Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
1929 december 95, aserda. TmaCM-MAGtetR-HímZSP' 11 g? m ra n viw és az ijesztendő Irta: VÁRNAY ERNŐ. a magyar nemzeti párt főtitkára Kassa, 1929. karácsony. Megértem őket s ami ennél is fontosabb, egyiitt- ér&ek velük. Sokszor felkeresnek keserű pana- agaikkal, kőmtybelábadó szemük többet mond zokszavaiknál, ilyenkor tudom és érzem segítségre ajánlkozó munkakészségünk csekély hatóerejét, de testvéri kötelességünk kisérletet-kisérletre, in- (bervenciót-mtervencióra halmozni, a szükreszabott keretek területén minden törvényes módot és eszközt megkeresni, szóval, tanáccsal, tollal, törvényhozóink együttérző munkájával feléjük, a szenvedő nyugdíjasokhoz, a női nem héroszaivá felmaga- eodott özvegy anyákhoz, árváikhoz hajolni. Ha nem keresett volna föl újból engem egy ily nyugdíjasokból álló küldöttség, hogy aktuálissá vált a kormányalakulás, uj parlament és kormány- program s hogy ismét Írjak róluk, érdekükben, rezonáljam sziviik-lelkük megható keserűségét, talán akkor is megtettem volna. Szeretném is nagyon megcsillogtatni kisírt szemükben sorsuk tizenkettedik esztendős jobbrafordulásánab örömIcönnyüií a karácsonyi örömünnep, az isteni béke- hirdetés szent évadján, de a reménykeltés hiú s igy csúf játékára nem vállaIkózhatom, mert nincs bizodalom ebben az uj kormánytöbbségben sem. melyben ugyan jelentős 6zámu szocialista törvényhozó, közöttük a meggyötört magyarság szomorú sorsának több szlovensz-kói és ruszinszkói alapos ismerője is helyet foglal, azonban az igazi demokrácia ée humanizmus cselekedeteit nem várhatjuk tőle. Tipikus szlovenszkóá kérdés; több reánk nézve: tipikus magyar kérdés. A kormányexpozé pedig egyetlen szóval sem emlékezett meg a magyarságról! S mert ezt Udrzsal meg nem tette, nem merek kedvező következtetésekre jutni a nyugdíjasok ügyeinek szociálisan radikális, állampolgári egyenlő jogokon alapuló humánus rendezésében. Hátra volna tehát még a két szlovensskői miniszternek, Slávik dr. és Dérer dr.-nak sokszor és nyomatékosan hangoztatott ígéret-beváltása, az állampolgársági kérdés rendezésétől független (a belügyminisztérium feje Slávik lett!) nyugdíjtörvény javaslata, minisztertanácsi kezdeményezése, a nyugdijegyeniogtisitós valóra váltósa! Van azonban valami, amibe kapaszkodhatunk, s *ít Udrasal miniszterelnök nyilatkozatának az a néhány szava, amely'szerint a kormány mindent megtesg az öreg nyugdíjasok kérdésének az elintézése érdekében! Rendben van; ha a miniszterelnök ezt sző nélkül és a legfelelősebb kormánytényezői mivoltában komolyan érti, cikkem végén kihangsúlyozom, mit érthetnek a kétszeresen öregedő, elnyűtt nyugdíjasok a maguk létkérdésében mindennek!! Megállapíthatjuk azt, hogy a Szlovenszkőn és Ruszinszkón maradt, nyugdijáRoinányban talált nyugdíjasok, fiatalon elbocsátott, később megrövidítve nyugdíjazott közalkalmazottak a Prokrustes- ágy minden nyugdifkeservének variációin átestek. Ha rövidebbbek voltak, mint a csehszlovák nyugdíjtörvény első osztályú állampolgáraira szabott uyngdijágy, meghúzták végtagjaikat, kaptak no- velláris és törvényes rendezést, kaptak 1924-ben 280 §., 287 §., majd S10 §-okai, 1928-ban a 80. sz. 1 e.-ket, a 20 százalékos emelést, létminimálást s legfeljebb nyújtózkodhattak a Légi. Közigazgatási bíróságig, de a kényelmes, nyűgö t alvást biztosító nyugdíjágyat csak nem szabták rájuk. Ha hosszabbak voltak, előhozták az állampolgársági csavar esoritót, a magyar nyugdíjtörvények valorizálatl^nságának hátrányát, a 60 százalékos előleg-utalás találmányát s úgy megrövidítették a teflektánst, hogy kicsordult tőle a nyomorgóé könnye. Akik tehát szolgáltak is a csehszlovák államban, „visszavétettek", több éven át működtek, esküt tettek, de nem kaptak véglegesítést, vagy áldózatául estek az időnkénti elrendelt állampolgársági felülvizsgálatnak, nem kapták meg azt a normális, pótlékokkal emelt nyugdijat, amit például egy történelmi országból iderendelt, vagy szerencséjére véglegesített kö. alkalmazott kap vagy pedig restringálás alá kerültek. Ehhez képest hasonlítsuk: aztán az özvegyeket sokszor nagy családjaikkal, félárváikkal; a felekezeti tanárok, tanítók, a volt megyeiek (közigazgatás), vasutasok, bírák, pó6tásob özvegyeit § előttünk áll a ma kétségtelenül és változatlanul szomorú képe, a tizenkét évvel öregedett, kifáradt agyonsirt aggok komor tábora, akiket nyomon követ a java férfi- korukban elbocsátott, restringált, munkára képes ée k& közalkalmazottak vádoló serege. A kuszáit, rendezetlen, baksisos rendszere, jogbiztonságának hiánya miatt lenézett, mcgkritizáU Románia a nyugdijáé ponton m gaean felülemelkedett s Maniu egy nemes gesztussal egyenlő és visszamenőleges nyugdijat adatott . ; esküt tett és esküt le nem tett volt államiaknak, az összes nyugdíjasoknak. Messzehangzó ,,.Taccr~e“ a romániai egyenjogúsítás, amely határokon tulkiált az emberiesség, a krisztusi szeretet szent jegyében s kell, hogy immár elhasson a demokratikus és SBocialó-bumanitárius elvek alapién — igy hangoztatják széles e világon — felépült csehszlovák köztársaság vezető kormánytényezőihez! h% ellenzéki magyar pártok törvényhozói lelki- teneretesen megtették e téren is kötelességüket! Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzeti pártnak éppen ebben a nehéz reszortban éveken keresztül a kimerülésig fáradozó törvényhozója a nyugdijegyenjogueitás parlamentáris keresztülvitele, kodifikálása érdekében kezdeményező lépést tett. A letűnt kormány sok-sok tennivalóját, az inkább vérszegénység, tulpolifizé’feág és energiát- lanság hetegségéhen agonizált, mint vitalitássá] dicsekvő parlamentjével a háta mögött, szegre^ akasztót« a hagyta hátn* aa uj parlamentnek. Kassa, december 23. (Kassai szerkesztőségünktől.) Boldogok azok, kik gondtalan külföldi barangolásaikban felkereshetik Svájc kies bércei között Teli szikláját, elmerenghetnek a rousseaui magányban vagy koszorút tehetnek le Washington sírjára. Áz utódállamok magyarjának a mai idők súlyos viszonyai mellett csak arra maradhat ideje, hogy a maga kis házioltárán gyújtson emlékmécset a saját nemzeti hőseinek. így szeretném én néhány pillanatra meggyujtani nemzeti történelmünk legfényesebb szereplőjének emlékére ezt a kis mécsest. Közveti tőnek használok fel a megelevenített törtéuelem vezéralakjának idézéséhez egy közeli rokonát, aki itt éli alkonyodó élete éveit, ebben a nemespatináju városban, hol az utolsó évtized sem tudta kitépni az emberek leikéből a nemzeti öntudat és összetartozás felséges érzelmeit A nagy Kossuth egyik atyafiával volt alkalmam beszélgetni, akit Masaryk-uccai lakásán kerestem fel. Kossuth Lajosnak hivják, mint nagy rokonát, unokaöccse a nemzet nagy fér- íiának, egyébként Kassa város volt gazdasági tanácsosa. Elegáns, úri lakás, a polgári nyugalom meghittségével. Puha szőnyegek borítják a szobák parkettjét, a falakat képek borítják, köztük igen sok a nagy Kossuthra való emlékezés, fényképreprodukció, allegorikus jelenetek a nagy időkből. A szalon egyik falát hatalmas könyvtárszekrény foglalja ed, melyben rengeteg, az 1848—49 és ezt követő évtizedek történelmi és memoár-irodalma, nagy foliánsokba kötve az akkori sajtó muzeális értékű gyűjteménye, írások. Szent áldozás Kossuth Lajos emlékének. A Kossuth Vendeíin §ia Joviális, kellemes örgeur Kossuth Lajos, abból a régi típusból, melyről $ok izes anekdotát szedett össze Mikszáth az ő palóctörténeteiben. Gömöri származású, Kossuth unokaöccsének, Kossuth Vendelinnek fia. Arcvonásaiban könnyen felfedezhető a családi vonás, s ha a korszakaid! odaképzelnők mosolygós arcára, a hetvenes évek Kossuth Lajosa állana előttünk. Beszél a család régi hagyományairól: — Kispolgári család vagyunk a hétszilva- fás nemzetségbőd, kik évszázadokon keresztül résztvettünk az országos közéletben. A család régi értékes hagyományokkal bir. Egyike ezeknek a szerénység, ezért nem szívesen mondok az újságíróknak valamit, mert kihurcolják az embert a nyilvánosság elé, aminek a Kossuthok mindig elvi ellenségei voltak. Kossuth Lajos levele umokaőccséhez Rövid kérlelés után mégis beszél a családi származás történetéről s fut az egyik könyvszekrényhez, kiemel belőle egy foliánst, amiből egy fénykép kerül elő. A fényképen Kossuth egyik Collegnoból kelt levele, amelyet unokaöccsének, Kossuth Vendelin- nek irt 1880-ban. Ebben Kossuth Lajos családjuk igen régi származását kissé gúnyos hangon regisztrálja. Azt írja: „Mi, Kossuthok — bizony jó számmal vagyunk. Majdnem azt mondhatnám, egy saját légiót állíthatnánk ki, mint egykor a „gens Fabia." Hanem minthogy a közlőét adat a Kos- suth-család eredetéről szólva, azt 1414-ig viszi vissza, megemlítem, hogy ha az téged netán érdekel, (engem, megvallom, nem) hát családunk levéltárában (melyről édesatyám egykor Kosuton sajátkezüleg írást készített) ennél még sokkal régibb oklevelek is vannak, van a 13-ik századiból is, ha nem csal emlékezetem. Sőt elvonva a leszármazástól (minek kimutatása, amilyen haszontalan, épp oly nehéz is volna) ami magát Kossuth (rómaia- san Cossut 8 hozzá az „ius“ (Cossutius) latin terminus szó -— minthogy a rómaiaknak „k“ betűje nem volt) nevet illeti, azt a római történetíróknál — ha ily meddő búvár- latokban kedved telik — már a Krisztus előtti időkből is feltalálhatod ... Athénben az olimpiai Zeus templomát (melynek romjai a legrégibb és legszebb régiség Görögországban), 168 évvel Krisztus előtt Antio- ehus Epiphanes költségén egy Cossutius nevű építész építette. Az ötvenes években pedig Erdélyben egy Krisztus előtti római pénzt találtak, melyen L. Cossutius (különös, hogy éppen ,,L“) volt olvasható ... Hát mi ezekhez a Te 1414 éved, — tegnap! Hanem hát mindez haszontalanság. — Régi család! Hiszen akármelyik béka, gyik, kígyó még sokkal régibb származású — embernél pedig a zsidó myíhusz Ádámja, akár pedig Darwin Lemur-majma tetszik protegeniíornak, minden ember egyformán régi leszármazási eredetű. Kérlek is, valamiképp ne jusson eszedbe az elmefuttatást a hírlapokba juttatni, mint azt nagy bosszúságomra Magyarországon tenni szokták, ezt nagyon restelleném. Remélem, nem teszed nekem ezt a hosszusáEgyrészt a miniszterelnök expozéjából kiolvasható ezükezavu ígéretre támaszkodva, másrészt a nyugdíjas kérdés becsületes megoldása testvéries kötelességnek meg nem szűnő hangoztatása és megvalósítása miatt oda kel! hatni a szlovenszkói és ruszinszkói minden pártbeli törvényhozóknak, hogy egy rövid, a romániai megoldáshoz hasonló nyugdijegyenjogiisiíási törvény megalkottassék. Szakaszai igy szólhatnának:' 1. A törvényhozás mindkét háza kimondja, hogy mindazon állami nyugdíjasok, tanárok, tanítók, volt megyeiek (közigazgató.Lk), felekezeti tanífórfiak és azok özvegyei, akiket a csehszlovák állam megalakulása idején itt talált, ogyenjogusit-j tatnak a csehszlovák állam véglegesen átvett, esküt tett (volt osztrák) nyugdíjasaival s eképpenj minden csehszlovákiai nyugdíjasnak szolgálati évei a'apján teljesen egyforma nyugdijat utaltat, ki. 2. Azon közalka'mazottak, akik állami szolgálatba átvették, letették az esküt, akár véglegesítve vo'íak, akár nem (eriiulvnom pornere), ezen, törvény alapján kiadandó nyugdíjazási dekrétum! got, hanem ha tűzre nem dobod, szépen odateszed az 1414-hez, hadd szégyenclje magát tegnapisága miatt.. Mosolyogva olvassa fel a mi Kosuthunk : nagy rokonának cinikusan kedves megjegyzéseit a származás problémáiról, melyből a nagy 48-as demokrata szól családjához, A valóság legendái Kossuth Lajos, az utód, igy folytatja elbeszélését: —■ Kevesen tudják azt, hogy Kosuth Lajos a nemzet híres, népszerű fia, hogyan kényszerült a pestmegyei birtokosok közé. — Mint idegen megyebeli került Pestre s bár közéleti tevékenysége révén már országos hírnévre tett szert, a meggyökerezett előítélet éreztette vele, hogy a megyében nincs birtoka. Hogy ez előítéletnek élét vegye s hogy felkészüljön történelmi szerepére, beállt pestmegyei komposszesszornak, birtokot vásárolt Tinyén. A család azonban nem sokáig volt a tínyei birtokon, mert a közügyek végleg eíszőlitották a* örszág fővárosába. — Ettől kezdve az emigrációd évekig alig akadt ideje a csaűád számára. Ha itt-ott fel is bukkan egy-egy emlék az általa megirt levél formájában, ezek a levelek legnagyobbrészt inkább intim családi természetűek, bennük soha nem éreztette, hogy hivatottsá- ga egész más világíeííogás, megalkuvásnél- Uüli nemzetszeretet apostolává avatta, soha a családot nem igyekezett befolyásolni az ő világszemlélete irányában. Mások az ő politikai levelei, amelyekben az igazi kossuthi arc bontakozik ki Aranyigazságok a nemzet tétharcában Régi sárgult írások között kutatnak Kossuth bátyánk kezei. A hetvenes évek postáját jelzi a boríték bélyegzője. Turinban kelt leveleket vesz ki belőle. Eredetije a Deák Ferenchez és a jászladányi választókhoz intézett levélnek. — Lássa öcsém — folytatja Kossuth Lajos — ezekben a levelekben lefekteti gondolkodásának hatalmas alapjait s ha nem hagyott volna számunkra, a nemzet és minden fia számára más politikai testamenumot mint tételéig éveik beszámításával s a háborús 2 és él év hozzáadásával megkapják vissza menői ege- en ezen felemelt (egyjoguan rendezett) nyugdi- uk különbözetét. Akik a hüségesküt, fogadalmat szolgálati esküt) megtagadlak, uj eskü letételére livathak fel, de nyugdijukat felemelt ületékekben sáli az uj dekrétum vételétől kapják. 3. Ezen nyugdijegyenjogusitási törvény biztosi- otta felemelés terhére, a törvény mindkét házain történő megszavazása utáni hónapban 2— 5000 mronáig terjedő előleg utalta'ik ki. Végül előáll a fedezet kérdése és az állampolgárság. Az utóbbit egyidejűleg, uz 1918-ban itt alált lakosokra kiterjedőig haladéktalanul old- a meg egy lex-Humana! A múlt évi költségvetés tedig tartalékról számol be. A kormány egyéb- :ént Is találna rá fedezetet egy szimpátia-adó levezetésével, ha más megoldása nem volna! Adjatok, adjatok, amit Isten adott! Minden tallér stiiigéséve! egy szánandó nyugdíjas testi és leüld zonvedésétöl szabadul meg!" Ez az én karácsonyi ó kívánságom! ezt, akkor is e leveleiből merítheti magának minden Kossuth, minden magyar az 6 örökidőkre megformulázoit politikai nézetét és élethivatását. — A legnagyob bámulója én vagyok, a legnagyobb Kosuth-imádó én vagyok. Megmondom miért. Kossuth Lajos leírta ezeket a sorokat: „Nemzetnek lehet elnyomást tűrnie, de jogai megvalósításának reménye iránt semmi körülmények között nem szabad kétségbeesnie, s azért, mert valamclyet nyomban nem képes megvalósítani, nem szabad arról önként, örök időkre lemondani... ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb jogairól, lemond magát oly politikának eszközéül szegödtetve, mely szomszédainkat úgy kelet, mint nyugat felé ellenségeinkké teszi, a nemzetiségi belkérdég kielégítő megoldását, a Horvátországgal! kiegyezkedést lehetetleníti, s szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambícióknak céltáblául tűzi ki.. — Vagy jászladányi leveJében igy ir: „... számba véve az európai conjecturákafc, melynek ismeretében nem vagyok egészen járatlan, arról is meg vagyok győződve, ho^vha nemzetünk rendületlenül ragasz* kodnék az álladaími függetlenséghez, nemzeti létünk semmiféle szétbomlással nem fenyegetne, országunk földterületi épsége semmi csorbítással nem volna s nem lehetne az európai compíikátiók folytán fenyegetve, ellenben ha nemzetünk az Osztrákbirodalommal összeolvad s magát a bécsi udvar nagyhatalmi végzelmes politikájával azonosítja, oly hatalmas érdekeket zúdít fel maga ellen s oly vihart von magára, hogy hazánk belülről szétbomlással, kívülről szétdarabolással vagy végenyészettel lesz fenyegetve .. —Ha valaki ezeket a sorokat a világháború elején figyelmesen elolvasgatta volna, ime meg kellett volna látni az egész akkori politika tőrberohanását, a nemzet bekövetkezendő kálváriáját. Mintha a jós szólt volna végzetesen tiszta látással a Turinban 1867 augusztus 5-én kelt levélből. — Ha ezek után én végzetszerü hittel hiszem családunk nagy és dicső tagjának már nem is emberi elhivatottságát, akkor ezen nem szabad csodálkozni. Kossuth és a mai magyar élei — Mindig az elnyomottak, igy nemzete védelmében élte ki teljes egyéniségét, ezért mi Kossuthok az ő vérszerinti rokonsága is követjük a nagy Ideált. — Keresem sokszor a mai magyar életben tanításainak nyomát, de szomorúan kell látnom, hogy immár alig akad ember a magyar élet barázdáiban, aki azt a magot termelje, amit Kossuth Lajos ültetgetett a nemzet ugarán. itt van a magyar demokrácia nagy kérdése. A magyar nemzet négy évszázad óta nem rendelkezett ily kedvező körülményekkel, oly könnnyü feltételiekkel, melyek közelebb vihetnék a kossuthi eszmék megvalósí- tásához s ma mégis azt kell látnunk, hogy a világháború és annak súlyos követkel- ményei, lelki eltolódásai közepette elvési a ráébredés lehetősége. — Soha életemben nem politizáltam, soha kifejezést nem adtam ilyirányu érzelmeimnek, talán először teszem most, hogy kipattan belőlem a panasz, a vád, hogy valahogy nincs jói igy, ahogy van s ha már én nem tudok belefolyni a magyar ügyek és a népélet kiformálásába, legalább maguknak szeretném kipanaszkodni a mai állapotok felett érzett keserűségeket. Ma már csak hárman élünk a Kossuth-család leszármazottai közül, kettő belőlük Pesten van. Ha egyéb már nem jutott osztályrészünkül, legalább őrizzük a nagy Kossuth tradícióit családi otthonunk négy fala között „Csak tükör vaíék ..." — Még egy idézetet kell mondanom, mielőtt befejeznénk beszélgetésünket. A jászladányi választókhoz irt levelében igy sóhajt fel: .,Fogok-e még tehetni valamit hazánk függetlenségének visszaszerzésére? nem tudom ... Én csak tükör valék, mely a kapott világot visszasugárzá. A világ a nép vala* Amely percben őnbizalom-rontó cselszövések folytán, e világ meghomályosodott, én tehctelenné váltam. A múlt jövendőnek tiiköre.“ — Mi ezt a tükröt a négy szobafal között őrizzük, pedig a jövőt kellene benne mindenkinek mindenkor meglátni. — Az emlékek szépek és én már nem fogom láthatni a Kossuth-hrgyi'tékban lefektetett eszmék egyetlenjének megvalósítását sem... deliért Jenő., Kossuth Lajos, az utód — Kossuth Lajosról, a nagy ősről Áhitatos Kossath-mauzoleam egy kassai polgárcsatád lakásában — A nagy magyar szabadsághős levelei a családi levéltárban — Collég női gúnyos levél a Kossuthok családiájáról —
