Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-13 / 284. (2209.) szám

1929 december 19, pántért. BCEXLtüo'V-...-íiíssaannaHi Az elzüllött uriliu hosszúim a vádlottak padjára juttatta Nemény Jenőt, a lelkes kassai sportembert Gyújtogatással vádolják Nemény gyógyszerészt — Egy régi kassai patrícius-család ettévelyedett sarja a bíróság előtt Kassa, december 12. (A P. M. H. szerkesztő­ségének teilefonjelentése.) Junius hónapban nagy föltünést keltett Kassa társadalmában, különösen a sportolók között, az a hir, hogy •Nemény Jenő gyógyszerészt, a KAC-nak egy évtizeden át lelkes, vezető tagját, egy izig- ■vérig sportembert, a kassai rendőrség letar­tóztatta s a rendőrségi kihallgatás után az ügyészség fogházába vitték át. A vád, amelyet ellene hangoztattak, súlyos, volt, Nemény Jenőt azzal vádolták, hogy mint a Kassai Sporttelep Szövetkezet igazgatósági tagja, 5000 koronával megvesztegette Le- pesch Bélát, a sporttelep alkalmazottját, „ akit arra vett rá, hogy gyújtsa föl a sport­telepen lévő régi tribünt és kerítést. Mint hamarosan kiderült, a vád egyedül Lé­pések Béla vallomásán alapult. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy Lepesch, mint a Sport­telep alkalmazottja, pénzbeszedést is végzett, de a beszedett összegekkel nem számolt el. Nemény Jenő, aki az elzüllött urifiut többek figyelmeztetése és tanácsa ellenére jó szivből alkalmazta, most fölszólította Lepescht, hogy záros határidőn belül adja át a beszedett pénzt. Lepeseh ennek a fölszólitásnak nem tett eleget,, mire Nemény a hűtlen pénzbeszedőt sikkasztás miatt a rendőrségen följelentette. Lepescht beszállították a rendőrségre s ki­hallgatták. Azzal a meglepő vallomással állott elő, hogy ő nem sikkasztott, ő a beszedett pénzeket jogosan tartotta magánál, mert Ne­mény Jénő 5000 koronát ígért neki, ha a sport­telepet fölgyujtja. ő a megbízásnak eleget tett s ezért jogosan tartotta vissza a beszedett pénzekből a neki járó összeget. Ennek a vallomásnak alapján Nemény Jenőt letartóztatták s heteken át vizsgálati fogság­ban tartották. Ügyvédjének, Ladányi Jenő dr.-nak fáradságos közbenjárására végre sza­lldegba i oknál) Kérj© a csizi jód bróm ivó- és | fürdőkurák használati utasítását, j Csízfürdő, jj hadilábra helyezték a meghurcolt embert., az eljárást azonban tovább folytatták ellene. Lepesch Béla vallomása alapján az ügyész vádat, emelt elsősorban a följelentő ellen, az­után vád alá helyezte Nemény Jenőt is gyújto­gatásra való fölbujtás miatt. A szenzációs bünpör ma került tárgyalásra a kassai esküdt­széken. A tárgyalás elnöke Krisko dr., a vádat Cic- varek dr. ügyész képviseli. Nemény Jenőt La­dányi Jenő dr., Lepesch Bélát Nógrády Albert dr. védi. A tárgyalás iránt igen nagy érdeklődés nyil­vánult meg. A tárgyalási termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Elsőnek Lepesch Bélát hallgatták ki. A bí­róság előtt is megismétli vádját. Elmondja, hogy két nappal a tűz előtt odajött hozzá és Eiedler Ede szolgához a szövetségi pályán Ne­mény Jenő s megbízta azzal, hogy gyújtsa föl a régi tribünt. Ezért 5000 koronát Ígért neki. Lepesch vallomásában sok ellentmondás és sok uj momentum is van, amiket első vallomá­sában még nem hozott föl. Nemény Jenő vallomásában elmondotta a Kassai Sporttelep Szövetkezet megalakulásá­nak történetét. A vádat Lepesch bosszumüvének mondja s meggyőző argumentumokkal mutatja ki a a vád tarthatatlanságát. Bizonyítja, hogy 100 koronán felüli összegről nem volt utalvá­nyozási joga s hogy 5000 koronát éppen ezért nem is ígérhetett.. Mikor a tüzvizsgálatot tar­tották & Lepescht elsőizben hallgatták ki a rendőrségen, nagy fölháborodással mondotta el tanuk előtt neki, hogy Pacsay rendőrbiztos rá akarta venni, vallja azt, hogy 5000 koronát ígértek neki, ha fölgyujtja a telepet. A biztosí­tás 70.000 koronára szólott, az uj tribün épí­tése 200.000 koronába került. Pontos órák, ékszerek, részletre is Keddinél. Kosice, Srobár ucca 3. Államvasutak szállítója. lert pedig megfizette azért, hogy maga mellett valljon. Az elnök rendreuta&dtja Lepescht, aki most vérvörösre vált arrcal rikoltja Nemény felé: — Különben is, maga már ült fogházban, Budapesten, a Margit-köruton. Nem is Nemény Jenőnek, hanem Neumannak hívják. Az elnök rendreutasitja Lepescht és megfe­nyegeti, ha továbbra is igy viselkedik, rend­bírsággal sújtja. Pacsay rendőrbiztos megcáfolja, mintha ő Lepeschnek bármilyen tanácsot adott volna vallomásának megformálására. Fiedler Ede tanú pedig kijelenti, hogy Nemény Jenő sem­miféle megbízást nem ado^- a sporttelep föl- gyújtására, erről előttük sohasem beszélt. Fiodlert és Lepescht szembesítik és most újból heves jelenetekre kerül a sor. Fiedler szemére veti Lepeschnek, hogy aljas módon hazudik, mire Lepesch annyira indulatba jön, hogy vé­gül dühében sírva fakad. Több érdektelen tanú kihallgatása után Richter János sörgyári igaz­gató tesz tanúvallomást, aki lesújtó ítéletet mond Lepeschről. Ismeri az elzüllött urifiu gyermekkorát. Ez az ember morál insanityben szenved. Megbízhatatlan, hazüdozó, jellemte- len. 65 éves édesatyját megverte, anyját éhez- tette, családjának és az egész környéknek ré­me volt. A tárgyalás folyik, ítélet az esti órákra vár­ható. , Izgalmas szembesítésre kerül a sor Nemény és Lepesch között. Lepesch: Igenis, maga gyujttatta föl, Fied­^ ww WWWV Vi wwW'lEy ww W w wwWW www<^jrww wWWw w WWW wr#Ww'wVw Kőzet tízmillió koronás kárt okozott a tűzvész a nagytapolesányicukorgyárban Minden valószínűség szerint gyújtogatás történt — Á gyár legíetsö emeletén támadt a tűz, ahol már hosszabb idő óta szünetel a munka Nagytapolcsány, december 12. (Saját tudósi­tónktól.) Rövid jelentésben beszámoltunk ar­ról, hogy a nagytapolesányi cukorgyárban tűz ütött ki, amely a gyárépületben óriási pusztí­tást vitt véghez, úgyhogy az épülettömb egyes részeiből csak a füstös falak maradtak. A tüz- katasztrófáról nagytapolesányi tudósitónk. az alábbi jelentésben számol be: Kedden délután három óra 10 perckor isme­retlen okból kigyulladt a nagytapolesányi cu­korgyár. A lángok a cukorgyár legfelső emeletén, az emeleti traktus kellős közepén csaptak föl, aminek annál nehezebben lehetett magyará­zatát találni, mert az üzem tiz nap óta szü­netelt s a munka már csak a tisztogatások­ra, valamint a gépek rendbehozására irá­nyult. A tűz kiütésének helyén senkinek sem lehetett keresnivalója, egyrészt azért, mert az üzem állt és ott nem folyt munka, másrészt pedig, mert a kérdéses hely csak nehezen közelíthető meg. A cukorgyárnak jólszervezett és fölszerelt tűzoltósága percek alatt a helyszínen termett és teljes apparátussal fogott hozzá a tűz loka­lizálásához. Nagy erőfeszítéseket tett és min­den igyekezetével gátat akart emelni a ter­jedő vésznek, fáradozása azonban hiábavalónak bizonyult. Háromnegyedóra múlva a lángokban álló gyárépület helyzete reménytelennek látszott. A tűz terjedését elősegítette, hogy a tetőzet kátránypapirral bevont fából készült és hogy a délutáni órákban erős szél volt, amely to- vábbhordta a szikraesőt. Nemsokára segítsé­gül jött a környék tűzoltósága is és most minden erőt a cukorraktár megmentésére összpontosítottak. A raktárt egy vasbetonfolyosó köti össze a gépházakkal s a tűzoltóság úgy akaTt men­teni, hogy a folyoisót tűzbiztos anyagokkal el­torlaszolja. Ehhez a munkálathoz azonban ke­vésnek bizonyult a tűzoltóság. Bevonták a cukorgyár hivatalnokait és munkásait is, akik téglát hordtak és homo­kot lapátoltak. Közben kivonult a osendőr&ég, kordont vont az égő cukorgyár köré és megakadályozta a kiváncsi tömeg behatolását a gyártelepre. A pánik meglehetősen nagy volt, de az oltásnál segédkező hivatalnokok, munkások, valamint a tűzoltóság között vasfegyelem uralkodott, amelynek jó hasznát vették a vésszel szembeni küzdelemben. Hat óra tájban egymásután érkezett meg á nagyszombati, nyitrai s valamivel későbben a pöstyéni tűzoltóság. Ekkor már tizenhét gőz- és kézifecskendő szegeződött a láng­tengerre. A fékevesztett elem azonban tovább tombolt és esti 8 és 9 óra között ért a dühöngő tűzvész a tetőpontra. Amikor az emberi erő tehetetlennek bizo­nyult, segítségül jöttek a természet erői. A szél megfordult, az ég csatornái megnyíltak, eső hullott és segített a tüzet oltani. Tizenegy órakor már láthatóan lohadtak a lán­gok és újjáéledt a remény, hogy a cukorrak- tárt sikerül megmenteni. A tűzoltóság és a gyár alkalmazottai to­vább dolgoztak az egész éjszakán át. Reggeli négy óra: Á gépház, a gyár szive, leégett. A vaksötét éjszakában kísértetiesen izzott a romhalmaz. A vidéki tűzoltóságok már elvonultak, csak a nagyszombati és a helyi tűzoltóság áll őrt az izzó és néha még föl-föllobbanó romhalmaz mellett. A répaház, a laboratórium, a cukorraktár, a megraktál’, egy-két melléképület sértetlen, a gyárépület komplexumának többi része azonban elpusztult. A gépházakba egyelőre lehetetlen bemenni, mert odabenn omladozik és izzik minden. A gyár biztosítva van, a biztosítás összegét, azonban titokban tartják. A tűzkár szakértők szerint meghaladja a tíz­millió koronát. Emberéletben nem esett kár, sérülés nem történt. A hatóságok gyanúja az, hogy szándékos gyújtogatás történt és ebben az irányban nagy eréllyel folytatják a nyomozást. Kiiemchónapi börtönre Stolberg-Wernigerod grófot Bizonyítékok hiányában csupán gondatlanságból okozott emberölésben mondották ki bűnösnek Hirschberg, december 12. A bíróság teg­nap délután negyedhat órakor hirdette ki az ítéletet Síolberg-Wernigerotíe Keresztély gróf bűnügyében. Miután a tárgyalás folya­mán semmi olyan bizonyiték nem merült föl, amelyből az előre megfontolt szándékot megállapíthatták volna, a bíróság csupán gondatlanságból elkövetett emberölésben ta­lálta bűnösnek a fiatal grófot, akit az eny­hítő körülmények figyelembevételével ki- lenchónapi börtönre Ítéltek. Az Ítélet nem jogerős, mivelhogy a védő föilebbezést je­lentett be. Az ítélettel egyelőre lezárul ez a .szenzá­ciós bünpör, amely egy ősrégi német arisz­tokrata család legbelsőbb életét vitte a nagy nyilvánosság elé. Sokaknak lelkében kétely maradt még hátra, de a bírák is az Ítélet indo­kolásával arra az álláspontra helyezkedtek, amikor Keresztély grófot Oedipushoz hason­lítják, hogy a fiatal grófot eléggé megbünteti a lelkiismeret önmardosása, az a tudat, hogy az ő bűnéből, vagy csupán gondatlanságából pusztult el édesatyjának élete. Országúti vermekben és Iák alatt kutatnak a morvaországi kasszaiuró- ktrály íéimilüós zsákmánya után Gmnt, aki a cinkossá lett fogházőr segítségével a rács mögül irányította bandája betöréseit, formális csekkekkel fizetett ttpénztárábóla — A rendőrség a préda nyomában Olmütz, december 12. Az elmúlt hetekben több Ízben beszámoltunk arról, hogy Grunt, a morvaországi kasszafurókirály, az olmützi ke­rületi bíróság fogházából is folytatta üzelmeit s csak hosszas nyomozás után derítették ki cinkostársait egy fogházőr és annak felesége személyében. Grunt, aki nagyszámú banda élén áll, hosszú hónapokon keresztül fosztogatta a morvaországi gyárak, vállalatok páncélszek­rényeit és tebbszázezerkpronás zsákmányra tett szert. Amikor lefogták, semmit &em találtak nála a Tablott pénzből, mire lázas nyomozás indult meg a préda fölkutatására. Noha Grunt és egyenkint összefogott huszonöt társa már a fogház rácsa mögött ült, a hatóságok legna­gyobb csodálatára, mégsem szűntek meg a be­törések, sőt még eredményesebbeknek bizo­nyultak, mint azelőtt. A megindult nyomozás szenzációs adatokat derített napvilágra. Meg­állapítást nyert, hogy Grunt megvesztegette egyik őrét, aki fele­sége utján továbbította a betörő üzeneteit s aprólékos részletességgel kidolgozott hadi- terveit a még szabadlábon lévő cinkosok­hoz. A kasszafurók azután vezérük utasításait pon­tosan végrehajtva, ismételten nagy zsákmány­hoz jutottak a fölfeszitett páncélszekrények­ből. A fogházőrt és feleségét letartóztatták, azonban a banda elrejtett kincsének a nyomá­ra sehogy sem tudtuk akadni. A gonosztévők ugyan váltig azt erősitgették, hogy a hatalmas összegeket szétosztották egymás között s kiki elköltötte, azonban ezeknek az állításoknak nem lehetett hitelt adni, mert a Grunt által közvetített s elfogatása pillanatában lefoglalt ii’ományok között a banda tagjainak neveire pontosan kiállított pénzutalásokat is találtak, amelyeket Grunt állított ki, többek között vé­dőügyvédje javadalmazására. A betörő „csekk“-jeit megtalálták, de nem a titkos pénztárt, amely ezeket beváltotta. Annyit si­került megállapítani, hogy a bandita egyik vastrezorja Holics mellett van elásva, de mire a rendőrség odaért, már csak az üres veremre bukkant. Az egyik; betörő, akit kivittek az ásatáshoz, bevallotta, hogy a pénztár mintegy 80.000 korona tartalom­mal Olmütz közelében van most elásva egy fa alatt, de azt a bizonyos fát már vonakodott meg­jelölni. A rendőrség azonban tudja, hogy ez csak amolyan „kézipénztára“ lehetett a bandának s lankadatlanul nyomoz a „főpénztár" után is. A nyom Prerauba vezet, a banditák egyik fészkébe. Hir szerint egy ottani asszony őrzi Grunt kincsét, amely több, mint félmillió ko­ronát tesz ki. Karácsonyig minden előfizetőnk megkapja a Prágai Magyar Hírlap 1930. évi naptárát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom