Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-07 / 279. (2204.) szám

1 6 <BG«mMA(S^ErraiAP 192$ december 7, fczombaA A ráámm fejlődése (1. folytatás. — Lásd a P. M. H. nov. 10-iki számát!) HOGYAN KELL A CSÖVEKET HASZNÁLNI? Gyakran hallaná homlokegyenest ellenkező vé­leményeiket : ez a típus nem ér semmit mondja az egyik ember, a másik meg csak erre esküszik. A hiba rendszerint ott van, hogy mindegyik més- tnés célra használta ugyanazt a psőveb Minden­egyes csövet olyan helyen alkalmazzunk, amelyre tervezve volt, ne akarjunk eltenálláserősitő csö­vei hangszórót működtetni, viszont a hangszóró cső se való ellenállásos fokozatba. E®t a szabályt méltán nevezhetjük a kapcsolások alfájának! Második szabály az, hogy úgy bánjunk a csö­veinkkel, amint azt a kísérő utasítás előírja. A csőnek izzitásra van szüksége: ezt meg keli ad­mmk, rossz, kimerült akkumulátortól ne kíván­junk csodákat. Viszont ne csodálkozzunk, ha 4 foltos csöveinket 6 volttal fűtöttük és azok rövid idő múlva: „égni égnek, de hangot nem adnak"'', azaz emissziójukat elvesztették (meg- siketültek). Ép így csőnek megfelelő anódfeezülteégre van szüksége, melyet szintén megad a gyár. Az anőd- feezültség mindenesetre elég tág határok között változhat. Hangszórókat tápláló csöveknek iparkodjunk mindig nagyobb anódfeszültséget adni, mert a hangszóró energiát kíván, melyet a telepből kell nyerni. A csövek használatánál a legtöbb hibát kétség­telenül az elófeezültségge 1 követik el. Minden erő­sítő esőnek negatív előfeszülteéget kell adni, akár nagy, akár hangfrekvencda erősítésről van szó. Az audion fokozat az egyetlen, mely nem kap elő- feszültséget (vágj- egy kis pozitivot). HOGYAN TUDJUK, HOGY MENNYI ELÖ- FESZÜTSÉGET ADJUNK? Az 1 ábránkon látunk egy jellemző, rajzol, mely­nek olvasása nagyon egyszerű. A vízszintes ten­gelyre a rácsfeszültség van felmérve voltokban, a függőlegesre a anódáráth midi amperben. Ábránkon 'ébb görbe van, mélyeik'- mind -más anódf feszülté égre vonatkoznak- Nézzük a 80 voltosat: 0 volt mellett 23 milliampér az anódáram. mínusz 4 voltnál 12, tehát, kevesebb. Az előfeszültség megválasztásánál az első dolog megnézni azt, hogy milyen anód- feezültséggel dolgozunk, mert az ennek megfelelő görbét, vizsgáljuk meg. Ha ez a. görbe nem volna felrajzolva, ez nem . baj. mert könnyen megszer­keszthetjük magunk is, így az ábránkon a 90 voltos karakterisztika hiányzik, de a 80 és a. 100 voltos karakterisztika közé (pontosan a közepén) beraj- wlhatjukj mert párhuzamos ezekkel Minden ilyen karakterisztikának vau egy egye­nes és egy • erősen begörbülő része (alul). . Erősí­tésre csak az egyenes rész jön tekintetbe, _csak a negatív -oldalon. így ábránkon a 80 voltos görbe 04ól 8 voltig használható (azaz ennyi rácsfeszült­ség ingadozást engedhetünk meg). Ebben az esek ;ben 4 volt negatív előfeszültséget adunk, melynek kapcsolása a 2. ábránkon látható. Vagyis a rendel­kezésünkre álló rácsfeszülteégnek mindig a felét, kell vennünk. Ha 100 voltos anódfeszülteéget vá­lasztunk, akkor 6 voltot kellene adnunk, miig 150- nél 12-öt. (A gyáraik ezt is megadják.) Ha tehát az anódfeszülteéget növeljük, akkor ne feledkezzünk meg a negatív rácsfeszülteég növelé­séről sem. Ez által hármas előnyhöz jutunk: egy­részt tiszta, erősítésben lesz részünk, másrész a csövünk kevesebb áramot fogyaszt, tehát arnód- telepűnket (vagy anódpófolónkat) kíméljük, de ezenfelül a cső élettartalma Se nagyobb les®. Nagyfrekvencia erősítő fokozatban rendszerint: 1—2 volt eLőfeszültségre van szükség. Ezt a® elő- feezültséget nem szokták külön telepTŐi vezetni, hanem a fültőellenálláson előálló feszültség esést használják fel. Minden ilyen estben a fütőellen- áHáfit a negatív Witővezetékbe kell kapcsolni. (3-ik ábra.) Audion, vagy oszcillátor kapcsolásban a cső nem kap negatív előfeszültséget, sőt jó egy kevés po­zitivot adni (elegendő a rácskört egyszerűen a lötőtelep pozitív earkáboz kapcsolni). AZ ELEKTRONCSÖVEK KÜLÖNBÖZŐ ALKALMAZÁSA. Ha egy vevőkészülékbe bepillantunk, különböző tekerce-eket, csöveket és egyéb alkatrészt találunk bam< A különböző k/mlÜök tipusck létanőlag egy Rendezik az angol miniszterek fizetését NacDonaSd évi fizetése 8000 font lesz London, december 6. Az angol alsóház j MacDonald miniszterelnök javaslatára a há- ‘ rom politikai párt képviselőiből bizottságot küldött ki, hogy egy fontos kérdésben dönt- söu: mekkora legyen az angol miniszterek fizetése? Ez a kérdés már kilenc évvel ezelőtt fog­lalkoztatta a partementnek akkor kiküldött vegyes bizottságát, amely elkészítette a mi­niszteri fizetések rendezéséről szóló javasla­tot, most azonban, idestova egy évtized után, a javaslatok bizonyos módosításra szorulnak, mert a miniszteri fizetéseknek alkalmazkod- niok kell a megváltozott életviszonyokhoz, 1920-ban ugv szólt a javaslat, hogy a minisz­terelnök fizetése évi nyolcezer font legyen és a kabinet többi minisztertagjai fejenként ötezer fontot kapjanak, tekintet nélkül arra, hogy milyen tárcát látnak el. Ez idő szerint a miniszterelnök évi ötezer font fizetést él­vez, mint a kincstár első lordja. Miniszter- elnöki minőségében nem kap fizetést. A ka­binet többi tagjainak fizetése nem egyforma. Tizenegy kormánytag, köztük a belügyi, az indiai, a külügyi, gyarmat ügyi, lég- és had­ügyi, valamint a skóciai államttkár, a köz­egészségügyi miniszter stb. fejenként ötezer fontot kapnak, az admiralitás első lordja, Mr. Alexander csak 4500-at, Parmoor lord, a ta­j nács lordelnöke, 2000 fontot. Ugyanennyit 'kap Mr. Buxton földművelésügyi, Sir Charles Trevelyan közoktatásügyi, Miss Bondfield munkaügyi miniszter és Mr. George Lans- bury, a munkaügyi főbiztos. A kabinet, többi tagjainak fizetése egészen más skála szerint igazodik. így például a lordkancellár fizetése évi 10.000 font, tehát kétszer annyi, mint a miniszterelnöké, azon­felül a lordkancellár még ötezer font évi nyugdijai is kap,, viszont a miniszterelnöknek nem jár nyugdíj Angliában. A kabineten kívül vannak még miniszte­rek, akiknek a fizetése sokkal nagyobb, mint a kormányban helyet foglaló aktív társaiké, így például a Lord Advocate fizetése évi öt­ezer font, az állami főügyészé hétezer font, azonkívül egyéb illetményei tizenhétezer fontra rúgnak. Az angol főpostamester, aki szintén a kabineten kívül foglal helyet, évi kétezerötszáz fontot kap. A bizottság egyelőre még nem döntött ar­ról, hogyan arányosítsa az egymástól eltérő miniszteri fizetéseket, annyit, azonban el le­hel mondani, hogy Angliában nem utolsó do­log miniszternek lenni, mert a legszerényebb fizetés is körülbelül — havi harmincezer ko­ronát jelent... A mennydörgő szít? A szívdobogás nyolcvanmilliószoros nagyítása a rádióban ezer kilométer távolságból Nemrégiben történt, hogy egy orvos — először ív/, orvostudomány történetében — sokezer kilo­méter távolságból állapított meg egy szembajt. A páciens Berlinben volt. az orvos Buenos Ayresben. Közöttük terült el az Atlanti Óceán. A távolbalá- tőkéeztilék fotocellája a fél földtekén keresztül közvetítette a beteg szemről készült képet és a drótnélküli fénykép sötét és világos vonalaiból, amelyeket a felvevőgép felfogott, az orvos képes ■vx>H felismerni láthatatlan páciense betegségének természetét. Robinson dr. kísérlete A jövő fantasztikus regényének egy fejezete, melyet immár a. második fejezet követ, vált va­lósággá. Egy csodálatos kísérlet keretébén egy csikágói örvös, Walt Robinson dr. több mint ezer kilométer távolságból egy olyan ember ezivhang- jai.t hallgatta meg, aki ugyanakkor egy newyorki rádió társaság leadó helyiségében szívta, szivarját. Csodája ez a mikrofonnak, mely az emberi szív halk dobogását milliószoros erősítéssel menny­dörgésszerű robbajjá fokozz^. A sheneetadyi villamoismüvek kísérleti laborató­riumának leadótermeiben ebhez az érdekes és egye­dülálló kísérlethez sok meghívott orvos és techni­kus gyűlt össze. Legelőször is egy elképesztő pél­dával mutatták be a mikrofon hatalmát. A pá­ciensnek, egy negyvenéves kikötői munkásnak vil­lamos sztetoszkópot — egy készüléket, mely a szivhangok meghallgatására szolgál, — helyeztek a mellére. A szivhangok a mikrofonok egész tö­megén mentek keresztül és három hangszórón ke­resztül mennydörögve reszkette tt ék meg a fület. Olyan volt ez a zaj, mint egy szabályos menny­dörgés. azután recsegctt-ropogott, mintha, hatal­mas gőzkala-pács láthatatlan üllőre ütött volna. A negyvenéves férfi szive a mellüregben menny, riörgött igy nyolcvanmilliós erősítésben és foko­zásban, a szivgépszet zaját olyan fantasztikusan erősítve, hogy az egészséges szív akkordjaitól va­ló eltérés még a. legrosszabb hallású fület, is a leg­érzékenyebben sértette volna. Ez a 80 milliós erő­sítés kétségikivül ragyogó teljesítmény, de ilyen és ehhez hasonló kisérleteket Európában is végez­tek már. A kísérlet fénypontja az volt, mikor a 1 eadókéez lilék működni kezdett és a ceikágói fel- vevőállomásnál összegyűlt szakorvosak meghallot­ták a mennydörgő szív hangjait, hogy megállapít­sák a sohasem látott ember szívbaját. A kísérlet fényesen bevált! Legyen bár csak tudományos ku­riózum, melyet a sztetoszkóp, mikrofón és a drót­nélküli művészet összekapcsolása hoztak létre, mégis mély értelme van e csodáltraméltó kísér­letnek. Az amerikai globetrotter, aki óceánjáró utján luxusgőzöse kabinjában ülve fordult londoni ren­delőiéiben dolgozó szivspecialistájához, nemsokára megszűnik regényfigura lenni. A halhatatlan hang A betörők elleni küzdelem régen szolgálatába állította a láthatatlan fénysugarakat. Sok nagy bankházban, különösen az Óceánon túl, ember- nemlátta sugarak hatásosabban őrzik meg a pán­célszekrényeket, mintha méterva-stagságu drótaka­dályokat húznának köréj Ük, Két tükör között szemeinknek láthatatlan ultra- vörös, vagy ibolyántúli sngár vonul. Ha valaki a páncélkasszához közeledik, széttépi testével ezt a sugarat, mint ahogy egy finom pókhállót eltépne. A sugár félbeszakítása gépiesen váltja ki a vészesengő megszólalását. Egész házakat, mi több, épülettömböket körül lehet venni és megvédeni ilyen láthatatlan sugarak szövedékével. Most már arról van szó, hogy a hallhatatlan hanghullámokat is a biztonsági intézmény szolgálatába állították. Már két év előtt keztek vele kísérletezni, de ezek az experimentumok nem hozták meg a remélt eredményt. Most végre Londonban megtalálták a probléma megoldását. A rendőr vagy detektív olyan jeleket tud leadni, melyeket ember nem hall­hat meg, csak az a rendőr, akinek szánva vannak. Ezt egy kis ércfütyülő teszi lehetővé, mely nem- hallható hanghullámokat ad le. Egy mogyorónagy- ságu aluminiumgolyó képezi a felvevökészüléket. A rendőr szolgálati idejében fülkagylójában hord­ja ezt a parányi felvevőállomást. Hallhatatlan hanghullámok? Ez paradoxán hangzik ugyan, de tudvalevőleg minden hang, mely légrezgés által keletkezik, az emberi fül számára nem hallható, ha rezgésszáma eléri a® 50.000-et. Külön készü­lékre, éppen erre a parányi felfogóra van szükség, hogy hallhatóvá váljék. A fütyülő hatásos fegy­ver a rendőrség .kezében, parányi rádiópótlék. A vulkán: radioaktív anyagok raktára A tudományos kutatásnak óriási fáradsággal si­került a tűzhányók titkába behatolnia. A földfce­nagy öeeze-visszaságot jelentenek, melyeket ter­mészetesen ép úgy föllehet sorolni, mint a növény­tanban a növény meghatározásával teszik. Azonban minden vevőkészülék, még a leg­komplikáltabb is bizonyos egységekre bontható. Ezek az egységek az összes vevőkészülékekben köz/tenk, úgyhogy csak néhány tulajdonsággal kell megismerkednunk és bármelyik v^vőkéesülck működésével tisztába jutunk és azt meg is tudjuk építeni. A vevőkészülék leltre az elektroncső, ép­pen ezért ezen egységek, amelyekből az egész összetevődik, szorosan a csövekhez tartoznak. így a vevőcsövek három alaptulajdonságáról kell meg­emlékezni: erősítő, egyenirányító, rezgéskeltő szerepéről. Ezeket külön-külön letárgyaljuk. AZ ELEKTRONCSŐ MINT EGYENIRÁNYÍTÓ. Tudjuk jól, hogy a rezgéseket egyeuirányilani kell, ha fülünk számára hallhatóvá akarjuk tenni a rájuk ültetett (modulált) beszéd frekvenciákat. Az egyenirónyifást magát kétféle módon érhetjük el, az anódirányítással és a rácsegyenirányitással. Az anódegyenirányítás, aránylag roppant egysze­rűen érthető el. Nem kell mást tennünk, mint a rácsnak akkora előfeszültséget adni, hogy a cső- karakté riaiztika alsó könyökén dolgozzunk. így ha A4-es csövet használunk (4-ik ábra) akkor 80 vol­tos ainődifesziilteég mellett kb. (5 volt. ölőfészüll- séget kell adnunk, ha az anód feszültség nagyobb, akkor az előfeszültség is nagyobb. (Folytatjuk.) rekségen szétszórt, körülbelül kétszáz tűzhányó, mely időről időre izzó lávatömegeket okád tüze* torkából, nemcsak a környéken lakó emberek réme volt minden időben, hanem a tudományé is. mely­nek, hiába talált ki mindenféle szellemes fellövést, mégsem sikerült ellentmondás nélkül megállapí­tania, (ionnán veszik a vulkánok az izzó lávatöme­geket és milyen szabály szerint vannak a tűzhá­nyók a földkerekségen elosztva. Régebben azt hitték, hogy a vulkánok úgyszól­ván levezetői az izzóan folyékonynak képzett föld­magnak s hogy kráterjeik földalatti szabadé kaik­kal mélyen a föld testében egy lávaóoeánig érnek, mely a föld minden tűzhányóját táplálja. Azóta már eltávolodtak ettől a csinosan hangzó tudomá­nyos mesétől. JoJjly, az angol geológus, most végre megtalálni véli a titok kulcsát. Mint ismeretes, a. földkéreg rádióaktiv anyagokat tartalmaz. Ezek az anyagok állandóan sugarakat bocsátanak ki, mint a rá­dium és meleget termelnek. Jolly úgy véli, hogy minden vulkán egész tömegét rejti magában ezek­nek a rádióaktiv anyagoknak. Ezeknek az anya­goknak melegképző sugárzása a föld belsejében a hőmérsékletet annyira felheviti. hogy a kövek, még a gránit is megolvadnak és láva alakjában törnek ki a kráteren. Minden vulkán a rádióaktiv anyagok egész tárházát rejti magában. Ezeknek az anyagoknak energiája, mely oly sok üdvös dolog okozója, mely betegeket gyógyít és fájdal­mat csillapít, erejének árnyoldalait a vulkánok romboló hatalmában mutatja meg. Elem? amely hali, !át, ír és beszél Több mint száztíz esztendeje, pontosabbban 1817- ben fedezte föl egy svédországi kénsavgyár iszap­jában Berzelius a szelént, kidéi ' tte róla, hogy az oxigéncsoportba tartozó nem fémes elem, néhány vegyiiletét is leírta, atómsuiyát és nevezetesen ér­ceinek összetételét megállapította, valamint köz­readta előállításának egyik máig használatos mód­ját is a kénsavgyárak kamaraiszapjából olykép­pen, hogy az iszapot előbb higi'jti kénsavva! fő­zik és eközben koncentrált, salétromsavat adnak hozzá, minek hatására szelénsav képződik, ezt az­után sósavval főzik és az ilvmódon kapott szelé- nes savból kénoxiddal redukálják a szelént. Ez vörös por alakjában rakódik le és desztinációval kellően megtisztítható. A tiszta szelén sötétbarna szinü fémfényü test, kétféle módosulatban te teme­rik t. i. amorf (alaktalan) és kristályos szelén for­májában. Legnevezetesebb tulajdonságát, azt t- i, hogy az elektromossággal szemben másképpen vi­selkedik, ha az áram sötétben és másképpen, ha világosságban halad rajta át természetesen még nem ismerhette fel Berzelius, ennek fölfedezése jóval. későbbi és német fizikusok, illetve kémiku­sok érdeme- Eszerint a szelén sötétben tanúsított ellenálíása hirtelen harmadára, negyedére, sőt ti­zedére csökken, ha a szelént fény éri. A fény és az elektromosság e kölcsönhatásán alapszik a sze­lén legfontosabb alkalmazása, L i. a szeléncella, melyen a tudományos világban egymáshoz közel futó drótok közé illesztett 6zeléndarabkát értenek. Ha a két drótot elektromos áramforrás sarkaival kötik össze, a szelén említett nagy ellenállása miatt, csali gyenge árain halad raj túli föltéve, ha a cella sötétben van. Ha viszont a szelént fény éri, ellenállása tehát tetemesen kisebbedül, a raji a át­haladó áram sokszorosan erősebb lesz. Ezt a tu­lajdonságát használják föl például a tengerészei­ben világító bójoknál, amelyek r. sötétség beáll­tával automatikusan gyulladnak ki," továbbá a leg­több és pedig főleg a régebbi képtávirásá rendsze­reknél, itt azonban kellemetlen a szeléncellának az a tulajdonsága, hogy fényhatásra nem közvetlenül változtatja meg elektromos ellenállását, hanem csak hosszabb-rövúdebb idő múltán, ezen a tehe­tetlenségen te segíteni lehet ugyan, más technikai fogyatkozásait azonban már jóval nehezebb kikü­szöbölni. Végeredményben azonban igy is elég széles­körű alkalmazási lehetőségei vannak a szelencék Iának. Szeléncellával védekeznek például a ban­kok a betörés ellen. Mihelyt a tolvajlámpa fény* éri a kasszára erősített cellát, csökken, mint fen­tiekben láttuk, az ellenállása, miáltal automatiku­san megszólaltatja a vécscsengőt. Ugyanezen az el­ven készülnek a gyártelepek szeléncellás tűzjelzői* az említeti világító bójákon kívül szívesen alkal­mazzák őket a világitótornyokon is, itt az a hiva­tása, hogy a világitótorony kialvását jelezzék. Közel ötven éve kísérleteznek a szelénnek ar. emberi beszéd továbbítására való alkalmazásával is és érdekes, hogy ez az elektromos áram helyett fénnyel dolgozó fotofon nevű készülék, amelynek lelke ismét csak a szeléncella, ugyanannak az amerikai feltalálónak, t. i. Alexander Grahan Bell-nek nevéhez fűződik, aki pár évvel előbb, a hetvenes évek derekán, a telefonnal ajándékozta meg a világot. A fotofon azonban nem követte, idő­sebb testvérét világhódító utján, egyszerű oka en­nek az, hogy gyengének bizonyult. A Béli-féle el­rendezésben alig másfél kilóméter volt az a ma­ximális távolság, amelyre számbajöhetett és utóbb, amikor egy Ruhmer nevű berlini fizikus tökélete­sítette, akkor sem tudta 6—8 kilómétemél tovább vinni. Jelentős szerephez jutott legújabban a szelep a beszélőtKlmnél is. Kölcsön Mondd, kérlek, nem jövök rosszkor, h-tt megkérem a fonsz már két, minit a méh héten kölcsön, adtam? Sőt a legjobbkor jössz. Éppen n hívsen pénzeriu r (PUeffCttde BiöttarJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom