Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-03 / 275. (2200.) szám

6 Útépítés a Magas Tátra vidékén Magas Tátra, november 30. ((Saját tudósítónktól.) Tizenötévi elhanyagoltság után a Tátra vidék utjai végre rendesebb állapot­ba kerültek. A legfőbb ideje volt. A Tátravidék autóforgalma évről évre növekszik, nyár derekán a külföldi autósok szájai érkeznek nap-nap úján a Tátrába és ezek panaszai hovatovább már kö- sépeurópai botránnyá fejlődtek. És mi tagadás, ennek meg i® veit a jogosultsága! Olyan rossz utak, mint a Tátravidéken, nem voltak; a műit években sehol Szlovénekén! Most végre javult a helyzet. Az utak rossz állapota zavaros közigazgatási vi­szonyok következménye volt és egy, a mi közigaz­gatásiunkban páratlan intézményé: a megtakarí­tási jutaléké. Beavatottak állítása szerint a köz­igazgatás egyes ágaiban a vezető tisztviselők ju­talékot kapnak azon összeg után, amelyet a költ­ségvetésből megtakaritának. így a néhai tátra-ak jai nagyzsnpa építészeti hivatalvezetője állítólag 1926-ban 9 millió koronát szolgáltatott be megta­karításként az állampénztárba., 1927-ben pedig 5 m^ldót, amelyet aztán a nagyz-supa képviselőtes­tülete végleges feloszlatása előtt sebtiben szétosz­tott a kórházak köpött, hogy a pénz ne menjen ki a TátraaljáróL A közigazgatás orezágos központosításával az nbépátéei ügyekben, is az intézkedés joga az orszá­gos hivatal illető referensére szállott, a járási épí­tési hivatalok csupán előkészítő és végrehajtó szervek. így a referensnek nagyabb látóköre és na- j gyobb intézkedési joga van, nagyobb összegű I pénzt fordíthat oda, ahol a javítás a legsürgő- j sebb. Miig az elmúlt évig a Tátra vidéken folytonosan csak bizottságok jártak, biztattak, terveztek, de a tátrai körúton kivin nem. építettek ■ úgyszólván semmit, addig tavaly és főleg idén a helyreállí­tási munka nagyarányban indult meg. Idén egy­szerre 25 tizenöt-tonnás gőzhengert irányított az országos hivatal építészeti osztálya csupán a Tát- ravidékre, a hozzá tartozó öntdzőkocsival és la­kókocsival, ugv hogy minden fontosabb útszaka­szon két, sőt három gőzhenger is dolgozott egy­ezerre. A nagyobb munkának meg is von a látszata! A Tátra vidék a rossz utak hazájából egyszerre szin­te a jó utak hazájává fejlődött és ha jövőre igy folytatják a munkát, akkor a Tátra vidék ismét visszanyeri a háború előtti jó hírét. ■Vegyük sorra az útjavításokat. Uj kavics olást és hengerelést kapott az országút Lőcsétől Ceü- törtökhelyig, Kásóctól Poprádág, Poprádon a vá­rosi szállótól a felikai vasúti átjáróig, Vernéitől Saepesvégkelyig, Poprádtól Nagyszalókig, Poprád- tól Késmárkig, Matláriiázától Tát rasz ép lakig, Lei- bictől Ménhárdig. Munkában van a Nagyié zalók— Tátra-füredi uürészlét is. '' Részben uj kövezetét kapott az országút Huh- falván át, Kakaslommco-n, - Felku és Nagyezalók között, Poprádon. Újra hengerelték az Ateózugó— Gnézd a közötti urtészletef is. Sokkal jelentősebbek ennél az újonnan épített utak. Megnyílt a Dobs-ináról a Langenbergen át a stracenai völgybe vezető müut. amely páratlan kilátásával, elsőrendűen épített kanyarodóival és egyenletes emelkedésével ma kétségtelenül Szlo- venszkó legszebb autó útja! És megnyílt a tátrai: körútnak Felsőhágiig vezető negyedik szakasza, I amelyet szerdán adtak át a forgalomnak. A tátrai kőrútról külön is érdemes szólni. Ezt az 1886—1892 években & Kárpátegyes illet által épített kocsiút &t még a magyaT kormány kezdte autóuttá kiszéleBiteni 1912-ben és el is készítette Matlárházától Tátraiomnic-on és Tátrafiireden át Tátra széplakig. Sajnos az akkori ismeretek sze­rint megelégedtek azzal, hogy az utat kiszélesí­tették, de meghagyták a régi nyomot, a számta­lan éles kanyarodét és igy ma ez az utré&zlet egyike az ország legveszedelmesebb autóutjainak, mert különösen a Tátrai omnic és Tátraiüred kö- söfctá útszakaszon nincs egyetlen darab sem, ame­lyen szia méternyi egyenes volna, etemben minden 50—60 méternyi darabra egy kanyarodó esik. A tátrai körút az első — és sokáig egyetlen — ut, amelyet a csehszlovák állam is folytatott és pedig már éveikkel ezelőtt. Először a Csorbától a Csorbái tóhoz vezető részletet fejezte be, amely­nek az alrzatát még a magyar kormány megépí­tette, csak a bontás hiányzott. Ez az utrészlet ma gyönyörű és különösen lefelé utazva páratlan szépségű kilátást ad. Másodiknak a Tátrafüred és Tátraszéplak közötti szakaszt dolgozták át és né­hány nagyon ie éles kanyaró dóját levágták. Har­madiknak a Tátraezéplaktól nyugatra eső, szintén régen megkezdett utezakaszt vették sorra, die itt már tekintettel voltak az autó kívánalmaira és nagyrészt egész uj nyomon vezették, minden éles kanyarodó mellőzésével. Hatalmaz átvágások, óriási töltések ég nagy hidak váltak szükségessé, évekig húzódott a munka, egy vállalkozó belebu­kott és továbbadta, de a prágai G&ipero-cég végre nekilátott és két nyár alatt befejezte. E* a* utréeztet Tátpa&zóplaktól Felaőbági után 2 krn-ig terjed és egyike az ország legszebb aptó- utjainak. A folytatását Hágitól a Csorbái tóig a lőcsei Barta-cég épü,i és -a jövő óv őszére be is fogja fejezni, bár másifélévi határideje van rá. Ez vi utrészlel még az eddigieknél ig hatalmasabb és technikailag szebb feladatokat állít az építő elé, Így pl. Móry tava fókát egy jégkorrnak i tónak ie- csapolása és áthidalása, a Csorbái tó morénáján pedig öivonméteree töltés építése válik szüksé­gessé. Itt említeni meg, hogy téves-; az a beállítás, hogy a tátrai körút építésénél morvaországi mnojkásoko/t alkalmaznak.' Mind a G»ipera-oég, mind pláne a 'fKv.Á-A f torta mérnök c«aJk szlovonszkói rmunk á»o- kaá f* rmanLiwtmrtfktn iMMPí mr^GMA\\c.kARHTRLai> Bünös-eAl A Dreyius-iigy óta nem látott páratlan izgalomban tartja Franciaországot a Rigaudin-gyilkossággal gyanúsított párisi örmény ügye Páris, dcennber 2. 1929 a felderítetlen gyilkos- ságok esztendeje Parisban. A martiéi feldarabolt női hulla ügye sötétbe ve­szett, a gyilkost nem sikerült megtalálni; néhány „kisebb" gyilkosság, amelyben nem sikerült kóz- rekeriteni a- tettest, ás végül a Rigaudin-ügy, amely annál is misztikusabb, mert már az áldo­zat anyjának egv év előtt történt meggyilkolása- l nak körülményeit sem tudta kinyomozni a rend- ! őrség. Érthető vök tehát, hogy a párisi nyomozóköze- getk minden energiájukat latba vetették, hogy végire pozitív eredményt érjenek el. De éppen ez: a pozitívum lett egészen rendkívüli izgalom oko­zója. A Dreyfus-ligy óta nem emlékeznek Parisban ilyen általános, viharos és izgatott érdeklődésre, amely elfogta, a lakosság, a sajtó minden rétegét a bűnüggyel szemben. Most is, mint akkor, a közvélemény két pártra oszlott: rendőr^ ég-pártiakra és Aknaziau-pár­t Jakra. De az Almazian-pártiak ezúttal, ugylátezik több­ségben vannak. Almazian .. Kis párisi szabó, egy az obskúrus, szürke kis­polgárok közűi, dolgozik, adót fizet, küzd a nehéz viszonyok ellen, neveli a gyerekeit és féltékeny kacér feleségére, aki kispolgári élet szürkeségé bői izgalmasabb kalandokra vágyik. ' A tanú és a felesége Aknáz ián vagy Aimazoff örmény származású, aki azonban évtizedek óta Franciaországban lakik, mint tanú került bele a meggyilkolt és egy uta- zókosárban a iiliei állomás ruhatárában berak-tá- rázott Rigaudin könyvelő bünpörébe. Almazian jóban volt Rigaudionel, barátja volt, a meggyilkolt gyakran járt a házukba, sőt — Cg ioné az első gyanús körülmény Almazian ellen — jóban volt nemcsak Almazianhal. d;e annak fe­leségével is. A hullát tartalmazó málhán a eiinzé® helyes­írási hibákkal volt tele. Csak nemfrancia Írhatta. Almaziau — nem francia. Egy újabb gyanuok. A Saint-Giles uccui kis &zabóüzletben semani árut nem találtak a kiszálló detektívek. A szabó, Al- rnázian, a tönk szóién állott, tietek óta szaladgál pénz után —- eredménytelenül. Nyomós ok a. két­ségbeesése. Gyanuok. A feleségével rossz viszony­ban élt egy.fcét hónap óta. Gyanuok. Kihallgatás közben azt állította, hogy Rigán dint két héttel, annak megyilkolása előtt, látta utoljára. A nyo­mozás kideríti, hogy néhány nappal a gyilkosság előtt, a szeptember 8-ról 9-ére virradó éjszakát együtt töltötte egy páriskömyéki városka kis ho­teljében a meggyilkolttal. Tehát hazudott. Újra átvizsgálják az üzletet. A hátolsó falon vérnyo­mok. Mi ez? —■ kérdik a detektívek. — Oh, feleli Alanaziian, a feleségem megvágta a kezét, abból fröccsent ez a vér. Kihallgatják feleségét: Én? Sose vágtam meg a kezemet, — feleli az asszony. — És most már egymásután jönnek a gyanusabb- náá gyanusabb körülmények. Almazian anyag’’ helyzete, csalárd bukás, sógornőjéhez átszállított, annak fiktíven eladott áru, szövetek, béléssely­j mek, amelyeket, ilyenformán Almazian elrejtett a hitelezőik elől; egyszóval, minden amellett szól, hogy Almazian mindenre elszánt, kétségbeesett ember. A tanút letartóztatják Almazian azonban tagad. Hidegen, nyugodtan, bátran. Éjjel-nappal vallatják, szinte szünet nél­kül. A legfcáeebb ingadozás sincs a vallomásában. Tagad. Ártatlan vagyok, hangoztatja. Letartóztatják. Most már nem tanú. hanem gyil­kossággal gyanúsított. Eddig mindenki örült, hogy a rendőrség mi­lyen ügyesen végezte a dolgát. Ez az Almazian gyanús, biztosan ő a gyilkos.'Ez a közvélemény hangulata. A Miiéi helyi vizsgalat ceak annyit dérit ki, hogy Almazian élt Diliében is, dolgozott- mint sza- bómunkáB. Legrand, Almazian védője azonban előkelő nagystílű párisi ügyvéd, a Mioistére du Com- merce Chargé dDYffairje megkezdi a rendőrség szépen felépített gyan/uteoriájáaak lerombolását. Amilyen gyorsan szaporodtak a gyanús körül­mények, olyan gyorsan foszlaiiak szét, egyik a, másik után. Uj tanuk Jelentkeznek a tanuk. Csupa megbidhátó, sőt -kiváló polgár. Egy lí­ceum. igazgatója, ahova Almazian. fia. járt, kije­lenti. hogy Almazian a leggondosabb apa., képte­lennek tartja á gyilkosságra. A kereskedők, akik­kel ösezeköttetós'ben állt. jó információt adnak szorgalmáról és megbízhatóságáról. Egyik nagy­kereskedő azonban azt állítja, hogy az Almazian sógornőjénél talált árukat ő adta át Almazíannak, aki azokért nem fizetett meg. Almazian tagadja. Nem ettől a cégtől származnak az áruk. Felbont­ják a ládákat, melyekben az árak voltak. Minden végen rajta van az eladó cég jelzése. Egyik sem a vádoló cégtől váló., írásszakértők megállapítják, hogy a Kililei huUaceomagra a címet nem írhatta &e-m Almazian, sem a felesége. Almazian felesége tanukkal bizonyltja, hogy férje nem volt féltékeny természetű, mert különben eem lett volna rá oka, vallja az asszony, mert nem volt Rigaudin barát­nője. Almazian bebizonyítja, hogy nem volt toka a kétségbe esésre, nem hitte menthetetlennek a hely­zetét és uj életpályára akart lépni, soffőrnek ké­szült és .letartóztatásaikor közvetlenül soffőrvizega előtt állott. Ezt beigazolja. Már-már ugv áll a dolog, hogy szabadlábra helyezik. Jelentkezik egy soffőr A tizenkettedik órában azonban jelentkezik a soffőr. Ez már a második eoffőr ebben a gyilkossági ügyben. Az elsőről rögtön kiderült, hogy semmi köze a dologihoz. Ez a második azonban a leghatáro­zottabban állítja, hogy ő vitte a gyászos csoma­got a G-are du Nordhoz. Felismeri a málhát és felismeri az eléje rakott fényképekben Almaziant, azt a-z emibert, aki a málhát kocsijára rakta. Egyetlen téves pontja van a soffőr vallomá­sának. Az, hogy azt állítja, hogy a csomagot nem _________________1929 dgegmbgr 8, kedW. a rue St. Gillesből, (hanem a rue OhabanaÍBWl vitték a , Gare du Nórára. Tehát a váró* egépz más pontjáról. Ez már elég lenne ahhoz, hogy, megdőljön a tanúvallomás. De nem. Kiderül, hogy a soffőr vitt ugyan egy hasonló málhátJa rue Ohabanaisból a pályaudvarra (ezt a rendőri nyomozás beigazolja), de azt állítja, hogy a tűm St. Giilesibő! ig vitt. Almazian ingujjban volt, — metéli a eofför. — Megállított az uocán és kért hogy eégdtsem neki a kosarat a kocsira emelni. Éreztem, hogy nehéz a kosár, tulnagy volt, kiállt a soffőriiié* mellől, féltem, hogy leesik, meg is láncoltam. — Aztán pedig addig, amíg Almazian felöltözött, a szomszéd uccábam álltam a kocsival, mert nagyon keskeny az ueca ős a többi kocsiknak elálltam volna az útját. A soffőr vallott ezenkívül még sokat és színe­sen. A legapróbb részletekig emlékezni látszott mindarra, ami ezen a végzetes napon történt vele, de cserben hagyta az emlékezete, amikor más na­pokon és nevezetesen, amikor sokkal később tör­tént dolgokról kérdezte a védő. A vallomásban foglalt részletek egyre nagyobb számban dőltek meg. Kiderült, hogy a St. Gilles uccáíbap bátran járhatnak autóbuszok is egy ácsorgó taxi mellett, ,a:szomszédok azt vállötták. hogy sohasem láttáik Aknaziaot ingujjban. A védő bebizonyította, hogy a kosáron, ha méglánooitáí}*, látszani kellett volna á nyomoknak, pédig azon nem látszottak ilyen nyomok. Vita és izgalom A. soffőr igyekezete egyre gyanusabb lett.' Miért akarja mindenáron igazolni, hogy ALmá&ianba gyilkos? * A legkülönbözőbb hírek kezdték száJJon-ganí a városban.' Először céák titkom, később nyíltan az njs:ágok kezdték vádolni, a rendőrséget,, hogy ver­ték Almaziant a rendőrségen és így akarták bélŐLei valioniást kicsikarni. És hogy — így- írták az új­ságok — a rendőrség túlságosan belelovagolta már magát a dologba, ezért nem akarják kiereszteni Almaziant, ezért forszírozták' a- soffőr vallomását, noha az összes gyanuok ok összeomlottak. Napokig folyt a vita a lapok hasábjain. Egyre nagyobb lett az izgalom. A rendőrség egyre újabb bizonyítékokat produkált Almazian ollón és a vé­dő egyre nagyobb vehemenciával rombolta le a bfeonyitékök erejét. És Almazian nevében panaszt emelt a vizsgálóbíró előtt ismeretlen tettetek el­len, akik a rendőrségen bántalmazták Almaziant, Az izgalom egyre nagyobb lett városszerte., A lapok vezércikkeket írtak a rendőrség túlkapása­iról, mások pedig védték a rend és a közbizton­ság nevében. A rendöreég kommünikét adott ki, amelyben az áll, hogy Almaziant nem verték a rendőrségen, az ütésnyomok a testén onnan, szár­maznak, hogy kihallgatása alatt megtámadta a rendőröket és meg kellett fékezni. Ujaí>b bizonyítékok, újabb éÚeuWzpnyitékok. Újabb eoffőr, aki azt állítja, hogy ő yitte a huba- csomagot. Almazian azt vallja, hogy igaz, hogy röviddel a gyilkosság előtt együtt volt Rigaudin- nel, de ezt< azért titkolta el, mert nem akarta bajba keverni a szállodást, aki elfelejtette őket be­jelenteni, Nyilatkozatok jelennek meg a Miiéi , vizsgálóbí­rótól a lapokban, amelyekben az áll, hogy a Miiéi nyomozás adcalmával nem találták a csomagban azokat a bűnjeleket, amelyekre a vizsgálóbiró Ál­matlan bűnösséget alapítja. Ma már teljee a zűrzavar ebben a különös ügy­ben. A publikum nem tudja eldönteni, mi az igaz­ság. Senki sem tudja, bünös-e Almazian. ten mint szí öve né zik ói k apta meg a munká t , bár nem volt a legolcsóbb ajánlattevő. Sajnos, óz országutak építésével és hengerelé­sével a Tátravidék utproblémája még nincsen megoldva. Idén jók az utak, a jövőre már rosszab­bak lesznek és két év múltán ismét olyan lyuka­sak tesznek, mint a csipkekendő! A makadám ut az autófogadmot nem bírja ki. A sebesen haladó autó után légüres tölcsér keletkezik, amely le­szívja és teszórja az útról a port, aztán a homo­kot, aztán az apró kavicsot, artán a nagyobbat és igy lassan számtalan kerek lyukat ver ki ben­ne az autókerék a nedves időben és az ut * har­madik évben már járhatatlan. Az állami utépitészet különböző módozatokat keresett, hogy az utat tartósabbá tegye. Porta­lanítás végett a tátrai fürdők környékén kátrá- nyoztáfc az utat, ami a levegőt elbüdösiitette ugyan, de az utat portalanitotta, sőt, amint kitűnt, ta.rtó&abbá is tette, mert; a kátrrányozott részen az autó nem tudta a port leszívni az útról, az eső­víz és a hódé is lecsurgott róla és a káfcrányoxofct utrészleteik kb. mégegyszerannyi ideig tartották ki, mint a kátrány ozat] an ok. Sajnos a kátrányo- zás igen drága. A szabad országúton. a fedőanyaggal próbálták az utat tartósabbá tenni A grándthomok vált be a legkevésbé, mert ezt az autó azonnal leszívta az utróL Jobb volt az az apró mészsotter, amelyet Barlangliget környékén nyertek, de csak ott vált be igazán, ahol kisebb forgalom mellett volt ideje 'Szétmállani és kötni. Ahol nagyobb az autófor­galom, ott sji autó ezt a sottert leszívta az útról, mielőtt SizétmáLlott és köthetett volna. Ugyanígy jártak az útról lekapart sárral, amely Mac Adam óta a legjobban bevált fedőanyag volt, valamint az árokból szedett földdel is. Ez mind ki volt már Lugozva, szárazon szétesett ée az autó le­szórta. A legjobban vált be az erősen agyagos földdel való fedés. Az agyag megkötötte a homokot, port-, kavicsot és nem engedte leszórni. Igaz ugyan, hogy nedves időben az agyag csúszik és így az autóval lassabban kell haladná, de ez nem olyan baj. Amerikában a.z utak olajozva vannak és pe­dig olyannyira., hogy csak úgy csepegnek az olaj­tól. Nem is lehet ott 40 km-mél sebesebben menni lakott vidéken, de az amerikainak ez 3® elég, minthogy ott mindenki maga hajt, tehát vigyáz a bőrére. A nálunk szokásos hajtást különben a. 1 9 Első szlovák ékszer-, arany- és ezöstgyár ■ m wmmmmmmmmmmummmm I PftOSTIG TESTVÉREK, Bratlslava, Eladási hely: Mihály ucca 6 sz. tel. 1602 Ilii Gyár; Ferenciek tere I sz. tel. 57. B Karácsonyi ás I ü úlévi ajándékok! II Logua^ob)* választék ékszer és órkáhan, valamint arany és UHB édi&vht yrwdickv-Ái mftÁimiM t£OSt ■HP ..i; ■■Hl. legtöbb külföldi tulgyorsnak mondja, sőt a leg­többen egyenesen botránynak (grober Unfug) mi­nősítik! Természete®, hogy mindezeknél jobb átfedés as aszfalt vagy a beton és tulajdonképpen ez volna az ideális utíedés az autóforgalom számára. — Csakhogy ennek a költsége éppen tízszer akkora, mint a makadámúié, ennyi pénze pedig az állam­nak nincs! A mai gazdálkodás mellett tehát meg kel maradnunk a makadám ut mellett — és örül­nünk kell, h* » lakott helyeiken telik kátrányra vagy olajra, hogy időállóbbá váljék az országok Azonban az is kétségtelen, hegy az útviszo­nyok javításának csak egyik része a® utak meg­építése és javítása. A másik, nálunk még telje­sen. elhanyagolt része az ut kímélése. Nálunk a legtöbb autó tulgyoréan hajt. A személykocsi igyekezik 60 km-es átlagot elérni, tehát helyen- kint 80—90 krn-rel megy ée a teherkocsi 6e 50 km-en alul, ha nincs nagyon megterhelve. így persze nem tarthat az ut! Minél gyorsabban ba­lod az autó, annál nagyobb és erősebb mögötte a légtöl)ö»ér, tehát annál több port szív le az út­ról és annál jobban rontja az utat! Különösen a sebesem haladó teherautó rontja nagyon, de nem a terhe miatt, hanem mert igen magasan áll az ut felett, tehát igen nagy légtölo&ért vonszol. (Erről bárki meggyőződhetik, ha a sebesen hala­dó teherautó porfelhőjét a személyautóéval össze- haeooütja. Miinél nagyobb a porfelhő, annál jobban romlik az ut! Ha tehát a Tita'avidék idén oly szépen haladt utjavitársait meg akarja az állam óvni, akkor ad­ja ki végre a régem várt uj autóutrendet, söpör­je ki belőle ugyan a községek által botorul kí­vánt 5 é* 10 lön-os lassúságokat, de csökkentse te benne aa autók maximális m enetsebesöégé t is szeméiyíkocsifcnái 60 'km-re, teherkocsiiknál 40 kei­re és akkor az utak tovább fognak tartani! Mert ami sebesség a külföld aszfaltoe és betonos utó­inak meg Ee kottyan, az a mi mák ad ámutj adukat tönkretosoi. Már pedig inkább járjunk mi'lassab­ban. de maradjon meg az ut. jobb karban, mert a> rossz karban levő ut megkárosítja, az idegenfor- galnnumkat, az idegenforgalom pedig fontosabb, mint túl fiatal sofőrök gyonshajíáti mániája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom