Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-06 / 278. (2203.) szám
4 T>IWGAlA\ACfeVR.-HTRLAP 1929 docemlbeT 6, péntek. Egyre gigantikusabbá váíik a népek egymás közötti forgalma A Í9» és 20, század ii j népvándorlása — Négy napos ui ma négy óra — Számok, melyek elkábitanak Az emberek a forgalom haladási fokát csaknem mindig alábecsülik. A legnagyobb lépőiket ezen a téren az Északamerikai Egyesült Államok érték el. Száz évvel ezelőtt alig volt az Uniónak 2000 kilométerre terjedő útja, ma 4.1 millió kilométerrel bővelkedik. Vasúthálózatának kiépítése még nagyobb méreteket öltött. Az Unió 404.000 kilométer hosszú pályával rendelkezik, miáltal az összes vasútvonalak egyliarmadát bírja, habár lakossága az emberiségnek csak tizenötödrésze. Az Unió azonkívül még a gyorsjáratú vas- utakra is súlyt helyezett. A világnak 22 millió gyorsvonata közül 18 millió az Egyesült Államoké. E ténnyel óriási mértékben elősegítette az utak fejlődését. A forgalom növekedése még szembetűnőbb, ha mai színvonalát a régebbivel hasonlítjuk össze. A Fuggerek és Welsek „tekinté- lyes“ kereskedelme amely az Alpokon át, főleg a Szt.-Gotthardra irányult, évente csak két tehervouatra való forgalmat bonyolított le, mig ma naponta száz vonat robog át a sötét alagutakon. Milyen kicsiny volt Európának teherforgalma a mai fejlett viszonyokhoz képest! Anglia és Franciaország a XVIII. században összesen ötmillió aranymárka értékű árut szállítottak egymásnak. A két ország áruforgalma ma a négyszázszorosára emelkedett. Személyforgalma pedig még nagyobb mértékben fejlődött. A forgalom fejlődését —• az egykori és mai forgalmat egybevetve — a megtett ut időtartamáról is megállapíthatjuk. Nagy Frigyes idejében Magdeburgtól Berlinig négy napig tartott az utazás. Columbus idejében pedig az első hajók a Fekete-tenger- környékéről gyűjtött terményeket, — amelyek az akkori fogalmakhoz viszonyítva nagy szállítmányok voltak — a FöMközi-tengeren át négy hónapig szállították. Ma ez az ut négy napig tart A forgalom eme példátlan fejlődése az egész emberiség gazdasági életére szinte forradalmi hatással volt. közelebb hozván őt immanens cél jaihoz: az embernek a földön való uralmához. Bizonyos mértékben pedig arról győzte meg az emberiséget, hogy az emberi jómód mai korlátái odáig terjesziihetők, ameddig a földi javak tartalékkészlete ki nem o.Dad. Az aj népvándorlás A forgalom tökéletesedése két irányban éreztette hatását. A történelem nagy népvándorlásai amelyek gyakran véres és hallatlanul drága áldozatokat követeltek, szintén nem voltak egyebek, mint a jobb megélhetésért folytatott küzdelem. Bár a népvándorlásban mozgósított tömeg nagy volt, még sem közelíti meg azt a mértékei, amellyel a mai ember vándorol or- szágról-országra. Céljai ugyanazok, mint népvándorló elődeié, bár a vándorlás eszközeire és módjára nézve békésebb természetű mint amazok, — már amennyiben érdekei engedik. Az emberiség mozgósításánál sokkal fontosabb a forgalmi fejlődés ama hatása, amit az áruforgalomban idézett elő. Valamikor az embernek kellett az árut felkutatni, ma — a mindinkább növekvő forgalom idején — az áru érkezik az emberhez. A forgalom ez óriási méretét a jelenlegi emberiség fejlesztette azzá. A m,ai európai népesség az utóbbi száz év alatt a négyszeresére emelkedett, ami a tengerentúli élelmicikkek importja nélkül nem vált volna lehetségessé. Mig azelőtt, a szaporodás ilyen aránya mellett Malthus rideg törvénye érvényesült — mely szerint a népek gyors elszaporodása már maga után vonja a szükségszerű korrektúrát — addig az utóbbi időben éppen az ellenkezője történt. Az élelmiszerek forgnlombahozata elősegítette a háborúban amugyis megtizedelt Európának nagyobbmérvü szaporodását anélkül, hogy anyagi helyzete leromlott volna. Egész valónk: jelenlegi és jövő helyzetünk a forgalomra és annak minél tökéletesebb lebonyolítására alapozódott. Újfajta petróleumszállitás Sokan a forgalom tempójáról sem alkotnak maguknak helyes fogalmat. A gőzerő felhasználása, az elektromosság feltalálása egy uj korszak kiindulópontjai. A legújabb kort, — legalább a gazdasági fejlődés korát, — ezzel a dátummal jelölhetjük meg. 1825 óta, amiken' az első mozdony végigröhögött a sínpáron, a rákövetkező száz év alatt a forgalom nagyobb ívben fejlődött, mim visszamenőleg évezredeken át. Nagy vonalaiban már említettük az országutakat, a v izmiakat, amelyek vasúti és a hajózás nyomár fejlődtek. A forga’om tökéletesítésére azonban a táviró telefon, szikratávíró, távolbalátó szintén nagy hatással voltak. A forgalom haladásának szempontjából em- litésreméltó még az amerikai ujrendszerü Három hónappal ezelőtt a Lille-i pályaudvaron egy genfiemen érkezett meg, sajnos, több darabban. A gentlement Rigaudinnek hív ák s mikor még egy darabban szerepelt e földön, kereskedelmi könyvelő, könyvszakértő, ilyesféle ember volt Párisban. Széleskörű nyomozás indult meg, a boulevard lapok nekifeküdtek Ri- gaudin esetének, a rendőrség mozgósította az összes brigádokat, a gyilkosnak csak bottal üthették a nyomát. Hogy ne csak a nyomát üthessék bottal, egy napon bottal kezdtek ütni egy Almazoff nevű kis embert is a rendőrségen, aki szabó volt, bolgár vagy örmény, bevándorolt balkáni. A világ egyik legbutább napilapjában, a párisi „Journaléban cikkek jelenték meg arról, hogy a rendőrség hosszas nyomozás után elfogta végre Rigaudin gyilkosát, aki persze tagad, mert (szószerint) „makacs és külföldi* *4. A „Journal** francia kispolgárok részére készül, akiknek nem kell sok indokolás, ha gyilkost keresnek: Rigaudin, az áldozat, francia volt, Almazoff külföldi volt, makacs és elvetemült, s igy persze tagadott. A Journal közölte a letartóztatott Almazoff fényképét is, egy jókarban levő balkáni szabó fényképét. Ez a fénykép még a letartóztatás előtt készült. Aztán közölte másnap Almazoff újabb fényképét, ez már letartóztatás után készült. A két fénykép szembe szökő elváltozásokat mutatott, még a rotációs nyomtatásban elégetett klissé foltjain keresztül is, a letartóztatás előtti és a letartóztatás utáni Almazoff testi állapotában. Mintegy szőrteleni- tő reklám, — Almazoff használat előtt, és Almazoff használat után, — nem lehetett a páciensre ráismerni a rendőrségi kezelés után. Alma zo ff ot aztán átikísérték az ügyészségre, ahol tovább tagadott, amilyen makacs egy ilyen külföldi, tagadta a gyilkosságot, ellenben — három héttel letartóztatása után — az orvosi látlelet még mindig azt bizonyította, hogy Alma- zoffal a letartóztatását követő napon történt valami, s minthogy Almazoff ezt a napot a rendőrségen töltötte, tehát a rendőrségen történt vele valami. Például egyik hüvelykujját eltörték, s az egész testét véresre verték. Almazoff, hosszas faggatásra, engedett makacsságából, s ezt, hogy véresre verték, be is vallotta. Többek között ezt mondta: Tudta, hogy a rendőrség keresi Rigaudin gyilkosát, s jóismeröee volt ugyan Rigaudinnek, de nem mert jelentkezni tanúnak sem a rendőrségen, mert a közelmúltban, mikor Rigaudin mamáját meggyilkolták (ez egy egészen feltűnően peches család, Rigaudinék,) s jelentkezett tanúnak, annyit zaklatták a rendőrségen, oly sok kellemetlenségen eseté át és annyi idejét elrabolták, hogy okosabbnak tartotta, ha most csendes marad., annál inkább, mert úgysem tud semmi közelebbit Rigaudin meggyilkolásáról. Egy napon detektívek jöttek érte b elvitték a rendőrségre. A rendőrségen felvezették az emeleten egy szobába, ahol öt ingujjra vetkőzött szállitásmód, amely folyékony anyagok tova- vezeté&ére szolgál. Az Egyesült Államok a földalatti vezetékben (Pipe Lines) nagymennyiségben főleg petróleumot szállítanak. A vezeték a petroleumforrástól a tiszti tóállomásig, onnan a városba 6 végül az eladóihelyekre ágazódik el. A hálózat 90.000 kilométer hosszú. A forgalom fejlődése a fenti példákkal még nem merült ki teljesen. Az utóbbi időkben újabb problémák adódtak. Az első kérdés negatív: Hogyan lehet az államoknak forgalmi ügyekben való széttagoltságát kiküszöbölni, amely eddig oly nagymértékben bénította meg a forgalmat? A nemzetközi megállapodást, amelyet a repülőforgalom terén — örvendetes módon — meg is valósítottak, valamennyi forgalmi érdekeltségre ki kellene terjeszteni. Az erre vonatkozó összes konferenciák nem lehetnek egyöntetű véleményen mindaddig, mig az európai közlekedési egyességet meg nem alakították. Tovább fontos probléma a különböző forgalmi tényezők egymást támogató együttműködése. Nagyon helytelen dolog és a népek gazdasági érdekére nézve egyenesen káros, ha a közlekedési érdekeltségek egymás ellen kíméletlen harcot vívnak. A közérdek javára nézve egy egészséges versenynek a kifejlődése rendkívül fontos, a szállítási módozatok kiválasztásánál pedig egyedül a célszerűség, a gazdaságosság lehetnek döntő tényezők. detektív várta. Almazoffot' a látvány elkedvetlenítette, de még mindig nem volt hajlandó vallani. Mikor többszöri felszólításra sem volt hajlandó beismerni, hogy ő gyilkolta meg Rigaudin urat, az Öt detektív nekiesett és verni kezdte Almazoffot. Először pirosra verték, aztán zöldre verték, s mikor ez sem segített, a hüvelykujját becsipték az ujtóba és eltörték. A párisi detektívek legnagyobb meglepetésére Almazoff, a külföldi, még akkor sem volt hajlandó vallani, részben, mert a fogait is beverték, már nem tudott beszélni, részben, mert megrögzött és makacs lélek volt Almazoff. A detektívek órákon át verték, amig végre kifáradtak, elkedvetlenedtek, s mert a legnagyobb szorgalommal sem tudtak a félholt Almazoffból beismerő vallo- rnáet kipofozni, vállat vontak, e azt mondták, hogy egy ilyen makacs disznóval, mint Almazoff, nem érdemes fáradni. Helyesebben talán fáradtak volna még egyideig vele, de már nem lehetett, mert Almazoff a vallomás utolsó negyedórájában csak gyenge élet jeleket adott ma gából. A detektívek sértődötten abbahagyták a verést, s Almazoffot egy utolsó rúgással leszállították a rendőrség fogdájába, ahonnan csak három hét múlva lehetett Almazoffot az ügyészségre átcsalogatni, addig ragaszkodtak hozzá a detektívek, abban a reményben, hogy Almazoff zöld állapotából közben visszafejlődik pirospozsgás bolgár szabónak. Almazoff, ezt az ügyészségen három hét után felvett orvosi lelet állítja, meglepetésszerűen nem fejlődött visz- sza zöldből pirospozsgásnak, hanem sötétkék és szürkésfekete maradt, nem beszélve a hüvelykujjáról, amely végleg eltört. Az ügyészségen som vallott, mert makacs ember. * Eddig nem nagyon érdekes Almazoff esete, s azt se lehet mondani, hogy szórványos jelenség Almazoff esete a párisi rendőrségen, ahol a vallatáshoz éppen úgy hozzátartozik a verés, mint Newyorkban, vagy Londonban, hogy messzebb ne menjünk. De nem kultúra kérdésé, nem humanizmus kérdése, ez egészen egyszerűen a rendőri vallatás technikájának kérdése, amely a verést éppen úgy megtartotta vallatási módszernek, mint a spanyol inkvizíció a hü- velykszoritót. A párisi rendőrségen a „passage du tabac“ széles körökben ismert jelenség, — a behozott embert, gnelőtt még érdemlegesen tárgyalni kezdenek vele, megverik. A moszkvai G. P. U. éppen úgy ver, mint a római fasiszta rendőrség, erről veretlenül is meg lehetünk győ ződve. Ostobaság lenne már most azt állítani, hogy amiért a francia rendőrségen vernek, a francia nem kulturnemzet. Kulturnemzet is más. és rendőrségi vallatás ia más, mindenütt a világon a kettőt nem szabad Összekeverni. Alrna- zoffot valószínűleg éppen úgy megverték vol na Newyorkban a rendőrségen, ha tagad, mikor a rendőrség azt akarja, hogy valljon, — ép ALMAZOFF ÉS A VERÉS Itta: MÁK AJ SÁNDOR pen úgy, vagy talán még jobban, mondjuk módszeresebben, mert Newyorkban fejlettebb » technika. Ami érdekes Almazoff esetében, az verésének következményei. Almazoffot tudniillik a szokottnál feltűnőbben, lelkiismeretesebben verték meg. Valószínűleg azért, mert a Ri- gaudin-ügy már körmére égett a rendőrségnek, a párisi közvélemény ideges volt, a rendőrség csinált egy-két hibát, végre rábukkantak Alima- zoffra, aki, ez most egészen más kérdés, talán megölte Rigaudint, talán nem, de a rendőr-ég mindenesetre ambicionálta, hogy az affér leke-: rüljön végre a napirendről, s ezért noszogatták Almazoffot, hogy valljon. A rendőrség nagyváCsizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens egerösebb jód-bróm forrásai Kérje az ivókúra használati utasítását Csízfürdő ————MMM— fosokban általában nem papnevelde, ahol kegyes kispapok elmélkednek naphosszat breviáriumot olvasva, hanem elég rosszul fizetett emberek testületé, akiknek az a feladatuk, h gy üldözzék a bűnösöket és őrködjenek a közbiztonság fölött. Vaunak dolgok, amelyekről nem’ szokás beszélni, igy a nagy, szervezett, nemzetközi rendőrségi verési szabálytalanságokról. —• Almazoff esetében, s ez az érdekes, mégis beszél ni kezdtek erről Párisban. Ismétlem, kissé feltűnően verték meg. Nem lehetett tagadni, hogy nem verték, s a francia lapok, ugyanazok a francia lapok, melyek a makacs külföldire. a legnagyobb ellenszenv hangján írtak, megírták az öt ingujjra vetkőzött detektív verési bravúrját, éspedig — ha szabad kultúrát és kuí- tuflelkíismeretet ilyen utálatos kérdésekkel kapcsolatba hozni — a kulturember felháborodásának hangján írtak meg. Nem kell persze azt hinni, hogy a párisi lapok rendőri tudósítóinak, akik nagyjában valószínűleg tudták már mi a pas-sage du tabac, különös szívügyük volt Almazoff megve-retésének története, — de a publikumot ki kellett szolgálni, s ez a publikum a francia publikum, amely utálja ugyan a gyilkosokat és az idegeneket, de utál és gyűlöl mindent, ami emberi igazságtalanság, még ak kor is, ha külföldivel esik ilyen igazságtalanság, s a francia publikumnak ezt a nagyon buzgó, nagyon erős, a francia leiek mély erkölcsi felelősségérzetéből táplálkozó felháborodását kellett kiszolgálni a boulevard lapoknak akkor, mikor felháborodtak .Almazoff megvereté én. Tehát felháborodtak. S a rendőrség elrendelte a vizsgálatot, fegyelmit, amit ilyenkor már zo- kás. Ezzel a párisi rendőrségen a verések k ó- nikájának persze nincsen vége. De az, hogy egy rongyos bolgár szabó megveretése tiltakozást, felháborodást tudott kiváltani a párisi közvéleményből, s annak úgynevezett szócsövéből a sajtóból, amely van olyan kispolgári és gyáva, hogy gyávaságból és kényszerűségből ugyan, olvasói kívánságára mégis kénytelen félti- bo- rodni egy igazságtalanság hírére: ez Almazoff megveretésének történetében a vigasztaló, a felemelő, a francia, s ha úgy tetszik: a ku’tura. Az emberek mindenütt és örökké verik egymást. Az emberi fejlődée csak annyiban mutatkozik — s ez már nagyon sok — hogy fel is háborodnak alkalmilag ezen. * Amerikában, ahol a hatóságok brutalitása nem marad semmivel az európai mögött, éppen ezt a brutalitást, melynek egyik következménye az, hogy hetenként kapjuk hírét fegyencek fog- házi ázad^sainak az U. S. A.-ból, a. film és a sajtó kíméletlen nyíltsággal mutogatja. Ennek a rendőrbrutalitás-elleni propagandának, mely Amerikában, ahol meglehetősen korrupt a rendőrség (lásd Sinclair) csak igen csekély a foganatja. mégis óriási publikuma van. Az igazi demokrácia első mécsese a gyáva nagypolgári korrupció vaksötétségében mindig az emberi méltóság ébredezésének első Öntudata, amely nem bírja el s nem hajlandó eltűrni, hogy igazságtalanságok büntetlenül és megtorlathmrl maradjanak. Ez az öntudat az. amely az emberiség nagy reviziós pereinek jelszavát időnként levegőbe dobja-. Minden alkalom jó arra. hogy ezt a tisztító, korrigáló, élesztő nyugtalan ágát a társadalmi Ielkiiemeretnck felébresszük Semmiféle szempont nem éri meg, hogy a társadalomnak ezt a kontrolláló érdeklődését cs'titsuk. S nem az a szempont, hogy egy szép napon áz én bőrömről, az én emberi méltóságom és becsületem sére1 mérői is szó lehet, hanem az, hogy egy másik ember bőrén és méltóságán és becsületén már sérelem esett. Ez esetben, annyi -záz- ezer eset közül ebben az esetben, „csak** egy bolgár szabón. Éppen ez a „csak*1 az. amely megadja súlyát és jelentőségét a tiltakozásnak, felháborodásnak, amellyel Pár is Almazoff z-Md- reveretésének hírét fogadta. Nem lehet e!b:rni és nem érdemes ugy élni, hogy tudtunkka] és tiltakozásunk nélkül emberi igazságtalanságok megtorlatlanul maradjanak. 21*1 oldal terjedelmű a PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP 1930. évi NAPTÁRA, melyei 1 mmn összes régi és uj előfizetőinknek megküldünk, ha 5.— koronái ‘■■<40 csomagolás! és portéköltség felében kiadóhivatalunkhoz beküldened -I
