Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

1989 december 96, saerda. ♦PM<OTtA\AGfocEi.-HrRIi5E» KARÁCSONYI BESZÉLGETÉS A SZLOVENSZKÓI BLOKKRÓL Hl marii * Ni a kooperáció eszméiét felvetettük nUlllUI ■ és fölkaroljuk nem ■ Meg vagyok róla győződve, hogy törekvésűnk mindkét l 1**0 - résiről megértéssel és őszinteséggel fog találtam A szlovák néppárt két vezére nyilatkozatával bevezeti az autonémista blokk megalkotására meginduld tárgyalásokat Prága, Karácsony hőbe. Hónapok óta írunk a. szlovenszkói autono- másta blokkról, kérdjünk, felelünk, a test­véri megnyilatkozásokra lelkesen ekhózunk, a bizalmatlanság mind. ritkábban felötlő hangjaira jóakarata, de parázs vitába is szül­jünk, — mindez azonban a nyomtatott betű erejével, az uj sági apokon át történik: a blokk gondolatának szlovák és magyar hívei mind­máig nem kerültek egymással szem től- s zeni be. Talán helyesen is történt így, hogy ez, a ta­gadhatatlanul históriai folyamat a nagy nyil­vánosság előtt indult meg s ott érlelődött is hétről-hétre — a szlovénszkói őslakosság széle* tömegeinek eszmei részvételével, sőt elmondhatjuk: igazolásával / De ma már, túl a fejlődés első stációin, el­következett az ideje a közvetlen eszmecseré­nek; annak, hogy végre leüljünk ahhoz a bi­zonyos, sokat emlegetett zöld asztalhoz. Ve­zető politikusainkra vár a nagy feladat. Sze­rény magam e lépésemmel, mely a szlovák néppárt vezéreihez vezetett, csak annyit kí­vántam elérni, hogy szükségszerűen kitölt- sem a logikai hézagot s Szent-Jvány József és Szüllő Géza megnyilatkozásai után meg­szólalásra bírjam Hlinka Andrást és Tiso Józsefet is, akik ezideig közvetlenül még nem szögezték le álláspontjukat a szlovensz- kói autonomista blokk kérdésében. Ma megtörténi Szemtöl-sxembe Hlinka Andrissal vallási és kulturális meggyőződésünkért jobbról-balről nagyon sokan nem szeretnek. Nekünk száz ellenséggel kell kűzdenűnlc, tehát hogy az őslakosok frontja létesülhessen, legalább ez a hetoillongás szűnjék meg. Mert ezzel sem a magyarságnak, sem a pár­toknak nem használnak. Különös tapasztala­tokat lettünk az október 27-iki választásokon is. Voltak magyarok, akik szívesebben sza­vaztak Slávik ■ Györgyre, Ivánka Milánra (?), mint a néppárti Ferencsikre, Pnuzsinszkyra, Hlinkára. — Itt még sok munkára, van szükség, hogy a megértés teljes legyen. Nekünk be­lül meg kiről is át kell reformáló*! nőnk, az igaz keresztény toleranciára kell he lyezkednilnk, azután, ha a megértés gyön­ge palántája terebélyes iává fejlődött és kivirágzott, a gyümölcs sem fog elmaradni E megértés nélkül az összes elvi disszertA- ciók meddöok maradinak. Elolvassa néhány jóakarata olvasó, azonban az elvnél tovább nem megy. , ' Három esztendeje lehet, hogy Hlinka An­drással utoljára beszéltem. A szlovák nép­párt parlamenti klubjának elnöki szobája zárva. Hlinka becsukódzott, mert cikket ír a Slovák-nak. G rebáos Orlov, a poéta-képvise­lő segít a bejutásban. A kopogtatásra megje­lenik az ajtóban Hlinka szikár, aszkétikus alakja s szives szóval invitál beljebb. Ahogy szemben ülve elnézem ezt a már- ványbakivánkozó, jellegzetes fejet, bizony meg kell látnom, hogy rászállt az öregség hava s bár arcán változatlanul áramlik még a férfias energia és bátorság fiúi duma, a hangjából már kiütközik valami fáradt szín, amit tizenegy esztendő heroikus, szüntelen küzdelme és sok csalódása lopott beléje. Megkezdődik a beszélgetés. Élesen figye­lem Hlinka minden szavát és mozdulatát: nem nehéz olvasnom benne, hiszen valami­kor sürü vendég voltam Rózsahegyen s meg­tanultam ezt a rapszodikus, impulziv politi­kust öamerni. Talán kissé ellankadt benne a régi harcos kedv s ma már a járhatóbb uta­kat keresi, de nemzeti öntudatban és eré­nyekben ma is a régi Hlinka, a szlovák nép- lélek inkarnációja, eleven tiltakozás a mor- váníuli kultúra minden asszimilációs törek­vése ellen. Pörölyként hullanak ajkáról a súlyos sza­vak. Mindmegannyi vád a centralista Prága „maticska“ § a hitehagyott szlovákok ellen. — Negyven éve fogyasztom a cseh újságot és a cseh könyvet, de ma messzebb érzem magara, mint negyven esztendő előtt... És frappánsan mutat rá a cseh és a szlo­vák lélek mély ellentéteire, meg aztán a még súlyosabb gazdasági ellentétekre. Lassan a magunk dolgáról keiül sző. Ér-1 zem, ami különben szavaiban is kifejezésre! jut, hogy lelkében még nem oldódtak föl tel­jesen a régi gátlások, még kissé tétovázik, mielőtt rálépne a történelemszabta útra, de igy is jelentős a közeledés, amit megtett. Amiben pedig a szlovenszkói őslakosság egymásratalólásának akadályait látja, azok voltaképpen túlértékelt, nem vérig ható, csupán lo-uleti párteurlódáook, amelyek részben már a múltéi, de ámen nyűben a je­lenben is maradt volna belőlük valami, könnyűszerrel félretakarithatók az útiból, Ha Hlinka nyilatkozatából nem is olvas­ható ki. a szlovenszkói autonomista blokk megalkotására az abszolút akarat, de félre­érthetetlenül megnyilatkozik benne a hajlan­dóság, amelyet a helyzet teljes fölismerése és a tömegek föltörő akarata cselekvéssé fog formálni. De álljon itt maga a nyilvánosságnak szánt nyr ...ozat: A szlovák vezér nyilatkozata — Mi szlovákok sosem voltunk intranzi- gensek, velünk lehet beszélni, velünk le­het tárgyalni. A választások után beállott uj konstellációban az volt az intenciónk, hogy fenntartsuk a régi polgári koalíciót, amelyben az elvesztett tíz mandátumot a magyar mandátumokkal, a magyarok be­vonásával akartuk pótolni. Hisz* ha már szó van a kibékülésről, legyen az teljes. — Ha a németek elösmerik a köztársa­ságot s ha Czeoh hívei elvetették a teplitzi programot, — Részűnkről n tárgyalásra megvan a komoly Jégkárát. Kiküldöt­tünk egy bizottságé?, maly a kérdést rassgvitatja Ss parlamenti klubunk elé konkrét Javaslatokkal fog lépni, A vezetőszerepre klubunk legszim­patikusabb tagját, Tiso József dr. Ogyvesető-alelnőköt szemeltük ki. vallási és kulturális kérdésekre határoló- / dik, míg a mi őslakos-blokkunk kenyér- kérdés és a jövő intelligenciájának kér­dése. Néhány részletkérdést még megvitat­tunk, azután meleg ünnepi jókívánságokat váltva, egy jobb ujeszíendő reményében vet­tem búcsút Hlinka Andrástól. Tiso miniszter a szlovákság és magyarság egymásrafaiálásának útjáról miért ne Sebstne megtalálni a-közeledés isijét a szlovákok, magyarok, té??a3ljai németek és a kárpátaljai ruszinok között? Sokkal nagyobb a távolság a német nacionalisták és a Kramár-párt között, nagyobb a különbség Czech és Benes között, mint Dobránszky János és Hlinka közöst. Mindannak dacára egy fcosüclöban dolgoznak, egy kormány­ban vannak. Ni ellenben egymás! Ötjük a lapokban, a népgyüiéséken és a különböző fölszölalásokban. Cui prodest, — kinek használ ez a dolog? Csak az ellenségnek. — Mi a kooperáció eszméjét fölvetettük és fölkaroljuk. E(hhez azonban elsősorban lelki közeledésre van szükség, a keresz­ténység alapját tevő elvnek effektuálásá- ra: amiről nem akarod, hogy neked te­gyék, te »e tedd másnak. — Mindig hangoztattam, hogy mi a szlo­vák kultúrát senkire sem kényszerítjük rá, mi senkit sem akarunk elszlávositani. Mi nyelvi, vallási és nemzetiségi különb­ség nélkül minden szlovenszkói őslakos kenyeréért és egzisztenciájáért harcolunk. — Nekünk eszünk ágába se jutott, hogy j a magyar vidékeken terjeszkedjünk s hogy j a magyarokat pártunkba szervezzük. Ennek I folyománya lenne, hogy ugyanilyen mérték- j kel mérjenek nekünk is. Nem tudom megér-1 teni, mi a célja a Vola Ludu cimü hetilap-1 Hlinka után a szlovák néppártban, a leg- kompeíensebb személy az autonomista blokk kérdésében való nyilatkozattételre Tiso Jó­zsef dr. volt miniszter, akinek megbízatásá­nál fogva nagyon fontos és döntő szerep jut az akció további során. Tiso miniszter sok elfoglaltsága között is készségesen állott rendelkezésemre s a kö­vet mondotta: — Megerősítem, hogy a párt részéről meg vagyok bízva az autonomista blokk fölvetett eszméjét az illetékes pártténye­zőkkel konkrét formába önteni. Meg va­gyok róla győződve, hogy ez a törekvésünk mindkét részről megfelelő megértéssel és őszinteséggel fog találkozni. Az eszme­csere sikeres fölkarolása és folytatása ér­dekében szükségesnek tartom annak han­goztatását, hogy az autonomista blokk kér­dése eminenter politikai kérdés és mint ilyen, kell hogy megfelelő politikai alapra is helyeztessék. Szükséges ezért, hogy az eszmecsere megfelelő ős félre nem érthető terminél ágúival dolgozzék. Ebből a szem­pontból nem tartanám célravezetőnek, ha az eszmecsere továbbra is őslakosfront el­nevezés alatt folyna, hanem éppen a kér­désnek és a döntő harctérnek politikai szí­nezete miatt közjogi alapot kell számára adnunk. Ezért nézetem szerint helyesebb volna az eszmecserét autonomista blokk név alatt továbbvezetni, mert ez az ut | megkönnyítené a kérdésnek a fennálló \ alkotmányba való bekapcsolását. A szlo- ? vák néppárt ugyanis geográfiai és nem; etnográfiai autonómiáért kiizd s program-j jából következőleg az eszmecsere tovább-! folytatása ebben a mederben lenne a jár­hatóbb üt. A magyar pártok részéről sem | Átköltözés miatt | I olcsó j 9 férfi- női és gyermekfehérnemü, | téli meleg holmik, | ágy- és asztalnemű, stb. | | Praga j Prága I. Rcvolucni 1. í 25Vkal olcsói tett _________ \ ▲ a szarvasmarhák DS5TOL kezelése ff I DISTOL biztosan meggyógyítja mételykóros szarvasmarháit és juhait. Óvakodjék értéktelen utánzatoktól! Minden IoIcod * „DISTOL“ szó látható. Kapható minden gyógy*Tertárb«n« §j lehet ezirányb&n semmi kifogás, mert biz­tosra veszem, hogy a geográfiai autonómia keretében a szlovákság é« a magyarság egymásr&taláíásának és megértésének ko­moly akadályai nem lehetnek majd. Szlo­v.ensskő oszthatatlansága a mai határok keretei között közös érdeke mindéin ŐSr lakónak, — Remélem, hogy a karácsonyi ünne­pek után a kilátásba helyezett eszmecsere érdemlegesen is megindul és hogy Szlo- venszkómak belső konszolidációja az uj po­litikai érvel határozott lépéssel fog előre­haladni. Ezeket tartalmazta Tiso miniszter diploma­tikus, de sokatmondó nyilatkozata. Az újságíró megtette kötelességét. A cse­lekvés politikusainké. Dzurányl László Ujsfeb merénylet Ma alStirálya ellen London, december 23. Lord Irwing, India aljdrálya, visszaérkezett delhii uj palotájába. Vonaljára, amikor befutott a pályaudvarra, ismeretlen tettesek bombát dobtak, amely azonban szerencsére csak az üres étkező kocsi alatt robbant föl. A* alkirály és kísérete sértetlen maradi, egyedül egy vasúti hivatalnok sebesült meg könnyebben, e Tizenhárom havi fizetést kívánnak a csehszlovák vasutasok Prága, december 23. A vasutasok szerve­zetei törvényhozóikból álló küldöttségei me­nesztetlek e napokban Udrasal miniszterel­nökhöz és Mlcsoch vasutügyi miniszterhez, mely beterjesztette a szervezetek anyagi és szociális követeléseit A küldöttség elsősor­ban azt követelte, hogy a vasutasok évente 13 havi fizetést kapjanak, a kormány módo­sítsa a szolgálati évek beszámítására vonat­kozó kormányrendeletet és kedvezően intéz­ze el a régi nyugdíjasok ügyét, ügy a mi­niszterelnök, mint a vasutügyi miniszter tu­domásul vették az előterjesztett követelése­ket és biztosították a küldöttséget, hogy amennyiben az állam pénzügyi helyzete megengedi, a követeléseket teljesíteni fog­ják. — Ami a katolikus blokk kérdését illeti, a blokk útban van, mert hiszen Srámek sem maradhat benn sokáig ebben a kor­mányban, amelyben a legutolsó tárcát kapta. — Ez a* akció azonban nem tángálja aj mi ügyünket, mert a katolikus blokk aj nak a szlovákok között? Ha néhány politikai haragszik a csehekre, miért haragudjék mi­ránk? Feladatunk amugyis nagyon nehéz Népünk nyelvi és kulturális tekintetben még nagyon sok kívánnivalót hagy. Bennűnke

Next

/
Oldalképek
Tartalom