Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-29 / 295. (2220.) szám
T>RSGAiyV\AG^ARHlRLAI> A JEGEMBE Irta : MÓRICZ ZSIGMOND ltiS á"M<n*OT í», n4m|. mmmmmmmmmmmmamHmmmMiimin iánál Alapítva iSttL Tahfcw SSL M S > A An» porcvEUbi MqrWcakcdjw. • KOSICE, Fff-««ca 19. | Nagy vábmléh AÉhfH tnk Vihar ment keresztül a városon s a jég úgy ömlött, hogy az ablakokat beverte. Mmdeoiki meg volt rémülve, nem az aMa9rakk-ingem és gallérom .......................... Ma rkomcsnáí I vásárlóm! \ Bratisiava-Poxsony ’» Halászkapa a. 3, _____ I kok ért, hiszem az üvegest se szívesed fizeti az ember, de a mezőért, a vetésért. Aihogy a vihar elállt, rögtön kocsiba fogattak s mentek a pusztákra, Utiánamtézni, mii maradt Az ezredes is kiment. Miéta nyugdíjban van, ahelyett, hogy élne a szép nyugdíjból, borzasztó gondot vett a nyakába, gazdálkodik. Megásott a kocsi a nagy tábla busa végén. A szép, fiatal busa a földön feküdt, nagy j táblákban, mintha vizár rohant volna keresztül rajta, de jégnek nem látszott nyoma. Borosam nézte, hogy megvan a kár. Lehajolt, felemelt néhány szálat, mintha, a bálban az ólaiéit hölgyeket vigasztalná, de ká győzne felemelni annyi rengeteg szálat. C-sak a napsugár. Az talán még segít. Arra ballagott Penyige Kulacs Márton, akitől ezt a darab földet béreli. Nem sok öröm van benne. Kedvetlenül várta, míg a közeiéibe ér a gazda. Mért jőa? Részvétét kifejezni. Hirec® va® rá oka, az övé a föld, a bérlőé a munka, az övé a hatalom és dicsőség, a bérlőé a kár. Bizonyára azt akarja kiélvezni, gondolta magában az ezredes. — Jóreggelt méltós ágos uram — köszönt — egészségére az iocakai nyugadaimat, ha fót — Mikor wöt tét mér Kulacs bátyám? — mondta az ezredes. Kese* fogtak. — Hét bizony, bizony — szólalt Kulacs uram. — Kuruc idők m#tósága. Mondta a kedves feleségem is ... így eltűnődtek az istenítéleten, aminek a nyomát lehet látni a tágas ©agy mezőn. — Fefte termés oda — mondta az ezredes. — Nem a, miltőségo® uram. Jó m Isten, nem lesz itt semmi baj. — Gondolja Kalács uram? — Hogyne gondolnám, miikor gondolom. De még jó is, ha jól felgondoljuk a dógot. Nem árt a®, aratás előtt egy kis pizmag. — Hogy gondolja? — Hát kérem, méltósága, ki kell hivatná a jégembert. Az ezredes elgondolkozott. — A jégkárbecsüst? ( — Azt. — De hiszen itt nem vöt Jég. — Dehogy neon vöt. Tessék csak lékuco- < födni. Evvel leguggolt s kezdte mutogatni, hogy i itt is megütötte a búza szárát' a jég, meg i ott is. i Avval feláll, újra tovább ment. — Tessék csak lekucorodnd. ' Újra leguggoltak. Újra mutogatta, hogy j lém ennek a búzának a szárát is eltörte a jég, meg azét is. így cipelte tovább az ezredest s egyre 1 mondta: — Tessék csak lekucorodnt. ^ — Nem kucorgók én, Kulacs bátyám. ,f Nincs ennek semmi értelme. Nem tudom én i ezt bebeszédni a jégemberbe, nem hiszi, az ,« nekem el. — Tessék csak idehivmi. Majd én megírni- 1 fogatom neki... Mer kérem az úgy van, j hogy ha csak harminc percentes kárt állapit :j i« meg, az ás jó. De az a fő, hogy hamar, T mert ha feláll a buzaezára, akkor osztán i késő. s — Nem ér az semmit, mert nem lehet a 1 búzatáblát szálanként megvizsgálni. í — Tessék csak idebizni, majd megvizsgá- * lom ón neki. Az ezredes nevetett. — Jófi van Öregem, ha maga váBalja, de l én nem akarok akkor itt lenni. s — Ennye miltóságos uram, de kicsinyhitű. Q Mondom, hogy fessék neki fogatot adni, hogy 1 még diilután ki gyűljön, a többit meg csak * tessék rám bízni. r Az ezredest nagyon mulattatta a dolog, ^ imár csak a hecc kedvéért is hadd jöjjön hát - M az a jégemiber. Beküldte érte a kocsit s levélben elpanaszkodrvén a kárát, sürgősen € j{'hivatta a biztosító megbízottját jégkár- bocsteni. Az meg ii« jött ebéd után. ő azonban nem ment elébe, hanem elmaradt a tanya végén s rábízta Penyige Kulacs Mártonra, hogy kisérje a jégembert. Mulatott aztán rajta, hegy az öreg fáradhatatlanul hurcolta a jégembert és az egész rettenetes nagy táblán százszor lekuco r ogtatta. A jégkárbecslő a végéra elunta a dolgot, elköszönt, a kocsival visszament a városba. Az ezredes másnap a piacon sétált, mert hetivásár volt s a gazda ilyenkor, aratás előtt, nem mulasztja el, hogy a sokad alomban körül ne nézzen s ne tájékozódjon az árak felül. Egyszer csak szembetalálkozik a ,jégem- berrel“. Már messziről mosolyogtak egymásra. Mondja a jégkárbecslő, hogy tegnap kint volt a tanyán, megbecsülte' a kárt s örömmel jelentette, hogy rá való tekintettel nyolcszáza lékos kárt állapi tett meg. — De fene fiifikus ember ez a megbízott gazda — mondta s csóválta a fejét. Az ezredes halálos komolyan nézett rá s csak annyit mondott: — Nagyon becsületes ember. — Ahogy ő gondolja a becsületet — mosolygott a jégember s elbúcsúztak. Alig megy az ezredes tovább, szembe van vele Penyige Kulacs uram. — Jó reggelt miltóságos uram, egissigire az iceakai nyugodalmat, ha vót. — Hát mi újság, Kulacs uram? — Láttam, hogy a miltóságos ur a jégem- bervel beeziR. Az esti óceán autó szalad előttünk — a mi autónkban ülő társaság a másik autó hátsó ablakán belát, mint valami kényeimen kis cellába, a négyszögletű kémlőnyiláeon. Sötét van odabent, csak az a keret világit. És ebben a keretben kétoldalról egyezerre jelenik meg két arcéi — férfi és nő sziluettje. Közelednek egymáshoz: az árnykép oly éles, hogy a szempillák finom ecsetjét is látni A nő profilja kicsit megvillan, teszogi állát, mintegy védekezőn — két kemény férfiiujj árnyéka jelenik meg, erőszakkal felemeli a lehanyatíó fejet. Aztán úgy, ahogy az olvasható, „a két ajak összeforr", ténylegesen összefolyik, mint ama rejtelmes foltok a Telihold arcán „dér Köss im Monde". * Mind a négyen, akik a kocsiban ültünk, megdermedtünk egy pillanatra, olyan váratlan a dolog. Nem az váratlan, hogy osókolóznak az autóban, ilyesmi gyakran előfordul, de hogy ez igy közvetlenül történik, két lépésnyire előttünk és a tettesek nem tudnak róla — a villámot ie» jól ismerjük, mégis meghökken az ember, mikor közvetlenül előtte csap le az isteni szikra, kirobbanása a villamossággal telített világ lappangó feszültségének. Aztán hangosan kiabálni kezdünk, összebeszélés nélkül, spontán öröm tör ki mindanégyünk bői — bravó, hogy volt, kiabálunk, a férfiak kalapjukat lengetik. A két ajak .szétrebben. A férfi, ott a másik autóban, harciasán hátrafordul — a nő elbújik az ülésben. Soffőrünk bel evilágit a keretbe. Egy pillanatra a c&ókolózó férfi haragosan vonja össze szemöldökét, aztán — jóvérű, pesti fiú — elneveti magát, lekapja a kalapját, széles gesztussal mintegy sikerült produkció után a színész megköszöni a tapsot. Mindnyájan föl vagyunk villanyoxva, gyereknevelés tör ki belőlünk, könnyelmű hangulat — a soffőmek is tetszik a játék, elébevá- gunk a másik autónak, mi iis osókolózunk, aztán megint előreengedjük őket — közben a másik nő is nyilván megbékült, pillanatok alatt idilli pásztorjáték víg kedve ragad el, csókversenyt rendezünk. Valaki megjegyzi, hogy a jelenet tisztára párisi s most megértjük és átéljük az elcsépelt, banális hasonlatot és párhuzamot a francia—görög lélek örök hedonizmusát, szemben az angol—római lélek kriticizmueával —• Apolló ée Diony&os kettős világát. S valami könnyű, kedves, hetyke mámor kábulatában folködlik bennem a kérdés — ejha, sőt evőé, ha tetszik, ugyan mi lenne, ha egyszer már, annyi idő után, megint fellázadna Dionysos, hogy első párja, Apolló hűvös klasszisait, az egész unalmas „történelmi szomlMo- tefc", mely nem lát a lába elé. mert folyton előre és hátra kanosai int — fellázadna é* forradalmat csinálna a multat és jövőt tagadó, minelőfizetni a Képes Pétre Minden njságánisná] kapható — Hát ige®, vakum kárt mcgáüsprMit. — Hát mit mondtam. S hunyorított. — MStó&ág'oe uram ... Mit mondott a jég- ember ? ... RuLLaxu!... A® ezredes nevetett — Mondta, hogy gazember vagyok? — Neon, a®t nem mondta. — Kár. Sajnálom. — Mór? — Mer nekem momdta. De nagyon kttru- cuil mondta. Mondta is a kedves feleségem, hogy pereljem be. Jó piát lehetne rajta srófolni ... De ha csak nigyszemközt mondta, akkor nem lehet beperelni... Hanemha a miltóságos ur előtt is mondta vóna, akkor nagyon szépen be lehetne ágyazná. i de® „tanulságá nak (morálnak) fittyek hányó örökkévaló jelen nevében? Mennyi forradalom volt már te jó Isten, pardon, te jó Zeusz, gondolatokért é« eezmékért és eszme törmelékekért, „i" betűért és „o" betűért, — fellázadt az értelem és fellázadt a láb és fellázadt (utóbbi leggyakrabban) a gyomor és fellázadt a kéz és fellázadt a tüdő és folyt a vér és rec&ogett a osont —• mikor lázad fel egyszer már a szív, hogy hangosan elordítsa magát a Gyülekezetben: miért kék nekem bujkálni, elrejtőzni sikátorokban, nekem, a dobogó, piros valóságnak, miért kell hátul, remegve ée, bujkálva kuksolni a kakasülőn, mikor a cifra színpadon hitvány visszfényemét, a verset nyafogó árnyképen ágáló Művészetet tapsolják helyettem? A mindennapi kenyér forradalma után nem akad, aki a mindennapi csók, mindennapi boldogság forradalmát világgákiáltsa? Uj alkotmányt követeljen, uj társadalmi szerződést — minisztériumok helyett misztérium okát, népbiztosok helyett szépbiztosokat s fejedelemnek s kormányzónak egy szerelmes párt, boldog szeretőket, akik megértik és nem irigylik mások vágyát az örömre? S ha másként nem megy — vörös terror és fehér terror és zöld terror után hadd jöjjön a kék terror — ropogva csattanjon az uccán a csók gépfegyvere: reszkess, sötétben bujkáló pesszimista, nőgyülölő, férfigylölő, szerelem- gyűlölő, életgyülölő álszemérem! Kék terror! Nem is rossz. Regényeimnek legalábbis fel lehetne használni Mindenesetre: copyright. * Most egyelőre másféle dörrenések hallhatók. Nem újak, inkábbig kicsit szokványosak, az újságcikk az, hogy már nem a napihirek lapos szavaiból vetitődik képzeletünk elé, hanem közvetlenül kapjuk, szemben és fülbe szállítva, a képzeletnek nem kell elvégeznie a megjelenítés munkáját. Az olasz trónörökös elleni merényletet hangos híradó közli a moziban. Szerencsés felvétel, a vállalat számára váratlan esemény került bele, az „érdekesség" szempontjából óriási módon felemelve a film árfolyamértékét. Hullámzik és tolong a tömeg és zsivajogva éljenez, a trónörökös hajlong — elekor revolverdörrenést hallani, a nép összefut, körülveszik a merénylőt, a trónörökös sértetlenül hajt tovább. Ez bizony valóság, majdnem minden eleme benne van a történésnek: hang és forma és mozgás. Tgazán frappáns közlése az eseménynek — néhány másodperc alatt, mélyebb éis maradandóbb és hűbb emlékét kapjuk annak, ami történt., mintha ugyanerről a dologról tiz- hasábos riportot olvastunk volna végig, vagy akár történelmi leírást. j Gondoljunk csak el, vagy száz év múlva egy i történelemórát. Vaskos könyvek, unalmas ma- | gyarázatok helyett, amikor felültem figyelni i kell, hogy a szavak közvetítésével megindított bonyolult és megerőltető folyamat, az e 1 lt é p- i o 1 é s hiánytalan és összefüggő maradjon, közvetlen képet kap boldog unokánk. 1 Falravctitve a valóságos történelem úgy, t ahogy megesett. Ugyan káték vein* szüksége köteteket olvasni el Napóleonról, a Waterlooi ütközetről, Moszkva égéséről, a Népek Szövetségének megalakulásáról, ha a színe* és be • ssélő filmet száxeezteadővei eseéőU fe&alá&ák volna, mintabogy h&teceresstendövel ezelőtt feltalálták a betölt ée ötszJuesKtandövel ezelőtt | feltalálták a könyvnyomtatást a valóságban éa képzeteiben megesett dolgok közvetítésére? Egy lélektani kérdés bizonyára megfontolandó. Ha a betűtől az elképzelésig tartó utat és energiát megtakarítja a lélek azzal, hogy betű i helyett mingyárt képet és hangot kap, ex a - megtakarítás energetikai szempontból minden- , ecetre igen hasznos, de élettani szempontból, a ^ tapasztalat szerint azzal jár, hogy a képzelet, r a belső képalkotó, megjelenítő tehetség gyakorlat éa szükség hijján, visszafeji Alik, eleső- kérvényesedik bennünk. Ha közveűeoüi ereinkbe fecskendezve kapnánk a vért, idővel összerótt gór od na gyomrunk ée májunk, az egé« vértermelő apparátus —■ ez az élet törvénye s ez a törvény nemcsak durva értelemben vett testi dolgokra vonatkozik, hanem idegeinkre, értelmünkre, telkiéletünkre is. Már ma is alapos ok van tartani tőle, hogy aki sokat jár aso-> ciha, kevesebbet olvas, nemcsak időbeli ótokból. hanem asért is, mert lassan kínt ehsoklK attól a módtól, ahogy a könyvben leírt «e> ményt dolgozza fed széttörnünk gépezete. Ez persze aggasztó s a felületes gondolkodó • szemében ama finnyás művészielkek malmára t hajtja a vizet, akik az emberi kultúrát féltik ■ ezektől a mindenféle „technikumok"-tóí (mint> hobizony a betű, a vászon, a festék, a véső r nem éppúgy technikumok teltek volna kezdek í ben!). De az Ember hivatásában hivő létek éa ' értelem az érem másik, oldalát is látja. ^ Képzelet és érteleim éppúgy végtelenek, adat ■ a külső valóságok s a belső összefüggések, vi■ liga, melyből táplálkoznak, csak a Földet wu■ goritja össze sm és rádió és repülőgép, azzal, >■ hogy tulgyorsan és kényelmeden jár a végére ■ — a végtelen világqt esak közelebb hozza, nem • teszi végessé. Figyeld magad, ülvén a nyitott könyv e 18- i vén a mozgókép előtt. Előbbinél azzal van elfoglalva telked, hogy • képpé alakítsa a betűt. Utóbbinál a munka alól fel vagy mentve. De a lelked nem tétlen azért. Más képeket látsz, azon túl és mégis azzal összefüggésben, ami előtted pereg. .Más képeket, ehhez hasonlót, az életedből és a vágyaidból merítve — s most időd és alkalmad van rá, hogy az összefüggést észrevedd, a dolgok belső tartalmát, egymást magyarázó, egymást megértő indulatok és érzelmek tükrében. Könyvet olvasva képzelődsz. Képet nézve gondolkodok * Hogy miről? Például erről a problémáról, képzelet és gondolat viszonyáról, amit soha ilyen élesen nem láttál volna, ha mozgókép nincsen a világon. — Hülnek »i angol családi tűzhelyek. Kevesebb a melegség a mai otthonokban — mondja üzleti beszámolójában az angol gáztársaság, — nincs messze az idő már, amikor az emberek csak alvásra járnak haza és az egész napot bázonkivül töltik ei. Az otthon manapság s megvan, de már nem a nyámpol- gár elképzelésében, esténként a családtagok nem üldögélnek a tűzhely körüL A nevelés megváltoztatta a modern ember életnívóját A tudomány kiszélesítette az igényeket, a mostani élet érdeklődéseinek a köre kibővült Kevesebb gázt fogyasztanak ax otthonokban, igy keseregnek az angol gázvállalatok. Nekik ez rossz, de az emberek nézőpontjából kellemesebb, hogy annyifeilé le van kötve a figyelmük. Az otthonok nemcsak azért hülnek ki, mert sokan a moziba járnak, vagy a kávéházban üldögélnek, vagy pedig elmennek a kaszinóba. Azzal, hogy a tudományt ée különösen az orvostudományt, ax emberek respektálják, jobban vigyáznak az egészségükre is. Az orvosok napfényt, szabadban vadó sétát, mindenféle sportot ajánlanak é« ax angolok behódolnak nekik, mert egészségesek akarnak maradni, élvezni akarják az életet Vasárnaponként csökken leginkább a gázfogyasztás, ilyenkor az otthon annyira kihűl, hogy már az ebédet sem fogyasztják el családi körbey, mert a londoniak felkapnak a* az automobilra és kimennek a szabadba. CSÓK AZ A (És egyéb hangos híradó) Irtás KARINTHY FRIGYES
