Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-31 / 296. (2221.) szám

moine-nal. A rendőrség megdöbbenve ikaitait- ja a 18 éves korában meggyilkolt lány furcsa és mozgalmas múltját, de mindeddig nem si­került olyan gyanuokokat találnia, amelyek alapján a fiatalemberek közül valakit komo­lyan gyanú sátáni lehetne a lány meggyilkolá­sával. Talán rabi ógyilkosSágról van szó. 'A kalandos lányt valaki megállította az erdő- szélen, retiküljéből kivette a pénzt, leszúrta és az erdőbe cipelte. A gyilkosság után a tet­tes talán maga rejtette el a vadrózsabokor­ban a lány kerékpárját. Mindez azonban csak feltevés és a további nyomozás' deríti majd fel a szép Alice Lem ölne korai halálának furcsa titkát. Alános rablók megtámadtak két pénztárvizsgáló papot Mahrisch-Ostram, december 30. A morva- országi Freibergben tegnap vakmerő rabló­támadás történt. Két pap este hat óra tájiban évi pénztárvtezgálatat tartott az oltani Raif- feisen-pénzlár helyiségeiben. Hirtelen két álarcos bandita jelent meg az ajtóban, revol­vert szegeztek a két pap mellének, megkö­tözték őket s azután a 45.000 koronát tartal­mazó pénztárt kirabolva megszöktek. A nyo­mozás folyik a banditák kézrekeritésére. Prágában elfogták az idegen légió egy toborzóiát Prága, december 30. A pTágai rendőrség tegnap sikerűit fogást csinált. Letartóztat­ta Sudik Albin 32 éves állásnélküli zenészt, aki hosszabb idő óta nyomorba jutott fiatalembereket tobor­zott a francia idegenlégió számára. A letartóztatásra a Wilson szálló egy volt al­kalmazottjának a feljelentése adott okot. Az illetőt Sudik személyesen kereste fel és ma­rokkói meg algíri fényképfe Ívétel eket muta­tott neki. Mivel a képek tetszettek, Sudik fel­szólította, lépjen be az idegenlégióba-, mert Így lesz leginkább alkalma a pompás vidékeket \ megismerni. Egyúttal megemlítette, hogy egy ismerőse az ő közvetitésével került az idegenlégióba, ahol i most nagyszerű dolga van. Néhány nappal a beszélgetés után Sudik; levélben felszólitotta a szállodai alkalmazót-; tat, hogy küdjön címére 75 koronát, amely: összegért majd vasúti jegyet vesz számára j Égerig, onnan pedig már Sudik költségén j fogják tovább szállítani. A szállodai alkalma­zott erre feljelentést tett Sudik ellen és csak­nem ugyanabban az órában jelent meg a rendőrigazgatóságon egy Láng nevű fiatal­ember. Láng levelet mutatott: elő, amelyben Sudik ezer koronát helyez neki kilátásba, a^meny­nyiben belép az idegenlégióba. A két feljelentés alapján a rendőrség kinyomozta Sudikot és letartóztatta. Sudik kihallgatása során beismerő vallomást| teti. A veszedelmes embernél találtaik egy út­levelet, amelyet a mairseillei csehszlovák konzulátus állított ki. A rendőrség megállapi-j tóttá Sudikról, hogy nyolr nyelvet beszél és bűnös mesterségét már év ele óta űzi Eu- i rópa különböző országaiban. egy szalmakazal tövében egy férfi holttes­tére bukkant, akinek baloldalán puskalö­véstől eredő hatalmas seb tátongott. A holttest mellett egy vadászfegyver feküdt. Mikor Lénárd jóban szemügyre vette a holt­testet, észrevette, hogv kabátja belső zí.ebé­ből pénztárcája kandikál ki. Magához vette a pénztárcát, amelyben há­rom darab ezres bankó volt. Dunaszerdahelyre ment, ahol ebből a pénz­ből kifizette adósságait, ruhát vásárolt ma­gának, a disznóknak korpát is vett és azután, mint aki jól végezte dolgát, hazament. Ta­gadja azonban, hogy bármi köze volna Mi- csek halálához. A csendőrség Lénárd Kálmánt letartóztatta és beszállította a pozsonyi ügyészség foghá­zába. Gajdos pozsonyi vizsgálóbiró ki fog szállni a helyszínére és a holttestet oxhumál- íatraia fogja abból a célból, hogy megállapít­ható legyen, vájjon öngyilkosság, vagy pedig gyilkosság esete forog-e fenn. A sovén cseh síit© fájdalmasa© felhördült @eifiil«ii!lip©a©d©seppiilteáiira A ősi! iparmágnások nem hívták meg szalonjaikba az eiikeiő idegeneket — A prágai cseh társaság fotográfiája-- Evangelizáló estélyek Gölnicbányán Gölnicbányai tudósitónk jelenti: A gölnicbá- myai pietisták, akiknek élén Feke Sándorné áll, három evangelizáló estélyt rendeztek a napokban. Az előadó Triebe Vilmos jeohnic> (csehországi) misszionárius volt. — Budapesten letartóztatták Farkas Lászlót, egy megszűnt lévai hetilap szerkesztőjét. Budapesti szerkeszt ős égünk telefonálja: 1927. évben Léván Garamvölgy címen hetilap indult meg, amelyet Farkas László szerkesztett. A lap állandóan rágal­mazó cikkeket közölt Magyarországról. A lap meg­szűnése után Farkas Budapestre távozott, ahol a detektívek egy feljelentés alapján vasárnap elfog­ták és kihallgatása után letartóztatták. — A döntetlenek versenye. Hastingsból táviratozzék: A karácsonyi versenyen az ed­digi játékok legnagyobb része döntetlenül végződött. Közel van a sakkjáték halála, ahogy Capablanca mondja. Maga Capablanca eddig két játszmájából az egyiket, a Thomas ellenit megnyerte, mig Winter remist tudott elérni a volt világbajnok ellen. — Ford óriási összegeket fektet vállalatai­ba. Detroitból táviratozzák: Annak ellenére, hogy a mulőban lévő 1929. esztendő az auto­mobil-kereskedelem viss/.o fejlődésével járt, Ford az év fordulóján bejelenti, hogy jövő évi programjában hatalmas beruházások és befektetések szerepelnek. Így egyedül az Egyesült Államok területén lévő gyáraiba 30 millió dollárt fektet be. Azokat az összegeket, ameIveket külföldi vállalataira fordít, később fogja a nyilvánosság tudomására hozni. A csehszlovák közvélemény egy évtized óta — hála a vezető tényezők siruocpolitiki­jának 'és Benes drága, de gyenge minőségű bei- és külföldi propagandájának — abban a boldog hitben ringatózott, hogy a csehszlo­vák köztársaság oly hatalom, amely nélkül a nagy francia nemzet is zavarba jönne s ha Benes nem volna, úgy Briand és MacDonald sohasem találna egymáshoz utat. Hogy Benes, a nyugati nagyhatalmak ve­zető politikusainak volt bizalmasa, ma már csak olyan közönséges szürke kis külügymi­niszter, mint bármely más kis államé, azt mindenki tudja már öt-hat év óta. Annál nagyobb meglepetést keltett s a csehszlovák közvéleményre jéghideg zu- lianyként hatott azonban George Rouxnak, a „La République“ szerkesztőjének a cik­ke s Reymaud francia képviselőnek a véderővitában elhangzott beszéde. Mindkét megnyilatkozást lapunk hasábjain részletesen ismertettük, ezért most csak rö­viden rekapituláljuk, hogy George Ro-ux cik­ke Csehszlovákia erős nemzeti tagoltságát ismerteti,' mely mellett a közgazdasági élet­ben a németeké a vezető szerep. Reymaud képviselő felszólalásában viszont arra figyel­meztette a francia közvéleményt, hogy Fran­ciaország adott esetben nem számi ihat Cseh­szlovákia fegyveres támogatására. „ A reális adottságokkal számoló politikust és diplomatát sem az egyik, sem a másik nyilatkozat nem érhette váratlanul. Annál nagyobb azonban a sovén cseh sajtó felhör­dülése, amelyből különösen két hatalmas jajszó válik ki. Csehszlovákia nemzetközi értéke Az egyik felhördülés a Nár. Politikában látott napvilágot „Csehszlovákia nemzetközi érteke” címen. A cikket Borsky Leó dr., a lap állandó vezércikkírója s az ujságiró- fö iskolának a nemzet közi-j og-ta n ára irta. Borsky sajnálattal állapítja meg azt, hogy a csehszlovák nemzet eddig csak dicsőítő himnuszokat hallott önmagáról, ellenben a külföld kedvezőtlen véleményéről nem szer­zett tudomást; ez az állapot helytelen, mert a nemzet fölösleges illúzióknak engedheti át magát. A nemzetnek azonban tudnia kell azt is, hogy mit várhat s mit szabad várnia a szövetségesei tői. Ha a csehszlovák közvélemény helyesen lett volna informálva, úgy nem érte volna csalódás akkor, amikor azt kellett látnia, hogy a jóvátételi kérdésben Csehszlovákia izolálva van. De George Roux és Reymaud megnyilatko­zásai sem keltettek volna oly visszatetszést, ha a csehszlovák nemzet annak tudatában volna, hogy a szövetséges és baráti francia nemzet fiai között is vannak olyan óik, akik­nek véleménye kedvezőtlen. Eme kedvezőtlen nyilatkozatok szerint Csehszlovákia nemzeti tagoltsága egyes francia politikusokban azt az aggodalmat kelti, hogy Csehszlovákiától baj esetén leg­feljebb semlegesség várható, ellenben segít­ségre itt nem számíthat Franciaország. Itt az ideje — írja Borsky — hogy ezt a rögeszmét gyökerestül kiirtsuk ama francia barátaink fejéből, akik abban komolyan hisznek. fl londoni és Versailles! paktum A világháború győztesei a londoni pak­tummal kötelezték magukat arra, hogy a ré­gi hatalom jogköréből kiveszik az olaszok lakta osztrák területet. A Versaillesi konfe­rencián 1918 júniusában kötelezték magukat arra, hogy Lengyelországot megújítják. A győzők nem tagadhatták meg szerb és ro­mán szövete égéseiktől sem azt, hogy ezek is magukhoz vegyék Ausztria ama területeit, amelyeken vér- és fajtesívéreik laknak. Ilyen módon a Habsburgok birodalmából S.5 millió német plus 9 millió magyar plus 10 millió csehszlovák maradt volna meg. Ötvenhat millió lakos helyett az osztrák­magyar monarchiának 27.5 millió lakosa maradt volna, vagyis megszűnt volna a nagyhatalmi jelleg. Ebből a 27 millióból Németország felé orientálódott a német és magyar csoport s állást foglplt a 10 millió csehszlovák kisebb­séggel szemben. A német és magyar több­ség határozta meg a háború utáni osztrák- magyar monarchia külpolitikai irányát. Le­hetett volna-e a szövetségese Franciaország­nak ez a 27.5 milliós osztrák-magyar biroda­lom egy francia-német konfliktus esetén? Jobb lett volaa-e ez a szövetség Franciaor­szág számára, mint a ma meglevő csehszlo­vák többség által irányított, franciabarát Csehszlovákia szövetsége? Franciaország a háború után tehát a következő eshetőségek közül válogathatott: 1. kisebb osztrák -magy ar birodalom né­metbarát többséggel; 2. két, Németország felé hajló kis állam (Ausztria 6. Magyaror­szág 7 millió lakossal) és Csehszlovákia 1.4 millió franciabarát lakossal. Harmadik lehetőség nem volt. nevezete­sen nem volt létrehozható egy Németor­szág- ell enes Habsburg-birodaiom. IIa minden francia kellőképpen megérti eze­ket a lehetőségeket, úgy7 talán a franciák kö­zött is megszűnik végre az a tévhit, hogy7 vissza lehet térni olyan valamire, ami min­dig tehetetlenség volt, s megér-ik végül a franciák, hogy Középeurópa mai helyzete és állapota számukra is a legkedvezőbb. így Borsky, az újságíró professzor. R Hár. lisijíKelt ümuüen&i gyanús kéreac A Csehszlovákiára vonatkozó kedvezőtlen, francia vélemény rnegmy itatfco zásának má­sik visszhangja a Nár. Listy kopoti-sovéu, ócska giramofontemezén szólalt meg. A ver­klit a lap főszerkesztője. Pímpe-r Antal húzta fel s becsületére szolgál, hogy őszinte is tud lenni, amikor azt állapítja meg, hogy a köz­társaságnak a külföldön nagyon kevés ba­rátja van s a szóban tevő francia vélemé­nyek éppen ellenséges érzelmű személyek­től származnak. Nemcsak a barátunk kevés — írja Pimper — hanem a francia közönség még a földrajzban, különösen pedig Kelet - európa földrajzában sem ismeri ki magát. Roux újságíró a.ma külföldi propagandá­nak a tipikus képviselője, amelyet rend­szeresen táplálnak ellenségeink s rende­sen jól meg is fizetik azt. És bizony egyszer már uyiltan meg kell mondanunk azt is, hogy mi, csehszlovákok, magunk vagyunk a hibásak, hogy ezt az él­ten séges propagandát önkéntelenül is támo­gatjuk. A cseh sz3lőt?9k és az előkel Ideg®?) A köztársaságunkba évenkiní igen sok befolyásos és kiváló külföldi személyiség ér­kezik, hogy közállapotainkat tanulmányozz*. Ki érdeklődik ezek iránt a cseh társaságból? Ki ad nekik információkat? Rendesen a né­metek és gazdag zsidó családok. A cseh kö­rökben még nem haladt odáig a társadalmi fejlődés, hogy egy külföldit egy cseh család látna vendégül az asztalánál, hogy megmu­tassa a környezetet, amelyben él és hogy az idegent helyesen informálja. A gazdag né­met körök jól kiismerték a cseheknek ezt a gyengéjét és alaposan ki is használják. A gazdagabb cseh körök állandóan még kispolgári légkörben élnek s a csehek legtöbbször bizonyos elfogultsággal vagy máskor lenézéssel, sőt f elfuvalk od ottan kezelik az idegent. Mi a legszívesebben valami hivatalra szere­tünk rábízni mindent, az adott esetben a külügyminisztériumra, ez azonban minden jóakarat mellett csak hivatalos fogadtatás­ban részesítheti az idegent. A cseh társaság visszavonultan él s nincs meg a társaságbeli és lakáskultúrája sem. Vannak milliomosaink, akik zsugorisá­gukban és talán a rosszul értelmezett de­mokrácia miatt kétszobában laknak s egy iparosmesterhez vagy közepes hivatalnok­hoz illő életet élnek. Ezek az emberek nemi értik meg, hogy ma­gasabb kötelezettségeik is vannak és hogy nemzetüket társadalmilag reprezentálni; kö­telesek. Ellenségeink ezt jobban értik s ez­ért meg is szerzik a külföldiek rokonszen- vét. Pimper Antal cikkének második felében szembeszáll Páneurópa tervével s ebben csupán oly nemzetközi jelszót lát, amely a csehszlovák államegység megbontására al­kalmas, majd a K ram ár lapjához illő módon azzal, fejezi be- cikkét, hogy a nagy francia nemzet csak akkor lehet biztos a uérnet tá­madással szemben, ha az ujraszütelendő nagy orosz nemzetre támaszkodó Csehszlo­vákia áll őrt keleten. így ir Pimper ur. A cseh társaság bű ké­pét mindenesetre híven rajzolja, nagyon té­ved azonban, ha fölteszi, hogy egy francia ujságiró, mihelyt más nézetet vall. mint Be­nes, már okvetlenül pénzért vall más meg­győződést. Seofus Via tor, a csehek nagy ba­rátja, két. év előtti utján nem is vett részt az itteni magyar családok estélyein, diszobá­déin, mégis olyan igazságokat mondott a magyar kisebbség érdekében, hogy azokat Pimper ur — barátság ide, barátság 'oda — a mai napig sem nyomtatta ki lapjában, a Nár. LivStyben. 1929 december 31, kedd. Letartóztattak egy diószörgepatonyi földművest, aki kivette a halott zsebéből a 3000 koronát tartalmazó pénztárcát Pozsony, december 30. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Micsek Antal, a Dunaszerdahely mellett lévő bendőpusatai la­kos jelentette a csendőrsógen, hogy férje de­cember 13-án várj uvadászatra indult és a va­dászatról nem tért haza. A csendőrség Micsek Antal keresésére indult, akit nyolcszáz mé­ternyire Rend opus ztát ól egy szalmakaza! mellett holtan talált meg. Azt hitték, hogy a jómódú gazdálkodó öngyil­kosságot követett el és annak rendje-módja szerint el is temették. A temtés után a falu- !>eliek arról pletykáztak, hogy a gazdálkodó nem önkezóvel vetett véget életének, hanem Lénárd Kálmán diószörgepatonyi föl dm ive st­ílek köze van Micsek halálához. A rendőrség előállít otta Lénárd Kálmánt, aki előadta, begy december 13-án Szabó Dezső barátjával együtt fűzfavesszőt ment keresni a határba. Miután fűzfavesszőt nem találtak, elbúcsúz­nak egymástól és Lénárd hazafelé tartott. — álig tett öt ven-hatvan lépést, I ® Első szlovák ékszer-, arany- * ezflstoy ár M 6|; ■rhrrrrrrrriIrrpmí m ROSTIG TESTVÉREK, BragBsflava, Eladási hely: Mihály ucca 6 sz. tel. 1602 Gyár; Ferenciek tere 1 sz. tel. 57. B Karácsonyi és I |É újévi ajándékok! 1 Legnagyobb választék ékszer és órákban, valamint arany é.s !|b|1 ítt^ÉÚ ezüstáruban, rendkívül jutányos áron* HÉJá

Next

/
Oldalképek
Tartalom