Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-22 / 292. (2217.) szám

19 T>RA<^-/AAGfoai-ff! RIU3» 1929 december 22, vasárnap. Műemlékek, muzeáli ócskaságok és egyéb „haszontalanságoku I. Ferdinánd tiltakozik az ellen, hogy ói íh Ferdinánddal té­vesszék össze — Domenico Feíi tiltakozik az ellen, hogy ót »Alvó Leánya nevű ismeretlen festőként szerepeltesse a Leip­ziger Sllustrserte — Kószeghy Elemér tiltakozik az ellen, hogy oá ravasz íondorlatial újságírásra kényszerítsék Lőcse, december 12. E sorok írója egy hálátlan fráter! Igen, igen az, vagyok, mert — ahelyett, hogy boldog vol nék és híznám a gyönyörűségtől, amiért í Prágai Magyar Hírlap szombati száma háron hasábon méltatta müemlékosőszi tevékenysé gémét —, itt ülök kétségbeesve, hogy irnou kell s elkeseredetten tépem őszülő szakálla- mát. Amikor pedig végre nekilátok az írásnak akkor — ahelyett, hogy megköszönném annal a derék késmárki jóakarómnak a szívességét a.ki olyan szépen szerkesztett ki — egy tilta­kozó helyreigazítást írok a szerkesztőségnek. Azt hiszem azonban, éppen ezzel járok a ked­vében a névtelen cikkírónak, akiben az irán­tam megnyilvánuló nagy jóakarata és a jólér- tesiiltsége folytán csak azt a késmárki bará­tomat sejthetem, aki az én műemlékvédő mun­kásságomnak a leglelkesebb támogatója. így ő, mint az én kedves, régi pajtásom: Dzur-kyi László, akivel valamikor Kassán a Felvi vki Újságnál együtt vettük fel a harcot a k-a.--.-ai műemlékeket pusztító barbárságok c'i már régen nógattak, hogy Írjak a nagyobb nyilvá­nosságnak azokról a dolgokról, amikre mun­káim során bukkanok, mikor szőkébb hazám régi. művészete emlékeit kutatom. Hiszen csak na volna annyi teendő o téren és ne kellene attól félnem, hogy ezek a dolgok a -szükebb haza határain túl nem találhatnak érdeklő­désre! De hát most az ő jel-kükön szárad, hogy a szepesi múltnak és a hajdani szepesi kultú­rának egy, eddig egészen szűk körben búvár­kodó rajongója rászabadul a P. M. H. olvasó- közönségére. Mert, most megfogtak. Ismerik a gyenge q]- dalamat. Tudják, hogy mint jó zipser, én is rabja vagyok az alapossági mániának. Nálunk, zipsereknél, ugyanis két. szörnyű járvány dűl: a tulságba vitt alaposság mániája és a túlhaj­tott szorgalom furorja. Ez utóbbit szerencsé­ben elkerültem eddig — pedig ragadós nyava­lya! —, de nekem csak időnként vannak szor­galmi rohamaim, amelyek gyorsan múlnak, míg a legtöbb jó zipser ezzel a bajjal holta napjáig kínlódik s rendesen csak akkor veszi észre, hogy attól az őrült nagy munkásságtól -elfelejtett élni. De bezzeg nem került el az előbbi betegség: a '.sokszor szőfszáíhásógátásig menő alaposság! Mert bizony hiába lőttek őseink 809 esztendőn át itt élve és halva la- hancverő kurucokká Czelder Orbán alatt, bra- nyiszkói honvédhősökké Görgey Artúr alatt, szóval-: szivvel-lélekkel magyarokká nyolc szá­zad viszontagságai között, azért az ereinkben csörgedező német vér valahogy nem engedi, hogy a „Deutsche Gründlichkeit"-ot levessük. Hol jó. hol nem jó ez a német alaposság! De hát me-gyán s ez ellen nincs orvosság! És csak ezt kell megpiszkálni, hát ki lehet ugratni a ■zipser ny-ulat a bokorból. Igv tett a késmárki cikkíró is. Jól tudta, hogy helyettem, de a felhatalmazásom nélkül hiába ígér be tőlem egy beszámolót a Darócon •talált, középkori falfestményekről. Ezt még nem erezném okvetlen kötelezőnek magamra nézve. Becsusztatott hát nagy ravaszul a cik­kébe egy alig feltűnő, de mégis „alapos" té­vedést. Miután egyebekben csodálatosan jól. értesült, hát csakis szántszándékkal kirakott csaléteknek kell néznem azt, hogy I. Ferdinán- dót ir TT. Ferdinánd helyett, János királyt Bethlen Gábor helyett és 1539-et 1622 helyett. Erre a lépre minden „gründlich" zipser rá­megy. És igy — ha a hálátlanság vádja, is ér -— helyre kell igazítanom a reám nézve oly-1 annyira előnyös közleményt és el kell monda­nom, mi is van igazán azzal a kővel, amelyet a magyar korona, háromnapos lőcsei tartózko­dása emlékeként mutogatnak sok nagybecsű művészi emlékünk között, mint történeti em­léket azoknak, akiket ilyesmi érdekéi. Le kell írnom, mert ha talán mégsem részemre kira­kott csalétek volt, csak a történeti adatok el­cserél ése, hanem önkéntelen tolikisiklás, ak­kor én voltam a hibás váltóállító, mert több előadásban élőszóval meséltem ugyan erről a kőről- de leírni mindig lusta voltam a történeti adatokat, amelyek hitolesen hozzáíüzhetők. * Hol is kezdjem? Jó Horatius megmondta az Ars poeticában: „Neo gemino hélium Troia- nu.ro orditur ab ovo“, vagyis, hogy a trójai háború elmesélésével ne bolygassuk azt a bi­zonyos kényes históriát a Léda tojásával, amelyből annakidején kibújt a rengeteg bajt okozó „Misa Görögország", vagyis Szép He­léna. Éppen azért nem megyek vissza sem-1., sem Ti. Ferdinándig, hanem kezdem a histó­riát szerényen a jelenkorban a szorgalmas kis Fóliák Mayerral, aki tízévi lőcsei tartózkodás alatt összekuporgatott magának annyit, hogy 1928-ban meg tudta venni a híres szép lőcsei „Ring“-nek egyik legnagyobb házát. A ház az­előtt a tekintélyes lőcsei, patrícius családé: a Justusoké volt. ö előttük megint másoké, — a lőcsei házak sok-sok gazdacserét láttak, mert ha e házak jdőnkint. egy kis friss- festé­ket is kennek az arcukra, vagy öreg napjaik-, r* bűbifrizurát is csináltatnak frissen ragyogó •eternitből, azért a jó szóm meglátja rajtuk, hogy bizony hosszú, viharos múltat átélt tisz­tes matrónák! A Justus-ház a XVII. -század elején a Wiesenberger-családé volt. Wiesenber- gerékről csak azt tudom, hogy Wiesenberger Ábrahám a XVII. század huszas éveiben te­kintélyes polgár lehetett, mert az evangélikus anyakönyv tanúsága szerint keresett kereszt­apa volt, többek közt az akkori lőcsei hóhér, Weltz György is őt kérte fel keresztapának Katafina leánya számára. Háza már akkor is igen jelentékeny épület volt, mert a padlásul használt második emeletén a-z udvar felé is szép reneszánsz faragott ablakkeretek, -belül pedig még csúcsíves ajtókeretek találhatók. Ezt a házat most, hogy megint gazdát cserélt, uj tulajdonosa tatarozhatta. Felhasználtam az alkalmat-, hogy megkérjem Pollák urat, enged­je meg, hogy a tatarozás! munkák során az | egyik udvari ajtókereten, amely gazdag díszí­tésű, •XVII. századvégi hóraokkőfaragvány, de ' vastag festék- és m-észréteg takarta, kipróbál- ; jam a homokkőtisztitásuak azt a módszerét, : amelyet a drezdai Zwinger legutóbbi időbeli restaurálásánál alkalmaztak. PoKákákat tízévi lőcsei tartózkodás után már egészen áthatotta a lőcsei ,.Ringbürger“-ség tradicionális kult-ur- érzéke s a legnagyobb előzékenységgel tettek eleget, kérésemnek. Mialatt a szép barokk ajtó­kereten dolgoztunk, szereztem arról tudomást, hogy egy budapesti kollégám, Ernyey József dr., Lőcsén jártakor emlegetett egy föliratos követ, amelyet 30 év előtt, lőcsei lakos korá­ban látott e ház pincéjében a magyar korona őrzéséről -szóló fölirattal. Tűvé tettem a pin­cét. de bizony ott nincs semmiféle föliratos kő. A pincebejárat fölött azonban, az épület uccai részének udvari falán, két bevakolt, de kőből faragott keretű ablak között egy különös du- dorodás tűnt föl. A levakart vakolat alól egy faragott kő -bujt elő, amelynek elejét ugyan Je- vés-ték, hogy a fal szépen kisimítható legyen, de oldalain jól látható, hogy a kőnek körvo­nalai teljesen egy olyan nyílt királyi koroná­nak felelnek meg, amilyeneket a magyar ki­rályokat ábrázoló XVI—XVII. századi met­szeteken és érmeken a királyok fején látunk. Két ablak között, egy ház udvari falán egy ilyen, szrammelláthatólag az épit-és után, utó­lag beillesztett, kő faragván y annyira szokat­lan, hogy annak rendeltetése csak egy módon magyarázható meg és pedig úgy, ha elfogad­juk azt a lehetőséget, hogy azt az azóta elve­szett föliratos kő fölött diszkónt alkalmazták. A Hain Gáspár-féle lőcsei krónika elég bő­ven leírja, az 1622. évnél azt, hogy a magyar koronát. 1622 március 26-tól 29-ig Lőcsén őriz­ték. Mint azt Takács Sándor lőcsei tanár a Szepesi Történelmi Társulat 1916. évi közle­ményeiben a Hain-krónika adatai s a saját le­véltári kutatásai alapján részletesen megírta: a koronát, amely Bethlen Gábornak II. Ferdi- nánddal vivott első háborúja .során Pozsony várával került Bethlen kezébe, a nikolsburgi béke értelmében vissza kellett kapnia Ferdi- p ár. rínak. Nagy ünnepélyességgel adta át Bethlen Kassán a koronát Ferdinánd követei­nek, akiket Eperjesig a fejedelem darabontjai és huszárjai kisértek. Eperjestől Tren-csénig Lőcse, Eperjes, Kisszeben és Bártfa 200 fegy­veres polgára volt a korona diszőrsége. Lőcse kapujánál a biró és a tanács fogadták a mene­tet s a krónikás szavai szerint: „ist Herr Re- vay (Révay Péter koronaőr) sambt dér Cron in den hiníersten Zimmer bey Herrn Wiesen­berger einlogieret worden44l Két napig azután nagy ünnepségek voltak Lőcsén a korona tiszteletére — husvét ünne­pei voltak éppen —, harmadnapon tovább vo­nult a küldöttség a koronával s a polgárok fegyveres kíséretével Trencsén felé. A krónikásnál említett „hinterste Zimmer" csakis az az udvari szoba lehetett, amelynek külső "falán a faragott követ találtuk. A ház­nak mai hátrábbi traktusa, amelyen 1700 kö­rüli faragványok vannak, nyilván még nem állt az 1622. évben. Az uccai épüLetrész azon­ban, amelynek csúcsíves boltozásu kapualja s több ép XVI. századi faragott kőrészlete van, már ekkor föltétlenül mai alakjában megvolt. Mi sem természetesebb, mint hogy a nagy ese­ményt, amilyen volt a korona Lőcsén őrzése, a mindig nagyon lojális Lőcsének az a polgára, akinek házát a korona bekvártélyozásáuak nagy tisztessége érte, megörökítésre méltónak találta. A föliratos tábla idővel kieshetett a falból, igy került a pincébe, — a korona áj aijkiii díszt pedig, amikor már feledésbe ment az ese­mény, amelynek emléke volt, levésték, hogy szépen kisimíthassák a falat. Most megint sza­badon van a kő s csonkán is emlékeztet az eseményre, amely elődeink életében oiyan nagyjelentőségű volt. nwimiii mii i \r*jvaauTx~vn*ctawímhhmhmhm I ?? \ December ásmÉmm Vasárnap ti! fsa ii iiiii! CKk*tosamu&tZÁm....jgqgyr. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: i BEFíÁNEK: Kacagj, Bajazzó! (Lón Chaney). LUCERNA: A hazafi. („Oroszország") E. Jaun inge, aOTVA: Botrány. (Hangosfilm.) 3-ik hét. .METRÓ: Utazás a föld körül 80 perc alatt. RÁDIÓ: Az áruház hercegnője. (Bánky Vilma.) i -------~­A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA POZSONYBAN: Hétfő: A csöpség. (Fényes Samu dr. színmüve.) A Prágai Magyar Hírlap KARÁCSONYT SZÁMA bővebb terjedelemben és gaz­dag tartalommal december 23-án, hétfőn este jelenik meg. Hogy kibékítsem a késmárki jóakarómat és a P. M. H. szerkesztőségét, amiért erre a. kis tévedésre rá tereltem, a figyelmet, vigasztalá­sul el kell mondanom egy esetet, amely mu­tatja, hogy igen tekintélyes külföldi folyóira­tok is, amelyek mindenesetre kiváló műtörté­nészekkel rendelkezhetnek, mint szaktanác-s- adókkal, néha nagyon mulatságos tévedések áldozatai. Az eset tárgyánál fogva nem na­gyon illik ide — legföljebb, mert régi, múzeu­mi képről van bcDne szó —, történeti és mű­vészeti emlékeket és múzeumi tárgyakat pe­dig sokan szeretnek egy kalap alá foglalva egy kézlegyintéssel elintézni. Á leipzigi Illustrierte Zeitung messze földön elterjedt, elsőrangú folyóirat. Változatos tar­talmát mindig szokták gazdagítani olyan köz­lemények, amelyek a régi és uj művészet re­mekeiből gyűjtenek össze rokontárgyu 'Sze­melvényeket. Multheti számában ez a kitűnő folyóirat ,,Die/ Scblafendo" cim alatt egy so­rozat képet közöl, amelyek mindegyike egy- egy alvó nőt ábrázol. Az első egy fiatal leány képe, aki karjaira hajtva fejét, édesen alszik. A kép XVII. századi alkotás. Aki gyakrabban járt a budapesti Szépművészeti Muzeuin kin­csei között, annak mindjárt ismerős lesz. A kép alatti szöveg szerint a kép címe: „Vöm Schlaf überrasoht", az alkotó művész neve pe­dig: „Alvó Leány44! Hogy honnan vette át a kiadó a kép repro­dukcióját, nem tudom, de ott bizonyára meg volt a kép magyar címe mellett a festő neve is, ak:i pedig Domenlco Feti, olasz festő a XVII. század elejéről. Ehelyett azonban a kép magyar címéből, — a Szépmtivéezeti Múzeumban „Alvó Leány" a kép címe — csinált a Leipziger egy eddig is­meretlen művésznevet. Képzelem, hogy nevet­ték pesti kávéházak mtivészasztaíainál e héten Domenico Fetinek Alvó Leánnyá való átke­resztelésén. Egyébként a kép iskolájához egé­szen jól illő olaszos hangzása van az nj név­nek. Csak az alvó nem jó keresztnév­nek, mert hasat jelent olaszul. Az olaszok, ha tudomást szereznek, a Leipziger által legújab­ban fölfedezett régi olasz mesterről, minden­esetre a hasukat fogják fogni nevettükben. így kerültek össze a Ferdinándok Domenico Feti vei. Mindhármuk esetében az a cudar zipser alaposság ösztökélt, hogy tiltakozzam nc-vükben a körülöttük forgó tévedések ellen, habár igazán nem volt tőlük erre fölhatalma­zásom. Éppúgy, mint késmárki barátomnak sem volt fölhatalmazása, hogy nevemben a P. M. H. olvasóközönségét rémi tg esse egy mu- zeualigazgatói beszámoló kilátásbahelyezésé- vtí a daróci falfestményekről. De hát., ha a főszerkesztő barátom beleegyezésével követte ezt el, akkor legközelebb beváltom ezt az ígé­retet. — Vagy "fenyegetést? Az biztos, hogy a daróci falfestmények sokkal inkább megérik.a tintát és a nyomdafestéket, mint a lőcsei ein- lókkőtöredék. De azért nem kell megijedni: a beszámoló hosszúságának nem kell egyenes arányban állnia a tárgy jelentőségével. -j~ Csak legyen, aki majd elolvassa! Kőszeghy Elemér. Letartóztattak egy Sziléziábtm garázdálkodó leánykereskedót Mührisch-Osti’au, december 21. A darkaui csendörség let artézit a totbt egy veszedelmes leánykereskedőt, aki fiatal lányokkal kötött házasságot s az/után minden jel szerint brazí­liai nyilvános házakba szállította őket. November 30.-án Frystatban egy Ohomski József nevű állítólagos lengyel orvos házasságot kötött Bajtek Anna tizen­hatéves darkmi leánnyal. A rendőrség gyanúsnak találta Ohomski ki­létét s a varsói rendőrigazgatóságtboz fordult. A varsói! válasz meglepő volt. Kiderült, hogy Cbosroki egy ízben már nős volt és pedig a lubllni kormányzóságban lévő Piszczacban kötött házasságot egy Salapianska nevű taní­tónővé!, akit rövid együttélés után elhagyott anélküli, hogy elvált volna tőle. A darkaui rendőrség erre bigámia rimán l&LarlóztmUa Chomskif, aki kihallgatásaikor előadta, hogy nem len­gyel, hanem braziljai állampolgár. 1891-ben született Rio de Janeiroban, apja lengyel volt, mig anyja spanyol. Brazíliai útlevelet is találtak nála, amelyet a varsói brazil konzulátus állított ki. Ohomski valódi (kilétét, aki varsói orvosnak adta ki magát, terjedelmes, lefoglalt levele­zése tárta fel. Levelezéséiből kiderült, hogy fiatal, tizenhaléves feleségét gazdag férfiak­nak kínálta. Találtaik nála egy levelet első feleségétől is, aki levelében azzal vádolja meg, hogy az utób­bi időben egyre-másra kötötte a házasságokat.. Az asszony annak a gyanújának is ad levelé­ben kifejezést, hogy Ohomski fiatal feleségeit külföldi nyilvános házaknak adta el. A titokzatos lengyelt ezen bizonyítékok alapján letartóztatták s most a darkaui csend őrség a prágai reudőrigazgatósággal kniröltv nyomoz Ohomski iizeljnei és esetleges cinke #ai után. , 1 — A pozsonyi zárda pápa-ünnepe. Pozsony­ból jelentik: A pozsonyi Notre Dame-zárda de­cember 15-én 'díszes közönség jelenlétében ün­nepelte XI. Pius pápa 50 éves papi jubileumát. Az ünnepséget Hladik Ágoston hitíanár ünnepi beszéde nyitotta meg, amelyet az elemi, polg. iskola és kereskedelmi tanfolyamok növendé­keinek szavalatai követtek magyar, német és szlovák nyelvén. Utána szebbnél-szebb élőké­pekben gyönyörködött a közönség, melyek az ünnepi hódolatot jelezték a Szeplőtelen Fogan­tatás hitcikkelye kihirdetésének hetvenötödik évfordulóján. Zenésitett költemények kisérték az egyes képeket- A kitünően sikerült ünnep­ség bizonyságot tett a Notre Dame-intézet sok­oldalú, áldásos működéséről s arról az előkelő és lélekemelő szellemről, mely benne, uralkodik s melynek mindenkor volt- és lesz lelkes közön­sége. — Nyitra ráros közgyűlése. Nyitrai tudóéi rönk jelenti: Csütörtökön délután tartotta Nyitra váróé képviselőtestülete rendes közgyűlését Cobor vá- rosbirő elnöklete alatt. A közgyűlésen ismertették a katonai hatóság kérelmét, mely odairányu-1, hegy a közel 70 holdnyi terjedelmű rétet engedje át a város ingyen a repülőtér és repülőlaktanya céljaira. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó te­lek értéke mintegy négymillió korona, a város nem hajlandó, a kérést teljesíteni. A nyitraiStei- dó szegények részére karácsonyi ajándékképpen a segélyösszeg húsz százalékát fogják kiosztani. A kioszktulajdonosok azon kérelmét, hogy telkeit a város adja el, a közgyűlés elutasította- A vá­ros a vasutügyi minisztériumban interveniálni fog, hogy amig Nyitrát is bekapcsolják a gyors- vonatforgalomba, Érsekújvár—Lipótvár között mo­torosvonat járatot létesítsenek, melynek minden gyorsvonathoz csatlakozása legyen. Ugyancsak kér­ni fogják, hogy Nyitra és Tarnóc között autóbusz- forgalmat bonyolítson le a vasutigazgatóság. A vá­rosi tisztviselők és nyugdíjasok karácsonyi segé­lyét 95.000 korona összegben szavazták meg. —• Eljegyzés. Szántó Klári, Eperjes és Hollay Imre dr., -Ungvár, jegyesek. (M. k. h. é.) — Uj orvosdoktor. Bassia Samut (Lontó) 14- én avatták az összes orvostudományok dokto­rává a prágai német egyetemen. —■ Révész-táucisbola angol stílusban tanítja a modern táncokat Kitűnő csoportok. Magánórák. Beiratkozás: Bratislava. Lőrinckapu u. 7. sz.; Ko- sice: Fő-ucca 91. — Bars vármegye volt tiszti főorvosának ünnep­lése. Aranyosmarótról írják: Szép ünneplésben részesült Benkö Lajos dr., Barsvárinegye volt tiszti főorvosa 90-ik születésnapjának évfordulóján. Szerdán Pintér Károly apátplébános vezetése alatt nagjrabb küldöttség kereste fel a jubiláns főor­vost, hogy tisztelői nevében szerencsekivánataikat tolmácsolja. Az előrehaladott korú jubiláns, aki szellemi és fizikai ereje javának ma :s birtokában van, meghatva válaszolt az üdvözlő szavakra. — Hotel-Pensio Iris, Bratislava, Lörincka- pu 17. Central-Passage. Tel. 81—52. — Megalakult Nagy csal ont,ián a Katolikus Kör. Alkalmi tudósitönk Írja: December 15-én tartotta a nagyosalomjai Katolikus Kör . * kulő gyűlését, amelyet nagy érdeklődés kisért. A jelenlevők kö­zül ötvenen tüstént beléptek az egyesületbe és megválasztották az ideiglenes vezetőséget. Elnök Pét reesel János plébános, al-eluök Pölhös Eaj.es, kör igazgató Rábay László igazgatótauitó lót v. Ezenkívül megválasztották a választmány tagjait is. Az egyesület újságokat, folyóiratokat, kön.'ve­ket bocsát tagjai rendelkezésére. — Csattiinós felháborodás. Nyitrai tudósí­tónk táviratozza: Tegnap este a nyitrai kor­zón két potfon csattant el, amelyeket Fiirst Fülöp kereskedő ad-oft Salgó Weisz .Károly­inak, a Nyitrai Lapok szerkesztőjének, A po­fonokra egy újságcikk szolgáltatott , okot, amely a szerkesztő lapjában jelent, meg s amelyért a kereskedő sértve érezte magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom