Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

1989 íteeem/ber 95, szerda.

t>iia:gaiA\\o^ar-hiuIíA]?

23

A szlovenszkói magyar irodalomnak is uj fejlődési lehetőségeket jelent az újjászervezett Nyugat

Beszélgetés Móricz Zsigmondijai —Az egész magyarság folyóirata lesz a Nyugat

Budapest, december végén. Gratulálni mentem Móricz Zsigmondihoz. A „Légy jó mindhalálig" a mai pesti színházi élet legnagyobb sikere, napokkal előtte fogynak el a jegyei. Ez a siker a mai színházi viszonyok mellett, amikor becsukásra állanak a magánszínházak, duplán számit.

Ágyban fekve találtam a nagy írót. Gyengélkedett de a hangulat derűs és lelkes a családban. Mócicznó Simonyi Mária csaknem esténként megjelenik a színházban, „körülnézni", kicsit nézni a darabot, figyelni a hatást s a vége az, hogy ottragad az előadás végéig. Szinte panaszkodva dicsekszik a művésznő:

— Ilyet én még életemben nem láttam, valahányszor megnézem a darabot, mindig újként hat rám. Szinte boszankodom. Végignéztem valami hat próbát, ottvoltam a főpróbán, a premieren, megnéztem eddig 5—6 előadást s mindig valósággal prédikáltam magamnak magamban s azt mondogattam, te, már láttad vagy 15-szőr, olvastad, hallottad, minden szavát betéve tudod, színésznő vagy, az összes hatásokat ismered, hagyd el már egyszer a bőgést!... Nem létezik, minden előadásról agyonbőgve jövök haza... Nem lehet nem könnyezni...

Valóiban megérinti az ember lelkét a leg- mélyebről a Kis Nyilas Misi lelki tragédiája. A negyedik b.)-be jár, jóságos, lelkes, naiv kis gyerek, unja már a gyerekeket, mert a gyerekek, rosszak, és felnőtt szeretne lenni, mert a felnőttek okosak és jók, meg tudják különböztetni a jót a rossztól és csakis a jót cselekszik... És aztán jön a nagy csalódás, hogy a felnőttek rosszak és gonoszak, egy megható kitörés, amely egy fiatal, nagyszerű pesti színésznőnek. Vasaary Pirinek lélekzet- elállitóan művészi kitörése, amikor összeomlik benne ez .a naiv hit s elsikoltja, hogy „én nem akarok gyerek lenni és én nem akarok felnőtt lenni és én nem akarok élni ezen a világon..."

A könnyek végigfolynak az ember arcán ...

*

Amint beszélgetünk a darabról, a hatásáról, Móricz Zsigmond felkönyököJ az ágyában, hosszan hallgat, derűs az arca,, kicsit a teremtés boldog elégtétele fejeződik ki rajta.

A hálóinge kigombolva, a melle csupasz, az ingujja is szabadon eresztve, mosolyogva támaszkodik az alléra, a haja előretold 1. jóságos és elégedett az arca, még ebben a kényszerű, ágyhoz kötött rabságban is, amit inrámdíulása okoz.

A darabról érdeklődöm:

Hevesi és Rózsahegyi ötlete volt a „Légy jó ...“ drámát! zálás a

— Amikor a Nem élhetek muzsikaszó nélkül sikerült, tetszett, boldog voltam én is és Hevesi is nagyon boldog volt vele. ő jött a siker örömében azzal az ideával,hogy a „Légy jó mindhalálig" cimü regényemből kellene darabot csinálni. „Ennek kiszámíthatatlan sikere lehet...“ — mondotta a Nemzeti Szín- *

ház igazgatója, — emlékszem, ez volt a szava.

— Nem lelkesedtem ezért a tervért. Első pillanatban el sem tudtam képzelni, hogyan Lehet egy darabot gyerekekkel játszatni. Hiszen a regényben a főszereplők gyerekek, a felnőttek legfeljebb epizódszerepeket játszanak.

— Érdekes, hogy ugyanazokban a napokban, de Hevesitől egészen függetlenül Rózsahegyi Kálmán jött hozzám s ő is azt ajánlotta, hogy csináljak a Légy jó-bél darabot, még hozzá a Vaszary Piri számára. Ezt még furcsábbnak találtam annakidején, mert igaz, hogy Vaszary Piri remek fiu-karrikaturakat tud csinálni, de hiszen az én Nyilas Misim, az nem egy karikatúra, abban a szerepben egy nemos, őszinte, krisztusi, tiszta gyermek lelkét, lélektragédiáját kellene a színpadon közölni az emberekkel...

— De azért bennem maradt a tüske. Tépe- lőditem, hónapokig forgattam magamban a témát s lassan-l assan kezdett ki alakul ni bennem a darab mai formája.

— Legutóbbi beszélgetésünkkor, már tavaly megmondottam neked, hogy minden erőmet a színpad számára szántam ebbeh az egész esztendőben. Annyira, hogy abbahagytam az újságírást, a tárca írási:, a regényeket, nem írtam vezércikket, tanulmányt, mindent abbahagytam. Éjjel-nappal a színpad problémáival voltam elfoglalva.

— A Muzsikaszó előadásait minden este ellenőriztem, a hatás titkait próbáltam kilesni, színpadi technikát tanultam. Nagy ambíciómban odáig mentem, hogy elmentem vidékre is a színpad és a közönség viszonyát figyelni. Még Szlovén szkóba is elkísértem a feleségemet. araikor a Búzákalászbau vendégszerepéit.

— Tudom is, hogy sokan nem értették meg odaát, hogy mi lett ebből a Móricz Zsigmond- ból, ripacs vagy mi az ördög?.,. De nekem nagyon sietnem kellett, egy év alatt kellett tisztába jönnöm olyan dolgokkal, amikkel azelőtt soha nem foglalkoztam. A színpaddal.

— És csak színdarabot Írtam az egész év alatt. Megírtam az Elektrát, Bornemissza Péter i-558-ból visszamaradt Sophokles-forditása alapján, újra rendeztem a Búzákaiászt, teljesen újraírtam a Pacsintaszót, megírtam a Szépasszony kocsisát, de a legfőbb munkám a Légy jó volt.

— Hálaistennek, sikerült nyélbeütni. A

többi most már nem az én dolgom ...

Vaszary Piri sonkás zsemlyéje

Vörösbor kerül a kis asztalkára s Móricz

Zsigmond gusztussal hörpint egyet. Vaszary Piri telefonál éppen. Kedves epizódot beszélt el az előző estéről. Az első felvonás után, amelyben az fordul elő, hogy Nyilas Misinek a „pakkját" megdézsmálják a szobatársad s Nyilas Misi ezen nagyon el szomorodott, az első felvonás után egy ismeretlen, 10 éves kisfiú a páholynyifogató asszonnyal egy sonkás zsemlyét küldött fel Nyilas Misinek a színpadra, „kárpótlásul". Vaszary boldog volt ezzel a sonkás zsemlyével s telefonon bejelentette Móricz Zsigmondnuik, hogy ebből — szerzői díjként — félzsemlye ueki jár ...

Móricz a Nyugat eljövendő missziójáról

Horinka Ferenc

oki. gépészmérnök

mtniszíerilcg engedélyezett

aufoiskoláfa

Nitra !I

Jelentkezések állandóan.

Móricz Zsigmond tovább beszélt:

— Különben, amióta a Légy jó mindhalálig premierje megvolt, azóta nálunk nincsen szó a darabról. Csak egy téma van: a Nyugat.

— Arról hallottál bizonyára, hogy Babits Mihállyal é-s Gellert Oszkárral átvettem a Nyugat szerkesztését. Ezzel nehéz irodalmi s nagy nemzeti missziót vállaltam magamra.

— Szegény Osvát itthagyott bennünket s nincsen tagadnivalő rajta: azon a ponton volt már, hogy megszűnik huszonkét eseményekben. jelentőségben gazdag esztendő után a Nyugat. — Ignotus, aki megalapítója volt a Nyugatnak, Bécsiben lakik, az állása Bécshez köti, még ezekben a válságos uapok- ban sem volt képes egyetlen napra sem hazaszaladni.

— Mindannyian, akiknek közünk volt hozzá, borzasztóan sajnáltuk, hogy meg kell szűnnie a Nyugatnak. Elvégre az én pályám is, Babitsé is, a többieké is összenőtt egy kicsit a Nyugattal. Ott jelentek meg legsúlyosabb regényeirn, novelláim.

Budapest 1929: színházat a színészeknek, folyóiratot íróknak kell átvenni

— A mai nagy szellemi válságban, ami a magyarországi életet fojtogatja, megszokott jelenség, hogy a válságba jutott színházat a színésznőknek kell átvenniük, ha azt akarják, hogy fennmaradjon. A válságba jutott folyóiratot nekünk, íróknak kellett átvennünk,

— Én a Nyugatban igen nagy irodalmi és nemzeti értéket érzek s ezért olyan -merész voltam, hogy vállaltam az anyagi érdekeltség egyrészét is. Bízom benne. Ha itt sem lehetne folyóiratot fenntartani, azzal a -múlttal, erkölcsi tőkével gazdagon, amellyel a Nyugat rendelkezik, úgy akkor nem is kell itt irodalom ...

— De én azt mondom és azt. hirdetem s kérleli Benneteket, hogy hirdessétek ti is est a Szlovenszkóba szakadt magyarság körében is, hogy kel! magyar irodalom s kell magvar folyóirat.

— Ahogy egy évvel ezelőtt azt mondottam neked, hogy az 1929-es esztendőm a színpadé, úgy most azt mondom: 1930 a Nyugaté. Ezt az egész esztendőt a Nyugat renai ssaneeának szentelem.

Móricz programja a Nyugattal

— Igen nagy programom van vele. Érdekelni fogja a szlovenszkói magyar értelmiséget is. Háromszoros koncentrációt tervezek.

— Ennek a koncentrációnak az első síkja az egész magyarság folyóiratát megcsinálni. Már a januári számban lesznek Írások szlo-, ven-szkói. erdélyi, berlini,' párisi magyar írók-1

tói. Amit a politikában nem lehet megcsinálni, azt az irodalomban játszva fogjuk mi megcsinálni: És a kultúra integritásának nem lesz dolga a politikával. Azonban az egy nyelvűek szellemi közössége felbonthatatlan. A magyar költő a világ minden táján magyarul dalol s ez a dal a világ minden táján élő magyart érdekelni fogja ...-- Az általunk elképzelt, koncentrációnak másik síkja: nemcsak szépirodalommal, hanem a mai élet minden fontosabb problémájával foglalkozni, persze csak olyan problémákkal, melyeknek a politikához semmi köze sincsen. Például cikket kértem a Nyugat számára Mihály Dénesi öl, aki a telehor-ról fog értekezni.

— A harmadik síkja a koncentrációnknak, ami sok elfogult félreértésre adott alkalmat, az, hogy a Nyugatban helyet kap mindenki, pártkülonbségrö s világszemléletre való tekintet nélkül, tisztán az irodalmi tehetség passzusát kell felmutatni. Decemberi számunkban Bibó Lajos, a szélsőjobboldali Nemzeti Újság ■munkatársa irt pompás novellát s mellette megjelönthetnek a baloldali Kassáik Lajosnak az Írásai, amelyeknek írójuk nagy tehetsége adott jelentőséget. A Nyugat összes régi munkatársai dolgozni fognak továbbra is a lapnak.

A szlovenszkói Irodalom és a Nyugat

— Ami a szlovenszkói irodalmat leginkább fogja érdekelni, élénk kapcsolatot akarok teremteni a szlovenszkói irodalom és a Nyugat között. Már eddig is kaptam néhány értékes kéziratot, amelyek rövidesen jönni fognak.

— Sebed Ernő, Győry Dezső. Darvas János. Tamás Mihály nevével előreláthatólag már a közeljövőben találkozni fognak az olvasók a Nyugat hasábjain, értékes írásokkal. Különös örömre szolgál, hogy rövid keresésem alatt máris sikerült egy nagyon sokatigérő tehetséget találnom Szlovenszkő területéről, akinek a nevét, nem igen ismerik a szlovenszkói irodalmi körökben. Ernőd! Nagy Lajosnak hívják, azt hiszem ruszinszkói pap-ember. — Egy-két novellája igen erőteljes és sokatigérő tehetségnek sejtte.ti öt.

—■ Egy évet szánok a Nyugat megszervezésé re. Bízom benne, hogy elég lesz, ahhoz, hogy a magyarság figyelmét mindenütt, ahol csak élnek magyarok, felhívjuk, hogy becsületes és noraesigyekezeíü, önzetlen irodalmi akcióról van szó, amely támogatást érdemel, mert nyújt valapűt és jelent valamit.

*

— ... Sokat jelent. Ezt meg kell éreznie s

meg is fogja érezni a szlovenszkói magyar értelmiség. Sándor Dezső.

sel? — kérdezte apa.

Elemér bácsi mosolygott, megpödörte a bajuszát és így szólt:

— Lovagias ember nem 'beszél az. ilyenekről!

— Jó, jó, csak hencegj, —- szólt apa — azért fogadok, hogy nem mégy vele semmire!

— Fogadjunk egy szép cigarettatárcába — mondta a bácsi.-— Gilt! De hogyan fogsz meggyőzni, hogy vesztettem? —■ kérdezte apa.

—- Azt bizd csak rám!

Kezet fogtak és Elemér bácsi azt mondta:

— Gib anf den Bűben acbtt

— Az nem ért semmit — szólt apa.

Pedig én tudtam, hogy Mariskáról beszélnek ...

Egy pár nap .múlva a kedves szüleim Becskerekre utaztalhy Stanci néni ugyanis azt te legra.fálta nekik, hogy siessenek halálos ágyához és ők siettek. Stanci néni ezt minden esztendőben megosélekedte, de még egyszer sem halt meg. Mikor kocsiba szálltak Mancika húgommal, édesmama azt mondta, hogy mehetek a nagymamához aludni és megcsókolt, apa partiig azt mondta, hogy letöri a derekamat, ha valamit csinálok és szintén megcsókolt.

Estig a konyhában voltam két méntelepes katonával, aztán elmentem a nagymamához Igen szeretek a nagymamánál aludni, mert ott a földön vetnek nekem ágyat és minden meg van engedve. Útközben azonban bementem a Mariska néni lakásába, hogy meglátogassam a szegény Bobit, amely mindig egyedül volt, ha a néni a színházban játszott. Bob: úgy megörült nekem, hogy majd megbolondult ém én megtanítottam kótláboa viszszafelé járni. Sokáig játszottam a kutyával, aztán lefeküdtünk a díványra .és először Bobi aludt el, aztán én is elaludtam. Mikor felébredtem, Mariska néni már otthon volt és egy gyertyát tartott a kezében és azt mondta:

—■ Hát te itt vagy? Tudod-e, hogy mindjárt tizenegy az óra?

El akartam menni a nagymamához, de ő nem engedett, azt mondta, hogy álmos fővel nem mászkálhatok az éjben és hogy a nagymama már régen lefeküdt. így hát nála kellett maradnom.

Mariska néni egy ujságilappal szépen megtöri tette az asztalt, szalámit és páriáért adott nekem és Bobinak, sőt egy almát is kaptam és egy félpohár bort is megittunk. Vacsora után azt mondta, hogy imádkozzam, azután levetkőztetett és rámadott egy hálóinget a magáéból és lefektetett az ágyába a lábához keresztbe. És Bobi is ott feküdt. Szépen elaludtunk mind a hárman, de az ablakot nyitva hagytuk, mert meleg volt.

Álmomból egyszerre felébredtem, mert Mariska néni megrugott a lábával és Bobi is felébredt és ugatni kezdett. A nyitott ablakban egy férfi térdepelt. Azt hittem, hogy egy rabló és Mariska néni is azt hitte és elkezdett kiabálni, hogy: Ki az? Segítség!

Nem volt rabló, hanem Elemér bácsi volt. Azt mondta: Édes Mariska, ne lármázzon,

mert meghallják! És azt mondta: Ne legyen olyan kegyetlen, mert szavamra mondom, főbe lövöm magúimat és a vérem a maga lelki ismeretét fogja terhelni!

— Takarodjék — kiáltotta Mariska néni — mert fellármázom a pékéket és azok holtra verik magát!

— Nem mehetek — motyogta Elemér bá1 esi — mer t emberek járnak az utcán és meglátnak!

Mariska néni azonban még jobbam kikezdett visítani és Elem-ér bácsi kiugrott az ablakon. A. néni fölkelt, betette az ablakot és megnézte az ajtót, aztán megint lefeküdt.

— Ébren vagy? — kérdezte halkan tőlem.

De én nem feleltem. Ő is elhallgatott. De

aztán hallottam, amint csendesem sir dogál a I sötétségben. Nagyon megfájdult a szivem és odamásztam hozzá és Bobi is odamászott. Azt mondtam neki:

— Ne Sírj, Mariska néni!

ő azonban tovább sirt és így szólt:

— Milyen komisz nép a férfiak és ha megnősz, belőled is komisz ember lesz!

— Bizony nem lesz — mondtam •— és ha nagy leszek, letöröm az Elemér bácsi derekát!

Erre elnevette magát, megcsókolt és én elaludtam.

Mikor reggel fölébredtem,» 6 már talpon volt és egy nagy ládába csomagolta a holmiját. Reggelit adott és én azt kérdeztem tőle, hogy itt .járt-e megint Elemér bácsi?

— Miféle Elemér bácsi? — kérdezte. — Talán valami bolondot álmodtál?

Azzal tovább pakkolt és azt mondta, hogy elmegy a társulattól, de hogy erről senkinek sem szabad szóláncán.

Aztán hazaküldött, de előbb ideajándékozta nekem a cifra szép karikását

— Neked adom — mondta — legyen vala- ;

mi hasznod belőle, ha már színésznővel < aludtál. i

Én nagyon megörültem a karikásnak és hazavittem. Otthon nem volt semmi baj, mert ( a cselédek azt hitték, hogy a nagymamánál 1

• 1 aludtam, nagymama meg azt hitte, hogy otthon aludtam.

Mikor édesmamáéi: megjöttek Becskerek- ■ rő'i, Mariska néni már régen elutazott. Á Náni szakácsnő azt a hirt hozta a mészárszékből, hogy valaki látta Elemér bácsit kimászni a Mariska ablakából. Azt mondta, hogy az egész város tudja már. Édesanama rögtön ! migrént kapott és jajgatott, hogy Mariska néni gyalázatot hozott a családra. Apa is igen dühös volt és azt mondta, hogy Mariska néni alamuszi és hogy ő, mint családfő, szigorú levelet fog irni Komáromiba, mert mi úgy fogadtuk, mintha a tulajdon leányunk volna. Édosmama még aznap délután föltette az uj kalapját és bejárta az egész várost és az uc- oán is megmondta mindenkinek, hogy Mariska néni nem is rokonunk, csak igen távoli.

Én azt hittem, hogy apa le fogja törni Ejlemér bácsi derekát, de csak gyengén hátba ütötte és azt mondta neki:

— Te szerencsés kópé, te!

És édesmama azt mondta:

— Bolond volna, ha nem tenné, hiszen fiatalember!

Ezt mind németül mondták, hogy mi gyerekek meg ne értsük.

Elemér bácsi kapott apától egy szép cigarettatáncát. Ahányszor rágyújt, mindig rnoso- % lyog és azt mondja: Haj, haj*

Nekem édesmama jóidéig uem akarta megengedni, hogy a cifra karikásommal játsszam. Azt mondta, hogy Mariska néni egy’’ perszóna. Nem is mertem soha otthon elmondani, hogy Mariskánál aludtam. Csak Visky- nek mondtam meg.

Elemér bácsival azonban muszáj valamit csinálnom. Talán egy gombostűt fogok a (székébe tenni ---