Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-08 / 280. (2205.) szám

TORCttA\ACfe\RHmiiAJ? 9 ítSS december 8, Felvonulnak a janowilzi kastély tragikus éjszakájának tanúi a hirschbergi törvényszék előtt Keresztély gróf a szerencsétlenség után nem volt eszénél - Titokzatos kap­csolat és titokzatos levelek, amelyeknek igen sok közük van a rejtélyhez Hirschberg, december 7. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától.) A jannowitzi dráma teg­nap délelőtti tárgyalása Stolberg-Wernigerode Keresztély grófnak kihallgatásával telt eL A délutáni tárgyalás kezdetén az elnök bejelen­tette, hogy a vádlott négy fivére nem él tamuáai jo­gával. Jellemző az is, hogy a vádlott nagybátyja, Ka­roly gróf, aki Ausztriában, él « akinek a vád­lott édesanyjával való viszonyáról a tárgyalás folyamán idáig is említés történt, a tanúvallo­mást szintén megtagadta. A tárgyalás folytatása alkalmával Keresz­tély grófot a tett után tanúsított magatartásá­ról hallgatták ki. Azt a régebbi kijelentését, hegy atyjának holtteste mellett letérdelt és megcsókolta a kezét, a mai tárgyaláson vissza­vonta. Elnök: Mit tett azután, hogy látta, hogy édesatyját eltalálta a golyó? Vádlott: A szobából a fürdőszobába szalad­tam, hogy vizet hozzak. Lábaira azonban hir­telen fölmondták a szolgálatot és ö&szeestem. Csak jó :idó múlva tudtam összeszedni magam. Volt kertészünk özvegyének házába siettem, amely a várnak közvetlen közelébén van. Keresztély gróf ezután megerősíti, bogy első vallomása alkalmával betörőkről beszélt, akik atyját meggyilkolták volna, most azonban nem tudja megmondani, miként jutott ez a dolog eszébe, mert érzékei akkor teljesen fölmond­ták a szolgálatot. Az elnök ezután azt kérdezi tőle, hogy nem ő nyitotta-e ki előzetesen a gazdasági udvar hátsó kapuját. A vádlott kijelenti, hogy ma imár erre nem emlékszik. A kertész özvegyétől nővérének, Antóniának szobájába ment és ott hosszabb ideig ült az ágyon. Ezt az éjszakát nővére és édesanyja Eberbard gróf szobájában töltötték. Elnök: Mi történt azután? Vádlott: Amikor derengeni kezdett, már nem volt világos előttem, hogy én lőttem-e. Egyáltalán sémire sem emlékeztem világosan. Ezután a szobámba mentem és átöltözködteim Azt mondták, vegyem fel sötét ruhámat. Még most sem tudom, miért mondták ezt. , Elnök: Miért mondotta el vallomásaiban is­mételten az ön ellen elkövetett támadás me­séjét? Vádlott: Nem tudom megmagyarázni. Igazán nem tudom, hogy jutottam erre a gondolatra. Elnök: Komolyan hiszi, bogy egy normális ember toljes nyolc napon át ismét és ismét el­mesélje, hogy megtámadták, mig önben az ese­ményeknek már teljesén tisztán kellett élniök, tudnia kellett, hogy az, amiket elmond, nem igaz. Vádlott: Azt kell mondanom, amit azelőtt mondottam, még ma sem tudom, hogyan jutott az eszembe ez az esztel enség. Az elnök most fölhozza, hogy egy harmadik ■személyt is belekevert a gyilkosság gyanújá­ba, még pedig Wabitz kertészt. Vádlott: Közvetlenül nem vádoltam őt, csak különböző kifejezéseket használtam ellene és amiatt szidalmaztam, hogy atyámról a szeren­csétlenség után rosszakat mondott. Ezzel befejezték az apagyilkossággal vádolt fiatal gróf kihallgatását és rövid szünet után megkezdették a bizonyítási eljárást. Az egész tárgyalóterem nagy izgalma közben lépett a biróság elé a vádlott nővére, Antónia grófnő, Ohnesórge gróf felesége. Az elnöknek arra a kérdésére, vájjon vallani akar-e, halk hangon mondja az igent. A vacso­ránál végbement eseményeket ugyanúgy adja elő, mint vádlott fivére. Úgy az asztalnál, mint később atyjának dolgozószobájában építési ter­veket beszéltek meg. Ezután aludni tért. Hir­telen zajt hallott. Az ablakhoz szaladt és látta, hogy fivére a ház előtt a köveken fekszik. Nyögött és értelmetlenül mormogott. Elnök: Mit mondott a fivére? Tanú: Ezeket a szavakat hallottam: „Segít­ség. segítség! Megtámadtak! Valaki fojtoga­tott! Egyikük benn van!“ Elnök: Mire gondolt, amikor ezeket hal­lotta? . , Tanú: Hogy idegenek vannak * házban. Anyámmal azonnal az alsó helyiségekbe siet­tünk és láttuk, hogy a-tyám élettelenül fekszik a kereveten. Fivérem még az éjjel hozzám jött. Elnök: Nem mondta-e önnek, hogy valamit elkövetett? Tanú: Nem. A* volt a benyomásom, hogy rendkívül kétségbe van esve. Elnök: Egy szóval sem említett*, hogy 6 ej­tette a gyilkos lövést? Tanú: Nem. Elnök: Megkísérelte, hogy fivérét megnyug­tat*? Tanú: Igen. Elnök: Édesanyjuk nem adta-e fivérének azt a tanácsot, hogy menjen a paphoz é* mondjon el mindent? Tanú: Ezt már nem tudom. Az elnök ezután az elégetett levelekről be­szól, amelynek hulladékát rögtön a tett fölfe­dezése után találták meg. Mégkérdezi a tanú­tól, hógy tudott-e arról, bogy Károly nagy­bátyját intim viszony fűzte édesanyjához. A tanú igenlőleg felel erre a kérdésre. Elnök: Nem tartja-e lehetségesnek, hogy édesanyjának szerepe lehetett ebben az ügy­ben? Talán megfigyelte, hogy a kérdéses estén édes­anyja a fegyver szekrény mellett volt? Tana: Nem. Elnök: Fivére igazmondó-e? Tanú: Igen, de gyönge jellemű. Az elnök újból a vádlott makacs tagadására és félrevezétési szándékára tereli a szót. Meg­kérdezi a tanútól, hogyan magyarázza meg ezt? Tanú: Egyáltalán nem tudom megmagya­rázni. Elnök: Hisz-e neki, mikor ezeket mondja: ,.A lövés gondatlanságból eset,t?“ Tanú: Igen, ezt elhiszem neki. Elnök: Beszéltek-e valaha a családban arról, hogy jobb lenne, ha atyjuk nem élne? Tanú: Nem. Arra a kérdésre, vájjon tudóit-e arról, hogy édesanyja és Károly nagybátyja között élénk levelezés volt ,s tudott-e arról, bogy édesanyja ezeket a leveleket megőrizte és a vádlott is hozzájuk férkőzhetett, a tanú kijelenti, hogy a levelezésről tudott, de arról nem volt tudo­mása, hogy anyja meg is őrizte a leveleket. A tanúvallomások további folyamán Stief kertész özvegyét és leányát hallgatják ki, akik elmondják, hogy a végzetes éjszakám lakásuk ajtaján kópógtak. Fömyitohták az ajtót és Keresztély gróf ro­hant a szobába. Egészen meg zavar odottoák látszott és mindkettőjüknek az volt a meggyő­ződésük, bogy sokat ihatott. Kávéval kínálták , meg, de a gróf ezt visszautasította. Sohulz kovács a kritikus éjszakán állandóan segély kiáltást hallott. A ház elé sietett és ott találta a fiatal grófot, amint a ház falához tá­maszkodik. A gróf elbeszélte neki, hogy meg­támadták és állandóan azt kiabálta, hogy meg kellett halnia. A tanú ez után a gazdasági udvaron át a. .gróf dolgozószobájába ment. A padlón szétszórva több üres töltényhüvely feküdt, azután egy vadászfegyver, egy orresiptotőnek darabjai és egy állkapocs részei. A kereveten ült, Eber­bard gróf, akit teljesen elöntött a vér. A tegnapi tárgyalás befejezése után a bíró­ság este hat óra tájban helyszíni szemléi tartott. A helyszíni szemle eredménye igén kedvező a vádlottra. Megállapították, hogy a fegyver töltése közben egy lapangó töltény nagyón könnyen kilökhette magából a halá­los golyót. Szombatón délelőtt folytatták a tanúkihall­gatásokat, Panitz, egészségügyi tanácsos akit a kritikus éjszakán a kastélyba hívtak, rendkívül fontos tanúvallomást tett Elmon­dotta, hogy Keresztény grófot rendkívül fel­izgatott állapotban találta. Szive rendkívül hevesen dobogott Olyan benyomást tett, mintha nem volna eszénél s hányási ingerrel küzdött. Az orvos és Gompert jószágigazgató között a következő beszélgetés alakult ki: Gompert: A grófot tartja a tettesnek? Pánit* dr.: Igen. Gompert: Magam is. Gompertet az elnök kikérdezi erre a be­szélgetésre vonatkozólag, a jószágigazgató azonban nem emlékszik rá vissza. Panitz dr. azt is hallotta, hogy Keresztély gróf ezeket mondja: — A gazemberek, akik atyámnak annyi pénzzel tartoztak, most megölték őt. A doktor gyanúját ez a kijelentés még in­kább fokoztá, mert úgy tűnt fel neki a do­log, hogy a fiatal gróf másokra akarja tolni a bűnt. Másnap reggel még inkább megerő­södött gyanúja, hogy á betörőkről mondott történet csak kitalált mese. Azt mondták, hogy Keresztély gróf a szuperintendensnél volt. Mindenki megegyezett abban, hogy val­lomástétel céljából volt ott. A doktor el­mondta a grófnőnek, hogy Keresztély grófot tartja a tettesnek és azt is mondotta, hogy a lövés ta&án véletlenségből dördült el. Talán leUomáflPa lehetne bírni a grófot. A grófnő ■ ebbe először bele is ment, később azonban ezt mondotta: — Semmi sem lesz belőle. Ha a gyerek egyszer valamit a fejébe vett, akkor azt senki sem veri ki onnét. A Stolbergek mind ilye­nek. A tanúnak azonban az volt a véleménye, mintha a grófnő ezeket akarta volna mon­dani: — Csák nem keverem bele fiamat a do­logba? Drámai párbeszéd Most drámai párbeszéd fejlődik ki az elnök és Panitz dr. tanácsos között. Elnök: A vádlottat gyerekkorától ismeri. Blbiszi-e tanácsos ur, hogy a gróf meggyil­kolta édesatyját? Tanú: Erre elsősorban semmi okot nem látok. Elnök: Már gyakran megtörtént, hogy a fiú édesanyja miatt súlyos konfliktusba kevere­dett atyjával s ebből azután tragédia lett. Ta­nácsos ur tudja, hogy ebben az esetben térj és feleség között rossz viszony uralkodott. Tanú: Ez az én tudomásom szerint már ré­gen megszűnt. Azonban azt nem tudtam, hogy milyen természetű volt ez a konfliktus. Elnök: Akkor hát félreérthetetlenül kell beszélnem, ön csak megfigyelhette, hogy az elhunyt fivére és a vádlott anyja között vi­szony volt? Tanú (vonakodva): A férfi és asszony kö­zött bizonyos differenciák voltak a spgor miatt, ez a történet azonban már régen meg­szűnt, a házastársak közötti viszoiiy tűrhető volt s akár jónak is mondhatnám. Amikor a gróf 1928-ban súlyos betegségen ment át, ló­ról lezuhanva koponyaalap] sérüléseket szen­vedett és bosszú időn keresztül öntudatán kí­vül feküdt, felesége szeretetteljesen ápolta b ekkor a viszony közöttük igen megjavult. A szobalány és a szakácsnő kerülnek ezután sorra. Zolié] Heléna szoba­lány több mellékes körülmény között fölemlíti, hogy a végzetes estén neki. kellett a parkba vezető ajtót elzárnia. Ezt meg is tette és ké­sőbb, amikor az udvarra jött, rendkívül cso­dálkozott, hogy az ajtó nyitva van. Ez annyira föltűnt; neki, hogy a ddlgot elmondotta barát­nőjének, a szakácsnőnek, még pedig pontosan emlékszik rá, hogy ez félkileuc előtt tíz perc­cel történt. Még egyszer becsukta a* ajtót. Reggel azonban ismét nyitva volt. Elnök (igen szigorúan;: Mi volt azzal a be­szélgetéssel ön és a grófné között a levelek miatt? Tanú: A gróf halfák a keddre virradó éjsza­ka. történt. " Ez a, dolog pedig korán reggél íMMwiwgwwwMiwagBawMr Nedves falak szárazzá tétele ^áramló levegőu módszerével. Teljes jótállással vállalja, íelvilágosi- tással és díjtalan költségvetéssel szolgái: Schulv. göztéglagyárak r. t speciális osztálya, Bratislava, Lorénztorgasse 6. veit. A grófné hivott engem. Átadott egy cso­magot, amelyben a levelek voltak és meg pá­rán csel la, hogy égessem el. El íb égettem a szobámban. A levelek egyébként ártatlan ter­mészetűek voltak ,.. Elnök (hirtelen rácsap): Hát el is olvasta valamelyiküket? Tanú (egészeD mogzavarodva): Nem, nem, Isten őrizz! De hiszen a gyerekszobában vol­tak. A grófné nem hagyta volna ott leveleit, ba titkolni váló lett volna betfüük. Elnök (szigorúan) Jól erőltesse meg az em­lékezetét! Egy levelet sem olvasott el? Ha ez így volna, akkor ön a szobaleáuyok példaképe lenne, akiről szobrot kellene mintázni. A tanú az elnök kérdésre mindnagyobb za­varba jön és a végén hebegve mondja: — Nean emlékszem, lehet, nem tudom... talán egyet... nőm emlékszem. Elnök: önnek eskü alatt kell vallomást ten­nie. Tehát egyetlen levelet som olvasott? Tanú (most már egészen vérvörösen): Az* nem merném mondani. Elnök: Figyelmeztetem önt, hogy ha valaki valamit elhallgat-, bűnrészessé get követ el. Más leveleket nem égetett el? Tanú: Nőm. Elnök: Kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a grófné eteket mondta önnek: „Gertrud, ne szólj semmit, ha az tirak Ide­jönnek vizsgálatra. Égesd el a leveleket!* Hány levél lehetett? Tanú: Nem tudom. Nemcsak levelek vcfltak, hanem számlák és más dolgok is. A szobaiéány után a szakácsnőt, Erűével asszonyt hallgatják ki. Megerősíti, hogy a szo- baleány elmondotta neki, hogy a hátsó ajtót kétszer zárta be. Elnök: Mi történt kedden? Tanú: A grófné korán reggel hálóköntösbes izgatottan szaladt ki a konyhába. Egy köteg levelet, hozott. Előbb oyölc-tiz levelet elége­tett szobájában, a többit pedig a mi szobánk* bah égette él. Hogy mi volt a levelekben, nem«, tudom. Ezután fölolvassák a jegyzőkönyvet, ame­lyet a szakácsnő kihallgatása alkalmából vet­ték föl. Ebben a szakácsnő azt mondotta, hogy a grófné reggel, amikor a konyhába jött, így szólt hozzá: „Mari, maga semmiről sém tud, tegyen úgy, mintha sémiről sem tudna, tartson ki meE leftem, ne tegyen semmit ellenem. Nekem most már műiden mindegy. Ennél jobbza nem lehet engem a gyalázatba rántani * Miután a vádlott most hirtelen roesznl lesz és bejelenti, hogy nem tudja figyelemmel kö­vetni a tárgyalást, az elnök szünetet rendéi el. Egsiakadás, földindulás... Szigetek süliednek, az óceán feneke emelkedik Riasztó hírek egy indiai-óceáni és egy adriai sziget sorsáról Páris, december 7. Rendkívül nagy aggo­dalomra ad okot St. Paul szigetének sorsa, amely a Jó Reménység-foka és az Indiai- óceán között a rendes hajójárat utjától tá­vol esik. A sziget a francia állam tulajdona és husi kivándorolt breton lakik rajta mindössse, akik ott kemény gyarmati mun­kával, főleg állattenyésztéssel keresik meg élelmüket. Október 9-ike óta semmi hir nincs a szigetről. Tudományos körök véle­ménye szerint nem lehetetlen, hogy a szi­get, amely vulkanikus természetű, amint az vulkanikus eredetű szigeteknél történni szokott, egyszerűen eltűnt a föld felszíné­ről és a tenger hullámaiba süllyedt. Egyelő­re megvan az a remény, hogy talán a szi­get rádióküldőjében van valami zavar s emiatt nincs hir St. Paul szigetéről, amelyet a külvilággal csupán a rádiókapcsolat fűz egybe. Róma, december 7. Korfuból érkező je­lentések szerint riasztó hirek érkeznek a kicsiny Halottak Szigetéről, amelyről Böck- lin világhíres festményét készítette. A* nibán parton fekvő kis sziget süllyedőben van. Egyes lapok közlik a szigetről érkező segélyhívásokat és azt írják, hogy a szige­tet, félmillió líra felhasználásával meg le­hetne menteni. Halifax, december 7. November 18-án földrengés pusztított Amerika északkeleti partvidékén. New Foundland szigete és az amerikai partvidék között. Ez alkalommal a kábel Is megsérült. Az a hajó, amely most n kábel javításának munkálatait végzi, meg­állapította, hogy az északi Atlanti Óceán talaja sok helyütt jelentékeny, mértékben megváltozott. A tengermérés egészen uj tengermélységeket eredményezett. A kábel különösen Halifaxtól délkeletre 400 mér- földnri távolságban sérült meg. Több he­lyütt a kábelvezeték teljesen eltűnt, Rombold éjszakai förgeteg Pérls és London felett Paris, december 7. Tegnap egész Nyugat- európa felett, valaníint az Atlanti Óceánon és a partvidékeken hevés vihar tombolt, ame­lyet mindenütt fedhőszakadás kisért. A francia lapok riasztó híreket hoznak azokról a károkról, amelyeket a vihar fran­cia, angol, spanyol területen s a Földközi tenger kikötőiben okozott. Az esőzésektől megduzzadt folyók áradásai is pusztító következményekkel jártak. De meg- sinylétték a vihart az utón lévő nagy óceán- járók, amelyek a dühöngő szélben csak erő­sen mérsékelt sebességgel tudtak haladni és jelentékeny késésekkel érkeztek meg. A kisebb gőzösök, melyeket a nyílt tenge­ren lepett meg az ítéletidő, óránként se­gélykérő szikratáviratokat küldtek szét Tegnap éjszaka Páris felett is elvonult a vi­har 9 a szél száz kilométeres óránkénti sebesség­gel sepert át a francia fővároson. A tomboló elem nagy károkat és két tűzvészt okozott. London felett az éjszakai órákban emelke­dett tetőpontra a vihar ereje. A színházak és a szórakozóhelyek közön­sége nem tudott hazatérni és reggel bárom óráig kellett várniok, amíg az scó&cs, merészkedhettek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom