Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-18 / 288. (2213.) szám

1929 december 18, ftcerAa. Újabb botrányok Losonc város kSiif Illésén fillamrendőrők vezették ki a tanácsi javaslat ellen tiintett hallgatóságot Losonc, december 17. (Saját tiudősitónk­tól.) Losonc város december 14-én tartott képviselőtestületi ülésén ismét Belansky Ká­roly sztaroszta elnökölt. Beterjesztette a ke­rületi- főnökség leiratát, amelyiben felszólítja a várost, hogy a tüzérlaktanyáknál végzendő egészségügyi építkezéseket, amelyek 250.000 koronára rúgnak, a város sürgősen végeztes­se el. A magyar pártok azon javaslatát, hogy a város ezen felhívásnak ne tegyen eleget, mivel a kaszárnyákra súlyosan ráfizet, a . közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután felolvasták a tanács azon javasla­tát, hogy a város a mailt években épitett kis­lakások bérét 10—20 százalékkal emelje fel. Amint a referens előterjesztette a tanácsi ja­vaslatot, a közgyűlési teremben megjelent városi bérlők mintegy 150 főnyi tömege éktelen zsivajban tört ki. A demonstrációt a komoranistapárti képvi­selőtestületi tagok rendezték, akik politikai ' agitáció céljaira használták ki a városi kis­lakások lakbér emelési ügyét Napokkal ez­előtt röpiratokat osztogattak a kislakások bérlői között s arra szólították fel őket, hogy tagadják meg a házbérfizetéseket % jelenje­nek meg és tüntessenek a városi közgyű­lésem A tüntetésre felkészült tömeg valóban olyan éktelen lármát csapott, hogy megaka­dályozta a további tanácskozást Erre Belan­sky sztaroszta felhívta a hallgatóságot, hogy öt perc leforgása alatt hagyja el a közgyűlés helyiségét És miután egyetlenegy ember sem mozdult, Belansky intézkedésére RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK PRÁGA: 11.15 Gramofon.’ 16.80 Fibich müvei­ből. 17.30 Német előadás. 19.05 Gramofonzene. 20.00 Szórakoztató zene. 20.45 Daleet. 21.45 Kity C6ervenka hegedüestje. 22 30 Korszerű zene, elő­adja a prágai, fiiyqfizenekar, zongorázik Holz- ,'knecht dr. — ÉÖáSONY: 11.30 és 16.00 Gramofon. 13.30 Magyar nyelvű sajtóhírek. 16.30 Dvorák em­lékest. 17.30 Magyar előadás: Pál Elza és Lőrinc F. előadásai. Liszt: H-moll szonáta. 19.05 és 20.45 Zene Kassáról. 19.35 's 22.20 Hangverseny Prágá­ból. — KASSA: 12.00 Harangszó, utána gramofon. 17.00 Szalonzenekar. 19.05 Szórakoztató zene. 20.45 Tánczene. 22.00—23.20 Prágai műsor. — BRÜNN: 12.30 Hangverseny. 19.30 Blech: Lepecsételve, Blech operára. 20.50 Hangverseny. Többi, mint Prága. — MÁHRTSCH-OSTRAÜ: 16.40 Fuvószene. 17.30 Balcar tanár zongoraestje. Egyéb, mint Prága és Briinn. — BUDAPEST: 9.15 és 9.45 Eugen Stepat balalaika bamrversenye. 9.30 Hirek. 11.00 Vízállásjelentés. 12.00 Déli harangszó az Egyetemi templomból, időjárásjelentés. 12.05 A m. kir. 1. honvédgyalogezred zenekarának hang­versenye. Vezényel Fricsay Ricfhárd. 1. Fricsay: Magyar népdalinduló. 2. Waldteufel: Illúzió — ke­ringő. 3. Auber: Marco Spada — megnyitó. 4. Wieniaovszki: Souvenier de Moscou. Hegedűszóló. Előadja Sándor János. 5. Ábránd Grieg müveiből. 12.25 Hirek. 12.35 A hangverseny folytatása. 13.00 Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 14.30 Hírek, élelmiszerárak. 1615 Jőzsa Rezső mesél a gyermekeknek. 16.45 Pontos időjelzés, időjárás­éi vízállásjelentés, hírek. 17.10 Farkas Jenő és cigányzenekarának hangversenye. 18.10 Komjáthy Aladár novellája: Itthon. Felolva .a a szerző. 18.30 Mit üzen a rádió. 19.35 Hangverseny. Közreműkö­dik Tihányi Vilma, a m. kir. Operaház művésznő­je és Rpx Hovard angol zongoraművész. Zongorán kísér Polgár Tibor. 20.45 Operettrészletek. (Zene­kari hangverseny.) Vezényel Polgár Tibor kar­nagy.) 1. Gilbert: Az ártatlan Zsuzsi — egyveleg. 2. Lehár: Dér Mán© mit den drei Frauen, egy­veleg. 3. Jacobi: Leányvásár — egyveleg. 4. Kál­mán: A csikágói hercegnő, egyveleg. 22.15 Somo­gyi Gyula franhanyelvü előadása. Utána: Pontos időjelzés, i dőjárásje1 entés. hirek. Majd: Bach­mann-jazz. — BÉCS: 11.00 Hangverseny. 15.30 Gramofon. 17.30 Beethoven első kísérlete az ope­raszerzésben. 18.05 A németség helyzete Szlo- .venszkőn és Ruszinszkóban. Előadja Ki'eysler Frigyes dr. 20.10 Ka rácson v-est. 21.10 Millöcker- Ihangverseny. — ZÜRICH: 16.00 és 21.15 Hang­verseny. 20 00 Kamarazene.' 20.20 Dal- és hang- szerzenei est: Roh. Schumann. - ROMA: 21.02 Donna Juanita, Snppé operája. — MILÁNÓ: 20.30 Szimfőnikus hangverseny. 23.15 Zene. — TT)N- DON: 22.35 Szimfőhikus hangverseny. 24.15 Tánc- zene.. •••• BERLIN: 16.30 Szórakoztató zene. 18.30 Dalok. 19.30 Híres píarráááV. 20.00 Amiről most szőrök. — STUTTGART ép FRANKFURT: 20.15 Kamarazene. 23.00 Szórakoztató zene. — LETP- ZTG: 21.00 Dán est. — MÜNCHEN: 21.00 Zenei stílus váWieok és stilepoehék. 21.30 Hangverseny. - - LANGENBERG: 20.00 Ka rácson vi oratórium. We'z zene. 22.30 Táne/ene. — KÜNTGSBERG: 31.25 Ibolya. Molnár Ferenc egyfelvonásosn. 22.30 Tánczene. • BET .GR AI): 20.00 Ope.rnelő­adá:. KATTOWTTZ és KR AKÓ: 17.45 llartí'­wjrseny. 20.15 Phillharmonikns hangverseny V*r- eóbói. 23.0<') G ramofonzene. állnanrendörök vonultaik a közgyűlés ter­mébe és a hallgatóságot kituszkolták. A kivonuló tömeg szenvedélyes kifakadások- ban tört ki. öklök emelkedtek a levegőbe, förtelmes szitkozódások hangzottak fel. Egy asszony az izgalomtól ájul tan esett össze. A mentők hordágyon szállították el. A kom mun ista párti kéipvi selő testületi tagok szintén felugráltak helyeikről s kivonultak a teremből. A tömeg ezután az uocára vonult s ott folytatta a tüntetést mindaddig, amig a rendőrség erélyesebb fellépése szét nem oszlatta őket. A városba.n csakhamar híre futott a leg­újabb közgyűlési botránynak. Általánosság­ban hibáztatták a város vezetőségét a kis­lakásbérleti ügyben tanúsított merev állás­pontja miatt. A megelőző közgyűlésen a magyar pártok részéről ugyanis azt java­solták, hogy a 10.0000 koronán aluli jöve­delemmel bíró bérlők lakbérét ne emeljék fel. A tanács azonban nem fogadta el a magyar ipártok közvetítő javaslatát s az általános lakibéremelés álláspontjára helyezíkedett. A város ugyanis évekkel ezelőtt százezrek­re rugó költséggel egymásután építtette a városi kislakásokat. Akkor a polgári pártok ellenezték ezen 'építkezéseket, azonban Be­lansky sztaroszta ügyes panövrirozással s a kommunisták segítségével keresztülvitte ezen építkezéseket. Akkor ugyanis a helyzet olyan volt, hogy Belanskynak szüksége volt sztarosztai ál­lásának biztosítása céljából a kommunis­tákra. A felépült házakat azután benépesítette a kommunista párt ajánlatára szegény nran- k anélkül iek kel, akik természetesen nem tud­ják fizetni a béreket s igy a város tetemes összegeket fizet rá a, kis­lakásokra. Bár a sorozatos közgyűlési botrányok már hosszabb idő óta elodázzák a városi költség- vetés tárgyalását, azonban ez a mostam pél­da is beszédes bizonyitéka annak, hogy mi­lyen rengeteg pénzébe kerül Losonc város közönségének Belansky Károly sztarosztai működése. Juhászokból alakult rablóbanda veszélyezteti a délnógrádi Haramtavilág a határszélen — Sokol István a rablóvezér Losonc, december 17. (Saját tudósítónktól.) Nógrádimegyének a határszélén fekvő közsé­geit egy vakmerő rablóbanda tartja rette­gésben naponként megismétlődő garázdálko­dásaival. Á rablók jól szervezeti bandája azonban nemcsak a csehszlovák terület közbizton­ságai veszélyeztetik, hanem a határszéli magyar községek lakossága is nagyon so­kat szenved miattuk. Ma itt, holnap hilnan követnek el hihetet­len vakmerőséggel végrehajtott u'tonállásó­kat, rablásokat. Attól sem ridnak vissza, hogy fényes nappal megállítsák s kirabolják a magánosán járó falusiakat. Különösen azokon a napokon élénkülnek meg az utonállások, amikor Losoncon, vagy Kékköven vásár van. A vásárokat látogató falusi gazdák már nem is mernek egyedül kimozdulni köz­ségükből Né gyen-ölen össze áll ónak s autót fogadna^ mert igy biztonságos ab bam ha­zakerülhetnek. Legutóbb Kalonda községben hajtottak vég­re egy betörést Megyeri György jómódú gazda házánál. Éjfél után 3 órakor jelent­keztek a rablók. Kopogtattak az ablakon. A gazda édesanyja abban a hitben, hogy vala­melyik cselédnek van közölni valója, lám­pát gyújtott s ajtót nyitott. Amikor azonban meglátta a három bekormozott arcai rablót, ijedtében elejtette a lámpást s befutott a szobába. A rablók utána iramodtak s az egyik re­volverével rélőtt a memeikülő asszonyra, azonban nem találta el. A sötétben azután sikerült az ablakon át elmenekülnie az ud­varra, ahol fellármázta a ház népét. A lö­vés zajára egyébként a szomszédok is fi­gyelmesek lettek. — Rablók! Zsivávyok! — hallatszott min­denfelől. A nagy lármára a rablók is futásnak ered­tek. De alig haladtak pár száz lépést a köz­ségtől, szembe találkoztak egy csendőrjár­őrrel. A csendőröknek sikerült is elfogni ok az­egyik rablót, akiről kiderült, hogy Kollár Pál vidosza-pusztm juhász. Kihallgatásakor elmondta, hogy a Sokol István rablóbandájának a tagja. A kalondai rablótámadás után két napra ugyancsak a kalondai ütőn fényes nappal két felfegyverzett rabló állította meg Kapsa Sándor jómódú panidaróczi gazdát: — Add ide a pénzedet te gazember! — rivalltak rá a rablók. Azután megmotozták, de nem találtak ná­la pénzt s útjára engedték. Hasonló utonállások Kire érkezik a ma­gyarországi határszéli községekből is. A ha- tánmenti lakosság körében páni félelem ural­kodik. A határszéleken szolgálatot teljesítő csendőrség nem rendelkezik elegendő erővel a jól szervezett Sokol-féle rablóbanda ártal­matlanná tételére és a személy- és vagyon­biztonság megvédésére. A nyomozó ha lósá­goknak eddig csak annyit sikerült megálla- p:taniok, hogy a banditák elbocsátott juhá­szokból alakították meg rablóbandájukat. Kígyómérgek az orvostudomány szolgálatában Newyork, december hő. Az orvostudomány napról-napra újabb csadálatos dolgokat produkál. Egymás után győzi le a borzalmasabbnál borzalmasabb betegségeket. A laboratóriumokban szorgal­masan folynak a kísérletek, bacillusokat te­nyésztenek, életüket kockáztatva, majd fél- éjjeleken át hajladoznak a mikroszkóp lencséi előtt a fehérkabátos tudósok, hogy egy-egy kórokozó mibenlétét kikutassák, hogy a vesze­delmes betegségeket le tudják győzni. Majd sok kísérleti állat kerül a kés alá, hogy az azokon végzett tanulmányokat is az ember­mentés szolgálatába állítsák. És talán kevés olyan tudományág van, melyet a laikus is nagy érdeklődéssel figyelne, mint éppen a gyógyászat és annak fejlődése. A rossz élet­viszonyok, az ezer és ezer alkalom a fertőzésre, a betegségtől való megmenekülés lehetősége okozza ezt a felfokozott érdeklődést. Mert ha akadnak is egyes emberek, kik nem szenved­nek valamilyen betegségben, mégis a bajok megszerzésének lehetősége minden emberben bizonyos félelmet vált ki. Monaelesser dr. kísérletezései vei egy bor­zalmas betegség megszüntetésére törekszik. Ugyanis az epilepsziát kobraméreggel gyó­gyítja, mellyel bámulatos eredményeket ért el. Az epilepszia szintén azon betegségek so­rába tartozik, melyek leküzdésére az orvos- tudomány már régóta sok fáradsággal dolgo­zik. 'Teljes gyógyulás, mondhatni, sohasem következett be eddig. A javulás, illetve gyó­gyulásra való kilátás különösen azokban az esetekben kedvezőtlen, ahol az átöröklés ese­te forog fenn, vagy pedig a beteg már sok erős rohamon ment keresztül. Sokszor oly súlyos a megbetegedés, hogy az epileptikus bántalomban szenvedő az egyik rohamból még alig tért magához, mig a másik máris erőt vett szervezetén. Bár a rohamok közötti időben testileg és szellemileg épeknek mond­hatók, a kitörni készülő rohamot semmivel sem lehet megakadályozni. Caesar, Napóleon szintén epilepsziában szenvedtek, ami bizo­nyítja, hogy normális állapotban a szellemi erők birtokában vannak a betegek. A kigyóméreggel való kezeléssel sikerült Monaelesser professzornak a rohamok számát a minimumra csökkenteni. Betegek, kik a1 kezelés előtt naponta négy-öt rohamot szen­vedtek végig, havonta legfeljebb egy-két ro­hamot kaptak. Sőt egy esetben valóságos re­kordot ért el a hires professzor, mivel egy betegét, kinek naponta több rohama volt, ti) hónap alatt csak egyetlen egyszer támadta meg az epileptikus bántalom. Monaelesser dr. kezelése a leghatásosabb az eddig ismert, az epileptikus rohamok megszüntetésére irányu­ló gyóo-vitási eljárások közül. Természetesen a kobraméreggel való keze­lés sem szünteti még meg teljesen a bajt, csak a rohamok számát szorítja lé a mini inamra. Azonban Monaelesser professzor nem adta fel a reményt, hogy a bajt véglegesen meg lehessen szüntetni. Kutatásai! állandóan folytatja és a közeli hónapokban Európába készül, hol a párisi Pftsteur-intézel nagynevű 1 professzorával, Cailmet dr.-ral karöltve foly­tatja nagysikerű kísérleteit. Monaelesser dr., az elismert kigyőméreg- specialista, hosszú évek óta foglalkozik a ki- gyómérgek tanulmányozásával. Csak nemré­gen érkezett vissza Afrikából, hol több hó­napon keresztül tartózkodott és expedíciója igen gazdag anyaggal tért meg. Körülbelül 100 drb különböző fajtájú mérgeskigyót ho­zott magával, melyeknek mérgét egyes beteg­ségek leküzdésének állítja szolgálatába. A gyógyászatban rendkívül nagy jelentőségűi­nek lartja, mint ellenmérget olyan betegsé­gek leküzdésére, melyekkel szemben eddig tanácstalanul állt az orvostudomány. Kísérle­teit a lepra és epilepszián kívül más beteg­ségekre is ki akarja terjeszteni és a tudo­mányos körök a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek a nagysikerű kísérletezések ered­ményei elé. ’ K. É. dr. NAGY EMBEREK UTOLSÓ SZAVAI Egész sereg olyan szólam él a köztadatban, amelyeket bizonyos kegyelet övez azon a jo­gon, hogy valamely irodalmi, művészeti, po­litikai vagy társadalmi kiválóság utolsó sza­vai voltak, mielőtt az illető elhagyta a „sira­lom völgyét1'. Ezeknek az „utolsó szavaknak" rendszernt érdemen felüli jelentőséget tulaj­donítanak s következtetéseket vonnak le az elköltözött nagy szellem kiválóságára, aki még halálos ágyán, az agónia pillanatában is maradandót alkotott, ha csak egyetlen szó­ban, vagy egyetlen mondatban tette is azt. Gyakran adott egy-egy ujságriport méla ak­kordul ilyen „utolsó szót" az elhunyt szájá­ba, amelyről aztán a komoly kutatás hamaro­san kiderítette, hogy merőben apokrif. Az sem tartozik a ritkaságok sorába, hogy oly- i kor két-három „utolsó szót" impaiálnak az ! elhunytnak, akiről utóbb az derül ki, hogy hangtalanul, egyetlen szót sem ejtve, távozott az élők sorából. Schiller-rol beszélijc, hogy halála napjának reggelén igy sóhajtott fel: „oh, csak még egyszer láthatnám a ragyogó napsugarat", —■ a hír szerint ez volt a nagy : német költő utolsó megnyilatkozása. Evvel j ellentétben sógornője, Karolina, aki állam j dóan a beteg ágya mellett tartózkodott, fel- I jegyzéseiben megemlíti, hogy sógorától rö- i viddel halála előtt megkérdezte, hogyan érzi magát? A kérdésre alig hallható módon vá­laszolt a költő: — Jobban, fokozatosan jobban vagyok. Többet aztán nem is szólott. Schiller sógor­nőjének e kétségkívül megbízható megállapí­tása ellenére egy harmadik „utolsó" nyilat­kozatot is hoznak kapcsolatba Schiller nevé­vel. E szerint a nagy fájdalmaktól gyötört be­teg sürgette, hogy a „naphta" címen rendelt fájdalomcsillapító orvosságból adjanak részé­re egy kanálisával. A feléje nyújtott orvossá­got azonban be nem vehette, mert közben kiszenvedett. Hasonló módon bizonytalan, hegy Nagy Frigyes mely szavakkal költözött a másvilág­ra. Carlyle a következő szavakat adja az el­hunyt uralkodó ajkára: — Átléptem a hegyet, most már könnyeb­ben megy majd a dolog. Egy másik verzió szerint a haldokló Nagy Frigyes betegágyát körülállókhoz mosolyogva igy szólt: Gyönge vagyok ahhoz, hogy rabszolgák fölött uralkodjam. I. Vilmos német császár az egykori hírfor­rások szerint ezzel a mondattal távozott az élők sorából: — Nincs időm fáradtnak lenni. Ez a nyilatkozat valóban elhangzott, azon­ban kissé korábban és pedig Severus római császár ajkáról. így aztán a történészek bizo­nyos kétkedéssel fogadják ezt a megállapí­tást, szerintük ugyans nehezen hihető, hogy valaki az agónia pillanatában latin citátu­mokkal foglalkozzék. Ki ne ismerné azt a fel­kiáltást, amelyet a köztudat Goethe javára i vagy terhére könyvelt el? j — Több világosságot — igy szólt ez az ' „utolsó szó", amelybe még azt is igyekeztek belemagyarázni, hogy a haldokló nagy szel­lem még élete utolsó pillanatában is a felvi- lágosodottság gondolatával foglalkozott. A ri­deg valóság ezzel szemben annyi, hogy a költő napokkal halála előtt nehéz légzésben szenvedett s egyizben igy szólt inasához: — Nyisd ki az ablakot, hadd jöjjön be egy kis levegő meg világosság. Ebből a nagyon is próazi nyilatkozatból fa­ragták aztán a „Több világosságot!" formá­ban elterjedt szentenciát. Nem érdektelen, hogy Rabelais a nagy szatirikus nevével kap­csolatban — túlszárnyalva még Schillert is, — négyféle verzió kering az elhunyt utolsó kijelentése körül. — Már befűzték a topán kamat az utolsó nagy útra — igy szól az egyik; a másik ugyan­ebből a gondolatból indul ki s e szerint a ki­jelentés igy hangzott: — Engedjétek le a függönyt, az előadás be­fejeződött. A harmadik szerint a haldokló igy szólott: — Mondjátok meg a kardinális barátomnak, hogy most a nagy Miért? nyer magyarázatot. Sok értelme ugyan nincs a „nagy Miért" ilyenforma magyarázatának s nagy a valószí­nűség, hogy a nyilatkozni éppen olyan be­véséssé hangzott el, mint a negyedik, amely latin volt s 0 bibliából való: Beati qui mo- riuntur in domiuo".

Next

/
Oldalképek
Tartalom