak-nyugati határrészének a lakos­ságát. A finn népnek ez a töredéke tehát külön­válva élt és él a nemzet zömétől. — Ezért van az, hogy még most is, amikor pedig szívesen egyesül­nének a szabad anyaországgal, -7- az orosz igát kell viselniök, még pedig annak is a legrémesebb formáját. Mi szabad finnek szabad hazánkban még nem örülhetünk tehát, mert közvetlen közelről lát­nunk kell a velünk egy nyelvet beszélő testvérek­nek a mostoha sorsát. A svéd birodalomhoz kapcsolódott finn nemzet- résznek az idők folyamán fontos szerep jutott a történelemben. Miként déli testvérünk: a magyar, itt a Duna-Tisza partjain vére hullásával védte Nyugat várfala gyanánt Európát a Kelet ellen, éppen úgy ugyanezt a feladatot kellett nekünk is betöltenünk odafenn. * Nem nagy a mi számunk. A finn népnek nagy nemzetté való növekedéséhez nem igen volt lehető­ségünk. Az örökös háborúk és a földnek a kietlen­sége erős akadályok. Az időjárás gyakori kedvezöt- lensége folytán nem egyszer történt, hogy egyik napról a másikra semmivé lett népünk egész évi kenyere, amikor aztán fakéregből készült kenyé­ren tengette óletét. Nekem is volt benne már részem. * Hazámnak: Silóm i-nak a területe 344.000 km2, tehát jóval nagyobb, mint a testvér magyar nemzetnek azelőtt volt hazája, amely 325.000 krrr- re terjedt a béke-világban. Finnországnak jelen­leg kerekszámban 3,6to000 lakosa van. Ebből 3,300.000 a finn, — körülbelül 300.000-re tehető a legnagyobbrészt hazám délnyugati részén élő své­dek száma. Természetesen főleg az országnak az ■.TTCg’aMuaufti. i^aueg1 >«rrrag«ra.Tg. északi része igen gyéren lakott Finnország 3,600.000 főnyi lakosságából 8,530.000 ág. hitv. evan­gélikus. A többi 70.000 másvallá&uból kb. 60.000 az ország határ mentén élő görög-keleti vallásu, kb. 3800-ra tehető az országban szétszórtan talál­ható és egyre fogyó u. n. protestáns szakadárok száma, van aztán még 600 római katolikus, 1600 zsidó és mintegy 3500 körül mozog még az emlí­tett felekezetekhez nem tartozóknak a száma. A nem-evangélikusok tehát összesen alig 2%-át, pontosan 1.94%-át teszik még jelenleg hazám lakosságának. ínséges idők gyakran látogattak meg minket, — de a lelki éhség se volt ám kisebb a finn népben. Régtől fogva seregestöl tódultak ifjaink a külföldi egyetemekre. A középkor folyamát: két finn tu­dóst az a megtiszteltetés ért, hogy a párisi egyetem rektora lehetett * A finn nép püspökei a középkorban » lelkes, buzgó férfiak voltak, igazán atyái nemzetemnek,— nem csoda tehát, ha közülök kettőt szentté is nyil­vánított az egyház. Többre már nem volt idő, mert a reformációnak: a keresztyén anyaszentegyház megújhodásának a hullámai 1517 után csakhamar hazánkba is eljutottak. A középkori egyházi szer­vezetnek nálunk utolsó, igazán népe javát tekintő püspöke már a saját pénzén küldött ki papnöven­dékeket, ifjú teológusokat Wittenbergbe, ahol Luther hirdette az evangéliumot. * A lutheri reformációnak egész népünket meg­hódító diadalával kezdődött el igazában a finn néplélek kiművelése. Alikor jelentek meg az első finn nyelvű könyvek, amelyek csakhamar elterjed­tek az egész nép körében. Az anyanyelvűnkre le­fordított szentirás és Luther Kis Kátéja, a finn imádságos és énekes-könyv Őröltre meghódították a finn népet. Természetesen kemény küzdelmet kellett vívnia az egyháznak, amíg a nép a saját szemével tanulta meg olvasni az evangéliumot és otthonossá lett. hitünk egyetlen helyes forrásánál, a Bibliánál. De maga az egyház is jő példával járt elől. Nálunk Finnországban nem bocsátották gyónáshoz, sem az oltár szentségéhez, sőt nem is eskették meg azt, aki nem tudott olvasni, tehát nem tudta olvasni a szentirást és aki nem tudta — de igazában! — a katekizmust. így tanulta meg egyházunknak a nemzedékeket átölelő áldott gondoskodásából ez a nyakas, önfejű finn nép igazán szerelni a nyomta­tott betűt. Ezért van az, hogy a mai Finnország­ban nem egészen 0.5% (alig 3000!) csak az irui- olvasni nem tudóknak a számaránya. * Néhány szegény káplán ée különösen egy föld- mivCsem-ber volt Finnország lelki ébredésének, megújhodásának szent háborújában Jézus hűséges és bátor fegyverhordozója. Ruotsalainen Paavo volt ez'a finn paraszt. Kelet-Finnország­ból származott, egészen egyszerű földmives-ember volt. Iskolát nem járt, a nevén kívül más egyebet csak nehezen tudott leírni, de — szeretett olvasni. Olyan szegény volt ő is, mint nemzete, — éhinség idején nem egyszer evett 6 is fakéreg-kenyeret. I R biiiS ü I FROSTSG ISOTWÉ&IESC, Dratlslava, Eladási hely: Mihály ucca 6 sz. tel. 1602 f|| jfggj Gyár; Ferenciek tere 1 sz, tel. 57. ■ Karácsonyi és Ip ■ R újévi ajánc"ékék! m I 'Ú v,:V £• Lrjrna^yobb választék ékszer és órákban, valamint arany és }vVó';’ ^ '$$$ ezüstáruban, rendkívül jutányos áron. v. Í| P v: | És Ruotsalainen Paavo Isten kegyelméből mégis olyan emberré lett, akinek a neve kitörölhetetlen betűkkel van rávéeve a finn történelem legszebb lapjaira. A XIX. század nagy lelki megújhodásának mun­kása az élet kemény iskolájában tanulta meg a ' Krisztus Jézushoz vezető utat. Ruotsalainen Paavo ezen az utón lett a finn nép vallásos ébredésének és nemzeti megújhodásának a vezérévé. „Paavo , u k k o“-t („Pál apő“-t) méltán nevezték kortársai „két dioecesis püspökének", mert áldott munkás­sága az akkor még két püspökségből éllé egész országra kiterjedt. Különös idő volt ez a mull századiban az én ha­zámban. Lelkileg már-már megdermedt vidékek is, amerre durva szokások és erkölcstelenség közt ■ pusztult jobbra hivatott népem, — néhány év le­folyása alatt egészen megváltoztak, — rájuk sem lehetett ismerni. Manapság erős hitü, tiszta életű, müveit, hazafias éa szorgalmas nép laMk itt Ezek az országrészek ma is Suomi leggazda­. gabb vidéked. A vallásos-erkölcsi megújhodás következtében a : finn parasztság a műveltségnek olyan magas foká- ; ra emelkedett, amilyen ritkaságszámba megy a* • egész világon. Megszámlálhatatlanul sok nálunk ax . olyan földmivee-család, amelynek a tulajdonában ; 3000 kötetes könyvtár van. * [ A mi legkedvesebb vágyunk: az Oroszországban lakó finn-ugor népek közötti missziói munka, — ami teljesen egyértelmű azok megmentésével! —* még nem valósulhatott meg. de nem hagyunk fel { ezzel a reményünkkel. ; A Kelet- és Észak-0roszorszagban lakó rokon finnugor népek íöbbé-kevésbbé még most is po- gányok és egy részük a mérgező pálinka áldozata- t ként a végső pusztulás felé hanyatlik. Ha gyors . segítség nem érkezik, újra megritkul a finn-ugor törzseknek amúgy is nagyon gyér sora. A leg­nehezebb helyzetben éppen a vogulok és az osztyá- i kok, tehát a magyarság legközelebbi rokonai . vannak. * Sohasem feledkezünk meg a mi kedves déli test- , vérünkről, a magyar népről Minden iskolás-gyer­■ mekünk énekes-könyvében meavan a Szózat és a Himnusz és énekeljük őket. A kiváló magyar írók és költőle müvei (Petőfi, Jókai, Mikszáth, Herczeg" F„ st'b.) még a legegyszerűbb falusi házaié könyv­tárában is megvannak. A tavalyi budapesti finn-ugor kongresszus hatása alatt számtalan előadásban ismetették népünk előtt a magyar múltat és a magyar jelent. Mindenfelé — nemcsak városokban, hanem a falvakban, sőt a tanyákon is! — „magyar kör“-ök alakultak, ahol a magyar kultúrát, ismertetik, magyar dalokat énekelnek és magyar színjátékokat adnak elő. Az elmúlt télen egy igen öreg finn prépost a rá­dión Budapestet hallgatta és igen elszégyelte ma­gát, amikor semmit sem értett meg a magyar rádió közvetítéséből. Megkért, hogy szerezzek neki magyar nyelvtant és ő olyan szorgalmasan tanult, hogy most már érti vakmennyire a ti szép nyelveteket. * A világháború nem terjedt ki egészen mihoz- záuk, de az országunkban állandóan százezerfőnyi orosz sereg időzött és népünk között a világ­háború vége felé sok minden undoksdgot elterjesz­ted így pusztíthatott Finnországban 1918-ban a bolsevizmusnak a hullámverése. A hit ée az egy­házunk ellen megindított háború el ie érte célját: egész sor templomunkat és paplakunkat égették fel és a laikusok mellett tíz finn papot is lemészá­rollak, még pedig a legtöbbször egészen állati módon. Több száz év óta nem élt nehezebb időt Finn­ország, különösen pedig a mi drága finnországi egyházunk, mint 1918-ban, a bolsevizmus hónap­jaiban, — de éppen ebben az Ítéletidőben hirdet­hette az egyház az evangéliumot igazi öröm-üzenet­ként a szenvedők megszámlálhatatlan „sokaságé­nak. A templomok — ha ez egyáltalán még fokoe- liató volt, — még jobban zsúfollak voltak: a finn | nép. a finn egyház hatványozott mértékben meg- í nrivödvo került ki a megpróbáltatásból. r * ! \ finn nép Imádságában sem feledkezik meg uvlad: magyar testvér-népem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom