Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-22 / 292. (2217.) szám

2

'WWG^MAtífAR-HTRLflP

1925 december 22,

nélkül. Win tér szociáldemokrata képviselő beszédében a magyar belügyikbe avatkozott,' amikor kijelentette, hogy reménye szerint a magyar népnek sikerül megdöntenie a most uralkodó rendszert. Stefánek pedig az ököl és a reváns politikáját emlegette és azt hangoztatta, hogy Magyarországot nyers erőszakkal kell észretériteni.

Ezek a beszédek az objektívon látó és Ítélő külföldet is felvilágosíthatják arról, hogy tulajdonképpen mi a lényege a Benes által annyiszor hangoztatott középeurópai béke- és konszolidációs politikának. Nyílt fenyegetőzések, a szomszéd állam belső ügyeibe való beavatkozások napirenden vannak a prágai parlamentben, amikor a magyar kérdés felmerül. A kisantant külpolitikájának leplezetlen arca ez és azért állapíthatjuk meg jogosan, hogy ez a politika nem konstruktív, nem vezet az igazi középeurópai újjáépítés felé. Természetesen Csehszlovákia külügyi rendszere helyes irányba is igazodhatnék, valóban hozzájárulhatna ahhoz, hogy a dunamentí államok békés együttműködése tényleg létrejöjjön. Mi az állam érdekében a külpolitikának ezt az útját tartjuk szükségesnek. Nem is nehéz ennek az útját megtalálni. A magyar parlamentben nemrégiben mondotta el Kenéz Béla egyetemi tanár a magyar kisebbségeknek az utódállamokban szenvedett sérelmeit. Bethlen 'miniszter- elnök felszólalásában éppen ezeket a sérelmeket emelte ki, hogy miattuk nehéz Magyarországnak jó viszonyban lenni szomszédjaival

Csehszlovákia külpolitikájáról kimutattuk, hogy az érzelmi jellegű, de ezt a természetét sem történelmi, sem faji, sem nemzeti szempont nem indokolja. A magyar kisebbségi kérdésben Magyarország külpolitikája is csak érzelmi lehet és ezt senki tői© rossz- néven nem veheti Addig, amíg a magyar kisebbség jogait el nem ismerik, addig, amig imperialista velleitásu politkusok a mellény- zsebben az ököl és a megtorlás politikáját megválaszolatlanul és ellentmondás nélkül hangoztathatták a prágai parlament fórumán, a magyar külpolitikának hipokrizis nélkül senki sem vetheti a szemére azt, hogy nem jár a középeurópai béke utján. A magyar parlamentben az ököl brutalizmusát és a hatalmi fegyvereket még nem emlegették a szomszédos államokkal való vonatkozásban, hanem mindig a népszövetségre, a világ lelkiismeretére, tehát a jog és az igazság fórumaira appelláltak. Ebből az ©gy tényből is meg lehet állapítani, hogyan kell értékelni a békének igazi barátait és álprófétáit.

XI. PIUS

irta: Richter János szenátor

Immár közel kétezer esztendeje annak, hogy a ME8ÍER rövid, alig hároméves földi pályafutása kezdetén a galileai tenger mellett jártában meglátta „Simont, ki Péternek hivatik, és fivérét, Andrást, amint bálót vetőnek a tengerbe (mert halászok valának) és mondá. nekik: Jöjjetek utánam és emberha- lászotkká teszlek benneteket. Azok pedig elhagyván hálóikat, követték őt.“

Ezt az egyszerű halászembert, Simon Pétert néhány hónap leforgása után, miután hitet vallott a MESTER mellett, az az egyedülálló kitüntetés éri, hogy az Isten fia földi alkotásának, az militans eeclesiának alapjául teszi meg: „Te vagy Péter, és erre a kősziklára fogom építeni egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta." A világegyetem s minden idők legnagyobb drámáját, a Golgotát a királyok töviskoronás királyának ke- reszfchalálát azonban rövidesen követte a pe- szachünnep hajnalának allelujája s a MES- TER-t ismét néhány nap múltán a Tibériás tava mellett, szeretett tanítványai körében látjuk, ahol a csodálatos halfogás után Simon Péter háromszoros szeretet megnyilvánitása után ezeket mondá: legeltesd az én juhaimat.. Bizony bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, övét kötöttét és jártál, ahol akartál, de majd ha megöregszel, kiterjeszted kezeidet és más övez fel téged és oda visz, hová te nem akarod."

És megkedződött a sziklára alapozott HÁZ építése. De a MESTER-nek a szavai az utolsó betűig beteljeseditek: Pétert, az einberhalászt, mások övezték fel s oda vitték, ahová ő nem akarta. Megnyíltak „a pokol kapui", amelyekből Nérók, Domitianok és Diocletianok léptek elő, hogy a kősziklán egyre magasabbra emelkedő épületet a porba sújtsák. A vértanuk minden csepp véréből azonban a hívők ezrei nőttek s már Nagy Konstantin államfői bölcsessége meglátta az egyház és az állam I

együttműködésének szükségességét s azt meg is valósította. De uj ellenségek támadtak, amelyek azonban eredménytelenül fogtak a romboló munkához. Az egész Európát leígázó Attilával szemben maga Péter jött megoltalmazni domíniumát. A- későbbi korok fejedelmei Péter utódjával vívott eredménytelen harcok után Canossát jártak s Napóleon a száműzetés napjaiban eszmélt rá élete legnagyobb tévedésére, arra ugyanis, hogy nem lett volna szabad megaláznia a galilei halász utódját. Péter sírjához pedig a világ hatalmasai, királyok, császárok zarándokoltak s zarándokolnak, hogy az Istenember és földi helytartójának alkotásával szemben hódolatukat fejezzék ki és hogy azt a krisztusi demokráciát tanulják megismerni, amely az egyszerű halászt egy világmegváltó eszme végrehajtójául választotta s amelyen a világ legnagyob erkölcsi hatalma idestova két évtized óta nyugszik. — Megszűnt a római büszke birodalom, a Néróknak csak a rossz emlékezete ól, de megdönthetetlenül, teljes fónyébn ragyog ma is Roma aeterna.

*

Ez a Roma aeterna ma örömünnepet ül. Achilles Ratti, aki a krisztusi demokrácia elvei alapján, nem a biborbanszületés jogán, hanem a munkával szerzett érdemek alapján ült Péter örökébe, a nagy tudós, a természet- barát turista, Péter halászgyürüjónek örököse, a nagy államférfin, XI. Pius, servus servorum, lelkészi működésének ötven éves jubileumát ünnepeli.

Ezen az örömünnepen, amely a mi ünnepünk is, önkénytelenül eszünkbe tolul az a gondolat, hogy csak az isteni gondviselés intézkedhetett olyképpen, hogy szent Péter mai utódjának életében támadt egy olyan újabb Nagy Konstantin, aki a Szentlélekke! való megegyezés és béke létrehozását a régi római nemzet utódainak boldogulása nélkülözhetetIgyon

Gottdiener

PEZSGŐT

Karácsonyi ajándékok.

Ékszer, ezOst és óra-kQIönlegességek a legnagyobb választékban

HAHN A.

ékszerész, Kassa, Fö ucca 17.

len kellékének tartotta. De XI. Pius állam- férfiúi bölcsessége nélkül, a béke e nagy müv© nem valósulhatott volna meg. A hajdan hatalmas patrimoniumből ugyan csak a kis Citta Vaticana maradt meg ez azonban csak az aeterna Romának végső határokig menő engedékenységét bizonyltja. A bolsevizmusba sü- lyedt s egyre terjedő s a deuteronomion hetedik és tizedik parancsát semmibevevő korban Péter halász utódjának kellett előállauia azzal, hogy példát statuáljon a romlott világban a magántulajdon szentségének. Ez az elv vezette a Szentatyát az olasz állammal való engedékeny és áldozatos kibékülésénél. Az olasz nemzet mai nagy vezéreinek az érdeme viszont az, hogy felismerték, hogy a lelki és a világi hatalom, szoros, békés együttműködése nélkül nem teremthető meg a népek és nemzetek boldogulása. Az évtizedek óta vajúdó s az egész világ katolikusait nyugtalanító kérdés végül minőikét félre nézve dicsőséges és teljes békéhez vezetett.

A nagy olasz nemzet példája nem rnargdt visszhang és követők nélkül. Az egész világ államainak fejei, királyok, köztársasági elnökök nemzeteik nevében siettek egyrészt örömüket tolmácsolni, hogy az egyház és az állam békéje ismét megszületett s másrészt a világi hatalmak egymással keltek versenyre, hogy a konkordátumokat mielőbb megkössék. De a világ hatalmasai arra is ráeszméltek, hogy az 1919-ben, a nagy világégés után súlyos könyvek cikkelyeibe és paragrafusaiba foglalt békeszerződések nem adták meg a népeknek az igazi békét, mert pax Crisitiama in regno Christi elv alapján az igazi békét csali az egyház és az állam együttműködése alapján lehet megteremteni. A Szentatya tisztelőinek sorából a nagy protestáns államok sem maradtak el hódolatuk kifejezésével s exotikus fejedelmek rakják XI Pius lábaihoz ajándékaikat. A kisántánt államai közül Románia és Jugoszlávia is megkötötte már a konkordátumot. Az egész világ sodrából Benes sem tudott eltérni s két év előtt a rnodus vivendinek ne- veaet konkordátumot kötötte meg. A csehszlovák kormány azonban már két teljes esztendeje késik ennek becikkelyezésével és végrehajtásával így pedig könnyen megtörténhetik, hogy a modus vivendiből modus moriendi

F6LHOLD BLATT

Irta: ETHEÜ GiíULR

(2)

II.

Kálnay György hadnagy nemsokára bevonult Érsekújvárnak hatalmas kapuján, hol sok ezer magyar vitéz szive védte az ősi rögöt. Kardjuk ezúttal sem rozsdásodhatott meg hüvelyében; Forgách Ádám gróf dunáninneni főkapitány kedvezőnek látszó kémjelentés folytán elindult seregével, hogy megkísérelje a hadiszerencsét.

1663 augusztus 7-ét irt aznap a kalendárium, melyet estére már fekete kerettel vont be a gyász sötélsóge. A pogány végtelen hadához képest csak maroknyi volt a hazai sereg, elbukott tehát a keresztes lobogó, csatát vesztettünk. A vad muzulmánok pusztító hordája különösen felbőszült azon, hogy ily kevés magyar egyátalán meg merte támadni beláthatatlan 6zéles táborukat, ezért kegyetlen bo6zut vett a kelepcébe jutott ellenfélen.

Kálnay György lovát halálos lövés érte,’ a hü állat búcsú nyeritéssel pillantott gazdája felé, majd végsőt rúgott, kinyújtotta gyönyörű nyakát, égnek meredő négy lába mögött gyászfátyolként lengette a szellő a földdel érintkező fekete sörényt. György vitéz m ege tologatta utoljára a kihűlő tetemet, azután rögtön menekülni próbált. Lehetetlen volt. Az anatóliai gyalogság ' vérebként rohanta meg, vad dühükben össze-vissza verték, foszlányokra tépve ruháját az uto'só darabig. Mikor már úgy látszott, hogy nincsen benne élet, odarugták egy döglött ló hullájára, azütán tovább rohantak pusztító útjukon.

A fiatal huszártiszt nem halt meg. A hűvös éjszakai levegő lassan életrehozfa; a teíihold halvány fénnyel világította meg a rémes csatamezéi melyen keleti mesékbe ülő árnyak imbolygó képe mozgott tova. Bozontos tevéken apró mécsesek villoglak, rézcsengők csilingelőse között ünnepi kivilágítást rendeztek a győztesek, a levágott ellenség hullái között.

Nemcsoda, ha az újból életre kelő Kálnay György háromszor is megdörzeölte ütések okozta daganatok között fájdalmasan mozgó szemét, vájjon csak nehéz álom-e avagy szörnyű valóság a kísérteties látomány. Amint hozzáért az egyik tevehajceár, kiszáradt ajkáról epedően röpült el a kérés: — Vizet!- No nézd. itt mozog valami hitetlen! — röhög a véres gúnyába* öltözött vad ázsiai martalóc. Még vizet kér, holott kötelet érdemel a nyakára. Állj a talpadra kutya « ha nem bírsz, majd fekeomagol- !ak a teve hátára, hogy holnap * dicső oagyreeér

örömére eggyel több koponyát nyisszantson le az esztergomi hóhér keze. Nagy káromkodással hatalmasat húzott valami kötóldarabbal a felhőit ember mellére, de hiába, mert két ember se birta azt lábra állítani, összekötözték, mint a lelőtt vaddisznót, rádobták a tevére, ahol újból eszméletét vesztve csak akkor tért magához, mikor az esztergomi bég udvarán lelökték egy trágyadombra. Erejének végső megfeszítésével a tevék itató vályújához vánszorgott, hol reszketve szűrcsölte az állatoktól ott hagyott poshadó vizet.

A délceg ifjú rongyokba csavart emberi ronccsá vált, szánalmas alakját hamarosan vasraverték, hatalmas láncot kovácsolva nyakára és lábára. Korábban elfogott társainak hóhérral vágatta el nyakát a nagyvezir; több mint ezer fejet hánytak halomba egy árok mellett a vérengző szörnyetegek. Kálnay Györgynek az vala eddig a szerencséje, hogy külön fogták el és nem került a halálra ítéltek gyászos tömegébe, őrei nem sokat törődtek vele, szökéséről szó sem lehetett, eléje dobtak valami száraz kenyeret, hogy éhen ne vesszen, maguk pedig a teverakományok rendezésével foglalkoztak.

A gazdasági udvar elején vonult Omer bégnek, Esztergom parancsoló urának virágos kertje, melynek illata üdítő balzsamként csalogatta a teve

trágya bóditó szagától elkábult foglyot türhetőbb levegő felé. A nyári hőségtől tikkadtan lógatta fejét a virágágy növényzete; ha valaki hát Kálnay Györy tudta legjobban, hogy micsoda borzalmas, mikor élőlénytől elvonják az életet adó vizet öeztönszerüen ragadott meg egy öntöző edényt, megtöltve a szökőkút medencéjének vizével, rálocsolta a tarka-barka virágszönyegre.

Az esti napsugárban büszkén léptetett hazafelé arabé paripáján Omer bég, kinek megakadt a szeme az ő kertjének fogadatlan ápolóján. — Hát te miféle hitetlen vagy? — kérdi mosolyogva.

— Szegény huszárlegény a párkányi csatából! — feleli a kérdezett. — Csinos kertem volt odahaza, szeretem a virágot, fájó szivei láttam, hogy menynyire szomjazik a pompás ágy, ezért megöntöztem. Ne haragudjál érte uram, mert igazán jó szívvel cselekedtem.

— Alii a virágot szereti, az rossz ember nem lehet, tehát* saját rabjaim közé helyezlek addig is, mig eldől majd a sorsod. Ápoljad növényeimet, mely legnagyobb öröme az én beteg feleségemnek, Fatimek , jó munkával érdemet szerezhetsz a kegyelmemre. Jussul vigyed uj rabomat a toronybal — hangzik a nagy ur parancsa — ügyelj rá, hogy dolgát jól végezze.

— Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék a te neved... imádkozott magában György hadnagy, ki előtt kinyiIni látszott a földi pokol tornácának már örökre bezárva sötétté kapuja.

III.

A párkányi szerencsétlenség gyászos híre szétröpült az országban, szomorúságot szórva a maA betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben!

Leoegő

Fürdő

Napfény

Diéta

Igmándi

keierüvlii

Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb

füszerüzlétben.

► gyár kúriákra. Alvidékről jövő vásárosok hozták ■ felfelé a tudositásl a legszörnyübb részletekkel r tarkítva a szomorú valót Szelezsényi Erzsiké szi- , véhez kapva hallotta az érsekujvári őrség kegyetlen pusztulásál kikből Kálnay Gycrgy sem tért , vissza, hanem állítólag elesett, ügy mondják, hogy lenyúzott fejbőrét szalmával kitömve hordozta kopja hegyre tűzve a gyilkos vad tatár. Erzsiké vigasztalan zokogással borult ódon szobájának tölgyfa asztalára... Istenem-Istenem miért sújtod ennyire a szegény magyarokat...

Édesanyja szintén keserves könnyeket hullatott a derék Gyurka vitéz és társai felett, de lassan bátorítva simította meg leánya homlokát.

— Mondtam ugye kedves leányom, hogy fiatal kérőhöz menni nőül nagy veszedelem... Micsoda szörnyű bánatod lehetne, ha ilyenhez kötöd életed szekerét...

Erzsiké nem szólt rá semmit, csali még jobban zokogott; szivének érzékeny burját érte a megjegyzés.

A bánat 6ötéten ült a kúria fölött, az asszonyok Isten akaratában való megnyugvással n-éztek a jövőbe. Egyszer csak nyílik az ajtó, Bélády Márton uram szép kerek betűkkel irt levelet hozza a pősta, mely nemzetes Szelezsényi Péternc asszony kezéhez adandó. Nem kisebb dolog van benne, mint. az, hogy Bélády uram megkéri Erzsiké kézéi.

— No végre itt az örömhír Erzsi, nem kell férfi támasz nélkül kóvályognunk a világban, ember jön a házhoz, feleségül kér Bélády uram! Az igenlő választ még ma megszerkesztjük valahogyan szépen, nem jó a dolgot halogatni.

Erzsiké elhalaványult, majd sírva fakadt, talán sohasem felel semmit ha anyj válaszra néni nógatja.

— No ugye természetes, hogy hozzá mégy?

— Természetesnek bár nem találom, dekát mit tegyek, ha édesanyámon kívül senkim sincsen a világun, az pedig így véli jónak. Ám legyen, nekem már mindegy akár Péter akár Pál, ha nem téphetem le azt a virágot, mely legjobban illenék az ón ablkomba.

— Az igaz, hogy az ilyen fiatalok mindig csak költői húrokat pengetnek, pedig abból nem lehet megélni! — feleli az anya és már is hozza a papirost, kivágva belőle a borítékot, melyre ékes asszonyi Írással jön rá a dm Perilínstri ac Geue- roso Domine Martino Bélády de eadom In Bélád.

Akármennyire rágta a tollszárat munkaköziben Katalin asszony, nem igen tudott mást összehozni, mint azt, hogy örömmel küldi Erzsiké igenlő válaszát és boldogan fogadja véjéül a régen tisztelt derék jő szomszédot. A kézfogó napját pedig legjobb lesz a menyasszony közelgő születésnapjáé* kttüanl