Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-08 / 280. (2205.) szám

MW dteoembqr 8, vasárnap.

^JtASGM-J^AíCífeAR-HnUiAP

JK&ZOAZÖASÁG

A német gabonavámok emelése

Irta: Mágocsy-Dietz Sándor

CWefceelováilria mezőgazdasági, ipari és kereske- üetesi köreit érthető italomba hozta a német birodalmi gabona vámok emeléséről szóló híradás. Még egy éve sincs annak, hogy a német birodalom ookor vámjának felemelésével érzékeny csapást mórt Csehszlovákia mezőgazdaság’ életére és máris újabb vámemeléssel kell ar, exportnak leszámolni. A német galbonavámok emelése elsősorban is legnagyobb részben a mezőgazdaságot sújtja, mely anélkül is már eléggé nyög az egész világra kiterjedő válság miatt. Érzékenyen érinti azonban a malátaipart ée az exportkereskedelmet is. Csehszlovákia 1928-d>an 254 millió K értékben exportált a német birodalomba gabonát, malátát, lisztet és gabonából származó ipartermékeket, mely ezen vámosztályba sorozott egész exportjának 30 százalékát tette ki. 135 millió K é %ü összes árpa j kiviteléből 66 millió K értékű és 474 millió K értékű összes maláta kiviteléből 130 millió K értékű nyert a német birodalomban elhelyezést. A néniét vámemelések kiabáló megcsúfolása a népszövetség által propagált vámibékének. De önön magával szemben la eUenuiondáöba került a német birodalom, mert az elsők között irta alá a népszövetség azon határozatát, mely a vámok fokozatos csökkentését ajánlja. Éles ellentétben áll Svájc magatartásával, hol nem régen népszavazással döntötték el a gabona monopólium megszüntetését. Tekintettel arra, hogy a német gabonavám emelése a köztársaság határain belül Szlovenszíkó érdekeit speciálisan is igen jelentékeny mértékben sérti, azt hiszem, érdeklődésre számíthat azoknak az okoknak a vizsgálata, melyek a német birodalmat ezen látszólag megmagyarázhatatlan lépésre kényszerítik.

Á mezőgazdaság világválsága a német gazdákat sem kíméli meg és különösen Poroszország északi részét egyenesen katasztrófáiisan sújtja. Megbízható statisztikai adatok szerint az ottani üzemek kótmarmad része veszteséggel dolgozik. A német mezőgazdaság válságát eredetileg ugyanazok az okok idézik elő, melyek terhe alatt az egész világ mezőgazdasági szenved. Ezen okokra nem régen ismételten rámutattam és ezért ma feleslegesnek tartom megismétlésüket. A német nép erős gazdasági érzéke mór évek óta keresi a válságok megoldásának eszközeit és erre vonatkozólag már nagyon sok javaslat készült. A javaslatok közül kiemelkedő helyet foglal el a „Viermannerpro- gramm“, mely leszögezi mindazokat a teendőket, melyek a válságot enyhíthetik. A javaslat a legkülönbözőbb agrárcsoportok képviselőinek közös megegyezésével jött létre.

Az agrárpolitikai helyzet megvizsgálása és a válság okainak megállapítása után Sobiele, Brandea, Hewses és Fehr kijelöltek a válság enyhítésére alkalmasnak kínálkozó eszközöket A program szök- ség&eüek minősíti az állam aktiv segítségét, a magánosok és az állam szoros együttmunkáikodását, a mezőgazdasági pénz- és hitelügy országos megszervezését, a beszerzés és az értékesítés egyszerűsítését s reformját, a standardizálás keresztülviteléhez az állam segítségét, a gabonagazdálkodás központi vezetését, a mezőgazdasági termények fokozott vámvédelmét és a biriJkeloszlós reformját. A program megvalósítása céljából birodalmi gabonatanács és kereskedelmi központ felállítását követelik. A fokozott állami beavatkozásban és a kötött gazdálkodásban látják tehát azt a rendszert, mely á mezőgazdaság egyensúly?1 újra helyreállíthatja. Meggyőződésük, hogy a kötött gazdálkodás még a tőkeképződést is előnyösen befolyásolja és a mezőgazdaságban jelentkező tőkehiányt pótolni fogja. A Viermannerprogramm-ot a német agrár- politika — egyes kisebb irányzatok kivételével — magáévá tette és ma minden a mezőgazdaság érdekében tett intézkedés ennek szellemében mozog.

A programot — persze — nem lehet máról-holnapra megvalósítani, de minden intézkedés a kötött gazdálkodás bevezetését készíti elő. A legfontosabb és legsürgősebb teendőknek a magas vámvédelem megteremtését látják é6 ezért az első komoly javaslat, mely a parlament elé került, a vám emelését követeli.

Eg7 másik program a szociáldemokratáktól ered, melyet neves agrárteoretilcusuk, Baade dr. állított fel. Baade abból a megfigyelésből indult ki, hogy a gabonaárak Ősszel mindig lényegesebben alacsonyabbak, mint tavasszal és ebből azt következteti, hogy ősszel a külföldre olcsó áron elkótyavetyélt gabonát tavasszal drágán kell visszavásárolni. Ezen általa fölállított teória alapján a gabonaárak ingadozásának kiküszöbölése céljából a gabonabevitel- ée kivitel szabályozását kívánja, sőt teljes gabonamonopólium bevezetését tartja szükségesnek. Baade teóriáját és azon felépült programját idővel a mezőgazdaság egyes vezető körei is magukévá tették és annak leghangosabb szószólói ma a nagybirtokosok közül kerülnek ki.

A két programban a módszert illetőleg tehát két különböző irányzat áll szemben egymással, céljukban azonban hajszálnyira megegyeznek, mert mindkét program az áringadozások kiküszöbölésére irányul. Megegyeznek abban, hogy úgy a termelő, mint a fogyasztó érdeke az árak stabilizációját követeli A bábom után bekövetkezett nagy áringadozásnak a német birodalomban a* általános okokon kívül egészen speciális okad is vannak.

A német birodalom gabonakereskedelmét már régen a Sdbeuer-kcraerm, jobban mondva ennek egyik vállalata a Qetreide, Industrie and Komnrts- nion A. G. irányítja. Ez az egész kontinens legnagyobb gabonakereskedelüti vállalata, mely évente 15 millió méter-mázsa gabonát forgalmaz. Érdekeltsége kiterjed a legnagyobb német malmokra és igen jól megszervezett bevásárlási hálózattal

zebb napok következtek be a konzemt majordzáló nagy bankok szabadulni igykezték engagement- jüktói és a kolosszális vállalót felajánlották a német mezőgazdaságnak, illetve a német mezőgazdaság szövetkezeti nagy bankjának, a Preussen- kasszának. A közgazdasági élet minden terén megnyilvánuló kocentráeiós irányzat magával ragadta a gazdákat és úgy gondolták, hogy a trösztöeitée segítségével megvédhetik érdekeiket. A Preussen- kassza bele ment a felajánlott üzletbe és Renten- bankkal egyetemben megvásároltál!; a Söheuer- konoern majoritását. A német mezőgazdaság abban a hitben tette azt, hogy azután maga intézhetni gabonájának értékesítését. Azonban nem úgy lett, mert habár Scheuer és Hagedorn részvényeik eladását azzal motiválták, hogy segíteni akarnak a válsággal küzdő gazdákon, a vállalót magánvállalatnak deklarálják, melynek minél nagyobb jövedelmezőségre keÜ törekedni. A feonzern tovább Scheuer Károly vezetése alatt maradt és a nagyobb haszon biztosítása érdekében igen sok esetben háttérbe helyezi a német gazdák érdekeit. A koncéra legnagyobb részben import ée tranzitó kereskedelemmel foglalkozik és bizony nem igen egyeztethető össze a német mezőgazdaság érdekével, hogy azokat a szükségleteiket, legyenek azok akár belföldiek, avagy külföldiek, melyeket német gabonával lehetne fedezni, idegenből származó gabonával látják el. A mutt őeszel Lengyelországban igen oic6Őn nagy mennyiségű rozsot szereztek be, melyet később Skandináviában és az északi államokban igen magos áron tudtak értékesíteni. Ugyanakkor azonban a német gazdáikat gabonájuk visszatartására biztatták azzal a mogokolással, hogy az árak alacsonyak és tavasszal majd drága áron kéllene az ősszel olcsón eladott készleteket pótolni. Sctheuer és Hagedorn a legnagyobb ráfi i- nériával dolgoztaik és tervük szolgálatába állították úgy az érdek képviseleteket, mint a malmokat. Raktárhe 1 ységeket és olcsó hitelt "bocsátották a gazdik eendeikenéeéma, csakhogy lehetővé tegyék

a gabonakészletek visszatartását és kikerüljék, hogy a gazdák gabonájuk eladásával lerontsák a lengyel rozsért külföldön elért magas árakat. Tavasszal a német gazdák pedig egy szép reggelen arra ébredtek, hogy visszatartott gabonájukat fel kell takarmányozniok. A koncéra manipulációja tekintélyes veszteséget jelentett a hiszékeny német gazdáknak. Az árak iszonyú zuhanását az állam érdekeltségébe tartozó Deutsche Getreidehandels- Gesellsohaft vásárlásai sem tudták megakadályozni, mely vállalat erkölcsi kötelességből a piacra dobott készletek nagy részét felvásárolta. Ezen mentőakció során az állam fizette meg azt az árkülönbözetet, melyet a Scfoeue r -kórusé m a lengyel rozson, mánt nyereséget zsebre vágott Senki sem fog csoldélkozni esek után, ha úgy a mezőgazdák, mánt az állam a behozatal szabályozáséra törekszik és ezen az utón igyekszik a Scheuer-konzern nagy hatalmát letörni.

Könnyű az előreboosátottak ismerete utón megérteni, úgy a német gazdák, mint a munkásság álláspontját. A fogyasztóközönség joggal fordul a gabonakereskedelem erős kocentráciőga ée a termelők egyesülései ellen. Az ingadozás főokát abban látja, hogy a gabonaforgalom egy szervezet kezébe tömörül, mely nagy készleteivel, saját önös érdekeinek megfelelően befolyásolja a piacot. Egészségesebb helyzetinek tartják, ha a gabonaforgalmat egyes magánosok bonyolítják le, mikor az áringadozást sok eredő mérsékeli. A gazdák a gabonabevitel monopóliuménak megteremtését, vagy legalább ia annak aaabMyoafisét, illetve a gabona behozatali központ feláliitázéit sürgetik. A birodalmi kormány kesét a különböző érdekek nagy mértékben megkötik é* egyedül a vámok felemelése áll rendelkezésére. A gabona vám- novella az eddigi 5 RM. vámon kivT 2.50 RM. pótlékot az u. n. ,.Preisausgleidhgebühr‘‘-t kívánja életbe léptetni, ha a búza belföldi havi átlagára 26 RM. alá etiíyed. Ha a havi átlag — ár a 28.50 RM-t meghaladja, akkor as a pótlék megint átesik. A pótléknak megfelelően a behozatali jegyek értéke is emelkedik. Ez a javaslat már régen készen van és első formája óta már igen sok változáson ment keresztül. Az Ausgle ichgebüh r-1 eredetileg Dietnidh közélelmezésügyi miniszter csak a búzánál akarta életbe léptetni, de később a gabonakereskedelem és Baade dr. követelésének engedve kiterjesztette azt a többi gabonamenüekre is.

Különböző okai vannak annak, hogy a javaslat nem került már régen a ház elé. Erős akciót indított a javaslat ellen Soheuer is, kinek a gabona behozatali vámok emelése semmiféleképpen sem kon verni ál és ki nagy befolyásánál és Összeköttetéseinél fogva hatalmas erőket tudott a javaslattal szemben felsorakoztatni. A munkások az elszigetelt vámemelés következtében a kenyér megdrágulásától tartanak. Az ellenakciók miatt júniusban a javaslat benyújtása elmaradt és csupán egy szakbizottságot küldtek ki a kérdés ujahb véleményezésére. Lehet, hogy ezzel el is odázódott volna megint a gabonavámol: emelése, ha a Preussen- kaesa erőszakoskodása bele nem szólt volna a dolgok sima alakulásába. A gazdák nehéz helyzetüknél fogva, nem tudták visszafizetni a mütrá- gyahátelt és ezt a Preussenkassa felhasználta arra, hogy a* agrárhitel terjedelmének mesterséges növelésével hatalmát még tovább kiterjessze. A gazdák nagymértékű eladósodottsága folytán ugyanis a Preussenkassa által engedélyezett hiteleket a szövetkezetek a mütrágyaakció finanszírozása miatt teljesen kimeri tették, habár e hiteleket csak a nehéz időkben a termés eladásáig és a műtrágya uj beszerzésekor volna szabad átmenetileg igénybe vermi. A ozorait helyzetben hitel nélkül álló gazdáknak a Soheuer - kcuzern lombardhitelt ajánlott fel, mely egyértelmű azzal, hogy a gazda nemcsak gabonáját köti le, hanem megint lemond az áralakulás szabad kihasználásának lehetőségéről. A gazda a lombardhitel költségeit nehezen tudja viselni és hogy a költségektől caabadntymw később kénytelen gobnirfőát a kmmamk MaW